Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
«il ,C AETRA BONAVENTURAm GllTORNYOK A FOLD ALATT — Ahol roost állunk, római kát. r.»i, eridíieit tanóra von, Cast-um Érett aranysárga rozsten- g°rbon állunk Hatvan határában, a Ccmbospusztára ve-' zető országút mellett, amelyre vadgesztenyék lombsátora borul. A zizegő rozsszálak között jókora földhányás. A kiásott, megtisztított területen : szürke kőtömbökből rakott vastag falak. Másfél ezer, s talán annál is több éve, napfény nem érte e köveket Régész ásója nyomán kerültek most felszínre. A régész: dr Scproni Sándor, a ' Magyar Nemzeti Múzeum tudományos kutatója. — Római katonai település maradványait sikerült feltárni. Az eredményt igen értékesnek tartom, mert a római biróaalom egykori határától. a Duna vonalától eny- nyire távol, 60 km-re, hasonló római eredetű építészeti emlék eddig még nem került elő. A gombospusztai leletek hazánkban az egyetlenek. I Miként jutott az egyedülálló leletek nyomára dr. Soproni Sándor, ennek érdekes története van .. Az ásatást a parasztok már a múlt szá-' 7-adban megkezdték. Ahogy a költő írta: „Csontba akadt, s hortyog a ló, — Meg-meg- csorbul kasza, sarló...” Itt, a hatvani határban csontok helyett köveket, téglákat forgatott ki az eke a földből. Az 1870-es években egy gazdaember becsomagolta, amit talált, s Pestre vitte, a Nemzeti Múzeumba. A leletet — római kori tégla volt! — a mú— öt—tíz centire a felszín alatt már falmaradványokra bukkantunk. Sajnos, az idők során nagyon szétforgatták az ekék. Alig kezdték faggatni a földet, már az első napokban vallomást tett. A rozs vékony gyökerecskéi alatt római katonai őrtorony maradványaira bukkantak. Vigyázva dolgoztak az ásókkal, lapátokkal, kézi seprővel tisztogatták ki a föld porát a kövek közül. — Mutatok még valamit — mondja a régész, s kivezet a rozstáblából. Kukorica- és krumplisorok között egy kisebb földhányás. Itt egy másik épület sarokfalrészletét ásták ki. Ugyanazok a szürke kőtömbök, mint az őrtoronynál. A talaj domborodása is mutatja, merre folytatódnak a falak. Szabad szemmel is kivehetők a föld alá került romok nyomai. — Az őrtorony falait az ekék nagyon megbolygatták. Ez a másik épület inkább megmaradt, érintetlenebb. — Előretolt megfigyelőállás lehetett e helyütt. A Zagyva lápos, ingoványos ártere alkalmasint ezen a részen volt a legkeskenyebb, s az átkelésre legbiztonságosabb. Az őrség ellenőrizhette az átkelést, s az itt találkozó hadi és kereskedelmi utak forgalmát. Vastag kőkerítés övezte az őrtornyot, a másik épületet, amelynek nagy részét még a föld rejti, feltehetően sövénykerítés és vízzel telt árok védte. A napfényre került 1600 éves római kálónál település maradványai. Egyedülálló lelet Magyarországon. (Foto: Kiss Béla) zeumban leltárba vették, s tovább nem gondoltak a sorsával. Nem így Soproni Sándor, a római erődrendszer fiatal kutatója, aki több mint nyolcvan esztendő múltán, a leltárkönyvi bejegyzésre felfigyelt. Izgatta, nem hagyta nyugodni a kérdés: mit keres egy római kori tégla a hatvani határban, hogyan került a birodalom határaitól any- nyira távol? Bekóborolta a hatvani határt. A gombospusztai határrészben nyomra vezették a kiszántott kövek és tégladarabok. — A kőfalon belül sem igen érezhették magukat biztonságban a katonák. Távol, 60 km-re a birodalom határa, körös-körül pedig szarmaták. Az iráni nomád törzsek lovasai igen gyakran átlépték a „limes”-t, a birodalom határát is. A szarmata csapatok sűrűn be-becsaptak a birodalmi területekre rabol»!. És más veszélyek is fenyegették az őrtorony személyzetét. A kelet felől erre vonuló különböző népek, például a hunok. S a germán törzsek is: a kvá- dok, viktofalok és kotinusok. Mit eszik egy eleiánl sz’ár? A világ egyik legnagyobb utaz") rirkusza, az Aeros 175 taggal, 25 vontató autóval, 122 lakó és műhelykocsival, egy 