Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-09 / 107. szám

Gyors beruházás — csigalassúsággal ketten. húsz év óta Húsz évvel ezelőtt történelmileg is Jelentős kultúrpoliti­kai esemeny történt: megszervezték az általános iskolai ta­nárképzési. Mindez nem volt egyszerű és magától értetődő dolog, mindezekhez megfelelő anyagi és szellemi bázis kellett. ■Ások közül, akik a „szellemi bázist” szolgáltatták, a kezde­tektől mind a mai napig katedrán állnak Egerben. Bihari Jó­zsef és dr. Udvarhelyi Károly tanszékvezető főiskolai taná­rok. Dr. Bihari József, az orosz tanszék vezetője, megkülönböztetett szeretet- . nek örvend a hallgatók köré- . ben. A titka: közvetlen em­beri kapcsolatot teremt tanít- js ványaival. Életpályája nem mindennapi, nem egyszerű, de I egyszersmind nem is szokat- lan. jj — Apám cipész volt Ér- . mihályfalván. Először úgy ji volt. hogy címfestő leszek, körülményeim inkább ennek jj kedveztek volna, mint annak, 1 hogy tanuljak. Gondolatok- j! nak és érzéseknek nehéz gá- i tat szabni, így kerültem kap­csolatba már egész fiatalon baloldali tömörülésekkel, így lettem — és voltam — öt évig. 17 éves koromtól a jj Nagyváradi Napló munkatár­sa. Közben írtam a Kolozsvá­rott megjelenő Gyilkos nevű antifasiszta szatirikus lapnak is. A 30-as években Bajomi Lázár Endre alapított Debre­cenben egy időszaki folyóira­tot, amelybe szintén dolgoz­tam. Veres Péter több írása is megjelent itt. A kolozsvári \ Korunk című folyóirat mun- i katánsa is voltam. Budapes­ten kezdtem. Brünnben fejez­tem be az egyetemet német— francia szakon. Brünn akko­riban fellegvára volt a bal­oldali egyetemista ifjúság­nak. — Tanári pályámat óraadó helyettesként kezdtem. Az­tán kénytelen voltam nyolc évig ebben a ,.státusban” meg is maradni. A felszaba­dulás után lettem először biz­tos állású gimnáziumi tanár, és ekkor lettem orosz szakos. Óraadó voltam a debreceni egyetemen is. Akkor aztán megalakultak a tanárképző főiskolák. Az orosz tanszéket még ott. Debrecenben, dr. Bihari József alapította meg. Egy év után a főiskola Egerbe költö­zött. Itt teljesedett ki tudo­mányos munkássága az orosz nyelvészetben és a szlaviszti­kában. öt évvel ezelőtt védte meg kandidátusi disszertá­cióját. az orosz ige aspektus rendszerérők Több dolgozata jelent meg az orosz igeszem­lélet tárgyköréből. Sorozatot indított egy szegedi kollégá­jával nagy orosz nyelvészek­ről. Foglalkozott az egri szer- bek és görögök történetével. Munkatársa az UNESCO ling­visztikái tanulmányainak, szerkesztett orosz—magyar hasonlósági szótárt, nemcsak oroszul, németül és franciául, hanem románul és csehül is beszél, és angolul meg az ösz- szes szláv nyelveken olvas. Nemzetközi nyelvész-kong­resszusokra hívják és dolgo­zik a greifswaldi szláv inté­zetnek is. — Az utóbbi időiben több­ször jártam a Szovjetunió­ban. A legnagyobb eredmény azonban az. hogy hallga­tóimnak is lehetősége nyüt, hogy a Szovjetunióba látogas­sanak, ki egy évre. ki a nyá­ri szünidőre. A legfontosabb az, hogy a hallgatók megsze­ressék a nyelvet, elsajátítsák szellemét. Egerbe gyakran látogatnak szovjet turisták, ilyenkor bevonom hallgatói­mat az idegenvezetésbe, a