Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
Nyugtalanság a Vörös Csillagban »• A Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregységében 95 ember mondott fel az első fél évben. Június hónapban 36-an hagyták el a gyárat. Az igazgató asztalán újabb felmondó leveleket láttunk és az üzemben többen tétováznak, hogy menjenek-e vagy maradjanak. Az új Munka Törvénykönyve a dolgozónak és a vállalatnak egyformán biztosítja a felmondás jogát. Az elmúlt hat hónap alatt sehol sem tapasztaltunk nagyobb munkaerővándorlást, a Vörös Csillag Traktorgyár azonban elvesztette produktív munkásainak egyharmadát. Mi okozza ezt a nyugtalanságot, miért mennek el megszokott munkahelyükről az esztergályosok, a lakatosok, a szerelők és a technikusok? Nehr Tibor gyáregységvezető négy pontba sorolta a jelenlegi helyzetet kiváltó okokat és ezzel egyetért a párt-, illetve a szakszervezet titkára is. Nem fontossági sorrendben, hanem úgy közöljük az okokat, ahogyan a gyáregységvezetőtől hallottuk. Türelmetlenek, elégedetlenek az emberek, mert a rövidebb munkaidőt a Vörös Csillagban még nem vezették be. Több munkakörben csökkentek, másutt meg nem emelkedtek a keresetek. Nem megfelelően bánnak az emberekkel. Profilbizonytalanságra, megrendeléshiányra panaszkodnak az egri gyáregységnél és a vállalatnál is. A munkaidő-csökkentés a legkevesebb zavart okozta, ezzel most nem is foglalkozunk. Sokkal többen hivat- koznok a bércsökkenésre, a Csak nyugatra. . . Szeretem az élménybeszámolókat, amikor baráti körben, TlT-előadásokon vasv a televízióban külhonból visszatértek elmondják, mit tapasztaltak, hogy érezték magukat. hisz mindig okul belőle az ember, gyarapítja ismereteit, megkedveli egy-egy ország népét, a világot, egy-egy szón. érdekes szögletét. A minap Is részem lehetett útibeszámolóban, az egri Vörös Kák Étteremben, ahol egyik) sportkörünk külföldi tárájáról l visszatért fiatalember mondta I ©1 jó hangosan élményeit az ebédlő közönségének, a pincé-j rcknek. 1 Beszámolójából három tény rögtön kiderült. F.lso: tűrünk baráti ország- ban került sorra; Második: a sportkör sok pénzt áldozott arra hogy a nyári szünetben jó! érezzék magukat a sportolók és kísérők. Harmadik: ezt az áldozatot természetesnek, sőt, semmibe se vette, a túra fiatal, szőke részvevője, sőt, azt az igyekezetét sem. amelyet az említett országokban a vendéglátók részéről tapasztalhattak, hogy minél jobban érezzék magukat. Fennhangon ócsárolta a vendéglátókat az étterem közönsége előtt, tolvajnak, primitívnek festve le őket. ahol még ..dolcsiért,” sem lehet jő nőket kapni. Nevetségessé tette a sportkör vezetőit, akik őszinte köszönetét mondtak a vendéglátásért. ahelyett hogy ..nagy dohányt akasztottak volna le”, mármint a vendéglátó baráti ország sportkörétől. . . természetesen a túra részvevői számára. Az élménybeszámolót azzal zárta, hívhatják őt bármelyik baráti országba, ö ugyan nem áll többet kötélnek, ha külföldre akarják vinni — mondta. 6 csak Nyugatra ... csak Nyugatra hajlandó menni. Elblhető; hogy egy kánikulai sporttúra «órán adódnak kellemetlenségek és esetleg a tengerparti sirályok nincsenek tekintettel a hosszú utazástól fáradt. sportolókra. Am mindez nem jogosít fel senkit arra, hogy nyilvános helyen hangosan ócsárolja, sértegesse vendéglátóit és az egekig magasztalta a nem szocialista országokat. ahol ..dolcsiért” ió nőket kaphattak volna és ahol „nagy dohányt” lehet remeim. AZ étterem vendégei tettek némi észrevételt e nagyhangú élménybeszámoló után. mint ahogy mi Is megtesszük ezt. De a sportkör vezetői «e csodálkozzanak ha ez a fiatalember a legközelebbi túra előkészítésénél azzal áll elő. bogv 6 nem hajlandó se Prágába, se Varsóba. se Moszkvába, vary Szófiába menni a snortkör költségén, csakis Nyugatra. Hisz ennj-it csak megérde- KSsi... bizonytalanságra és a kapkodásra. A második negyedévben — az előző év azonos időszakához képest — a szerelde munkásainak havi keresete átlagosan 176 forinttal csökkent. Ez az átlag, több dolgozó borítéka ennél is nagyobb mértékben vékonyodott. Az anyagmozgatók, a targoncások is nagyon panaszkodnak a keresetre, különösen amióta 60—70 kilogrammos öntvények érkeznek. A tanácsi építőipari vállalathoz egyszerre hatan mentek a Vörös Csillagból, mert az új munkahelyen több alapbért ígértek, az ottani teljesítménybérre] és a túlórákkal jobban lehet keresni. A Vörös Csillagban kedvezőtlenül alakulnak a bérek, mert az új termékeket nehezen tudják megszokni, sok technológiai és minőségi probléma adódik, főleg az UE 50-es traktor sebességváltójának gyártásánál. Egyszer megrendelés-, máskor anyaghiány miatt hagynak abba. aztán kezdenek újra egy-egy gyártási műveletet. Az emberek jogosan panaszkodnak a szerszámellátás és a közvetlen műszaki irányítás hiányosságára. A nagy csarnokban ma már minden ötödik ember máshol, más gépen dolgozik, mint amit korábban megszokott. Az igyekvő, elismert szakmunkások Is „leégnek”, nem tudják teljesíteni a normát. Csökken a műhely termelése, csökken vagy éppenséggel megszűnik a prémium. Akadnak ügyeskedők is, akik megkaparintják a jól fizető munkákat, vagy különböző igazolásokkal szereznek jogtalan előnyt és el nem végzett munkáért csikarnak ki bért. Mit tesz a gyáregység gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetősége, hogy feltárják a nyugtalanság okát, mit kí- , vánnak tenni, hogy orvosolják a jogos panaszokat? Az Igazság kedvéért meg kell mondani, hogy a gyáregységvezető betegeskedett, kórházban volt, csak az elmúlt napokban láthatott hozzá a helyzet tanulmányozásához. Korábban a párt- és a szakszervezet összehívta a törzsgárda tagjait, majd az elmúlt héten rendkívüli termelési tanácskozást tartottak a gyárban. A gyáregységvezető külön is beszélt a csoport- ős művezetőkkel. A technoló- tásszervezést felülvizsgálják. glát, a bérezést és a gyár- Ennek alapján Intézkedési tervet dolgoznak ki, hogy a jelenlegi áldatlan helyzeten változtassanak. Nem akarunk a vizsgálatok és főleg az intézkedések elébe vágni. Fontos követelmény, hogy a gyártás, a bérezés problémáit megoldják, de a műszaki segítség, a több forint mellé emberséget, több megértést igényelnek az emberek. Az átcsoportosításokat, a váratlan utasításokat is jobban elviselik a munkások, ha azt is hozzáteszik, hogy mit, miért kell csinálni. Ne csak munkát és néha véleményt kérjenek a dolgozóktól, hanem velük együtt és értük, közösen hozzanak megfelelő határozatokat. A rideg parancsosztást ne írásos rendelkezések tömege, hanem az üzemi demokrácia emberséges melege váltsa fel. Ezt tartjuk a legfontosabb és legsürgősebb feladatnak. Nincs okunk kételkedni a gazdasági vezetés szándékának helyességében, nem vonjuk kétségbe szakmai képességét, hiszen az elmúlt két évben kiemelkedő eredményeket értek el. De a gyáregységvezető az adatok tömegéből egyedül aligha bogozhatja ki az igazságot. Az intézkedések végrehajtását a gazdasági vezetés egyedül nem vállalhatja. Ennek sikeréhez feltétlenül szükséges a társadalmi szervek segítsége, hatékony támogatása. Ebben az évben sok millió forintos beruházással fejlesztik a gyárat. A gazdasági vezetés, a párt- és a szakszervezet együttesen felelős azért, hogy a Vörös Csillag ne maradjon munkavállalók nélkül. A nyugodt légkör megteremtése közös feladat. Szükségesnek tartjuk, hogy a gyáregység pártszervezete elemezze az utóbbi hónapokban kialakult helyzetet, vitassák meg a javasolt intézkedési tervet, és a párttagok vállalják az elfogadott határozatok politikai munkáját. Ez nem gyengíti,, hanem erősíti az egyszemélyi vezetést. A vezetés minden fokán, a munka minden területén érvényesüljön az üzemi demokrácia, akkor a Vörös Csillagban helyreáll a bizalom, közős erővel megoldják a termelési és bérezési problémákat. Fazekas László Üzlethelyiséget keresek Ami van, — de még sincs Kevés az üzlet Egerben. Ami van. nagyobbrészt korszerűtlen. Főleg az iparcikket árusító üzletekben van hiány. Nőj cipőt például csak két helyen lehet vásárolni. Nincs választék, ezért gyakran előfordul hogy az egriek Miskolcra. Budapestre. Salgótarjánba. vagy — ilyen is van! — Füzesabonyba kénytelenek utazni egyetlen pár cipőért, vagy ruhaneműért. A közelmúltban teherautónyi áru érkezett a Széchenyi utcai cipőboltiba. Az üzlet előtt hosz- gzú sor állt, az ajtót bezárták és ötösével engedték be a vásárlókat. Miért nincs több cipőbolt Egerben? Miért nincs több üzlet a városban? Ezek a kérdések sokszor elhangzottak már. ugyanígy a válasz is; mert nincs megfelelő üzlethelyiség. Van! Csak éppen más célra használják: irodáknak, műhelyeknek .. 0 Rövid sétára indultam. Jöjjenek velem, járjunk be néhány belvárosi utcát, nézzük, kik és milyen célra foglalják el az üzlethelyiségeket? Kezdjük talán a Sándor Imre utcában, ahol a Finommechanikai Vállalat mindkét oldalon elfoglal egy-egy szép üzlethelyiséget — irodának. A Zalár utcában nagy raktárát, és tágas helyiséget foglal el a Bőr- és Oipőkellék Elosztó Vállalat. Mégpedig feleslegesen és indokolatlanul, hiszen ebben az üzletben nem a nagyközönség, hanem csupán néhány ktsz vásárol. Vessünk egy pillantást a Dobó térre is. Ott a 11. számú ház, amelynek boltíves kirakatai mögött a Fogtechnikai Vállalat műhelyei helyett inkább egy ízléses cukrászdát, vagy más üzlete* lehetne elképzelni. A Bajcsy- Zsilinszkv utcában folytatjuk a sétát. Mielőtt szétnéznénk, hadd idézzek fel egy beszélgetést. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat vezetői elhatározták hogy megszüntetik a leértékelt áruk boltját. Erről vitáztunk a minap a vállalat áruforgalmi osztályán. Hiába érveltem, milyen nagy szükség van Egerben erre az olcsó üzletre, mégsem sikerült megmenteni. — Villamossági alkatrészekre is szüksége van a lakosságnak, nincs más üzlethelyiségünk — volt a summázó válasz. Mindezt csak azért említem, mert a vita színhelye tulajdonképpen egy A legyező A jó szó Letűnt kor divatját hozta utamba a véletlen. Egy régi-régi legyezőt. A nyolcvanöt esztendős Mária néni tartotta kezében és segítségével próbálta szellő szárnyaira fogni a már-már kibírhatatlan forróságot. Mit tagadjam. Megálltam megcsodálni a hasznos divatot és közben sikerült néhány kedves szót váltani a legyező gazdájával. — Tizenöt éves koromban kaptam. Azóta féltve őrzött kedves emlékem. A mi időnkben az volt a szokás, hogy a bálban a fiú —, akivel szórakoztunk — felírta a legyező egy-egy lapjára a nevét. Ezen bizony, amint látja, nem sok név van. Válogatós voltam. Erősen délutánra hajlott az idő, de a nagy lakótelep környékén csak nehezen akart szűnni a forróság. A gyereksereg jókedvű zsivajában Mária néni békésen, mosolyogva le- gyezgette magát. — Óvónő vagyok és már nagyon régen nyugdíjas. így délutánonként szeretek kint üldögélni, nézni, figyelni a játszó gyerekeket, a sétálgató, vagy éppen siető felnőtteket. A galambősz fej mindig tiszteletet ébresztő látvány, hát még az ilyen kedves, mosolygós arc, a folyton érdeklődő, kiváncsi tekintet. Eltűnődöm a hosszú életúton, amelyből több mint negyven esztendő pöttömnyi emberpalánták nevelésére jutott... — Tudja, ha nem jön az idei forró nyár, talán már el is felejtettem volna ezt a legyezőt. De most, ebben a melegben még mindig jó szolgálatot tesz ... Gyerek módjára nézegetem Mária néni kellemes húst adó, csodálatosan szép legyezőjét, amelyet hetven évvel ezelőtt egy szép szőke kislány talán az első báljára kapott az Valakitől hallottam, hogy a jó szó « legdrágább kincs a világon. Pénzt lehet keresni, nyerni, örökölni, de a jó szó nem minden bokorban terem. Á beteg számára a vigasztaló jó szó felér egy fél gyógyulással, az elkeseredettet vigasztalja. Fél évvel ezelőtt találkoztam egy emberrel, aki tizenkét évet ült a börtönben emberölésért. Jó kinézésű, csendes, halk szavú férfi volt, olyan, akiről azt szokták mondani; nem tudna agyontaposni egy hangyát. — Megöltem a feleségemet. Megborzadtam, idegeimen delejes áram futott végig, amint kiejtette a szörnyű szavakat. A megbünhődött gyilkos talán észrevette szememben a vibrálást, mert később így szólt; — Azért nem kell ám tőlem félni... Beszélgettünk. * — Mi után vágyódott leginkább életében? — A jó szó után. Summásgyerek voltam és mostohaapám komiszul bánt velem. A háború alatt kikergettek a Donhoz, ahol huszonhat hónapig hallgattam a Vaddisznónak becézett őrmesterünk szidalmait. A feleségemmel folyton veszekedtünk. Nálunk a szép meg a jó szó ritka volt, mint a fehér holló. Aztán a börtön. Ott se babusgatják az embert... Gondolkodom. Azon, hogy a jó szó bizony sok helyen manapság is hiánycikk. Es természetesen nem a bibliai értelemben vett „kegyes” szavakat hiányolom, még kevésbé a mézes-mázos beszédet, amelytől minden jobb érzésű ember gyomra émelyeg, hanem azt az emberséges, megértő szót, bánásmódot, amelyet a mi társadalmunkban joggal elvárhatunk egymástól. s= *4 s tágas üzlethelyiség volt. amit most éppen irodának használ az áruforgalmi osztály. Időzzünk csak tovább a Bajcsy-Zsilinszky utcában, hiszen ha jói megnézzük itt egy egész üzleti negyed alakítható ki Elsősorban a papírnagykereskedelmi vállalatra gondolok amelyik áruháznyi helyet foglal el a belvárosban. Ebben az utcában vannak az Állami Biztosító járási Siójának széles kiraka- tú irodái is. Nézzünk szét a Marx Károly utcában Is. A Gázszerelő és Szolgáltató Vállalat irodái két üzlethelyiséaet foglalnak el. ugyancsak két üzlethelyiséget — nem tudni miért — a vetőmag-felügyelőség. Még nincs vége Az Ügyvédi Munkaközösség egy egész üzletsort foglal el. Irodáik helyén egy nagy szaküzlet, vagy három kisebb bolt nyílhatna. Az Alkotmány utcában is találhatunk két üzlethelyiséget. Az egyiket az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kirendeltsége hasznosítja irodaként. a másikban pedig a Finommechanikai Vállalat, élesíti, köszörüli a késeket, ollókat. Folytassuk a sétát a Széchenyi utcán. Az írógépek javítására feltétlenül szükség van. de miért a főutcán és miért egy ötkirakatos üzlethelyiségben? A 7-es számú házban tölíő- töllakat javítanak. Óránként egyszer vagy kétszer ha nyílik az üzletajtó. Mellékutcában is megférne ez az egyszemélyes „üzem”. A 11-es számú házból szép, nagy kirakatok néznek az utcára. Az üvegek mögött az Állami Biztosító városi fiókjának irodája van. Sétáljunk tovább, a 21-es és a 24-es számú házban a posta műszaki részlege foglal d egy-egy üzlethelyiséget Néhány házzal odébb a KIOSZ járási csoportja, megyei titkársága és adóközössége fogadja tagjait egy-egy kisebb-nagyobb üzlethelyiségben. A Fényszöv riportrészlege is elfoglal a főutcán egy szerény kis üzlethelyiséget. S végül ott vannak a Szakszervezeti Székház földszinti helyiségei. a kereskedelem ezeket is hasznosíthatná. hány utcáját jártuk végi*, Igaz egyik sem üres, műhelyek.. irodák találhatók bennük. Lehet, hogy néhány helyiséget, indokolatlanul soroltam ide. az is lehet. — sőt **'z- tos —. hogy altadnak olyanok is. amelyekből nem ..Üzlet” boltot csinálni, A felsorolás mégis bizonyít: mnnak Egerben üzlethelyiségek. Jó] tudom, az üzlethelyiségek mai birtokosai nem egykönnyen válnak meg régebbi szerzeményeiktől. Sürgetni kellene! Törvény is van rá, amely kimondja, hogy a régi üzlethelyiségeket trissza kell adni a kereskedelemnek. A városi tanács szakigazgatási osztályainak bátrabban kellene élni ezzel a törvény- adta lehetőséggel és lépésről lépésre msszaszere&ni a régi üzlethelyiségeket. 3. 2. Majd harminc üzlethelyiség! És csak a belváros néLa&san félszázezer ember lakik Egerben. Nappal majd hetvenezer ember él, dolgozik. tanul vagy szórakozik a városban. És vásárol! Évente négy és fél millió turista érkezik Eger városába, nazaiak és külföldiek. Es ők is vásárolnak! Pedig a megyeszékhely üzlethálózata az egriek igényeit is csak nagyon szákén és főleg nagyon hiányosan tudja kielégíteni. Éppen ezért előbb-utóbb országos fórumokon kell rendezni Eger kereskedelmi ellátását, üzlet- hálózatának fejlesztését. Csaknem egy ország jár Egerbe. indokolt hát a sürgetés. De addig is. amíg az országos segítségre várunk, használjuk ki saját lehetőségeinket. Ez a kis séta is azt bizonyítja: van üzlethelyiség Egerben S a korszerű, nagy üzletek, áruházak mellett, most reneszánszukat élik e kis üzletek, a szak- üzletek. ahol ugyan csak egy- egy árucikk kapható, de az bő választékban. Ilyen szak- üzleteket nyithatnának az irodák és a műhelyek helyén. Es ha a harmincból csupán öt üzlethelyiséget sikerül visszahódítani, vagy csak két, tőt — már nem sétáltunk hiába. És ami még fontosabb: nem kell a kedves vevőnek Füzesabonyba utaznia egyetlen pár női cipőért. Márkusz László Nemcsak a nyereségen osztoznak... A minap az egyik nagyüzem karbantartó műhelyének vezetőjével beszélgettem. Többek között szóba került, hogy bajok vannak a társadalmi tulajdon védelme körül. Mint a művezető elmondta: néhányan már odáig mentek, hogy munkaidőben, a gyár anyagából kávédarélót csinálnak maguknak, és vörösrézből gyártottak házi pálinkafőzőket, Ezekről elítélően nyilatkozott az üzemvezető. — Az ilyen emberek sokat ártanak. Miattuk kell hozni a sok szigorú intézkedést — mondta a művezető, de aztán így fordította a szót: — Az viszont természetes, ha itt valamelyik munkásnak egy darabka lemezre van szüksége, nem megyünk a sarki cukrászhoz, vagy a maszekhoz. Megcsináljuk itt, és kész. Elvégre egy darab lemez nem a világ. Sajnos, nemcsak a szó- banforgó művezető vélekedik így a közvagyonról. Elítélik a nagyobb lopásokat, de szemet hunynak az apróságokon. Azért is káros az engedékenység, mert biztatást, bátorságot ad az enyveske- zűeknek, a harácsoló tolvajoknak, akik a lemezek példáján felbuzdulva, kilopnák a gyárból a még fontosabb értékeket, alkatrésze- m két, műszereket. A művezetőnek arra kell szoktatnia a munkatársakat, hogy mint , sajátjukat őrizzék a köz- L vagyont, s akinek lemezre yaa szüksége a ház körüli munkához, végye meg az üzletben. Elvégre egy darab lemez —de csak ilyen alapon — igazán nem a világ. Világos, hogy a társadalmi bírósági tárgyalásoknak is ezt a felfogást kellene erősítenie az üzemi, gyári közvéleményben. Ha valahol, akkor a társadalmi bíróság fórumain szemléltetően lehet tudatosítani, hogy minden kár, amely egy-egy üzemben, műhelyben keletkezik — következzék az lopásból vágj' hanyagságból — most már közvetlenül is érinti az ott dolgozók zsebét. Mert mi volt korábban? A társadalmi tulajdon veszteségeit rendszerint az állam, a népgazdaság fizette meg. Most más a helyzet: a kár közvetlenül a gyárat terheli, a gazdasági eredményeit rontja és csökken a nyereség, a kifizethető részesedés. S a gyár alatt érteni kell az igazgatót is, a művezetőt Is, meg a segédmunkást is, akik ezután nemcsak a szorgos munkával létrehozott nyereségen osztozkodnak az állammal, hanem a köny- nyelmű gazdálkodás okozta veszteségen is. K. F. MbSsíjMt 1968. július 14., vasárnap
