Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-09 / 186. szám
Mai fiatalok Számvetés - útközben Az igazgató Az első fél év gazdasági eredményeit, a reform indulásának tapasztalatait számba véve aligha lehet okunk a pesszimizmusra. A magyar népgazdaság mozgásának „nyomjelző” mutatói túlnyomórészt eredményes és meglehetősen gyors gazdasági fejlődést tükröznek. Vonatkozik ez a megálapítás az ipari termelésre, (amely átlagosan 6 százalékkal nőtt) a lakosság bevételeinek alakulására, (amely 9 százalékkal több mint tavaly ilyenkor) és a belkereskedelmi forgalomra, (amely 7 — változatlan áron számítva 8 százalékkal növekedett) egyaránt. De jól alakult — az időszakhoz képest — a külkereskedelmi forgalom is. Sikerült valamelyest törlesztenünk a külkereskedelmi adósságainkból. Változatlanul szilárd a bizalom a forintban, amit a takarékbetét-állomány rekord- színvonalú, több mint 3 milliárd forinttal való növekedése is jelez. A betétállomány ilyen gyors ütemű növekedése általában nemcsak pozitív, hanem bizonyos értelemben negatív jelenségeket is tükröz. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a lakosság nem mindig találja meg azokat az áruféleségeket, amelyekre pénzét szívesen elköltené. Nos, az idén a takarékosság fokozódó üteme elsősorban nem erre a negatívumra utal, hiszen köztudott dolog, hogy a belföldi áruellátás és a kereskedelem árukínálata jobb volt, mint a korábbi években bármikor. Érezhetően bővült a kínált áruk választéka, s a lakosság keresletét általában valamennyi fontosabb cikkből sikerült kielégíteni. Különösen javult az ellátás, illetve választék élelmiszercikkekből (ezen belül is húsból és tejtermékekből,) valamint az úgynevezett tartós fogyasztási cikkekből. A takarékbetét-állomány növekedéshez valószínűleg az is hozzájárult, hogy az árszínvonal a fél év végén is mintegy 1 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző évben. (S most már az is biztosnak látszik, hogy az árak az év végére sem haladják meg azt a színvonalat, amit a reform bevezetésekor elképzeltünk. S ez nem kis dolog, hiszen olyan váratlan tényező zavarja e „kalkulációt”, mint a nagy szárazság.) Az árszínvonalnak ez a stabilitása az új gazdasági irányítási rendszer egyik fontos próbája is volt. Köztudott dolog ugyanis, hogy a közvélemény a reformmal kapcsolatban talán leginkább éppen Késő este értem haza. Vity- ka elégedetlenül fogadott: — Apu, látod, te mindig értekezel, gyűlésezel. Itthon meg folyton hívnak. — Ki? — kérdeztem, míg levetettem a kabátomat. A gyerek vállat vont. — No, nem baj. Ha akar valamit, majd felhív még egyszer. Megmosakodtam, megvacsoráztam, ledőltem a díványra és egy folyóiratot lapozgattam. A telefon hallgatott. Nem tudtam olvasni. — Férfihang volt? — kérdeztem. — Olyan mindenféle! — mondta Vityka. — Lehetett nénike. de bácsi is. Nagyon akart veled beszélni. Olyan szomorúan mondta: „kár, kár...” — Lehet, hogy Ólja volt? — Ugyan! Ólja néni sípá- kol, ez pedig épp ellenkezőleg. — Akkor talán Elmira Grl- gorjevna volt az. — Talán nem ismerem meg a tulajdon unokanővéremet7/ — Lehet, hogy Ljonka? — Nevetséges! Hogy Ljonka? Eltelt egy félóra. A telefon hallgatott. — De ostobák vagyunk, Vityka — szóltam. — Vera néni telefonált! Kosztya báugyanis beteg. Már két az áremelkedéstől tartott. Nagyon sokan „fából vaskarikának” tartották a szabad árak bevezetése mellett az