Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-19 / 142. szám

Szállásról szállásra • • • Szállásról szállásra jártam a Heves megyei Építőipari Vállalat egri főépítés-vezető­ségének szállógondnokával Hol élnek, hogyan élnek a szállólakók? Ez érdekelt. — Több helyen vannak el­szállásolva az embereink — mondja a gondnok. — Nincs nagy szállónk, csak hat ki­sebb, amelyeken 450 dolgo­zónk lakik. Tizenkét magán­háznál berendezett szállónk van. — Hogyan igyekszenek otthonosabbá, kulturáltabbá tenni ezeket a szállásokat? Van mindenütt rádió, olva­sási lehetőség? — Sajnos, a legtöbb szál­lólakó igénytelen. Sokan nem is tisztálkodnak rei dszere- sen, a tiszta ágynemű néhány nap múlva olyan, mint amit egy hónapig használnak. A szociális-kulturális ellátás nem kielégítő, különösen a magánházaknál, ahol rádió ; sincs, meg zuhany sem Au- i gusztusra viszont felépül a ■ modern, négyszáz személyes . szállónk, ez sok gondunkat megoldja. Igaz, nem rajon­ganak érte különösebben az említett igénytelenek, lert1 ott nagyobb lesz a higiéniai követelmény. — És a térítési díj? — Százharminc forint lesz havonta. — Most mennyi? — A szállásokon ennek a | fele, magánházaknál pedig : tizenöt forint havonta. A vál- ; lalat persze 120 forintot fizet ágyanként a tulajdonosok­nak. ★ Az első „magánszálló”. Ma­gas földszintes, új, nagy ház. ; A szuterénban vannak a szállásnak kiadott szobák. Három szoba, 17 festetlen vaságy, faragott asztal, rajta száraz kenyér, mosatlan vi­zespoharak, az ablakon füg­göny helyett sárguló csoma­golópapír. Savanyú, áporo- dott a levegő. — Szoktak itt szellőztetni is? — Igen, este, mielőtt a Bá­csik megjönnek — mondja a házigazda szemüveges kisfia, aki egyedül tartózkodik ott­hon. Hangosan számolok: 17x120 az annyi, mint 2104 forint. Ennyiért legalább jó levegőt lehetne engedni a szobákba. Napközben is. Aztán még több helyen jár­tunk: volt emberibb is volt kevésbé emberi szállás is. ★ Este van, vacsoraidő. A tv és a rádió hangja árad a sze­rény külsejű Malom utcai munkásszálló ablakaiból, öten—hatan a szálló előtti kis füves téren kugliznak. Nagyokat nevetnek. A fűben egy táskarádióból cigányzene szól. Az ételmelegítőben a főző­lapos villanyrezsókon vacso­rát főznek. Jó illatok térjen- genek. — Sokan főznek? — érdek­lődöm a vacsorakiosztótói. — Mikor hogy. Most elég sokan. Hétfőn ugyanis min­denki beteg lett a töltött ká­posztától. Ilyenkor vissza­rettennek az üzemi vacsorá­tól. — Ilyesmi gyakran előfor­dul? — Ritkán. Nem tudom, mi lehetett az oka. Sorra járom a közös helyi­ségeket: mosdó, zuhanyozó, klubszoba. A klubban televí­zió, pingpongasztal. Egymás után szállingóznak az embe­rek a tv-t nézni. A szobák legtöbbjében már ágyban feküdtek. Az egyik szobában hárman az ágyban olvasgattak, a többiek csen­desen beszélgettek. Egy ku­bikosbrigád, Kuli János bri­gádja lakja a szobát. Mind­nyájan tiszafürediek. Néha- nyan már egy évtizede itt dolgoznak, ennél a vállalat­nál — Csendes szálló ez — mondják. — A baj az, hogy most, vagy három hete mesz- sze kell munkába járni: öt —hat kilométert gyalogolunk, s este bizony nem nagy ked­• • Oivenéves les* a Kommunista Iffj A KISZ központi bizottsá­gánál megkezdődtek az elő­készületek a magyar mun- kásmzogalom közelgő félév­százados jubileumainak mél­tó megünneplésére. A ter­vekben rangos helyet kap az IMSZ megalakulásának 50. évfordulója; országszerte megemlékeznek arról hogy 1918. december 30-án hon­fi sági mozgalom tott zászlót a Kommunista Ifjúmunkások Magyarorszaí- gi Szövetsége. Történeténél: feldolgozására már az elmúl, időszakban is sok helyi kez­deményezés bontakozott ki. A KISZ központi bizottsá­ga pályázatot hirdetett a hi­vatásos kutatók és szakem­berek valamint a „műkedve­lő történetírók” számára. ve van az embernek a pihe­nésen kívül semmihez. A tv-t ők is szeretik, főleg a filmeket nézik szívesen. Az olvasásról Borbély István megjegyzi: — Nyáron ugyan kevesebb idő jut erre, de télen, ami­kor délután négykor befejez­zük a munkát, hosszúak az esték. Van is könyvtár, de nem cserélik a könyveket. Ugyanaz a kétszáz könyv van itt, ami már 1963-ban is itt volt. Én már nem talá­lok új olvasnivalót. — Nem lehetne cserélni ezeket a könyveket? — kér­dezik? ★ A tapasztalatokat nehéz lenne összegezni, s főleg a megoldatlan részletkérdések­re elfogadható, általános re­cepteket adni. A tény: az igénytelenség nem statikus állapot, legfeljebb arról van szó: lassan változik a szem­lélet. Ezt azonban gyorsítani lehet, főleg a körülmények megváltoztatásával. Az épí­tők új szállója ebben a vo­natkozásban forradalmi vál­tozást ígér: kultúráik kényel­mes viszonyok közé kerül­nek azok, akik eddig — mun­kájukkal — ezt csupán má­soknak tették lehetővé. Faludi Sándor Miért nincs telefon az egri Bródy Moziban? Persze, hogy nem nagy •ügy, de azért bosszantó. Különösen akkor, ha úgy estefelé hirtelen elhatároz­za az ember, hogy moziba megy, s fel akarja hívni a pénztárt, megérdeklődni: van-e jegy és ha van, fél­retetetni. De az egri Bró- dy-moziban nincs telefon. Persze, hogy nem nagy ügy. Csak bosszantó és ké­nyelmetlen. De ne adj is­ten, nagy ügy is lehet. A moziba sokan járnak, vala­ki rosszul is lehet és sür­gős orvosi segítségre szo­rul, vagy a tűzoltókat kell riasztani —, mert tűz is lehetséges .., De nincs te­lefon! Miért? Érdeklődéssel várjuk az illetékesek válaszát. — m — IJgyésiséul vizsgálat a tartási, életjáradéki és öröklési szerződésekre»! A Legfőbb Ügyészség irá­nyításával a megyei főügyész­ségek, s az általuk kijelölt já­rási, városi, kerületi ügyész­ségek megvizsgálták a tartá­si, életjáradéki és öröklési szerződésekkel kapcsolatos államigazgatási és bírósági eljárás törvényességét. A vizsgálat 1967 második fél­évet ölelte fel, s 602 állam- igazgatási szerv — köztük 435 községi tanács — vala­mint 70 bíróság határozatai­ra, illetve ítéleteire terjedt ki. Ennek kapcsán 8414 ál­lamigazgatási határozatot és 783 bírósági ítéletet tanulmá­nyoztak. Mint ismeretes, e szerződé­sekkel kapcsolatban tavaly több jogszabály jelent meg. A vizsgálat megállapítot­ta: a hatósági jóváhagyás, il­letve ellenőrzés megfelelő jo­gi eszköz ahhoz, hogy az el­tartók esetleges visszaélé­seit megakadályozzák, s a személyes körülmények foly­tán jelentkező konfliktusokat békés úton rendezhessék. A jogi rendezés — eseti hiá- nypsságoktól eltekintve — betöltötte célját. A pozitív tapasztalatok mellett törvényességi szem­pontból több kifogásolható FESTŐ AZ EGRI UTCÁH Sokan keresik fel Egert műemlékei, érdekes épületei miatt. Van, aki fény­képezőgéppel, van, aki az ecsettel örökíti meg a szebbnél szebb műemléke­ket. Joachim Jasinski a Német Demokratikus Köztársaságból utazott Eger­be, hogy ecsetjével vászonra vigye a föszékesegyházat. (Foto: Kiss Béla) jelenségre figyeltek fel. Leg­több hiányosság a községi ta­nácsok vb-titkárainak gya­korlatában jelentkezett. Ki­sebb mértékben a járási, a városi, s részben a megyei államigazgatási szervek ez irányú tevékenységében is tapasztaltak hiányosságokat. A vb-titkárok által lefoly­tatott eljárásban több mu­lasztást állapítottak meg. Előfordult például, hogy olyan szerződést is jóváhagy­tak, amelynek eltartottja meghalt, vagy életjáradéki szerződést tartási szerződés­nek minősítettek. A jóváhagyott szerződések teljesítésének rendszeres helyszíni ellenőrzését a taná­csi szervek gyakran elmu­lasztják, a megtartott hely­színi ellenőrzések többsége formális. A készített feljegy­zések, jegyzőkönyvek sablo­nosak, szűkszavúak, s ezek­ből nem állapítható meg a szerződési kikötések teljesí­tése. A vizsgálat több elvi és gyakorlati kérdésre hívta fel a figyelmet és szükséges len­ne, hogy ezeket minél előbb megoldják az irányító állam- igazgatási és bírósági szer­vek. Így például felmerült, hogy szükséges-e a mezőgaz­dasági szakigazgatási szerv előzetes hozzájárulása, ha a tartási szerződéssel az eltar­tó mező- vagy erdőgazdasá­gi ingatlan tulajdonjogát szerzi meg. Az ügyészségek a vizsgá­lat alapján számos ügyben intézkedtek a hibák meg­szüntetésére, s több javasla­tot juttatnak el az illetékes szervekhez. (MTI) Pénteken reggel kezdődik a nyár Szerdától szombatig — te­hát négy napon át a Nap 3 óra 46 perckor kel, a nap­nyugta pedig 19-e és 22-e kö­zött pontosan este háromne­gyed nyolckor következik be. Vagyis 15 óra és 59 percig járja útját a Nap a horizont fölött, az éjszakák pedig en­nek megfelelően csak 8 óra I percen át tartanak. A hi­vatalos csillagászati nyár jú­nius 21-én, pénteken reggel 9 óra 13 perckor kezdődik. A nappalok 15 óra 59 per­ces tartama egészen 25-ig megmarad. Még a hó utolsó napján is csak öt perccel rö- videbb a nappal a 16 óránál. — Hát akkor elmesélem neked, hogy ml történt azután — folytatta Lecoq úr. — Ittál, és annyira berúgtál hogy a rád bízott pénz egy részét elverted. Ezért rémültél meg annyira tegnap reggel, mikor megragadtak, pedig akkor még semmit sem tudtál. Azt hitted, sikkasztásért tartóztatnak le Aztán, mikor megtudtad, hogy éjjel meg­ölték a grófot, s eszedbe jutott, hogy az este mindenféle rabláshoz meg gyilkossághoz szükséges szerszámot vásá­roltak. s nem ismered sem a címét, sem a nevét annak a nőnék, akinek átadtad a csomagot, s ráadásul meg vol­tál győződve arról, hogy hiába magyarázod, honnan szár­mazik a zsebedben talált pénz. senki sem fog hinni ne­ked, hát ahelyett, hogy azon gondolkoztál volna, miképp bizonyíthatod be ártatlanságodat, megijedtél és azt hitted, úgy menekülsz meg, ha hallgatsz. Bizonyos, hogy a vádlott arckifejezése szemlátomást megváltozott. Idegei lecsillapodtak, az imént még gör­csösen összeszorított ajka szétnyílt. Leikébe reménység költözött, de ellenállt. — Csináljanak velem, amit akarnak — mondta. — Ej hát mit csináljunk egy ilyen lükével, mint te? , — kiáltott Lecoq úr mérgesen. — Kezdem azt hinni, hogy ; emmirekelő fickó vagy. Egy jóravaló ember megértené, hogy ki akarjuk húzni a csávából, és megmondani az iga­zat. Szánt-szándékkal meghosszabbítod a vizsgálati fog- , ságot. Hát majd megtanulod, hogy az a legnagyobb ra­vaszság, ha az ember megmondja az igazat. Utoljára kér­dem. hajlandó vagy felelni? Guespin megrázta a fejét. — Hát akkor menj vissza börtönbe, a magánzárkád­ba, ha egyszer ott olyan jól érzed magad — fejezte be a detektív. ... . , Szemével a vizsgálóbíró helyesleset kereste, s így bzólt: — Csendőrök, vezessék el a vádlottat. A vizsgálóbíró utolsó kétségei is eloszlottak, mint köd a napon. Az igazat megvallva, bizonyos mértékig kínban volt hogy olyan rosszul bánt a detektíwel. Most legalább igyekezett jóvátenni hajdani ridegségét, amennyire tőle telt — ön ügyes ember, uram — mondta Lecoq úrnak. — Nem is beszélve megdöbbentő éleslátásáról, mely telepá­tiának is beillenék, ez az iménti kihallgatás remekmű volt a maga nemében. Gratulálok, és jutalmat fogok kér­ni főnökeitől az ön számára. A detektív szemérmesen lesütötte szemét a bókok hal­latára. Gyöngéden nézte a cukorkásdobozon díszelgő csú­nya asszonyt, és bizonyára így szólt hozzá: „Hát végre győztünk, édesem, ez a zord hivatalnok, bármennyire utálja is intézményünket, melynek ml va­gyunk legszebb ékessége, most bocsánatot kér. elismeri és magasztalja hasznos szolgálatainkat.” — Uram, dicsérő szavainak csak felét fogadom el, engedje meg, hogy másik felét áthárítsam a békebíró úrra. Plántáit bácsi tiltakozni akart; — Ö, azért a néhány felvilágosításért! — mondta; —• Nélkülem is kiderítette volna az igazságot. A vizsgálóbíró fölemelkedett. Erőt kellett ugyan ven­nie magán, de nemeslelkűen mégis odanyújtotta kezét Lecoq úrnak, aki tiszteletteljesen megszorította; — Nagy lelküsmeret-fúrdalástál kiméit meg, úram — szólt Domini úr. — Biztos, hogy előbb-utóbb fény de­rült volna Guespin ártatlanságára, de az a gondolat, hogy egy ártatlant tartottam börtönben s zaklattam kihallga­tásaimmal, sokáig marcangolta volna lelkemat. s megza­varta volna álmomat. — Pedig Isten a megmondhatója, hogy ez a szeren­csétlen Guespin nem különösebben érdekes — válaszolta a detektív. — Nagyon mérges lennék rá, ha nem tudnám, hogy félbolond. Domini úr összerezzent. — Még ma kihozatom a magánzárkából — mondta —, máris. — Ez valóban irgalmas cselekedet lesz — mondta Lecoq úr —, de a fene essen a konok fejébe! Mennyire megkönnyíthette volna a dolgomat! Ugyanis a véletlen segítségével összeszedhettem a legfontosabb tényeket, rá­jöttem, hogy megbízták valamivel, megsejtettem, hogy nó is volt a dologban, de hát én sem vagyok boszorkány, a részleteket nem tudom kitalálni. Hogy keveredett bele miss Fancy ebbe az ügybe? Cinkos vagy csak eljátszott egy szerepet, s nem tudta, mi van mögötte? Hol találko­zott Guespinnel, hová vitte? ö itatta le a szerencsétlen flcitást, ez világos, hogy ne mehessen Batignollesba. Tré- morel biztos elhitetett vele valami mesét. De mit? — Én azt hiszem — vágott közbe a békebíró —, hogy Trémorel nem sokat törte a fejét ezeken az apróságokon. Megbízta valamivel Guespint és Fancyt, de semmi ma­gyarázatot nem adott. Lecoq úr elgondolkozott egy pillanatra; — Lehet, hogy igaza van, úram — mondta végül. — Fancy azonban biztos külön utasítást kapott, hogy meg­fossza Guespint minden alibi lehetőségétől. — De hát ettől a Fancytól mindent megtudunk majd — mondta Dimini úr. — Számítok rá, uram, és remélem, hogy negyven- nyolc órán belül megtalálom, és erős rendőri fedezettel Corbeilba küldöm. Ezek után fölállt, s fogta kalapját éte sétapálcáját, melyet jövet az egyik sarokban hagyott. — Mielőtt távoznék... — fordult a vizsgálóbíróhoz. — Igen, tudom — vágott közbe Domini úr —, Hector de Trémorel gróf elfogatási parancsát várja, — Igen — felelte Lecoq úr, — mivel most már, hoz­zám hasonlóan, a bíró úr is azt hiszi, hogy életben van. —■ Nem hiszem, hanem tudom. Domini úr íróasztalához húzta karosszékét, és kiállí­totta a szörnyű iratot, melyet elfogatási parancsnak ne­veznek. A TÖRVÉNY NEVÉBEN Mi, a kerület elsőfokú bíróságának vizsgálóbírója stb... a bűnvádi perrendtartás 91. és 94. paragrafusa értelmében a karhatalmi szervek minden alkalmazottjának megpa­rancsoljuk és elrendeljük, hogy a törvény rendelkezése szerint nevezett Hector de Trémorelt stb., stb. Mikor befejezte, átadta az iratot Lecoq úrnak, és így szólt: — Tessék, és remélem, hamarosan megtalálja ezt a hétpróbás gazembert. — Ö, persze, hogy megtalálja! — kiáltott fel a cor- beili rendőr. — Legalábbis remélem. Még fogalmam sincs, hogy kezdek neki, de ma éjjel elkészítem a csatatervet. Ezzel a detektív elbúcsúzott Domini úrtól, és Plan­tat bácsival együtt távozott. Gendron doktor ott maradt a bíróval, hogy megbeszéljék Sauvresy exhumálását. Lecoq úr már ki akart lépni a törvényszéki palotából, mikor valaki megrántotta a kabátújját. Megfordult, és a corbeili rendőr állt ott: pártfogását kérte, könyörgött ve­gye maga mellé, meg volt győződve, hogy ha ilyen nagy vezér alatt szolgál, ö is kiválóan fogja érteni a dolgát. Lecoq úr csak üggyel-bajjal tudott megszabadulni tőle. Végre kettesben maradtak az utcán az öreg békebí­róval — Későre jár — mondta Plantat bácsi —, talán nem lenne ellenére még egyszer megosztani velem szerény vacsorámat, s elfogadni szíves vendéglátásomat. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents