Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-07 / 184. szám

Ami nincs a borítékban így dolgozik az ÁGKER Az SZMT közgazdasági bi­zottsága a közelmúltban ta­pasztalatokat gyűjtött me­gyénk néhány munkahelyén a béren kívüli juttatásokkal kapcsolatban. A szakszerve­zetiek jobbára az esetleges változásokról érdeklődtek, arról próbáltak tájékozódni, hogy a tavalyihoz képest ja­vult vagy romlott-e a hely­zet? Több, vagy kevesebb az az összeg, amely ugyan nincs a fizetési borítékban, de vég­ső soron kinek-kinek az élet- körülményeit teszi jobbá. AZ ÜZEMÉLELMEZÉS vizsgálata során többi között megállapították, hogy az új kollektív szerződésekben ál­talában az elmúlt évihez ha­sonlóan rögzítették az üzemi étkezési hozzájárulást, az ebéd — néhány kivételtől, például az Állami Biztosító­nál bevezetett „újítástól” (miszerint 93 fillérrel meg­drágították az étkezést) elte­kintve — ugyanannyiba ke­rül most is, mint korábban. örvendetes, hogy a kedve­zőtlen időjárás miatt megle­hetősen ingadozó piaci ellátás ellenére is viszonylag válasz­tékos étrendet tudnak bizto­sítani. Ennek és a szolid áraknak tulajdonítható bi­zonyára, hogy az étkezők szá­ma nem csökkent, hanem — egyes szakmákban — növe­kedett. Dicséretesen javult a mezőgazdasági üzemek dol­gozóinak kiszolgálása, új konyhák létesítésével enyhí­tettek a korábbi gondokon. Az építők néhány vállalatá­nál reggelivel és vacsorával egészítették ki az „étlapot”, amelyet — mondani sem kell — mindenütt megelégedéssel fogadtak. Nagy segítséget jelent a fa­lusiaknak, hogy a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek a dolgozók részére kedvezmé­nyes előfizetéses étkezést biz­tosítanak. A kihordásos, úgy­nevezett „utcán át” árusított ételeknél egy-egy csoport 500 forintos vagy ennél kisebb összegű fogyasztásánál tíz, 1000 forinton felüli vásárlásá­nál pedig 20 százalékos en­gedményt adnak. Jóllehet, a mennyiségi és minőségi normákat még nem mindig és nem mindenütt tartják be, de a helyi szak- szervezeti bizottságok az elő­ző időszaknál gyakrabban el­lenőrzik a konyhákat, étkez­déket s így egyre javulnak az állapotok. A BÖLCSÖDÉI, NAPKÖZI OTTHONI ELHELYEZÉS térítési díjait általában a szü­lők keresetéhez igazították, a költségek nem emelkedtek, hanem inkább csökkentek. Egyedül a KPVDSZ-nek kellett tiltakoznia, amiért a mátrafüredi SZOT-üdülők gyermekintézményét augusz­tus 31-től meg akarták szün­tetni, mondván, hogy az el­látást többnyire idegenben dolgozó szülők igénylik. A bezárás nyilvánvalóan nem lehet megoldás, mivel a leg­közelebbi napközi otthon, bölcsőde csupán a Füredtől 7 kilométerre levő Gyöngyö­sön van. Azt viszont már a vizsgá­latban részt vevő összes szak- szervezeti munkatárs helyte­lenítette, hogy a vállalatok kevés kivételtől eltekintve — eléggé szűkmarkúak, amikor a bölcsődék, napközi otthonok fejlesztése kerül szóba... A MUNKÁSSZÁLLÁSOK kategóriákba való sorolását meglehetősen nagy körülte­kintéssel végezték s a díjak nem emelkedtek. Több helyütt korszerűbbé, otthonosabbá tették a szállá­sokat, megyénk két nagy épí­tőipari vállalata