Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-30 / 177. szám

VI szombaton este új sorozatot ’1_ nyolc részből áll majd Indított a televízió, — s ezzel | régi bánat újra felszínre ke­rül Vagy legalabois az első rész alapján várható, hogy a régi bánat” ismét eluralkodik a televíziónézőkön: ez pedig. bármilyen furcsán hangzik, öröm a Televízió számara. A régi bánat: miért nem egy­szerre, vagy legalább két rész­ben pereg le az érdekes es iz­galmas film; miért pont a legjobb résznél hagyjak ab- £a? „A négy páncélos és a ku­tya” című lengyel filmsoro­zat első része megteremtette az alapot ahhoz, hogy idege­sen várjuk a következő foly­tatást, hogy azon töpreng­jünk, miért kell egyáltalán várni annyi folytatást. A jól sikerült indítás, az egyéni humorú és jellemű szereplők felsorakoztatása jóleső vára­kozással tölt el bennünket. ' Ismét,, és ebben az eszten­dőben másodszor is felhang­zott a Táncdalfesztivál szig­nálja, hogy a zsűri minden Okos, sőt jogos indoklása el­lenére tovább mélyüljön a szakadék a szakértők és a nézőközönség között a ver­senyszámok megítélését ille­tően. Nos, jómagam nem lá­tok ebben semmiféle tragédi­át. még akkor sem, ha „jó magyar módra” éppen a zsű­ri tágjai közül egynéhányan az értetlen tömegek feletti méltatlankodásukban oly hangot ütnek is meg, mintha a zsűri és a közönség ellenté­tének további fennmaradása jövőnk építését veszélyeztet­né. A zsűri tagjainak rendel­kezésére állnak magnószala­gok, gépelt szövegek, végig­hallgathatnak egy főpróbát is, — a néző és a helybeli közönség az első hallás soha­sem objektív hatása alatt ítél. Rögtön hozzá kell tennem: nem vagyok bizonyos benne, hogy egy táncdal megítélésé­nél. miszerint sláger lesz-e, vágy sem, vajon nem az első hallás szubjektivitása-e a döntő? S egy másik gondolat az immáron negyven tánc­dal becsületes és nem mindig lelkes végighallgatása után... Elképzelhető, hogy minden évben az egyéb hasonló jel­legű „fesztiválok”-on kívül hatvan olyan zeneszám, szö­veg szülessék, amely méltó, függetlenül attól méltó, hogy döntőbe jut-e, vagy sem,, hogy milliós nézőközönség elé kerüljön? Valahogyan úgy képzeltem, hogy sláger lehet egy évben egy ... ket­tő ..., lehet öt... De csak ha­zai húsz, avagy éppen negy­ven: nem túlzott igény-e, hogy minden évben táncdalfeszti­vált rendezzünk? És mi maradt vasárnapra? Az igényes, ám mégsem iga­zi televízióműsor, a Lemez­album és az igénytelen, a szi­rupos színdarabból, s a ku­Űj sorozat régi bánat Fesztivál magyar módra lisszák szagát televízióban is megőrzött giccsből, kevéske humorral filmmé faragott bűnügyi vígjáték. Antoin Bi- guet urat elrabolták, s hiába írta ajánlásában a televízió­újság a legjobb szándékkal is. hogy „a szerelem által to­vább bonyolított helyzet a szokványtól teljesen eltérő módon oldódik meg”, mert a helyzet pontosan a giccs leg­nemesebb hagyományai sze­rint oldódott meg. Én megbocsátottam volna ennek a filmnek, esküszöm: egyetlen igaz, szívből jövő nevetésért! De kényszeredett kunco­gásért nem hajtok fejet a giccs istene előtt, mégha An­toin Biguetnek is hívják és milliomos, — akkor sem. Gynrkó Géza Egri nyár 68 A balaff estr Végre komoly művészi él­mény. teljes siker és táblás ház az Egri nyárban! Már- már azt hittük, hogy az egri közönség hátat fordított az Egri nyárnak és nem akar tu­domást venni ebben a szélső­séges időjárásban az idei egri művészi eseményekről, ami­kor az Állami Operaház ki­váló táncosai az egri vár sza­badtéri színpada helyett a Gárdonyi Géza Színházban nagyszerű élménnyel és ki­tűnő műsorral ajándékozták meg az egri közönséget. S e siker láttán csak sajnálhat­juk, hogy az Egri nyár koráb­bi estjei a várban és szín­házban közönségszervezési és hírverési félrefogások miatt nem kaptak ilyen nyilvános­ságot! A magyar balett híre-sike- re a világban régi keletű s talán ezért is van, hogy mű­vészeink zsúfolt programja miatt vidéki városaink olyan Tompa Mihály végrendelete legenda volt... Emi ékünnepség a csehszlovákiai Hantán (Kiküldött tudósítónktól): Szép, napsütéses idő fogad­ta a mintegy húszezres ün­neplő közönséget, akik a már két hete tartó Tompa Mi- hály-napok záróünnepélyére érkeztek a költő hanvai sír­jához. Fegyelmezett sorokban ha­ladtak el a sírkő előtt; nyolc órától 11 óráig tartott a tisz­telgő felvonulás. A messze- földyől ide zarándokolt Tom­pa-tisztelők hatalmas gyűrűt vontak a sír körül. Számos külföldi lap is kép­viseltette magát, közöttük kanadai, angliai és osztrák lapok tudósítói. Ott voltak a Magyar Írószövetség képvi­selői is Váci Mihály vezeté­sével : Györy Dezső, Szomba- thy Viktor, Czine Mihály. A bratiszlavai rádió és te­levízió kiküldöttei, a „Svet Socialismu” főszerkesztője, Juraj Ser er, Tibor Borsky riporter, a bratiszlavai rádió­tól Tóth Dusán. Pontosan 11 órakor hang­zott fel a rimaszombati Lé­vay-énekkar előadásában Kodály: A szép énekszó mú­zsájához című kórusművé, majd Bv.rik János, a helyi Nemzeti Bizottság elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Bodor I mre, budapesti színművész néhány szép verssel idézte fel a nagy köl­tő emlékét. Czine Mihály, a Magyar Írók Szövetsége nevében méltatta Tompa Mihály köl­tészetét, s beszélt az ember­ről, aki szoros barátságot tartott a korabeli szlovák költőkkel és írókkal. Beszé­de végén a magyar írók ne­vében koszorút helyezett a síremlékre, majd felhangzott a hanvai kórus előadásában Tompa A madár fiaihoz cí­mű versének megzenésített változata. Aztán felbontották a sírt. A bizottság tagjai egymás után ereszkedtek le a tégla­fallal kiképzett kriptába. A gyertya világa mellett elő­tűnt a költő földi maradvá­nya, a papi palást szinte tel­jesen ép állapotban fedi csontjait. Hosszú keresés után sem találták meg a vég­rendeletet. Bebizonyosodott, hogy csak a néphagyomány terjesztette szájról szájra: Tompa Mihálynak végren­delete van, „amit csak ha­lála 100. évfordulóján szabad elolvasni”. A koporsóban megtalál­ták korán elhunyt kisfia gyermekjátékait, köztük egy falovacskát, és egy játékkar­dot. Felesége ujján három gyű­rű volt, de a gyűrűbe vésett betűket nem lehetett elolvas­ni. Délután a Lévay-kórus, a simonyi irodalmi színpad, né­pi együttesek és a táncdal­fesztivál legjobb szólistáinak fellépésével folytatódott a műsor. Este hét óra után fejező­dött be a két hete tartó Tompa-ünnepségek program­ja. A költő sírját koszorúk százai borították el. Virág László ritkán jutnak ilyen műsorhoz, mint ez a szombat esti volt. Az egri közönséget nem­csak az lepte meg kellemesen hogy Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa, Ugrat Klotild, Ha­vas Ferenc, Fülöp Viktor. Si- peki Levente és Pethö László a francia klasszikus balett ki­vételével csaknem minden je­lentős repertoár-darabból, vagy stílusból adott ízelítőt, hanem az is hogy a táncolt számokban félreismerhetetlen jegyekkel ott lobogott egyé­niségük, a művészi alázat, ahogyan a zene és a mozdu­latok ritmusában kifejezték az alkotók szenvedélyét, ér­zelmeit. művészi hitét. Mennyire más árnyalatokat lobbantott fel Kun Zuzsa és Fülöp Viktor a Hattyúk ta­vából, mint Lakatos Gabriel­la és Havas Ferenc a Don Quijotéből. Kenessy Cigány­táncából. Ravel Bolerójából. mint Ugrai Klotild és Sipeki Levente a Diótörőbői, a Se- herezádé szerelmi extázisá- ból. Kun Zsuzsa úgy tűnik tánc közben mintha teljesen át­engedné magát a zene varázs­latának. Lakatos Gabriella mintha tűzbe jönne a zené­ben felharsanó szenvedélytől, míg Ugrai Klotild inkább a lírai kifejezésekben él mara­déktalanul. A közönséget nemcsak az bűvölte el. amit az Operaház művészei techni­kailag tudnak, hanem az is. ahogyan a közönség műélve­zetétől is hevítettem táncol­tak Csajkovszkij, RimszkiJ. Korszakov, Mirikusz, Men­delssohn, Goldmark, Strauss,- Ravel Brahms és Wujicsics zenéjére. Az est fénypontjá­nak tűnt Kun Zsuzsa és Fü­löp Viktor két száma: Rach­maninov Tavasza áradása és a szerelmi kettős Goldmark Sába királynőjéből. Az első a zenével azonosuló óriási lendületű lírai kompozíció, míg a második a szenvedély­nek foitottan is extázásig fo­kozódó ritmusát keltette élet­re. És mert a tánc az egyik legbensőbb vallomás férfi és nő örök kapcsolatáról, ez a balettest éppen ezért intim hatású élményt adott a kö­zönségnek. A Budapesti MÁV Szimfo­nikusak Fráter Gedeon kar­mester vezénylése mellett erős együttesként szerepelt Eger­ben, Rossini Sevillai bor­bélyával Mendelssohn Szent- ivánéji álom-nyitányával és scherzójával. Mascagni Pa­rasztbecsületének Intermezzó- jával kötötték össze az egyes táncszámokat. Rimszkij-Kor- szakov Seherezádéjának in- venciózus megszólaltatásával, hacsak felszökkenő részletek­ben is — ízelítőt adott a ke­leti zene- és érzelemvilág európai megfogalmazásából. Kíváncsiak vagyunk, hogy ugyanez a műsor — ha az időjárás kedvezőre fordul — milyen hatást ér el majd a várban a gótikus palota előt­ti szabadtéri színpadon, augusztus 3-án. (farkas) Húszéves az útturővasút 1948 júliusában avatták fel s most vasárnap 20. születés­napján köszöntötték az út- törővasútat. Dr. Csanádi György közlekedés és posta­ügyi miniszter beszélt azon az ünnepségen, amelyet a hűvösvölgyi végállomásnál tartottak. Az évforduló al­kalmából a KISZ központi bizottsága az ifjúsági mozga­lom legmagasabb kitünteté­sét, a vörös selyemzászlót adományozta az úttörővasút- nak. Vajó Péter, a KISZ kb titkákra adta át a lobogót. „Pályatársi” üdvözletét hoz­tak a Hűvösvölgybe a gyön­gyösi, a debreceni, a szolnoki és a dunaújvárosi úttörővas­utasok küldöttei. Az évforduló alkalmából miniszteri kitüntetéseket nyújtott át dr. Csanádi György a Szécheny-hegyi vasút legderekasabb munkát végzett felnőtt vezetőinek és szolgálatos pajtásainak. Megjegyezzük : Miért nem áll meg a Borsod-expressz Füzesabonyban Magyar győzelem a tengeren 14. — Zito Hungária! (Éljen Magyarország!) — kiáltották az öböl partján álló nézők, amikor a legmagasabb árboc­ra felhúzták a magyar zászlót és kihirdették az eredményt: — A 100 méteres verseny­ben első Hajós Alfréd, Ma­gyarország 1 perc 22.2 másod­perccel... A tizennyolc éves Hajós fe­ledte a hideget, a veszélyes vizet, amikor a több ezer gö­rög olyan lelkesen ünnepelte, mintha hazai sportoló győzött volna. Már készülődtek az ötszáz méteres verseny részt vevői is. — itt is neveztek — emlé­kezett vissza később Hajós, az első magyar olimpiai baj­nok. — De nem indultam, mert úgy gondoltam, hogy 1200 méteren több az esélyem a győzelemre: Egy óra múlva újabb pisz­tolylövés. Nyílt, erősen hűl­4 Mműs&B 1968. július 30., kedd lámzó tengeren indultak el a part felé a versenyzők. Az úszás nem is volt egészen ve­szélytelen. Többen feladták a küzdelmet, jobbnak lát­ták, ha inte­nek a kísérő hajóknak. Hajós később bevallotta, hogy ő is félt. Mi lesz, ha görcsöt kap? De győzni akart és to­vább úszott. ötszáz mé­ternél már a magyar úszó vezetett. Első helyét nem is annyira az el­lenfelek ve­szélyeztették, hanem a fa­gyos víz és a görcs állandó lehetősége. Hajós vé­gül száz méteres fölénnyel előzte meg a többieket és a legmagasabb árbocra másodszor húzták fel a magyar zászlót. A győztes ideje egyébként 18 perc 22.2 másodperc volt. A tizennyolc esztendős, két­szeres magyar olimpiai baj­nokát, a játékok végén, a többi aranyérmessel együtt, meghívta ebédre a görög uralkodó. Erre a váratlan ceremó­niára Hajós nem számított. Mindenesetre némi csalódást okozott neki a palota és az ebéd viszonylagos egyszerű­sége. A kétszeres olimpiai bajnok képzeletében nyilván a mesebeli királyok mérhe­tetlen gazdagsága élt. Hajóst az egyetemről nem szívesen engedték el az athé­ni útra. Amikor indulás előtt megjelent Ilosvay Lajos dé­kánnál, hogy elbúcsúzzék, ezt a megjegyzést kellett szó nél­kül végighallgatnia: nagyszerű eredménnyel vizs­gázott és ekkor megkapta az elégtételt. A dékán ezt mond­ta neki: — Athén után nem gratu­láltam. Most viszont kétsze­res elismerés illeti, fiatal ba­rátom. Utólagos elismerésem az athéni sikeréhez és a mos­tani remek tudásához... 1900, Párizs... Az úszószá­mokat a Szajna egyik holt­ágában rendezték és ezeket az eredményeket aligha le­het összehasonlítani a pireu­szi tengeröbölben született teljesítményekkel. A legna­gyobb sikert az angolok és az ausztrálok érték el, akik „ol­lózó lábtempó”-juknak kö­szönhetik aranyérmeiket. Miből állt ez? A versenyző a vállát függőlegesen tartot­ta a vízre, az egyik keze ál­Johnny Weismiiller (középen) 1924-ben és 1928-ban a világ leggyorsabb úszója volt. — Léha emberek azok, akik landóan a víz alatt dolgozott, sportolni mennek, amikor ta- a másik pedig a víz színén nulniuk kellene. len lendült előre, és tenyerét Egy évvel később Hajós lapátként használva segítet­te a testét előre. A lábbal pe­dig a járás mozdulatát utá­nozták, a víz alatt. Ez a stílus az angoloknak és az ausztráloknak fölényt jelentett a párizsi olimpián: kétszázon Lane (Ausztrália), 1000 és 4000 méteren pedig Jarvis (Anglia) lett az első. Halmay Zoltán régi módon úszott, csak kartempókkal lendítette magát előre, a lá­bát nem mozgatta. Így sze­rezte meg 200 és 400 méteren a második, 1000 méteren a harmadik helyet. 1904-ben a St. Louis-i olim­pián még változatosabbá és j érdekesebbé vált a stílusok harca. Az úszók egy mester­séges tóban, az akkori világ- kiállítás területén mérték össze tudásukat. A magyar Halmay lábtempó nélkül ver­senyzett, így győzött az 50 és a 100 yardos távon. Rajta kí­vül még az európaiak közül gyorsúszásban a német Rausgh ért el sikert, mert ál­talában a gyorsúszásban az amerikaiak aratták a legtöbb sikert. ök, ahogy ezt akkoriban nevezték — a krallal, ahogy ma mondják, a kallóval úsz­tak. Ez a mód Ausztráliából indult el és állítólag egy Gawill nevű úszó találta ki. — Fogadjunk — mondta Cawill társainak —, hogyha a térdemet és a csuklómat összekötözik, bedobtok a ten­gerbe, akkor is kiúszom. Fogadtak és Cawill nyert. Csak alsó lábszárait mozgat­ta, villámgyorsan le és föl a vízben, így úszott. "-K-tjttiuk) Tavaly nyáron, amikor a Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság, a megye vasúti személyforgalmának helyzetével kapcsolatos ész­revételeit továbbította a KPM I. Vasúti Főosztályá­hoz, több más mellett fel­vetette azt is, hogy helyes lenne, ha a jövőben a dél­utáni Borsod-expressz Fü­zesabonyban is megállna. A januárban készített új ■menetrend-tervezetben azonban mégsem szerepelt az expressz füzesabonyi megállása. A megyei tanács építési, közlekedési és víz­ügyi osztálya ekkor újabb levelet küldött a menet­rendszerkesztő bizottsághoz s ismételten kérte, hogy a Borsod-expressz Füzes­abonyban álljon meg. Erre a levélre azonban a mai napig sem érkezett vá­lasz — de, mint ismeretes, május 26-án életbe lépett a MÁV hivatalos menetrend­je. Természetesen: a Heves megyeiek kérésének fi­gyelmen kívül hagyásával! A NEB idei, júliusi érte­kezletén felmérésekkel iga­zolták, hogy a Borsod-ex­pressz kihasználtsága Fü­zesabonyig hozzávetőlege­sen csak 40 százalékos. S egyidejűleg bizonyították, hogy ha a szerelvény meg­állna a füzesabonyi csomó­ponton is, a Heves megyeik­kel — főleg az egriekkel, a Putnok és Ózd felé hala­dókkal — lényegesen nö­vekedne az utasok száma. Az igény jogosságát Eger és környékének nagy idegen- forgalma is bizonyítja. A MÁV-nak is érdeke lenne a forgalomnövelés s különös, hogy ennek ellené­re mégis mereven elzárkó­zik a javaslat megvalósítá' sától. Vajon miért... ? CP. 8 }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents