Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-17 / 166. szám
Párbeszéd a mechanizmusról ! 0 A gazdasági józanságot Egy év meg egy fél a parlament előtt hirdetjük Jó fél év telt el az új gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése óta, s bár végérvényes következtetéseket még nem lehet levonni, de az eredmény, a jövő útja már mutatkozik a mezőgazdaságban is. Erről folytattunk párbeszédet Takács Sándorral, az Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkárával. — Elsőként talán azt kérdeznénk, hogy a tapasztalatok szerint miként „ízlik” az új gazdasági mechanizmus a szövetséghez tartozó közös gazdaságoknak? — Köszönjük, jól! Így fogalmazhatnánk meg a tagszövetkezetek véleményét, hiszen sok régi kívánságuk valósult meg az új gazdasági mechanizmus során. Különb* sen a szabadabb értékesítést fogadták örömmel a közös gazdaságokban. — Tehát iráni/ a szabadpiac? — Korántsem. A termelő- szövetkezetek inkább a biztonságosabb szerződéses termelést választották, és a boroknál, szőlőnél, gyümölcszöldségnél gondoltak csak a szabadabb értékesítésre. És természetes mindezt a nép- gazdasági, valamint a szövetkezett érdekek összehangolásával. — Sokat panaszkodtak korábban a termelőszövetkezetek, hogy nagyon megkötött a kezűk a termelésben, értékesítésben. A gazdasági mechanizmus reformjának évében mennyiben javult a helyzet? — önállóságuk összehasonlíthatatlanul megnőtt a régihez képest. Csak a kenyérgabonánál van megkötöttség, a többi területen azt termelnek. amit jónak látnak, ami gazdaságos. — Tehát az Snállósóág a termelésben már csaknem teljes. Es az eladásban? — A felvásárlás monopolhelyzete kezd feloldódni. A többcsatornás értékesítési lehetőség következtében nincs olyan kiszolgáltatottság, mint korábban, több partnerrel tárgyalhat a szövetkezet adásvétel és szerződés dolgában. — „Monopolvevők” már nincsenek? — De igen. Az élő állatot, dohányt, cukorrépát, napraforgót. búzát és még néhány terméket csak egy-egy állami vállalat vesz át a szövetkezettől. De a többi áruval szabadon gazdálkodnak. — Sokat emlegetik mostanában. hogy a termelőszövetkezetek nagy árat fizetnek ezért az önállóságért. — Az önálló gazdálkodás valóban komoly pénzügyi követelményeket állít a szövetkezet elé, ahogy számoltuk, az amortizáció, egyes anyagok áremelése, a különböző tartalék, szociális és egyéb alapok képzése szinte megköveteli az árutermelés 15—20 százalékos emelkedését, hogy a korábbi jövedelmet biztosíthassák a tagságnak és megteremtsék az alapját a bővített újratermelésnek. — Ez valóban komoly tehernek mutatkozik. Előreláthatólag megbirkóznak-e vole az idén tag szövetkeze leik? — Nem lesz könnyű, hiszen a kalászosoknál, különösen a takarmányféléknél kiesés jelentkezik. Zöldségből is kevesebb várható mint tavasszal remélték és kellemetlen meglepetést okozhat még továbbra is a rendkívül szeszélyes időjárás. — Mit tehetnek akkor a szövetkezetek? — Tagszövetkezeteink vezetőivel való beszélgetéseink során állandóan azt hangoztatjuk. hogy nagy gondot fordítsanak az ésszerű takarékosságra, a kiadásokat a lehetőségek szerint minimálisra csökkentsék, használják ki az öntözési lehetőségeket, tegyenek meg mindent, a termés megóvásáért. Minden esetben a gazdasági józanságot hirdetjük. — A szövetségre milyen feladatok várnak az év második felében? — Üjabb és újabb gazdasági lehetőségeket kell feltárnunk, hogy a szövetkezetek még jobban élni tudjanak a mechanizmus lehetőségeivel. Eger—Gyöngyös vidékén mindennél fontosabb a szőlő, s azt szeretnénk elérni, hogy ezt az adottságot megfelelően kamatoztathassák a szövetkezzetek. — Tolón baj van a szőlővel? — Nem is annyira a szőlővel, mint inkább a feldolgozásával, végső fokon pedig az értékesítésével. Különösen a Gyöngyös vidéki szőlőtermelők károsodnak. — Miért? — Rossz a besorolásuk. Annak idején állapították meg. amikor még rossz, novas telepítéseik voltak. Azóta ők is áttértek a nagyüzemi nemes szőlő termelésére, mégis maradt minden a régiben. Míg Egerben egy kiló szőlőért 9—10 forintot kap a termelő, a gyöngyösi járásban ugyanezért a minőségért csak 7—6 forintot fizetnek. Válasz a „Csak nyugatra” című cikkre Holott exportra és belföldi fogyasztásra is mind jobban igénylik ezeket a szőlőket, borokat. — Van-e reális remény az ármódosításra? — Szeretnénk hinni, hogy van. Az Árhlvatal minden bizonnyal figyelembe veszi érveinket, hiszen nem közömbös a bel- és külföldi ellátásnál, hogy Eger és Gyöngyös vidéke mennyi és milyen minőségű szőlőt, bort ad. — Még az értékesítésnél maradva: hallottuk, hogy életrevaló elképzelései vannak a szövetségnek a közös gazdaságok informálására. — Elképzelésünk valóban sokat segíthet, mert tagszövetkezeteinket állandóan tájékoztatjuk arról, hogy a legfontosabb piacokon, a fővárosban és a környező iparvidéken milyen az árufelhozatal. miként alakulnak az árak. Így naponként tudják a szedést, szállítást a piac igényei szerint alakítani. — Milyen más segítséget kapnak még a szövetségtől a közös gazdaságok? — A szerződéses feltételekben biztosítani akarjuk, hogy tagszövetkezeteink valóban egyenjogú partnerei legyenek a termeltető, felvásárló vállalatoknak. — És még? — Megfelelő közgazdasági elemzésekre alapozva, javaslatokat teszünk tagszövetke- zeteinknek a leggazdaságosabb értékesítési irányok megválasztására. Ezt tettük a fa és a szőlő-bor eladásánál. Ezt tesszük — ha szükséges — jelenleg a zöldséggyümölcs értékesítésénél is. — Az egyik szövetkezetben azt mondták, olyan es az új mechanizmus, mint a nap. Jó fénye van. éltető ereje, de vet árnyékot is. A mechanizmus erről az oldaláról miként „mutatkozott be” a szövetséghez tartozó közös gazdaságokban? — A melléküzemágak beindulásánál Jelentkeztek rögtön az új lehetőségek vámszedői, az üzletemberek, ügynökök. Ezeket ki kellett iktatni, vagy korlátok közé szorítani a közös gazdálkodás érdekében. Néhol a merész elgondolásokat kellett reális számításokkal tárgyilagossá tenni. De akadtak olyan vezetők is, akik megijedtek az új lehetőségektől és szinte semmit sem fogadtak el az újból. A zöm viszont élt a lehetőségekkel és jól megalapozott, a mezőgazdaság rovására nem menő melléküzemágakat hoztak létre. Reméljük, hogy az Ilyen Irányú kezdeményezések fokozódnak az év második felében, hiszen sok-sok ötletre, élelmes megoldásra lesz szükség, hogy az időjárás okozta károkat csökkentsék, pótolják. Kovács Endre A három napból kettőt a tavalyi költség- vetés végrehajtásának megtárgyalására fordított az országgyűlés. És anélkül, hogy lényegében eltért volna a hivatalos tárgytól, jócskán megvitatta az idei év mögöttünk álló első felének gazdálkodási tapasztalatait is. A kettő ugyanis szorosan összefügg. Nem csupán az előrehaladásnak és a gazdálkodás folyamatosságának természete szerint, hanem azért is, mert a korábbi — s persze a tavalyi — tapasztalatokból következett gazdasági reform első félévi pályafutását egyszerűen nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Különben, a törvényhozás fokozódó aktivitása egyebek mellett éppen abban nyilvánul meg, hogy a bizottsági munkában, de a plenáris üléseken is kiterjeszti érdeklődését minden fontos kérdésre, amely az adott időszakban az érdeklődés előterében áll. A reform kibontakozása pedig elsőrendűen ilyen kérdés. A tavalyt gazdálkodásról most csak any- nylt, hogy a már sokoldalúan kielemezhető tapasztalatok újból és végérvényesen igazolják a bevezetett reform szükségességét. A mérleg a termelés mértékét, minőségét és tendenciáit vizsgálva, egyaránt számos jó eredményt mutat, aminek mellesleg elsősorban köszönhető, hogy minden megrázkódtatás nélkül léphetett rá az ország a gazdaságirányítás új útjára. Bizonyos feszültségek, ellentmondások azonban nem csökkentek, s mint ismeretes, éppen ezek újfajta megközelítésére és megoldására, végeredményben egész gazdálkodási rendszerünk magasabb szintre emelésére hívatott a reform. Fél év, természetesen, túlságosan rövid idő a kívánt jelenségek erőteljes kibontakozásához; közgazdászok, politikusok már az év kezdetén óvtak a türelmetlenségtől. A türelmes vizsgálat azonban, amelyre az országgyűlés is vállalkozott, igen figyelemre méltó tapasztalatokat hozhat és hozott Is felszínre. Mindenekelőtt, hogy az immár „réginek tekintett módszerekre visszanézve, észrevehetően gördülékenyebben, kevesebb megkötöttséggel halad a vállalati munka, holott éppen a nagyobb zökkenők elkerülése végett, átmenetileg, még számos korlátozó tényezőt fenn kellett tartani. Az viszont, hogy a vállalatok, élve lényegesen nagyobb önállóságukkal, általában jó, sok helyütt a tavalyinál máris jobb eredményeket értek el, nemcsak rátermettségüknek, hanem a reform igazának is bizonyítéka. Kiviláglott továbbá a felszólalásokból, hogy fokozatosan összehangolódik a termelés és a fogyasztás a lakossági ellátás, a külkereskedelem, sőt a még mindig erős egyensúlyi zavarokkal küzdő beruházások piacán is. És ha nagyon kezdeti módon is. de az áralakulás kezdi megtalálni ezzel összefüggő, rendkívül fontos szabályozó szerepét. A beruházások területén például, a kapacitásokat lényegesen meghaladó igények bizonyos áremelkedéshez vezettek, amelyek szükségképpen hozzájárulnak majd a túlzott, nagy, ésszerűtlen felhalmozási szándékok lefaragásához, illetve a termelés bővítése egyéb, rendelkezésre álló tartalékainak, mindenekelőtt a munka- és üzemszervezés jobb kihasználásához. A lakossági fogyasztásról, ennek forrásairól is elég sok szó esett az országgyűlésen, de még a bíráló megjegyzésekből is kiviláglott, hogy a kereskedelem és a termelés között a kölcsönhatás mind szorosabbá válik, ami az ellátás egyenletes és minőségi javulásának legfőbb feltétele. Érthető módon sokat foglalkoztak a képviselők a mezőgazdaság Időszerű viszonyaival és a páratlanul mostoha Időjárás okozta gondokkal. Hogy a tanácskozás mégsem fajult valamiféle „panasznappá" —, bár a természet most bőven adott okot a sopánko- dásra — az önmagában is döntő bizonyíték a végbement pozitív fordulat, vagy legalábbis folyamat mellett. Ha nem is veszteségek nélkül, de kiállta és kiállja a mezőgazdaság, pontosabban a mezőgazdasági nagyüzemek túlnyomó többsége a megpróbáltatásokat, ami életerőre és a reform ez irányban is megmutatkozó kedvező hatására vall. Pedig még nagyon az elején tartunk a reformnak, nem is láthatjuk teljességgel, mi mindent lehet „kihozni” belőle. Az a bizakodás azonban, amely az országgyűlés tanácskozásaiból még a problémák mélyreható elemzése közepette is kicsendült, nem csekély záloga a lehetőségek gyorsuló, jó kiaknázásának. Egyébként annak Is, hogy az országgyűlés, a közéletben reá háruló nagy hivatására mind teljesebben rátalál. B. J. lVToflpm ^ Német Demokratikus Köztársaság közismerten jó* *v/7*^'*4* hírű mezőgazdasági gépipara újabb kiváló minőségű gyártmánnyal hívta fel magára a figyelmet. Az E—512 típusú arató-cséplő kombájn felveszi a versenyt a világpiac legismertebb konstrukcióival. A gép kétféle (5,7 és 4,2 méteres) rendtávolság (aratási sávszélesség) tartására állítható be a talaj- és terepviszonyok kívánalmainak megfelelően. A tervezők nagy gondot fordítottak a vezető munkakörülményeinek kényelmessé tételére is. Az irányitó karok, pedálok és műszerek praktikus elhelyezése azonban nemcsak a kényelmet, hanem a fokozottabb biztonságot is szolgálja. Hasonló meggondolások alapján a kombájn burkolatát is úgy képezték ki, hogy csökkentse a balesetveszélyt. Vasárnap délelőtt, újságolvasás közben megdöbbenve tapasztaltuk, hogy az egri Vörös Rák Étteremben az egyik sportkörünk külföldi túráidról vlsz- szatért fiatalember ..élménybeszámolót” tartott az étterem közönségének, és a pincéreknek. Tekintettel arra. hogy az elmúlt napokban Egerből csak az Egri Dózsa SC labdarúgói vettek részt túrán. Így ml. a túra vezetői és elnökségünk tagjai szeretnénk az említett „élménybeszámolóval” kapcsolatosan véleményünket nyilvánítani. A sportklub elnöksége és a túra vezetői, a legmesszebbmenőkig elítéltük az említett .szőke fiatalember” megnyilatkozásait. Véleményünk szerint ez a türa — annak ellenére, hogy nágy melegben, hosszú utat tettünk meg — viszonylag kellemes körülmények, között bonyolódott le. Mind a szófiai, mind pedig a burgasl tartózkodás segítette a szakosztály felkészülését. emellett nagyon komoly formában erősítette a bolgár-magyar sportkapcsolatot. Az új edző számára Is hasznos volt ez a túra, mert Igyekezett megismerni a játékosokat, nemcsak szakmai, hanem emberi magatartásukat Illetően Is. Bolgár sportbarátaink a rendelkezésükre álló feltételek körülmények között Igyekeztek minden Igényünket kielégíteni, valóban nem volt formális -z a köszönetnyilvánítás, amelyet ml. vezetők kifejezésre Juttattunk bolgár sportbarátalnknak. Az Egri Dózsa SC elnöksége elhatárolja magát a „klnyllat- kozástól” és a szükséges fele- lősségre vonást megteszi. Az Egri Dózsa SC elnöksége Vízvezeték-hálózat épül Hevesen Hevesen évek óta visszatérő gond az ivóvízellátás. A kutak vize erősen vas- és mangántartalmú. A községi tanács éppen ezért már korábban elhatározta, hogy ártézi kutakra szerelt vízvezetékhálózatot építettet a községben. A tervek rövidesen valóra válnak: a legutóbbi tanácsülésen már megalakult r munkálatokat irányító Szervező bizotság, sőt elkészült a tervdokumentáció és a költségvetés is. Eszerint 21,5 millió forintból mintegy 47 km hosszú csőhálózatot építenek. Az építés költségeiből jelentős hányadot vállal a lakosság is: tíz év alatt mintegy 9—10 millió forintot fizetnek be, továbbá társadalmi munka szervezését is tervezik. Monológ, szögüguben A könyvszekrény tetején a festmény. Amit kaptam. Ajándékba. Ami attól lesz igazán festmény, kép, műremek, alkotás, a hencegés tárgya, ha felrakom a falra. En. A festmények falra helyezésének legáltalánosabban bevált módszere, ha az ember vesz egy szöget, azt határozott mozdulatokkal, kalapács segítségével beveri a falba. Aztán rá- csüngeti a festményt, így a festmény egy szögön lóg a falon, vagy a falon lóg egy szögön, mindegy, de látható. Ülök a széken és nézem a falat. Azt a falat, amelyik nekem éppen szemben van. Amelyikbe nekem szöget kellene vernem. Nekem. Szöget. Verni. Bele. A falba. A dolog látszatra egyszerű: nem nézem c falat, hanem verem. Mármint a szöget és kész. És, ha nem megy bele a falba a szög? Volt már erre példa. A minap halottam, hogy egy férfi addig verte a szöget a falba, amígnem örjőn- geni kezdett. Nem a fal, a férfi. Be is vitték az idegosztályra, s most ott állandóan szöget kér, s falnak nézi a legcsinosabb ápolónőket. Na, ugye. Meg el is görbülhet a szög. Amilyen szögek manapság vannak, kérem, azok olyan könnyen görbülnek el. mint a fénysugarak a gravitációs térben. Hallottam, nem kezeskedem róla, hogy pontosan így történt, de állítólag Einstein, amikor egyszer szöget vert a falba, hogy ráakasz- sza kedvenc tántija mellképét, térre ütött, illetőleg félre ütött és elgörbült a szög. Ekkor jött rá, hogy a fény és a tér elgörbül az idő szorzatában. S mindezt egy szögnek köszönhette. Igaz, ő tudott számolni, mig nekem a kis egyszeregy is problémát okoz. Na, ugye. Meg aztán neki is kell készülni egy ilyen szögbeverésnek a falba. Mert itt nem mindegy ám, hogy a falat verem a szöghöz, vagy a szöget a falhoz. Az itten, kérem, nagy különbség. Nem lehet ilyesmit elkapkodni, azt meg kell gondolni, megfelelő fal kell hozzá, megfelelő szög, megfelelő ember. És egyáltalán megfelelő vagyok-e én ilyen feladat megoldására? Mert lássuk be, egy szög beverése meglehetősen alantas feladat. Michelangelo is szöget vert be állandóan a falba a falanszterjelenetnél. Na jó, széklábat faragott éppen, mert Madáchnak nem kellett szöget bevernie a falba és ezért nem jutott eszébe ez az alantas feladat, amikor egyszer a drámát irta. Na, ugye. És egyáltalán, miért olyan fontos, hogy most ebben a percben, ebben az órában, éppen ma verjem be azt a szöget. Ezt a szöget. Abba a falba, ezért a festményért. Ha jól emlékszem, egy Kolumbusz Kristóf nevezetű magánzó időszámításunk után másfél ezer évvel fedezte fel Amerikát. Másfél ezer év, kérem, egy olyan nagy ügyben, mint Amerika felfedezése, nem számított az emberiségnek, miért számítana egy festmény falra függesztésében bekövetkező egy-két nap késedelem? Na, ugye. És az a festmény egyáltalában nem maradhat ott, ahol van? A könyvszekrény tetején. Mit kell nekem hencegni egy festménnyel^ Én festettem? Nincs undorítóbb, mint más festményei• vei hencegni. Na, ugye. (egri}