2635 személyt befogadó sátorral és hetven állattal érkezett kilenchónapos magyarországi vendégszereplésére. A cirkusz féltett kincsei a több százezer forintot érő elefántok, lovak, majmok és oroszlánok. An állatok etetése naponta több tízezer forintot emészt fel. Egy elefánt napi tápláléka 50 kg széna, 15 darab kétkilós kenyér, 8 kg zab, 25 kg sárgarépa. Az elefánt bőrét naponta hat darab citrommal dörzsölik be. Egy elefánt naponta 200 liter vizet iszik, meleg időben körülbelül 100 liter vízzel mossák le őket. Mindezt tessék beszorozni nyolccal, ennyi elefánttal utazik a cirkusz. éés6áégapbbti ;iv-5gkbbx — A falmaradványok mellett milyen más leletek, tárgyi emlékek kerültek itt elő? — Bélyeges téglák, tetőfedő cserepek. Más nem. Sajnos, a római kori földréteg elpusztult, a járó szint „lekopott”. Amit feltárhattunk, az már csak az alapozás szintje. Az előkerült téglák, cserepek között akadnak ép példányok. Ezek laposak, peremesek, s a méretük 50x30 cm — sem mindennapi. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a ma használatos falazóblokkok nem a mi korunk találmánya, mert ismerték és használták ezeket már a rómaiak is. S itt még valamit az építészeti technikájukról: építőanyagnak az andezitet alkalmazták, s a felmenőfalak tömbjei „habarcsba” ágyazottak. A téglák, cserepek megőrizték készítőjük nevét, de előfordul a példányok között olyan is, amelybe a csapattest, vagy a katonai parancsnok nevét bélyegezték. Az egyik téglán ezt a bélyegzést találták: FRIGERIDVS. Fri- geridus-ról pedig tudjuk, egykori annalesek feljegyzéseiből, hogy Pannóniában volt tartományi katonai parancsnok. Ebből már a feltárt katonai objektum kora is pontosan megállapítható. Fri- geridus az i. u. 370-es években parancsnokoskodott, akkoriban emelhették a most felfedezett épületeket, Valenti- niánus uralkodása idején. A hatalmas birodalom ekkor már bomladozóban volt, s pontosan egy évszázad múltán darabjaira szétszakadt. Búcsúzás előtt még egy utolsó kérdés: a régész szakmai nacionáléja. 1951-ben szerzett diplomát. Éppen húsz esztendeje, még egyetemista korában végezte első ásatását, a Keszthely melletti Fe- nekpusztán. Hány ásatása volt azóta, azt nem tartja számon. — A legjelentősebb lelet, amit felszínre hozott? — Egy rézkori kocsi modellje. A legrégibb lelet a kocsik modelljei közül, amit Európában ismernek. Pataky Dezső Az magistratusnak haza.. Eger várassában” Tatarozzák, szépítik az egri városházát; a kőművesek, festők munkája nyomán új köntösben láthatjuk az épületet. Ez a munka egyúttal alkalmat ad arra, hogy elmondjunk néhány érdekességet a különböző korbeli egri „magistratusok” (elöljáróságok) házainak még az egriek által is kevéssé ismert történetéből! ★ Eger középkori életére jellemző, hogy a település hosz- szü ideig különálló kis városrészekből tevődött össze. Az. egyes ilyen területek nem állottak egységes vezetés alatt, így például a régi írások szerint az Olasz utca, Szabadhely, Fórum stb. nevű városrészeknek mindnek külön bírája volt. Az egységes városi magisztrátus kialakulása csak későbbre tehető, ezért valószínű, hogy Egerben a XV—XVI. század előtt városháza sem létezett. Az első városháza építésének idejére és körülményeire hiteles adatok nem állnak rendelkezésünkre, hogy azonban ilyen épület az 1500-as évek végén már díszítette a várost, ezt számos korabeli városkép, metszet igazolja. Ezeken a rajzokon a városháza a környezetből kiemelkedő, három oromfallal képzett gótikus épület, — „Rathaus” — „Palazzo del Magistrato” és hasonló jelöléssel. A metszetek a középkori városházát a patak nyugati oldalán, egy térre nézőén tüntetik fel, a belváros középpontjában. A magisztrátus épülete — sajnos — a város többi házához hasonlóan, a törökök 1596. évi ostroma alkalmával (mint ezt egyes metszetek is mutatják) elpusztult. A török hódoltság idején már nem szerepel a városháza, mert a visszafoglalás után — 1690- ben — megejtett hivatalos összeírás sem tud róla, egyáltalán nem is említi. A középkori városháza teljes pusztulását mutatja az is, hogy a törökök elvonulása után, közel három évtizeden át, a városi közigazgatás a mai Széchenyi utca 12. szám alatti ingatlanon, egy ottani szerényebb épületben működött. A Rákóczi-szabadságharc után következő, békésebb évek a város nagyarányú fejlődését tették lehetővé. Ilyen körülmények között természetesen nem felelhetett meg az igényeknek a Széchenyi utcai szűk, kicsi városi épület, és így történt, hogy a város vezetősége 1714-ben a mai városháza területét Noszvay Ferenc néhai török földesúrtól hatósági célokra megvásárolta. A kora barokk városháza építését még 1714-ben megkezdték. Az építőmesterek Wolf harter Márton és Fraxl András német származásúak voltak, akkoriban bevándorolt iparosok. A „tanácsház” építésével egyidőben az előtte levő téren a patak fölé a régi pallóátjáró helyett egy új, kényelmes hidat építettek — egyelőre fából. A városházát négy év alatt építették fel és így történt, hogy — éppen most kétszázötven éve — a magisztrátus beköltözhetett új otthonába. A kővetkező évtizedekben a városházát még bővítették, szépítették. így 1738-ban a már meglevő épületet levéltárral, bolthelyiségekkel egészítették ki és ekkor készíttette a magisztrátus az igazság istennőjének szobrát, amelyet a piaci homlokzaton, egy bejárat feletti fülkében helyeztek el (Ez a szobor ma a Kossuth Lajos utca 6. számú házat ékesíti!) Az egyemeletes, egyszerű városháza lassanként jól beilleszkedett a környezetbe, ami pedig nem volt könnyű, hiszen időközben felépült a szomszédos, pompázó minorita templom, elkészültek a teret határoló szép barokk házak, sőt az előbb említett fahíd helyett is már 173Í-ben egy mozgalmas szobrokkal ékesített kőhíd ívelt át az „Eger vize” fölött ... így futottak az évek, amíg azután ismét új évfordulóhoz értünk. Most júniusban hetven éve, hegy a régi magisztrátus láza megszűnt létezni. 1898. júniusában fogtak hozzá ,i bontáshoz, hogy azután felépüljön Ziegler Győző n\ egyetemi tanár tervei szerint a térhez kissé idegen, de most már megszokott városi tanécsház. Hevessy Sándor Liátni — újra!... Eredményes szem műtét egy kilencvenkilenc éves asszonyon Töpörödött, idős anyóka fekszik az ágyon, Maczkó Kálmánná. Ágya mellett ott áll az orvos. — Megismer engem? — tagolja a szavakat, formálja a betűket. — Meg, persze... — jön a nénika válasza. — Jól van? — Igen, köszönöm ... Kíváncsi vagyok, hány éves S úlyos beteg kórházi ágyánál állok. A búcsúzni készülő délutáni napfény meg-megcsillan az üvegpalackon, az infúzió a vénába áramlik. Mellette egy másik üveg. Zsírt adagolnak a szervezetbe, hiszen a műtét óta már nincs gyomor. Már öt perce tudom, hogy a bácsi élete néhány óra, legfeljebb egy-két kurta nap. Eny- nyi van mindössze hátra az életből. A gyógyszer értéke, amelyet naponta fölhasználnak, körülbelül tízezer forint... — Harc az órákért, a napokért — mondja az orvos. Ebben a szobában a különösen súlyos betegek fekszenek. A szomszédos ágyon efj ismerősömtől sokkal idősebb ember. Ö minden bizonnyal jobban lesz, még csak parányi volt a daganat. — Hogy érzi magát, bácsika? Ismerősöm rám néz., Észreveszem a szeme villanásán, hogy megismer. — Nem leszek jobban. Tudom biztosan. Érzem. — Es a szenvedésektől elcsigázott kezével a gyomrára mutat. — Ügy ég itt. Olyan nagyon fáj. Legszívesebben sírnék, mint egy anyjától kikapott gyerek... A gondolkodás, a következtetés kifogástalan, az öntudat tökéletes, de a szem tükrében tört fények vibrálnak. Az orvos mond néhány kedves szót, amire a beteg felfigyel. Es mosolyog. Valami a szívembe markol. Most látok életemben először halálos beteget mosolyogni. Pedig tudor hogy iszonyatosan szenved, hogy mindösr; néhány lépése van a sírig. Es mégis ereje r mosolyogni kezelőorvosa kedves szavai Nem is sejtettem, hogy mosolyt látni egy hr lálos ágyon, egy halálos beteg arcán, milyer fájdalmas. És bocsássanak meg. ekkor egy pillanatra magamra, magunkra gondoltam. Mennyire nem tudunk — sokszor egészségesen sem — parancsolni önmagunk mk ... Milyen gyöngéi: vagyunk és milyen erős ez az ember, aki szörnyű kínjai között, a halál karjaiban is tudott mosolyogni... |VT óra tavasz óta figyeltem ezt a tábla *V búzát. A mély szántásban gyorsan csírázott a mag és a fekete földre bársonyos, puha takarót borított a természet. Április derekán már a nyúl füle sem látszott ki a vetés közül, de májusban mindennap eső után sóvárgott a föld. A növény szinte küzdött, erőlködött, a szó szoros értelmében birkózott az aszállyal. Egyszer néhány szál pipacsot is szedtem meg kék búzavirágot a szobai vázába, de azok is csenevészek, szomjasak voltak. Május közepe táján aztán valahára megdördült az ég, és langyos eső áztatta a határt. A búzavetés szinte fellélegzett. A már-már sárguló élet újra haragoszöld színt kapott, és rövidesen szárba szökkent a búza. Nem sokkal azután, hogy megint arra jártam, bontakozó kalászokat simogatott a délutáni szellő. — Most megint eső kellene! — mondta egy határ járó, de bizony — néhány szem harmattól eltekintve — „áldás" nem hullott. Tegnap megint az ismerős vidéket jártam. Nagyot néztem, hogy a szörnyű szárazság ellenére, hogy megemberelte magát a búza. Érett kalászok hajtottak alázatosan fejet és ameddig a szem ellátott, szalmasárga volt minden. — Itt az ideje, hogy arassunk — állt meg ''ellettem a kombájnos, régi ismerősöm. — Csoda, hogy ennyire is fejlődött... — A mélyszántás, meg a törődés... — '' ö határozottan, és a tenyerében szétnyo( ? néhány kasza alá érett kalászt. A behemót gépóriás már ott állt a dűlő- on. A kombájnos zsíros-olajos siltes sapká- i alól a messzeséget kémlelte, úgy tűnt, ■úntha számítgatott volna valamit. — Holnap estére itt már csak tarlót talál mondta búcsúzóul, és kezet nyújtott. Félóra múlva a kombájn, a dübörgő gépmammut megkezdte a búza aratását a káli homokon... a néni? Az orvos megkérdezi. — November negyedikén töltöm be a kilencvenkilencet, és november ötödikén lépek a századikba. Maczkó Kálmánnét május 31-én hozták be a kórházba a szomszédok Füzesabonyból. Életében csak ők maradtak, akik gondját viselték, a kedves, jó szomszédok. A néni hosszú évek óta nem látott már, nem is hallott! A bal szeme fájt nagyon, ezzel már semmit nem érzékelt a világból, a jobb szemével is csak foltokat látott, öregkori szürke hályog támadta meg mindkét szemét. A bal szem egyre jobban fájt, ahogy a zöld hálvog is átvette uralmát. Az orvostudományban a legmodernebb módszer: el kell távolítani a szürke szemlencsét. A műtétre — amely a néni kora miatt szinte egyedülálló, — a napokban került sor az egri kórház szemészetének műtőjében. Közel húsz percig tartott, de több hét eltelt, míg az orvosok kimondhatták a végső szót, amely gyógyulást jelentett. Maczkó Kálmánná már jól lát, s ha megkapja a megfelelő szemüveget, még jobban körülnézhet a napvilágon, s köszöntheti azokat, akik évszázados jubileumán szeren- csekívánatokkal keresik feL k. g. a Vita szakközéj) isii óláról Hétfőn többnapos értekezletsorozat kezdődik a Művelődésügyi Minisztériumban. A megyei középiskolai általános felügyelők, a megyei szakoktatási előadók, továbbá az általános iskolai tanulmányi felügyelők részére rendeznek tanácskozást. A napirenden egyebek közt megvitatják a szakközépiskolák helyzetét és időszerű feladatait, a szakmunkásképző iskolákban végzett fiatalok középiskolai továbbtanulásának feltételeit is. Megtárgyalják a szakközépiskolai tantervi munkálatok helyzetét, a szakközépiskolai rendtartás és felügy#^ let egyes kérdéseit is.
