Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-09 / 159. szám

Politikus gazdasági vesető Rengeteg intelem, figyel­meztetés, jó tanács címzett­jei voltak az utóbbi időkben a gazdasági vezetők. Nincs is ezen semmi különös. Űj el­képzeléseink megvalósítása nem megy anélkül, hogy a gazdasági élet irányító poszt­jain álló emberek még fel­vértezettebben, minél több vezetői erény birtokában lás­sák el néha valóban nehéz, bonyolult, s mindig felelős­ségteljes feladataikat. A kü­lönböző fórumokon a veze­tőkkel kapcsolatban elhang­zott igényeket röviden össze lehet foglalni. A mai gazda­sági vezetőtől azt várja az ország, hogy ne csupán a szakmai tudása legyen meg, hanem politikai felkészültsé­ge is. Nyugodtan mondhat­juk: a jó gazdasági vezető egy személyben jó politikus is. Politikus. Igen sokrétű meghatározás ez, nem egye­dül a politikai fejlettséget, tájékozottságot, nem is csak a megbizhatóságot, a szoci­alista rendszerhez, az ország­hoz fűződő hűséget fejezi ki. A vezetői tulajdonságok mel­lé kell számítani az ember­ségbeli, erkölcsi és szellemi többletet, amely nélkül egyetlen egy felelős vezető sem képvselheti a párt és a kormány politikáját. Ennek az adott helyen ő a képvise­lője, s ebből következően az említett plusz nélkül dolgoz­ni, helyesen vezetni sem tud eredményesen. A politika legfontosabb irányvonalait és fő teendőit kidolgozhat­ják, s ki is dolgozzák a fel­sőbb szervek. De, hogy a po­litika hogyan valósul meg „lenn”, hogyan lesz élet, kri­tikus helyzetekben a lehető­ségek teljes latbavetése, minden erőt megmozgató hatalom, az a helyi vezetők rátermettségétől is függ. Lehetséges, hogy egyesek ezt az elvet főleg a pártta­gokra értik majd. Igaz, szá­mukra a szervezeti szabály­zat természetesen kötelesség­ként jelöli meg a gazdasági, vagy más jellegű határozatok elfogadását, s az értük kifej­tett, aktív tevékenységet. Az is tény, hogy a kommunista vezető különleges figyelem közepette végzi munkáját, s mindig példát kell mutatnia. De ma hazánkban a gazdasá­gi és a közélet vezető helyei­re kiszemelt párttag és pár- tonkívüli káderek számára egyformán érvényes a kettős, a szakmai és a politikai kö­vetelmény. A szakmai tudás jelentősé­ge, mindennap esedékes vizs­gája nem szorul hosszabb elemzésre. A vezetők politi­kai normái is világosak. Leg­feljebb valamiféle fontossági sorrendről lehetne elmélked­ni. Mégis, azt hisszük, talán ebben sem lenne nagy vita. A politika alapja nem más, mint az emberekhez, a beosz­tottakhoz, a munkatársakhoz fűződő viszony. Aki nem ért az emberekhez, nem ismeri érzéseiket, gondjaikat, vá­gyaikat, véleményüket, az, bármilyen nagy szakmai gya­korlata van, nem tudja elég­gé érvényesíteni, mert az ő tudása is csak a közösség, a maga kisebb-nagyobb kollek­tívája segítségével, annak teljesítményei révén érvé­nyesül. Ezért tartjuk ezt a gazdasági őrhelyeken vég­zett politizálás alfájának és ómegájának. Ez a kapcsolat — melyik is lenne a legtalálóbb jelző rá? — legyen mindig kor­szerű. Olyan, amely számol a párt és a kormány demok­ratikus törekvéseivel, a dol­gozók megnőtt aktivitásával a közös ügyekben. Az iga­zán jól működő gazdasági ve­zető járatos a politikai kér­désekben, de ez nem elég: mindig kész arra, hogy meg­magyarázza a változó hely­zet vagy az előadódó problé­mák, a fejlődés követelte in­tézkedések, népgazdasági összefüggések értelmét. Ebből adódik, hogy a gaz­dasági vezetők megtanulták, a jó