Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-10 / 160. szám

Közgazdászok egymás kBzotts A vállalat fejlesztéséről és üzletpolitikájáról fl történelem első szocialista alkotmánya 1918 nyarán a szocializmus megkezdett épí­tését Oroszországban félbeszakította a polgár- háború. Összeesküvések, lázadások, árulások gyengítették a fiatal szovjet hatalmat, há­rom fronton folytak a harcok, amikor meg­nyílt a szovjetek V. összoroszországi kon­gresszusa. Még ki sem bontakozhatott a ta­nácskozás, amikor a kongresszus munkáját félbeszakította a hír: „Baloldali” provoká­torok megülték Mirbach német követet. Ez­zel ürügyet szolgáltattak Németországnak, hogy ultimátumszerű követelésekkel lépjen fel a szovjet kormány ellen. Küszöbön állt a háború. Ä köztársaság létének ebben a veszélyes pillanatában a „baloldali” eszerek ellenforradalmi lázadást kezdeményeztek Moszkvában. Fegyverek dörögtek a főváros­ban. Ilyen körülmények között — két nap­pal az eszerkaland felszámolása után — hagyta jóvá a kongresszus a történelem első szocialista alkotmányát, amely „Az Oroszor­szági Szovjet Föderatív Szocialista Köztár­saság alaptörvénye” nevet viselte. Ennek ma van ötven esztendeje. Nem lehet elfogódottság nélkül olvasni ezeket a történelmi levegőt árasztó, a kora­beli sajátosságokat, a forradalom légkörét kifejező paragrafusokat. A fogalmazásban a történészek a legtöbb helyen Szverdlov stí­lusára ismernek, aki a vezetője volt a szö­vegtervezetet kidolgozó bizottságnak. Lenin is személyesen vett részt az előkészítő mun­kában. Ez az alkotmány lerögzítette a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom első vívmá­nyait. A feladat, amelyre vállalkozott: „biz­tosítani a proletariátus diktatúráját a bur­zsoázia elnyomása, az ember ember által való kizsákmányolás megszüntetése és a szocializ­mus felépítése céljából”. Az új alaptörvény a munkát a szovjetköztársaság valamennyi polgára számára kötelezőnek nyilvánította és kihirdette a jelszót: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!” Azóta a Szovjetunió belső fejlődésének tükröződéseként kétszer is — 1924-ben, majd 1936-ban — új alkotmányt fogadott el a tör­vényhozás, de ezeknek is szellemi atyjuk, eszmei alapjuk a történelmi első, az 1918-as, amely nemcsak a Szovjetunió, de az egész emberiség történetének egyik jelentős forra­dalmi dokumentuma, amely nem csupán deklarálta a politikai szabadságjogokat, hanem a nép kezébe helyezte a jogok meg­valósításának anyagi eszközeit is. Az első olyan alkotmány volt, amely sem a válasz­tások, sem más állampolgári ténykedések dolgában nem ismert el vagyoni előjogokat, születési és faji megkülönböztetéseket, kü­lönbségeket, tanultak és tanulatlanok, lete­lepedettek és új lakosok, férfiak és nők kö­zött. Mindaz, amiről fél évszázaddal korábban az emberiség legjobbjai csak álmodni mer­tek, a Szovjetunióban azóta kiteljesedett valóság lett, törvény, amelyre az első szo­cialista ország egész élete épül. Az első szovjet alkotmány megszületése az Októberi Forradalom nagy diadalát jelképezte. Évfor­dulóját joggal tekintik ünnepnek nemcsak a szovjet dolgozók, hanem mindenki, akinek drága az ember felszabadulásának ügye. K. S. Kátyúd itt vezet Tisztiekre a tanács házához Amióta ^ Finomszerelvény- gyárban és az Egyesült Izzó­ban termelni kezdtek, egyik évben sem építkeztek annyit, mint az idén. Lényegesen fejlesztik az apci Qualitál Könnyűfém-feldolgozó Válla­latot, évről évre korszerűsí­tik a Hatvani Cukor- és Kon­zervgyárat. De a felsorolást folytathatnánk, mert ugyan melyik gyárigazgató és mű­szaki-gazdasági vezető nem szeretné bővíteni, korszerűsí­teni az üzemet? Természete­sen más kérdés az, hogy me­lyik vállalatnak van erre pénze vagy hitele. Az új me­chanizmus egyik legnagyobb meglepetése, hogy jelentősen növekszik a beruházási és fejlesztési kedv, pedig en­nek kockázatát, a hitel visz- szafizetésének terhét ma már sokkal inkább a vállalatok­nak kell viselniük, mint ed­dig. Az új mechanizmus új kö­rülményei között hogyan, mi­lyen forrásokból lehetséges a vállalatok fejlesztése és mi­lyen üzletpolitikát folytassa­nak? Többek között ezt az alapvető kérdést tűzte napi­rendre az országos közgaz­dász vándorgyűlés. Elvi, de főleg a gyakorlati megvalósí­tás kérdésében széles körű vita alakult ki és bizonyára nem véletlen, hogy Kovács Imre, a Finomszerelvénygyár főosztályvezetője is ehhez a kérdéshez szólt hozzá. Korábban, amikor fejlesz­tésre került sor, még a szak­emberek többsége is, csak a vállalatok állóeszközeinek bővítésére gondolt és nem vették figyelembe a forgóesz­közök szükségszerű növelé­sét. Ma már egyre inkább ér­vényesül az a gyakorlat, hogy a fejlesztéssel kapcsolatos döntéseknél az álló- és a for­góeszköz-befektetés nagysá­gát figyelembe vegyék és egységesen kell gondoskodni mind az álló- mind a forgó­eszköz-szükséglet finanszíro­zásáról. Veszprémben a nagy válla­latok vezetői közül többen szóvá tették, de különösen dr. Bognár József, a Magyar Tu­46 év után Búcsú a 1922. tavaszán egy ala­csony1 termetű, 14 év körüli barna képű fiú lépte át a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű kapuját. A kényszer vitte arra, hogy ilyen fiata­lon dolgozzék, kenyeret ke­ressen, enyhítse családja gondját. A lakatosszakmát válasz­totta és tanulóként is napi 10—11 órát töltött a satupad­nál. Megszerette munkahe­lyét, így segédlevelének meg­szerzése után is ebben a gyárban maradt. A felszabadulást kővető nehéz időkben az elsők kö­zött állt a helyreállítók közé, s később is egyre csak kenye­ret adó cement- és mészmű gyarapításán fáradozott. Az 50-es években normás és mű­vezető is volt —, de 1968-ban lakatosként ment nyugdíjba. 46 évet dolgozott becsület­tel a cementgyárban. Nem kis teljesítínény ennyi időt eltölteni egy vállalatnál! E hosszú idő alatt megismerte a gyár valamennyi területét, jóságát, hiányosságát egy­aránt. Együtt öregedett üze­mével, s a fiatal Barta Lajos­ból — időközben Lajos bácsi lett. Sok barátot, ismerőst szerzett, az öregek és a fiata­lok egyformán tisztelik, sze­retik. Július elsejétől ha reggel fél hatkor felbúg a gyári sziréna, már nem szólítja munkába Lajos bácsit, ám ez korántsem jelenti azt, hogy minden kapcsolat megsza­kad közte és az üzem dol­gozói között. Mert ilyen hosz- szan tartó barátság szálait nem lehet olyan könnyen süéttépnii Ezt mondják műn; dományos Akadémia levelező tagja hangsúlyozta, hogy ko­runkban a technika rohamos léptekkel halad előre és ez megköveteli az állóeszközök dinamikus szinttartását. Ezt a felfogást tükrözi, hogy a dinamikus szinttartás forrá­sát is fejlesztési alapnak ne­vezték el. Mégis lényeges kö­vetelmény, hogy a vállalatok különbséget tegyenek fejlesz­tés és szinttartás között, mert ahol ezt hosszabb ideig elmu­lasztják, ott az állóeszköz­gazdálkodás súlyos ellent­mondásokba keveredhet. Ismeretes, hogy a gazda­ságirányítási reform megva­lósítása során a fejlesztési döntések többsége a közpon­ti szervektől a vállalatok ha­táskörébe kerül. Milyen cél­kitűzések szerint, hogyan, mi­lyen mértékben fejlesszenek? Az egyedi nagy beruházások és néhány egyéb központi döntést igénylő eset kivételé­vel a vállalatok döntenek, de nekik is kell viselniük a dön­tés felelősségét, az összes anyagi és erkölcsi következ­ményeket. Az új mechaniz­mus szelleme, de a gyakorlat rendszere is megköveteli, hogy a fejlesztéssel kapcso­latos döntés beleilleszkedjék a népgazdaság fejlesztésének folyamatába. A népgazdasá­gi terv megjelöli a fejlesztés­sel kapcsolatos legfontosabb arányokat, az állam gazda­ságpolitikája meghatározza a népgazdaság szerkezetének szükségszerű és célszerű át­alakítását, a fejlesztés volu­menét és legfontosabb belső arányait, szem előtt tartva a fejlesztést szolgáló eszközök piacának egyensúlyi követel­ményeit is. Mindebből követ­kezik, hogy nem lehet és nem szabad minden fejlesztési el­képzelésnek azonos lehetősé­geket és feltételeket terem­teni. Egyeseket előnyben kell részesíteni, másokat vissza kell tartani aszerint, hogy milyen mértékben szolgálják a népgazdaság célkitűzéseit, mennyire gazdaságosak és milyen hamar térülnek meg. gyáriéi katársai és ezt vallja Barta Lajos is, 46 év után nyugdí­jasán. Meg azt, hogy ha túl is van már a búcsún, mun­kásszívének egy darabját a gépek, a szaktársak között, a bélapátfalvi ipartelepen hagyta... A bevezetésben nem Is tet­tünk említést a több milliár­dos nagyságú visontai és kis­körei beruházásokról, sem arról, hogy a nemzeti jöve­delem jelentős részét (25—27 százalékát) fordítjuk felhal­mozásra, mégis egyre azt, halljuk, hogy nincs pénz, nem adnak hitelt a vállalati fej­lesztésekre. Igen, dönteni, szelektálnia kell, először nem is a bank­nak, hanem a vállalatnak, mert jóval több az igény, mint a rendelkezésre álló le­hetőség. Piackutatással, meg­fontolt elemzéssel, variációs számításokkal határozzuk meg, hogy hosszabb távon és népgazdasági szinten mi gaz­daságos, a vállalat szempont­jából mi a legelőnyösebb, melyik célkitűzés igényel ke­vesebb ráfordítást, melyik a leggazdaságosabb és mi térül meg leghamarább. . Az év elején a sok bizony­talansági tényező miatt (árak, adóztatás, nyereségelvonás) a vállalatok és a bank is ne­hézségekkel küzdött, koráb­ban csak hozzávetőleges szá­mításokat készíthettek. De nem lehet lemondani arról, hogy újabb és pontosabb in­formációkat szerezzenek a gazdasági vezetők és ennek alapján határozzák meg ter­mékeik összetételét, a terme­lés mennyiségét. Technikai­lag fejlett árut igényel a piac, az adottságokon és lehetősé­geken belül olyan üzletpoliti­kát kell folytatni, hogy si­kerrel álljuk a piaci versenyt. Biztató jel, hogy megyénk említett vállalatai éppen azért fejlesztenek, mert újabb csatákat nyertek a hazai és a külföldi piacon. De azt is mondják, hogy az új mecha­nizmus a kelleténél több fé­ket rakott a gazdasági élet­re, egyik-másik hatósági vagy banki intézkedést a fejlődés béklyójának tartanak. Le­hetséges, hogy egyik-másik esetben igaza van az észre­vételezőnek, de ezt nem le­het általánosítani. Észrevételeket és javasla­tokat lehet és szükséges is tenni, hogy majd ésszerűen változtassák azokat az elkép­zeléseket, amelyeket az élet nem igazol, vagy túlhalad. Azonban a fékek lazítása előtt az adott lehetőségeket és tartalékokat kell kihasz­nálni és ha majd saját mun­kánkkal kellő anyagi alapot és biztonságot teremtünk, ak­kor majd nagyobb léptekkel és gyorsabban haladhatunk előre. VÁNDOR, ki a viszneki út­ra rátévedsz, mondj -le min­den reményről. Ha megúszod tengelytörés nékül ezt az útat, nem lehetsz elég hálás a sorsnak. Annál meglepőbb az a rendezettség, ami a község­ben található. Mi a magya­rázata ennek a furcsa kettős­ségének? Felvilágosítást Sza­bó Jánostól, a tanácsi vb-el- nökétől kértem és kaptam. — Már három éve húzódik az út felújítása. Nem hiány­zik hozzá a pénz sem, de a Közúti Üzemi Vállalat eddig még fontosabb feladatokkal volt elfoglalva. Ügy volt, hogy már májusban hozzá­kezdenek a munkához, aztán június közepére halasztották. Pedig a korszerűsítés befeje­zésének határideje augusztus 31. Ezek szerint tehát nincs nagyobb baj: a soha nem lá­tott rossz állapotú út nem so­káig