Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-15 / 139. szám
A VIT-küldött: Popovics Ferenc DALOSOK KÖSZÖNTÉSÉ N yaranta dalok szárnyalnak, visszhangoznak Eger, az ősi város történelmi falai között. Évről évre országosan, sőt nemzetközileg is ismert kórusok, énekkarok adnak itt egymásnak találkozót, ünnepet teremtve az éneklés és a zene rajongóinak. A dalosok hagyományos találkozója most jeles évfordulóhoz jutott: tizedszer ad otthont országos rangú kórusünnepségnek Eger városa. Az eddigi egri dalostalálkozók különleges zenei élményt jelentettek, s még inkább annak ígérkezik a mostani, jubileumot ünneplő. A hazai kórusmozgalom reprezentánsait köszönthetjük az egri színpadon, ma este, a Gárdonyi Géza Színházban. Olyan énekkarokat köszönthetünk, amelyek erényeit, sikereit különböző diplomák, aranykoszorús minősítések, kiváló együttes és ,Szocialista kultúráért" kitüntetések fémjelzik. Olyan együtteseket köszönthetünk, amelyek gyakori szereplői, s díjnyertesei külföldi fesztiváloknak is. Az idei egri kórusünnepség a jubileum rangjához illő. S nemcsak a szereplő énekka« rok miatt, hanem azokért a művekért is, amelyeket tőlük hallhatunk. Régi mesterek müvei mellett felcsendülnek majd a mai, XX. századi külföldi és magyar szerzők kórusmuzsikái. Az egriek vegyes kórusáriak éneke vezeti be a hangversenyt, s öt kórus együttes éneklése zárja, Kodály himnikus ihletésű dalaival. És hallhatjuk majd a műsorban a görög Theodorakisz egy énekkari művét is, A világ gyermekeinek dalát. a elentős kulturális eseméjiy színhelye megyénk első városa. E jelentős eseménnyel jubileumot ünnepelünk. A kórusmuzsika, a közös dalolás, az együtténeklés olyan jubileumát, amelyet egy évtized szép állomásai jeleznek. A X. egri dalostalálkozá alkalmából szeretettel köszöntjük a jubileumi hangverseny részt vevőit, a karnagyokat és az énekkarok minden dalosát. Egri szereplésükhöz sok sikert kívánunk. Szovjet film A Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregysége minőségi ellenőrző csoportjának vezetője, társadalmi megbízatása KISZ csúcsvezetőségi titkár. Férj, és apuka. Elfoglalt ember. Ezt mondják róla. — Nem sok egy kicsit, amit magára vállalt? — kérdeztem tőle. amikor végre rá1 találtam a városi KISZ-bd- zottságon. — Nem tűnik soknak — válaszolja szierényen mosolyogva — egyrészt azért, mert elég világosan érékelni tudom a különféle munka, társadalmi tevékenység eredményét. másrészt nincs jobb érzés annál, amikor az ember egy kisebb-nagyobb koüMár hagyomány, hogy a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetéhez tartozék gyermekei a nyári szünidőben Egerben, vakációznak — az üdülővé „alakított”, Május 1. utcai Gyógypedagógiai Nevelőintézetben. Az idei szezonban több mint 400 vendégre számítanak az egriek, akik 4 turnusban fogadják majd a gyerekeket. Június 21-én érkezik az első csoport, ugyancsak fővárosi és győri társaik pedig két hét múlva váltják őket. Utánuk a fiúik következnek szintén ebből a két lektíva bizalmát élvezheti. Ez doppingolt, munkára serkentett mindig. — VIT-küldöttnek is megválasztották: Milyen érzés egy ilyen élmény, egy ilyen út előtt állni? — Nehéz ezt szavakkal elmondani. Nagyon megörültem. amikor közölték velem. Még nem iártam külföldön. Tudom, rengeteg élménnyel térek majd haza s hosszú időn át lesz miről mesélni kétéves kislányomnak, meg az üzemben a fiataloknak. — Hogyan készül, miket tervez a VIT-re? — Bár éppen vizsgaidőszak van, s élég sok a tanúin ivar ló. de közben igyekszem különböző könyveket, monográfiákat beszerezni, elolvasni, ami Bulgáriáról szól. És néhány nyelszótárt is veszek, hogy minél több nemzetiségű fiatallal megismerkedhessek. — Hol tanul? — Most a Felsőfokú Gépipari Technikum levelező tagozatán. Miskolcon. Ez a negyedik félévem... —Most? És azelőtt? Kissé lesüti a szemét, de látom: jogos. természetes büszkeségét szeretné palástolni. — Hosszú történet lenne... Bár... városból, az előbbiekhez hasonló 2—2 hetes pihenésre. Régi szokásokhoz híven, a mostani nyáron is táborozás- jellegű lesz a vakáció: reggeli ébresztővel kezdik a napot, zászlót vonnak az árbocra, gazdag kulturális- és sportprogrammal töltik az időt. Valamennyi kisdiákkal megismertetik a város nevezetességeit. gyakran látogatják majd a híres strandot, úttö- rővasúton és gyalogtúrával kirándulnak a Bükk festői vidékeire, felkeresik a hangulatos környezetű Steimocz- házat s a hegység legújabb cseppkőkarlangját. Helyette a KISZ-bizottság titkára válaszol, aki végig jelem volt a beszélgetésünknél. — Feri korán elveszítette a szüleit, s árva gyermekként nevelkedett. Esztergályos tanulóként kezdte, majd szakmunkásként dolgozott mostani üzemében. Közben esti tagozaton elvégezte a közgazdasági technikum ipari tagozatát és a marxista egyetemet is. A KISZ-nek alapító tagja. évek óta KlSZ-titkár. és tagja a városi pártbizottságnak is. Jó munkájáért 1964-ben arany- koszorús KISZ-jeivényt és dicsérő oklevelet kapott a KISZ Központi Bizottságától. A beszélgetés abbamaradt. Feri sietett haza tanulni. — Hány éves ez a Feri? — kérdeztem ezután a KISZ- bizottság titkárától? — Huszonhét... & két év múlva az üzemmérnöki diplomája is meglesz. (faludi) A mai mozilátogató közönség egyre inkább érzi hogy a film, mint művészet és kifejezési fonna, már nagykorú és kezd egyenrangúvá lenni a dráma, a regény, a vers, a zene és a tánc többezeréves érettségével. S ez az igazság éppen Lermontov regényének filmen történő megjelenésével kapcsolatban jut eszünkbe. Sok év előtt olvasván ezt a különös hangulatú, mindvégig b'riai fűtöttségű történetet, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gogol hatása mellett és azzal elkeveredve az az érzésünk támadt, hogy ez a lírai kitárulkozás a szertelen szláv lélek egyik kiáradási formája. Ezek a szellemóriások — Lermontov is — különös helyzeteket teremtenek és fognak fel szövegeikbe csak azért, hogy az európai olvasót meghökkentsék. Ma már tudjuk, hogy Lermontov esetében is a különös história köntösébe bújtatott líra az író teljes őszinteségét, legbensőbb vallomását hordozza. Ahogy Lermontov dallamos lírai soraiban is a saját sorsát, lelkiállapotát megváltó művész iránt érdeklődünk, mert a költő nem engedi elkalandozni figyelmünket legégetőbb lelki kínjaitól, a Korunk hősében is, filmen is, a varázslatos kaukázusi táj szépsége mellett, a cserkeszek nomád világának lát- trn keressük Lermontovqt, várjuk azt a nagy vallomást, ami nélkül az egész regény csupán beteljesületlen előkészület lenne. S mindez olyan törvényszerű: Pecsorin felnyitja Béla szívét, legyőzi a lány félénk és szemérmes zárkózottságát. Béláról sorsában és fejedelmi rangjában ért megalázását leégeti a szerelem, s ekkor, de csak is ekkor, ebben a másoknak talán kifejezhetetlenül rangos boldogságban. Pecsorin unalmat érez, fásultságot, Ugyanazt, mint a nagyvilági bálok és aszonyok után, csaknem akkora idegenséget, mint a rálövöldöző vadabb hegylakók közötti portyázásain, vagy a kártyázás és italozás utáni magányban. Ez a nagyálmű és nagyigónyű Pecsorin — minden idegszálával Lermontov ez a hős, a katonaruhába bújtatott költő — Európa szélén, a polgári-városi életmód csömörével és magányosságával küszködik, mert nincs cél előtte, azon kívül, hogy van, betölt egy posztot, ellát egy feladatot, amelynek értékét még csak megközelítően sem ismeri. Mekkora szellemi és lelki homálynak kell lennie ebben a XIX. századi orosz társadalomban ahhoz, hogy mindez ilyen val- lomásszerűen törhessen fel egy jól látó húszegynéhány éves fiatal tisztből. Sztanyiszlav Rosztockij írta és rendezte ezt a filmet Lermontov regényéből. Az ő érdeme, hogy a képek nyelvén tisztán és félreismerhetetlenül szólal meg a tragikus sorsú költő minden sora; Molcsanov zenéjében a vonósok, elsősorban a mélyhegedű szólaltatják meg azt a borongást, amely a sorsok mélyén lappang. Vlagyimor Ivaisov, Szilvi ja Berova és Alekszej Csemov játékában a rendező finom