tolmácsolásba. Dr. Bihari Józsefről az a hír iárja. hogy végzős hall­gatóit vendégként várja, amikor búcsúzásképpen éjje­lizenét adnak ablaka alatt Behívja és megvendégeli őket... Dr. Udvarhelyi Károly a földrajz tanszék vezetője, akit rendkívül tisztelnek a hallgatók, mert tudják, hogy számára két dolog léte­zik: a földrajz és a tanítás. — Ameddig vissza tudom vezetni a családfámat, őseim mindig lakatosok voltak. Én is tanultam esztergályos és lakatos szakmát. De aztán si­került tanulnom, polgári is­kolai tanárképző főiskolát vé­geztem, földrajz—kémia—bio­lógia szakon. Mátészalkán öt évig tanítottam polgári isko­lában. a szakjaimon kívül testnevelést — ezt el is végez­tem kiegészítő szakként — fizi­kát. éneket, rajzot meg kézi­munkát is. A doktorátust a szegedi egyetemen tettem le, majd szakverető tanár lettem a szegedi főiskolán. Ez az in­tézet alakúit át legelőször, még 1947-ben tanárképző fő­iskolává. Ezután kerültem Debrecenbe, majd Egerbe. — A gondolkodásra való nevelés izgatott mindig. Sokat foglalkoztam a természettu­dományi nevelés problémájá­val. A korszerűséget igyekez­tem mindig szem előtt tarta­ni. Ezért sokszor veszem új­ra elő és dolgozom át előző munkáimat. Dr. Udvarhelyi Károly bi­zony nem szűkölködik tudo­mányos munkákban: 120 meg­jelent könyve, dolgozata, ér­tekezése van. Első munkája 1933-ban látott napvilágot — a földrajzórákon felhasznál­ható szemléltető rajzokról írt. A következő évben kézi­könyvet adott ki polgári is­kolai tanárok számára. A fel. szabadulás után, amióta az általános iskolákat létrehoz­ták, nemzedékek tanultak földrajz-tankönyvedből. A leg­újabb reformtan tervek V. és VIII. osztályos földrajzkönyve is az ő munkája. Néhány fő­iskolai jegyretet is írt, és szerkesztett: Magyarország természeti és gazdasági föld­rajza, Eurázsia földrajza, Csil­lagászati földrajz. Magyaror­szág tájföldrajza és kialaku­lása. Kandidátusi disszertá­ciója rendikívüli érdeklődésre tarthat számot: A földrajz dialektikája és oktatása. Ezt még sehol a világom nem dol­gozták fel. Nagyon sok térké­pet és grafikont rajzolt és szerkesztett már életében. — Hosszai évek óta napon­ta 15—16. néha 19 órát is dol­gozom. A munka nem fáraszt, inkább jókedvre hangol, mert élvezem, amit csinálok. Ok­tattam, sok tanárt neveltem fel... És felnevelte négy lányát ' is. akik mind diplomát sze­reztek. közülük hárman taná­rok, félesége is az. Éppen az elmúlt héten, a földraja társaság ülésén kapta meg a ..Szocialista föld­rajzért” kitüntetést, amij most első ízben osztottak ki. Berkovits György Ezrek és ezrek voltak min­dennapi tanúi, hogyan kezd­tek hozzá az egri Csákány utcában — a strand szom­szédságában — a leendő 1200 adagos étterem és presszó építésének. Látszatra nem történt semmi szokatlan: az épület annak rendje s módja szerint elkészült. Régóta ké­szen áll az étterem és a presszó, ám a mai napig egyetlen vendég át nem lép­hette a „küszöböt”. Látszatra nem történt sem­mi szokatlan. Am a valóság nagyonis különös dolgokat takar. Kezdjük ott, hogy a Gazdasági Bizottság kiemelt beruházásnak minősítette ezt az új étterem- és presszó­együttest. S ez a szó, „ki­emelt”, nem jelent mást. mint azt, hogy ha törik, ha szakad, a beruházást be kell. fejezni a megadott határidő­re. A nyolcmilliós beruházás befejezése azonban, szó sze­rint csigalassúsággal haladt. A csigalassúságú tempó oka: hiába készült el az épü­let építészetileg, a belső be­rendezések (fűtési rendszer, stb.) felszerelésével azonban késlekedtek, mert a szüksé­ges anyagokat nem szállítot­ták időre. Nem akarunk bűnbakot keresni, hibáztatni a beruhá­zót, a kivitelezőt, vagy má­sokat. Ki és mennyiben hi­bás a határidőeltolódás miatt, ki kinek és mennyi kötbért fizet a késedelmeskedésért, ennek elbírálása döntőbizott­sági feladat. Ma és a következő napok­ban 6 519 beutalt indul út­nak a SZOT üdülőibe. Ebben a számban már szerepelnek azok is, akik a csak nyári, idényjellegű üdülőkben jut­nak hozzá ehhez a kedvez­ményhez, mert ezen a napon megkezdődik a szakszerveze­ti üdültetés főidénye. Október elejéig most már 87 üdülőtelep ad átmeneti otthont megközelítőleg 160 ezer beutaltnak. Ezen belül a családos üdülést csaknem 19 ezer felnőtt és több mint 13 ezer gyermek élvezi, az üdü­lőszanatóriumokba — Bala- tonfüredre, Hévízre és Pá­rádra — pedig több mint négyezer dolgozó kap beuta­Mi azt bíráljuk, hogy kezd eluralkodni Egerben egy ká­ros jelenség. Minden fontom sabb, jelentősebb beruházás megvalósításához már elevo úgy „állnak hozzá” az illeté­kesek, hogy nem kell külö­nösebb tehetség megjósold ni: ez sem fog elkészülni a megszabott időre! „Divat”} hogy szinte semmi sem ké­szül el időre. Nem készült el az új víztároló, a taverna, a szépasszony-völgyi kisvent déglő, az autóbuszpályaudvar, stb., stb. És most az 1200 adagos étterem és presszó sem nyitott akkorra, amiko­rára tervezték 1967. május 31. az eredeti átadási határ­idő) a beruházást engedélyező nyilvántartási irat szerint. Természetes, kötbért, bün­tetést fizetnek azok a szer­vek, amelyek az új vendég­látóipari egység átadásának elhúzódását intenziven „elő­segítették*’. De kárpótolhat­ja-e mindez az új, városne­gyed négyezernyi lakóját a környékbelieket, az egrieket és az idelátogató idegeneket, fürdővendégeket azért a sókr sok bosszúságért, amelyet a vendéglátóipari egység hiá­nya okozott? A legfrissebb ígéretek sze­rint, a mai műszaki átadás, az e havi próbaüzemelés után, június elsején már ven­dégeket fogadhat az étterem és a presszó. örömmel vennénk minden változtatást, amely megrövi­díti a várakozást! pataky) lást. A SZOT-hajók — Buda­pesten a Visegrád, Eszter­gomban a Deák Ferenc — kabinjaiban több mint 3 600, főleg vidéki dolgozó váltja majd egymást hajókirándu­lások, csere-, illetve turista­üdültetések formájában. Ke­vés híján 13 ezer dolgozó jut ki külföldre. A nyári gyer­meküdültetés „kapacitásába” csaknem 15 és fél ezer kis beutalt fér. Az idén az üdülők felújí­tására csaknem harminchat- millió forintot fordít a SZOT, Egész sor új üdülő építése — így a Rózsadombon, Csepe­len, Siófokon, Gyulán, Bala- tonszéplakon, Bakonybélen, stb. — már megkezdődött. Ma kezdődik a szakszervezeti üdülés főidénye — Gyönyörű! Tehát szerinted az ember kénytelen el­követni ggy őrültséget, csupán azért, mert azt mondták, hogy el fogja követni, képtelenség. Miért akarod megölni magad? Hector elgondolkozott, megcsillant előtte a lehetőség; hogy életben maradhat. — Tönkrementem — felelte szomorúan. — Tehát ezért... Ide figyelj, kedves barátom, hadd mondjam meg neked, hogy bolond vagy. Tönkrementéi... Nagy baj, de ennyi idős korában az ember visszaszerzi vagyonát. Arról nem is beszélve, hogy nem mentél any- nyira tönkre, mint mondod, mert énnekem százezer frank járadékom van. — Százezer frank... — Legalább, mert egész vagyónóm földekben van, s így négy százalékot sem hoz. Trémorel tudta, hogy barátja gazdag, de azt nem, hogy ennyire. Talán a föllángoló esztelen irigység szólalt meg benne: — Nahát én gazdagabb voltam, és ma nem reggeliz­tem. — Szerencsétlen! És nem szólsz nekem! De hát tényleg szánalmas állapotban vagy. Gyere hát, gyere gyorsan! És a vendéglő felé vonszolta. Trémorel kellemetlenül követte életmentő barátját Tisztában volt azzal, hogv szörnyen nevetséges helyzet­ben lepték meg. Egy férfi, aki komolyan elhatározza, hoey főbe lövi magát, ha szólítják, meghúzza a ravaszt, és nem dugja el a fegyverét Baratai közül egyetlenegy szerette eléggé ahhoz, hogv ne lássa nevetségességet, egyetlenegy volt elég nagylelkű, hogy ne illesse sértő günnval' Sauvresy. De a szobában egy kellemes asztal mellett Hector már nem tudott rideg maradni. Bolond ellágyulás tört rá, érzelmei túláradtak, mint mindenkinek, aki óriási ve­szélyből menekült, önmaga volt, fiatal, valóságos. Müv- dent elmondot Sauvresynek, elejétől végéig. Hajdani hen­cegését, rémületét az utolsó pillanatban, dühét, fájdal­mát, szorongását a zálogházban... — Ó — mopdta. — A megmentőm vagy, a barátom, egyetlen barátom, a testvérem!... Több mint két óra hosszat beszélgettek, — Akkor hát — mondta végül Sauvresy — szögez­zük le, mi a teendő. Te el akarsz tűnni néhány napra, ezt megértem. De még ma este küldesz pár sort az újsá­goknak. Holnap én kézbe veszem az ügyedet, értek eh­hez, s bár nem is tudom, hogy állsz, vállalom, hogy csi­nos vagyont mentek meg számodra. Van pénzünk, s a hi­telezőid előzékenyek lesznek. — De mi lesz vélem? — kérdezte Hector, aki már a magány puszta gondolatára is megijedt. — Hogyhogy? Hát magammal viszlek, hozzám. Val- feuillube! Nem tudod, hogy megházasodtam? Ö, barátom, nincs nálam boldogabb ember. Szerelemből házasodtam, a világ legszebb, legjobb asszonya feleségem. A testvé­rünk leszel... De gyere, itt a koraim a kerítés előtt, Plantat bácsi szünetet tartott. Hallgatói megszólalni, megmoccanni sem merték, míg beszélt. Lecog úr nagyon figyelt, de közben gondolkodott Azon töprengett, honnan származhatnak erek az aprólé- kosságig pontos részletek. Ki írta meg Trémorel szörnyű életrajzát? Tekintete az iratcsomóra siklott, és világosan látta, hogy többféle írás szerepri a papírlapokon. De az öreg békebíró már folytatta: A sors váratlan fordulata révén Berthe Lechaillu Sauvresyné lett, de nem szerette férjét. A szegény falusi tanító lánya, aki hajdan legvakme­rőbb álmaiban is csak segédtanámak látta magát vala­melyik versailles-i nevelőintézetben, elégedetlen volt új helyzetével. A környék legszebb birtokának teljhatalmú uralkodó- nőié lett. a gazdagság minden előnyét élvezte, tekinté­lyes vagyon fölött rendelkezett, szerették, imádták, s ő szártömre méltónak érezte magát. Émelyítően íztelennek tartotta ezt a szabályos, zavar­talanul boldog, izgalmaktól, megrázkódtatásoktól mentes életet. Hát nem ugvanazok a színtelen örömök váltják-e minduntalan egymást, az évszakok egyhangú rendle sze­rint? Vendégeket fogadtak, vagy társaságba mentek, lo­vagoltak. vadásztak, kikocsiztak. És ez már örökkön- örökbé íay lesz! Ó, Berthe nem ilyen életről álmodott! Elevenebb, nyersebb élvezetekre született. Ismeretlen élményekre, izgalmakra szomjazott, bizonytalan jövőre vágyott, vá­ratlan eseményekre, fordulatokra, szenvedélyekre, ka­landokra, és még ennél is többre. Ráadásul első perctől fogva idegenkedett Sauvresy- tól, s minél biztosabbnak érezte uralmát férje fölött, an­nál jobban növekedett titkolt utálata. Közönségesnek, faragatlannak, nevetségesnek tartot­ta, Sauvresy sohasem nagyképűsködött, s tökéletesen ter­mészetes modorát Berthe ejgyügyűségnek ítélte. Tanul­mányozta és egyetlen kiemelkedő vonást sem talált ben­ne, melyben csodálata megkapaszkodhatott volna. Soha­sem figyelt férje szavaira, mert nagy bölcsességében már rég eldöntötte, hogy csak unalmas, vagy köznapi dolgo­kat mondhat. Haragudott rá, hogy nem volt családszo- morító, viharos ifjúsága. Azzal vádolta, hogy nem is élt. Sauvresy viszont nagyjából olyan volt, mint a többi ember. Annak idején elment Párizsba és megpróbált úgy élni, mint barátja, Trémorel. Fél év múlva torkig volt ezzel az életmóddal, s gyorsan visszament Valfeuil- lube, hogy kiheverje a fáradságos élvezeteket. A kísérlet százezer frankjába került, de ő azt mondta, nem sajnál­ja, hogy ezen az áron megtanulhatta, milyen tulajdon­képp az az „aranyélet”. Berthe-et az is bosszantotta, hogy Sauvresy olyan állhatatosan és határtalanul imádja Kívánságai szempil­lantás alatt teljesültek, s úgy gondolta, hogy csak szolga­lelkű férfi engedelmeskedhet ilyen vakon minden paran­csának. Szerinte egy férfi arra született, hogy parancsol­jon, s nem arra hogy engedelmeskedjen, úrnak kell len­inié. nem pedig szolgának. Ha választhat, olyan férjet akar, akit felesége az ab­laknál les. aki hajnalban jön haza. még mámoros a dor­bézolástól. vesztett, részeg, és megveri az asszonyt, ha panaszkodni mer. Zsarnokot, de férfit. Néhány hónappal az esküvő után egyszerre csak a legképtrienebb ötletei, a leghóbortosabb szeszélyei tá­madtak. Próbára tette férjét. Látni akarta, meddig terjed Sauvresy tántoríthatat­lan elnézése, ki akarta fárasztani. De önmaga fáradt ki, dühöngött, hogy egy csöpp ellenállásra, egy szó ellenve­tésre nem talál! Bízhatott a férjében, tökéletesen bízhatott, tudta, hogy egészen betölti szivét ott már egyetlen züg sem maradt senki másnak, semmitől sem kell félnie, sem csá­bítástól. sem rönké frilángolástól — kétségbee.itőnek, ki- bírhatatlannak tartotta ezt. Hát akkor mire jó. hogv szép, szellemes, fiatal, kacér, mindenkinek elraavaria a fejét? Közben unos-untalan azt duruzsolták a fülébe, hogy ő a legboldogabb asszony a világon. Boldog! Néhanap sírt ha a házasságára gondolt. (Folytatjuk) N

Next

/
Thumbnails
Contents