pedig mo­dern, igazán kényelmes szál­lodákat ad dolgozóinak még ebben az évben. AZ UTAZÁSOK vállalati fizetése az elmúlt évihez hasonló, a kedvezmé­nyek ugyanolyanok mint azelőtt. Egyes helyeken per­sze — érthető takarékossági okokból — inkább az üzem­hez közelebb lévő területek dolgozóihoz igyekszenek ra­gaszkodni s a költségesebb, távoli munkásszállításokat próbálták elkerülni. A külön­féle viták azonban végül is a TMDB-n rendeződtek, a Területi Munkaügyi Döntőbi­zottság csak abban az esetben járult hozzá a felmondások­hoz, ha az illető dolgozók megfelelő elhelyezéséről az elbocsátó cég gondoskodott. Helyes, hogy ma már egyre kulturáltabb a munkába igyekvő és hazafelé tartó dol­gozók utazása, a „fapadoso­kat” mindinkább a bőrüléses autóbuszok váltják fel. Né­hol már a szerződéses bőr­üléses gépkocsikat is kevés­nek tartják: a Hevesi Állami Gazdaság, a Gyöngyös—do­Hatodára csökkent a magnó súlya Az alapításának 15. évfor­dulóját ünneplő budapesti rádiótechnikai gyár kedden a Frankel Leó Művelődési Házban kiállítást nyitott a másfél évtized alatt gyártott termékeiből. Bemutatja leg­újabb magnetofonjait, ame­lyek között 12,5 kilogramm a súlykülönbség. Az új MK— 21-es kazettás, tranzisztoros magnó mindössze 2,5 kilo­gramm, pontosan hatoda az M—1-esnek, amelyet 1955-ben hoztak forgalomba. Kis sú­lya ellenére megbízhatóbb, teleppel vagy hálózati áram­mal egyaránt működik. Hasonló a különbség az egykori úgynevezett traktoros rádió és a korszerű URH adó­vevő berendezés között. A kiállítást csütörtökig napon­ta 14-től 20 óráig tartják nyitva. (MTI) moszlói ÁG és az ÉVM Hevés megyei ÁÉP például saját autóbuszokkal rendelkezik! Mert ez még kényelmesebb, praktikusabb... JÓLÉTI ALAP Elégedettségre ad okot, hogy az igazgatói alap sport-, kulturális és egyéb célokra fordítandó ősszegét általában a tavalyi szinten tartják, de jó néhány helyen meg is nö­velték. Annál sajnálatosabb vi­szont, hogy az önálló költ­ségvetéssel gazdálkodó szak- szervezeti kulturális intézmé­nyek — az előző évinél ösz- szesen több mint 30 ezer fo­rinttal kevesebb vállalati tá­mogatást élveznek. önkéntelenül is felvetődik a kérdés: a kultúrotthonok, művelődési házak már kevés­bé tartoznak az üzemekhez? EGYÉB JUTTATÁSOK A kollektív szerződésekben szabályozott munkaruhaellá­tással az I. fél évben nem volt különösebb baj. A me­zőgazdasági üzemek némelyi­kénél adódtak más természe­tű kisebb viták, mert az idénymunkások a rendelet szerinti illetményföld helyett — havonta 50 kilogramm árpát, vagy kukoricát kap­nak. ★ Általában tehát elmondha­tó, hogy gazdaságirányításunk új rendszerének első fél év­ben is úgyszólván változatla­nul jutott még sok más segí­tő kiegészítés — a havi fize­téshez. Gyón! Gyula Márciusban múlt tíz esz­tendeje. hogy megalakult az Állami Gazdaságok Kereske­delmi Irodája, az ÁGKER. Hosszú lenne felsorolni azóta végzett munkáját. Működé­sének érzékeltetésére elég talán megemlíteni, hogy az állami gazdaságok bizomá­nyosaként dolgozik; a gazda­ságok termékeinek nagy ré­szét forgalomba hozza, ki­sebb részét pedig szerződés- kötési, értékesítési és egyéb területen végzett közremű­ködésével segíti forgalomba hozni; Az ÁGKER évi for­galma 3 milliárd forint fö­lött van. Az állami gazdaságok áru­termelése 1967-ben felülmúl­ta a 10 milliárd forintot. Ez az eredmény, az 1960. érdhez viszonyítva, több mint 40 százalékos növekedést jelent. Tavaly az állami gazdaságok kereken 40 ezer vagon ke­nyérgabonát. 70 ezer vágó­marhát, 630 ezer sertést, 330 ezer vágó juhot, 120 millió tojást, 250 millió liter tejet ég 23 ezer vagon, gyümölcsöt ad­tak el. Az ország áruellátá­sában betöltött fontos sze­repük mellett igen jelentős az állami gazdaságok része­sedése az exportból; a múlt évben ők adták az exportra került vágómarha 18, a hí­zott sertés 30, a vágójuh 52 és a téli alma 52 százalékát; Mindebben — ilyen vagy olyan módon — közreműkö- ködött az ÁGKER. Az iroda megbízóival, az állami gazdaságokkal, igen szoros kapcsolatban van. ve­lük egyetértésben jár el. Ne­vükben megállapodik a ve­Egy otromba fogalom Lányom most van abban a korban, amikor a szavak tényleges értelmét és jelentését kutatja, s szinte nem győz az ember válaszolni a sok „miért?"-re. A napokban családi hármasban sétáltunk az utcán és az egyik kirakatban olyasmit láttunk, amit már rég kerestünk. Be is mentünk volna az üzletbe, csakhogy a gyerek kis bi­ciklijét hova tegyük addig... Szerencsére ismerőst láttunk, és megkértük, vigyázzon rá. Amikor hazaértünk, megindult kislányom kérdésözöne: j — Édesapa, miért kell vigyázni a biciklire, ha megyünk az üzletbe? Miért nem lehet azt csak úgy otthagyni?, stb. önkéntelenül is saját gyerekkorom vetült elém, jó har- mincegynéhány év távlatából, amikor a „lopni” ige az ak­kori világ gyakran használt szava volt. Lopni. Micsoda otromba fogalom. Valakit, valakiket meg­károsítani, jogtalanul eltulajdonítani másokét. Himeztem-hámoztam kislányom előtt, próbáltam meg­magyarázni, miért kell vigyázni a kis biciklire. S manőve­rezve, egy kicsit szégyenkezve is, megkerültem a szót. Ez a kis eset késztetett tanakodásra: lányom előbb-utóbb úgyis hallani fogja, és tényleges jelentésében megismeri a „lopni” igét. Mégis, képtelen voltam kimondani. Arra gon­doltam: amíg csak lehet, ne ismerje meg ezt a szégyenletes fogalmat. Optimista vagyok. Talán mire gyermekem felnő, vaay amikor nagy lesz már az ő gyermeke, nem lesz „forgalom- j ban” — sem szóban, sem tettben a lopás. S addig is szükíte- | ni tudjuk érvényesülési körét. Hiszen a „tisztesség”, a „be­csület” sokkal nemesebben él ezek elvei szerint. Mégis, na­ponta találkozunk a rendőrségi tudósításokban egyének, vagy a társadalom kárára elkövetett lopások híreivel, áruházi tol- vajlástól autólopásig. Ravasz machinációkkal közösségeket lopnak meg elvetemült személyek. S még hány válfaja van a lopásnak — elvonatkoztatva szigorú jogi értelmezésétől —, amelyek egyelőre még mind-mind kolöncaink. Igyekezzünk társadalmunkat megszabadítani a kölön­cöktől, hogy ne kelljen szégyenkeznünk kislányunk előtt. V. Gy. Mosí megírom nagy elbe­szélésemet. Itt érzem már az ujjamban. Csak elő gyorsan a tollat. Papírost. No rajta: „Akkor a fagyos hóra kiraj­zolódott fekete nercbundájá­nak árnyképe. Egy nercbun­dáért tettem? Kérdezte ma­gától, és retiküljéből vad el­szántsággal elővette.. De mi ez? Beszorult egy dongó az ablakok közé? A monoton zümmögés lassan hatolt az agyamig. Elzsib­basztotta. Próbáltam kon­centrálni a nagy műre. Hol hagytam el a fonalat?... A halk, monoton hang hol fel­szaladt, hol meg alászállt. Egyre idegesitőbben. Végre felfedeztem a dongót. Egy ősz hajú bácsi döngicsélt. Ujjaira támasztotta fejét, szemét merően rámszögezte, és kitartó egyhangúsággal dünnyögött. Arrébb ültem a „csöpp” legtávolabbi sarká­ba. De hallottam. Most már semmi másra nem tudtam figyelni, csak az agyamban egyre hangosabban zúgó dünnyögésre. Rettenetes. Fi- xíroztam az öreget. Semmi. Egykedvűen dünnyögött. A torkom köszörültem. Tovább dünnyögött. Felugrottam és elrohantam. Ismét egy hónapig hordoz­tam a nagy témát, míg vég­re rámtört. Rohantam a „Lo­varda” presszóba. Leültem egy sarokba. No rajta! ......retiküljéből vad elszánt­sággal elővette...” A dongó! A dünnyögő veszedelem. Ott ül szürke kabátjában és egy­kedvűen dünnyög. Borotvált arcát ujjaira támasztja. Ki­tolok én veled. A „Lovarda" vége messze van. Ha, ha, ha! Ott aztán írhatok. Azért is írok. „Elővette a ... elő ... előkelőén”. Jaj! Fizetek. A hónap nehezen telt el. Ahol csend van és mindenki ír. Ott végre én is megírha­tom igazi mestermunkámat. Kávét és konyakot rendel­tem. Megittam. Es megkezdő­dött a várva várt alkotó pil­lanat. „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbun­dájának árnyképe. Egy nerc­bundáért tettem? Kérdezte önmagától, és retiküljéből vad elszántsággal elővette a...” Nyavalya törje ki ezt az alakot. Megint itt van a hátam mögött. Hallom, hogy dünnyög. Mit vétettem, hogy pont nekem dünnyög. Hátra­nézek. Ott ül. Elegánsan, jól- fésülten. Állát aranygyűrűs ujjára támasztja. — Kicsoda ön. kérem? — A dünnyögő író — mondta csendes egyszerűség­gel. — ön író? — írásom sosem jelent meg. De rájöttem, hogy min­denkit zavar a monoton dünnyőgés. — ön szándékosan?... — Kis üzlet ez, kérem, — Hogy érti ezt? — Nézze, előbb-utóbb min­denki üzletet köt velem. Fi­zet és én egy másik presszót keresek. S dünnyögök, az ot­taniaknak. Elvégre dünnyög- ni csak szabad? ön még ugye, nem fizetett? Ezért mostanság önnek elég sokat dünnyögök. — Mennyit fizessek? Szégyenlősen lehunyja a szemét. — Amennyit tetszik. Irány­ár húsz forint. Fizetek. Számlát ad. Iga­zolja, hogy dünnyögésért fel­vett húsz, azaz húsz forint honoráriumot. Most már szabad vagyok. Fellélegzem. Végre megírom életem fő művét. Előveszem a toliam..........és retiküliéből vad elszántsággal elővette a ...” Mümümüm ... — Hé, kiáltottam, mi ez? Hitsze- gés?! En már fizettem! Emberem széttárja a kar­ját. Ujjúval a szájára mutat. — En csendben vagyok ké­rem. ö dünnyög, a másik asztalnál. A konkurrcncia! Regős István vökkel a szerződési és szál­lítási feltételekben, azután pedig gyorsan és pontosan tájékoztatja az állami gaz­daságokat minden fontos tud­nivalóról. Megszervezi és elő­készíti az áruk szállítását, s elvégzi a mennyiségi, illetve minőségi átadást. Nem éke­lődik be az áruforgalom útjá­ba, hanem a ternjelő és a vá­sárló közötti legrövidebb út megkeresésével meggyorsítja az áru útját. Miután az árut átadta, az okmányok alapján számláz, illetve ellenőrzi a számlá­zást. Szükség esetén eljár reklamációs ügyekben is. Megbízóinak számos előnyt biztosít. A nagykereskedelmi árrést megszerzi nekik, s minthogy maga a gazdaság végzi el a nagykereskedelmi munka egy részét, ezáltal többletbevételhez jut. A ke­reskedelmi költségekből, jó szervezéssel. megtakarítást őr el. A gazdaságoknak ez­által a gyümölcsértékesítés­nél évi 130—170 millió fo­rint összeg jut. s az állatfor­galom bonyolításából szár- in,azó anyagi előny is meg­haladja évente az 50 millió forintot. Az állami gazda­ságok árúforgalmának mint­egy 42 százalékát az ÁGKER bonyolítja le. Kiemelkedő szerepe van az ÁGKER tevékenységében az információnak. Csaknem 300 vevővel tart kapcsolatot az iroda. Piaci tájékoztatói ré­vén pontosan és gyorsan in­formálja az gazdaságokat a keresletről és szerződésköté­si javaslatokat tesz. Közre­működik abban is, hogy a téli holtidényben hasznosí­tani tudják az állami gazda­ságok munkaerő-feleslegü­ket. szabad kapacitásukat. A zöldség- és gyümölcsidényben naponta árjegyzéket bo­csát az állami gazdaságok rendelkezésére, ezek az ár­jegyzékek cikkenként közük a piaci árakat és igényeket. A gazdásági reform kap­csán máris lényegesen bőví­tette üzleti kapcsolatait az ÁGKER. A Monimpex. az Agrimpex Küjkereskedelmi Vállalattal, a Növény olaj ipa­ri Vállalattal, s több belke­reskedelmi vállalattal bőví­tette együttműködésének kö­rét. Mind több kiskereske­delmi Üzlet áruellátását vál­lalja magára, s közös üzle­teket is létesít a fővárosban épp úgy. mint vidéken. En­nél is fontosabbnak tartia a kapcsolat érősítését a feldol­gozóiparral. Van az ÁGKER-nek egy kereskedelmi pincéje, amely elsősorban azoknak a gazda­ságoknak áll rendelkezésére, amelyeknek nincs elég tá­rolóterük. A bor feldolgozá­sából eredő haszon termé­szetesen az érintett gazdasá­gokhoz kerül vissza. Az ál­lami gazdaságok ezen a té­ren sem kötelesek igénybe venni az ÁGKER szolgála­tait. Saját maguk is állítanak elő olyan termékeket, ame­lyek méltán szereztek elis­merést, Ilyen például a so­mogyi Boszorkánytej. a ba- latonboglárj Szőlőlé, a Szik­rai Állami Gazdaság leányka­bora, a bajai nagyburgundi, a kunbajai Veltelini és a Hosszúhegyi Állami Gazda­ság márkázott cabernet vö­rös bora. vagy az ÁGKER központi pincészetének akali muskotálya, badacsonyi szür­kebarátja. Az ÁGKERT-t már régeb­ben is az vezérelte, hogy te­vékenységével jótékonyan befolyásolja egyrészét az ál­lami gazdaságok árutermelé­sének fejlődését, értékesíté­sének javítását, másrészt elő­segítse a fogyasztók jobb el­látását és az exportigények minél színvonalasabb kielégí­tését. Gazdaságirányításunk új rendszere még több lehe­tőséget ad arra, hogy az iro­da eddiginél is sikeresebben szolgálja ezeket a célokat. Gulyás Pál Csehszlovák gyerekek Bélapátfalván CSEND VAN a Bélapát­falvi Cement- és Mészmű sportszállójának épületében. Az itt üdülő csehszlovák pio­nírok éppen vacsoráznak az üzemi konyhán. Hét óra előtt befut egy copfos kislány, ta­lán hétéves — nyomában barátnője, ők a legkisebbek; Otthonosan járnak-kelnek az épületben. Mosolyognak. Né­hány perc múlva megjönnek az idősebbek is. — tizenöt év körüli fiúk és lányok — tá- borvezetőjüket körbefogva „tanácskoznak”, nagyokat nevetnek. Vége szakad a »nyugalomnak”, gyermek­hang veri fel az épületet, megrohanják a büfét, a vo- csora után jólesik a limoná­dé. A klubszobában találkoz­tunk Dancsó István tábor­vezetővel. — Június 21-én érkeztünk, háromhetes csereüdülésre. Ugyanakkor indult Csehszlo­vákjába negyven cementgyá­ri fiú és lány. A gyermekek nagy része még nem volt Magyarországon, s ezért kü­lönös öröm és nagy élményt sejtve vágtunk neki a 21 na­pos kirándulásnak. A prog­ram megfelelő, járunk az eg­ri strandra, ismerkedünk a környék nevezetességeivel, voltunk már Párádon, a Pa- rádsasvári Üveggyárban és fürödtünk Bükkszéken is. Kis segítőtársainál, Adrien­nel bepillantunk az első leányszobába és mit látunk: egy szőke kislegény bújik ki az ágy alól. Mindenki nevet. Ottó Wassermann a „rossz gyerek”.; Eperjesről jött, most járta ki a negyedik osztályt, mutatják be a lá­nyok. Majd hozzáfűzik: Na­gyon szeret a lányszobában bújócskázni. Beszélgetünk, Adrien fordít: — Hogy érzed magad Bél­apátfalván? — Dobre! — vágja rá Ottó és szája majdnem a fü­léig ér, Ú£v nevet. — Mi tetszett eddig a legjobban? — Az egri strand és az üveggyár. — ismét mosolyog. AJ. ÁGYA szélén ül '4$| úgy tűnik, hogy szomorko- dik egy barna hajú lány. — Miért búsulsz? — kér­dezem. Rámnéz — közben Adrien lefordítja a kérdést — aztán alig észrevehetően elmoso­lyodik. — Nem vagyok én szomo­rú, csak egy kicsit elfárad­tam, mert ma is sokfelé jár­tunk. Átmegyünk egy másik szo­bába, itt is lányok játszanak. Közülük egy bodrogszerdahe- lyi lány egészen jól beszél magyarul. Szereti a magyar tv műsorait nézni, különösen a tánczenét hallgatja, ked­venc énekese Harangozó Te­réz. de ugyanúgy kedveli az Illés zenekart is. A lányokkal folytatott be­szélgetés után benézünk a fiúk szobájába is. Ki az ágyán fekszik, ki az asztal mellett ül, magyaráz, vitat­kozik. Készülnek a visszavá­gó mérkőzésre, mivel az első meccsen kikaptak a bélapát­falvi úttörőktől 2:l-re. Egy alacsony, jókötésű srác szerint a bíró nem volt igaz­ságos. A másik fiú véleménye határozott, akár világhírű csapatkapitányé: — 2:l-re kikaptunk, ám az egygólos hátrányt nem nehéz ledolgozni és ha na­gyon igyekszünk, nemcsak kiegyenlítünk, hanem győ­zünk is. NYOLC ÖRA már elmúlt, amikor újra a klubhelyiség­ben telepedtünk le és néz­tük a pozsonyi televízió mű­sorát, majd a változatosság kedvéért egy ideig a ma­gyar tv adását is. Kilenc órakor egy parancsoló síp­szót hallottunk, a. gyerekek felálltak a készülék elől és elindultak szobáik felé. Per­cek múlva kialudtak a fé­nyek a szobákban és megint csepd lett. P. S. Kmiiuir3 1968. augusztus 7„ szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents