Heves Megyei Népújság, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-03 / 181. szám

Hangszere az emberi hang és a létek ÚJSÁGHÍR.: — Tegnap 'i-; este Egerben, az SZMT ' művelődési házában ünne- pélyes évadzáró foglalko­zást tartott a vegyes kar. A bensőséges kis ünnepség kedves színfoltja volt Auer G-j.ru[a karnagy köszöntése, akinek 23 éves karnagyi működését ünnepelték. Az énekkar tagjai szimbolikus ajándékkal — egy ezüst vezénylőpálcával — lepték n.eg jubiláló karnagvultat. ' Az étet. a világ nagy ese­ményei mellett egy kis iu- ijíleumi ünnepről szóló hír mtörpül. Mögötte pedig egy télies életmű, sikerek, kudar­cok húzódnak meg. Egy em­ber élete. # ".. Amikor felkerestem Eger- bfen Gólya utcai lakásán, kint csendesen esett az eső. Dol­gozószobájában ült íróaszta­lánál. Előtte könyvek, régi érrekkari naplók hevertek. Mögötte, a padlótól a meny- Tvj^eaetis érő sarók-könyves- pplc téli; s teli- könyvekkel, í'őleg és elsősorban zenei sáakkönyvékkel. •: Auer Gyula adjunktus las­san tíz éve az Egri Tanár­képző Főiskola ének tanszé­kinek egyik szaktanára. Né­hány volt tanítványával be­széltem. tőlük, s másoktól is akik csak ismerik hallottam: kiváló zenepedagógus. Azért lett: pedagógus, mert nagyon szereti a zenét. — Hogyan kezdődött a gálya? ■' — A gyermek- és diákéve­ket Pápán és Szombathelyen tcltötttem. Az igazán nagy élmények Szombathelyen ér­tek. ahol az országból távo­zó, világjáró zeneművészek mindig megálltak, s itt ad­ták az országtól búcsúzóul a rizmé utolsó hangversenyét. Szombathelyen láttam és hallottam életemben egyet- lengzer Bartók Bélát is. Éne­keltem diák- és városi kóru­sokban A kórusban döbben­tem rá hogy a zene. a dal. a dalolás szeretete milyen je­lentős kötőanyaga az emberi kapcsolatoknak. Egyre in­kább úgy éreztem: énekelni, zenélni, a dal. a zene szere­tetét tanítani, a legszebb hi­vatások egyike. — Melyik volt az a 25 év­vel ezelőtti szereplése ahon­nan a pálya kezdetét szá­mítja? — 1943. júniusában Szom­bathelyen az 1900 éves ,.Sa- varia” évfordulóján nagysza­bású dalosünnepet rendeztek. Ott volt Kodály Zoltán is, akinek a „Lengyei László” c. kórusművét dirigáltam az ele­mi iskolák 500 tagú énekka­rának előadásában. Megsárgult, korabeli Ma­gyar Nemzetet, mutat, amely elismerően méltatja produk­ciójukat. Sőt. előkerülnek az akkor készült fotók egviken> Kodály Zoltán autogramja. — Az a legcsodálatosabb véletlen — mondja —, hogy ez a 25 évvel előtti első nyil­vános szereplés iúnius 9-én volt. s — anélkül, hogy ezt tudatosan előkészítettük vol­na —. pontosan az ‘ évfordu­lón Galyatetőn — Kodály egykori kedvenc pihenőhe­lyén — a „Felszállott a pá- vá”-t vezényeltem az SZMT vegyes karával. Néhány nap­pal később mondtam el a próbán a kórus tagjainak Élményeiről tapasztalatai­ról hosszan és lenyűgözően beszél. Nem egy portré, de talán egy regény kereteibe sem lehetne mind leírni. Ha nem az eleven, mindennapi pedagógusi gyakorlat, s a kó­rus volna még ma is figyel­me fókuszában, lenne miről írnia bőven. — Egyszer rendezni fogom az évtizedek felgyülemlett ta­pasztalatait. de most még nem érek rá... — mondja derűs mosollyal. Auer Gyula 1954-ben került Egerbe. Kezdetben a zeneis­kolában. majd az ének tan­szék újbóli megalakulása óta a főiskolán tanít. A vezénylő­pálcától sem tudott megvál­ni: az SZMT vegyes karának, az egykori pedagógus ének­karnak 1959. óta karnagya. A hagyományos egri dalosünnep lelkes újjászervezőinek egyi­ke. Megyénk műkedvelő kó­rusainak vezetői, sőt a me­gyehatáron messze túlról is sokan ismerik és szívesen fordulnak hozzá segítségért. Mostani kórusának tagjai is szeretik türelmes, minden ap­ró részletre kiterjedő figyel­mességéért. Azt vallja: — A műkedvelő kórus kar­nagyának egyben jó pedagó­gusnak kell lennie, mert eze­ket a kollektívákat csak az egészséges, az egymás iránti kölcsönös tiszteleten és szere- teten alapuló emberi kapcso­latok tartják össze. Ezeknek a kapcsolatoknak a kialakítása, irányítása és megóvása a kar­feladata ... Faludi Sándor AMERIKAI FELESÉG Olasz—francia fllmrígjáték Nem szeretek műfaji meg­határozásokon vitázni, hi­szen minden műfajban lehet maradandó alkotásokat te­remteni, de ennek a filmnek nem a vígjáték-felirat felel meg. Lehet, hogy a film írói­ban és rendezőjében —, akik valóban jó megfigyelők — a sajátos humorú Ugo Tognazzi miatt felvetődött a vígjátéki hangszerelés lehetősége, de ebben a filmben korántsem víg játékosságról, hanem na­gyon is komoly, itt-ott csak­nem komor sorskérdésekről beszélnek a képek. Az a szegényes magány, A karácsondi példa Karácsondon hosszú évek óta eredményes és népszerű a mezőgazdasági ismeretterjesz­tés. Eleinte, hat—nyolc évvel ezelőtt mintegy 300 hallgató­val termelőszövetkezeti aka­démia működött a művelődési otthonban. Később, ugyan­csak a művelődési otthonban, hároméves mezőgazdasági szaktanfolyam indult, ame­lyen közel 40 tsz-tag tett szakmunkás-vizsgát. Az utóbbi években pedig mezőgazdasági szakkör mű­ködik növénytermesztési, ál­lattenyésztési szőlészeti és gépészeti tagozatokkal. A ta­gozatokat a tsz szakemberei vezetik. — Az őszi-téli időszakban főleg elméleti képzés folyik — tájékoztat Dán Gyula, a művelődési otthon igazgató­ja. — Az előadásokat minden esetben szakmai filmekkel il­lusztráljuk. A látogatottság eléri a 80—100 főt. — A szakköri előadások, viták számunkra is tovább­képzést, állandó szakmai fel­frissülést jelentenek — mond­ja Palik József, a tsz gépé­szeti brigádjának vezetője, aki a szakkör gépészeti tago­zatát vezeti. A szakköri munka termé­szetesen nyáron sem szünetel. Ilyenkor elsősorban gyakorla­ti foglalkozásokat tartanak. Ezáltal az elméleti anyag szo­rosan kötődik a helyi sajá­tosságokhoz, a mindennapi gyakorlati munkához. Ugyan­akkor az évek óta hagyomá­nyos nyári péntek esti szabad­téri filmvetítéseken a doku­mentumfilmek mellett egy egy mezőgazdasági kisfilmet is levetítenek a kastélykert­ben. Ezek a vetítések díjtala­nok s általában 150—200 ér­deklődő nézi vé^ig a filme­ket. Karácsondon sem a műve­lődési otthonban nem panasz­kodnak a tsz-re sem a tsz- ben a művelődési otthonra. Évek óta együttműködnek. A tsz még évi 10 ezer forint tá­mogatást is ad a művelődési otthon részére. Nem sajnál ják a pénzt, mert úgy érzik: bőven vissza térül Megyénkben jelenleg ^ 24 mezőgazdasági szakkör műkő' dik. Ezek között a karácson­di az egyik legjobb, ami a termelőszövetkezet gazdasági eredményeiben is kifejeződik: legutóbb több mint ötven forintot osztottak munkaegy­ségenként. A megye népmű­velési vezetői azt tervezik, hogy a karácsondi gyakorla­tot valamennyi községben meghonosítják. Éppen . ezért rendezik meg rövidesen Ka­rácsondon a mezőgazdasági szakkörök megyei tapaszta­latcseréjét <*> amit az olasz kistisztviselő, Mario érez, csak neki tűnik elviselhetetlennek. Déli tem­peramentumával, diplomájá­val vágyódik el környezeté­ből, valami nagy-nagy meg­oldás után, ami szerinte csak a gazdag Amerikában lehet. Annyi más honfitársa példá­ja után, benne is rögeszmévé fejlődik, hogy „kint” kell maradnia, mert a légkondi­cionált világ, a felhőkarco­lók, a pénz, az olaj, a techni­ka, az ebből eredő társadal­mi szokások szabadabb lég­kört, nagyobb mozgási köri; jelentenek egy élni vágyó fia­talember számára, mint Olaszország, ahol a házasság még ma is feltörhetetlen pe­csét, s ha valaki egy lányt... Az olasz tisztviselő mene­külni akar magánya élői, be­vallottan, már-már erőszako­san, s mire közelebb jut egy- egy amerikai lányhoz, vagy asszonyhoz, kiderül, hogy mind-mind sablon, közelebb­ről mindegyik távol esik azoktól az ideáloktól, akikért Európában, Olaszországban, Magentában, a kis olasz vá­rosban lelkesedni, életet ál­dozni érdemes. Az európai irigység az amerikai fény­űzés ragyogása miatt lehet indokolt távolról, de ha kö­zelebb megyünk ehhez a fényűzéshez, ehhez a techni­kai és gazdag ragyogáshoz, kitűnik, hogy az európai ér­telem, érzelmi világ számára idegen a pénz mindenhatósá­gának amerikai tudata. S ez a tudat — vagy inkább álla­pot — szüli azt a még nyo­masztóbb, még üresebb, még reménytelenebb magányt, amely az olasz kistisztvise­lőénél sokkal fárasztóbb: eb­ben az életstílusban nincs meg az emberi életnek az Eu­rópában megszokott ritmusa, harmóniája. Pedig a miilio- mosnő mellett vannak itt is fiatal és rokonszenvesen él­ni vágyó fiatal lányok, asz- szoriyok — mint például a kétgyermekes, szolid Maggi —, de az élet indokai és a tettek okai fárasztóan mások, mint a kivénhedt Európában. Mario, az olasz kistisztviselő arcán ezúttal nem víg a já­ték, sem az elején, sem a vé­gén, mert retteg, mint az olyan futó, aki nem jól osz­totta be a neki ismeretlen távot. Gian Luigi Polidoro — a film rendezője — a képek egymásutánjával — sohasem ismételve — döbbent rá az idegenségre, a légkondicio­nált mechanizáltságra, mely üressé és tőlünk idegenné teszi az amerikai embereket, lelkivilágukat. Kamerája nem véletlenül jár Dallas­ban, vagy Cape Kennedyben, a New York-i Hiltonban, vagy Miamiban, lokálokban, vagy néger kocsmákban: a színes, csaknem dokumen­tum szerű mozaikokban oly­kor frivol ellentétek nyelvén vall Amerika önmagáról. Ugo Tognazzi egyénisége és feleség utáni amerikai haj­szája a keret, amelyben az amerikai nőtípusok sorra megjelennek. S a néző. végül is kiábrándultán veszi tudo­másul, mennyi csillogás mö­gött mennyi üresség, igényte­lenség búvik meg. A sex- bombák közül bájával és fi­nomságával kiemelkedik Ma­rina Vlady. Nino Oltvero filmzenéje enyhíti azt a nyomasztó lég­kört, amely szándéktalanuí is kialakul a néző körül a színesen pergő képek nyomá­ban. (farkas) Az ügyészségek a törvényesség védelméért A bűnüldöző szervek esz­tendők óta különös gondot fordítanak arra, hogy minde­nütt erősödjék a törvényes­ség. A törvényesség felügye­letét elsősorban a különböző ügyészi szervek látják el. A Legfőbb Ügyészség illetéke­seivel beszélgettünk tapasz­talataikról. 18. Csak időnként volt színvo­nalas a labdarúgók olimpiai küzdelme. 1906-ban, a soron kívüli játékokon nagyon gyenge csapatok jelentek meg. A legjobb a dán együt­tes volt Az első olimpia töb­bi résztvevői alig tudták szá- ••„molni, hogy hány gólt kap- i-iak. A döntőben a dánok pél- tdául tizenötször juttatták be ák labdát az ellenfél hálójába. Érthető hogy amikor 1908- r4>an Angliában, a labdarúgás hazájában rendezték az olim­piát, akkor érdekesebb' mér­kőzéseket láthatott a londoni ' közönség. A dánok egyébként ■ ekkor is értek el gólzáporos : győzelmet, (17:1 Franciaor- “,'szág ellen) a döntőben azon­ban az angoloktól vereséget ■» Szenvedtek. Senki sem cso- dálkozott azon, hogy a hazai- - jak nyerték a labdarúgótor- , íiát. Érdekes egyébként, hogy j, Angliában még jóval az első olimpiai játékok előtt, 1873- ban kettéválasztották az “amatőr és a profi futballt 'Harminc-negyven esztendeig Ajjéiwsiuh ML augusztus L, szombat azonban a kettő megközelí­tőleg egyforma színvonalon állt. Ebben az időszakban az angol amatőrök is jobbak voltak, mint a kontinens or­szágainak a játékosai. Fölé­nyük jegyében zajlott le az 1912-es stockholmi olimpia labdarúgótornája is. Az an­golok a magyar csapat lehen- gerlésével (7:0) kezdték si­kersorozatukat és a dánok el­leni 4:2-es győzelemmel fejez­ték be, így nyerték el másod­szor is az aranyérmet Antwerpenben a labdarú­gótorna legnépszerűbb játé­kosa, Zamora, a bravúrosan védő csodakapus volt Öt ün­nepelte a közönség, a spanyol —dán mérkőzés végén, ami­kor Spanyolországnak sike­rült továbbjutnia. A tornán végül az elsőséget a rendező belgák szerezték meg, ered­ményük értékét azonban csökkentette, hogy a döntő, a játékvezető sorozatos téve­dései miatt félbeszakadt 1924-ben a párizsi olimpián Uruguay mutatkozott be az európai közönségnek, a kitű­nő dél-amerikai csapat játé­kosainak technikai tudása és gyorsasága elragadtatta a szakembereket is. Ez volt az egyik nagy meglepetés. A másik már kellemetlenebb volt. Budapestről nagy re­ményekkel indították útnak a magyar csapatot, olyan lab­darúgók szerepeltek benne, mint Fogl II., Mándi, Orth, Guttmann, Braun és Opata. Az egyiptomiak azonban nem tisztelték a nagy neveket és lelkes játékkal 3:0-ra legyőz­ték őket. Ez volt a magyar futball egyik legváratlanabb kudarca. Párizsban a döntőt Uruguay és Hollandia játszotta és a dél-amerikaiak, ha nehezen is, de felülkerekedtek. (2:1). Négy esztendővel később, Amszterdamban is ők nyerték az olimpiai tornát. Két tenge­rentúli csapat, Uruguay és Argentína 210 percig játszott egymással, amíg eldőlt az el­ső hely sorsa. Az első mérkő­zés és a hosszabbítás döntet­lenül végződött. (1:1) Másnap újra pályára lépett a két csapat és ekkor Uruguay ke­rekedett felül. (2:1). A szak­értők elismerték a győztes csapat játékosainak technikai tudását. (Némi vigaszt jelentett a magyar közönségnek, hogy az amszterdami olimpia után a Ferencváros dél-amerikai portyára utazott és Monte- videóban 2:l-re legyőzte Uruguay csapatát.) 1936-ban Berlinben az ola­szok nyertek, míg 1948-ban Londonban szerezték meg az aranyérmet. Minden előzőt felülmúlt az 1952-es olimpia labdarúgó­tornája. A magyar, a jugosz­láv, a szovjet és az olasz csa­pat részvétele már eleve biz­tosította a magas színvona­lat A döntőt még mostaná­ban is emlegetik Helsinki­ben. A magyar és a jugoszláv csapat heves küzdelmet ví­vott egymással, az első fél­időben Puskás rosszul rúgott egy tizenegyest ez is jelezte, hogy a játékosok milyen ide­gesek voltak. (Utána kihú­zódott a balszélre, amíg az idegei kissé feloldódtak az el­hibázott tizenegyes rossz pil­lanatai után). A második fél­időben lassanként megválto­zott a kép. A nagyobb techni­kai tudás és gólképesség dön­tött (2:0)! Magyarország csa­pata Helsinkiben mepiyerte az olimpiai labdarúgótornát. Melboume-ben nem oko­zott ilyen nagy izgalmat a labdarúgás, a győzelmet a szovjet csapat szerezte meg Jugoszlávia előtt. (Magyar- ország nem indult). Rómában meglepetést keltett Dánia. Nielsen, az atléta termetű kö­zépcsatár energikusabb, mint Albert. Ezzel nagyjából eldől a mérkőzés, a dánok 2:0-ra legyőzik a magyarokat Az „örök második” Jugoszlávia nyeri a tornát Dánia előtt harmadik Magyarország. Tizenkét év után Tokióban újra siker következik. A győ­zelem főrészese Bene, aki tizenkét gólt lő. A magyar csapat erőteljesen, lendülete­sen és szellemesen játszott A csehszlovákok elleni dön­tőn voltak kritikus pillana­tok, de egyetlen szakértő sem vitatta, hogy a torna végered­ménye reális: 1. Magyaror­szág; 2. Csehszlovákia; 3. A közös német csapat (Folytatjuk) Megfigyelésük, hogy az ügyészek ma a korábbi esz­tendőknél jóval kedvezőbb feltételek között dolgoznak, mivel a különböző igazság­ügyi szervek fokozott felelős­séggel tevékenykednek. Elmondották — többek kö­zött —, hogy szoros és jő munkakapcsolat alakult ki a megyei ügyészi és rendőri szervek között A nyomozati anyagot a javaslatokkal együtt minden esetben az ügyészség elé terjesztik, eze­ket felülvizsgálva döntik eí az ügyészek: milyen intézke­désre van szükség? Tavaly az ügyek 6 százalé­kánál kellett pótnyomozást elrendelni s hasonló arány­ban vetették el a kapott rendőri anyagot azzal, hogy bűncselekmény hiányában megszüntették a nyomozást. Munkájuk fontos része az is, hogy a megalapozatlan ha­tározat ellen fellebbezés óvással éljenek. Emellett fi­gyelemmel kísérik az elítél­tek törvényességi panaszait is; ezek nagy része — mint a kivizsgálásnál kiderül — alaptalan. A Legfőbb Ügyészséghez terjesztik fel az úgynevezett törvényességi óvásokat, tehát azokat az eseteket, amikor az ügyész a már jogerős bírói ítéletet támadja meg óvásá­val. Noha többségében sú­lyosbításért óv az ügyész, az is jócskán előfordul, hogy — éppen a vádlott érdekében ét az óvás lehetőségével. Az ügyészi módszerek e vál­tozatossága, a lelkiismeretes munka is közrejátszik abban, hogy szilárd a törvényesség s az esetek túlnyomó többsé­gében egyensúlyban van a? igazságszolgáltatás mérlege. V. M. A legendás hírű olasz labdarúgó-válogatott, az 1936-os Olimpia győztese.

Next

/
Thumbnails
Contents