megfigyelései és a Lermontov által alkotott hősök ejtenek meg. Egy időben és térben távoli világ modern üzenete ez a film. (farkas) Több mint 400 vendéggyerek vakációzik az egri „iskolaüdülőben99 Azt hiszem, a franciáknak jutott eszébe. Miután — állítólag tudományosan bebizonyított tény — a mini szoknya viselése következtében megvastagszik a nők lába, így védekezvén zsírpárna segítségével a nagyobb felületet érintő hideg ellen — az állattenyésztés húshozamát kívánjuk növelni, mini szőrzet segítségével. Hm: ez lenne a francia tapintat, finomság és udvariasság? ★ Nem azért mondom, de még mindig nincs papírruha. Igaz, már reklám sincs. Viszont ebből az következne, hogy legyen papírruha, mert ha nálunk van reklám, nincs az, amit reklámoznak, s ha van az, amit reklámozni lehetne, azt nem reklámozzák. Ezért nem értem: se ruha, se reklám. Vagy a reklámhoz szükséges papírt felhasználták a ruhához, de mivel kevés reklámot akartak csinálni, ezért kevés papír jutott csak a papírruhákra, és így ezért nincs se ez, se az? Ezt nevezik bűvös körnek. <-ó) A detektív fagyos, kemény, metsző hangon beszélt, csípős gúnnyal, s a szerencsétlen fickó arcáról letűnt a magabiztosság, s többé nem emelte fel bajuszát. — Nem tudom — dadogta —, nem mondták, azt hittem . .. Lecoq úr felemelte két karját, mintha az eget akarná hívni tanúságul. Lelke mélyén el volt ragadtatva, hogy ilyen ragyogó alkalma támadt megbosszulni Domini úr megvetését. A vizsgálóbírónak nem tudott, nem mert, nem akart semmit sem mondani, de a szerencsétlen rendőrt kicsúfolhatta, rajta kitölthette haragját. — Ja úgy! Hát akkor miért ment Párizsba, fiam? — mondta. — Hogy a Forges de Vulcain alkalmazottainak megmutassa Guespin fényképét, s elmesélje nekik az orcivali bűntettet? Bizonyára nagy érdeklődéssel hallgatták. De erre Petitné, a békebíró úr házvezetőnője is elég lett volna. Na, hát erre a döfésre aztán már majdnem megsértődött a nagy bajuszú ember, összevonta sűrű szemöldökét, és legvastagabb hangján így kezdte: — Hát ezt, uram ... — C, c, c, —» vágott közbe a detektív, és ezúttal már tegezte a rendőrt —, hát akkor hagyj békén, és vedd tudomásul, kivel beszélsz: Lecoq vagyok. A híres rendőr neve lenyűgözte a fickót, aki néhány hónapig segédszolgálatosként dolgozott a Jérusalem utcai különítményben. Haptákba vágta magát, s máris igen tisz- . teletteljesen viselkedett, akár az egyszerű sorkatona, aki egy szatócs szalonkabátja alatt tábornokára ismer. Csöppet sem sértette, inkább hízelgett neki, hogy ez a nagy ember „fiam”-nak hívja, tegezi, sőt lekapja a tíz körméről. Hajlékony gerincű ember volt, magától futott egyenémely bunkósbot alá. Elhűlve és bámulattal morogta: — Hát lehetséges ez? Lecoq úr? Ön, egy ilyen személyiség! — Igen. én vagyok, édes fiam, de ne búsulj, nem haragszom rád, nem ismered a mesterséged, de nagy szolgálatot tettél nekem, szerencsédre döntő bizonyítékot hoztál védencem ártatlanságára vonatkozólag. Domini úr titkolt ellenérzéssel nézte ezt a jelenetet. Embere vita nélkül elismerte a biztos, határozott felsőbbrendűséget, s átállt az ellenség oldalára. Végül pedig teljesen elkeserítette, hogy Lecoq úr ilyen magabiztosan beszél a gyanúsított ártatlanságról, pedig az ő szemében kétségtelenül bűnös volt a fickó. — És mi az a híres bizonyíték, ha szabad kérdeznem? — mondta. — Világos és egyszerű, — uram — válaszolta Lecoq úr, aki azzal szórakozott, hogy egyre ostobább arcot vágott, miközben fokozatosan szűkebbre vonta következtetéseivel a lehetőségek határait. — Bizonyára emlékszik arra, hogy mikor a valfeuilluai kastélyban nyomoztunk, a falióra mutatói három óra húsz percen álltak. Cselre gyanakodtam, és mint emlékszik, megindítottam a harangszerkezetet. Mi történt? Az óra tizenegyet ütött. Ez nyilvánvalóra tette számunkra, hogy a bűncselekményt tizenegy előtt követték el. Nos tehát, ha Guespin tíz órakor a Forges de Vulcainben volt, éjfél előtt nem érhetett Valfeuillu- be. Tehát nem ő a tettes. A végkövetkeztetés után a detektív elővette cukorkás- dobozát, s egy szalmiákcukorral jutalmazta meg magát, közben kedves mosolyt sugárzott a vizsgálóbíró felé, mely félreérthetetlenül ezt jelentette: — Most vágja ki magát, ha tudja! Ugyanis, ha Lecoq úr következtetései pontosak voltak, a vizsgálóbíró rendszere összeomlott. De Domini úr nem ismerte el, hogy ekkorát tévedett; az igazság kiderítését magasan a kicsinyes, egyéni szempontok fölé helyezte ugyan, mégsem tudott lemondani alapos meggondolások során kikristályosodott meggyőződéséről. — Nem állítom — mondta —, hogy Guespin az egyetlen bűnös, lehet, hogy csak cinkos, de a cinkossághoz nem fér kétség. — Cinkos! Nem bíró úr, nem cinkos, hanem áldozat, ó, utolsó gazember ez a Trémorel! Érti már, miért tolta előre a mutatókat? Én eleinte nem láttam, mi haszna van ebből az ötórás eltolódásból. De most már világos, mi volt a célja. Ahhoz, hogy a hatóságok komolyan fellépjenek Guespin ellen, s valóban nagy veszély fenyegesse szegényt, az kellett, hogy a bűnt jóval éjfél után kövessék el, és hogy ... De egyszerre megakadt, szája tátva maradt, szeme kimeredt, mintha megtorpant volna egy hirtelen támadt gondolat előtt. A vizsgálóbíró belemélyedt az iratcsomóba, érveket keresett saját álláspontja mellett, s nem vette észre a mozdulatot. — De hát a : ( úvel magyarázza Guespin konok hallgatását? — mondta. — Miért nem volt hajlandó elmondani a fickó, hogy mivel töltötte az éjszakát? Lecoq úr gyorsan magához tért felindulásából, de Gendron doktor és Plantat bácsi, aki heves kíváncsisággal figyelte, és arca legkisebb rándulásait is leste, meglátta, mikor a detektív szeme diadalmasan felcsillant. Bizonyára megtalálta a probléma megoldását. Pedig micsoda probléma volt ez! Egy ember szabadsága, egy ártatlan élet forgott kockán. — Én értem, vizsgálóbíró úr, értem Guespin makacs némaságát '■— felelte. — Rendkívül meg lennének lepve, ha most beszédre szánná magát. Domini úr félreértette ezt a magyarázatot, sőt, némi gondosan leplezett gúnyt érzett ki belőle. — Pedig egész éjjel gondolkodhatott — mondta. — Talán nem elég tizenkét óra, hogy valami védekezési tervet eszeljen ki? A detektív kételkedő arccal csóválta meg a fejét. — Sőt, még sok is — mondta —, de a mi gyanúsítottunk nemigen töri terveken a fejét, ezért tűzbe tehetem a kezem. — Ha hallgat, ez azt jelenti, hogy nem talált semmi elfogadható magyarázatot. — Nem, uram nem így van — felelte Lecoq úr —, higgye el nekem, hogy nem is keres ilyesmit. Az én elgondolásom szerint Guespin áldozat. Szerintem Trémorel álnok csapdát állított neki, ő beleesett, s most úgy érzi, oly erősen tartja fogva ez a csapda, hogy minden küzdelem merő esztelenség. Meg van győződve a boldogtalan, hogy mennél inkább vergődik, annál szorosabbra húzza a háló szemeit maga körül. — Nekem is ez a véleményem — helyeselt Plantat bácsi. — A valódi bűnöst — folytatta a detektív —, vagyis Hector grófot az utolsó pillanatban páni rettegés fogta el, s így kárba vesztek óvóintézkedései, melyekkel hamis nyomra akart vezetni bennünket. De ne felejtsük el, hogy Trémorel okos ember, eléggé gálád, hogy a leg- ocsmányabb fondorlatokat agyalja ki, s eléggé gátlástalan, hogy végre is hajtsa. Tudja hogy az igazságszolgáltatásnak szüksége van meghatározott számú vádlottra azaz, bűnönként egyre; tisztában van azzal is, hogy a rendőrség addig nem nyugszik, állandóan résen van, míg meg nem kapja a bűnöst, tehát idedobta nekünk Guespint, akár a vadász, ha már nagyon közelről szorongatja a medve, odadobja neki a kesztyűjét. Talán arra számított, hogy ez a tévedés nem kerül egy ártatlan ember életébe, és holtbiztosán azt remélte, hogy időt nyerhet. Míg a medve szagolgatja, ide-oda forgatja a kesztyűt, a ravasz vadász messzebb kerül, megszökik, s biztonságos helyre ér. Ez volt Trémorel elgondolása. (Folytatjuk)-------------------------------------------------------------------------------------------------- i
