Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-08 / 106. szám

Ke maid elhallgattak a fegyverek Megszervezik a személyzeti munkát a termelőszövetkezetekben Azon a vasárnap délelőtt Le He Min szavai után. lán­gok csaptak föl az egri nép­kert csendet, békét, nyugal­mat sugárzó gesztenyefái alól. Sírás, tűz. jajveszékelés verő­dött vissza az ágakról, a le­velekről. A szavak megre­megtették a lábakat, megsá- pították az arcokat', meggyor­sították a szívek dobbanását, ökölbe szorították a keze­ket ... A véletlen, amely azon a vasárnap délelőtt összehozott Le He Minnel, a Magyaror­szágon tanuló vietnami egye­temistával. fájó. vérző se­beket hagyott az emlékek­ben. a megrázó történetek nyomán még ma is lángok csapdoesák a csendet, a bé­két. a nyugalmat sugárzó eg­ri gesztenyefákat... — Az én szüleim parasztok voltak. Szegény, egyszerű pa­rasztok. Egy Ids faluban él­tek. nem messze a demarká­ciós vonaltól. Három évvel ezelőtt haltak meg. Három évvel ezelőtt ölték meg apá­mat. anyámat az amerikaiak. Vandál, barbár, brutális mó­don. Ahogyan még az állato­kat sem szabad megölni... — Otthon a faluban, vagy o harctéren tör­téni? — A faluban. Rájuk törtek. Kegyetlen módon vallatták apámat. Azt mondták néki: ha megmondja, merre van­nak a partizánok, gazdag embert csinálnak belőle. Apám szája zárva maradt Erre kivágták a nyelvét, le­vágták az egyik fülét aztán agyonlőtték. Anyám se val­lott. Inkább meghalt. Fel­gyújtották a házunkat, majd amikor porrá égett, azonnal ölő méreggel szórták be a há­zunk helyét. így pusztítottálc el apámat, anyámat. így mé­szárolták le szüléimét. És ki tudja, hány ember halt még meg ágy, mint apám, anyám. Borzalom ez és rettenet. De vége lesz, egyszer nálunk is béke lesz. Nem halunk meg mindnyájan, ha kell. száz­szor is újraszületünk. Győzni fogunk, biztos győzni fo­gunk. Mert mii vagyunk az erősebbek Sok vér folyt már az én hazám földjén, még­sem haltunk meg mindanv- nyian. Most sem fogunk. Töb. ben vagyunk, mint bárki gondolná. Többen, mert a bé­két többen szeretik, mint a háborút. A békét többen vé­dik. mint a háborút. Már csak ezért, sem veszthetünk... — Hogyan, kitől tudtad meg szüleid halálát? — Egy évvel ezelőtt ott­hon jártam. Földijeimtől hallottam. Meg a többi ször­nyűséget is. Az amerikaiak, akik civilizált, kultúremiber- nek tartják magukat, a kö­zépkori gyilkosoktól is job­ban értenek az öléshez, a mészárláshoz. A rokonom egyéves gyerekét is megöl­ték. Hogyan? Keresztülszúr­tak egy szuronyt a szívén. Szurony az egyéves gyerek szívében... ki tudna ezekre szavakat találni? Én nem ismerek ilyen szavakat. Az amerikai tisztek tíz levágott partizán fülért magasabb rangba lépnek, de olyanok is vannak közöttük, akik a szí­vet. a májat, a vesét gyűjtik. Mosolyogva ölnek, szabdal­ják fel az élő embereket. Szenvedünk. Igen, sokan szen­vednek most hazámban . De nem halunk bele. A fájda­lomban nem vagyunk egye­dül: az igazságot, a bókét sze­rető emberiség velünk kiált­ja: Ne’ Ne! Legyen, vége már! Némuljanak el a fegyverek! Nem tudom mikor, de eljön ez az idő. Biztos vagyok eb­ben, hiszem, hogy eljön. S akkor majd behegesztjük a sebeket. Felneveljük az árvá­kat. kenyeret adunk a rok­kantaknak. az egykarú, az egylábú testvéreknek. Ha­zám nem hal meg, sokan, sokszor próbálták már el­pusztítani, de mindig győzött. Hazám ismét vérezik, de ék A lebombázott gyárak. Isko­lák, kórházak helyett újak épültek a dzsungelekben. Vérzünk. de sebeink begyó­gyulnak... — Valóban úgy van, ahogy mondtad: a békét szerető emberiség veletek van, s veletek vagyunk — Felmérhetetlen segítség. Erezzük: ez nem adomány, nem megszánás, hanem er ág kézfogás, igazi testvéri segít­ségadás. Majd ha vége lesz a harcnak, a háborúnak, majd megköszönjük, majd meghá­láljuk. Azoknak, akik nem hagytak cserben, akik mel­lénk álltak, akik fegyvert gyógyszert, vért, kenyeret, bátorságot, erőt adtak har­cunkhoz. .. — Hogy érzed magad nálunk, Magyarországon? — Mintha itt lenne mellet­tem az anyám, meg áz apám. Mintha fognák a kezemet és örömmel, féltő, bátorító te­kintetekkel követnék lépe­seimet. Mintha itt születtem volna, mintha mindenki apám. anyám, testvérem len­ne... — Az egyetem? A ta­nulás? — Nagyon szigorúak a ma­gyar professzorok és rendkí­■ ■ 9 vül nagy tudású orvosok. Fél­évkor 4,1 volt az átlagom. Ez már a jó eredmények közé tartozik. Nagyon sokat tanu­lok. Reggeltől estig bent va­gyok az egyetemen. Minden alkalmat, lehetőséget ki­használok. hogy tudásomat gyarapítsam, hogy minél job­ban megismerjem az ember szervezetét, a különböző kór- ökozókat, betegségeket. s azok gyógyítását. Otthon nagy szükség lesz az itt szerzett tudásra. Sokan véreznek, so­kan betegek, sokan várják a gyógyítást, a gyógyulást... — Az évfolyamtársak? — Igazi barátok. Megoszt­ják velem idejüket, segíte­nek, támogatnak. A szilvesz­tert pécsi, a karácsonyt diós­győri hallgatótársamnál töl­töttem. Nagyon-nagyon re­mélem, hogy eljön majd az idő, s lesz rá mód és lehető­ség, hogy otthon, az én ha­zámban majd visszaadhatom ezt a rendkívül szívélyes*, se- | ráti. magyar vendéglátást. j — Ha befejezted az < egyetemet? — Azonnal hazamegyek. Haza, Vietnamiba. Ott akarok tenni a többiek között. Gyó­gyítani, tanítaná, s ha kell, harcolni. ■— Először jársz Eger­ben? •— Nem, Most vagyok itt harmadszor. Kedves kis vá­ros. Sokat hallottam, olvas­tam róla. Elolvastam az Egri csillagokat is. Látod, az eg­rieket se tudták legyőzni, pe­dig mennyivel többen voltak a támadok, a törökök. Hidd el, mi sem halunk meg, mi is győzünk, mi is megvédj ük országunkat. És ha egyszer élhallgatnak a fegyverek, ha béke lesz otthon, nálunk is, ha majd behegesztjük a sebeket, eltüntetjük a romo­kat, s visszaadjuk a mosolyt az arcoknak, akkor majd mi is sétálni megyünk vasárnap, akkor majd mi is kiülünk na­pozni. pihenni a parkba, ak­kor majd mi is ültetünk ilyen szép fákat, mint ezek itt, mellettünk. Sétálunk, pihe­nünk, beszélgetünk, s gondo­latban százszor éft százszor megszorítjuk a kezeiteket, amellyel felkaroltatok, a ma­gatokhoz szorítottatok... Koós József FIGYELEMRE MÉLTÓ in­tézkedés jelent meg a Ma­gyar Közlöny 35. számában: a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter rendelet­ben szabályozta a termelő­szövetkezeti személyzeti munkát. A mezőgazdasági üzemek belső életét jól is­merő emberek körében köz­tudomású, hogy mostanáig nem volt általános érvényű jogszabály, a szövetkezeti ve­zetők és irányító szakembe­rek személyzeti nyilvántar­tásáról. A rendelet kimondja, hogy a termelőszövetkezetek, a szövetkezeti csoportok, a tár­sulások és a tsz-ek területi szövetségének vezető testüle­téi felelősek a személyzeti munka elvének érvényesíté­séért, az üzemi vezetők kivá­lasztásáért, munkájuk és ma­gatartásuk alapján történő minősítésükért, érdem szerin­ti anyagi és erkölcsi megbe­csülésükért, politikai és szak­mai képzettségük fokozá­sáért. A személyzeti munka gyakorlati végrehajtása az elnök, vagy az igazgató, il­letve — a területi szövetsé­gek esetében — a titkár fel­adata- A vezetőt a személy­zeti feladatok ellátásában vá­lasztott vezetőség által meg­bízott személyzeti ügyintéző segíti. A termelőszövetkeze­tekben a személyzeti mun­kával megbízott személy csak szövetkezeti tag lehet. RÉSZLETESEN FELSO­ROLJA a rendelet a személy­zeti munka során elvégzendő feladatokat is: a vezetésre megfelelő személyek kivá­lasztása, a szakemberek ok­tatási, nevelési terveinek el­készítése és megvalósítása; a kezdő fiatal szakemberekkel való tervszerű foglalkozás; a minősítések elkészítése, a ki­tüntetések, jutalmazások elő­készítése; a személyzeti nyil­vántartások vezetése és végül az erkölcsi bizonyítvány be­szerzéséhez kötött munkakö­rök betöltésével összefüggő feladatok ellátása. Ugyan­csak intézkedik a rendelet arról, hogy mely tisztségek betöltéséhez szükséges a büntetlen előéletet igazoló erkölcsi bizonyítvány. Ezek a következők: az elnök, az el­nökhelyettes. az igazgató, igazgatóhelyettes, az ellenőr­ző bizottság elnöke, a főme­zőgazdász és a főkönyvelő, a személyzeti ügyintéző, az ál­latorvos és a jogtanácsos, jogügyi előadó, az üzemgaz­dász, a különféle gazdálkodá­si egységek vezetői, az állan­dó árusítóhelyek vezetői, az áruforgalmi ügyintéző, vala­mint a raktáros, magtáros, pénztáros és anyagbeszerző- A felsoroltakon kívül a ter­melőszövetkezet vezetősége más munkakörök betöltését is kötheti erkölcsi bizonyít­ványhoz. INTÉZKEDIK A RENDE­LET a szövetkezeti gazdasá­gok és szervek vezető beosz­tású dolgozóinak minősítésé­ről is. A többi között kimond­ja, hogy például a termelő- szövetkezet elnökét — az il­letékes társadalmi és taná­csi szervek előzetes vélemé­nyének figyelembevételével —a vezetőség minősíti. A mi­nősítés elkészítéséről a járá­si tanács végrehajtó bizott­sága gondoskodik. E minősí­tések röviden fogalmazott szövegben időről időre Írás ban rögzítik egy-egy vezető fejlődését, munkájának érté­kelt, fogyatékosságait, em­beri erényeit és gyengéit Természetesen a minősítés csak akkor érvényes, ha as érintett személy azt elolvas­sa, aláírásával igazolja, hogy azzal egyetért, illetve észre- vételeit a minősítésre réve«' zeti- A rendelet azt is ki­mondja: az érdekelteknek — akiről a minősítés szól — le hetővé kell tenni, hogy sze­mélyzeti anyagába betekint­sen. A személyzeti munkát sza­bályozó mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri ren­delet április 24-én lépett ha­tályba és úgy intézkedik, hogy a termelőszövetkezeti gazdaságokban, illetve a tsz-ek területi szövetségei­ben a személyzeti nyilván­tartást ez év december 31-ig, az újonnan alakuló szerveze­teknél pedig a megalakulás­tól számított 3 hónapon be­lül kell összeállítani. H. F Vőrosheresstes világnap Egy háromszoros Nobel-díjast ünnepelünk ma. A Nem­zetközi Vöröskeresztet. A Nobel Békedijjal először 1917-ben, majd 44-ben, és legutóbb öt esztendővel ezelőtt. 1963-ban tün­tették ki. Május 8.: Vöröskeresztes világnap. Ez a sebeket gyógyító, a népek közötti békéért, megérté­sért munkálkodó világszervezet 105 évvel ezelőtt. május 8-án alakult meg, Genf ben. Ma a Föld minden táján a vöröskeresz­tes mozgalom tagjai a megalapítóról, a svájci Henri Dunant- ról emlékeznek meg. Az egyszerű svájci polgár akkor azért fáradozott a szervezet létrehozásán, hogy a bajba jutottakon, a háborúk okozta szenvedéseken, az elemi csapásoktól szenvedő embereken segítsen. A humánus gondolat, a segítségre valló felhívás termőtalajba hullott: a Vöröskereszt állandóan fejlő­dő mozgalommá vált. amelyről minden évben újat és újat lehet mondani, munkásságáról beszámolni. 1950-ben még csak 67 nemzeti társaság működött, 95 milliós taglétszámmal, az idén pedig, ha számadást akarunk készíteni, altkor már így jelenthetjük: 109-re emelkedett a nemzeti társaságok száma, és ezzel a mozgalom több mint 210 millió embert fog össze. A háború áldozatainak védelmét szolgáló Genfi Egyezmény­hez 1949 óta 125 kormány csatlakozott. Dunant életében a Vöröskereszt legfontosabb feladata ft háborúk okozta szenvedés enyhítése volt. Nemcsak a segítség anyagi ereje növekedett, eszméje is izmos fává terebélyesedett: a béke ügyét is. a jó szándékú emberek összefogását is szol­gálja. A múlt évi hágai kerekasztal-konferencián olyan javas­lat {* elhangzott, hogy a háborús konfliktus esetén az érintett országok vőröskeresztes vezetői, a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőivel együtt, azonnal üljenek össze a békés megoldás előmozdítására. A Magyar Vöröskereszt az elmúlt két évtized alatt is mindig arra törekedett, hogy ez a mozgalom ne elégedjen meg a jótékonykodás szerepkörével. Lépjen tovább, az igazi huma­nizmus szószólója legyen. Nemcsak azért, mert mindenkinek szüksége lehet a segélyszervezetre, hanem, mert a Vöröske­resztnek is szüksége van az áldozatkész emberek újabb és újabb millióira, csak így tudja szolgálni a béke és az emberi­ség javát, (K gy.) ram tapasztalható, hogy egyesek tisztán szak­mai, közgazdasági kérdésként kezelik a gaz­dasági mechanizmus reformját, szem elől té­vesztik a reformintézkedések politikád jelle­gét és hatását, megfeledkeznek a politika elsőbbségéről szóló lenini tétéi konkrét alkal­mazásáról. Az új gazdasági mechanizmus propagandájában erre a témára az eddigi­eknél is nagyobb figyelmet szükséges fordí­tani. Az értelmiség körében is tapasztalható az az egyoldalú szemlélet, amely szerint az új gazda­sági mechanizmus a gazdasági és társadalmi élet minden ellentmondásét feloldja, ellent­mondásmentes fejlődésnek teremti meg az alapját Ez a koncepció valóságos csodaszert lát az új gazdálkodási rendszerben. Nem for­dítottunk elég figyelmet annak megvilágítá­sára, hogy ellentmondások nélküli fejlődés elképzelhetetlen. Számolnunk kell azzal, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetésének időszakában különböző ellentmondások érvé­nyesülnek, amelyek megszabják az átmeneti időszak sajátosságait. Az értelmiség szűk rétegénél tapasztal­ható bizonyos fokú érdektelenség és nemtö­rődömség az új gazdasági mechanizmussal szemben. Ez főleg azokra az értelmiségi réte­gekre vonatkozik, amelyek közvetlenül nem érdekeltek az új gazdálkodási rendszer elő­készítésében. Ez a passzív magatartás, amely nem jellemző az értelmiség egészére, kedve­zőtlen hatást gyakorol a dolgozó tömegek egy részére is, ezért nem hagyható szó nélkül. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy értelmi­ségünk minden rétegét felsorakoztassuk az új gazdasági mechanizmus mellett. Megyénkben az értelmiség szervezettsége megfelelő. Az értelmiségi párttagok aránya mind a párttagság, mind pedig az egész ér­telmiség relációjában kielégítő. Ebben a vo­natkozásban az átlagosnál jobb a vezető be­osztásban dolgozó értelmiség és a pedagógu­sok körében. Az értelmiség túlnyomó része szakszervezeti tag. A szakszervezeti tisztség- viselők mintegy 30 százaléka értelmiségi me­gyénkben. A fiatal értelmiség egy része aktí­van részt vesz a KISZ-munkájában. Ezen a területen még sok kihasználatlan lehetőség­gel rendelkezünk. Az értelmiség jelentős része tagja a Tu­“ dományos Ismeretterjesztő Társulat­nak. A TIT-tagok száma meghaladja ács ezer- egyszáz főt. A tudományos ismeretterjesztő munkában a főszerepet a pedagógusok játsz- szák. Megyénkben nagy számú műszaki és agrárértelmiségí tevékenykedik a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsé­gének különböző tagegyesületeiben. Növek­szik a Hazafias Népfront és a nőtanács terü­letén tevékenykedő értelmiségiek száma. A vázolt szervezeti keretek alkalmasak arra, hogy eljussunk az értelmiség minden rétegé­hez és növeljük politikai aktivitását; Megyénk értelmisége ideológiai vonatko­zásban még meglehetősen heterogén. Az ér­telmiség eszmei fejlődésének alapvető ten­denciája a szocialista ideológia uralkodóvá válása. Ezt bizonyítja többek között az a kö­rülmény, hogy az értelmiségiek növekvő számban és megfelelő arányban vesznek részt a pártoktatás káderképző tanfolyamain, egy­re többen végeznek rendszeres propaganda- és tömegpolitikai munkát, népszerűsítik a a szocialista ideológiát. A marxista-leninista esti egyetemet eddig 398 fő végezte el és je­lenleg 267 értelmiségi tanul a pártoktatásnak ezen a szintjén; A megyében dolgozó propa­gandisták 64 százaléka értelmiségi. Az egészében véve pozitív irányú fejlődés mellett megyénkben a szocialista ideológiával ellentétes eszmeáramlatok is érvényesülnek az értelmiség körében. Mindez visszatükrözi a jelenlegi helyzet sajátosságait mind a bel­ső fejlődés, mind pedig a nemzetközi viszo­nyok alakulása szempontjából. Az ideológiai élet néhány területén cél­szerű bemutatni az értelmiség eszmei fejlő­désének sajátos vonásait. A megyei tapaszta­latok alapján a következőket lehet megálla­pítani. Az értelmiség többségének szemlélete a társadalmi tulajdon Igenlése irányában fej­lődik. A magántulajdonosi szemlélet és a kis­polgári gondolkodás egyre szűkebb területre korlátozódik, de még mindig jelentős számú értelmiségire jellemző. Ennek tipikus meg­nyilvánulása az anyagiasság, a kapzsiság, a karrierizmus, az önzés, a szubjektivizmus és más kispolgári jelenség. Az értelmiségi mun­ka egyik fő területe a jövőben b a magán­tulajdonosi szemlélet és a kispolgári gondol­kodás elleni következetes küzdelem. A z értelmiség nagy része a szocialista hazafiság és a proletár internaciona­lizmus talaján áll. Ez elsősorban az ön tuda­tosabb értelmiségi rétegekre vonatkozik. A burzsoá nacionalizmus és sovinizmus egyre talajtalanabbá válik az értelmiség körében is. De megyénkben nacionalista és soviniszta nézetek egyes értelmiségi rétegekben eleve­nen élnek. Ennek megnyilvánulási módjai a Nyugat-imádat, az irredentizmus, a szovjet­éi lenesség, a nemzeti gőg és ehhez hasonló tényezők. Az értelmiségi munka tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy az eszmék frontján az egyik fő ellenségünk a burzsoá nacionalizmus és sovinizmus, amely összeférhetetlen a szocia­lista ideológiával és különösen a feszült nemzetközi helyzetben jelent fokozott ve­szélyt A szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemének elmélyítésé­re, kiszélesítésére irányuló nevelőmunka ha­tékonyságának növelésével szükséges fokoz­ni a nacionalizmus és a sovinizmus elleni harcot. Az értelmiség körében egyre nagyobb tért hódít a tudományos világnézet Megyénk ér­telmiségének nagyobbik része elsajátította a marxista-leninista világnézet alapjait, annak szellemében él és dolgozik; A tudományos világnézet növekvő térhódításának tenden­ciája azonban nem feledtetheti, hogy ezen a területen is vannak negatív tapasztalataink. Helyenként komoly szakmai műveltséggel rendelkező értelmiségi rétegek körében is akadnak olyanok, akik idealistai, vagy éppen­séggel vallásos világnézettel rendelkeznek. A modem tudományok eredményeire épülő tu­dományos világnézet terjesztése az értelmi­ségi munka egyik állandó és nélkülözhetetlen feladata. Az értelmiség élénken érdeklődik az " irodalom és művészet kérdései iránt. Az irodaiam és művészet időszerű problé­máival foglalkozó pártdokumentumok meg­felelő visszhangra találtak az értelmiség kö­rében. Az értelmiség többsége helyesli azt a kultúrpolitikai elvet és gyakorlatot* amely szerint támogatásban részesít tjük a nagy tö­megekhez szóló szocialista és egyéb humanis­ta alkotásokat; helyet adunk a politikailag, eszmeileg nem ellenséges törekvéseknek, amelyek szűk szakmai rétegekhez szólnak: elutasítjuk és ki rekesztjük kulturális éle­tünkből a politikailag ellenséges, antihuma- nista vagy a közerkölcsöt sértő megnyilvá­nulásokat. Elszigetelt módon a sznobizmus és a pol­gári dekadencia nyomai megyénkben is meg­találhatók. Elsősorban a kispolgári értelmisé­gi rétegekre hatással van az egzisztencializ­mus. Ezek ellen az eddigieknél hatékonyabb küzdelemre van szükség. Ennek érdekében emelni kell az értelmiség körében folyó ideológiai munka színvonalát; Az értelmiség nélkülözhetetlen szerepet játszik a szocialista társadalom teljes felépí­tésében. Az élet minden területén fontos tu­datosságának és aktivitásának növelése. Arra van szükség, hogy az értelmiség minden ré­tege legyen a szocializmus meggyőződése* híve, alkotó energiáját a társadalmi haladás érdekében minél teljesebben kibontakoztas­sa. Az eddigieknél is következetesebben cél­szerű érvényesíteni a szocialista nemzeti egy­ség politikáját. Fejleszteni és mélyíteni kell a szocialista demokráciát. Az értelmiség jelentős helyet foglal ei az új gazdasági mechanizmusban. A tömegpoli­tikai munka egyik alapvető rendeltetése, hogy sokoldalúan és konkrétan világítsa meg az új gazdálkodási rendszer célkitűzései^ adjon választ a még meg nem értett, vagy félreértett kérdésekre. A jövőben is biztosí­tani kell, hogy az értelmiség egyértelműen éa határozottan álljon ki az új gazdaságirányí­tási rendszer mellett. Az értelmiségi munká­ban biztosítani kell a párt gazdaságpolitikájá­nak következetes érvényesítését. Megyénk értelmisége előtt az a feladat 1 * áll, hogy szocialista szellemben nevelje a dolgozó tömegeket, erősítse népünk eszmei és erkölcsi egységét a tudományos világnézet hatékony terjesztésével, a szocialista erkölcs normáinak népszerűsítésével. Értelmiségünk — alkotómunkája mellett — elsősorban nép­nevelő feladatának teljesítésével járult- hozzá a szocializmus teljes felépítéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents