Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-11 / 161. szám
A barátság szálait „szövik" Szovjet áram vezetékét húzzák a szerelők Hatalmas kábelcsévék, hanyatt fekvő és talpon álló vastraverzek, acéloszlopok a nyárban égő mezőn, s a zizegő, agyonszáradt gabonaszárak. szűrés tarlók felett telefonüzenet szökken: — A hatvannégyest kérem. a hatvannégyes jelentkezzék! — Hatvannégyes vagyok. Vétel. — Meddig mentetek el a vasúti szállal? Itt ugyanis a környéken úgyszólván mindenért felelős vagyok. Észre kell vennem azonnal a kábel- szakadást. egy-egy felborult dobot, megakadt csörlőt vagy éppen egy oszlop eldőlését. s azonnal köteles vagyok figyelmeztetni mindenkit a több kilométeres körzetben, nehogy nagyobb baj történjék... Pár méterre tőlünk egy stabilan rögzített feszítőoszkodjon: vajon mit főz délre az alkalmi ..szakács”? A ids tűzhelyen kitűnően fűszerezett babguiyás rotyog — érthető, ha a szerelők sűrűn nézik az érájukat, a nap járását, s egyre többet gondolnak a finom ebédre. — Kinn is éjszakáznak? — kérdezzük a ..kuktát”. — Á. nem. Benn lakunk mindig a legközelebbi faluban. itt csak az éjjeliőr maA vetőmag bizalmi Fontos állami rendelkezések a velő mag-termelésről, •felhasználásról A k5z3s munkában sok múlik Szűcs Andráson, a száleresztőn Is...f j (Foto: Kiss B.) toldásig jutottunk s félő, hogy ez egész az. országúiig ér, ha tovább húzzátok. Jobb tehát, ha egy mezővel visz- szaengeditek a drótot, hogy levághassunk belőle. Mert, jól tudjátok ti is: az országút felett nem lehet toldás, összekötés ... — Értettem. A szálat visz- szaengedjük. Vétel... Lázár Pál szerelésvezető ezután lelép a „parancsnoki hídról” — egyszerű lépcső ez egy lakókocsi oldalán — és átadja a helyét az állandó ügyeletesnek. Bertalan Gábornak. A telefonos hivatali fontosságának teljes tudatában lép az URH-s készülékhez, s feszülten figyel, szemmel tartja a vidéket, új hívásra vár. — Két éve dolgozom ebben a beosztásban, s azt mondhatom munkámról hogy ió is. rossz is. Itt állok, vagy ülök naphosszat és „beszélgetek”. Persze, a tél hidegében vagy a nap perzselő tüzében korántsem nevezhető passziózásnak az ilyenféle időtöltés, de ettől is nehezebb az. hogy a lop. s előtte, utána végeláthatatlan vonalban magasodnak a hasonló, meg a valamivel karcsúbb, kecsesebb acéltársak. — Hétszáz ilyen oszlopot állítunk utunkon a 400 ezer voltos feszültségű vezetékek alá, Lónyától Alsósodig. A vonal csaknem párhuzamosan fut a Béke távvezetékkel, valami 260 kilométernyi hosz- szúságban. Majd a Szovjetunióból jön rajta az áram... — Mikor indultai-:? — Februárban múlt egy esztendeje, s ha minden jól sikerül, november 7-re végzünk a munkával. Surrog a száleresztő, terepjáró -nehéz teherautók, lánctalpasok búgnak, dohognak, cipelik, húzzák maguk után a vastag drótkötelet. A barnára „sült”, nekivetkőzött munkások mindennapi „nomád” életüket töltik a Hatvan környéki határban. A lakókocsiból ínycsiklandó illatok ter- jengenek a letaposott tarló felett. aki közelebb ér. nem állhatja. hogy be ne kíváncsisrad a szerszámokkal, a tekercsekkel, a gépkocsikkal. Harmincöt-negyvenöt mázsás. 32 méter magas oszlopokat szerelnek elemeikből és állítanak hatalmas „felkiáltó jelekké”, „keresztekké”. Hóviharral. esővel, máskor meg éppen a pokoli hőséggel viaskodnak. dacolnak öt-tíz-húsz esztendeje, mióta az Országos Villamostávvezeték Vállalathoz szegődtek. Kalandos s egyszer s mind küzdelmes, nehéz pályát, választottak. Bertalan Gábor, Lázár Pál, Nagy Imre. Szűcs András, Varga József, az a harminc ember, aki Detk felől, Hatvan határán keresztül, most Pest megye felé tart. mégás. mind azt. vallja, hogy nem bánta meg. nem hagyná abba ezt a munkát. Gyóni Gyula Az elmúlt hetekben több olyan rendelkezés született, amely a mezőgazdasági termelés legalapvetőbb ágazatát, a növénytermesztést érintik Nemrégiben látott napvilágot az a kormányrendelet, amely az új nemesített növényfajták állami minősítésének előírásait tartalmazza. Ezt követően július 4-én „a vetőmagvakról és egyéb növényi szaporítóanyagokról” hozott törvényerejű rendeletet az Elnöki Tanács. Ugyanezen a napon került nyilvánosságra a törvényerejű rendelethez kapcsolódó, a tvr végrehajtásáról szóló kormányhatározat, valamint a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter rendelete a vetőmagvak előállításáról, forgalmazásáról, felhasználásáról és ellenőrzéséről. E rendelkezések célja: segíteni a nemesítést, a fajtaminősítést, a vetőmagtermelést, hogy jobban igazodhasson a korszerű gazdálkodás követelményeihez. Az új intézkedések nyomán olyan kötöttségek szűnnek meg, amelyek nehezítették a gazdálkodás mai követelményeihez alkalmazkodó munkát, olyan előírások érvényesülnek, amelyek szigorúan védik a termelők, a vetőmagfelhasználók — így tehát a magyar mezőgazdaság — érdekeit. Ha valaki a fajta, a vetőmag jelentőségét, szerepét keresi a mezőgazdaságban, nem kell hogy messze menjen. Itt van az idei aratás, amely még be sem fejeződött. Teljesen bizonyos, hogy a kenyérgabona-termesztés legfrissebb tapasztalatai ismételten sok tanulsággal szol- j. ólnak a szövetkezetek állami gazdaságok számára. S e tanulságok között szerepel a fajtakérdés, valamint a vetőmag is. Anélkül, hogy most ítéletet mondanánk vagy valamiféle végleges következtet- tést vonnánk le, megállapíthatjuk: az idei aszály mellett, csak azért nem lett katasztró- fálisan kicsi a búzatermés, mert az elmúlt években nemcsak a talajművelésben, a tápanyag-visszapótlásban, hanem a fajtában és a vetőmag-termelésben is nagyot léptünk előre. A növényfajta-minősítésről szóló rendelkezés világosan kimondja, hogy milyen esetben lehet egy új fajtát a gyakorlat szolgálatába állítani. A vetőmagvakról szóló törvényerejű rendelet — amelynek hatálya kiterjed a mező- gazdasági kultúrnövények vetőmagjára és az egyéb növényi szaporítóanyagokra is — pedig többek között arról intézkedik, hogy a minősített, engedélyezett fajtából milyen minőségű vetőmag hozható forgalomba. Ha a növénytermesztés sokrétű igényeit vizsgáljuk, akkor tulajdonképpen két nagy követelménnyel találkozunk. Az egyik az, hogy az eddiginél gyorsabban terjedhessenek el azok az új növényfajták, amelyek a gazdaságokban lévő korszerű eszközök révén, a nagyobb hozzáértés révén gazdagabban teremnek. A másik: az új fajta valóban értékesebb tulajdonságokkal rendelkezzék, mint elődje, s az előírt feltételek között valóban jobban hálálja meg a fáradságot. S ez nem egy esetben nem egyszerűen faj- takérdés, hanem vetőmagminőség kérdése is. A fajta, a vetőmag bizalmi cikk. A termelő jelentős anyagi áldozatot hoz a termésért, s nyilvánvaló, hogy a lehető legnagyobb biztonságra törekszik, akár a hozam nagyságáról, akár annak minőségéről legyen is szó. Szüksége van a garanciára, arra, hogy a fajta, a vetőmag ne csapja be. S' tulajdonképpen ezzel azonos az érdeke államunknak is, amely hazánk egész lakossága érdekében törekszik a mezőgazdasági termelés eredményesebbé tételét szolgálni. Éppen ezért a faj- taminősitésbe is, a vetőmag- t érme lésbe is beleszól — az egyes üzemek, az egész népgazdaság érdekében olyan követelményeket támaszt, amelyek a nagyobb termést, a jobb minőséget szolgálják. E pár sorban csak a figyelmet kívántuk felhívni a rendelkezésekre, amelyek a hivatalos kiadványokban megtalálhatók. Tanulmányozásuk, s betartásuk minden érdekeltnek kötelessége, hiszen ez a növénytermesztést, az alkotó munkát, egész mezőgazdaságunkat szolgálja. A. I. Eltartók és eltartottak Ismerősömmel megállapodtunk, hogy telefonon keresem, ebéd utánra jeleztem a hívást. Az időpont nem jó, — mondta, — ilyenkor a nagymama szunyókál, nem szeretném megzavarni. Kiderült, hogy a „nagymama” nem más, mint egy hetvenéves özvegy, akinek ismerősöm családjához vérsé- gileg, rokonilag semmi köze nincs. Későbbi látogatásomkor, számos jelből meggyőződtem, hogy a háziak viszonya a „nagymamához”, azaz szerződött eltartottjukhoz, nem csupán a kulturemberre jellemző tapintatban fejeződik ki. A koros nénit, mint annyi hasonló korút, ágyba döntötte a betegség. A sok viszontagságot átélt asszony fegyelmezetten tűrte a betegséggel járó kényelmetlenséget, az eltartók megható együttérzéssel sürögtek betegágya körül. Tudom, ez a történet nem mindennapos. Inkább olyan esetekről hall az ember amelyek az eltartási, életjáradéki, vagy öröklési szerződésre rászorult idős emberek szomorú kálváriáját adják hírül. Idézhetnénk hatósági, bírói közbelépéseket az olyan esetekben, amikor az eltartók egy bizonyos idő eltelte után, még a „jogi ügylet” önként vállalt feltételeit is semmibe vették. így kerültek ápolásra szorult öregek először ki a *rfWWSWrtWWVWWWWVWWW,tfWWWWV,«,WVWVVVWWW«VWVhVB,V Sózott kémia Mi lesz a mátrai 24-es úttal? — Ügy tudjuk, folynak a tárgyalások a mátrai 24-es út korszerűsítéséről. Mi van napirenden? — A napokban a postai kábel, a közvilágítás és a vízvezeték ügye került elő — halljuk a választ Taos Fe- renctől, a Gyöngyösi Városi Tanács építési és közlekedési osztályának helyettes vezetőjétől. — Mikor kezdődik meg az átépítés? — Még az idén, szeptemberben. — Miért olyan későn? — Mert a nyári forgalmat nem akarjuk akadályozni. — Milyen szakaszt újítanak fel? — Gyöngyösön az Április 4-e tértől kezdve a galyatetői elágazásig. — Mi lesz a Kékesre vezető úttal? — Arról egyelőre szó sincs, hogy megcsinálják. — A 24-es út felújítása együtt jár-e a nyomvonal változtatásával? — Természetesen. Kanyarokat szüntetnek meg, enyhébbre veszik az íveket, de a kisvasutat is áthelyezik végig az országút keleti oldalára. És szélesebb lesz az úttest, mintegy másfél, két méterrel. — Mibe kerül majd a korszerűsítés? — Előreláthatóan túlhaladja a nyolcvanmilliót. Felnő az ember, megférfiasodik, tele van a mindennapok gondjaival, de sokszor eszébe jutnak a diákköri élmények. A legmaradandóbb ilyen emlékem Ká- csor tanár úrhoz fűződik, aki az Alma Materben a kémiát és a matematikát próbálta a szó szoros értelmében kemény koponyánkba verni. Egyszer madárkaromhoz hasonló újját maga felé hajlítgat- va hívott ki felelni. — Mondd csak. fiam... miből áll a konyhasó? Szerencsétlenül éreztem magam, mert csupán az jutott eszembe a fekete tábla előtt, hogy a só fehér és sós, s a zsíros kenyér — amelyet minden esetben megosztottam Vízi Béla barátommal — anélkül élvezhetetlen. E gondolatgazdagság az arcomon tükröződhetett, mert a tanár úr két dijával megfogta bal fülemet, s ugyanazzal a kezével csattanói pofonnal nyugtázta felkészültségemet. Pontosan annyiszor törölt képen, ahány betűből áll a konyhasó képlete. — Fiam, a kémia az életben nélkülözhetetlen! Meglátod, hasznát veszed! — tette hozzá Kácsor tanár úr. Ha más haszonnal nem is járt, de azon a kémiaórán kitörölmat élelmiszerekkel, s egyéb ilyenkor szükséges kellékekkel. Egyik reggel azzal álllak elém az asszonyok, szerezzek sót, mert annyi sincs, ami egy darab zsíros kenyér ízesítéséhez elegendő lenne. Nosza. ezen ne múljék a főzés — gondoltam —, beállítottam egy önkiszolgáló boltba. Sokáig keresgéltem a polcokon, de nem találtam rá a sóra. Az hetetlenül belém vésődött: NaCl. — Nát- riumklorid. Az élet furcsa helyzeteket teremt. A közelmúltban külföldön jártam. A campinge- lésnek hódolva, hiányos nyelvtudásommal ma ~,am láttam el családomat, s tá,rsaiüzlet alkalmazottainak feltűnhetett tájékozatlanságom, s talán emiatt lépett hozzám egy csinos elárusítónő, aki megkérdezte, mit óhajtok. — Sót!... Sót! . Sót!... — ismételtem Értetlenül tárta szét a kezét. Megpróbáltam megmagyarázni, de arcfintoraim sem vezettek eredményre. Letörten indultam el az ajtó felé. Már hallottam nejem és társaim megjegyzéseit, s éreztem számban az édeskés ízű marha- pörköltet, amikor felvillant előttem Kácsor tanár úr képe, s arcom — csakúgy mint húsz évvel ezelőtt a pofonoktól — égni kezdett. Visszafordultam. Odaléptem a kiszol- szolgálónőhöz, zsebéből kiragadtam a ceruzát, s a pulton heverő papírfecnire, — mielőtt meglepetéséből magához térhetet volna — felírtam. NaCl. A szőke, fites orrú eladónő rátekintett a cédulára, majd derűsen felkacagott. — Nátriumklorid... — s egy polcra mutatott, ahol nylon burokban kristályfehéren ott sorakoztak a sóval telt zsacskók... Mennyire igaza volt Kácsor tanár úrnak. „A kémia az életben nélkülözhetetlen!” Gémes Gábor konyhába, aztán a kamrába, így fordulnak elő olyan arc- pírító dolgok, hogy az örök- behagyó, illetve lakását és ingóságait az eltartókra hagyományozó „családtag” -ot mind gyakrabban elfelejtik asztalhoz hívni, s más jogos járandóságban részeltetni. És ha csupán jogi ügylet is a köztük lévő viszony, ez sem kevés, ha komolyan veszik. Mert a jogi ügylet világosan magában foglalja mindazokat az előnyöket, amelyet a befogadó fél jogosan elvár. Szerencsére e „jogi ügyletek” immár több mint egy esztendeje fontos államjogi biztosítékokkal kiléptek a magánügy kereteiből. Az 1967- ben megjelent kormányrendelet nemcsak felhatalmazza a tanácsok igazgatási osztályait a szerződéskötések érvényességének jóváhagyására, hanem kötelezi is őket azok betartásának ellenőrzésére. Sőt mi több, a már eddig megkötött szerződéseket felülvizsgálták: hogyan teljesítik a felek a vállalt feltételeket, s azok jogilag, erkölcsileg megfelelnek-e a követelményeknek. 1 Számos városban és községben a tanács még ennél is többet tesz. Munkája nemcsak abban merül ki, hogy ahol szükségét látja, beavatkozik. Ennél messzebb megy el a jó ügy szolgálatában. Például gondos kutatás és felmérés alapján nyilvántartásba veszik azokat a családokat és eltartandókat, akik ilyen szerződést kívánnak kötni. És nemcsak ezzel Segítik elő a helyes választást, hanem azzal is, hogy a tanácstagok, népfrontaktívák útján, környezettanulmányt végeztetnek az érdekelteknél, s csak aztán ütik rá pecsétjüket az ügyiratra. Egri nyár 1968 Országos szili jut szó Sisirnevál Július 11-től 15-ig kerül sor Egerben az ország különböző városaiból érkező színjátszó csoportok és '»odaírni színpadok karneváljára. A meghívott 17 együttes négy nap alatt 25 előadást tart a városban. A ma este 8 órakor kezdődő megnyitó ünnepséget vidám, jelmezes felvonulás előzi meg. A város négy részéből, a Hadnagy utcai lakótelepről, a Gárdonyi gimnázium és a színház előtti térről, valamint a várból indulnak a csoportok a Dobó tér felé, ahol fanfárok hangja jelzi majd a megnyitás perceit. ÜÉ! 1968. július 11., csütörtök