árstabilitás hangoztatását. A féléves tapasztalatok meggyőzően bizonyították, hogy — megfelelő piaci egyensúly esetén — az árak stabilízál- hatók akkor is, ha bizonyos cikkek ármegállapítását a termelő-forgalmazó szervekre bízzák. Az első fél év kedvező tapasztalatai, a javuló, bővülő áruellátás egyébként választ adott azokra a kimondott, ki nem mondott aggályokra is: vajon lehetséges-e szocialista tervgazdálkodást folytatni kötelező tervutasítások nélkül? Ismeretes, hogy az idén a népgazdasági tervet már „nem bontották le” a vállalatokra, mégis gazdálkodásunk jobban alkalmazkodott a központi terv célkitűzéseihez, a népgazdaság igényeihez, mint korábban bármikor. A reform bevezetésének első éveiben az a legfőbb gazdaságpolitikai eél, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott piaci viszonyokat teremtsünk. Olyan gazdasági szituációt, amikor az árukereslet és kínálat nagyjából összhangban van. E cél érdekében a reform 1970-ig érvényes szabályozói a későbbieknél viszonylag kisebb önállóságot adtak a vállalatoknak. Szerényebben állapították meg a vállalatok saját beruházási forrásait, és alacsonyabban állapították meg azokat az összegeket is, amelyeket Jó munka esetén a bérek növelésére lehet fordítani. A beruházási és fejlesztési alapok viszonylag alacsonyabb szinten tartása nem váltott ki osztatlan tetszést sem a vállalatok, sem az egyes dolgozók körében. Ez az intézkedés mégis szükségesnek bizonyult, mert az áru-pénz egyensúly fenntartása csak így volt biztosítható. Sajnos, ez a piaci egyensúly nem minden területen volt meg. Ha elvétve is, de hiány volt egyes anyagféleségekben. Az építőipar és a beruházási javak piaca pedig még távolról sem a bőség piaca. A kereslet itt — gyakran — még lényegesen meghaladja a kínálatot. Persze, ez nyilvánvalóan nem az új irányítási rendszer hibája, hanem annak a beruházáspolitikának „maradványa”, amikor rendszeresen „többet markoltunk, mint amennyit meg tudtunk fogni”. hete. És én még nem látogattam meg, pedig ötször megígértem. No, sebaj... Fölugrottam a díványról, felöltöztem és elmentem beteg barátomhoz. Vera nyitott ajtót. — Hogy van Kosztya? — kérdeztem. — Köszönöm, már jobban ... „Megkérdezzem, hogy ő hívott-e? Nem, még azt hiszi, hogy csak azért jöttem, mert emlékeztetett rá”. Kosztya már valóban csaknem teljesen felépült: Párnával a háta alatt kereszt- rejtvényt fejtett. Közösen megoldottuk a keresztrejtvényt, megittunk egy csésze teát, hozzá lekváros kenyeret és elindultam. Az előszobában, mintegy mellékesen, tréfásan azt mondtam Verának: — Beteg a férjed, rendben, megértem. De egy telefont azért megereszthetsz! — Igen, igen — helyeselt Az első fél év negatív tapasztalataként értékelhető, hogy a létszám az üzemekben valamelyest gyorsabban nőtt, mint ahogy azt eredetileg számítottuk. Nem érvényesült még eléggé az a „gazdasági kényszer”, amely a vállalatokat a munkaerővel való takarékosságra ösztönözné. A létszám mintegy 20 ezer fővel való növekedése semmiképpen sem jelenti azt, hógy a reform alapvető elvein gyökeresen változtatást kellene eszközölni. Inkább arra figyelmeztet bennünket, hogy a munkatermelékenység növekedése terén még korántsem sikerült olyan változást elérni, amikor már megpihenhetünk habárainkon. Amikor azonban kevesell- jük, hogy a termelékenység az első fél évben csak 3 százalékkal növekedett, amikor hibaként említjük meg a létszámnak a tervezettnél gyorsabb ütemű növekedését, azt is látnunk kell, hogy ameny- nyire ez a jelenség gazdasági tekintetben problémát jelent, annyira nem gond politikai, hangulati vonatkozásban. Az áremelkedés miatti aggodalmon kívül a reform bevezetése sok embernek azért okozott problémát, mert tartottak a munkanélküliségtől. Nos, erre az aggályra választ adott az első fél év gyakorlata, kissé még meggyőzőbben, mint szerettük volna. Éppen ezért a foglalkoztatottság színvonalának növekedése és az ebben rejlő kedvező hangulati hatások mellett is fő feladatunk, hogy tovább javítsuk azokat az ösztönzőket, amelyek a vállalatoknál a termelékenység növekedését eredményezik, hiszen a reform egyik legfontosabb célja a termelés hatékonyságának növekedése, vagyis az, hogy azonos mennyiségű munkával egyre több, használhatóbb, korszerűbb terméket tudjunk a népgazdaság, a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. összegezve tehát a reform első féléves pozitív és negatív tapasztalatait, minden túlzott optimizmus, vagy elfogultság nélkül is megállapítható, hogy a kedvező jelenségek számban, súlyban és arányban lényegesen meghaladják azokat a problémákat, amelyeket a reform eddig nem tudott — és az idő rövidsége miatt nem is tudhatott — megoldani. Dr. Garam József bűntudatosan Vera. — Hívni foglak. Feltétlenül... Hazaértem. — No? — kérdezte Vityka. — ö volt? — Nem... Hirtelen eszembe villant. Talán a kultúrházból hívtak! A színházi stúdióból! Hát persze! Már egy hónapja, hogy nem járok a próbákra. És ma éppen péntek van. Le sem vetettem a kabátomat, elrohantam. — Ne haragudj — mondtam Kudrina VétocskánaJc, a stúdió vezetőjének. — Tudom, hogy hívták Egész hónapban nem tudtam eljutni. — Rendes vagy, hogy eljöttél — mondta Vétoeska. — De hívni nem hívtalak..'. Csányon, ä „hatvani kanyarnál”, az utolsó bérlő, Szi- gethy hajdani árendás birtokának újjávarázsolt központjában tarka virágok díszlenek a csinos kastély előtt s egy kődobásnyira épült szolgálati házban — Zala Géza otthonában — Batumiból hozott pálma növekszik, terebélyesedik. Szimbóluma is lehetne mindez a fiatal igazgató életének: kertészmérnök — s akárcsak a felesége — a Kaukázus vidékén szerezte a diplomáját. Mestersége címerébe azonban mégsem a virágodat vagy diplomáját rajzolná, hanem valami olyasmit, ami a mindennapi küzdelmes munkát, a szüntelenül újabbat, jobbat kereső ember türelmetlen igyekezetét fejezi ki. Ismerősei, barátai is mind így érzik, hogy ez utóbbi jobban illenék hozzá ... Ezerkilencszázhatvanban — Tokajhegyalján — úgyszólván mindjárt a „mély vízben” kezdett. Érkezése után két nappal már szőlőt telepített a serédi 30 holdas táblán, később pedig — jó három év múlva — mint a sátoraljaújhelyi kerület vezetője, 500 holdas birtokon próbált „szembeszállni” az ősi hagyományokkal. Konok, régi bortermelőkkel iparkodott megszerettetni a gépi művelést, javarészt 50 centiméter vastagságú termőrétegen kísérletezett a legkorszerűbb módszerekkel s a hegyaljai szétszórt muskotályaszúban rejlő óriási lehetőségeket felismerve, kihasználva, az összesen alig három holdnyl területet a Kincsem oldalán 25, Megyeren pedig 30 holdas összefüggő táblává növelte az életképes francia alapanyag segítségével. Ugyancsak benne volt már a munkában — amikor az idei év január elsején kinevezték a Csányi Állami Gazdaság igazgatójának. Meglepte a váratlan áthelyezés, még inkább a hegyvidék után szokatlan alföldies homokbirtok, amelyen ugyancsak áldatlan állapotokat talált. A „víz” Csányon is meglehetősen mély volt, de Zala Gézának eddigre már sikerült szert tennie bizonyos rutinra: gyorsabban, köny- nyebben kilábolt a „partra”. Mindenekelőtt megfelelő szakembereket toborzott maga köré — már csak a főkertész hiányzik mellőle — csupa olyan munkatársat, akikkel lehet majd dolgozni. A tizenegy kollégából Másnap a reggeli után azt mondja Vityka: — Talán a könyvtárból kerestek? Mióta készültél, hogy visszaviszed a könyveket, aztán mégsem ... — Gondolatolvasó! öste- hetségl Zseni! — kiáltottam. — Hát persze, hogy a könyvtárból hívtak! Azzal elrohantam a könyvtárba. — Bocsássa meg, hogy elkéstem a határidőt, s önnek kellett felhívnia. Kérem, ne haragudjon! — Legközelebb legyen pontosabb! — mondta a könyvtárosnő. — De telefonálgatásra nincs időnk ... Akkor eszembe jutott, hogy a múlt évben Grigor Ivano- vicstól kölcsön kértem három rubelt. És teljesen megfeledkeztem róla... hü, de kényelmetlen! Elrohantam Grigor Ivano- vicshoz. Eltette a háromrubelest, de kiderült, hogy nem 6 telefonált. Azután kifizettem a lakbért, mind a három hónapit és beugrottam a házkezelő- séghez, hogy rendezzem a tartozásom. A feleségem azt mondta: — Legközelebb, ha sok elintézetlen ügyed gyűlik ösz- sze, hangom elváltoztatva én foglak felhívni egy telefon- fülkébe!. Kitűnő módszer... ugyanis tíz felsőfokú végzettségű, a tizenegyedik pedig éppen most végzi az egyetemet. Utána „rendbe tette” a gazdaság szőlőjét, a szarvasmarha-tenyészetben „megszüntette” a tbc-s állományt, sőt Csányon ma már ott tartanak, hogy szinte csakis exportminőségű vágóállatot szállítanak a megrendelőknek. Csodákról persze nem álmodik —, de ha lehetnek viszonylag merész tervei, az intenzív, belterjes gyümölcstermesztésben a gazdaság biztos jövőjét látja. A 380 holdas almáskerttől —, amely az országos átlagnál általában két héttel korábban hoz termést — sokat vár. Részint erre épít: modern raktárát, hűtőházat, aszalóüzemet tervez — melléküzem- ágként, javarészt az emberek téli foglalkoztatására. Aztán 30 holdon meggyet szeretne telepíteni — sorolja lelkesülten — s van már olyan elképzelése is, hogy a termés nagy részét feldolgozzák majd ivólének s itt, Csányon palackozzák. S hogy az állattenyésztés is fejlődjön: már elkezdték egy igen korszerű telep kialakítását, 107 férőhelyes marhaistállót, hozzá tejházat s a gondozók részére megfelelő szociális létesítményeket építenek majd... Az elmúlt években számtalan példáját láthattuk, hogy a falusi KlSZ-szerve- zetek a legelő- és rétjavításban, aratásban, betakarításban mennyit segítettek. Alkalmi brigádjaik mindig ott voltak, ahol szorított a munka, ha kellett, vasárnap, hajnalban vagy éjszaka. önkénteseik között ott volt az ipari tanulóktól kezdve a nyári szünidős gimnazistákig, a termelőszövetkezeti tagoktól az ifjúmunkásokig, fiúktól a lányokig, szinte valamennyi rétege a falu ifjúságának. Különösen hasznos volt ez a brigádmunka. A termelőszövetkezeteket kisegítették a legsürgősebb tennivalókban és a fiatalok is szert tettek némi pénzre ezzel a munkával. Felhasználhatták ezt a pénzt kirándulásokra, az Ifjúsági klubok felszerelésére, s nem utolsósorban közülük sokan kaptak kedvet a termelőszövetkezetben vérzett munkához. Érthetetlen —, vagy talán még felderítetlen — módon az idén alig-alig találkoztunk Ilyen példákkal. Azelőtt Feldebrőn, Szlhalmon, Egerfarmoson, s más községekben is ott voltak » fiatalok a kézi aratásnál, az idén pedig csak 15 fiatal versenvzéséről hallottunk e munkánál. Ez a 15 fiatal is kombáinos volt. Igaz. Sírokban a Máfravidéki Fémművek KISE-istái hajnalonként segítettek a falu termelőszövetkezetének a gabona hehor'tísít'an. de más SflwsM nemigen lehetett hallani a megyében. Egy meglehetősen nagy gazdaság igazgatója — 5600 holdas birtok „parancsnoka” — érthető, ha a „műszakjai" gyakran nyolc óránál jóval hosszabbra nyúlnak. S nem ritka, ha olykor, még ilyenkór is kedvet kap a munka folytatásához, szolgálati háza 180 négyszögöles kertjében tesz-vesz. Mondja, hogy ugyan inkább dísznövényeket, a konyhára való zöldségféléket termeszt odahaza, de a miniatűr parcellák néha amolyan ellenőrző, kísérleti földdarabok is. Ha valami hibát talál — már siet is a gazdaságba, mert bizonyára ott is ráakad a bajra. Többi között így mentette meg nemrég a közös szőlőt is a peronoszpórától... A kertészmérnök-igazgató persze nem mindig íróasztala előtt, vagy a földeken. 8 kertben tölti az idejét. Boldogan tartózkodik családja körében, messziről hozott felesége, két kis gyermeke mellett, s szívesen „bütyköli” Moszkvics személygépkocsiját, hogy za- vartalanabbul utazhassanak vele. Szeret utazni. Diákéveiben bejárta a Szovjetuniót, később volt az NDK-ban. Lengyelországban, Ausztriában és Olaszországban is. Többnyire tanulmányúton s kivétel nélkül személygépkocsija nélkül. A saját autó ugyanis — vallja — gyakran száguldásra ösztönzi tulajdonosát s így nem lehet annyi mindent látni... Szereti a szakmáját, a munkáját — pesti, belvárosi ember létére is megszokta a falut. Ügy érzi, hogy Csányon vagy Csányról is megtalálhatja mindazt, amire egy mai fiatalnak, mostani embernek, mérnöknek, igazgatónak szüksége van. Borsodban volt már megyei tanácstag is, de Hevesben még nem vállalt társadalmi funkciót. őszintén megmondta, hogy egyelőre éppen elég a dolga a gazdaságban, s ezért kétéves „szabadságot” kért. Bizonyítani akar. Harminckét esztendős, bizonyíthat. Előtte még az út. Gyón! Gyula Nem igényelték a fiatalok segítségét a takarmány- gondok enyhítését szolgáló akciókhoz sem. pedig minden bizzonnyal sokat tehettek volna... és talán még mindig segíthetnének. Segíthetnének abban, hogy az utak, árkok, vasúti töltések mentén, erdei tisztásokon, vagy más helyeken fellelhető füvet lekaszálják, betakarítsák, a silózásban vagy más „takarmánymentő” akcióban részt vegyenek. A fiatalok készek segíteni és kevésnek tartják, hogy azon az egy-két Ifjúsági szocialista brigádon kívül. amely szorgalmasan, példamutatóan dolgozik a szövetkezetekben, alig-alig igénylik kollektív segítségüket. Valószínű, a szövetkezeteknek van bizonyos okuk erre a mellőzésre, bár beszélgetéseink során nem derült rá fénv. miért is maradt el az idén a fiatalok bevonása a sürgős, fontos munkák elvégzésébe. Talán könnyebben sikerülne erre megnyugtató választ találni — és főleg az őszi munkáknál összeegyeztetni a szövetkezetek, falusi fiatalok érdekét, seri tők és zsé- gét, — ha a KIST-szerv özetek is lobban közelednének ez ügyben... a szövetkezetekhez. K. E. i/pff íi| rjjíf 3 1968. augusztus 9., péntek Boris* Kajevsxhij; Ki telefonált? ígérkeznek a fiatalok — de nem nagyon kellenek