politizáláshoz hozzátar­tozik a dolgozók megfelelő, rendszeres tájékoztatása. Ez kifejezi az emberek megbe­csülését, egyszersmind job­ban felébreszti felelősségü­ket a munkahely feladatai iránt, így reálisabban átérzik a vezetés helyzetét, s ez va­lóságos kincset ad a vezetők­nek: a dolgozók támogatását. Egy további ilyen vonás, amely a „munkahelyi politi­kus” jellemzőihez tartozik, a határozottság, a székimon­dás, a gyors, önálló döntés, aminek haszna egyrészt a ve­zetői tekintély erősítése, más­részt pedig növeli az embe­rek bizalmát is. A bátor kritikai szellem meghonosítása, akár a leg­személyesebb dolgokkal, akár a vállalat munkáját segítő észrevételekkel kapcsolatban nyilvánul meg, mindenütt fél győzelem, újabb sikerek fel­tétele. S még egyet a kritiká­val kapcsolatban. Nem ígér sok eredményt a gazdasági vezetőnek a politikai mun­kája, ha környezetében a bí­rálat és az önbirálat torz. Hiába, ilyen az élet, a veze­tőket gyakran körülveszik talpnyalók, hízelgők, akik sokszor önző érdekekért elfo­gult, alaptalan fülbeduruzso- lással zavarják a nélkülöz­hetetlenül fontos, harmoni­kus hangulatot, zavarják a sz<jmmértéket, a munkában, egyes személyek, vélt erények vagy hibák megítélésében. A jó politika elengedhetetlen része a közvetlen, elvársi kapcsolat a dolgozókkal, a széles körű érdeklődés a munkahely minden rezdülé­se iránt, s a megfontolt „utolsó szó”. (V. J.) Az évszázad egyik legszeszélyesebb júniusa volt Meddig bírja a szárazságot a szőlő! A jelenlegi aszályos idő­járást vidékünkön úgyszól­ván minden szántóföldi és kerti növény megsínylette. Az idei június nemcsak rendkí­vül szárazságával tűnt ki év­századunk júniusai közül, hanem azzal is, hogy például amíg 11-én rendkívül ala­csony, mindössze 14,8 C fok volt a hőmérséklet, addig 18-án szokatlanul magas, 34,4 C fok. Mindennek a szélső­ségnek szemet hunytunk vol­na azonban, ha ez a hónap meghozta volna a hőn óhaj­tott csapadékot. Meddig bírja a szőlő! Önként felmerül a szőlő- gazdálkodók részéről a kér­dés, hogy a szőlő meddig bír­ja ezt a tartós szárazságot? Annak ellenére, hogy a köz­tudomás szerint á szőlő elég szárazságtűrő növény, a rendkívüli és tartósan aszá­lyos nyári időjárást megsíny­li. Mivel mélyen gyökerező növény, elsősorban a gyökér­zónája körzetében lévő ta­lajnedvességből tartja fenn magát. Ennek nagyobb ré­szét az őszi, téli csapadék szolgáltatja. Ha ez a csapa­dékmennyiség bőséges, vagy normális, akkor a szőlő nyá­ri vegetációja kevésbé függ a szárazságtól. Sajnos az el­múlt év novemberétől az idén • » Illést tartott a KISZ Heves megyei Bizottsága Tegnap, július 8-án, Eger­ben ülést tartott a KISZ He­ves megyei Bizottsága. Az ülésen megjelent és felszó­lalt Fehér István, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Kántor Ferenc, a KISZ központi bizottságának mun­katársa is. A megyebizottság először meghallgatta Sebes­tyén Jánosnak, a megyei KISZ-bizottság első titkárá­nak előterjesztésében a mun­kásifjúság erkölcsi-politikai fejlődéséről hozott intéző bi­zottsági határozatról szóló tá­jékoztatót, majd Cseh István, a megyei KISZ-bizottság osz­tályvezetője ismertette Az Üttörő Szövetség tevékenysé­ge és a KISZ feladata az út­törőmunka irányításában cí­mű KISZ-kb határozat fel­dolgozásából adódó megyei feladatokat. Cseh István bevezetőjében a Heves megyei úttörők te­vékenységéről adott átfogó képet. Megemlítette többek között a különböző jelszók alatt indított mozgalmak idei nagy sikereit, de szólt az út­törők iskolai tanulmányi fel­készülésében elért jó eredmé­nyekről Is. A feladatokról szólva hangsúlyozta, hogy a továbbfejlődéshez szükséges, hogy hatékonyabbá váljék a kisdobosok és az úttörők vi­lágnézeti, politikai, erkölcsi nevelése, erősödjék a szövet­ség gyermekszervezeti jelle­ge, bontakozzék ki jobban a gyermeki öntevékenység és önkormányzóképesség, a fel­adatok végrehajtásában bát­rabban alkalmazzák a ro­mantikus, játékos módszere­ket. Fontos, hogy jobban ér­vényesüljön a KISZ-vezetés, több, képzettebb ifjú vezető bevonásával a KlSZ-alap- szervezetek és az úttörőcsa­patok testvérkapcsolatainak elmélyítésével. Jelentős, hogy javuljon az úttörőmunka sze­mélyi és tárgyi feltétele... Ezt követően a KISZ He­ves megyei Bizottsága elfo­gadta a megyebizottság és szerveinek új hatásköri listá­ját, valamint a megyebizott­ság és végrehajtó bizottság második félévi munkatervét. A KISZ Heves megyei Bi­zottsága végül személyi ügye­ket tárgyalt. Németh Tibor, a megyei KISZ-bizottság titkára és Kovács János, az egri városi KISZ-bizottság titkára azzal a kéréssel for­dult a KISZ Heves megyei Bizottságához, hogy a megyei pártbizottsághoz történt be­osztásuk miatt mentsék fel őket tisztségük alól. A me­gyei KISZ-bizottság Németh Tibort és Kovács Jánost, ér­demeik elismerése mellett, felmentette beosztásukból. Ezután a megyebizottság a megyei KISZ-bizottság új ügyrendi felépítéséről tár­gyalt, amely szerint a jövő­ben az eddigi két titkár he­lyett négy titkár irányítja a megyében folyó ifjúsági mun­kát. Sebestyén János első tit­kár mellé titkárnak válasz­tották Németh Lászlót, a me­gyei KISZ-bizottság osztály- vezetőjét, Kiss Pált, a hatva­ni járási KISZ-bizottság tit­kárát és Cseh Istvánt, a me­gyei KISZ-bizottság osztály- vezetőjét. április 30-ig leesett téli csa­padékmennyiség a több évi átlagtól — amely 230—300 milliméter — nagyon elma­radt. Mindössze 135,4 milli­méter csapadék esett le és raktározódhatott a szőlő gyö­kérzónájába. Ez bizony na­gyon kevés volt. Elsősorban tehát a télről elmaradt csa­padék hiányzik most nagyon a szőlőnek. 200 milliméterrel kevesebb csapadék Az időjárás sajnos később sem pótolta az elmaradt csa­padékot, hiszen az elmúlt félévben Eger környékén mindössze 286.8 milliméter csapadék hullott, viszont ta­valy ugyanezen időszakban vidékünkön a csapadékmeny- nyiség 486,8 milliméter volt. Tehát pontosan 200 millimé­terrel kevesebb csapadékot kaptak az idén az egri föl­dek a tavalyinál. De nem sok­kal lehetett más a helyzet megyénk más területein sem. A téli kevés csapadék után tehát a tavaszi, nyári hóna­pok is igen csapadékszegé­nyek voltak és így felmerül a kérdés, hogy vajon a szőlő meddig bírja el a szárazsá­got károsodás nélkül? A se­kélyebb talaj rétegű, eredeti­leg is szárazabb, középkötött talajokon lévő szőlőknél, kü­lönösen ha azok partoldalas, hegyi fekvésűek, máris ész­lelhető a szárazság hatása, a hajtások fejlődésének meg­állapodásában. Sőt ezt még a zöld hajtások lan leadása, majd később a fürtök bogyó­fejlődésének leállása, meg- szorulása is követheti. Az aszályt viszonylag legtovább bírják a jobb vízgazdálkodá­sú, kötöttebb agyagtalajokon lévő szőlők. Azonban, ha jú­liusban kiadós esőt nem ka­punk, akkor a szárazság kö­vetkezményeit — különösen a zsendülés és éredés idősza­kában — már ezek a szőlők is megérzik. A jelenleg jónak mutatkozó szőlőfürthozam bogyónövekedése, a zsendü­lés időszakában leáll, a sze­mek megszorulnak, nem fej­lődnek, és nem levesednek a talaj vízhiánya miatt. Ta­pasztalatból tudjuk, hogy a szőlőbogyók fejlődésének eb­ben az időszakában a fürtö- zetre lehulló csapadék a bo­gyó héján keresztül előnyö­sen hasznosul. A bogyók a rájuk hulló eső hatására le­vesednek, fejlődnek, még akkor is, ha a csapadék a ki­száradt talajban, a szőlő gyö­kérzetéig nem hatol le, A kiadós eső segítene Az idén a rendkívül nagy melegek a szőlőket erőteljes növekedésre, lombfejlődésre késztették, így az amúgy is kevés vízkészletet a talajból még inkább kimerítették. Té­lő, hogy az ismét sok ned­vességet kívánó bogyózsen- dülés és éredéskori levesedés időszakában a szükséges ta­lajnedvesség már nem fog a szőlő rendelkezésére állni. Akkor pedig az aszály szőlő­ink terméshozamában ko­moly visszaeséseket okozhat. Sőt, ezen túlmenően számol­ni lehet a szőlőtőkék általá­nos visszaesésével, sőt he­lyenként a pusztulásával is. Á helyzeten azonban sokat segíthetne, ha kiadósabb esők jönnének. Lám az idén az aszállyal, a szőlőtermesztésnek ezzel a ritkábban tapasztalt elemi kártevőjével is szembe kell néznünk. Nincs sablonos év­járat tehát a szőlészetben sem, hiszen a természet min­den évben újabb meglepeté­sekkel szolgál. Az idén a szá­razsággal. Ez ellen egyelőre csak a szőlőterület öntözésé­vel lehetne segíteni. Sajnos azonban ezek a lehetőségek egyelőre még erősen korlá­tozottak. Dr. I’só Andor Legmagasabb nappali hőmérséklet 1367 július E-áu: plusz 27,4 Celsius fok 1968 július 8-án: plusz 33,5 Celsius (ok Az Egri Szőlészeti Kutató Intézet tudományos kutatói hűségesen jegyzik napról napra az időjárás változásait. Adataik alapján megtudtuk, hogy a múlt évben, július 8- án. a nappali átlagos hőmér­séklet plusz 27,4 Celsius fok volt. Az idén ugyanezen a na­pon. hétfőn, már plusz 33.5 Celsius fokot mutatott a hő­mérő Az egri meteorológusok ielzése szerint a kánikula to­vább tart és a hőmérő hi- eanvszála emelkedni fog. Alá­támasztja ezt két adat. a va­sárnapi és a hétfői hőmérsék­let-kiindulópont: vasárnap plusz 23 Celsius fok volt. hét­főn pedig már plusz 25 Cel­sius fok! J. N Y1KOLSZKIJ: Hulladék, mint „látványosság Alines megnyugtató ráláss . . . ff Az egri Árnyékszala és Verőszala utcák között lévő vízesárkot, valamint a Kertalja és Verőszala utcát összekötő hajdani földutat ma már nehezen lehet meg­találni az idehordott és felgyülemlett szeméthulla­déktól. A lakók évek óta várják, hogy kérésük meghallgatás­ra találjon, hogy végre megszabadítsák őket a kel­lemetlen tehertől. Érdeklődésünkre a Vá­rosgondozási Vállalattól ezt a választ kaptuk: — A városi tanács jog­körébe tartozik megnevezni azt a területet, ahonnan el kell hordani a felesleges hulladékot s ehhez biztosí­tani a megfelelő eszközöket. Egyébként az itt lakó ház­tulajdonosok kerttel is rendelkeznek, s ott is elhe­lyezhetik a szemetet. A városi tanács építési osztályától sem kaptunk megnyugtató választ. Gépi kapacitás hiányában ebben az évben még mindig nem tudják bekapcsolni ezt a területet a szervezett sze­métszállításba. (A tervek szerint talán a következő években sikerül...) Ahhoz nem kell külön kommentár, hogy milyen veszélyeket rejt a nyári ká­nikulában a szanaszét do­bált erjedő-rothadó hullla- dék. És a látvány, amit az egrieknek, vagy éppen :■ pincegazdasághoz látoga' külföldi és hazai vendégek nek nyújt...! b. i. A feleségem és a robotember „Az utolsó szó min­dig az enyém!” (Feleségem gyakori mondása). Reggel a feleségem felhívta a „PONTOS IDÖ”-t. A kagylót az idős ROBOT vette fel. Minden kérdés nélkül tudta, mi a tennivaló­ja. Tíz óra két perc — mondta. — Az lehetetlen! — kiáltotta a feleségem. — Lehetetlen, hogy az én órám ennyire sies­sen! — Tíz óra két perc — ismételte a ROBOT. — Nem igaz! Az én „Volgám” már két éve percnyi pontossággal jár. Azt hiszem, magá­nál lesz valami baj. — Még egyszer mon­dom: tíz óra három perc — erösködött kis­sé ingerülten a RO­BOT. — Csak ne pimasz- kodjon!... Képzeld, valami konzervdoboz­féle mer engem leckéz­tetni — mondta a fele­ségem, miközben felém fordult. — Mit szólsz ehhez? Mivel nekem ez az egész dolog fölöttébb tetszett, egy kukkot sem szóltam. — Pardon! — szólalt meg ismét a ROBOT —, ha ön annyira biz­tos az órájában, akkor mi a csodának kérde­zősködik? Feleségem a logikus dolgoktól általában mindig dühbe gurult, hogyne lett volna hát mérges most, amikor egy automata tett fel neki egy valóban ma­gától értetődő kérdést. — Idehallgasson! — kiáltotta a kagylóba — maga egy szerencsét­len, agy nélküli masi­na! Mit képzel magá­ról?! Tévedni emberi dolog, de magának meg különösképpen! — Amióta csak léte­zem, a munkám miatt még sohasem kaptam egyetlen figyelmezte­tést sem. Ami pedig az „agynélküliségemet il­leti” — ön nagyon-na- gyon téved. Mert —, ha nem tudná —, nekem elektronikus agyam van. És — hogy tovább menjek — az önnel folytatott beszélgetés­ből okulva megenged­hetem magamnak azt a következtetést, hogy az én agyam sok minden­ben felülmúlja az önét. — Te jó ég! Miket be­szél??! — Először is: ön nem tud logikusan gondol­kodni. Másodszor: elvi­selhetetlenül szemte­len. Csak úgy repesett a szívem az örömtől. A hogy tulajdonképpen miért is nem pattannak szikrák a telefonkagy­lóból. — Biztosíthatom — ROBOT pontosan azt mondta, amit én gon­doltam a feleségemről, csak hogy én nem mertem mindezeket a tudomására hozni. Itt két szilárd jellem találkozott. S míg azon töprengtem, hogy vajon most kit is illet majd az utolsó szó, rettene­tesen csodálkoztam, sziszegte a feleségem —. hogy a maga agya teljesen berozsdáso­dott, s jó lesz, ha minél előbb megkenegeti egy kis petróleummal. — Bocsánat, de a ki­jelentéseiből arra me­rek következtetni, hogy maga olyan tudatlan, akár egy öszvér. A ki­bernetikának semmi köze a petróleumhoz. Szerintem ön azért provokálta azt az egész beszélgetést, hogy kihozzon a sod­romból. De felőlem erőlködhet, én kikezd­hetetlen vagyok. Drót­ból vannak az idegeim! — Most már aztán igazán elég!! Hány óra? Pontosan tizenegy. — Megörülök! — ki­áltotta a feleségem, * dühösen lecsapta a kagylót. Majd rám né­zett és oktatva mondta: — Tanulhatnál ebből a beszélgetésből! Ez egy igazi férfi, még akkor is, ha ROBOT. Nem olyan nyim-nyám, mint te!.., Szerencsére nem tudta folytatni, mert rájött, hogy elkésik a munkából. Amikor nagy csattanással be­vágódott mögötte az aj­tó, felhívtam a „Pon­tos Idő” főnökét: — Nagyon szépen kérem, adja át legmé­lyebb tiszteletemet a ROBOT-nak. Legőszin­tébb híve ... — Köszönet az együttérzésért... — sóhajtott a főnök. — Ó, ha tudná! Ö volt a leg­precízebb, a legmegbíz­hatóbb munkatársunk. — Bocsánat, de miért csak „volt”? Hiszen éppen most beszélt a feleségemmel! — Igen. És éppen amiatt került generál- javításra ... Baraté Rozálií fordítási

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents