Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-16 / 113. szám

A család védelmében Beszélgetés dr. Papp Tibor professzorral A szultán és vezérkara megérkezett a Hunniába Forgatják ax Egri csillagokat !{\men cs°dAlat0S énekben pompázik majd ez a szultáni sátor, melynek közepén meltosagteljesen ul trónján Szulejmán szultán — Major Tamás. A témakör nem szűkül le egyetlen országra: jellege „nemzetközi’’, a benne rejlő, választ, megoldást kereső kérdések, ismeretek a világ valahány országában. Érthe­tő: egy állam létének alapja a családi közösség. Termé­szetes hát, hogy az erre hi­vatott szervek e közösség vé­delmében mindent megtesz­nek. Ezt célozta a szerda délelőtti, Egerben megrende­zett ankét is. amelynek elő­adója dr. Papp Tibor, a Pé­csi Jogtudományi Egyetem családjogi tanszékének pro­fesszora volt. Az ankétet a Vöröskereszt megyei szerve­zete rendezte. Szünetben dr. Papp Tibor rövid interjút adott munkatársunknak, _ A családvédelemmel kap csolatos kérdéseket maga az élet veti feL A különböző problémák nálunk sem isme­retlenek. s ezekre a IX. kong. resszus is felhívta a figyel; met. Ismeretes például, hogy nem sokkal a kongresszus után. megvalósítást nyert az anyasági segély, hiszen meg­előzőleg szinte kétségbeejtő volt az éiveszületések szá­mának visszaesése. Ma már erre kevesebb a gond, is­merve a „demográfiai hul­lám” adatait. — Kétségtelen, hogy az anyasági segély sokat jelen­tett. A családi problémák azonban nem állnak meg a gyereknél... — Ezért is aktuális téma a családvédelem. Például sta­bil-e a házasság, vagy nem?.„ Ez is egy fontos téma. Sokan válnak, tehát sokan házasod­nak. A Horthy-rendszer an­nak idején átmentette a feu­dális „törvényt”, hogy az asz. szony alárendelt, mindenben a _ férjétől függött, elnézte hűtlenségét, hiszen ez a há­zasság biztosította számára a kenyeret is. A mi társadal­munk munkalehetőséget adott a nőknek. akik így anyagi biztonságot érezhet­nek maguk mögött, s nem kötelesek tűrni. Negyvenöt előtt igen kevés volt a válás. Ma az országban évente 30 ezer bontóper van, R ezeknek több mint a felében a nő a kezdeményező. Ez természe­tesen egyáltalán nem örven­detes jelenség, de mégis bizo­nyíték egy területen: a nő megváltozott társadalmi hely­zetében, Fontos feladat tehát a családi közösség megóvása. Ebben a csecsemő- és anya- védelmen. a gyermek- és ifjú­ságvédelmen kívül sok más feladat is jelentkezik. Stock­holmban vetődött fel például ez a nálunk sem ismeretlen kérdés, egy Nemzetközi Vö­röskereszt-tanácskozáson : gondoskodni az öregekről, akik akár egészségesek, akár tehetetlenek — ne érezzék fölöslegesnek magukat az em­berek között. A bíróságokon ismert „legcsúnyább” perek között, sajnos, élen jár a szü­lőtartási peri..; — A családvédelemben mi­lyen feladatok várnak a Vö­röskeresztre? — Sokrétű munkája mel­lett is talál feladatat ez a szervezet, akár a felvilágosí­tásról. a tanfolyamok szerve­zéséről, akár a legaktuálisabb kérdésekkel foglalkozó elő­adásokról, akár a területen végzendő munkáról is van szó. Az előbbi példa: az idős emberekről való gondosko­dás. Ha a legfőbb érték az ember, akkor az idős ember is az. Sok van olyan, aki egyedül él a világban. Kutas­sák fél őket az aktívák, fog­lalkozzanak. törődjenek ve­lük. Sokat segített eddig is a Vöröskereszt például az anyák iskolájának szervezé­sében. Ez hasznos, érdemes tovább folytatni, és — ez már Svédországban ismert —, nem ártana kiterjeszteni ezt az apákra is! Ami a gyereke­ket illeti, a legtöbbet a 3—6 éves korosztályért tehetnénk, mely egyelőre szinte „gaz­dátlan” — már nem bölcső- dés. ahol az egészségügyi szol­gálat szeme előtt van. de még nem iskolás, hogy a pe­dagógus is gondot viseljen rá. Nagyon érdekes és fontos te­rület — a felvilágosítás egyik lényeges munkája — a csa­ládtervezés ... Lehetne még tovább sorolni, mi minden tennivalónk akad, melyeknek mindnek egy a célja: a család biztonsága, a család védel­Ha az országot még nem is, de a Hunnia Filmgyárat már „megszállták” a törökök. — Végre elkezdődött! — sóhaj­tott fel a rendező Várkonyi Zoltán, amikor hosszú hóna­pok izgalmas előkészületei után. szerdán reggel, ponto­son 9 órakor, kigyulladtak a hatalmas jupiterlámpák. fel­hangzott a csendet paran­csoló duda, s halkan berreg­ni kezdett a felvevőgép. Meg­kezdték az Egri csillagok for­gatását. A műteremben piros, fehér és csillogó arany színekben pom­pázik a szultán sátra. Talán még az igazi Szulejmán is elégedett lett volna ezekkel a csodálatos színekkel és a fényűzéssel, ahogyan beren­dezték a szultáni sátrat. A film szultánja Major Tamás mindenesetre elégedett. Ott­honosan mozog díszes testőr­sége között, csak a súlyos turbánt nehéz elviselni a reflektorok melegében. Hiá­ba, a rang kötelez! És a ren­dező is aki próbához hívja a szereplőket. „2. kép, a szultán sátrának belseje. A szultán beöltözte- tési szertartása”. A forgató- könyv mindössze ennyit mond erről a képről. A fil­men rövid nerc lesz csupán ez a jelenet, de míg szalagra kerül, órák telnek el. Egy­mást követik a próbák, majd felhangzik a varázslatos szó: Felvétel! — Plédek indít! Hangszórón jön a válasz: — Csendet kérek! Indítok. És felhangzik egy furcsa keleti zene. A szereplők most már erre a zenére mozognak. Egy szolga átadja Csausz Basinak (Márkus László) & szultán köntösét, 6 szertartásosan kör- beviszi, Kisiár Aga (Szendrő József) megszórja kölnivel, majd alázatosan odalép a szultán elé. A felvevőgép pe­dig lassan gördül a sínpá­ron. k Szécsényi Ferenc, az operatőr szinte egy lendület­tel körbefényképezi a sátrat, s benne ezt a különös szer­tartást. A rendező közbeszól: — Álljunk le! Felvesszük még egyszer. A szultánra sen­ki nem nézhet. mindenki hajtsa le a fejét. A szultán, helyesebben Major Tamás még megtoldja a rendezői parancsot: — Felnégyeltetem, aki rám néz, vagy küldök neki egy se­lyemzsinórt. Az izgalom mindjárt felen­ged és megismétlik a jelene­tet. Aztán néhány perc szünet következik, kikapcsolják a reflektorokat, s míg a felve­vőgép úi tüzelőállást foglal, a vezérek kávéznak, a szultán limonádét iszik, a rendező pedig megbeszéli assziszten­seivel, s az operatőrrel a kö­vetkező jelenetet. És így megy ez délután öt óráig. És a következő napo­kon, hetekig, sőt, hónapokig, míg el nem készül az utolsó jelenet, az utolsó filmkocka is. A szünetet a tv-híradó munkatársai is felhasználják és interjút kérnek a rende­zőtől. Várkonyi Zoltán röviden nyilatkozik: — Elkezdtük a munkát, s remélem, ígéretünkhöz híven, karácsonykor bemu tathat juk az Egri csillagokat. — Remélem, Egerben — egészítettem ki gyorsan a rendezői nyilatkozatot. — Ha addig lesz megfelelő mozi Egerben. Rajtunk nem múlik — válaszolt a rendező. Igaz, közben kikapcsolták a tv-híradó magnetofonját, s így ezt az ígéretet nem rög­zítette a hangszalag, de azért mi készpénznek vesszük, és Egerbe várjuk a film bemu­tatóját. (már Íctí.sz) Amikor ezeket a sorokat írom, talán már újabb szívműté st hajtottak végre; eredmé­nyes kutatás fo 'jik egy orvosi laboratórium­ban a rák eile li gyógyszer előállítására; fel­lőtték a Kozmosz nem is tudom hányadikat; meghalt félmii ló ember és született egymil­lió; megházasolott tízmillió és elvált tizen­egy. Amikor ezeket a sorokat írom. diplo­maták ráncolják r homlokukat, hogy új és jobb megoldást találjanak a békés kibonta- kozásra; nyolcvan remekmű született vers­ben, hetvennégy regényben, harminckettő filmben és egy remekmű drámában, talán éppen magyarban; most zuhant le egy re­pülőgép és mo't szállt fel egy másik; most töltötte ki valrki az öttalálatos lottószelvé­nyét és most viszi fel valaki a kéttalála- tosért járó pénzt... ... most, amikor ezeket a sorokat írom. Ennyi minden térténik, de nekem persze egv pkézláb ötlet nem jut az eszembe. Hacsak "z nem, ahogy amikor ezeket a sorokat írtam: éppen ezeket a sorokat írtam. Na, de esemény ez?! (—ó) 4z első légyottok órái sokkal inkább a harag, mint a szerelem szavai közt teltek. Igen mélyen, igen keserve- ,sen érezték, milyen alávalóan viselkednek, s meg kellett nyugtatniuk háborgó lelkiismeretüket. Nagy igyekezettel bizonygatták egymásnak, hogy éauvresy nevetséges és undorító. Mintha nevetségessege felmentette volna őket, ha ugyan egyáltalán nevetséges .volt. De ha olyan szörnyű világban, élünk, amelyben a bi­zalom merő ostobaság, akkor ez a csupa szív ember osto­ba volt, hiszen az orra előtt, saját házában csalták meg. .Ostoba volt, mert hitt a feleségében és a barátjában. Nem sejtett semmit, s nap mint nap dicsérte az észét, hogy sikerült, itt tartania, lekötnie Trémorelt. Fúnek-fának hajtogatta a nevezetes mondatot: ?• — Roppant boldog vagyok! .. Való igaz, Berthe a kétszínű cselekedetek egész tár­házát merítette ki, hogy fenntartsa ezt a derűs tévhitet. Ó, aki azelőtt szeszélyes, ideges, akaratos volt, las- ; san ként szelíd lett, mint az angyal, s engedelmessége már .az önmegtagadás határát súrolta. Viszonyának további sorsa férjétől függött, és min­dent megtett, hogy a gyanú árnyéka se férjen ehhez az .együgyű biztonságérzethez. A házasságtörő asszonyok szörnyű adóját fizette, akiket a szorongás, a pillanaton­ként beléjük hasító félelem a szerelem legszégyentelje- sebb, leggy alázatosabb tettetésére kényszeríti. Egyébként annyira óvatosak voltai^. hogy — noha ez nagy ritkaság! — környezetükben senki nem sejtett sem­mit. De Berthe nem volt boldog. Ez a szerelem semmit sem adott a várt mennyei örö­möktől. Azt remélte, hogy a fellegekbe ragadják, s köz­ben a földön maradt, és minduntalan beleütközött egy rettegésben, hazugságban töltött élet köznapi' nyomorú- .ságaiba. Talán észrevette, hogy ő főként a bosszút jelenti Hector számára, hogy főként az aljasul irigyelt barát el­csábított feleségét szgreti benne. És ráadásul féltékeny is volt! Hónapok teltek el, és azt sem tudta elérni, hogy Tré- morel szakítson miss Fancyval. Valahányszor rászánta magát, hogy felvesse ezt a számára city megalázó kéx> dóst, rpindig ugyanazt a talán óvatos és megfontolt, de minden bizonnyal sértő és bosszantó választ kapta: — Kérem, Berthe, gondolja meg, hogy miss Fancy a mi biztonságunk. Közben azonban Hector törte a fejét, hogy szabadul­hatna meg Jennytől. A vállalkozás nehézségekbe ütkö­zött. Szegény lány meglehetősen nyomorba süllyedt, szí- vősabb lett, mint a repkény, s kétségbeesetten kapaszko­dott Hector ba. Gyakran rendezett jeleneteket, azt mondta, Hector már nem ugyanaz az ember, megváltozott. És szomorú volt, sírt. szeme kivörösödött. # Egy este, miután szeretője órákig várakoztatta, duh- rohamában különös fenyegetésekkel rontott rá: _Szeretőd van — mondta —, tudom, bizonyítékom va n rá. Vigyázz! Ha elhagysz, rajta töltöm ki a bosszú­mat, s elhiheted, hogy akkor nem leszek tekintettel sen- kire! Trémorel gróf elkövette azt a hibát, hogy rá se hede­rített miss Fancy szavaira, bár ezek siettették kettejük ,,Lassan elviselhetetlen lesz ez a nő — gondolta Sec­tor —, ha egyszer nem jövök el, képes utánam jönni Val- feuülube, és förtelmes botrányt csapni.” Így aztán, Berthe sóhajaitól és könnyeitől is ösztökél­ve, összeszedte bátorságát, s azzal az elhatározással ment Corbeilba. hogv mindenáron szakít a lánnyal. Minden el­képzelhető óvintézkedést megtett, jó okokat, hihető ürü­gyeket keresett, mielőtt bejelentette szándékát. — Nézd. Jenny, legvünk okosak — mondta —, ne ta­lálkozzunk egy ideig. Tudod, hogy tönkrementem, csak egy házasság segíthet rajtam. Hector iszonyú dühkitörést. velőtrázó sikolyokat, idearohamot, áiuldozást várt. Semmi. Legnagyobb elké­pedésére miss Fancy nem szólt egy szót sem. Csak fehérebb lett. mint a fal. örökké piros ajka el­halványult, nagy szemét nem is vér, hanem epe öntötte el. — Tehát — mondta, s visszafojtott dühében össze­szorította fogát —. tehát megházasodsz... — Sajnos, meg kell tennem, — felelte Hector ál­szent sóhajjal —, gondold meg, hogy az utóbbi időben csak úgy tudtam segíteni rajtad, hogy a barátomtól kér­tem pénzt. Nem lesz örökké nyitva az erszénye. Miss Fancy kézen fogta Hectort, s az ablakhoz húzta, a világosságra. Mélyen a szemébe nézett, mintha ma­kacs tekintetétől megremegne az igazság, s lassan, szó­tagolva mondta: — Ugye, tényleg azért hagysz el, hogy megházasod­hass? Hector kiszabadította egyik kezét, és szivére tette: — Esküszöm a becsületemre — jelentette ki; — Akkor el kell hinnem. Jenny visszament a szoba közepére. A tükör elé állt, felvette kalapját, bájosan eligazította szalagjait, nyugod­tan, mintha mi sem történt volna. Mikor útra készen állott, ismét odament Trémorel­hez: — Utoljára kérdem — mondta, meg akarta keményí­teni hangját, de szeme ragyogott a majd kicsorduló köny- nyektől, s ez rácáfolt a határozott szavakra —, utoljára kérdem. Hector, tényleg vége van? — így kell lennie. Jenny legyintett, Hector nem vette észre, a lány ar­ca gonosz kifejezést öltött, ajkai gúnyos válaszra nyíltak, de máris meggondolta magát. Egy pillanatra eltűnődött. — Elmegyek, Hector — mondta aztán. — Ha való­ban azért hagysz el, hogy megházasodj, többé nem is hallasz rólam. — Ugyan, gyermekem, remélem, hogy jó barátod ma­radok. — Jó, jó. De ha nem, ha igazam van, s szeretődért hagysz el. akkor jusson eszedbe, amit mondok: halál fia va^v. s az a nő elveszett. Kinyitotta az ajtót, Hector meg akarta fogni a kezét, de ő ellökte magától. — Isten áldjon! Hector az ablakhoz szaladt, hogy lássa, valóban el- távozik-e. Igen, beletörődött, végigment az állomás felé vezető úton. „Ez bizony nehezen ment — gondolta Trémorel _* ha Qpm is annyira, mint hittem. Igazán rendes lány volt ez a Jenny.” 16. Mikor Trémorel gróf határozott házassági tervekről beszélt miss Fancynak. csak félig hazudott, Ugyanis va­lóban szóba került a házasság, s ha a dolgok még nem is voltak olyan előrehaladott állapotban, mint mondta, az előzetes tárgyalások mindenesetre gyors és kedvező ered­ményt ígértek. Az ötlet Sauyresytól származott, aki jobban áhította, mint valaha, hogy megkoronázza életmentő és újjáterem­tő tevékenységét. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents