Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-08 / 185. szám
Újítási eredmények, gondok és javaslatok a Mátraalji Szénbányáknál HA A LEGUTÓBBI ÉVEK statisztikáját tekintjük, általában , elégedetten szólhatunk a Mátraalji Szénbányák újítómozgalmáról. Jóllehet, az 1960-tól napjainkig benyújtott és megvalósított javaslatok száma csökkent, a dolgozók körében — különösen az idei első hat hónapban— még mindig élénk érdeklődés tapasztalható, az újítások bevezetését követő népgazdasági eredmény egyre növekszik. Ez utóbbi — összegszerűen — 1968. első felében túlhaladta a 22 millió forintot: a tavalyi egész esztendőhöz képest 3 millió, a két év előtti helvzethez viszonyítva pedig kétszeresnél is nagyobb a javulás. A napokban megtartott pe- tőfibányai, vállalati , újítást ankét vitaindító előadója s az értekezleten részt vevő, felszólaló érdekeltek — újítók. gazdasági és tömegszervezeti vezetők — mégis inkább aggodalmuknak adtak kifejezést. Fogynak az ötletek — elemezték a beszámolót —. mert sok embernek kedvét szegi a különféle hivatali huzavona, a javaslatokkal való bürokratikus Jabdázás” s a szakvéleménytől az elbírálástól való szabadulás legkönnyebb, leggyorsabb legolcsóbb útja: a főnöki elutasítás. Több vezetőben még ma Is él a teljességgel kifogásolható. irigységre visszavezethető helytelen szemlélet, miszerint: „Miért pont X-nek jutott ez az ötlet az eszébe, amikor bizonyára én magam is kitalálhattam volna s nyilván a képzettségemhez, beosztásomhoz la jobban illene mint éppenséggel az X-éhez.. i” Bosszantó, hogy olykor a legelemibb, a helyi üzemben is könnyen elbírálható s főként gyorsan megvalósítható javaslatokat — még a munkavédelemmel kapcsolatos, vagy az egészséget óvó újításokat is! — előbb a vállalati központba „terjesztik fel”. Valószínűleg túlzott óvatosságból, nehogy kiderüljön: ^.odafenn” már foglalkoznak a témával, sőt a valóra váltását is beütemezték. Persze, ez önmagában még nem lenne különösebb baj. az a na- gyob hiba, hogy sokszor és sokáig csupán ígérgetés a válasz — s addig természetesen „odalenn” az üzemben marad a régi módszer, az esetleges rendellenesség. Hacsak „szabályellenesen”, a hivatalos engedély nélkül, önállóan, rugalmasan nem cselekszenek. LASSÜNAK TALÁLTÁK az újítások elbírálását az ecsédiek. de kiváltképpen a pécsiek, akiknek kereken negyedik esztendeje nem válaszolnak megnyugtatóan Fetőfibányáról egy — különben már idegen vállalatnál is érdeklődéssel kisért hasznos — újításukra. S meglepő, hogy a pesti Hentes utcai üzemből is hasonlóan hosszadalmas ügyintézésre panaszkodnak! Elmondták az ankéton azt is, hogy sok műszaki dolgozót, vezető állású embert korlátok közé szorítanak a még mindig vitatható, érvényben lévő újítási rendeletek, vagy azok helytelen helyi értelmezése. Meglehetősen tisztázatlan még ugyanis a munkaköri kötelesség fogalma s ebből eredően a műszakiak, vezetők javaslatainak díjazása — noha a Mátraalji Szénbányák „házi” szabályzatában több más mellett megpróbálták végre rendbe tenni ezt a régi ügyet is. Lehetővé tették, hogy az egyéni feladatokat meghaladó ésszerűsítéseket kinek-kinek kellően honorálják vagy a közős béralapból biztosított hányadból — a vállalati szinten nem kevesebb mint 682 ezer forintból — vagy a részesedési alapból. Más, hogy az előbbi összeg üzemi kerete néha túlságosan korán elfogy — az utóbbihoz pedig nem mernek nyúlni, njtert azt hiszik: egyesekben talán ellenvéleményre talál ha valaki, vagy valakik a mindany- nyiuknak szánt nyereséget „rövidítik”. így, pénz nélkül viszont igazán nem csoda, ha itt-ott „passzív rezisztenciát* vállalnak az I. vagy II. kategóriába sorolt emberek. Éppen ehhez az észrevételhez kapcsolódott az a megállapítás. hogy az újítók voltaképpen a közös nyereséget növelik értékes javaslataikkal, éppen ezért ne ütközzék meg senki azon, ha az „ötletmesterek” az átlagosnál többet részelnek. Hiszen, Sorbaállás az éttermek előtt Az elmúlt héten kétszer láttam, hogy az egri Vörös Rák Étterem előtt sorba álltak az emberek. Tizenkettőt még nem harangoztak, de a bejárat előtt tolongtak, hogy majd ha nyitják az ajtót, a pénzükért ebédhez jussanak. Ismerősöm Is panaszkodott, hogy végigjárta az Otthont, a Széchenyit és a Bisztrót, de aztán felvágottat és kenyeret vásárolt, mert az éttermekben nem győzte kivárni, hogy helyet és ebédet kapjon. De a Park, a Platán és főleg a népkerti söröző a legtöbbször nincs kihasználva. Igaz, az első osztályú étterem árait nem mindenki zsebe bírja, az egy napra érkező idegenek meg nemigen tudják, hogy a Platánban és a népkerti sörözőben is lehet étkezni. Az eredmény: a messziről érkező vendégek bosszankodnak, de joggal szitkozódnak a kiszorult helybeliek is. Vajon rugalmasabb üzlet- politikával, jobb szervezéssel. jól működő diszpécser- szolgálattal nem lehetne segíteni? Egyik-másik helyen kaphatunk tájjellegű ételeket, de az igényekhez és a lehetőségekhez képest kevés ilyen kezdeményezést tapasztalhatunk. A reklámot, a kereslethez és a kínálathoz igazodó árakat, valamint az alkalmazottak megfelelő ösztönzését még mindig nem alkalmazzák megfelelően. Miért nyitják az étterem ajtajalt csak 12- kor, ha a vendégek már fél órával korábban előtte ácsorognak? Főzeléket, gyúrt tésztát legfeljebb az első vendégek kaphatnak, a többiek sokszor csak a pörkölt és a rántott hús között választhatnak. A kiszolgálás, az étlap, az abrosz és a különböző „fogyóeszközök” minősége több vendéglátói egységünkben joggal kifogásolható, nem mindenütt szolgálja az idegenforgalmi érdekeket, de a helyi igényeket sem elégíti ki. Elismerjük, a vendéglátóipar az utóbbi időben erőfeszítéseket tett, iparkodott, hogy a fejlődés követelményeivel lépést tartson. Azt is tudjuk, hogy a bővítéshez és főleg új éttermek létesítéséhez egyelőre nincs elegendő pénz. Inkább a szervezési hiányosságokat, a maradiságot és az adott lehetőségek elmulasztását kifogásoljuk. Azt szeretnénk, ha a vendéglátóipar ügyesen és jól szolgálná ki a vendégeket. Ha a forgalmat növelik, kényelmesebbé és kulturáltabbá teszik, akkor senki sem fogja irigyelni a több prémiumot és a jutalmat. W. U bármilyen furcsán hangzik is: a jutalmazott újítók — kitüntetett, vagy éppen előléptetett emberek — inkább tesznek a közöshöz mint vesznek belőle. A PETÖFIBÄNYAI an- KÉTOT a hibák őszinte feltárása és a kijavításukra való törekvés jellemezte. Szenvedélyes hangon védelmezték a mozgalom tisztaságát, tiltakoztak olyanféle újítások ellen, amelyek úgy születnek, hogy baráti, „haveri” alapon egyes tervezők eleve figyelmen kívül hagyják azokat a megoldásokat, amelyeket később a megegyezés alapján — mások külön díjazásért javasolnak majd. Követelték, hogy szűnjék meg a mindenütt az a csalárd játék, amelyre néhol ma még hajlamosak) Egy- egv újítás gazdaságossági számításainál ne hangsúlyozzanak ilyen-olyan meglepő bérmegtakarítást, anyagmegtakarítást, — ha a válaszképpen kapott köziponti utasítások (például létszám- csökkentés; anyagnorma-mó- dosítás, stb.) ellen kézzel- lábbal tiltakoznak, mondván, hogy: így tovább képtelenség dolgozni, bizonytalan a tcrvteljesítés. Az újításoknak minden esetben legyen elfogadható, meghízható alapjuk! S legyen mindenkor forinttal is mérhető értékük! Visontáról — és máshonnan Is — megjegyezték, hogy az utóbbi időben némileg romlott a Javaslatok műszaki színvonala, egy-egy újítás kellő kidolgozás nélkül érkezik az előadóhoz, az egyszemélyi elbírálóhoz. Ehhez kapcsolódott mindjárt az a felvetés, hogy az eddiginél jobban vegyék mindenütt igénybe a KISZ Ifjúsági társadalmi tervező Irodáját — amelynek munkatársai úgyszólván valamennyi üzemben megtalálhatók s feladatuk éppen a műszakilag hiányos újítások formai kiegészítése. — ha szükséges, akkor többen Is foglalkozzanak a jobb ötletek kidolgozásával. S a műszaki fejlesztést lehetőleg ne csak új beruházásokkal, hanem inkább a már meglévő berendezések leggazdaságosabb átalakításával segítsék, a vállalat érdekében, valamennyiük közös nyereségének növelésére. HANGSÚLYOZTAK az újítómozgalom progpagandá- jának hatásos fokozását, kérték a javaslattevők korábbinál nagyobb anyagi, erkölcsi megbecsülését s a hivatali bü rokratizmua csökkentését. Ha az elhangzott javaslatoknak csak a felét szívlelik, valósítják meg — már az is nagy előrelépést jelenthet. Gyón) Gyula r"w' " Fényesebb less Tíz újabb beton lámpaoszlopot állítottak fel Egerben, a Beloiannisz utcában. Az amúgy is nagy forgalmú útszakaszon augusztus 20-tól már mindkét oldalról világítják az úttestet- (Foto: Kiss Béla) UJ kemencét csapolnak a Parádi Üveggyárban Az U. M.Párádi Üveggyára hutacsarnokának végén az el' múlt hét utolsó napján utoljára csapolták meg a nagy kádkemencét. Aztán nem sokkal később örökre kioltották benne a tűzet s hozzákezdtek az építmény szétbontásához. Tovább fiatalodik a parád- sasvári ipartelepen a közelmúltban teljesen átalakított, kicserélt üzem: ami itt nemrég még korszerű volt, rövid idő múltán az is elavult. — Egységesítjük a kemencéinket — tájékoztatta lapunkat Magulya László főmérnök — s ennek folyamán került sor a jelenleg is látható munkákra. Hatszázezer forintos felújítással modern kádkemencére cseréljük ki a régit: az olvasztótól elválasztjuk a kidolgozóteret, hogy dolgozóink a jövőben kevesebbet szenvedjenek a nagy hőtől, áttérünk egy gazdaságosabb olajtüzelésre és keverőgép beépítésével javítjuk a káli- üveg minőségét. — Mikor végeznek a feladattal? — A terv szerint szeptember közepére befejezzük az építési és szerelési munkákat, begyújtunk a kemencében s már az új kádból csapoljuk a sasvári üveget... (—ni) ABASAEI panaszok Miért kell visszafizetni a tsz rokkantsági járadékot? Abasáron a közelmúltban három idős rokkant tsz-ta- got meglehetősen súlyos „meglepetés” ért: a Tsz Nyugdíjügyi Bizottság megvonta tőlük a 200 forintos havi járadékot, sőt az eddig kifizetett járadék teljes visz- szatérftésére kötelezte őket. Az összeg, amit vissza kell fizetniük, meghaladja a 20— 20 ezer forintot. Valek Béla például 1961 óta kapta a járadékot, mivel a jobb oldala teljesen megbénult, beszélni sem tud. Munkaképtelenné vált. Humánus, látszatra jogos intézkedés volt a termelőszövetkezet részéről, amikor járadékigénylését felterjesztették a nyugdíjintézethez. Most mégis megszüntették Valek Béla járadékának folyósítását, sőt a hét év alatt kifizetett mintegy 21 060 forint visszafizetésére kötelezték. Pénze, jövedelme persze nincs, hiszen dolgozni sehol sem tud. így feleségét —, aki postai kézbesítő — kötelezték az összeg törlesztésére. Valek Béláné fizetése havi 900 forint, amelyből OTP- adósságot is törlesztenie kell, mivel lakóházuk tatarozására néhány éve jelentős összeget vett fel kölHAJSZA csőn. Sírva panaszolta: hogyan éljen meg így ezután rokkant férjével? Hasonló eset történt László Józsefekkel és Forgács Gé- záékkal. Mindkét családban a feleség volt a tsz-tag, ilT letve kapott rokkantsági járadékot, s most csekély nyug- díjú férjeiket kötelezték az eddig folyósított járadék visszafizetésére. Forgács Géza például 650 forint nyugdíjat kap, s ebből a visszafizetés havi törlesztése 50 forint, s gyakorlatilag kettőjüknek 600 forintból kellene megélniük egy hónapban. Mindnyájan tudjuk, hogy ez lehetetlenség. A három idős házaspár helyzete tehát súlyos. Ezt valamennyi hivatalos szerv képviselője belátja, aki csak vizsgálta az ügyüket. Hogyan hozhatott ilyen intézkedést a Tsz Nyugdíjügyi Bizottság? Miért fizettek eddig, ha ez szabálytalan volt? Az abasári termelőszövetkezet elnökével, s a nyugdíjügyeket intéző előadóval beszélgettünk. Emberileg rendkívül sajnálatos dolognak tartják ők is a három idős házaspár esetét, de jogilag nem tudnak mit tenni. — Nem ismerték a rendelMdr a folyosóról hallatszott a közeledő léptek koppanása! Gyorsan! Aki időt nyer, életet nyeri Köpcös termetét meghazudtolva, egyetlen lendülettel a mellékhelyiségben termett, berántotta maga mögött az ajtót és a kulcsot kétszer ráfordította. Nagyot sóhajtott, reszkető kezefejével letörölte a verítéket a homlokáról. Igen ám, de itt sem maradhat az idők végezetéig! A keskeny ablakhoz lépett, oldalvást kipréselte a felsőtestét, lenézett a gyárudvarra. Az udvar tele volt jövő-menő, rakodó, clpekedő emberekkel, fikarcnyi esélye sem volt rá, hogy ne vegyék észre. Megpillantotta a villámhárító vezetéki Kinyúlt, megragadta a vastag kábelt, kimászott, elrúgta magát az ablakpárkányról, rövid, deré- mületes kapálózás után sikerült a fél lábát megvetnie egy tartóvason. A nadrágja elszakadt, teT most ér fel a harmadik emeletig! Futás! Az épület túlsó oldalán tüzoltólétrát talált, azon leereszkedett, egy szénkupacra pottyant, onnan begurult a kazánházba. nyerít égette a kábel, de ő ügyet sem vetett rá, csak kúszott felfelé. Feltornászta magát irodaház lapos te- . elére, megfordult, lehasalt, az ereszcsatorna fedezeke mögül lenézettüldözője már ott mászik ft ktt&etea. Szerencse a szerencsétlenségben! A kazánházban éppen nem tartózkodott senki, így hát észrevétlenül besurranhatott a csövek dzsungeljébe, jó negyedóráig hasmánt kú szott-mászott közöttük. végül valami szellősőaknán keresztül halálos fáradtan kikeveredett a napSajyott minden izma, kapkodva szedte a levegőt, a szája, szeme, a füle szénporral volt tele. Leült a földre, érezte, hogy nem bírja tovább. De hátha üldözője elvesztette a nyomát? Akkor nem veszett kárba az idegtépő Izgalom. A szellőzönyilásban meolelent az üldöző, öszes, sovány férfi, kék köpenyben. Erőinek végén járt 6 is. N ekltániaszkodolt a falnak, alig jutott szóhoz. — Főmérnök kartárs — lihegte, miközben egy papírlapot kotort elő a zsebéből —, miért csinálja ezt velem? Valakinek vállalnia kell a felelősséget! Könyörgöm, írja alá ezt a megrendelést két kiló műszaki kenőszappanról! —— Kart» András kezéseket, amikor felterjesztették rokkant tagjaik járadék-igénybejelentő lapját? — kérdeztük. Ugyanis a nyugdíjintézet azért határozott így, mert o három rokkant tsz-tag jogalap nélkül vette fel éveken át a havi 260 forintos járadékát: házastársaik ez alatt az idő alatt többet kerestek havi 260 forintnál. Márpedig az ide vonatkozó rendelet előírja: „Nem jogosult öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékra az, akinek, vagy vele együttélő házastársának havi 260 forintot meghaladó törvény- szerű nyugellátása (kivételes ellátása), keresete, vagy jövedelemé van, kivéve a munkaegységre osztott jövedelemrészesedést, a háztáji gazdaságból, vagy a földjáradékból származó jövedelmet", Ezt a rendelkezést minden termelőszövetkezeti elnöknek, s illetékes szakelőadónak Ismernie kell. Abasáron ismerik is. Valek Béla felesége szerintük akkor még nem volt alkalmazásban, amikor férje járadékigényét felterjesztették. Forgács Géza családja ugyanakkor azt állítja: a kérdőívre, amelyet a járadék igénylésekor ki kellett tölteniük, rávezették a nem tsz-tag férj havi jövedelmét. Az összeg meghaladta a 260 forintot, s mégis elfogadták az igénylést. Akkor miért vonják most vissza? A termelőszövetkezetben úgy nyilatkoztak: „Szemet hunytak humanitásból.. „... miből éljenek meg ezek az emberek?" Az ilyen humanitás azonban — mint az abasári példák bizonyítják — semmiképpen nem humanitás. Valek Béla feleségének elhelyezkedése után fel kellett volna hívni az idős emberek figyelmét: jelentsék be a változást. Sőt: bejelenthette volna a tsz is. Ugyanakkor az is tény: a Tsz Nyugdíjügyi Bizottságnak sem szabadna az előírásokat minden egyes (a legtöbbször lényegesen különböző!) esetre mereven és gépiesen alkalmaznia. A három abasári rokkant járadékos helyzetéi méltányossági szempontból feltétlenül felül kellene vizsgálni... ! Faludi Sándor Mmm3 196S. augusztus S„ csütörtök
