Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-08 / 133. szám
Együttműködés - gazdasági alapon | # Átadták az új egri híítífiiáza Ahogy növekszik a piac szerepe. úgy fokozódik a vállalatok közötti verseny. A piaci kohkurrencia a korszerűbb a jobb és az olcsóbb termékek előállítására serkent, de szembe is állítja egymással a vállalatokat. Ma már nem várható el például, hogy a vállalatok tapasztalat- cserék alkalmával ingyen átadják egymásnak legjobb gyártási módszereiket, vagy más fórumokon nagydobra verjék üzletpolitikai elképzeléseiket. A termelő kollektíva értékes szellemi produktuma, csakúgy, mint a piaci versenyben alkalmazott stratégia. immár — üzemi titok. Nem vezet-e mindez a szocialista vállalatok közötti ésszerű kapcsolat és célszerű együttműködés mellőzésére? — kérdezik sokan, nem is teljesen alaptalanul. A helyzeten persze aligha változtathatunk a népgazdasági érdekekre, a szocialista önzetlenségre és más, a maga idejében is csak ritkán megszívlelt érvre hivatkozva. Kívánatos viszont megtalálni a gazdasági versenyben szembenálló vállalatok érdekeinek találkozópontjait Ment vannak olyan együttműködési formák, amelyek nem gyengítik. hanem erősítik az adott iparág egymással konkurráló vállalatainak piaci pozícióit, kölcsönösen növelve a nyereA szomszédos gyárak, intézmények között is — gyakran a profilra való tekintet nélkül — sokféle gazdasági kapcsolat létesülhet így többek között igen gazdaságosnak bizonyulnak a közös beruházások és bővítések (közműveknél, például a földgáz bevezetésénél, vagy a kulturális, szociális létesítmények építésénél). De célszerű és gazdaságos lehet a szakembercsere és átcsoportosítás, a szakosítás különböző jellegű feladatok (például gépjavítások, távolsági tehergépkocsi szállítások) végzésében, az ipari tanulók képzésében stb. Az a tény, hogy az új mechanizmus nem csupán az elvtársi asságra, hanem a vállalatok közös érdekeltségére alapítja a kölcsönösen előnyös és népgazdaságilag hasznos sokoldalú kapcsolatok létesítését és fejlesztését, nem jelent visszalépést szocialista elveinkhez és eddigi gyakorlatunkhoz képest. Sőt, nyugodtan állíthatjuk, hogy hatékony és céltudatos szocialista együttműködés tartósan csak anyagi ösztönzéssel, gazdasági alapon valósítható meg a vállalatok között. Persze, a teljes és reális képhez tartozik, hogy az anyagi érdekeltséget, a kapcsolatok gazdasági jellegét nem szabad szűk látókörűen mechanikusan értelmezni. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése a közös előnyöket és a kölcsönös bizalmat egyaránt feltételezi. Természetes dolognak kell például tartani. hogy a közös anyagbeszerző szervezetbe tömörült vállalatok esetenként kisegítik egymást a hiányzó anyagokká, még akkor is, ha azok nem szerepelnek a közös beszerzési listán. Segítenek egymáson akikor is, ha üzemzavar. vagy egyéb váratlan esemény miatt került bajba a társvállalat; nem teljesen önzetlenül, hanem szolid költségtérítéssel. de mindenesetre sürgősen és elvtársiasan, azon az alapon., hogy „min denkit érhet baleset”. A gazdasági együttműködés egyszerűbb, közvetlenebb formáin át vezet az út a sokoldalú kapcsolatok bonyolultabb. összetettebb formáihoz. A szűk látókörű anyagi számításokon és krajcároskodá- son túlmutató gesztusok hozzájárulnak a vállalat jó hírnevének öregbítéséhez, a vásárlók körétben, de egyben elősegítik a gazdasági együttműködés magasabb szintű és hatékonyabb formáihoz szükséges kapcsolatok és bizalomteld légkör kialakítását is. K. J. At első, gyümölccsel telt ládákat rakják a vagonokba Pénteken délután Egerben, a megye és a város vezetőinek jelenlétében. Panik László, a SZŐ VOSZ elnökhelyettese átadta az új. kétTöbb iparágban kezdeményezték a rokon profilú és egymással versenyző vállalatok a közös nyers- és segédanyagbeszerzést. Ha a hazai termelők, illetve importáló külkereskedelmi vállalattól közösen és nagy tételben rendelik meg a szükséges. anyagokat, megtakaríthatják a nagykereskedelmi árrés nagy részét, vagy teljes egészét. Más esetekben mentesülnek az elaprózott rendelésekkel szükségképpen együttjáró felárak fizetésétől. A rokon- profilú vállalatok közös piac-! kutató és értékesítő szervezetet is létrehozhatnak, ameny-l nyibetn ezzel nem teremtenek monopol helyzetet a felhasználókkal szemben. A vállalatok összehangolt, tervszerű együttműködésének nem csupán a forgalomban, hanem a fejlesztés és a termelés szinte minden szakaszában nagy szerepe lehet. A termelési kooperáció, valamint a bérmunka lehetővé teszi a szakosított termelési, a nagy sorozat gyártás előnyeinek érvényesítését, s egyben — ez az új mechanizmusban különösen fontos — a kapacitások jobb, hasznosítását, a Párhuzamos beruházások elkerülését A tisztviselő sem automata Pszichológia a hivatalokban Élyomon követhetjük i. *" lélektan térhódítását. Mintha be akarná hozni a hallgatás, a száműzetés esztendőit Azt az időszakot amikor — a ióég tudja, miért —, tabu volt foglalkozni vele. Veszteségek értek bennünket emiatt hiszen a korszerű lélektan rég túlhaladta a köldöknézés, az öncélú elméletieskedés határait és a bennünket körülölelő valóság, az emberi viszonylatok felmérésére, belső rugóinak megkeresésére vállalkozik. Sikerrel, ha dialektikusán művelik, ha kutatásai, kísérletei azokat a területeket pásztázzák be, amelyek hétköznapjaink miatt fontosak. Köztudott, hogy a pszichológia immár otthonos az üzemekben, kivívta polgárjogát a termelésben, jól hasznosítható tanácsokat ad a vezetés helyes módszereinek és stílusának kialakításához, és segít abban, hogy ne vesz- szünk el az ismeretek tengerében. hanem a lényeges összefüggéseket és tényeket kiemelő, s megragadó tanulással, szellemi erőfeszítéssel úrrá lehessünk rajtuk. Most új szférába vonult be ez az érdekes, izgalmas tudományág. Legalábbis erről tanúskodik a Tanácsok Lapjának híradása: „Pszichológiai elvek az államigazgatásban” címmel készült el dolgozat. amely végső soron azon munkálkodik, hogy — nagyon közkeletűen fogalmazva — kellemesebbé váljék hivataljainkban a légkör. A munkaszervezés, az ügyvitel állandó egyszerűsítése és fejlesztése mellett arra is szükség van, hogy könnyedebbé, oldottabbá varázsoljuk az ügyfelek és az ügyintézők mindennapos érintkezését. Ez sok tényezőtől függ. A tanulmány többek között kitér az elgépiesedés, és elfásulás tüneteire, s azt a kérdést vizsgálja, mit lehetne tenni ellenük. Számba kell venni a hangulati tényezőket, a környezeti hatásokat, az apparátusok dolgozóinak egymáshoz való viszonyát is. Mindezeken sok múlik, hogy a görcsökkel terhelt hivatalosság lazuljon. ,.a közhírré tétetik” — modorsága és merevsége oldódjék, és az állampolgárok szorongástól mentesen járhassanak el dolgaikban. Azt mondhatná valaki, mindezek szokványos igények. Csupán jóakarat, emberség kell teljesítésükhöz. Igaz. Csakhogy gyakran kifelejtjük a számításból, hogy a pultnak két oldala van, és az íróasztalnak nemkülönben. A tisztviselő sem automata. Lehetnek és vannak is gondjai, fájdalmai. Öt is befolyásolják a frontátvonulások, és olykor emiatt indulatos, nem pedig rosszakaratboi. vagy meg nem értésből. A lélektani elemzések feltárhatnak bizonyos rejtett tényezőket, amelyek itt-ott megrontják az ügyintézők és az ügyfelek viszonyát, és éppen tudatosításukkal, megismertetésükkel segíthetünk a bajokon, jobb közérzetet, jobb közszellemet teremthetünk. Van hát, megítélésünk szerint. értelme és célja annak, hogy a lélektan, amely végérvényesen elhagyta korábbi szűkös területeit, olyan helyekre is betekintsen, mint a tanácsirodák, a hivatalos helyiségek, a közintézmények termei, ahol naponta emberek százai, ezrei fordulnak meg és találkoznak tisztségviselőkkel, tanácsi tisztségviselőkkel. Ha jól meggondoljuk, az országos közszellem szempontjából sem mindegy, hogyan zajlanak le ezek a tanácskozások. Sárközi Andor száz vagon árut befogadó MÉK-hűtőházat. A 25 millió forintos költséggel elkészült, hőkezeléses raktárban hat hűtőkamra, egy nagy csórna- gólótér kapott helyet az irodaépületen. ebédlőn és öltözőn kívül A korszerű, modem gépekkel felszerelt hűtőház Eger városon ljívül mintegy 150 község ellátását is biztosítja friss zöldséggel és gyümölcscsel. Innen történik a pará- dd szanatórium és a szilvásváráéi üdülők ellátása is. De nemcsak belföldre, külföldre is szállítanak, négy exportaz új hűtőházban. (Foto; Szabó Lajos) vagon már útnak is indult.; Az első napon Svédországba és Ny ugat- N émetországlba viszik a ropogós germensdorfi cseresznyét. A hűtőház átadása előtt három korszerűtlen helyiségben történt az áruk tárolása, ma már a modem hűtőkam-. rákban történik a paprika, paradicsom újburgonya. cseresznye. földieper elhelyezése. Az új üzemben jelenleg százan dolgoznak de később emelkedik a létszám. Különösen ha enyhül a szárazság. S még több lesz a zöldség és a gyümölcs. A kötélgyártó Elő dinasztia e«y kihaló szakmában Mármint, hogy ki így, ki úgy tanul — van persze olyan is, aki sehogy sem tanul. Róla most ne essék szó, témánk szempontjából a sehogyan sem tanuló tanuló messzemenően elhanyagolható tényező. Nos, tehát van, aki úgy tanul, hogy napról napra rendkívüli alapossággal, pontoi idő-, óra-, sőt percbeosztással, molyként rágja magát át az oldalak tömkelegén, bal homlokát a bal tenyerébe, jobb homlokát a 'jobb tenyerébe, középen levő orrát a jegyzetekbe ejtve olvassa el immáron huszadszor, hogy „ebben a képelmélet játszik szerepet, mely szerint a nyelv tulajdonságai egyenlöek a valóság vonásaivá1’, mely szerint a valóság vonásai a fényképekben kifejezendő elmélet, miszerint szerepet játszik .. mi is játszik szerepet miben?.. ja igen, a képelmélet játszik szerepet a bálázóién, elfut és bead, de S valóság vonásai lelmaradnak ét ez egy idealista labdarúgásban teljesen érthető ... Hogy mi? És huszonegyedszer is elkezdi a képelméletet, amely szerint ugyebár a valóság vonásai és a nyelv tulajdonságai egyenlöek, s ez abszolúte helytelen. Van a hajrázó típus, aki kényelmes kocogással ügget végig az év tíz hónapos távján. van ideje és kedve, hogy gondosan szemügyre vegye a tribün közönségét, puszit intsen a pálya melletti csinos lányoknak, betérjen a büfébe _ ki s hűsítőre, mígnem észreveszi, hogy néhány hónappal lemaradt a mezőny mögött és ekkor elkezd finibeegy selní. Nekiesik a táv hátralevő részének, illetőleg neki az íróasztalnak, körülrakja magát az összes könyvekkel, s felülről lefelé, mint valami mélytengeri kutatóhajó elmerül a tudás vizének mélységeibe. Zúg a füle, káprázik a szeme, fuldokol, kapkod, úgy röpködnek kezei között a jegyzetek, könyvek lapjai mint deli- riumban kiöregedett és koldulásra ítélt sirályok szárnyai. Egy nappal a vizsgák előtt megelégedetten dől hátra a székben: sikerült az első betűtől az utolsóig átvenni mindent. Az elsőtől az utolsó betűig: az utolsó betű a „g” volt. Ezt pontosan tudja, s azt is, hogy az első az „a" volt. A többiről fogalma sincs, ami közte van, az volt: egy húszfogásos ebéd centrifugán ösz- szekeverve, olyan az agyában minden, — De kérem szépen én mindent, de mindent átvettem. Az első betűtől az utolsóig — jelenti ki méltatlankodva, amint indexébe tekint és rögtön megfogadja, hogy ezeknek se tanul többet, mert nem érdemlik meg. Én természetesen más vagyok. Egészen más. En például képtelen vagyok hivatalnok módjára, Íróasztal fölé görbedve magolni, nyolc ceruzával, mind más színűvel a kézben, aláhúzni, firkálni, vonalazni, manuális hülyeségekkel elvonni szellemem koncentra- tív képességét a dolgok lényegétől. En kérem mindig fekve tanulok, olvasva tanulok, köny- nyedén, laza szellemi izmokkal tanulom végig az anyagot, amikor hozzákezdek. Éppen ezért, mert ilyen könnyedén, ilyen bürokráciamentesen, ilyen lezseren és szel- lemretörően tanulok, nekem elég, ha a vizsgaidőszakban, vagy annak is a közepén kezdek tanulni. Módszerem a következő. Kemény rekamié, mert az jót tesz a szellemmel ellentétes testi helyzetet elfoglaló részemnek, rugalmas fejpárna, mert a fej dolgozik, s nem az iménti, megérdemli hát, hogy kényelemben legyen. Aztán lassú, gondos, mérlegelő olvasás. Megrágni a szavakat, megfigyelni a gondolatok zenéjét, ringató muzsikáját, lágy piánóit, finom alkotódalát ... Ki így, ki úgy ... En például úgy, hogy sohasem horkolok, ha alszom. Ha horkolnék, felébrednék rá hamar ... Nem mint most is, pontban éjfélkor. De jellemző, hogy még álmomban is az anyaggal foglalkoztam. De milyen anyag voltl (egri) A CSINOS HÁZ kapuja fölött cégtábla hirdeti, kék alapon fehér betűkkel, hogy az itt lakók ritka mesterségét űznek — ma már egyre kevesebben foglalkoznak vele —: kötélgyártók. Piros arcú, őszülő hajú ember a mes~ tes, Ábri János hevesi kötélgyártó. Dinasztiájuk a szakmában lassan egy évszázados lesz. s mikor megkérdeztem. hogy ő maga megközelítőleg milyen hosszú kötelet állíthatna össze az eddig gyártottakból, pontos számot természetesen nem tudott mondani. — Néhányszor körülémé a földet... Családfő és „vállalatvezető” egy személyben. Annak idején Erdélyből származtak el erre. kezdte a mesterséget a nagyapja, folytatta az apja. majd tizenhárom éves korában ő következett, R később a gyerekek. — Hevesen egyedül folytatja ezt a mesterséget? — Nem. Van egy szaktársam. Gál Gyula. Ö is kötélgyártó. Persze, konkurrenciát egyikünk sem jelent a másik számára. Neki is megvannak a tS'Z-ei. meg nekem is. Az ő megrendeléseikre dolgozunk főképpen. A profil a gazdasági kötéláru: istráng, kötőfék. rudal- ló... Üzemekben gyártani a kötelet nemigen lenne kifizetődő. nagyon munkaigényes. Viszont, ha ilyen, a szakma űzéséhez elhivatottság is szükséges. Elvált asszonyt vett éL aki két fiút hozott a házhoz. Azóta mindketten „felszabadult” kötélgyártók. S van-e csadálkoznivaló azon. hogy a feleség nem is olyan Soká a mester első számú helyettesévé lépett elő? — A kötőfék fűzését mindig én csinálom. — És milyen jól! — dicséri a férje. — Óránként hat és felet készít él. Ezt egyikünk sem tudja jobban. AZ ASSZONY mindjárt be ■ is mutatja; valóban nyplc perc alatt már készen is állt a kötőfék. Az időt velünk el lenőriztette. — Szeretem m háztartást, szeretek sütni, főzni, mosni, varrni, de legjobban a. műhelyben érzem magam Egyelőre négyen dolgoznak, három oklevéllel. A legkisebb a Jancsi néhány hétmúlva szintén belép, szerződést köt az apjával, s két év múlva, ha minden jól megy felszabadul. De nemcsak ő, Ábriné is bejelentette, hogy 18 év alatt annyira megtanulta már a kötélgvártást. hogv ő is le akar vizsgázni. Ennek semmi akadálya Hajnali ötkor kezdenek így nyáridőben. Minden hét elején megbeszélik a feladatot, aztán dolgoznák. A fizetés darabbérben megy, havonta 1400—1500 forintot keresnek a fiúk. Tréfának szántam: — Prémiumot nem kapnak? ... — Dehogynem. Ha ugyanazt a mennyiséget kell mindkettőnek legyártani, akkor a minőség kerül előtérbe, amelyiké jobb. az pluszt kap. A képhez még ez is hozzátartozik: ha szórakozni mennek a fiúk. s a pénztárca üres. kapnak a „vállalatvezetőtől.” S ha az kevés... a többit az apa teszi hozzá. AZ EGYIK MŰHELYBEN a nagyobbik fiú. Pista végzi a gerebenezést. Kifésüli a tiloK kendert. A másik műhelyben — a vályogból épült csarnok ez tulajdonképpen — állnak a gépek: a fonókerekek, a szálazógép. Éppen az egyik füzesabonyi tsz által rendelt ekefélhúzó kötelet készítik itt. — Kihaló félben levő szakma ez a mienk — mondta később Ábri János. — Egyi-e kevesebben ielentkeznek tanulók. Talán a legkisebb fiamon kívül más nem is található most „messze földön” Nehéz megtanulni, hiába szabadul föl hamar az ember, nehéz tökéletes, jó munkát végezni. Sok-sok év kell még hozzá... (kátai) MmisU 3 1968, június 8., szambái
