Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-31 / 178. szám
A köz szolgálatában r AZ ügyiéi és a hivatal kap- _ jóformán azóta, Ä világ a világ “k*- Xc téma a legkülonbozobb fórumokon, legyen m párta- «ent, színház, újságcikk. Az álfarnpolgér és az államot megtestesítő közalkalmazot- tók® államigazgatási dolgozok viszonya valóban rendkívül fontos. Az ember, az egyen a mindennapi életben a „hívásokon” keresztül alkotta meg véleményét arról, ho- ivan funkcionál a szocialista fiiam, az ügyfél milyen hangra, modorra, igazságra is humánumra talál, ha valami dolga akad, aktás, pecse- £ dolga. Ügyfél. Vajon van-e valaki, aki nem érezheti magát ügyfélnek? Egy nemrégi becslés szerint csu- "fn a tanácsok évente 10 millió hatósági üggyel, igazolással. határozattal foglalkoznak s hol vannak még a minisztériumok, a mindig csúcs- forgalmat lebonyolító nyugdíjintézet, a társadalombiztosítás szerteágazó szervezete a rendőrség, a bíróság, az ügyészség, meg a többi hivatal, intézmény! Nagyon jó, hogy a legutóbbi esztendőkben javult ez a magyar irodalomban sokszor előforduló, általában a fonákságokat, a packázásokat gombostűre tűzött viszony. Akikre tartozik, üdvös, okos és hatásos egyszerűsítésekkel igyekeztek elérni, hogy ne kelljen annyit szaladgálnunk a hivatalokba (az egyike a legfontosabb lépéseknek), az ügyintézés rendje mind jobban az emberekhez igazodik. De lakkozás lenne azt állítani, hogy most már aztán nincs is bosszúság és szaladgálás. Még van. De azt is csak a rosszindulat diktálná, hogy a bürokrácia elleni harc sziszifuszi erőfeszítés. Nemhiába kerültek annyiszor napirendre a hivatali munka jellemzői, főleg fogyatékosságai, s a közalkalmazottak szakszervezetének legutóbbi kongresszusán elhangzott megállapítás sem volt pusztába kiáltott szó: „A tisztviselő nem a maga, hanem az állam nevében, a hatalmi szervek határozata alapján cselekszik. Hatalmat csak azért kap, hogy kötelességét teljesíteni tudja. Ezért az állam- igazgatás minden dolgozójának arra kell törekednie, hogy az emberek ügyeit gyorsan, eredményesen, lelkiismeretesen intézze el”. Közös érdek ez, mert a kölcsönhatás gyorsan megmutatkozik. Mi következett áz ésszerű, határozott intézkedések nyomán? Egyrészről " bár még teljesen nem szűnt meg — ritkult a szükséges határozatok, döntések szűkszavú, úgynevezett „kincstári” nyelven tolmá- cs°lt, felületes indoklása, »minek már az egyszerű megértése is sokaknak gondot okozott azelőtt. Továbbá a tapintat, az udvariasság sem hiányzik annyira a hivatali leltárakból, másrészről viszont — nyilván a hivatal demokratizálódása miatt — csökkent a fellebbezések, a panaszok, a méltatlankodások száma. Mindennek előfeltétele a felismerés, hogy megértést nem csak a „másiktól” kell várni, az íróasztal mögött és előtt van teendő az ügymenet meggyorsítása, a munka egyszerűbbé tétele, a lehetetlenségek kiküszöbölése érdekében. Hogyan értem ezt? Mindig figyelembe kell venni, hogy az államigazgatás dolgozói, amikor elintéznek valamit, nem kényük-kedvük szerint, nem személyes érzelmek alapján fogalmazzák meg a döntést, hartem tekintetbe veszik, mert ez kötelességük, a szabályokat, az előírásokat, a lehetőségeket. Lehetnek még rejtett tartalékok az államigazgatási szervek munkamódszereinek jobb kialakítására, nyilván országos, átfogó Intézkedések nélkül helyi „újítások” is sokat tudnak segíteni ebben. Megnyugatató, hogy a legfelsőbb hatóságok, minisztériumok, a népi ellenőrzési bizottságok nagy gondot fordítanak erre, s nincs haszon nélkül a sajtó, a rádió és televízió figyelme sem, amely egyébként a lakosság megnövekedett igazságérzetét, bírálókészségét is tükrözi. Mégis hadd említsek meg még valamit, amiről általában kevés szó esik. Manapság gyakran beszélünk róla, hogy milyen lényeges és nélkülözhetetlen az önállóság, a felelősségvállalás az élet minden területén. Valljuk be, a mai rend még a legtöbb helyen az, hogy a végső pontot valaminek a végére a főnök szokta tenni. Nem részletezem, milyen hátrányai vannak ennek a gyakorlatnak (protekcióvadászat, ügyek elhúzódása, stb.). Nagyot léphetnek az államigazgatás dolgozói, mind az ügyfelek érdekében, mind a jobb munkamegosztás, az ügyintézés tempójának meggyorsítása érdekében, ha — az ügyrend adta keretek között — bátrabban mondanák ki az igent, vagy a nemet, bőkezűbben nyúlnának az aláíró- tolihoz az arra felhatalmazott hivatali dolgozók. Vagyis az eljárás befejezője ne legyen mindig és kizárólag a főnök, aki nehezebben is érhető el, de kézjegye amúgyis csak formális gyakran, mert nem ismeri részleteiben a körülményeket, a döntés megalapozását. Közigazgatásunk, közhivatalaink munkája, tehát a közösség szolgálata rendszeresen, állandóan fejlődik, szakmai tekintetben, a törvények helyes, igazságos értelmezésében és — ami különösen ér- 1 tékes — a tömegekhez való kapcsolatban. (V. J.) Csányon új orvosi rendelőt avattak Évek óta köztudott, hogy az őszi, téli betegforgalmat illetően a csányi orvosi rendelő viszi el mindig a „pálmát” a hatvani járás hasonló egészségügyi Intézményei elől, de úgyszólván mind a tizenkét hónapban annyian járnak vizsgálatra, ellénőr- zésre, hogy — a gyógyítók alig győzik a munkát. Régen szükség létt volna már egy tágasabb, korszerűbb rendelőre és mellette olyan lakásra, kényelmes otthonra is, amely az orvost a községhez köti. Nem sikerült a Heves megyei Tanács Gyógyszertárt Központjával tervezett közös vállalkozás — egy modern egészségügyi kombinát kialakítása — így a helyi tanács a járás vezetőinek támogató- iával látott hozzá a régi álmok egy részének megvalósításához. Egy típusterv átdolgozása után, tavaly kezdett munka befejezéseként aztán az idei nyárra — a Mátraalji Szénbányák szállító-, szolgáltató- és anyagellátó üzemének kivitelezi lével, kitűnő minőségben — 840 ezer forintos költséggel elkészült az orvosi rendelő és a szolgálati lakás, amelyek hivatalos, ünnepélyei átadásira kedden délelőtt került sor. Csak azt a táblát tudnám feledni I Az ajtón ízléses tábla közli velem, hogy ebben az üzletben forintért, azazhogy magyar állami pénzért én, a magyar állami váltópénz nem éppen dúskáló gazdája, még bukfencmagot sem vehetek. Az ízléses tábla azt közli velem, hogy ebben az ízléses üzletben csak valutáért lehet vásárolni, s mint pénzügyileg magasan ugyan nem képzett, de valamelyest tájékozott ember, ebből már tudom, hogy forint az itt nem jó, mert a forint az nálunk nem valuta. A forint az forint. Állok a kirakat előtt, orrom rányomva az üvegre, mint éhes kis koldus a kolbászokkal, fejhúsokkal tűzdelt hentesbolt előtt vagy harminc évvel ezelőtt, állok és nézem a csodálatos herendi vázákat, perzsaszőnyegeket, stílbútorokat és csillárokat — és megfájdul a szivem értük. Évek óta még soha eszembe nem jutott, hogy méteres herendi barokk vázát, vagy cseresznyefából készült stílbútor-garnitúrát vásároljak, valódi perzsaszőnyegért sem fájdult még meg a szívem, bevallom őszintén. De most, hogy a kirakaton is ott látom a száz alabárdosnál is komorabb őrséget, az Ízléses táblát, miszerint itt, ha én megpukkadok sem vásárolhatok, csak dollárért, vagy fontért, de forintért nem — úgy érzem, életem elképzelhetetlen egy hihetetlen drága, toronymagas rokokó váza nélkül. És meg is vagyok sértődve. Mélyen megbántva érzem magam. Mi van itt? Saját országomban nem fogadják el a saját országom által kibocsátott, saját magam által megkeresett pénzt? A saját országomban találok olyan táblát, amely kizárhat engem az üzletből, saját országom saját állami vállalatának üzletéből? Miért különb egy külföldi nálunk, mint egy belföldi, vagy legalábbis miért különb ebben az üzletben? Csak nem a pénz számít megint, sőt, a pénzem? Mert, ha az lenne kiírva, mondjuk arra a barokk herendi vázára, hogy ára: „12 ezer forint, vagy 120 font”, megnyugodnék, becsületemre. Megvehetnem, ha lenne tizenkétezer forintom, de miután annyi nincs, s ha lenne, sem biztos, hogy herendi vázát vennék barokk módra, megnyugodnék, mondván: vegyék csak meg a külföldiek, kell nekünk ám a valuta. Még büszke is lennék. Bizisten. Hogy nekünk olyan boltjaink is vannak, amely előtt még a milliomos angolok is fogat szíva torpannak meg, de nem tudván ellenállni a szépségnek, Itt és nálunk költik el drága fontjaikat. Ehelyett állok a kirakat előtt, morgó méltatlankodással, s legszívesebben, mint Árpád apánk a vereckei ajtón, úgy vonulnék be elfoglalni ezt az üzletet, a réztói fénylő ajtaján. De nem vonulok be. Megbüntetnének, fizethetnék szabálysértést. Forinttal. Elmegyek inkább egy másik üzletbe, az egyikbe a 9999 közül, ahol jó a forint, ahol csak a forint a jó. Hm: csak azt a táblát, csak azt tudnám feledni. (gyurkó) Egy korábbi alkalommal Megírtuk már, hogy a Köny- 'Mpári Alkatrészgyártó- és llátó Vállalat 10. számú egri mrttgységében, az első negyedévben több dolgozó is etconyabb borítékot kapott a “hetesnél - mint máskor. A eresetek némiképpen visszaestek s ez annál is inkább »sszantotta, elkeserítette az bétákét. mivel véleményük wnnt abban a három hó- Sb?n sem iparkodtak ke- esbe. mint azelőtt. __Akkor — érdeklődésiünkre •L?? a, választ kaptuk a «aregyseg vezetőitől, hogy séo ?. dolgozók elégedetlen- e,°’, . szen az első negyed- _ s kisebb teljesítményekért fokuv í°ssz anyagellátás, a ^Vervpr°Sram a fe- feipi'rv.ezt természetesem nem kiiisJfa bérmegtakarítást ko*.níe e .. célfeladatokhoz nan 5 ? következő három hó- “ap végén mossfőbér formájában kifizetik. f~.esülésünk szerint a má- negyedévben még min- sok zökkenő volt az légellátásban, nem ment pifreSei1 ren<ljén a műszaki mét^pUeS •Sem s igy is" ^ “ m sikerült a tervtéljea 8yáregység elé kitű-; Milyen as zott feladat teljes megvalósítása. — Mindennek vajon megint a dolgozók „isszák meg a levét”...? — kérdeztük a napokban Veréb Józsefet, az üzemgazdasági osztály vezetőjét. — Szó sincs ilyesmiről! — válaszolta. — Jóllehet a tervteljesítés valóban nem sikerült. mindössze 80 százalékos, ám a megigért 160 ezer forintot azért csak szétosztottuk. Persze, egy kis előlegezett bizalommait mivelhogy dolgozóink megígérték, hogy július 15-ig behozzák a lemaradást. Mondanom sem kell. hogy nem csalódtunk az emberekben: ígéreteiket becsülettel teljesítették! Néhány dolgozóval beszélgettünk ezután az üzemekben. Az ezerötszáz forintos anyagmozgató, Barkóczi Miklós június végén 2000 forintot vitt haza a prémiummal együtt — Örültem neki, hiszen nálunk mindig nagyon jól jön a pénz, mert kilencen vagyunk odahaza s csak én meg a 18 éves fiam keresünk a anyagi ösztönzés? családi pótlék mellé. — Meglepte a júniusi jutalom? — Nem... persze, ezt ne vegye nagyképűségnek. De hát 14 év óta már megszoktam. hogy mindig kapok, ha becsületesen dolgozom... Veres József ifjúmunkás a gyáregység lakatosai között. Két esztendeje szerzett segédlevelet s azóta 5,60-ról 7 forintra „tornászta” fel magát. A féléves prémiumosztáskor 300-at kapott. — őszintén megmondom, vártam, hogy nekem is „leesik” valami. Mert a mi brigádunkban, Mirkóczkiéknál is az a szokás, hogy ha a csapat „hozza” a tervet, a kapott jutalmat ki-ki igyekezete szerint ,,szétdobjuk:’ egymás között. — Mihez segítette a 300 forint? — Régóta gyűjtöttem már egy divatos, sötétszürke öltönyre, a prémiummal most végre „összeállt” a szükséges összeg. A ruhát persze már meg is vettem... Csörgő Sándor — aki ötvenkilencben tanulóként került a gyáregységbe — a szokásos 1700 forintja helyett június végén 2800-at kapott. — „Rendes” munkánk mellett a második negyedévben több külön feladatot is kaptunk. Tíz íreződobot, négy automatafestő-jiggert és tizenöt nagytekercsszárítót kellett elkészítenünk. Bizony, egy kicsit „rá kellett vernünk”. hogy határidőre befejezzük valamennyit. Szerencsénkre, sikerült. Az ujján karikagyűrű csillan. — Májusban nősültem. A feleségem a Napsugár Áruházban dolgozik, ha igyekszik, ő is kap jutalékot. Így a prémiumért ketten is „hajtunk”. Haladunk is szépen. Május óta olajkályhát, gáztűzhelyet, mosógépet, porszívót vettünk s most már a szövetkezeti lakásra spórolunk... Kocsis Ferenc 1952-től dolgozik a gyárban, ötven- héttől van a csiszolóknál, a présműhelyben. legutóbb 400 forint prémiumot kapott. ' — Milyen a gyáregységi anyagi ösztönzés? — kérdem tőle. —-Én még igazán nem pa- naszkod hatom eddig. Igaz, hogy azelőtt gyakrabban Icaptam prémiumot, minden hónapban megvolt az a kis Új üzemek Mező<árláu)kan A fogyasztási szövetkezetek kereskedelmi, felvásárló munkája mellett nagy gondot fordítanak a lakosság Igényeinek kielégítésére. Különösen a szolgáltatások területén vannak nagy lehetőségek, s ez a falusi asszonyok foglalkoztatását is elősegíti. Ez évben már több községben történtek kezdeményezések önálló és társulás formájában ktilönA mosodában Telek Sándorné brigádjának munkájával elégedettek a megrendelők. féle üzemel: létesítésére. A füzesabonyi körzeti szövetkezethez tartozó Mezőtárkányban nemrégiben új üzemeket létesítettek. A községi tanácstól kapott kihasználatlan épületekben fagylalttölcsér-készítő, bamhogy bevezetik a tortalap készítését is. A mosoda munkája iránt is nagy az érdeklődés a községben, de még a környező falvakból is hoznak munkát. A bambiüzem dolgozói műszakonként háromezer üveg bambit palackoznak. bitizemet és mosodát létesítettek. Az üzemekben mér 23 asz- szonyt foglalkoztatnak, de a termelés növekedésével a létszámot tovább emelik. Naponta 36 ezer fagylalttölcsért készítenek és tervbe vették, Még ez évben megkezdi Füzesabonyban az 1 millió 800 ezer forintos költséggel épülő betonüzem a termelését. Mozaiklapokat, kútgyűrűket és járdalapokat gyártanak. Szabó Lajos A kapu bezárul ? Nem is olyan régen a termelőszövetkezeti vezetők zöme még arról panaszkodott, hogy magas a tagság átlag- életkora, egyre többen kiöregednek a munkából. A fiatalok zöme pedig elhagyja faluját, nincs megfelelő utánpótlás. Ma már ellenpéldákat is „zsebpénzem”, de végső soron az idén sem jártam rosszabbul. Május elsején a 20 éves törzsgárda-jelvénnyel 400 forintot is adtak, s a kiváló dolgozó-jelvény „melléklete” 1100 forint volt. Ha ezt mind összevetem, máris jóval több a jutalmam, mint tavaly egész évben... Persze, nemcsak engem fizetnek így. gondolom, hogy a szomszédban dolgozó gépmunkás nők is elégedettek, hiszen túlóra nélkül 6 forintos órabérrel és teljesítménypótlékkal 1500—1600 forintot kapnak gyakran... A 160 ezer forintból sok mindenkinek szépen jutott: — Csupán a lakatosoknál Kollár Károly 4791, Csuhaji Sándor 4706, Kállai Ferenc 3911, a brigádvezető Kármán Attila 4953, a csiszolóknál Árvái Kandómé 2025, az ed- zőműhelyi Bene Sándorné 2564. a forgácsoló Lubai Antal 3444, a gyöngyösi hajdani bányalakatos Budai Oszkár 2703, a betanított munkás Gyuris Józsefné pedig 1990 forintot kapott a prémiummal együtt június végén. Ezek után, nem csoda, ha így vallják a „lakatosáru- gyárban”: itt igazán érdemes dolgozni... Syóai Gyula hallhatunk, sőt néhány szövetkezeti vezetőnek már az okoz gondot, ha valaki felvételét kéri a közös gazdaságba. Mindenki dolgozni akar — mondják — a munkaalkalom viszont kevés, mi lesz, ha még új tagokat is felveszünk. Különösen a fiatalokat érinti kellemetlenül ez a probléma, azokat, akik saját falujukban, a mezőgazdaságban szeretnének most és különösen a jövőben elhelyezkedni. Ha már most nincs hely — vetik fel —, akkor mi lesz később? Helytelen lenne a közös gazdaságok vezetőit egyből elmarasztalni, hogy nem törődnek a fiatalokkal, de any- nyi tény, hogy az elkövetkezendő években még több gondot jelent számukra ez a kérdés. Nyilvánvaló, ha egy fiatal a termelőszövetkezetben szeretne dolgozni, akkor szükséges a lehetőséget is biztosítani számára. Könnyű ezt leírni, mondhatják a vezetők, de annál nehezebb megvalósítani. Hogyan adjunk munkát, ha nincs munkalehetőség? A kérdésre választ adni szintén nem könnyű feladat. Annyi azonban biztos, hogy jobb munkaszervezéssel, bel- terjesebb gazdálkodással munkaigényesebb növények termesztésével és nem utolsósorban a melléküzemágakkal — még lehet a fiataloknak is „helyet szorítani” a. közös gazdaságokban. (kaposi) Mwmísm 3 1968. július 31., szerda