okozhat már riadalmat a gépkocsivezetőknek. Vi­szont még mindig nyílt kér­dés maradt: honnan volt ere­jük a visznekieknek annyi szociális és kulturális létesít­mény megvalósítására? Egy ilyen aránylag kis község ho­gyan győzte ezt a nagy mun­kát? — Nem ment az egyszerre. Kölcsönt is vettünk fel, se­gítséget is kaptunk a felsőbb szervektől, de a lakosság ön­zetlen munkája is sokat szá­mított.. És a tsz-ről sem sza­bad megfeledkezni. Bármiről volt szól, fuvart mindig ad­tak. — Itt van például a szép, új iskola. Mennyibe került? — Aránylag nem sokba. NEM AKAROK vitatkozni: ebben az épületben alig ta­lálható meg valami a régi­ből. Persze, annak idején úgy volt, hogy felújításra köny- nyebben akadt pénz, minr beruházásra. — Bontott anyagot is hasz­náltunk fel hozzá. A nyolc tanterem mellé építettünk a gyakorlati foglalkozásnak műhelyt is. A napközi még nem működik, de igény van rá. Nálunk már az egymű- szakos tanítást is megvalósí­tottuk. — És a művelődési ház? — Hasonló módon készült el. Saját beruházás, másfél millióba került. A berende­zést viszont kaptuk. Félmil­lió forint hitelt vettünk fel, amit már visszafizettünk. Három helyen is találunk szépen felszerelt játszóteret. Ezeknek a környéke is csupa virág, csupa 'bokor. A temp­lom melletti játszótér vala­mikor, nem is olyan rég, vi­zenyős pocsolya volt. Feltöl- tötték, hintát, libikókát pado­kat állítottak fel. Most már szemet gyönyörködtető. Pe­dig az idősebb nénikék na­gyon csóválták a fejüket, amikor meghallották, mit terveznek a templom mellé. Sorolhatnám még a járda több ezer négyzetméterét ami behálózza a községet, de még egy dolgot említsünk: a sportpályát. — Szeretjük a futballt. Re­méljük, hogy a csapatunk egyre magasabb osztályba kerül. Ehhez viszont megfe­lelő sportpálya is kell. Pusz­tai László elvtárshoz fordul­tunk, tudna-e a TS segítsé­get nyújtani a terveinkhez, így kezdtünk hozzá az új sporttelep megépítéséhez. AZ ELŐBBIEKHEZ hason­ló módon lett az idénynap­köziből óvoda, amit tovább akarnak fejleszteni, mert egyre több szülő szeretné itt elhelyezni a gyerekét. — Mi nagyon szeretjük a fiatalokat, azt akarjuk, hogy ők is jól érezzék magukat itthon — adja meg minden­nek a magyarázatát végül Szabó János vb-elnök. Ebben az 'utolsó érvben csakugyan benne található mindaz, ami a község lakos­ságát tettekre sarkallja, arra készteti, hogy felmérjék ön­erejüket, lehetőségeiket és azt a lehető legnagyobb mér­tékben ki is használják. Ezért tudtak néhány év alatt annyi mindent csinálni. 0 raktár „másik oldalán”... Jogos panaszok orvoslás nélkül Gyakran éri reklamáció az élelmiszerboltok dolgozóit az áru minőségével és csomagolá­sával kapcsolatban. Elindultunk — az áru nyomában —, bogy megnézzük: mi van a raktár „másik oldalán”? Csak a legáltalánosabb pana­szok eredendő okait vizsgáltuk az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat He­ves megyei fiókraktáránál: Mi­ért érkezik az előre csomagolt zsír olvadva, deformálódva. * csomagolt cukor, liszt szétsza­kadozva az üzletbe? — (plusz­munkát és papfrproblémát okozva a bolt dolgozóinak). De tovább is mehettünk volna, a gyártó vállalatokig: miért nem áll kilós liszt félliteres ételecet és eg.ydekagrammos bors stb. a vevők rendelkezésére? S ha az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat egri üzleteiben maradunk: miért kell a vevő­nek pénzt fizetnie, ha jogosan, a kiszakadozott zacskó helyébe, vagy az olvadt zsírra zsírpapírt kér? A nagykereskedelmi vállalat egri raktárhelyisége elavult, szűk. Hűtőháza nincs. legtöbb árut az udvaron tárolják, (Igaz, hogy épülőben van az új helyi­ség —, de hűtőház létesítését ott sem találták szükségesnek!) A szállítókocsik nyitottak. s gyakran előfordul, hogy a zsá­kok a dobálástól kiszakadoz­nak, mert a kötelező két papír­zsák helyett egyben érkeznek. Eredmény: súlyveszteség és mi­nőségromlás — tájékoztattak «z egri 1119. 1101.. 1106., 1135-ös üz­let vezetői. Igaz, hogy a boltvezetőnek joga van a nem megfelelő árut visszaküldenie — de ha nincs meg » megfelelő választék, mi lesz a vásárlókkal? S a vevő mit tehet mást. mint reklamál... Ezt tesszük mi is. Reméljük, lesz foganatja. b. t Mmüsm 3 1968. július 10., szerűi P. S. Dr. Fazekas László Csak korszerűen A Gombkerekitő és Lyukasztó Vállalat ne­ve lehet hogy kevésbé közismert a pitykét oly kevéssé, de a gombot oly sokra tartó társa­dalmunk előtt, de hogy van, hogy létezik, s hogy kell, éppen ezek a megszokott és kerek micsodák nélkülözhe­tetlensége is igazolja. Egy ily fontos vállalat nem maradhat el az általános fejlődésben, korszerű időkben csak­is korszerűen lehet és szabad gombot kerekí­teni és lyukasztani. Korszerűtlen kerekítés esetén fennforoghat a kerekítés négyszöglete- sítésének veszélye, nem beszélve arról, mi­lyen veszélyt jelent, ha a kötelező és világszín­vonalú négy lyuk he­lyett mondjuk csak há­rom lyukat lyukaszta­nak ... Tehát számolni is igen csak tudni kell. A korszerű techniká­hoz korszerű emberek kellenek, ezért is hir­dette meg a vállalat, hogy korszerű vezető­ket vesz fel a gombke­rekítés és lyukasztás technikai forradalma megvalósítása céljából. Néhány jelentkezővel volt szerencsém be­szélni, közvetlenül az­után, hogy kellő un­dorral rúgták ki őket az igazgatói szobából, Brahovácz igazgató e szavai nyomán: — ön a felelős mun­kakör betöltésére tel­jességgel alkalmat­lan ... ARCHIMÉDÉSZ: ... én megmondtam az igazgatónak, hogy a földön kívüli szilárd pont elméletének, va­lamint a víz és emberi test viszonyának új összefüggéseit tártam fel... Elmondtam azt is, hogy kitűnő gyújtó­tükröket készítek és mindezt a matematika segítségével értem el... Aztán kérte az egyete­mi divlomámat... Mit csináljak, akkor még nem volt meg Eöt­vös ,,. Kirúgott,., EDISON: Halló, boy ... Igen, úgy ki­rúgott, mint az egysze­ri állomásfőnököm... Lyukasztógép-kezelő­nek jelentkeztem, mondtam, hogy vil­lanyégő... mondtam, hogy gramofon ... mondtam vagy ötszáz találmányomat, aztán megkérdezte ez a Mis­E két emberrel való találkozásom után ki­váncsi lettem erre az üzemre, amely ily ma­gas igénnyel kíván dol­gozni, nyilván a világ- színvonalnál is lénye­gesen magasabb fokon. Első utam a légkondi­cionált kibernetikai osztályra vezetett, ahol legjobb tudomásom szerint az új gombok kerekítésének és lyu­kasztásának legopti­málisabb komponen­ter Brahovácz, hogy érettségiztem-e? Mond­tam neki, hogy azt bi­zony én nem, de ... Nem fejezhettem be, mert közben rendkívül nyomatékosan szólított fel a távozásra seit számolják ki. Meg- hökkenvé álltam meg a hatalmas számítógép előtt, mert Kajevácot láttam ott, amint édes- deden szunyókált a gép asztalkáján. Kajevácot soha nem lehetett nagy ésszel megvádolni, hi­szen háromszor járt minden osztályt, egé­szen a hatodikig, akkor megnősült és abba­hagyta. — Hát te... hogy kerültél ide? — kér­deztem Kajevácot mi­után óvatosan felkel­tettem. Kajevác kedve­sen rám mosolygott, ki­törölte szeméből az ál­mot és aztán magától értetődő természetes­séggel válaszolta... — Ez a hozományom. Nem tudtad, hogy Bra­hovácz Emíliái vettem feleségül7 Nagyon csú­nya és buta, de leg­alább igazgató az ap­ja ... Erre az izére i.:eg amúgy sincs szükség, csak azért van, hogy elmondhassuk, hogy nekünk ez is van... — mondta szerényen és visszadőlt aludni a két karjára. A kapuban Einstein­nel találkoztam. Nem sok jövőt jósolok neki. Bár még egy lánya van ennek a Brahovácz- nak. (egri).

Next

/
Thumbnails
Contents