Heves Megyei Népújság, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-18 / 141. szám

Dalos-ünnep és orgonaavatás

Az Egri Szimfonikusok újabb sikere

EGRI NYÁR — 68

|A X. Egri

ÍDalasünnepre érkező kórusok értékes, magasért ntfl műsorokat hoztak tarsolyukban. Nein túlzás azt állít

ni, hogy a

a.réneklesnek, mint mozgalomnak, összetartó erejét, sajátos céljait és időszerűségét i$ indokolva létük, illetve hallottuk. Ezek- 1. -n az ötven- ítatvan tagú

Közreműködött: Banda Ede, Kossuth-dí- jas gordonkaművész.

rí együtt éneklésnek olyan igénye és fegyelme mutatkozott meg, amely nemcsak cjjst biznyítja, hogy a kórus- irodalom alkotásait szeretik, élvezik megszólaltatásukat, hanem azt is, hogy az önmaguk számára ■áldozatos munkával megszerzett zenei élményén túl hatni tudást minden esetben értékes karmesteri egyéniség és munka ötvözte egésszé.

Szemmel láthatóan minden kórus kimunkált műsort, reprezentatív számait kötötte csokorba ez alkalomra. A mai magyar szerzők mellett elsősorban — és nem véletle- fiül — a barokk kórusművek Szólaltak meg. A barokk művek reneszánszát talán az a fenséges hangnem indokolja, ahogyan a barokk világ embere az emberi leiekről, az emberi érzelmekről vall.

A pécsi Mecsek kórus nagy hatással adita elő karmesterének, Tillái Aurélnak Sárközi szőttesét, a tatabányai Bányász-énekkar műsorából — karnagy Vgrin Gábor — Balázs Ej uhnyem-jét emelnénk ki. A KISZ Központi Művészegyüttes egyetemi énekkarát Nógrádi László vezényelte és műsorukból Kodály Székely keservesét jegyezzük fel.

A legnagyobb hatást — éppen mai művekkel és a humanista mondanivalót hangsúlyozó tartalommal — a Munkásőrség Központi Férfikara érte el. Alekszandrov Poéma Ukrajnáról című

kompozíciójában a szólót Kovács Péter, az Operaház baritonja énekelte.

A Zámbó István által vezényelt Veszprémi Vegyeskar jóhírének megfelelően Kodály Molnár Annáját adta elő megrázó drámaisággal.

Az OK1SZ Erkel Ferenc Kórusa Makiári József vezetésével mutatta be műsorában Kodály Jézus és a kuiá- rok című művét.

Két összkari szám, Kodály két műve zárta a háromórás — valóban ünnepélyes — ünnepi hangversenyt A házigazda szerepét a Szilágyi Gimnázium és a tanárképző főiskola kórusa vállalta.

★

Vasárnap délután az egri házasságkötő teremben Kovács Endre orgonaművész avatta a felújított orgonát. S aki a rekkenő kánikulában vette magának a fáradtságot és ellátogatott erre a hangversenyre, amely teljesen a barokk zene jegyében fogalmazódott, az nemcsak remek zenei élményt kapott, de megismerkedhetett a barokknak néhány ritkán hallott alkotásával is. A műsort a,Bach- muzsika uralta, ez az áradó zenei gondolkodás. amely mindent meg akar örökíteni az emberről. A mai hallgatónak az az érzése, hogy a baAz első vereség idegenben

Hiskolci VSC —Kari Dózsa 3:1 (2:1)

Faliszek és Czibere harca, a labdáért.

(Molnár I, felvétele)

rokk zenészek nemcsak a legszellemesebb zened dallamokat örökítették meg kottafejekben, hanem azokat a töprengéseket. elgondolkozáso- kat is, amelyek a végső mondanivalóikhoz vezetnek. Ezért hat aztán egy-egy mű befejező hangtömbje megrendítsen és vallomás-szérűén. Kovács Endre játéka maradéktalanul közvetítette ezt a világot hallgatóságának. Ezen az orgonahangversenyen Forgács Éva magánénekes mutatott be három barokk számot: Händel Messiásából egy áriát, Bach Pünkösdi kantátából egy önálló részt és Krebs áriáját. A mai színpadi nyelvhez képest szokatlanul ünnepélyes dallamvilág eleven hatást ért el.

★

A vasárnap esti hangversenyen az Egri Szimfonikusok eddigi működésük talán legszebb és művészileg is legértékesebb hangversenyét adták. Mozart Szöktetés a szerájból című operájának finoman kidolgozott nyitánya mellett Dvorzsák Élj világ szimfóniáját a mű teljes átélésével szólaltatták meg Farkas István karmesteri érdemét öregbíti ez a hangverseny és nem titkoljuk azt a reményünket, hogy a továbbfejlődés művészileg és szervezetileg is ilyen lépésben, ilyen kitűnő ütemben halad majd az Egri Nyár eijöivő heteiben, hónapjaiban.

Banda Ede Kossuth-dí j as ez esti hangverseny gordonkaművésze Haydn D-dúr gordonkaversenyében hangszerének minden virtuozitását és a vonós muzsika minden szépségét bemutatta.

(farkas) |

(Folytatás az 1. oldalról)

A nagy számú egri szurkolótábor a rekkenő hőség---------1-------/l

es i'bEí YÖPÖSIfAúVH/V -.80 ú,He'r

ben vonaton, autón, teherautón, motorkerékpáron annak a reményében utazott Miskolcra, hogy a Dózsa a komlói siker, majd a Ferencváros elleni hősi helytállás után most is kitesz a lila—fehér színekért. Sajnos, csalódniuk kellett. Csalódniuk, mert a csapat olyan erőtlenül, olyan gyengén és kellő akarat nélkül játszott ezen a mérkőzésen, hogy nem is következhetett be más, mint vereség. Tegyük rögtön hozzá: ez a vereség nagyobb is lehetett volna, ha a miskolci csatárok jobban kihasználják helyzeteiket. Néhány egri játékosnál a gyenge játék némi önteltséggel és könynyelműséggel is párosult — legalábbis az első negyedóra után ezt állapították meg a nézők. Persze az igaz, hogy a pálya talaja göröngyös volt, s a napon a 40 fokot is elérte a hőmérő higanyszála — ezek azonban mindkét csapatot egyformán sújtották...

Egyénileg Bulyovszky két gólért is hibáztatható, csakúgy, mint az elég gyakran zavarba jövő és durva helyezkedés! hibákat vétő hátvédhármas. Tátrai volt az egyetlen játékos, aki becsülettel „végighajtotta” a 90 percet és átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Rajnából hiányzott a robbanékonyság, Varga nagy igyekezettel harcolt, sokat vállalt magára, de a végére elfáradt. Faliszek és Kovács S. az első félidőben jól megállta a helyét; szünet után azonban mindketten erősen visszaestél«. Szűcs meg sem tudta közelíteni a Ferencváros ellen mutatott jó játékát, a helyére beállt Budai alig vétette magát észre. Az enerváltan mozgó Lakinger játéka nagy csalódást okozott.

Soós G. játékvezető hibájául főleg az róható fel, hogy a miskolci játékosok sportszerűtlenségeit nem torolta meg kellőképpen.

(somody)

További eredmények:

Oroszlány—Budafok 4:1 (2:0), Kecskemét—Szállítók 1:0 (1:0), Nagybátony—Várpalota 3:0 (1:0), Özd—Nyír- egyháza 3:2 (1:1), Győri Dózsa—BVSC 2:1 (1:1), Komló —Ganz-MÁVAG 1:0 (0:0).

A bajnokság állása:

1. Komló

16

9

5

2 24: 9 28

2. Kecskemét

16

9

5

2 20:12 23

3. Eger

16

6

8

2 21:15 20

4. Bp. Előre

16

7

4

5 17:12 18

5. Várpalota

16

6

6

4 20:15 18

6. Oroszlány

16

7

3

6 24:14 17

7. MVSC

16

5

7

4 16:14 17

8. Bp, Spart.

16

4

9

3 19:19 17

SZMTE

16

7

3

6 18:18 17

1.0. MÁVAG

16

5

6

5 14:15 16

11. Szállítók

16

6

3

7 17:17 15

12. Nagybát.

16

5

5

6 19:20 15

13. BVSC

16

5

3

8 22:24 13

14. Győri D.

16

4

5

7 17:25 13

15. Pécsi B.

16

4

4

8 15:24 12

16. Özd

16

3

6

7 9:18 12

17. Nyíregyh.

16

3

5

8 11:18 11

18. Budafok

16

3

5

8 15:29 ll’

YÖeöSHAúVH/Y -.80 ú,He'r

* v ' -te&l/up

A KARRIERISTA

A szerencsétlen valfeuillui kertész húsz évet öregedett huszonnégy óra alatt. Tekintete riadt volt, összeszorított ajka közt tajték bugyborékolt. Olykor görcsbe rándult gégéje elárulta, milyen nehezen tudja lenyelni a nyálát.

— Hát lássuk — mondta a vizsgálóbíró —, jobb belátásra tért?

A vádlott nem felelt

Hajlandó beszélni?

Guespin tetőtől talpig megvonaglott dühében szeme villámokat szórt.

— Beszélni! — mondta rekedten. — Beszélni! Ugyan minek?

Kétségbeesett mozdulatokat tett, mint aki elhagyja magát, lemond harcról és reményről, és így kiáltott:

— Hát mit vétettem én önöknek, édes Istenem, hogy így kínoznak? Hát mit mondjak? Hogy én vagyok a tettes? Ezt akarják? Jó, hát, igen, én vagyok! Most már elégedettek lehetnek. Vágják le a fejemet, de gyorsan, nem akarok szenvedni.

Komor döbbenet fogadta Guespin kijelentését. Micsoda? Vallott!...

Domini úrban legalább volt annyi jó ízlés, hogy nem új- jongott, hideg maradt, de ez a vallomás kimondhatatlanul meglepte.

Egyedül Lecoq úr nem jött egészen zavarba, noha 6 is meglepődött. Guespinhez lépett, és a vállára csapott:

— Ugyan, pajtás — mondta atyai hangon —, ostobaságokat fecsegsz. Azt hiszed, a vizsgálóbíró úr valami rejtelmes okból haragszik rád? Nem, ugye? Gondolod, hogy nekem érdekemben áll a halálod? Szintúgy nem. Bűncselekményt követtek el, s most keressük a tettest. Ha ártatlan vagy, segíts megtalálni a bűnöst.

— Mit csináltál szerdáról csütörtökre virradó éjszaka?

De Guespin továbbra is kitartott ádáz, ostoba konokságában. Konok volt, mint egy féleszű, mint egy vadállat.

__Megmondtam, amit mondtam — szólt

Ék

re Lecoq úr hangot váltott, a nyájasságból szigorúságba csapott át, hátrább lépe, minha így jobban le tudná mérni a hatást...

— Nincs jogod hallgatni, érted? — folytatta. — Es ha mégis hallgatsz, te agyalágyult, azt hiszed, a rendőrség nem tud mindent? Szerda este egy megbízást kaptál a gazdádtól, ugye? Mit adott neked? Egy ezerfrankos?

A vádlott teljesen elbambulva nézett Lecoq úrra.

— Nem — dadogta —, egy ötszázfrankost.

A detektív valóban megrendült, mint minden nagy művész a darab tetőpontjának pillanatában. Meghökkentő nyomozói lángelméje sugallta ezt a vakmerő lépést, s ha ez beválik, megnyerte a játszmát.

— Most pedig — szólt —, mondd meg a nő nevét.

— Nem tudom, uram.

— Hát ilyen ostoba vagy? Alacsony, ügye, elég csinos, barna, sápadt és nagyon nagy szeme van?

— Hát ismeri? — kérdezte Guespin, s hangja remegett az izgalomtól.

— Igen, pajtás, és ha akarod tudni a nevét, hogy imáidba foglalhasd, hát tessék, Jenny Fancynak hívják.

Akik valóban fölényesen értenek egy szakmához, sohasem élnek vissza kicsinyesen fölényükkel, elegendő jutalom számukra az a titkos öröm, hogy láthatják, elismerték kiválóságukat.

Lecoq úr tehát csöndben élvezte a győzelmét, míg hallgatóit bámulatba ejtette éleslátása. Ugyanis néhány gyors számítással nemcsak Trémorel ötletét találta ki, hanem az eszközöket is, amelyekkel célhoz ért.

Guespin haragját óriási csodálkozás váltotta fel. Azon- töprengett, s a többiek jól látták homlokán, milyen erősen gondolkodik, hogy ez az ember hogyan szerezhetett tudomást olyan cselekedetekről, melyekről ő joggal hihette, hogy titokban zajlottak le.

De a detektív ismét a vádlotthoz fordult.— Mivel én megmondtam neked a barna nő nevét — szólt —, most te magyarázz! él, hogyan és mikor adta át neked Trémorel gróf az ötszázfrankos bankjegyet?

— Már indulóban voltam, a gróf úrnak nem volt aprópénze, de nem akart elküldeni Orcivalba, hogy felváltsam, hanem vissza kellett hoznom a maradékot.

— És miért nem csatlakoztak társaidhoz Weplemél, Batignolles-ban?

Semmi válasz;

— Milyen megbízást kaptál a gróftól?

Guespin habozott Tekintete egyik hallgatójáról a másikra vándorolt, a vizsgálóbíróról Plantat bácsira, az orvosról a corbeili rendőrre, s úgy látta, mindenki gúnyosan méregeti.

Az a gondolata támadt, hogy ezek itt mind csúfot űz- nek belőle, csapdát állítanak neki, s ő beleesett. Azt hitte válaszai rontottak a helyzeten. Erre szörnyű kétségbeesés fogta eL ------— Ó! — kiáltott Lecoq úr felé fordulva. — Maga becsapott, maga nem tud semmit, a hamisat védte, hogy kiugrassa az igazat. Én meg voltam olyan együgyű, hogy válaszoltam magának, s most ellenem fordítja szavaimat.

— Micsoda? Már megint butatságokat fecsegsz?

— Nem, hanem most már világosan látok, másodszor nem szed rá Inkább meghalok, uram, de egy szót sem szólok többé.

A detektív meg akarta nyugtatni, de Guespin esztelen csökönyösséggel tette hozzá:

— Különben pedig vagyok olyan ravasz, mint maga. Ugyan, csupa hazugságot mondtam.

Senki sem csodákozott a vádlott hirtelen visszakozásán. Mert van olyan vádlott, aki ha egyszer bezárkózott egy bizonyos védekezési rendszerbe, többé ki nem mászik belőle, akár a teknőstoéka a páncéljából, bár olyan is van, aki minden újabb kihallgatáson mást mond, ma tagadja, amit tegnap állított, s holnapra mar valami képtelen eseményt talál ki, hogy később azt is megcáfolja.

Tehát Lecoq úr hiába próbálta szóra bírni Guespint, és Domini úr is hiába igyekezett kihúzni belőle valamit. A gyanúsított úgy döntött, hogy minden kérdésre csak ennyit felel:

— Nem tudom.

A detektív végül is elvesztette türelmét.

— Nézd — mondta a vádlottnak —, én okos fiúnak tartottalak, pedig szamár vagy. Azt hiszed, semmit sem tudunk? Hát ide hallgass: Denis-né lakodalmának estéjén. épp mikor indulni készültek társaiddal együtt, kölcsönkértél húsz frankot az inastól, hivatott a gazdád. A legnagyobb titoktartást parancsolta, s te meg is tartottad a titkot, ezt meg kell hagyni, és arra kórt, válj el az állomáson a többi cselédtől, menj el a Forges de Vulcainbe, vegyél neki egy kalapácsot, egy reszelőt. egy feszítővasat és egy tőrt. Ezeket a tárgyakat egy nőhöz kell elvinnend. Ekkor kaptad a gazdádtól azt a híres ötszázfrankost:. Azt mondta, hogy reggel, ha megjössz, majd odaadod a visz- szajáró pénzt

Igen, így volt, kiolvasták a vádlott szeméből. De ő így válaszolt:

— Nem emlékszem.

(Folytatjuk)