Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-15 / 112. szám

Montázs a világuk 1 Az igazgatói irodának be­rendezett kocsiban együtt ül az egész Eotvös-csoport. Ugyanis a mama egyben a direktornő is. A két fiú most is úgy nézi a mamát, mint akik hozzá vannak szokva, hogy rá figyelni kell. Az idő­sebbik, aki szintén az apa ne­vét viseli — Gábor ő is — most is komolyabb; a fiata­labb: Szandi arcán pedig az örök mosoly« Valaki mégis hiányzik: a család egyik kedvence, a harmadik gyerek, aiki férj­hez ment és éppen most ör­vendeztetett meg mindenkit egy egészséges kislánnyal. Az első unoka mindenkinek a olyan gyerekeim vannak, akikre igazán büszke vagyok. Mindjárt egy példát is hallunk. Legutóbb, amikor Salgótarjánból költöztek Gyöngyösre, két gépkocsive­zető lebetegedett« A két fiú azonnal átvette a helyüket. Minden kérés nélkül, csupán szolidaritásból; Kielégíti-e őket a cirkusz világa? Teljesem De Szan­di a jogot is el akarja vé­gezni« Biztosító szelepnek szánja? Talán. Hogyan születik meg a ze­nés tréfa? Mi kell ehhez? Alapfeltétel a zene sze- retete, a hangszerek is­merete. Aztán a hu­Együtt a család, a 4 Eötvös és mesterségük címere: • hangszer, annyi forró sikerük forrása, (Foto: Szendrővári) gondolatát leköti, bármiről legyen szó, a beszélgetés fo­nala csak eljut hozzá —» Andreához« ★ A Liverpool Cirkusz egyik slágere a négy Eötvös. Jár­tak már Európa szinte vala- mennyi államában« Legem­lékezetesebb élményük a nagy nevettetővei, Chaplin­nel való találkozásuk, aki ott a porondon gratulált Eötvös Gábor Jászai-díjas művén szünknek. A fénykép meg­örökítette a felejthetetlen percet« ök valamennyien a cirkusz neveltjei, A szülők is régi cirkuszos családnak a le­származottjai, akik hama­rabb szerepeltek ai porondon« mint ahogy iskolába mentek« Egész kisgyerek fejjel kezd­ték, és el sem tudják kép­zelni, hogy valaha megvál­janak a manézsfóL Milyen a helyzete az anyá­nak, aiki egyben a társulat igazgatója is? Könnyebb így vagy néhezebb? Mégiscsak: családon beiül is tudni kell fegyelmet tartani. — Nekem nagyon könnyű =— kapjuk a választ —, mert mór, A forgatókönyv szerző­je mindig Eötvös Gábor. Május 1-én a soknemzeti­ségű cirkusz-együttes nagy­szerű ünnepséget rendezett, amelyen az angol, a szovjet és a német művészek mellett ott voltak a magyar artisták is. Éjfél után kettőkor vetett vége az ünnepségnek az igaz­gatónő: — Gyerekek, holnap, azaz: ma is lesz előadás. Gondolja­tok erre is! Csak egy epizód a társulat életéből ez a május 1-i ün­nepség, mégis sokat bizonyít, sok mindent kifejez. ★ A műsor összeállításában döntő szava van ma már az igazgatónak. Az új irányítási rendszer itt is megnövelte az önállóságot. Büszke erre a műsorra Eötvös Máriái, Megőrizték a hagyományo­kat, de a mai igényekről sem feledkeztek meg. Még az olyan tradicionális szá­mokban, mint az állatido- mítás is, igyekeztek újat nyújtani. Gondolunk itt a víziló-számra és a medvék ketrec nélküli felvezetésére. Ritmusban ad újat á zsong­lőr Sandrino, kitűnő a légtor- nász két Axt biztosítás nél­küli számai, minden alkalom­mal megérdemelt sikert arat a Hassani-csoport szédületes tempójú ugrószámaival, Ami pedig a fiatalabbak érdeklődését szolgálja: a The Guys beat-együttes, a két szólistával« A Liverpool Cirkusz egész műsorára az igényesség a jellemző, ★ Lehet vitatkozni a cirkusz­művészet helyéről, jelentősé­géről, de egy dolgot nem le­het vitatni — van közönsé­ge, ezrek és ezrek igénylik a szórakozásnak ezt a fajtáját. Az estéről estére megnyilvá­nuló nagy érdeklődés is ezt bizonyítja. Persze, az előadás színvo­nalán múlik minden. A Li­verpool Cirkusz műsorának színvonala dicséretes. Két idegen név nem mond semmit. Különösen, ha a két név viselője külföldről ér­kezik hangversenyezni — Gyöngyösre Bár ennek a városnak ma már van zene- és műértő közönsége, meg­szokott már olyan neveket,' mint a Tátray-vonósnégyes, Banda Ede, hogy példaként csak őket említsük, de ez egyben igényességet is ne­velt ki. Ugyanakkor bizal­mat is: még a legismeretle­nebb idelátogató külföld! művész is, akármilyen fia­tal legyen is, tehetségében nem szenvedhet hiányt Valami hasonló meggon­dolás vezethette azokat, akik Detle Dathe és Almut Bauer vendégszereplésére kíváncsiak voltak. Mindjárt az elején jelentsük ki: nem is csalódtak. Két nagyon te­hetséges művészt ismerhet­tek meg. Detle Dathe 1965-ben az Erkel Ferenc verseny har­madik díját nyerte meg, Bécsben pedig az elmúlt év­ben a legjobbaknak bizo­nyult a fiatal énekesek kö­zött, Almut Bauer Varsóban a Chopin-verseny harmadik helyét szerezte meg, és en­nek értékét nem kell külön méltatni. BWV — l»(í§ Nemzetközi A NYITÁS ELŐTTI na­pokban már nagyüzem van a ligeti vásárvárosban: két­ezernél több szerelő, építő­munkás, dekoratőr és ker­tész szépíti, csinosítja a BNV területét, hogy május 17-re felkészülten adhassák át a hazai és külföldi szakembe­reknek Európa egyik leg­szebb nemzetközi vásárát. Az már köztudott, hogy az idén a magyar iparon kívül harmincöt ország vonultat­ja fel termékeit, s új kiállí­tóként üdvözölhetjük Auszt­ráliát, Argentínát, Algériát. Megkezdte tevékenységét a kereskedelmi diplomácia is: a szerkesztőségi íróasztalo­kon sokasodnak a tájékoz­tatóra invitáló meghívók. Ezekből arra lehet következ­tetni, hogy minden eddigi­nél élénkebb, felkészültebb vásár nyitja meg kapuit. A nemzetközi gazdasági De hát a közönség könyör­telen — ha úgy tetszik —, mindig csak személyes él­ménye alapján hajlandó el­ismerni bárkinek a tehetsé­gét Jól is van ez így. Sok szempontjából is. Ezek után kérdés: hogyan lehet jellemezni a két mű­vész egyéniségét, tehetségét, művészi tulajdonságait? Alapvetően életkoruk ha­tározza meg őket Bátrak, vállalkozó kedvűek, sokol­dalúak, merészek, Detle Dathetól hallottuk Händel Xerxes című operájának Largóját, Beethoven-dalo- kat, Schubert dalaiból né­hányat, de mai német szer­zők műveit is. A skála te­hát széles. Ennek megfele­lően a feladat is összetett Különböző hangulatokat, ér­zelmeket, gondolatokat kel­lett kifejezni — igényesen, technikailag is magas fokon. Mindezt nagyon fegyelme­zetten oldotta meg a fiatal művész. Hangja is hibátla­nul megfelelt a követelmé­nyeknek. Ha nagyon szigo­rúak akarunk lenni, azt mondhatjuk: magasabb fek­vésekben még nem elég szí­nes, és talán élmény-anya­ga sem elég teljes ahhoz, vetélkedő közvélemény ugyanis á szo­kottnál nagyobb figyelmet szentel az 1968-as BNV-nek. Az érdeklődésre jellemző, hogy hely hiányában több mint száz külföldi kiállító jelentkezését voltak kény­telenek visszautasítani a rendezők, hiszen a jelenlegi 260 ezer négyzetméteres te­rületet már nem lehet na- gyobbítani. S hogy mi a nagy érdeklődés magyará­zata? Ha egyelőre még nem várhatunk csodát és teljes fordulatot, mégis lényegében az új gazdasági mechaniz­mus indítása óta ez a vásár a magyar népgazdaság, a magyar ipar első demonst­ratív felvonulása. A válla­latok először itt tesznek ta­núbizonyságot, hogyan lát­tak munkához, milyen el­képzelésekkel kezdték az új gazdasági mechanizmust hogy hiánytalanul rezonál- tassa hallgatóit Személy szerint a Beethoven-dalok- nak az előadása tetszett a legjobban« Detle Dathe nemcsak szó­listaként nyerte el a közön­ség tetszését, hanem mint ki­sérő is. Külön dicséretet ér­demel hihetetlen munkabí­rásáért: szinte percnyi pihenő nélkül játszotta végig az egész hangversenyt És fá­radtságának a legkisebb je­lét sem adta. Nagyon jól felkészült zon­gorista. Pontos, lelkiismere­tes, technikailag kitűnő, tö­kéletesen visszadja a szer­zőt. Chopin h-moll scherzo- ja állt a legközelebb a szi­véhez, a véleményünk sze­rint De Liszt VL rapszódiá­ját is úgy szólaltatta meg, hogy ezzel teljesen meghódí­totta a hallgatóit Játéka kristályosán tiszta, átlát­szóan világos, mindent ért, de egy kicsit több melegsé­get is szerettünk volna érezni. Lényegében két nagyon tehetséges művészt ismert meg a gyöngyösi közönség, akiknek további sikereit nem nehéz megjósolni G. Molnár F. rajt előtt AZ EDDIGI tájékoztatók és tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a má­jus 17—27 között nyitva tar­tó vásáron elsősorban és fő-' ként az export-érdekek do­minálnak majd. A kohó- és gépipari vállalatok, a köny- nyűipari üzemek főként azo­kat a termékeiket mutatják be, amelyeket a szocialista vagy a tőkés országok ke­reskedőinek kívánnak elad­ni, így a kiállítás jellege az idén valóban kidomborítja a BNV nemzetközi és vásár jellegét. Ha majd a vásárlá­togatók gondolatában fel is merül: „Ezt mikor lehet majd a hazai üzletekben megvásárolni ?” — vegyék figyelembe a rendező célki­tűzéseit, elképzeléseit expor­tunk növelésének fontossá­gáról. Igaz, a fent idézett kérdéseket többnyire csak a könnyűipari vagy az élel­miszeripari pavilonban le­hetett hallani, de erre a’ kérdésre választ majd az idén elsó ízben megrende­zésre kerülő őszi vásár ad. Szeptemberben a hazai ipar olyan fogyasztási cikkeket vonultat fel, amelyeket most kezd gyártani a fogyasztó­közönség számára. így vilá­gosan elhatárolják a két vásár lényegét, tartalmát. Az elhangzott nyilatkoza­tokból megállapítható, hogy az idei BNV-re fokozódó szakosítás jellemző. A nagy kiállítók letettek arról, hogy iparuk teljes termelési ská­láját vonultassák fel. A Szovjetunió például a ve­gyipara fejlődését kívánja érzékeltetni leginkább, s mellette csak ízelítőt ad á többi ágak helyzetéről. A BNV KIVÁLÓ áttekin­tést nyújt Európa, sőt a vi­lág technikájának fejlődésé­ről. Nem mindegy, hogy egy vállalat beszerzendő gépé­nek kiválasztására külföldi utakat szervez-e, vagy pedig a városligeti vásárvárosban választhatják ki azt. A ta­pasztalatcsere is hasonló Az előkészületek tehát a befejezéshez közelednek. A jelek biztatóak. Az 1968-as Budapesti Nemzetközi Vá­sár minden bizonnyal to­vább növeli majd a magyar ipar jó hírnevét, szélesíti nemzetközi kapcsolatait. (K. L) (g. mól—) Tehetséges fiatalok KDK-beli művészek hangversenye Gyöngyösön 4 — Süllyed a hajód —mondta HectornaR —, először is dobjunk a tengerbe minden fölösleges terhet. Semmit se őrizzünk meg a múltból, meghalt, temessük el, ne le­gyem ami eszünkbe juttatja, A felszámolás után majd meglátjuk. Fáradságos munka volt ez a felszámolás. Mindenün­nen, a föld alól is hitelezők bújtak elő végeláthatatlan sorban. Még külföldről, Angliából is jelentkeztek. Olya­nok is akadtak köztük, akik már egész biztosan megkap­ták a pénzüket, de a nyugtát nem lehetett felmutatni ró­la, Néhányan túlzott követelésekkel léptek fel, ezeket el­utasították, mire ök kijelentették; hogy perre viszik a dolgot, abban a reményben, hogy a botrány visszariaszt­ja Sauvresyékat. Sauvresy fáradhatatlansága kimerítette barátját. Másod- vagy harmadnaponként ment Párizsba, a bur- gundiai és az orléans-i birtokok eladása alkalmával több­ször is elutazott. Trémorel gróf eleinte csak bosszankodott miatta, az­után már kifejezetten utálta. Gyűlölte. Kétségbeejtette Sauvresy örökké boldog arca. Féltékenység marcangolta. Csak egyetlen, undorító gondolat vigasztalta meg úgy­ahogy. „Sauvresy főként azért ilyen boldog mert mulya — gondolta. — Azt hiszi, hogy a felesége bolondul utána, pedig valójában ki nem állhatja.’’ Ugyanis Berthe már odáig jutott, hogy sejtette Hec- tocrral, mennyire utálja férjét. Már nem vizsgálgattá lelke rezdüléseit, szerette Tle- morelt, és ezt be is vallotta magának. Elfogult szeme benne látta őrült álmai megtestesült ideálját. Ugyanakkor elkeserítette, hogy a vonzalom egyetlen jelét sem fedezi fel a grófban. Hát mégsem olyan el­lenállhatatlanul szép, mint mondják? Figyelmes volt hoz­zá, bókolt neki, de semmi több. ..Vakmerő a nőkkel, semmitől, senkitől nem riad vissza — gondolta haragosan —, ha szeretne, bevallaná. És gyűlölni kezdte azt a nőt — azt a vetélytársat —, akivel Hector minden héten találkozik Corbeilban. Meg­akadta ismerni, látni akarta. Kicsoda lehet? Vajon na­gyon szép? Hector kifürkészhetetlen volt, ha miss Fancyra for­dult a szó, Berthe ravaszul faggatta, ő homályos válaszo­kat adott, nem bánta, hogy a nő képzelete mindenféle —• számára hízelgő — feltételezés között csapong. És egy szép napon Berthe már nem tudott ellenállni a gyötrő kíváncsiságnak. Felvette legegyszerűbb fekete ruháját, kalapjára sűrű fátyolt tett, s a qorbeili állomás­ra sietett, mikor számításai szerint az ismeretlen nőnek haza kellett indulnia. Az udvaron ült le, egy padra, mely előtt két társze­kér állt. Nem kellett sokáig várakoznia. Az út túlsó végén, ahová ellátott a padjáról, nem­sokára felbukkant Trémorel gróf és kedvese. Karonfog­va jöttek, a világ legboldogabb szerelmespárjának lát­szottak. Elsétáltak mellette, három lépésnyire tőle, s mivel igen lassan mentek, kedvére megnézhette miss Fancyt. Véleménye szerint csinos volt; de csöppet sem előkelő. Miután látta, amit látni akart, és — ez tapasztalat­lanságát bizonyítja — megnyugtatta, hogy Jenny jelen­téktelen kis nő, akitől nincs mit félnie, már csak arra gondolt, hogy minél hamarabb hazakerüljön. De rosszul számította ki az időt. Hector épp abban a pillanatban lépett ki az állomásról, mikor ő előbukkant a két szekér mögül. A kerítésnél szembejöttek egymással, tekintetük találkozott. Ráismert-e Hector? Arcán mély megdöbbenés tükrö­ződött, de nem köszönt, «.Igen, rám ismert” — gondolta Berthe, mikor Val- feuillu felé igyekezett a vízparton. És elképedtem kissé megriadva tulajdon merészsé­gétől, azon töprengett, örülnie vagy bánkódnia kell-e a találkozás miatt. Mi lesz ebből? Hector tízpercnyi távolságból követte a Szajna mentén végigfutó úton. Ö is rendkívül meglepődött. Szüntelen éber hiúsága már rég figyelmeztette arra, hogy mi játszódik le Berthe lelkében, de — noha a szerénység sohasem volt a gyön­géje — nem is gyanakodott olyan heves érzelmekre, me­lyek ilyen lépésre késztethették Berthe-et. — Szeret! mondogatta menet közben. — Szeret! Még nem tudta, nyt határozzon, Meneküljön? Le­gyen-e épp olyan, rnint eddig, tegyen úgy, mintha nem vette volna észre? De nem volt ezen már mit tétovázni. Menekülni kellene, gyorsan, még aznap este. habozás nél­kül, hátra sem nézve, menekülni, mintha mindjárt rásza­kadna a ház. Ez volt az első gondolata. De a benne for­rongó aljas, ocsmány szenvedélyek hirtelen felszínre tör­tek, és elfojtották első felbuzdulását. Sauvresy kezét nyújtotta- mikor fuldoklott Sauvresy megmentette, magához vette, szivét, házát, erszényét megnyitotta; most is azon töri magát, hogy ismét va­gyont szerezzen neki. De Trémorel fajtájú emberek sér­tésszámba veszik, ha valaki ilyen sok, nagy szolgálatot tesz nekik. Hát nem szenved-e szakadatlanul, mióta Valíeuilluben van? Nem sértik-e reggeltől estig a hiúságát! Ahány nap, annyi megaláztatás. Micsoda! El kell viselnie, sőt el kell ismernie egy olyan ember fölényét, akit azelőtt alsóbb­rendű lénynek tekintett? s,Egyébként is csak azért tetteti ilyen jóságosnak magát, hogy büszkélkedhessen, tüntethessen vele — gon­dolta, mert saját szive alapján ítélt barátja szivéről« — Hát mi más vagyok én a kastélyban, mint bőkezűségének, nagylelkűségének, áldozatkészségének élő tanulsága? Mintha csak értem élne, Trémorel így, Trémorel úgy. Bukásom az ő diadala, roncsaimmal ékesíti magát, hír­nevet szerez vele, jogcímet a köztiszteletre.” Kétségkívül nem tudta megbocsátani barátjának, hogy olyan gazdag, olyan boldog, annyira becsülik; hogy el tudta rendezni életét, míg 6 harmincéves korára elfe­csérelte a magáét. És most ne ragadja meg a kínálkozó alkalmat, mikor bosszút állhat a sok nyomasztó jótéteményért? Ó. de­hogynem! «> Végül is én kerestem a féleségét? — gondolta, hogy csöndet parancsoljon tompán suttogó lelkiismeretének. — ö iött hozzám, saját jószántából, magától, a legapróbb kísérletet sem tettem; hogy elcsábítsam. Gálád lennék, ha éltaszítanám”. Az irigység ellenállhatatlan érveket talál. Hector megmásíthatatlan elhatározással lépett be Vélfeuil- lube. Maradj De nincs mentség arras amit tett: nem fűtötte szen­vedély, vonzalmat nem érzett, nem szeretett, sohasem szerette barátja feleségét, átgondolt, megfontolt, hideg fejjel kiszámított aljasságot követett él. De a házasságtö­rés gyönge kötelékeinél erősebb lánc kapcsolta össze őket: közös gyűlöletük Sauvresy iránt. Túl sokkal tartoznak neki mind a ketten. Az ő keze rántotta vissza őket, mikor már majdnem elsüllyedtek a fertőben. Mert Hector nem lőtte volna főbe magát, és Berthe sem talált volna férjet. Végzetük utolérte volna őket: a gróf nagy nevét szerencselovagok hurcolták vol­na meg. Berthe pedig a körút padjain kínálgatná meg­fonnyadt szépségét. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents