Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-14 / 111. szám

j A cím: Isten, óvd a király!; ' a műfaji meghatározás íelsé- | ges vígjáték; a szereposztás; i nagyszerű színészek, és | mindezekhez az író, rendező ' rövid előzetese nemcsai; jó j szombat esti szórakozást, ha- I nem egyúttal ritka műfajt, i politikai szatírát ígért. Ezek 1 után érhető érdeklődéssel ‘ ültem a képernyő elé. Saj- ' nos, a politikai szatíra csak i ígéret maradt, mert valahol e kényes műfaj útvesztőjé­| ben eltevedt ez a vállalkozás. I Palásthy György. a tévé-já- <j ték ■ írója és egyben rendező­je is, nem tisztázta elég vi- i| lágosan a játék műfaját. Pe­dig milyen nagyszerűen indul a történet. Nyolc és feledik Ferdinand ; Grizland királya, akit évti­zedekkel ezelőtt népe elza- I vart a trónról, éppen eladja íj a híres Genfi-tavat. A kez- !j dó képsorok után érdeklő- jj déssel várjuk a folytatást a !; trónfosztott királyok, mar­ii gallok, az elzavart szultánok, sejkek és kormányfők gyö- kértelen emigrációs életéről, arról a különös udvartar­tásról, amelyet ezek a telsé­Szegedi Eriim, a tévé-játék egyik főszereplője. Felséges téma és rangú politikusok, akik hol együtt, hód egymás ellen csatázva készülnek valami­lyen visszatérésre. Ök sem éles fogú oroszdánok; de al­kalomadtán nem is olyan ve­szélytelenek. Éppen ezért több figyelmet érdemelnek, mint a tortacsatát vívó me­sebeli királyok. Éles szatírát vártunk, és burleszkkel átitatott víg­játékot kaptunk Palásthy Györgytől és a népes sze­replőgárdától. Igaz, helyen­ként jó ötletekkel, olyanok­kal is, amelyek egy-egy igaza szatírában megfelelő politi­kai töltést is kaphattak vol­na. A szereplők jó játéka — Páger Antal, Benkő Gyula, Szegedi Erika, Bárdi György és a többiek — megerősít abban, hogy lehetett volna jó szatírát csinálni ebből az ötletből. Az író persze mond­hatja: ezt akarta, ennyit akart csupán. Akkor őszintén sajnáljuk, hogy megelégedett ennyivel, hogy csak ennyit látott ebben a felséges témá­ban. (márkusz) Csütörtökön indul a Jlagyar Hírlap mát, hogy felelevenítsünk va­lamit sajtónk tipográfiai ha­. ges emberek teremtenek meg maguk körül és főleg arról, , ahogyan mindent előkészíte­nek a győzelmes visszatérés­re. Mindezt persze a szatíra eszközeivel, humorral ..mér­gezett” nyilakkal lődözve, ezt a nevetséges — de nem Is szenilis! — céltáblát. A svájci kisváros harmad­osztályú penziójának fensé­ges lakói ebben a játékban túlontúl nevetségesek, egyet­len napi problémájuk, hogy kitől kémek kölcsönt, hogy 1 egymástól ellopják a tejet, a cipőt, s politikai tájékozat­lanságuk odáig fajul, hogy bár királypuccsra várnak évek óta, mégis örülnek egy forradalmi álhirnek mert szenilitásukban már nem ereznek különbségeit forra­dalom és ellenforradalom kö- adfct. Csakhogy a valóságban nem ilyen magatehetetlenek és nem ilyen veszélytelenek ezek a trónfosztott királyok. Nem veszélytelenek, mert mindig akadnak olyanok, akik ütő­kártyát látnak bennük, akik hogy úgymond lovat adnak alájuk. Királyok persze ke­vesen vannak, szultánok, hercegek is, de vannak ha­zát vesztó és áruló kiskirá­lyok. kisebb-nagyobb rendű * • Magyar Hírlap címmel új politikai napilap jelenik meg május 16-án, csütörtökön. Darvasi István, a lap főszer­kesztője, aki már több év­tizedes munkása a magyar sajtónak, és országgyűlési képviselőkéit, valamint a Béke-világtanács tagjaként ma is kiterjedt közéleti te­vékenységet folytat, ebből az alkalomból nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda mun­katársának. — Politikai napilap lesz a Magyar Hírlap; ezt tüntet­jük fel impresszumában. A látszólag általános megfogal­mazás mögött azonban ha­tározott program áll. A Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának külpolitikáját, bel­politikáját, gazdaságpolitiká­ját és művelődéspolitikáját kívánjuk szolgálni és segíte­ni. — Akik kezükbe veszik majd a Magyar Hírlapot, azt látják, hogy köntöse régi magyar újságéhoz hasonlít. Nem maradiságbói, hanem azért választottuk ezt a for­gyományaibóL Lapunk neve sem új. Az elmúlt száz év­ben — különböző időszakok­ban és különböző irányzatok szócsöveként — többször is volt Magyar Hírlap. A leg­utolsó, a fasizmussal szem­ben álló radikális polgári ér­telmiség napilapja volt, és 1938. augusztus 7-én — tehát kevés híján harminc évvél ezelőtt jelent meg utoljára. — Hetenként hétszer je­lentkezünk és vasárnap es­ténként budapesti kiadá­sunk is lesz. Arra tö­rekszünk. hogy sokrétű, friss, gazdag és színvonalas olvas­nivalót közöljünk hasábjain­kon Alapelvünk a nyugodt, át­tekinthető, de nem egyhangú tipográfia. Ennek jegyében határoztuk él, hogy a rova­tainkat, amelyek címét min­den oldal éléin feltüntetjük, mindig ugyanazon a helyen találják meg az olvasók, — mondotta befejezésül Dar­vasi István. (MTI) Nagyszerű küzdelem után megérdemelt egri győzelem Egri Dőzsa-BlffSC 3:2 (1:1) Faliszek bomba gólja jelentett« az E. Dózsa győzelmét. (Molnár I, felv.) Eger, 5000 néző. V.: Bircsák. Eger: Kovács F. — Mészáros, Kiss. Winkler — Tátrai. Bér an — Faliszek, Kovács Gy.. Kárpáti (Szűcs, 57. perc), Lakinger. Rajna. Edző: Szentmarjay Tibor. BVSC; Ádám — Fabrő (O&vátih, 75. perc), Stahl, Tordad — Ko­vács, Balogh — Szabó, Molnár, Szepesi, Nagy Gy.t Becsei, Edző: Gyarmati János. Jó iramú, változatos játékkal kezdődött a mérkőzés. A nagy lendülettel rohamozó egri csapat a 12. percben gólt ért el: Lakinger előre vágott labdájá­ra Kovács Gy., és Fabró rajtolt rá, a hátvéd volt a gyorsabb, és lábáról a kapujából kimozdult Adám mellett a jobb sarokba ju­tott a labda: 1:0. öngól! Nem sokkal később remeik egri támadás végén Rajna lövése haj­szállal kerülte el a bal sarkot. A 22. percben váratlanul esett a vendégek egyenlítő gólja: A kényelmeskedő egri védők között Nagy Gy. szerezte meg a labdát, majd a jó ütemben kiug­ró Molnár elé tálalt, és a csatár a .jobbösszekötő helyéről laposan a jobb sarokba lőtt. 1:1. A 23. percben Kárpáti labdá­jával Kovács tört előre, Stahl azonban a iti-oson belül felvág­ta. Tizenegyes! Kárpáti futott a labdának; de lövése a bal kapufa mellett sü­vített el! Szinte állandóan a vendégek térfelén folyt a küzdelem, a BVSC ellenakciói azonban sokszor zavarba hozták a hazaiak védel­mét. Szünet után is a Dózsa irányította a laoeícot, mégis a vendégek értek ei ha­marább gólt: A hazaiak röviden szabadítot­tak fel és a 16-os vonalánál tar­tózkodó Becsei jól eltalált lövése a bal kapufa éléről pattant a bá­léba: 1:2. A gólra heves egri támadások következtek és az 58. percben si­kerűit az egyenlítés: Szűcs szögletét Faliszek magas­ra felugorva a kapu előterébe fejelte, és a jól helyezkedő Rajna újabb fejese védhetetlenül jutott a bal felső sarokba: 2:2. Megjött a közönség hangja, és a Dózsa nagy erővel rohamozott. Egy ízben Lakmger ívelt labdá­ja a kapufáról vágódott vissza, majd Kovács közeli bombája is a kapufán csattant! A 65. perc­ben Lakinger óriási helyzetben hibázott. A mérkőzés sorsa a 65. percben dőlt el: Bal oldali szöglet fvelődött a kapu élé, védők elvétették a lab­dát és a közéjük berobbanó, szemfüles Faliszek közelről a léc alá bombázott: 3:2, Végig élvezetes, változatos — helyenként színvonalas küzdelmet hozott a két jól felkészült együt­tes találkozója. A vendégek kez­dettől fogva biztonsági játékra törekedtek, elől többnyire csak három csatáruk tartózkodott. így természetesen az egri csapat kez­deményezett többet. támadói azonban mindig a nehezebb megoldást választották, és keve­set lőttek kapura. A BVSC el­lenakciói minden esetben ve­szélyt jelentettek Kovács karú­jára. Szünet után fokozódott az iram, Izgalmassá vált a küzdelem. A hazaiak jó erőnlétét és küz­dőszellemét dicséri, hogy a ven­dégek 2:l-es vezetés után erősí­teni tudtak, s megérdemelten sze­rezték meg az értékes lóét pontot. Egyénileg Kovács F. biztos őre volt kapujának, a gólokat nem védhette. A hátvédhármas ezúttal néhányszor zavarba jött. Tátrai sokat vállalt magára. Bé­rén kitűnő szerelések után több­ször pontatlanul továbbította a labdát. Faliszek gyengébb kezdés után fokozatosan lendült já­tékba. szünet után erőssége volt csapatának. Kovács Gy. az első félidőben sokat cipelte a labdát; a második 45 percben azonban lendületesebbé vált játéka és a kapura is veszélyes volt. Kárpáti teljesítménye ismét elmaradt a várttól, ráadásul kihagyott egy tizenegyest, Lakingertől időnként nagyszerű megoldásokat láttunk, régi hibájáról — a vég nélküli cselezgetésről — azonban nem tud leszolpi. Rajna minkét posz­ton jól látta el feladatát. Szűcs hasznos tagja volt csapatának. Bircsák lényeges hibát nem vé­tett. Az NB I. B további eredmé­nyei: Bp, Spartacus—Kecskemét 1:1 (0:1), Komló—Pécsi Bá­nyász 1:1 (1:1), Budafok—Nyír. egyháza 1:0 (0:0), Szállítók—Ganz. MA VÁG 3:0 (2:0), Nagybátony— Özd 2:0 (0:0), Ot'oszlány—Győri Dózsa 2d) (2:0). Várpalota- Szolnoki MTE ia (1:1). Bp. Előre —Miskolci VSC 0:0. A bajnokság állása: 1. Komló 11 7 3 i 20: 7 17 2. Kecskemét 11 6 4 i 12: 4 16 3. Eger 11 4 6 T 14: 9 14 4. Bp. Spart. 11 4 5 2 14:13 13 5. Oroszlány 11 5 2 4 15: 9 12 6. Bp. Előre 11 5 2 4 11: 7 12 7.. Várpalota 11 4 4 3 13:10 12 8. Szállítók 11 5 1 5 13:13 11 9. MA VÁG 11 3 5 3 6:10 11 10. Nyíregyh. 11 3 4 4 9:10 10 11. Pécsi B. 11 3 4 4 10:12 10 12. Győri D. 11 3 4 4 13:16 10 13. Nagybét. 11 3 3 5 12:16 9 14. Budafok 11 3 3 5 12:18 9 SZMTE 11 4 1 € 10:15 9 16. MVSC 11 2 3 4 6:10 9 17. BVSC 11 3 1 7 14:17 7 18. Ózd 11 2 3 6 3:11 7 Vígan ebédeltek: a Belle Image legszebb helyiségé­ben, egy óriási, kétágyas szobában, melynek egyetlen ab­laka a térre nyílt, s a falon díszelgő, szépen bekeretezett vastagon lakkozott képek lovagló urakat ábrázoltak. Trémorel elmagyarázta feltámadását, eléggé hihető kis regényt kerekített köré, igen hősies szerepet játszott benne, és ez csak fokozta kedvesének csodálatát. Ezután miss Fancy következett, elmesélte terveit, me­lyek — ezt meg ke}! hagyni — a lehető legjózianabbak vol­tak. Elhatározta, hogy mindennek ellenére hűbb lesz tönkrement Hectorához, mint valaha, így hát búcsút mond- 6000 frankos lakásának, eladja ingóságait, és valami tisztességes vállalkozásba fog. Éppen most találkozott egy régi barátnőjével, nagyon ügyes divatárukészítő, csak arra vár, hogy társulhasson valakivel, aki tőkét hoz. míg ő szaktudását adja a válla­lathoz. Vesznek egy kis divatáru-üzletet a Bréda-negyed- ben, mely az ő kezük alatt minden bizonnyal virágozni fog, és szép hasznot hoz majd. Fancy fontoskodott, egész szakmai szókincsét kimerí- , tette. Hector nevetett. Végtelenül mulatságosnak találta ezeket az üzleti terveket de, meghatotta, hogy egy csinos • fiatal nő ekkora áldozatra képes, munkára adja a fejét, foglalkozik valamivel, csak azért, hogy neki tetsszen; Sajnos, el kellett válniuk. Fancy azzal jött Corbeilba. hogy egy hétig marad, de a gróf kijelentette hogy ez teljesen lehetetlen. A lány előbb nagyon sírt, meg is haragudott, de végül megvigasz­talta az a gondolat, hogy jövő kedden ismét eljöhet. — Altkor hát, Isten veled — mondogatta Hector át­ölelve —, a viszontlátásra, gondolj rám sokat! Mosolygott és csintalan mozdulattal hozzátette: — Egyébként nyugtalankodnom kellene, együtt utaz­tam néhány úrral, ismerik a barátodat, ési a feleségéről azt mond ták, hogy talán a legszebb nő egész Franciaor­szágban. Igaz ez? J _____________________________ ■— Esküszöm, fogalmam sincs. Elfelejtettem megnéz­ni. Hector nem hazudott. Bár nem látszott rajta, még mindig hatalmában tartotta az elmaradt öngyilkossága­kor rátörő félelem. Kába volt a nagy erkölcsi válság után, mintha jól fejbe verték volna, s ez elvonta figyel­mét a, külvilágtól. De ezek a szavak: ,>a legszebb nő egész Franciaor­szágban”, felkeltették figyelmét, s még aznap este jóvá- tehette mulasztását. Mikor hazaért Valfeuillube, barátja még nem érkezett haza, Sauvresyné pedig gyedül volt, s a fényben úszó szalonban olvasott. Hector vele szemben ült le. de kissé oldalvást, hogy kedvére megnézhesse, és egy-egy üres mondatot vetett oda; Az első benyomás nem volt kedvező Berthe szempont­jából. A gróf nagyon szoborszerűnek, nagyon tökéletes­nek találta szépségét. Hibákat keresett rajta, s hogy nem talált, szinte megrémült ettől a szép, mozdulatlan arctól, a világos szemektől, az éles tekintettől, mely átjárja az embert, akár a kard. Talán csak ösztönösen félt tőle, ő, a gyenge, ingadozó, határozatlan férfi, ettől a kemény, elszánt jellemtől, ettől a törhetetlen vakmerőségtől. De lassanként megszokta, hogy Berthe-tel tölti a dél­után nagy részét, miközben Sauvresy az ő adósságait ren­dezte, eladott, egyezkedett, nap mint nap kamatokról al­kudozott. ügyvédekkel és ügynökökkel tárgyalt. Hamarosan észrevette, milyen szívesen hallgatja őt az asszony, s így rendkívül okosnak találta, és sokkal több­re tartotta férjénél. Ö maga csöppet sem volt szellemes, de az évek során kimeríthetetlen mennyiségű anekdotát és kalandos tör­ténetet raktározott el agyában. Annyi mindent látott, annyi emberrel érintkezett, hogy érdemes volt lapozgat­ni emlékei közt. mint valami krónikában. Még valami­lyen csillámló, pezsgő hév is yolt benne, s egyfajta finom, első hallásra meghökkentő cinizmus. Ha Berthe nem kerül ennyire a hatalmába, bizo­nyára valódi értéke szerint becsüli meg, de most elvesz­tette ítélőképességét. Hallgatta, bamba révületbe süllyedve, mint egy uta­zót, aki olyan különös országokból érkezett, ahonnan nem tér vissza senki, olyan népeket látott, melyeknek még a létezéséről sem tudunk, és számunkra felfogha­tatlan műveltségi és erkölcsi viszonyok között élt. Közben teltek a napok, a hetek, a hónapok, és Tré­morel gróf nem unatkozott Valfeuilluben annyira, mint várta. Sokat evett és ivott, napi tizenkét órát aludt. A fenn­maradó időben Berthe-tel csevegett, a parkban csavar­góit, egy hintaszékben ringatózott vagy lovagolt. Még horgászott is a kert végében, a fűzfák alatt. Hízásnak in­dult. Legszebb napjai azok voltak, melyeket Corbeilban töltött miss Fancyval. Múltjának egy darabját lelte fel benne, s a lány felélénkítette, mert mindig veszekedett vele valamiért. Egyébként is párizsi levegőt hozott szok­nyája ráncai közt, s körúti sarat a cipőjén. Jenny rendszeresen, minden héten eljött, s szerelme nemhogy lanyhult volna, hanem minden találkozástól növekedni látszott­Talán nem volt egészen tisztában saját érzelmeivel. A szegény lány ügyei elég rosszul mentek. Túlságosan drágán vásárolta boltját, s társnője egy hónap múlva há­romezer frankkal együtt eltűnt. Ö maga pedig egy csöp­pet sem értett ehhez a munkához, s mindenki szemér­metlenül becsapta. Hectomak egy szót sem szólt gondjairól, de számí­tott arra, hogy segítséget kérhet tőle. Ez a legkevesebb, amit a férfitól elvárhat, hiszen óriási áldozatot hozott érte. Valfeuillu mindennapos vendégei eleinte kissé cso­dálták, hogy állandóan ott lebzsel ez a. nagy darab fiatal­ember, aki úgy viseli a semmittevést, akár egy keresztet, de aztán megszokták. Hector végül is szert tett azoknak az embereknek jellegzetes mélabús arcára, akiket hallatlan szerencsét­lenségek sújtottak, s akiket az élet becsapott hazug ígé­reteivel. Ártatlannak látszott, befogták. így beszéltek ró­la: — Trémorel gróf elbűvölően természetes ember. De némelykor, ha egyedül maradt, váratlan és iszo­nyatos dührohamai voltak. „Ez nem mehet így tovább” — gondolta, és gyerekes harag fogta el, ha összehasonlítot­ta jelenét és múltját. Hogyan törhet ki ebből a sivár világból, hogyan sza­badulhat meg állandó társaságától. Sauvresy barátaitok akik korlátoltak, mint az erkölcs, és laposabbak, mint a valóság? De hát hova meneküljön, hol húzódhatna meg? Pá­rizs nem csábította. Különben is, mit csinálna ott? Palo­táját eladták eev bőrkereskedőnek. Pénze csak az volt, amit Sauvresytól kért kölcsön. És Hector szemében ez a Sauvresy szörnyű, erősza­kos. kérlelhetetlen barát volt, kíméletlen, mint a sebész, akit hidegen hagy. hogy életmentő kése alatt jajgat a be­teg. A reménytelen helyzetekben sem félmegoldást, sem | alkut nem ismert. (Folytatjuk) ...................... ......................................................—----1

Next

/
Thumbnails
Contents