Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-11 / 135. szám

Érdekes társadalmi töltésű, inai témát Ígért a péntek esti tévészínház bemutatója. Fii- löp Janos A mafla című tévé- játéka egy vidéki kisváros mozdulatlan, tunya életfor­máját veszi célba. A kisváro­si tisztviselők sörissza kom­pániája szokásos szombat es­ti tivornyáját rendezi a vas­úti restiben, amikor egy „új fiú” jelenik meg közöttük, s az Aranka bájaival tetőzött mulatság váratlanul megsza­kad. Fordított revizori alap- helyzet ez a tévéjáték. Gogol hőisei egy senkit, egy szélhá­most néztek nagy embernek, revizornak, Fülöp kisvárosá­nak tisztviselői pedig egy fő­nököt* leendő vezetőjüket nézték egyszerű senkinek, beosztottnak. Ha nem is go- goli, de érdekes alaphelyzet egy szellemes tévéjátékhoz. A vidék természetesen csu­pán helyszín, a tévéjáték író­ja és rendezője (Horvai Ist­ván) tulajdonképpen egy életforma ellen hadakozik, mégpedig tegyük hozzá, olyan életforma ellen, amellyel bi­zony gyakorta találkozunk napjainkban is. Csakhogy az előttünk pergő játék a felvil­lanó jellemek, s maga a stílus sem alkalmas e célba vett magatartás leleplezésére, el­ítélésére. Kár, hogy a tévé­játék alkotói nem érezték meg témájuk műfaji követel­ményeit. móriczi idillt tálal­tak a képernyőre, maró sza­tíra helyett A címszereplő Mafla, a maga ártatlan nai­vitásával az életről, az embe­rekről alkotott véleményével egyáltalában nem mai hős, mint ahogyan a tívomyázó sörisszák sem válnak mai emberekké attól, hogy kar- 'fársozzák egymást a régi urambátyám helyett. A dado- gós vasutas figurája régi ízekre emlékeztet, a leleplező megoldás pedig ötletszegény- eégre vall. Nem tetszett ez az új tévé­játék. Sajnáljuk, mert az alapötlet használt!;’' \ a szán­dék nemes, s néhány szerep­lő igen jó alakítást nyújtott. Elsősorban Tahi—Tóth László és Kállai Ilona tetszett. ★ Irodalmi és drámai él­ményben volt részünk vasár­nap délután, amikor a tele­vízió bemutatta Él igoné című műsorát, ai egy nagyszerű ötlet remek tolmá­csolása volt. írója Békés Ta­más. Aprily. Brecht, Hoch- huth. Shaw, Venezisz művei­nek segítségével hozta köze­lebb a ma emberéhez a női önfeláldozás drámáját, Anti­goné tragédiáját. Frappáns megoldás a keret játék, a pró­ba. ahol a színésznő nem ér­zi szerepét, s nem tud azono­sulni Szophoklész Antigoné­jával. A rendező azonban a színésznő — és a mi! — se­gítségére siet és a mi korunk­ból táplálkozó történetek se­gítségével érdekes feleletet ad a feltett kérdésre. Az egy­mást követő, sőt kiegészítő részletek nagy kérdőjelet su­gallnak: szükségszerű-e az Antigonék demonstratív ha­lála. vagy a modern társada­lomban már az áldozatválla­lás más útját is követheti az emberiség. Tetszett Nemere A mafla Elő Antigoné mm Ot pontot Major Tamásnak László értelemre és érzelem­re egyformán számító rende­zése, valamint Béres Ilona többszerepes drámai alakí­tása. Az érdekes műsor sikere biztatás lehet: a drámairora- lom nagy kérdéseit, az élet kérdéseit érdemes ilyen esz­közökkel közelebb hozni a té­vénézők millióihoz. ★ Vasárnap este ismét érdek­lődéssel néztük, hegy: Ki mit tud? Jó és gyenge mű­sorszámok. valamint tévedé­sek váltották egymást ez al­kalommal is. Ha lenne öt pontom, valamennyit a zsűri elnökének. Major Tamásnak adnám, elsősorban nem is a döntésedért, mint inkább az önálló műsorszámoknak is beillő indoklásokért. (márkusz) A nép iskolái l\[épi rendünk húsz esztendővel ezelőtt, 1948. június -1 * 11-én államosította az egyházi kezelésben levő iskolákat. A bányák, a gyárak, az üzemek, a bankok után a kultúrálódás, a tudomány várai is a nép, a szocializ­must építő állam tulajdonába kerültek. Nem túlzás azt mondani, hogy ez az államosítás volt közoktatásügyünk eddigi legnagyobb sorsfordulója, hi­szen nem csupán formai változást jelentett. Gyökeresen megváltoztatta a nevelés és népoktatás szellemét, alap­jait, hogy egy merőben új világ felépítésére, meghódítá­sára készítse fel az ifjúságot. Évtizedes mulasztásokat pó­tolt az államosítás, hiszen már a fejlett kapitalista orszá­gok egynémelyükében is jóval előbb belátták, hogy a köz­oktatás sajátosan állami feladat, amelyet nem lehet kü­lönféle vallási ideológiák és érdekek szolgálatába állt-» tani. S különösen nem lehetett egy olyan országban, amely a régi társadalmi renddel szakítva, a szocializmus építé­sének útjára lépett. Az egyházi iskolák idealista szemlé­letű, vallási megkötöttségekkel, előítéletekkel terhes szel­leme nem illett bele szabad, friss, gyakorlati tenniva­lókkal tervekkel, szinte telezsúfolt életünkbe. Az iskolák államosítása volt tehát kulturális forradal­munk alapköve. Kezdődött azzal, hogy gondolkodást meg­fellebbezhetetlen merev tételekkel helyettesítő oktatás helyébe természettudományos módszerek léptek: a gon­dolkodásra, a cselekvésre való nevelés, amely gyakorlati életre készíti fel az embert, s amely helyesen kapcsolja össze az elméleti ismereteket a termelőmunkával. Az egyházi iskolákban tanító pedagógusok nagy több­sége is örömmel fogadta az államosítást, hiszen állami iskolában tanítani méltányosabb bánásmódot, nagyobb megbecsülést jelentett. Különösen a falusi iskolák neve­lői érezték ezt, akik gyakran megalázó feltételek között, házról házra járva gyűjtötték össze járandóságukat, vagy a vallásos hívekre kirótt adókból kapták a fizetést. A tanulóifjúság helyzete is más lett az államosított iskolában. Lépten-nyomon érezték a szocializmust építő ország segítő akaratát. Húsz év telt el azóta. Ma már az akkori első osztályos kisiskolások felnőtt emberek. Az államosítás napja pedig történelmi dátum, amelyre mint távoli nagy eseményre emlékszünk vissza, K. Gy. Jó taktika + küzdőképesség - győzelem! Egri Dézsa—Komlói Bányász 1:0 (1:0) így látta rajzolónk a mérkőzés egyetlen gólját. Komló. 4000 néző. V.s Baflfla Gy Eger: Bulyovszki — Kárpáti, Befrán, Winkler — Tátrai. Budai — Faliszek. Varga. Rajna. La­kinger. Kovács S. Edző: Szent­mar, jay Tibor. Komló: Buús — Lazaiidlsz, Zir monyi. Csordás — Bánfalvi. Pa­taiki — B ordács. Kerkai. Takács. Korom (Solymosi H. 65. perc); Pintér. Edző: Lantos Mihály. A mérkőzés előtt egy órával hatalmas jégeső, majd pedig vi­har söpört végig a komlód pá­lyán és egy ideig kétségessé vált. hogy a találkozóra egyál­talán sor kerülhet-e. Amikor az óra mutatója az ötösre ugrott, csendesedett a vihar és a játék­vezető engedélyt adott a játékra. A vendégek kezdtek, s a 2. perc végén már Buús kapujában tán­colt a labda: ©gy gyors jobb ol­dali támadás végén Varga háttal állva a kaputól, jó labdát adott * felfutó Lakingemek. aki kapás-* ból. ritkán látható nagy gólt lőtt a jobb alsó sarokba. 1:0. Két perccel később Pintér kö­zeli fejese az oldalhálóban akadt el. Feljött a hazai csapat és egy- re-másra vezette veszélyes táma­dásait. A 12. percben Bulyovszki Takács elé öklözött egy szabad­rúgást. de a komlói csatár lövé­se elsuhant a jobb kapufa mel­lett. Egy negyedórával később Pataki szabadrúgását az egri ka­pus a felső léc segítségével há­rította szögletre. A 30. percben viszont majdnem újabb gólt ér­tek el az egriek. Gyors ellentá­madás végén Kovács S. kapott labdát, aki a jobbösézekötő he­lyéről. a 16-os tájékáról lövésre szánta el magát, bombája azon­ban elakadt az egyik önfeláldo- jcóan közbevetődő hazai védőn. Egyre küzdelmesebbé és izgal­masabbá vált a játék. A hazaiak az egyenlítő gólért, a vendégek pedig az eredmény tartásáért harcoltak. A 38. percben veszé­lyes helyzetben tisztázott Kár­páti. majd ellentámadás végén Varga lövése szállt kapu fölé. A 43. percben Bulyovszki bravúro­san mentett szögletre ©gy kelle­metlen. bal sarokba tartó lövést. Szünet után továbbra fa a komlóiak uralták a pálya háronm egyed részét, az egriek megszállták kapujuk elő­terét. Nagy nyomás nehezedett a vendégek kapujára, a hazaiak egymás után rúgták a szöglete­ket. — szám szerint huszonhár­mat —; de az egri védők időben mindig hárítani tudtak, vagy- pedig a komlói csatárok ideges­kedtek el a helyzeteket. Az 53. percben szabadrúgáshoz jutottak a lila-fehérek. Faliszek lövése a* oldalhálót találta el. Az 55. perc­ben Berán és Keakaá ment fel egy beadásért a 16-oson belüli a csúszó® talajon azonban mind­ketten elestek és a játékvezető közvetett szabadrúgást ítélt & Dózsa ellen, A rálőtt labda há­romszor vágódott le a sorfalról^ majd végül Takács lőtte csú­nyán kapu fölé. A levegőben ló­gott az egyenlítő gól! A. 60. ^perc­ben Bulyovszki tisztázott lábbalí majd Tátrai. Rajna, és Budai fe­jelte a kapu torkából a labdát. Közben az eső is jobban eleredt, villámlott. csattogott, a zuhogó eső szinte elsötétítette u pályát, ahol drámai küzdelem folyt. A 76 percben Faliszek tört ld kecseg­tető helyzetben, a lövé9 pillana­tában ellökték, de a játékvezető továbbot intett. Tíz perccel a ta­lálkozó befejezése előtt, a vihar miatt Bállá Gy. kikapcsoltatta a villanyórát, a szurkolók pedig nagy buzdításba kezdtek. A 85. percben Bordás labdája csattant a kapufán, majd az egriek labda- tartással kísérleteztek és az ered­ményt tartani tudták. Mint az várható volt: az NB I. B rangadóján a hazaiak mindent latba vetettek a győzelem, de leg­alább az egyik pont megszerzé­séért. A második percben elért egri gól azonban megzavarta; ide­gessé tette őket. és ez éppen ele­gendő volt arra. hogy a kitűnő formát kifogó lila-fehérek min­den komlód támadást meghiú­sítsanak. a Dózsások megerősí­tett védelemmel vették fel a küz­delmet. elől a játékidő nagy ré­szében csak két csatár tartóZko- kodott. akikhez azonban a töb­biek mindig időben fél tudtak futni az ellentámadások indítá­sakor. örvendetes volt az is. hogy valamennyi egri fiú stzívvel- léiekkel. megállás nélkül küz­dött. csatázott, nem ismert el­veszett labdát és ©gymást múlták felül a test test elleni harcban is. Bátran ütköztek, önfeláldo­zóin szereltek. Az egriek ügye­sen lassították le a komlói roha­mokat a legalkalmasabb pillana­tokban váltottak ritmust, és ez­zel erőnlétileg, idegileg is a ma­guk javára tudták fordítani a já­tékost. A magas színvonalú ta­lálkozót végeredményben azért nyerték meg as egriek, mert küzdeni akarásban és taktikáiban te. ellenfelük fölé nőttek. Egyénileg Bulyovszki önmagát múlta fedüä. öt bravúros védése te akadt. A közvetlen védelem­ből Berán * mezőny legjobbjá­nak bizonyult. Ezen a napon minden sikerült neki. Kárpáti és Winkler önfeláldozó, tőlük meg­szokott játékukért érdemelnek dicséretet, kitűnően semlegesí­tették gyors szélsőiket. A fede­zetek az idei év legjobb játékát nyújtották. Buda és Tátrai _ is mindenütt ott volt. biztos góltól mentették meg egyszer-egyszer kapujukat. A csatársorban egyen­rangú teljesítményeket láttunk, Rajna inkább a védőket segítet­te. de végig küzdötte » 90. per­cet Varga, Faliszek és Lakinger te. Ügyesen tartották a labdát és az ellenfél térfelén segédkeztek az ellentámadások kibontakozá­sának megakadályozásában. Ko­vács S. edső NB I. B-s mérkőzé­sén jó játékkal ..rukkolt” ki. szép csatárerényeket láttunk tőle. sőt- majdnem gólt te sikerült rúgnia. Bállá Gy. jól vezette játékveze­tői szempontból nehéz mérkőzést, (fazekas) További eredmények: Ózd— Ganz-MÄVAG 0:0. Nyíregyháza— BVSC 0:0 Szállítók—Győri Dózsa 1:1 (2:0), Várpalota—Pécsi Bá­nyász 4:0 (0:0). Kecském ért,—Nagy. bátony 3:1 (0:1), Bp. Előre—Szol­noki MTE i:l (1:0), MVSC—Orosz­lányi Bányász 1:0 (0:0). Budafok —Bp. Spartacus 0:0, A bajnokság állása: 1. Komló 15 8 5 2 28: 9 21 2. Kecskemét 15 8 5 2 19:12 21 3. Eger 15 6 8 1 20:12 20 4. Várpalota 15 6 6 3 20:12 18 5. Bp. Spart. 15 4 9 2 18:17 17 6. Bp. Előre 15 6 4 5 15:11 16 7. MA VÁG 15 5 6 4 14:14 16 8. Oroszlány 15 6 3 6 20:13 16 9. Szállítók: 15 6 3 6 17:16 15 10. MVSC 15 4 7 4 13:13 15 11. SZMTE 15 6 3 6 15:1« i5 12. BVSC 15 5 3 7 21:22 13 13. Nagybát. 15 4 5 6 16:20 13 14. Pécsi B. 15 4 4 7 15:21 12 15. Gy. Dózsa 15 3 S 7 15:24 11 16. Nyíreigyh. 15 3 5 7 9:15 11 17. Budafok 15 3 5 7 14:25 11 18. Ózd 15 2 6 7 6:16 1$ 65. De mégsem Petit-né vette a bátorságot, hogy kopog­tasson. Louis volt, a kertész, és jelenteni akarta a gazdájá­nak, hogy milyen különös pusztítást végzett valaki a kert­ben. A pázsitot tönkretették, összetaposták, feldúlták. Ugyanakkor furcsa holmikat hozott be, melyeket a gonosztevők hagytak a gyepen, s ő összeszedte őket. Lecoq úr első pillantásra felismerte a holmikat. — Egek! — kiáltott. — Megfeledkeztem magamról. Nyugodtan beszélgetek itt födetlen arccal, mintha nem világos nappal lenne, mintha nem léphetne be valami to­lakodó bármelyik pillanatban. És Louis-hoz fordult, akit nagyon meghökkentett, hogy itt találja ezt a barna hajú fiatalembert, akit nem látott bejönni az este: — Add ide, fiacskám, a kellékeimet — mondta. Majd egy szempillantás alatt, míg a házigazda kiment, hogy néhány utasítást adjon, visszaállította tegnapi külse­jét. Oly jól sikerült, hogy a visszatérő Plantat bácsi nem hitt a szemének: a kandalló mellett az a jámbor Lecoq állt, akit a nyomozás idején ismert meg. Ugyanaz a sima haj, vörösesszőke pofaszakáll, ugyanaz a bárgyú mosoly, s ismét az arcképpel díszített cukorkásdobozzal játszadozott. A reggeli már az asztalon állt, s az öreg békebíró azért jött, hogy kihívja vendégeit. Rövid ideig tartott az étkezés, s csöndes volt, akár az előző esti. A vendégek érezték, hogy minden perc drága. Domini úr várta őket Corbeilban, s már valószínűleg türelmetlenkedni kezdett késedelmeskedésük miatt. Louis éppen egy kosár nagyszerű gyümölcsöt tett az asztalra, mikor Lecoq úrnak eszébe jutott a kuruzsló. — Biztos kellene valami a nyomorultnak — mondta. Plantat bácsi Robelot mesterért akarta küldeni szol­gáját, de a detektív tiltakozott. — Veszedelmes fickó az — mondta —, én magam me- gyek. Kiment, de tíz másodperc sem telt bele, felharsant a hangja: . — Uraim — kiáltott —, uraim!! Az orvos és a békebíró odarohant. L—----------------------­-----------------­A fülke ajtajában ott feküdt a kuruzsló élettelen teste. Megölte magát a nyomorult. 22. Az orcivali kuruzslónak rendkívüli lélekjelenlétre s nagy bátorságra volt szüksége, hogy megölje magát a sötét fülkében, és semmi gyanús zajjal ne keltse föl a könyvtár- szoba vendégeinek figyelmét. Az újságkötegek s az ócska könyvek közt tapogatóz­va a sötétben egy darab zsineget talált, azzal lett öngyil­kos. Szorosan a nyakára kötötte, egy ceruzacsonkot hasz­nált érnyomónak, és megfojtotta magát. Egyébként távolról sem volt olyan csúnya, mint a köz­hit tartja azokról, akiknek fulladás okozta halálukat. Sá­padt volt, szeme félig nyitva, szája tátva, az arca bárgyú, mint mindenkié, aki agyvértolulás következetében, nagy fájdalmak nélkül, lassankint veszti el eszméletét. — Talán még magához lehet téríteni — mondta Gend- ron doktor. Gyorsan kivette felszerelését a zsebéből, s letérdelt a hulla mellé. Ügy látszott, ez az öngyilkosság nagyon boszantotta, sőt bántotta Lecoq urat. Már minden úgy ment, mint a karikacsapás és tessék, most kicsúszik a kezéből a koro­natanú, akit élete kockáztatásával tartóztatott le. Plantat bácsi viszont valósággal elégedettnek látszott, mintha ez a haláleset bizonyos elhallgatott tetteknek ked­vezne, s titkolt reménységeknek felelne meg. Egyébként, ha csak arról van szó, hogy meg kell győzni Domini urat, s adatokat kell szolgáltatni az új elképzeléshez, nem sokat számított a kuruzsló halála. Ez a holttest ékesebben be­szél, mint a legnyíltabb vallomás. A doktor fölemelkedett, belátta, hogy hasztalan fára­dozik. Hiába próbált meg mindent, amit csak előírt az or­vosi gyakorlat fulladás esetére. Á torkolati véna felnyitá­sa nem hozott eredményt. — Ennek bizony vége — mondta. — A nyomás pon­tosan a nyelvcsont és a pajzsporc közé esett: a fulladás pillanatokon belül beállott. A kuruzsoló holtteste ekkor a könyvtárszoba szőnye­gén hevert. — Most már nincs más hátra, haza kell vinni — mond­ta Plantat bácsi. — Mi is vele megyünk, mert le kell pe­csételni a házában minden olyan bútort, amelyben fontos papírok lehetnek. Szolgájához fordult: — Fuss a községházára, kérj egy hordagyat és két jó- akaratú embert. Gendron doktorra már nem volt szükség. Megígérte Plantat bácsinak, hogy visszajön, s elment, hogy Courtois úr állapota felől érdeklődjön. Louis csakhamar visszatért, nem egy, hanem tíz jóaka­ratú ember kíséretében. Robelot holttestét a hordágyra tet­ték, és a gyászmenet útnak indult. Órával kuruzslója a domb legalján, a függőhídtól jobbra lakott. Háromszobás kis házban élt, az egyik szo­ljában a boltja volt, telis-tele növénycsomagokkal, száraz füvekkel, magvakkal, s a gyógyfukereskedéshez szükséges ezerfajta árucikkel. A belső szobában aludt, melynek bú­torzata szebb volt, mint a vidéki hálószobáké általában. A halottvivők az ágyra tették szomorú terhüket. Biztosan nagy zavarban lettek volna, ha nincs köz­tük a kisbíró, aki Órával sírásója is egy személyben. Ez az ember a gyászszertartás minden csínját-bínját ismerte, s minden szükséges utasítást megadott a halott öltöztetésé­hez. ö maga gyorsan és ügyesen elrendezte a derékaljat, ahogyan az előírások megkívánják, s a hagyományok rend­je szerint összehajtogatta és a derékalj alá tűrte a lepedő­ket. Ezalatt Plantat bácsi minden bútordarabot megnézett, mert a halott zsebében megtalálták a kulcsokat. Ez az ember két évvel ezelőtt még egyik napról a má­sikra tengette életét, egy árva fillérje sem volt, s most ak­kora értékeket találtak nála, hogy ez a tény önmagában is terhelő adat, új bizonyíték a többi, erkölcsileg vitatha­tatlan, de a bűnrészesség szempontjából mégsem nyilván­való bizonyíték mellett. De az öreg békebíró hiába kuta­tott, semmi olyat nem talált, amit már ne ismert volna. A Morin-rét, a Frapesle-földek, a Peyron-féle parcel­lák birtoklevelei ott voltak. Ezenkívül két Rubelot úr ja­vára szóló kötelezvény, az egyik 150, a másik 280 frankról, a község két lakosának aláírásával. Plantat bácsi nem tudta leleplezni csalódottságát. — Semmi nagyobb érték — súgta Lecoq úr fülébe —, ön érti ezt? — De még mennyire — felelte a detektív. — Ravasz fickó volt ez a Robelot, s igen óvatos is, hát elrejtette gyorsan szerzett vagyonát, s volt türelme úgy tenni, mint­ha évekbe telne, míg meggazdagszik. Az íróasztalában csak olyan értékeket fog találni, uram, melyeket veszélytele­nül elismerhet. Mennyi van ott? A békebíró gyorsan összeadta a különböző összegeket. — 14 500 frank — felelte. — Sauvresyné többet adott neki — jelentette ki maga­biztosan Lecoq úr. — Ha csak tizennégyezer frankja van, nem lesz bolond földbe fektetni az egészet. Biztos van egy kis eldugott pénzecskéje valahol. — Persze, én is azt hiszem, de hol? — Ö, hát azt keresem. Ugyanis kereste, bár nem látszott rajta, körbejárta a szobát, elhúzta a bútorokat, bizonyos pontokon megkopog­tatta a követ a csizmasarkával, helyenkint meghallgatta a falat. Végül visszament a kandallóhoz, mely előtt már többször megállt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents