Heves Megyei Népújság, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-25 / 173. szám

programmal várja a világ ifjúságát Egy régi festőnkre emlékezünk Gazdag Szófia- Már csupán néhány nap és kezdetét veszi a IX. Vi- lagiíjúsági Találkozó. Július "8-án, pontosan este fél hét­kor a szófiai Vaszil Levszki ,y£ Szeretett művészünk ham- •..jelzi a fesztivál ünnepélyes il'jínegnyitását. A megnyitás (fajtán, kezükben égő fáklyák­kal, ifjak vonulnak be a stadionba, a fáklyák láng­jait az előző nyolc fesztivál- fővárosból hozzák. A kilen­cedik világifjúsági fesztivál lángjait Bóján Radev, Bul­gária birkózó olimpiai és vi­lágbajnoka gyújtja meg s kezdetét veszi a találkozó. Bolgár barátaink a feszti­vál programjának összeállí­tásánál arra törekedtek, hogy a karneválok, a művé­szi, és sportversenyek ren­dezése minden igényt kielé­gítsen s éppen ezért több íz­ben Szófiába hívtak olyan szakembereket az előző fesz­tiválok rendezői közül, akik­nek tapasztalatait felhasz­nálták. A fesztivál programjából kiemelkedik a világ ifjúsá­ga szolidaritásának napja. Szófia fiatalsága ezen a na­pon önkéntes munkát végez, s velük dolgozik a fesztivál több. ezer részvevője is. A munkából befolyt összeget a vietnami alap céljára hasz­nálják fel. E napon, július 29-én, valamennyi küldött­ség átadja ajándékait Viet­nam ifjú képviselőinek. A nap érdekes eseményének 2358 esztendővel ezelőtt a . görögök legyőzték a sokszo­ros túlerőben lévő perzsa : hadsereget. A .csata színhe­lyéről Marathónból egy ka- ;;tona futva vitte a hírt Athénbe. , — Vigadjatok, mert mi is Vigadunk — csak ennyit tu­dott mondani, amikor a vá­ros első házához ért és a kime- •iültségtől holtan összeseit. A névtelen katona emlékeze- •Sfere rendezik az olimpiákon ;;á maratoni futóversenyt. ^ Coubertin javaslatára a ^görögök már az első ötkari- ás versenyen a programba llították. 1896-ban a rende­ző ország atlétái egyetlen számban sem tudták meg­szerezni az elsőséget. A gö­4 MÉííM 1168. július 25., csütörtök ígérkezik a Szófiai Tudo­mányegyetem aulájában ren­dezendő találkozó vietnami és amerikai fiatalok között. Július 30-án már magas színvonalú sport és művészi versenyek színtere lesz a fesztivál. A világ minden részéből összesereglett fiata­Rózsaszüret Bulgáriában. lók nemzeti és nemzetközi hangversenyeken mutatják be művészetüket. Mint az eddigi fesztiválokon, úgy a szófiain is, találkozókat ren­deznek az egyes delegációk között, ahol társadalmi, poli­tikai és tudományos tárgyú megbeszéléseket folytának. Július 31-én az összesereg­lett fiatalok kifejezik szo­lidaritásukat azokkal a né­pekkel, amelyek nemzeti fel- szabadulásukért , független­ségükért, a békéért, a demok­ráciáért és a szociális hala­dásért harcolnak. Számos ország képviselőinek kérésé­re iktatták be a fesztivál augusztus elsejei programjá­ba a barátság napját Bulgá­ria ifjúságával és dolgozó népével. A fesztivál részvevői ezen a napon megismerked­nek a bolgár nép nagyszerű eredményeivel, gazdasági, kulturális és tudományos fejlődésével. Mint minden eddig meg­tartott fesztiválon, Szófiá­ban is sor kerül a lányok napjára. Ez a megkülönböz­tetett figyelem azok felé irá­nyul, akik szebbé teszik az életet. Bizonyára sok izgal­mat okoz majd, hogy ki lesz a „Miss Fesztivál 1968”? rögök éppen ezért minden­áron győzni szerettek volna a maratoni futásban, hogy valamiképpen kárpótolják magukat. Egész Athén meg­mozdult, hogy lelkesítse a hazai versenyzőket. — Ha görög lesz a győz­tes — mondotta George Averoff, az ország egyik leg­gazdagabb embere — akkor feleségül adom hozzá a lá­nyomat, egymillió drachma hozománnyal. — Ha honfitársam lesz az első, akkor nálam élete vé­géig ingyen ebédelhet — ajánlotta egy vendéglős. — Nálam a győztes igyen kapja a ruhákat, amíg csak akarja — ígérte egy szabó­mester. Nemzeti ügyet csináltak a görögök abból, hogy ebben a számban hazai atléta fusson be elsőnek a célba. Izgalmukat csak növelte, hogy a 25 induló közül csak négy volt külföldi, a mezőny többi tagja mind Heliasznak Ahol sok a fiatal és Szófia ezekben a napokban az ifjú­ság fővárosa lesz, nem nél- 1 külözheti a vidámságot, j Augusztus 3-a legérdeke­sebb eseménye a nemzetek karneválja. Szófia központi útvonalain sok ezer álarcos­ból álló vidám menet vonul majd végig táncolva, énekel­ve. A karnevál csúcspontja a Szabadság parkban lesz, ahol egész éjjel szórakozhat, tán­colhat a sok-sok fiatal. A Szófia mellett emelke­dő csodálatos Vitosa hegység legmagasabb csúcsán, a Cser- ni csúcson rendezik meg valamennyi delegáció kép­viseletében az emberi jogok napját augusztus 4-én, ami­kor is egy magas sziklába épített emléktáblát avatnak. Augusztus 5-e a fesztivál utolsó napja. Ekkorra már véget érnek a művészi és sportversenyek s csupán egy nagy nemzetközi hangver­seny lesz. Utána, este fél 9-kor a bolgár ifjúság, Szófia népe a Vaszil Levszki Sta­dionban búcsút vesz a kül­földi delegátusoktól, miköz­ben ágyúlövések közepette bevonják a fesztivál kék lo­bogóját és a fesztiválon kép­viselt országok nemzeti zász- lait. A záróbeszédek elhang- sása után harsonajel jelzi, hogy véget ért a IX. Világifjú­sági Találkozó. S ahogy ez már a fesztiválok hagyomá­nya, a záróünnepély után kezdetét veszi a nagy nem­zetközi bál. akart dicsőséget szerezni. Igaz, hogy rajthoz állt az ausztrál Flack, aki már előző­leg megnyerte a 800 és az 1500 méteres síkfutást, a francia Lermusiaux, az ame­rikai Blake és a magyar Kellner Gyula is. ök ugyan­csak kiváló képességgel ren­delkeztek. Athén izgatottan várta a küzdelem alakulását. Elein­te a külföldiek vezettek, elő­ször a francia futó állt az élre. Spyros Louis, akitől a görögök a legtöbbet vártak, óvatosan kezdett, mert úgy ismerte a pályát, mint a te­nyerét. Tudta, hogy a vé­gén a legnehezebb a terep. A külföldiek rosszul osz­tották be erejüket, előbb az amerikai atléta esett össze, majd a francia fulladt ki. A legtovább az ausztrál Flack bírta, ő 37 kilométerig veze­tett, ott azonban lehevert a földre és nem tudott tovább futni. Ekkor a görögök vet­ték át a vezetést és csak a magyar Kellner tudott ve­lük, úgy-ahogy lépést tarta­ni. Százezer ember újjongott Athén márványstadionjá­ban, amikor a görög Spyros Louis győztesen futott a célba, öt két honfitársa kö­vette, míg negyedikként Kell­ner ért be. Hamarosan azon­ban nagy botrány tört ki Kiderült, hogy a harmadik görög a táv egy részét ké­nyelmesen, kocsin tette meg. A görög trónörökös magához hivatta a futót. — Igaz, hogy útközben kocsira ült? — kérdezte. — Igaz — válaszolta Velo­A naf>okban ismét évfor­dulóhoz érkeztünk: most van százötven éve annak, hogy a hosszabb ideig Eger­ben élt. múlt századi neves festőnk. Kovács Mihály a világra jött. Ebből az alka­lomból kívánunk róla ma néhány dolgot elmondani, és ezzel egykori honfitár­sunknak legalább szerény emléket állítani. ★ Kovács Mihály 1818. július 25-én született Tiszaabádon, a jelenleg már Abádszalók- nák nevezett kis faluban, amely ekkor még Külső-Szol­nak megyével együtt Heves vármegyéhez tartozott. Sze­gény parasztcsalád sarja volt. egy egyszerű ottani gazda fia. de akinek kulturális, művészi hajlamai már hamar megmu­tatkoztak Ez okozhatta, hogy a fiatal fiút megértő szemé­lyiségek vették pártfogásba, és módot nyújtottak neki ko­moly tanulmányok folytatá­sára. így sikerült a még szin­te kezdő művészünknek a bé­csi akadémia elvégzése utón Olasz-, majd Spanyolország­ba is utaznia, ahol lelkesedés­sel ismerkedett Murillo. Ve­lázquez, Veronese és más ki­váló festők mestermüveivel. Kovács Mihály egyébként spanyolországi tartózkodása alatt meg is nősült, akkor — 1867-ben — vette feleségül kas, akit kizártak a küzde­lemből és így a harmadik helyre Kellner Gyula került. Spyros Louis, az első olim­piai maratoni futás győz­tese nem kaphatta meg az előzőleg megígért legnagyobb jutalmat: George Averoff lányát és az egymillió drach­ma hozományt. A vidéki postaküldönc ugyanis nős volt. Renge­teg, értékes más ajándé­kot viszont kapott, ké­sőbb pedig engedélyt ad­tak neki, hogy szülő­falujából, Marusiból kőkorsókban vizet szállít­hasson Athén­ba. A görög fővárosnak akkoriban ugyanis iha­tatlan rossz vize volt. Spyros meg­gazdagodott ezen az üzle­ten. 1904-ben a St. Louis-i olimpián is sok izgalmat okozott a maratoni fu­tás. Harmincegyen Indultak, így a kubai Carjaval, akinek a foglalkozása ugyanaz volt mint az athéni győztes nek. ö is sokat gyalogolt, fit­Madridban Petra de Castro y Blaco ottani festőnőt. Külföldi utazásai után Kováé« Miháy Egerben tele­pedett le. itt volt lakása és műterme, ahol gond nélkül szentelhette magát művészi hivatásának. A mestert törté­neti festészetünk úttörői kö­zé számítjuk. így egyik leg­ismertebb alkotása volt az „Árpád pajzsra emeltetése” tárgyú festménye. amely azonban a II. világháborúban megsemmisült Számos arc­képét is ismerjük, ezeket fe­leségéről, barátairól és a meg­rendelőkről festette. Szinte végigélte a XIX. századot, és mint kortársa és ió barátja. Barabás Miklós; a kor művé­szeti irányváltozásaitól, for­rongásától távol tartotta ma­gát. .,Nem tartozik festőmű­vészetünk legnagyobbjai kö­zé. de mesterségbeli felké­szültsége. . választékos festői modora szakmai megbízható­sága működését értékessé te­szik” — állapítják meg a szakértők. Kovács Mihály 1892. au­gusztus 3-án halt meg Buda­pesten. Az esvkori pártfogók iránti síron túli hálának és a városhoz, ahol életének ió ré­szét eltol tő tte. Egerhez való ragaszkodásának meghatóan szép tanúsítása volt végren­delete. amellyel 128 képből álló gyűjteményét az akkori líceumi képtárra hagyta. (A tott, mint általában a vidéki postaküldöncök. Óriási hő­ségben, kisérő autók ka­varta porfelhőben indultak el a résztvevők. Egy amerikai versenyző már a tizenötödik kilométernél feladta, egy másik pedig annyira rosz- szul lett, hogy az orvosok vették kezelésbe. Azután kutyák támadták meg a futókat, akik kénytelenek voltak néhány percre el­hagyni a pályát. (Folytatjuk) képekben ma az egri Vár­múzeum képtárában gyönyör­ködhetünk.) Felesége később. 1894-ben visszatért hazájába, de kapcsolatát a magyar is­merősökkel tovább is fenn­tartotta. Szeretett művészünk ham­vai ma az egri ..Fájdalmas te­metőben” nyugszanak. Itt ál! — a kápolnával szemben — síremléke a következő fel­irattal: ..Itt nyugszik Ko­vács Mihály. 1818—1892. Ál­dás drága hamvaira. Ez em­léket emelte szerető özvegye. Petra de Castro. Heves vár­megye és Eger város érdemes hazai festőművészünk ham­vait és «íremlékét a budapes­ti felhagyott temetőből haj­dani otthonába elhozatta és itt örök nyugalomra helyezte 1930. január 2-án.” ★ Ez hát a most százötven évvel, ezelőtt született neves festőnk életének és elmúlá­sának rövid története. Gondoljunk rá az átfor­duló alkalmával meaható- dottsággal és szeretettel. Hevesy Sándor VIT-láng Szolnokon A Helsinkiből Szófiába, a IX. Világifjúsági Találkozó színhelyére tartó nemzetközi motoros staféta a VIT-láng- gal szerdán délután érkezett Szolnok megyébe. A megye­határon a szolnoki fiatalok zászlós, motoros különítmé­nye fogadta a fesztivál váro­sába igyekvő küldöttséget és elkísérte Szolnokra a Lenin szoborhoz. Itt a szolnoki fia­talok zászlókkal, transz­parensekkel felvonult népes serege köszöntötte a VIT- lángot és a küldöttséget. A staféta a Szolnok megyei fia­talok díszkíséretével csütör­tökön reggel folytatja útját Hajdú-Bihar megyén át a román határ felé. Életveszélyért, anyagi kárért — „dorgálás”...?! A napokban meglehető­sen ingerült lelkiállapotban kereste fel szerkesztősé­günket G. András, 19 éves fiatalember. Elmondta, hogy az idén érettségizett, s bizony csalódással tapasz­talja: egyes felnőttek fele­lőtlenségének szinte nincs felső határa... Döbbent kíváncsisággal hallgattam a súlyos ítélet kiváltó okát: — Bevittem a motorke­rékpáromat a Vas és Fém Ktsz egri motoros szervizé­be javításra. A javítás után rosszul szerelték össze — ami nekem majdnem az életembe került... Szeren­csés voltam, mert „mind­össze’’ kisebb horzsolások­kal és „csekély” ezer fo­rintnyi kárral megúsztam: összetört a motorkerékpá­rom műanyag szélvédője, s több helyen kifestett rajtam a ruha. Amikor reklamálni merészeltem a szervizben, rám förmedtek. Azt mond­ták, semmi közük a károm­hoz. Kértem, hogy nevezzék meg a felsőbb szervüket, mert panaszt akarok tenni, mire alaposan „útbaigazí­tottak”, mondva, hogy me­hetek akár az úristenhez is... ! G. András természetesen nem ment az úristenhez, mert volt olyan ember is, aki türelmesen megmagya­rázta, hogy hová forduljon. Igaz, hogy a ktsz központi irodájában már megértő és emberi hangnemben beszél­tek vele, de amivel „meg­vigasztalták”, az a legke­vésbé sem nyugtatta meg. Azt mondták, hogy majd megdorgálják a figyelmet­len szerelőket. — És ezzel el van intét- ve ...? — kérdezzük meg­lepetten G. Andrással együtt. (falud!) (—®s) — öregem, hát te élsz? — Mór miért ne élnék, becses engedelmed- del? — Nos, csak azért, mert hallottam, hogy repülő szerencsétlenség volt Madrasz és Ku- alalumpur között és úgy hallottam, hogy te is azon a gépen utaztál... Mondtam is, hogy milyen az élet, ez a szerencsétlen ember, mármint te, csak úgy, gyanútlanul felült a gépre, s aztán már maga erejéből szállt le ... Még el is sirattalak . .. Szóval, élsz, öregem? kérdi újból gyanakodva, s hogy látja, való­ban élek, hogy megtudja, nem is voltam a Madrasz és Kualalumpur között közlekedő repülőgépen, csak Bácsalmáson vicinálissal, egészen komorrá válik az arca. Meg van sértődve! Mert mégiscsak disznóság, hogy egy be­csületes ember, egy meleg szívű embertárs, őszinte szívvel elsirat valakit, s annak a va­lakinek van pofája szembejönni vele az ut­cán, makkegészségesen és élve. Háládatlan és megbízhatatla n ez a világ... (—ó) győztes.

Next

/
Thumbnails
Contents