Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-11 / 109. szám

flz ű! mec!r"’Zimis első tapasztalatai Készülnek a VIT-re Négy hónap telt el az új mechanizmus első évéből, korai lenne még általános és messzemenő következtetése­ket levonni, de az eltelt idő alkalmas arra. hogy egy-két tapasztalatot és tanulságot feljegyezzünk. Az elmúlt év köziepén sok vállalatnál még bizonytalan­ság uralkodott és ez különféle kételyeket, sőt, itt-ott rossz­indulatú híreszteléseket szült. Kezdeti nehézségek és átme­neti feszültségek jelentkeztek, de nem nagyobbak, mint ami­lyenekkel számolni kellett. A párt-, állami, gazdasági és tömegszervezeti szervek nagy felelősséggel készültek az új gazdasági xnechanzimusra. Ennek eredményeként sike­rült biztosítani a termelés és a forgalom zavartalanságát, az emberek meggyőződhet­tek arról, hogy a párt és a kormány politikája helyes irányban halad. Nőtt a biza­lom és egyre inkább tettek­ben nyilvánul meg a dolgozó emberek egyetértése. Az új mechanizmus első negyedévében 3,9 százalékkal nőtt megyénk ipari termelé­se. Az emelkedés mérsékelt ütemű, valamelyest elmarad az országos fejlődés mögött. A bányászat termelése csök­kent. de emelkedett a gép­ipari, az építőanyagipari és a kohászati termelés. A gazda­ságirányítási reform célki­tűzéseinek megfelelően az igények szerint változott me­gyénk ipari üzemeinek ter­melése & több helyen sikerült elérni, hogy a nagyobb nye­reséget biztosító termékek gyártását fokozzák. Népgaz­dasági érdek, hogy fokozott gondot fordítsanak a gazda­ságosságra, de közvetlenül is érdeke ez minden dolgozónak, mert a nyereség nagyságától függ a béremelés, a prémium és az év végi részesedés mér­téke. Sótes» attól tartottak, hogy a vállalatok csak azt fogják termelni, ami az át­lagosnál nagyobb haszonnal jár, és ez zűrzavarra vezet. Nos, a borúlátóknak nem lett igazuk. A legtöbb vállalat önállóan állapította meg az idei ter­vét. A termelési feltételeket és a piac igényeit gondosan mérlegelték, ennek alapján állították össze az éves ter­melési programot. Jelentősen növeli termelését a Finom- szerelvénygyár, a Mátravidé- ká Fémművek és az Egyesült Izzó gyöngyösi gyára. A Sely- pi Cukorgyár finom kristály­cukrot eddig csak exportra gyártott, az idén Hatvanban és Selypen is jelentős meny- nyiséget szánnak belföldi fo­gyasztásra is és a helyszínen egykilogrammos csomagokat készítenek. A Hatvani Kon­zervgyár fokozott gondot fordít az áru csomagolására és a konzervek minőségének javítására. Az iparágak között me­gyénkben a gépipar növeli leginkább termelési értékét* de az új mechanizmus ösz- tönszerűen hatott a gyárt­mányszerkezet kedvező irá­nyú változására, az igények jobb kielégítésére és a- korsze. rűbb termékek előállítására. Több vállalat iparkodik, hogy a piackutatás feltételeit meg­teremtse, közvetlen kapcsola­tot létesít külföldi meg­rendelőkké!. Az első ne­gyedév tapasztalatai szerint a vállalati tervek reálisak, si­került összhangot teremteni a népgazdasági célkitűzések­kel. A vállalatok vezető; egyre jobban lemérhetik a verseny hatását és ennek nyomán egyre nagyobb gondot fordítanak a műszaki fejlesz­tésre. A saját eszközök mennyisége az idén még r.em elegendő a jelentősebb fej­lesztési feladatok megvalósí­tására. A jelen'egi hitelkere­tek nem teszik lehetővé a vállalatok igényeinek mara­déktalan kielégítését. Ver­seny kezdődött a hitelekért is. Amelyik vállalat kezde­ményezése jobban megfelel az ország célkitűzéseinek, amelyik nagyobb gazdaságos­ságot. rövidebb megtérülést és nagyobb garanciát igazol, az könnyen juthat hitelhez. A bank és a vállalatok újsze­rű kapcsolata előmozdította a gazdasági egységek nagyobb önállóságát, a pénzforgalom kezdeti zökkenői folyamato­san megszűnnek. A termelés elsődlegességét aligha lehet vitatni, de az üzemi munkások és tsz-tagok többségét az érdekli legin­kább, hogy pénzükért mit és mennyit vásárolhatnák, az üzletekben milyen az áruel­látás. A vészjóslóknak nem lett igazuk, bővebben és na­gyobb , választékban lehet élelmiszert kapni, mint ta­valy és nem is drágábban. A ruházati és iparcikk kiske­reskedelmi üzletekben volt egy kis zökkenő, sok bonyo­dalmat okozott a leltározás, és átárazás. Az igényeket nem' mindig tudták kielégíteni, mert jelentős mértékben csök­kent az üzletek árukészlete. Megyénk kiskereskedelmi for­galma több mint három, szá­zalékkal volt több, mint az előző év hasonló időszakában, de a lakosság összes pénzbe­vétele mintegy hét százalék­kal nőtt és 15,5 százalékkal nőtt a takarékbetétek összege. Akii reálisan számolt, az nem gondolt arra. hogy az új mechanzimus első negyedévé­ben a hiánycikkek listáján minden tételt kihúzhat. Van és egy darabig még lesz is hiánycikk. De a korábbi terv- utasításnál eredményesebb lesz. ha az új mechanizmus a tényleges szükséglet kielégí­tésére ösztönzi az ipart, a ke­reskedelem vezetői pedig egy­re inkább megtalálják a bő­vebb árukészlet, illetve a magasabb kamat és a iziiksé- ges pénzügyi fedezet jobb összhangját. Az új árak az esetek több­ségében megfelelő jövedelmet biztosítanak a vállalatoknak, az elmúlt évi jövedelmezősé­gi szintet általában elérik. A kisebb vállalatoknál gon­dot és bosszúságot okoz, hogy Egy nrc hőseiről A diszpécser Neve: Horváth Alajos. Munkahelye: a, Mátravidéki Fémműtök szerszámüzeme. Beosztása: diszpécser... — Azt is mondhatnám, hogy a diszpécser olyan min­denes az üzemben. Ismernem kell üzemünk feladatait, a napi, a heti, a havi igényeket, hol, mikor, s mire van szük­ség. Az anyagok érkezését, a sok-sok határidőt és termé­szetesen akár a tenyeremet, úgy kell ismernem az üzem dolgozóit, kollégáimat, mun­katársaimat is... — Szívesen csinálja? — Természetesen. Kicsit fárasztó, de egyáltalán nem unalmas, nem egysíkú mun­ka. Állandóan „észnél”, s tal­pon kell lenni. — Sírokban lakik? — Nem. Recsken. Vonattal járok be. Meg néha kocsival. — Mikor került, a gyárba? — Mint szerszámkészítő, 1961-ben. Lassan már négy éve lesz, hogy diszpécser be­osztást kaptam. Nagy felelős­séggel járó munkakör, hi­szen üzemünk készíti a ter­meléshez nélkülözhetetlen szerszámokat. Egyenletes, pre­cíz munkára van szükség. — Hallottuk, hogy a mun­kája mellett tanul is. — Ki kell használni a le­hetőséget. Fiatal vagyok, s itt van az iskola a gyárban. Harmadéves vagyok a gép­ipari technikumban. — A tanulás? — Hát nem én vagyok a legjobb, de azért elmegy. Elég kevés idő jut rá. Még szeren­cse. hogy az asszony is ta­nul. Ö gimnáziumba jár. — Azt mondják, ön mindig jókedvű, vidám. — Vidáman jobban megy a munka is. és hát egy jókedvű diszpécsert a „meósok” is job­ban elviselnek. Apropó: el na felejtsem: eddig már három művezetőt „éltem túl” ebben az üzemben. I- -" ' k. j,— egyesek monopolhelyzetűkkel visszaélnek, különböző címen felárat számítanak fok jog­talan haszonra törekszenek. Erre annál kisebb lehetőség lesz. minél jobban erősödik a gazdasági szabályozás és az ellenőrzés. Sokkal több azoknak az üzemeknek a száma, amelyek alapos felkészüléssel, gondos távlati tervekkel és korszerű műszaki fejlesztéssel törek­szenek gazdálkodásuk javítá­sára. Főleg a pártszervezetek eredményes munkájával si­került a gazdaságirányítási reform fő c.ákdtűzéseit a he­lyi feladatok és az éves ter­vek megvalósításával össze­kapcsolni. Folytatni, fokozni kell a politikai és szakmai oktatást, annak megértetésére, hogy a termelés és az új me­chanizmus nem öncél hanem eszköz, hogy minden gazda­sági egység járuljon hozzá a piaci egyensúly erősítéséhez, a lakosság igényeinek kielégí­téséhez. Az első tapasztala; tok összegezéseként azt mond­hatjuk, hogy az új, mechaniz­mus első negyedéve gazda­sági és politikai sikert ho­zott, erre az alapra lehet épí­teni. F. L. A VIT éve mindig nagy­szerű élményekkel telített a fiatalok számára, akár a kül­döttségben, akár a találko­zóval kapcsolatos rendezvé­nyeken vesznek részt. A szó­fiai IX. Világ Ifjúsági Ta­lálkozó egyelőre még csak sejteti a július 26—augusztus 6 közötti napok eseménysoro­zatát, viszont az előkészíté­sének rendezvényei már egy­mást érik világszerte, ország­szerte, s természetesen — megyeszerte is. — Hogyan készülnek a megye fiataljai a VIT-re? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Sebestyén Jánost, a KISZ Heves megyei Bi­zottságának első titkárát. — A világifjúsági találko­zók rendezvényeikkel min­dig a leghaladóbb gondola­toknak adtak és adnak ez­után is hangot. A VIT hár­mas jelszava most is ez lesz: Szolidaritás, béke és barát­ság. A világ haladó gondol­kodású fiataljai, akik gyű­lölik az elnyomást, akik gyűlölik a háborút, s együtt éreznek az embertelenül szenvedő népekkel, maguké­vá teszik a jelszót, közöttük hazánk, és szűkebb hazánk: Heves megye fiataljai is. Ez a jelszó még kiteljesedik a proletár internacionalizmus gondolatával is, mely a leg­hívebben tükrözi és jellemzi a szocialista haladás eddigi és ezutáni történetét. Ez az esztendő a VIT éve; a KISZ- alapszervezetekben az év ele­jén összeállított akcióprog­ramokban tekintélyes he­lyet kapott a VIT-re való felkészülés. A világ fiatal­jainak ez a demonstrációja politikai állásfoglalás, termé­szetes hát, hogy a KISZ-isták is úgy dolgoznak, hogy ezzel hitej; tegyenek a VIT eszmé­je mellett. Rendezvényeiken újra felelevenítik a régi ta­lálkozók élményeit, beszél­getnek a hajdani küldötteik­kel, politikai köreikben meg­ismerkednek a más orszá­gokban élő fiatalok életével, munkájával, küzdelmeivel. Minél közelebb kerülünk a VIT-hez, annál inkább elő­térbe kerülnek ezek, vagy az ezekhez hasonló rendezvé­nyek. A május 19-i, poroszlói béketalálkozó szintén a VIT jegyében kerül megrendezés­re, ahol a füzesabonyi járás fiataljai egész napos színes programnak, ifjúsági nagy­gyűlésnek lesznek résztvevői.’ A június 9—13 között a feK sőtárkányi KISZ-táborban megrendezendő országjáró fiatalok 3. országos találko­zója szintén az ifjúság össze­fogása, a haladó gondolatok mellett foglal állást. Az itt ■tartandó nagygyűlésen Mé­hes Lajos, az MSZMP KB tagja, a KISZ KB első titká­ra mond beszédet. Ezen a né­hány napos rendezvényen emlékeznek meg a fiatalok a hajdani munkásmozgalmi hősöknől, akiknek a Stimecz- ház volt találkozóhelyük; tú- raversenyüknek itt lesz a végállomása, itt építenek majd egy szép emlékművet. Csak néhány, kiemelkedő rendezvényt említettem meg, de alapszervezetenkint min­denütt a VIT gondolata ha­tározza meg a KISZ-esek munkáját, programját. *1— Minden megyéből, iffy tőlünk is utaznak a VIT-re, s szokás szerint ajándékokat visznek ma­gukkal. Kik képviselik He­ves megye ifjúságát? — Az országos delegáció­ban a megyéből hatan vesz­nek részt A megyei KISZ- bizottság javaslata alapján a Nagy Katalin, a megyei KISZ-bizottság munkatársa, Ferenczfalvi Éva gyöngyösi gimnazista, Szabó Marianna lőrinci tsz-ifjóság: brigádve- zető, Jeszenszki Klára káli gimnazista tanár, Popovics Ferenc, a Vörös Csillag Trak­torgyár egri gyáregységének KISZ-titkára és Kónya La­jos, a megyei pártbizottság munkatársa. A küldöttségen kívül tizenkét tagú turista- csoport is utazik a szófiai VIT-re Heves megyéből. Ami az ajándékokat illeti, már készülnek. Az egri 'peri ta­nuló fiatalok például a mi­naret kicsinyített mását ké­szítik el, a gimnazista lá­nyok hímzett térítőkét, pár­nákat, népi viseletbe öltöz­tetett babákat küldenek, az üzemek KISZ-is ái üzemük profiljának megfelelő aján­dékokkal kedveskednek, mint például a Mátravidéki Fémművek fiataljai, akik íz­léses kvitelben, a VIT jelvé­nyével ellátott tubusko'lek- ciót küldenek. Eddig már több száz ajándék készült el, ame­lyeket á küldöttség tagjai kint Szófiában átadnak más nemzetek fiataljainak. — Sajnos mindenki nem utazhat a VIT-re. Az itt­hon maradottak számára lesz-e valami program a, találkozó ideje alatt? — Természetesen lesz — mondta Sebestyén János —* hiszen, a VIT nemcsak a kül­döttségeknek az ünnepe, ha­nem az egész világ ifjúságá­nak. Csak két példát: a VIT megnyitásának napján me­gyénkben valamennyi úttö­rő- és KISZ-szerve®et tábor­tüzet gyújt, s rendezvényü­kön e találkozóról lesz sző. Vagy: a VIT ideje alatt a fiatalok VIT-munkahetet szerveznek, melynek célja, hogy még jobban teljesítsék és segítsék az üzem előtt ál­ló feladatokat. A IX. Világifjúsági Talál­kozót „kissé megkésve” ren­dezik meg ugyan — az is­mert okok miatt —, de ahogy a lelkesedést, a hangulatot tapasztaljuk lépten-nyomon — s bizonyára így van ez vi* lágszerte — sikerében bizto­san nem marad el a régi if­júsági találkozóik mellett. Ennek lesznek tanúi a me­gyei küldöttek, akik maidat! hazatérve bőséges élménybe­számolókkal szolgálhatnak az itthon maradottak számára. K. G. Uj magyar találmány Szabó L. Erzsébet iparművész új eljárást dolgozott ki az üvegből készült művészi ajándék-, disz- és használati tár­gyak készítésénél. Az anyagában gyöngyözött, és az ugyne- vezeti brokát eljárással készülő üvegtárgyakat, mint talál­mányt fogadták el. A tetszetős kivitelű tárgyak a BNV talál­mányi pavilonjában kerülnek a nagyközönség elé. Képünkön; Szabó L. Erzsébet két szép vonalú üvcgkonv- poziciójávál, (MTI foto: — Kovács Gyula felvétel.) megyénk fiataljai megyei delegáció tagjai: Éjféltájban észrevettem, hogy elfogyott a pipadohá­nyom. Átkutattam az íróasz­talom fiókját, beletúrtam né­hány régi dohánytasakba, de még egy pipára valót sem tudtam összeszedni. Mitévő legyek? Olvastam valahol, hogy egyes őserdei indián törzsek kukoricalevelet szív­nak dohány helyett. De hon­nan vegyek késő éjszaka ku­koricalevelet? Most már bán­tam, hogy annak idején, mi­kor erősen propagálták, nem ültettem négyzetes kukoricát. Milyen jól jönne most! De legalább egy cigaret­tám lenne! Egyetlenegy. Át­vizsgáltam minden öltönyö­met, zakómat, de hiába. Se­hol semmi, és még milyen hosszú az éjszaka! Visszaül­tem az asztalomhoz és elke­seredetten tovább írtam, de a humoros elbeszélésem hősei — mintha csak bosszantani akartak volna, — állandóan dohányoztak és fújták a füs­töt az orrom alá. Honnan vegyek egy cigit? Csöngessek be a szomszéd la­kásba, hogy: „Jó éjszakát, szomszéd! Nincs véletlenül egy cigarettája?” Aztán eszembe jutott, hogy a második emeleten lakik egy mérnök, aki pipázik. Mi len­ne, ha bemázolnám az arco­mat különböző színű festé­kekkel, és a hónom alatt egy húsvágó bárddal beállítanék hozzá: „Üdv, törzsfőnök! Azért jöttem, hogy ássuk el a csatabárdot, és szívjunk el egy békepipát! Vagy legalább Nikotinéh&éd adjon egy kis pipadohányt.* Ez sem jó ötlet liehet hogy a pasasnak nincs hu­morérzéke, és nem kedveli az indiántörténeteket Rettenetes éhség gyötört, nikotinéhség. Úgy éreztem, ha egy órán belül nem szer­zek egy cigarettát, vagy egy kis dohányt nikotinéhen ha­lok. Nem volt más hátra, éjnek évadján fel kellett öltöznöm és ki kellett mennem az éj­szakába. Ezen az istenverte környéken azonban még egy vacak vendéglő sincs nyitva. Mindegy. Elindultam. Futva. Aztán lelassítottam a léptei­met és arra gondoltam: le­mondok a dohányzásról, a pi­páról és a cigarettáról is. Igen, itt a soha vissza nem térő alkalom. Az órámra néz­tem, hogy megjegyezzem ezt a történelmi időpontot. Haj­nali háromnegyed egy. S akkor feltűnt előttem a kis köpcös férfi. Körülbelül húsz méterrel ment előttem, kacsázó léptekkel, jókedvűen fütyörészve. Megpillantottam és máris tudtam, hogyan fo­gok cigarettát szerezni. Meg­közelítettem és a fülébe súg­tam : — Ne nézzen hátra ! A kis köpcös rémülten né­zett rám: — Mi... miért», mi tör­tént?! — Egy szakállas örült kö­vet minket... Óriási kés van a kezében!... — Szentisten ! — Most már ketten va­gyunk, Nem történhet semmi baj, de ne nézzen hátra! El­megyünk a következő utcasa­rokig, aztán balra befordu­lunk. Hallja a lépteit? — Nem hallok semmit. — Ne nézzen hátra! Azt hi­szem, tnegáUL Csak semmi pánik! A következő saroknál balra be! — Szólni kéne egy rend­őrnek... — Hol van ilyenkor rend­őr? Midőn elértük a sarkot, vil­lámgyorsan befordultunk és. a falhoz tapadva, riadtan hallgatóztunk. — Követ minket? — kér­dezte vacogva a kis köpcös. — Én nem hallok semmit... — Pszt! Maradjon csend­ben! Hosszú ideig mozdulatlanul füleltünk, aztán suttogva azt mondtam: — Nagy. fekete szakálla van és egy fél méteres kony­hakést szorongat a mancsá­ban... — Pokoli helyzet... — Ne veszítsük el a fejün­ket! — bátorítottam a társa­mat. — Gyújtsunk rá és gon­dolkozzunk. Talán eszünkbe jut, hogyan lehetne lerázni az üldözőnket... Elővette a cigarettatárcáját és remegő kézzel felém nyúj­totta. Végre! Mohón kivettem egy cigit, rágyújtottam és elége­detten nagyot slukköltam belő­le. A kis köpcös a falhoz ta­padva, feszült figyelemmel hallgatózott... ____ Miklós György .M pniUtßp 3 1968. május 11., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents