Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-28 / 201. szám

$ Uj lakás - új közízlés SOKAKNAK TALÁN úgy tűnik, hogy az új lakás ki- ZáióJag feltétele az új, a mai, modern közízlés kialakításá- T,9.k, vagy kizárólagos ellen- j. szere az elavultnak, az ízlés- telennek. a giccsnek. Ennyi­re néni egyszerű ez a kérdés, í de azért van benne valami. A iakás és annak berende- i zése sok mindent elárul —, í többek között — a benne la­ti.kök ízlését művészi értékét, .'.a szép iránti vonzódását, gvagv közömbösségét is kivail- ■ ja. Az is igaz, hogy a mai y nagymamák egykori íészek- rakó stílusát meg kell külön­böztetni apáink két világhá­ború között kiérlelt felfogásá- ; tói, és hozzájuk képest is mást látnak fontosnak, szép­nek, modernnek a mai lakás­ban, a mai otthonban a mai fiatalok. A nagymamák nem tudnak és nem is akarnak - megszabadulni bútoraiktól, kedvenc tárgyaiktól, egykor -kapott ajándékaiktól, éppúgy -mint apáink. Így aztán azok­ban a lakásokban — íme a nemzedéki probléma egy vál­tozata —, ahol nincs hely és mód a mai törekvések szá­mára, nagyjából minden ma­rad a régiben. Nehéz áttörni a szokásokat, az érzelmi le- horgonyzottságot, s forradal­mat csinálni az ízlésben. A helyzet azonban koránt­sem aggasztó. Az elvárosiaso- dás, a lakosságnak a városok­ba tömörülése meggyorsítot­ta a lakásépítkezést megyénk városaiban is. AZ EGRI KÉPCSARNOK­BAN a szemet gyönyörködte­ti már a belépésnél a lát­vány, ahogyan a sorra-rendre következő, bútorokkal is jel­zett szobabelsőkben a képek színesednek a falon, a kis­plasztikák az asztalon, a mű­vészek által elképzelt kör­nyezetben. Érdemes megem­líteni, hogy a legtöbb esetben újlakásos fiatal párok néze­lődnek először a megvásárol­ni kívánt alkotás előtt. Aztán jönnek a családi műértők, a szülők, vagy a nagybácsik- nagynénik, s négy-ötszöri lá­togatás után állapítják meg, melyik sarokban, milyen bú­torok "Között miért éppen az a jó nekik, amit már kinéz­tek. A Képcsarnok forgalma hónapról hónapra ugrássze­rűen nő s az a nagyon örven­detes ebben a felszökő forga­lomban, hogy a városi társa­dalom minden rétege értően és el nem vitatható rokon- szenwel viseltetik az új, a modern iránt, képekben, kis­plasztikában, kerámiában. Meg alkalmi ajándékozás ürügyén is. Ha egy ilyen vá­rosban, mint Eger, havonta csaknem 250 vásárló teszi le a pénzét képekért, kisplaszti­káért a Képcsarnokban, s ezek a vásárlók nagyrészt fia­talok, akkor a korváltó sod­rását éreznünk kell az ízlés változásában is. A KISKERESKEDELMI vállalat ajándékboltjában a tavalyihoz képest már eddig mintegy negyven százalékkal emelkedik a forgalom az idén. A külföldiek a herendi porcelán iránt érdeklődnek, talán azért is, mert drága és mert a nyugati piacon ezt már évtizedek óta bevezet­ték, de a forgalom nyolcvan százalékát a kerámia teszi: modern is, ízléses, színhatá­sai a lakásban jól érvényesül­nek. Sok keletnémet és cseh­szlovák áru mellett a ková­csolt vas és a fafaragás ipar- művészeti apróságai nagyon kelendőek. Hogy mennyire kezd a komoly művészet és az igény a lakásokba, elsősor­ban az emberek ízlésébe és tudatába betörni, mi sem jel­lemzőbb, mint az, hogy az eg­ri ajándékbolt Várkonyi Je­nő gyöngyösi iparművésszel kötött szerződést: egyedi al­kotásait csak itt, Egerben ér­tékesítheti. S ha már az ajándéktár­gyaknál tartunk, ellátogatunk az üveges szakboltba is, az egri Dobó térre. Itt mindig nagy a nyüzsgés, a környék­beliek inkább készleteket vá­sárolnak, míg a városiak a modernebb vonalú ajándék- tárgyakat viszik. Itt is elfogy­na a herendi minden mennyi­ségben, de az eladók azt is állítják, hogy az alkalmi ajándékok — ha akadnak is olyanok, akik a hagyományos ízlés szerint vásárolnak — már nagyrészt mégis a fiata­lok mai ízlését elégítik ló. S mivel a piac az utcai sza­badárusok pultjai is része­sedni akarnak az igény és íz­lés kielégítéséből: látunk még falvédőket a „klasszikus ver­sikékkel” és jókívánságokkal, de ez ma már inkább a fonott kosarakkal közlekedő néni­kék világa. Igaz, azt nem kér­deztük meg egyetlen vásár­láskor sem, kinek vitték-vet- ték a kivarrandó művészi fa­li díszeket. EMLÉKSZÜNK MÉG né­hány év előtti, ízléskutató körsétánkra és arra, hogy az akkori kínálat vegyesebb volt, mint a mai. S mennyivel biz­tatóbb a mai kép: a szerve­zett ízlésirányítás — művek­kel és lehetőségekkel — át­tört a megszokás, és az előző nemzedékek ízlésbeli korlá­tain, s az új lakással együtt meghozza az új atmoszférát is. Képekben, szobrokban, porcelánban, kerámiában. Farkas András Olcsó Könyvtár — még olcsóbban A Művelt Nép Könyvter­jesztő Vállalat Ígéretes ak­ciót bonyolít le: az egyik leg­régibb — hovatovább két év­tizedes könyvsorozat, az Ol­csó Könyvtár raktáron levő köteteit úgy árusítja ki, hogy a három-, illetve négyforin­tos könyvekből tíznek az árá­ért 12 féle kiadványt ad a vásárlóknak. Huszonhatféle összeállításban 12—12 „OK”- könyvből álló sorozatokat ké­szítettek a régebbi kiadású készletből. A kollekciókat műanyag tasakban forgal­mazzák. Körülbelül 10 000 ilyen könyvcsomag várja ezekben a napokban az olva­sókat, vásárlókat a Művelt Nép valamennyi fővárosi és vidéki üzletében és a munka­helyi, — sok száz gyárban, intézménynél működő — bi­zományosoknál. A kedvezményes könyv­csomagok tematikus váloga­tásban kerültek tasakokba. Ki-ki tetszése szerint választ­hat például külföldi remek­műveket .modern írásokat a magyar és a világirodalom­ból, izgalmas regényeket, ne­vettető írásokat és gyöngy­szemeket tulajdonképpen minden irodalmi műfajból. A szárszói találkozó Huszonöt esztendővel ezelőtt tanácskozott a vizparti sátrakban összegyűlt balatonszár- szói ifjúsági tábor. Az előadássorozatot s a vitát a népfőiskolások kezdeményezték. Mintegy hatszázan gyűltek össze a Balaton partján, különféle nézetek, elvek képviselői, hogy az akkori magyar valóság tényeit fel­sorakoztassák. A vita Erdei Ferenc A ma­gyar társadalom című előadása körül bon­takozott ki. Erdei Ferenc előadásában kép­letesen felvázolta az akkori magyar társa­dalom gazdasági és politikai rétegződését. A kizsákmányoló rend s a szélsőjobboldal gyászos törekvéseit leleplezve a haladó erők s a munkásosztály harcaira, célkitűzéseire is rámutatott. A beszámolót eleven vita követte, amely­ben felszólalt Dobi István, Veres Péter, Darvas József is. S persze más nézetek kép­viselői is hangot kaptak. Politikai célok és hitek dolgában rengeteg igazság és tévedés vitázott egymással. A legemlékezetesebb azonban a kom­munista fiatalok magatartása és állásfogla­lása volt. Határozottan kifejtették, hogy nem elég a dolgozó nép érdekeinek megfe­lelő szónoklat, és a demokratikus átalaku­lásról vallott óhajok sokasága. Javasolták, hogy a tanácskozás foglalja pontokba a leg­fontosabb követeléseket. S ne csak általá­ban beszéljenek a nagybirtok, az elnyomó tegyenek terjesszék rend, s a háború ellen, hanem konkrét javaslatokat, s azokat illetékesek elé. A haladó írók és politikusok felszólalá­sain kívül ez a hang és magatartás volt az oka a kormány riadalmának. A vallás és közoktatásügyi miniszter „provokatív ta­nácskozásnak” nevezte a szárszói összejöve­telt, intézkedésekre szólította fel a belügy­minisztert. Különösképpen a felszólaló népi írókkal és ifjúmunkásokkal szemben köve­telt megtorlást. A belügyminiszter készség­gel állapította meg, hogy Szárszón „kommu­nista összejövetelt” tartanak, és rhiniszter- társának az alábbiakat válaszolta: „Szer­veim időben jelezték ezt az összejövetelt. Sajnos, megbizottaim igyekeztek jelen lenni az ülésen, de nem sikerült, mert egyetemi hallgatókból álló őrség leleplezte a rendőri szerveket. Így csak utólagosan értesültem erről a valóban felháborító provokációról. A névvel nevezett írókról ismeretes, hogy nem rokonszenveznek a rendszerrel... Szer­veim a nevezettekre vonatkozóan intézke­déseket tesznek.” Konkrét eredménye nem született a bala- tonszárszói konferenciának, a tanácskozás mégsem volt eredménytelen. A kommunis­ta fiatalok jóvoltából ugyanis kirajzolódott a bátor, forradalmi álláspont. , K. Gy. — Hallottad?!... — Nem... de nagyon érdekes. ★ Néha azért izgalmasabb dolgok is akad-nak, mint a táncdalfesztivál. S olyankor a zsűri­nek szurkolunk. ★ Hallottam egyszer valahol, valamikor, hogy azért annak is tehet igaza, aki — igazat mond. — Szeretsz? — Szeretlek... — Meddig? — Meddig is... szerda van... Hát nézzük csak, ma, ugye, — Maga kicsoda, kérem? — Hogy-hogy kicsoda, hát a feleséged... — Igazán?! Észre se vettem — mormogta csodálkozva a professzor és újból dolgozó­asztala fölé hajolt. (-6) JCarneoár. az cAlLatkerihen tt Néhány hétig csodálatos színek­ben tündöklő, óri­ási trópusi lepkék kavargása vará­zsolja ragyogó karnevállá az Ál­latkert rovarhá­zát. Elsőként most keltek ki a két te­nyérnyi tarka in­diai szövőlepkék, mig a madagasz- kári Argema-Mit- terey-nek — a Föld egyik legna­gyobb és legszebb pillangójának — most még csak csipkefinomsággal szőtt gubái látha­tók. A következő hetekben egymás után kel tiszavi­rág-életre a távoli tájak többi „rep­kedő virága”. Ugyancsak az egyébként szépnek igazán nem mond­ható skorpióma­mák türelemmel hordozzák hátu­kon újszülött hó­fehér csemetéiket. Hat új ifjúsági regény A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó — mely évente átlagosan 150—200 művet ad ki — egymás után adja köz­re a jobbnál jobb ifjúsági müveket, s főleg sorozat for­májában. A legutóbbi sorozat a „Si­rály”, elsősorban 10—18 éve­seknek szól, úgy, hogy a szer­zők nem terjedelmes művek­ben, a tizenévesek problémá­it, kérdéseit vetik fel, tár­gyalják, fordulatosán és iz­galmasan társadalmunk ke­retein belül és a kor atmosz­férájában. A sorozat egyik új műve Gerő János „Duna foglyai” című kisregény, mely egy út­törőtábor, sok gyerek és né­hány felnőtt, néhány év előtti Bodrogi Sándor kémregénye í. A katonai térképeken kar­csú nyilak mutattak keletről nyugatra és nyugatról kelet­re. Az éterben a rádióadók to­vábbította parancsok és ren­delkezések hullámzottak: a háború a végkifej lés felé kö­zeledett. Egyfelől a Szovjetu­nió, másfelől az Egyesült Ál­lamok, Franciaország és Ang­lia csapatai — ezredek, dan­dárok és hadosztályok — nyomultak előre a fasiszta Németországban. A még hit­leri ellenőrzés alatt álló váro­sokban mindenfajta szolgál­tatás szünetelt, sötétség, éh­ség, szomjúság gyötörte a la­kosságot. A katonai térképekre raj­zóit nyilak mind közelebb ke­rültek egymáshoz. A két augusztus 28., szerda irányból támadó szövetsége­sek, a győzelemhez közeled­tek. A katonai szállítmányok­ban megjelent a rágógumi és a cigaretta is, sőt sajátos cso­magolásban egyre több pezs­gőt rakodtak a műszaki ala­kulatok. Az italládákon nagy, fekete „N” betű díszelgett, annak jeleként, hogy a cso­magokat csak külön parancs­ra szabad majd felbontani a győzelem napján. De addig még a szaporán zuhogó áprilisi zápor sem tudta elmosni a csatatereken omló tengernyi vért. És azon a területen, amellyé Német­ország zsugorodott, még több mint háromszáz koncentrá­ciós tábor működött. Késő éj­szaka, minden elérhető tábor­parancsnokság utasítást ka­pott a foglyok elpusztítására. Rudolf Schirmbaum SS őr-, katona, a Grieohenau meg­semmisítő tábor őrszeme is parancsot kapott: géppuská­ját szerelje le, szállítsa a kő­bányához, foglaljon tüzelő- állást A domb túlsó oldalá­ról motorzúgást hozott a szél: árokásó gépek lomha oszlopai gurultak a bánya felé. A tá­borban sorakozót rendeltek el és a rabok serege a kőbá­nya felé tántorgott. Mielőtt odaérnének, robbanások ve­rik fel a csendet: a magasba lövellő rögök helyén hosszú árok alakult ki. A foglyok felsorakoztak a gödör szé­lén, arccal a domb felé for­dultak. Schirmbaum társaihoz ha­sonlóan tüze­léshez készí­tette fegyve­rét. Tekinte­tével végig­tapogatta a számára meg­határozott zó­nát. Látta az előrehajló foglyokat, de számára nem emberek ók, csupán tár­gyak, eleven fal, amelybe majd golyóit lövi. Elhangzott a tűzparancs. A géppuskák szünet nélkül, perceken át kelepeltek. A munkagépek jöttek, amelyek a testeket a mélybe söprik. Homokot, követ szórtak a gö­dörben heverő sok száz holt­testre. Azután az árokásók földet martak és a még hul­lámzó tömegsírra borították. Eközben egy műszaki ala­kulat elaknásította a környé­ket. Fekete zászlócskák jelez­ték az aknamezőről kivezető utat. Az őrkatonák gránátot erősítettek a géppuskákra, majd kellő távolságra futot­tak. Tompa dörrenések: a fegyverek örökre elnémultak. Az őrkatonák megkezdték visszavonulásukat. A műsza­ki egység megszüntette az átjárókat, újabb aknákat te­lepített. Schirmbaum most vette észre, hogy társai nagy része már civil ruhát viselt. Összeszorult a szíve. „Ez a vég” gondolta, és a raktárhoz sietett. Mint minden őrkato­na, ő is rabruhát vételezett, cigarettával, konzervekkel látta el magát. Benzines kan­nát fogtak, lelocsolták a ba­rakkokat, a konyhát, a kre­matóriumot. Amikor min­denki elhagyta már a tábor területét, odabenn fellobbant a láng. Csak percekig tartott a szörnyű színjáték. Azután romhalmaz maradt sok tízezer ember szörnyű kínszenvedé­sének színhelyén. A volt őrkatonák kicsiny csoportokat alkotva együtt tartottak. Nem volt kedvük beszélgetni, rettegtek a jövő­től. A láthatáron más tüzek viliództak, s nem lehetett tudni, a front vonul-e ott, vagy csak városok égnek. Az égbolton tompa morgással lé­gikötelékek húztak a fellegek felett. Schirmbaum csakhamar el­vált társaitól. Alig 20 éves — és amíg él. erre az éjszakára mindig visszaemlékszik majd. És amikor feltolulnak agyában az emlékképek, újra és újra a rettegés fogja el: hátha va­lamelyik fogoly túlélte a mé­szárlást. Egyelőre túlságosan frissek ezek az emlékek. Az ország­úton haladt, páncélosok tör­ték fel a betont, bokája meg- megcsuklott menetelés köz­ben. Végre egy községhez ért, a falu szélén tábla: „Wien 417 km”. A posta előtt zöld színű autó állt. Schirmbaum a ko­csihoz lépett, beült A motor engedelmesen pöfögni kez­dett. A volt őr egyre több gázt adott, a kocsi veszettül robogott tovább, egyre kelet felé. tffoly tatjuk) nagy dunai árvízi kalandjai­nak fordulatos és izgalmas leírása. A könyv a minden­kori helytállásra nevel. Kár, hogy Gerő ennyire balladisz- tikus tömörségűre fogta ösz- sze sok fonalú munkáját, amelyben gyermekekről ír a pedagógiai szempontokat szem előtt tartva, a gyerme­keknek. A sorozat másik, új, kötet­lenebb, a gyermek lélekhang- ját jobban megtaláló mun­kája Gergely Márta: „Több- sincs” osztály című remek, színes regénye. Az író nem­csak az iskolákban van ott­hon, de a gyermek léikének — különösképpen a kamaszo­kénak — világában is. Ger­gely történetét nem szűkíti le az iskolára, de nagy horizon­tú társadalmi hátteret képes alkotni. Fehér Tibor igen nagy fel- készültséggel írta meg „Aquincumi lovas” című ter­jedelmes, történelmi regé­nyét. Fehér egy aquincumi katonát szólaltat meg, aki nemcsak életét beszéli el, ha­nem a római Pannónia pusz­tulását is elmeséli az olvasó­nak színes; fordulatos, törtó» nelmileg hiteles hangon. Korda István immár a ne­gyedik kiadásban mondja el a nagy erdélyi nyelvész, fel­fedező, kutató, a XIX. szá­zad eleje hősének Körösi Csorna Sándornak életregé­nyét. A regény színes, fordu­latos, tárgyilagos, művészien megírt kötet. Karl May: a németek le­gendás hírű kalandírója ná­lunk 20 évig nem került ki­adásra, holott az NDK-ban önálló múzeuma van. Jules Verne nálunk teljesen kiszo­rította. 20 év után újból kezd­jük felfedezni a bizarr érde- kességű, méltatlanul mellő­zött írót, aki Winetou alakjá­nak világhírű megteremtője. Most jelent meg May: „Az inkák kincse” című regénye, amely a nagy írót, mint hu­manistát mutatja be. Ifjúságunk népszerű írója, a József Attila-díjas Dékány András már nem érhette meg utolsó művének megjelené­sét. A halál végleg pontot tett írói munkásságára, és ugyanakkor befejezte ked­venc hőse, Monostory Ba­lázs kalandjait is, aki ezúttal nem a tengereket járta, ha­nem Mexikó belsejében ke­rült össze Habsburg Miksa császárral és legyőzéséig mindvégig fegyvert viselt el­lene hű társaival együtt. D. S.

Next

/
Thumbnails
Contents