Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-26 / 148. szám

Több zeneművet a gyerekeknek... Fesztivál utáni beszélgetés a zsűri elnökével Túl a tizedik köteten A Marxizmus—Leninizmus Klasszikusainak Kiskönyvtára 1961 óta kétévenként meg­rendezik az úttörőzenekarok I országos fesztiválját, amely- •] nek immár végleges színhe- * lye Eger lett — az úttörőze­ne módszertani központja. Az j idei fesztivál lezajlott. A ta­pasztalatokról, eredmények- ,| ről Rezessy Lászlót, az Egri i Tanárképző Főiskola tan- j székvezető tanárát, a feszti- ;j vál zsürielnökét kérdeztük jmeg. 1 — A megyei kulturális j szemlék aranyérmes úttörő- j zenekarait hívták meg az ' 1968-as fesztiválra. Érkeztek .vonós-, fúvós- és vegyesze- jnekarok. A legkevesebb prob­lémát a vonószenekarok je­lentették: hangszer- és zene- i mű-ellátottságuk jó. Ami a fúvószenekarokat illeti, ma még mindig szívósan él a ha­gyományos „rezesbanda sti- jlus”. A művek: operettek, szórakoztató muzsika, s né- jhány úttörőinduló. Sokáig mostohán bánt velük a zene­műkiadó, csak az utóbbi idő­ben ad ki műveket számukra. !Két-három kiadás már meg­jelent, s több mű van sajtó alatt. Remélhetőleg ez a fej­lődés határozott lesz; A ve­gyes zenekarok egyelőre csak egyetlen kiadványt kaphat­nak a „piacon”. — Észrevehető-e a fejlődés az elmúlt fesztiválokhoz ké­pest? — A színvonal egyelőre még nem olyan, amit az or­szág legelső együtteseitől el­várnánk. Mégis: dicséretes, hogy a régebbi találkozók ta­pasztalatain okulva szebbet, jobbat produkáltak a zene­karok — tehát az eddigiek­hez képest az idei rendez­vény bizonyult a legszínvo­nalasabbnak. — A tapasztalat azt mutat­ja, hogy zeneszerzőink nem­igen írnak a gyermekzeneka­rok számára. Hogyan lehetne ezen segíteni? — A komponisták valóban keveset foglalkoznak az út­törőzenekarokkal, s talán azért, mert nincs, vagy kevés a pedagógiai gyakorlatuk, nem tudják, hogy mit tud, vagy mit nem tud lejátszani a gyerek. Igen lassú a hala­dás. Erre a fesztiválra a ze­neműkiadó és a hangszerke­reskedelmi vállalat képvise­lői mellett fiatal zeneszerző­ket is meghívtak.,. sajnos, senki sem jött el... Pedig valamennyiük számára igen tanulságos lett volna a rész­vétel. Sokat segítene egyéb­ként a pályázatok kiírása is a fesztiválok alkalmával. A fesztivál nemcsak a meg­hívott zenekarok bemutatói­ból állt, hanem komoly vita is követte, ahol a zenekar- vezetők kicserélték tapaszta­lataikat, és megfelelő instruk­ciókat kaptak a szakmai zsű­ritől. — Jöttek olyan zenekarve­zetők is, akiknek az együtte­sük nem szerepelt ugyan a fesztiválon, tapasztalatszer­zésre azonban leutaztak Egerbe. Sőt, a pesti tanár­képző főiskola hallgatói kö­zül is többen eljöttek. Jó lett volna, ha a fesztivál mara­déktalanul megfelelt volna a továbbképző jellegének is, erre azonban a rövid Idő — másfél nap alatt lezajlott a program — kevesebb módot Oj helyre költözött a za- ránki könyvtár. „Kinőtték” a régi, háromszor három méte­res szobácskát, most kaptak egy nagyobbat. A járási könyvtár segített bebútoroz­ni, a községi tanács rendbe hozni, s a könyvtáros, Szarvas Ferencné nem min­den dicsekvés nélkül jegyzi meg, hogy ez az új könyvtár óriási lépés előbbre. Itt már van annyi hely, hogy a járás­tól kapott néhány ócska polc segítségével bevezethették a szabadpolcos rendszert. Aki akar, kedvére böngészhet a könyvek között Régen kellett volna már ez a nagyobb helyiség, hiszen nem mindennapi eredmény­nyel dicsekedhet a község fiatal könyvtárosa. Az alig több mint ezer lelket szám­láló faluban minden negye­dik lakos tagja a könyvtár­nak. Olvasója ennél is több, hiszen a haza hordott köny­veket egy családból többen is olvassák. Az olvasók élet­kora: nyolc esztendőtől nyolcvanig. Iskolai végzett­nyújtott. Szükséges és fon­tos a fesztiválok megrende­zése, ahol a zenekarok együttmuzsikálásának örö­mén, a fejlődés lemérésén túl az együttesek és vezetőik szükséges és nélkülözhetetlen szakmai segítséget kapnak. — Az együttesek megszer­vezése és életképessé tétele tulajdonképpen ötven száza­lékban pedagógiai •- mondta befejezésül Rezessy László. — A gyermekhangszereken rövid idő alatt megtanulhat a gyerek úgy, hogy hamaro­san játszhat szólamot a ze­nekarban. A vonós- és fúvós- hangszerekhez már több esz­tendő szükséges. A közös ze­nélés öröme a gyerekeknek kedvet ad a komoly hang­szer tanulásához. K. G. ség és kor szerint természe­tesen sokféle az igény és nem is könnyű minden kívánság­nak eleget tenni az alig né­hány ezer kötetes könyvál­lományból. A legfiatalabbak és a leg­öregebbek a mesét keresik. A tizenévesek kedvence Berke- si, húszon felül Szilvási. Az idősebbek Mikszáthot és Mó- riczot olvasnak, de kedveltek az új magyar írók és a régi külföldi klasszikusok. Hatvan éven felül elsősor­ban Jókai, a nagy mesemon­dó a legnépszerűbb. A változatos igényeket va­lóban nem könnyű kielégíte­ni, de hogy nagyjából sike­rült, azt az olvasók létszáma bizonyítja. A község apraja-nagyja sok bizalommal fordul a fiatal könyvtároshoz, aki a legkü­lönbözőbb időben sem rest kinyitni a könyvtár ajtaját. Mert vannak „rendhagyó” kölcsönzők. Fiatalasszonyok akik vasárnap reggel ugra­nak be, gyorsan kérnek va­Eseménynek számító jubi­leum: túl jutott a tizedik kö­teten a Kossuth Könyvkiadó nemes vállalkozása. Nemes vállalkozás; a marxizmus- leninizmus klasszikusainak legfontosabb műveit szép köntösben, olcsó áron hozzá­férhetővé tenni a politikai irodalom egyre növekvő ol­vasótábora számára. Az egy­más mellett sorakozó tizenegy kötet, a legutóbbi Lenin: Mi a teendő? című műve — tema­tikájával, s tájékoztatást se­gítő alapos jegyzeteivel egy­aránt dicséri a kiadó e so­rozattal foglalkozó kollektí­váját, a marxizmus-leniniz- mus klasszikusainak szer­kesztőségét. Az eseményként köszönthető jubileum alkal­mából elmondhatjuk, hogy eddig a sorozat sikerrel tel­jesítette feladatát. Valóban kiskönyvtárjelleggel adott értékes válogatást a klasszi­kusoknak azokból a művei­ből, amelyek tanulmányozá­sa a politikai műveltség el­mélyítése mellett segítséget lamit, hogy meg ne lássa sen­ki, mert akad még anyós, aki veszekszik a betű miatt, mondva, inkább dolgozna a menyecske. Van fordított pél­da is, öreg néni, aki este jár könyvet kérni, amikor nin­csenek otthon a fiatalok, mert őt meg azok szidják, hogy ilyen idős korban már nem illik olvasni. Fejlődik az olvasótábor, csiszolódnak az igények, és ezzel nehéz lépést tartani anyagiak miatt is. Az évi 1500 forint, amit a tanács megszavaz a könyvállomány fejlesztésére, egyre kevesebb­nek bizonyul. A könyvtáros reménykedik, hogy lesznek egyszer nagyobb lehetőségei is új könyvek vásárlására s közben terveket szövöget ar­ról, hogyan rendezi be a kul- túrház átalakítása után azt a helyiséget, ahol nagyobb és végleges otthonra találnak a könyvek. Klubot és olvasószobát sze­retne. Télre talán teljesülnek is elképzelései. —d.— ad aktuális teendőink jobb megértéséhez. Állításunk bizonyítására elegendő az eddig megjelen­tetett művek felsorolása. El­sőként Marx-Engels alapvető munkáját, A Kommunista Kiáltványt bocsájtotta útjára a kiadó, majd Lenin két mű­vét: „Baloldaliság” — a kom­munizmus gyermekbetegsé­ge, illetve utolsó írásainak gyűjteményét. A nemzetközi munkásmozgalom mai idő­szakában a kiskönyvtár há­rom egymást követő kötete is a jobb eligazodást kívánta elősegíteni. Így került sor Marx: A gothai Programm kritikája, Marx-Engels: Az I. Internacionáléról és Engels: A szocializmus fej­lődése az utópiától a tudomá­nyig című művének kiadásá­ra. A kiskönyvtár hetedik kö­tete, a Lenin: Magyarország­ról című válogatás egy „Lenin-sor” megnyitását je­lezte, mert egymás után — az említettel együtt — Lenin öt műve került kiadásra: A szo­cialista gazdálkodásról; A szocialista és tőkésállamok békés egymás mellett élésé­ről; Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb fo­ka; Mi a teendő? A Marxizmus-Leninizmus Klasszikusainak Kiskönyvtá­ra fontos missziót teljesít: a politikai irodalom „Olcsó Könyvtársaként széles tö­megeknek kínálja az elméleti ismereteket M. O. I Nagy a forgalom a hevesi strandon (Rozgonyi István tudósító­tól): A hevesi fürdő híre már túlnőtt a megye határain, s sokszor több a más megyebe­li látogató, mint a hevesi. A strandolók ellátásáról a He­vesi Körzeti Fogyasztási Szö­vetkezet gondoskodik, dicsé­retre méltó módon. A jó há­zikonyhától a presszókávéig minden a vendégek rendel­kezésére áll. A stfand látogatottságát bizonyítja, hogy pl. a salgó­tarjáni gyáregység két szép víkendházat állítatott fel a strand területén. Itt egymást váltják a pihenésre vágyó salgótarjáni munkások. A salgótarjáni járási úttörőbi­zottság tábort épített a gyer­mekek részére. A nyár fo­lyamán itt töltenek néhány napot a salgótarjáni gyerme­kek. Tábori konyhájukra a Hevesi Állami Gazdaság szállítja a nyersanyagot. A strand gyógyvízéről elis­meréssel beszélnek a vendé­gek, vannak, akik 150 kilo­métert utaznak, hogy igény­be vegyék. Büfé az üzemben (Ruman Imre tudósítótól): A petőfibányai gépüzem­ben eddig is működött be­csületbolt, azonban a fejlődő igényeket már nem tudta ki­elégíteni. Kezelője, Dudás József is nyugdíjba ment, s így az üzem dolgozóinak ja­vaslatára az üzemi porta mellé korszerű büfét építtetett az üzemélelmezési vállalat. Állatorvosnál. (Tóth József rajza) Minden negyedik zaránki lakos könyvtári olvasó Rendhagyó kölcsönzési idők — Csöndet parancsolt a becsület. Jogom volt-e meg­gyalázni a barátomat, tönkretenni boldogságát, derékba törni életét egy nevetséges, reménytelen szerelem miatt? Hallgattam, csupán Fancyról beszéltem Courtois-nak, de ő csak nevetett a „futó kaland”-on. Mikor szólni mer­tem egypár szót Hector ellen, Laurence majdnem meg­szakította velem a barátságot. — Ó, uram! — kiáltott föl a detektív. — Én nem let­tem volna sem olyan türelmes, sem olyan nagylelkű, mint ön. — Mert ön még fiatal, uram. Ó, kegyetlenül gyűlöl­tem Trémorelt. Mikor láttam, hogy három ennyire külön­böző nő majd eszét veszti, olyan szerelmes belé, így töp­rengtem: „Mi van ebben az emberben, hogy ennyire sze­retik?” — Igen — dünnyögött Lécoq úr, saját gondolatára válaszolva — a nők gyakran tévednek, nem úgy ítélik meg a férfiakat, mint mi. — Hányszor, de hányszor gondoltam, hogy kihívom párbajra a nyomorultat — folytatta az öreg békebíró — megverekszem vele, és megölöm. Laurence azonban lát­ni se akart volna többé. De talán mégis beszéltem vol­na. ha Sauvresy nem lesz beteg, és nem hal meg. Tud­tam, hogy megeskette feleségét és barátját, hogy egybe­kelnék, tudtam, hogy valami szörnyű ok kényszeríti őket, hogy megtartsák esküjüket, s azt hittem, Laurence meg­menekült. De jaj, éppen ellenkezőleg, elveszett szegény. Egy este a polgármester háza mellett mentem el, s egy férfit pillantottam meg, amint átveti magát a kerítésen, s bemegy a kertbe. Trémorel volt ez a férfi, határozottan felismertem. Szörnyű düh fogott el, megesküdtem, hogy megvárom és megölöm. Vártam. Nem jött ki aznap éjjel. Plantat bácsi kezébe temette arcát. Szíve majd meg­szakadt, míg visszagondolt erre a gyötrelmes éjszakára, mikor hajnalig várt egy embert, hogy megölje. Lecoq úr reszketett a felháborodástól. — De hát ez a Trémorel egy utolsó gazember! — kiáltott. — Hiába keresne az ember mentséget álnoksá­gaira és bűneire. És ön, uram, ön ki akarja venni a tör­vényszék kezéből, ön meg akarja menteni a fegyháztól, vagy a vérpadtól! Az öreg békebíró egy percig késett a válasszak Ahogy a válságos pillanatokban megesik, annyi gon­dolat tülekedett agyában, hogy nem tudta, melyiket mondja ki előbb. A szavak nem voltak alkalmasak ér­zelmei kifejezésére. Egyetlen mondatban szerette volna elmondani mindazt, amit érzett, és úgy, ahogy érezte. — Mi közöm nekem Trémorelhoz? — mondta végül. — Törődöm is én ővele! Él-e, hal-e, meg tud-e szökni vagy a Roquette téren végzi egyik reggel, mit bánom én! — Hát akkor miért retteg a pertől? — Mert... — Talán a család barátja, s félti a nagy nevet, me­lyet bemocskolt, melyre gyalázatot hoz? — Nem, hanem Leurence-ot féltem, uram, az ő drága alakja lebeg előttem. — De hát ő nem cinkos, ő nem tud semmiről. Min­den azt mutatja és bizonyítja, nem tud arról, hogy ked­vese meggyilkolta a feleségét. — Való igaz — folytatta Plantat bácsi — Laurence ártatlan, Laurence csak egy alávaló gazember áldozata. Ennek ellenére ő kegyetlenebből fog bűnhődni, mint Trémorel. Ha a grófot törvényszék elé állítják, Laurence megjelenik mellette, mint tanú, ha nem is mint vádlott. És ki tudja, a végén, még kételkedni fognak jóhiszemű­ségében. Azon fognak gondolkodni, hogyan lehetséges, hogy nem tudott a gyilkosság tervéről, sőt, hogy nem ő tüzelte-e Trémorelt. Berthe a vetélytársa volt, gyűlölnie kellett. Ha én vizsgálóbíró volnék, nem haboznék, Lau- rence-ot is vád alá helyezném. — De ha mi, ön és én segítünk, uram, diadalmasan bebizonyítja, hogy semmiről sem tudott, hogy gáládul be­csapták. — Iggz. De hát akkor is folt esik becsületén, akkor is örökre elveszett! Nem kell-e mégis megjelennie a tár­gyaláson, válaszolni az elnök kérdéseire, nyilvánosság előtt feltárni szégyenét és keserveit? Nem kell-e meg­mondania, hol, mikor és hogyan botlott el, nem kell-e el­ismételnie csábítója szavait, felsorolnia találkáikat? ön megérti, hogy hajlandó volt bejelenteni öngyilkosságát, megkockáztatni, hogy egész családja belehal a bánatba? Nem, ugye? Meg kell magyaráznia, milyen fenyegetések, vagy milyen ígéretek vették rá, hogy elfogadja ezt a ször­nyű gondolatot, mely természetesen nem tőle származik. És, ami mindennél rosszabb, kénytelen lesz bevallani, hogy szereti Trémorelt. — Nem — válaszolt a detektív —, azért ne túloz­zunk. ön éppoly jól tudja, mint én, hogy a bíróság végte­lenül kíméletesen bánik az ártatlanokkal, akiknek neve belekeveredik az efféle ügyekbe. — Kíméletesen? Ugyan, ha akar sem lehet kíméletes a bíróság, olyan oktalanul nagy nyilvánosság előtt foly­nak manapság a tárgyalások. Elhiszem, hogy ön meglá­gyítja a bírók szívét, de meg tud-e hatni ötven újságírót, aki egyfolytában faragja a tollát, és készenlétben tartja a papírjait, mióta a valfeuillui bűntett napfényre került? Hát nincsenek-e itt az újságok, nem lesik-e állandóan, mi keltheti, mi csigázhatja fel a tömeg beteges kíváncsisá­gát? Azt hiszi, hogy a mi szép szemünkért fátyolt boríta­nak erre a botrányos tárgyalásra, melytől előre rettegek, s melynek óriási vonzerőt kölcsönöz a bűnös fényes neve és társadalmi helyzete? Ebben a perben minden körül­mény szerepel, mely egy bűnügyi dráma sikerét biztosít­ja! Minden:' házasságtörés, méreg, bosszú, gyilkosság. Laurence jelenti benne a regényes és szentimentális ele­met. Ó, az én kislányom, bírósági hősnő lesz! Ó lesz az érdekesség ebben az ügyben, ahogy a Törvényszéki Köz­löny olvasói mondják. A gyorsírók közlik, ha elpirul, s azt is, hogy hány könnycseppet hullat. Az ő személyét igyekeznek majd a legpontosabban részletezni, az ő ru­háit, viselkedését akarják leírni. Az újságok közkézre ad­ják, jobban fogják ismerni, mint az utcalányokat, minden olvasónak lesz valami köze hozzá. Hát nem elég undorító ez? S az irtózás után következik a gúny. A fényképészek megostromolják a lakását, s ha nem hagyja lencsevégre kapni magát, valami ribanc képére ráfogják, hogy az övé, s azt árusítják. El akar majd bújni, de hová? Miféle rá­csok, miféle zárak óvnak meg a mohó kíváncsiság elől? Híres lesz. A nagyravágyó kávéháztulajdonosok fel akar­ják fogadni kaszírnőnek, s az életunt angolok házasságot akarnak kötni vele. Micsoda szégyen, micsoda nyomorú­ság! Lecoq úr, Laurence csak akkor menekülhet meg, ha ki sem ejtik a nevét. Azt kérdem öntől, lehetséges-e ez? Feleljen! Az öreg békebíró rendkívül nagy tűzzel beszélt, de egyszerűen, dagályos frázisok nélkül, pedig a szenvedély mindig fellengzős, bármit is mondjanak. Szeme szikrázott a haragtól, fiatal volt, húszéves, és a szeretett nőt védel­mezte. A detektív hallgatott, Plantat bácsi erősködött: — Feleljen. — Ki tudja? — szólt Lecoq úr. — Miért akar becsapni? — folytatta Piatat bácsi. — A bírósági ügyekben nekem is van akkora tapasztala­tom, mint önnek! Ha Trémorel törvényszék elé kerül, Laurence-nak vége. És én szeretem! Igen, önnek be me­rem vallani, önnek teljes nagyságában feltárom szeren­csétlenségemet, jobban szeretem, mint bármikor. Meg­gyalázták, megvetik, lehet, hogy imádja azt a nyomorul­tat, akitől gyermeket vár — mit bánom én? Látja, ezer­szer jobban szeretem, mint botlása előtt, mert akkor re­ménytelenül szerettem, most pedig... (Folytatjuk) _____________________________________________________________________A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents