Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-07 / 105. szám

Et»Flf FILMCSILLAGOK... *,A patakban két gyermek fürdött, egy fiú, meg egy lány” ... így kezdte regé- Bj’ét Gárdonyi, s az Egri csil- ; Ságokból készülő filmen is ■ viszontlátjuk ezt a jelenetet ■I Gergő, és Vica Várkonyi ;i Zoltán filmjében is komoly szerepet kap. No, de ki le­gyen ez a két gyerek? Eger­ben a várva-várt produkció történelmi bölcsőjében ke- . .restek hétfőn gyermeksze­replőket. A hír a vasárnapi j: számunkban jelent meg, s !• nyomán a megyei művelődési ij ház földszinti folyosója a délután folyamán igen meg­élénkült. Bent aztán lecsilla­podtak a kedélyek, s baráti 1 beszélgetés folyt a Gergők és Vicák, meg a két rendező- asszisztens Rémiás Gyula és Simon László, valamint Er­dős Pál felvételvezető között Valahogy így: — Félték-e a lótól? — kér­dezte Rémi ás Gyula. A bent ülő három fiúcska élénken : tiltakozik. — Én szeretem a lovat — ; közli Sipos Gyuszi. — Már lovagoltam is! Többször... — És verekedtél mér? ; — A. Csak akkor verek­szem, ha engem ütnek. Ak­kor visszaütök. j Három szőke gyéreik, két Ijfiú és egy édes kislány sor- jljáznak be az ajtón. Láttukra a rendezőasszisztens önkén­telenül megkérdezni, hogy testvérek-e? A válasz igenlő, így hívják őket: Kóta Imre, Gyuri és Erzsi. Imre a leg­idősebb, Erzsi a legfiatalabb, Imre a legbőbeszédűbb, Er­zsi a legszóitl anabb. Helyet­te is nagyobhik bátyja nyi­latkozik. Miután tisztázódott, hogy Imre majdnem ötös, az iskolába készülő, de még az óvoda megnyugtató közel­ségében élő Erzsihez fordul Rémiás Gyula: — Jó tanuló leszel majd te is? ... Hányas szeretnél lenni? — Háf 6 még nem ért eh­hez! — jelenti ki harsányan Imre. Aztán elmondja, hogy ugyan még soha sem lova­golt, de úgy érzi, azért tud... És hogy az Egri csillagokat tizenháromszor olvasta. A lovaglás lényeges, hi­szen Gergő annak idején szőrén ülte a Szürkét. Lu­kács Ákos, aki húgával, Ágo­tával együtt érkezett, már ült lovon. Nagyapja szódás lo­ván. — Szelíd állat, nem vetett le... Száznál is több apróság kö­zött kellett válogatni. Volt olyan gyerek, aki egyenesen Poroszlóról érkezett. Aztán volt olyan is, akinek semmi kedve nem lévén a dologhoz, húzódozott, könnyezett. Az apja lódított egyet rajta... Ügy látszik, ebben a korban még nincs szükség előítélet­re a színészi pályával kap­csolatban .; . Sokan voltak a meghívot­tak, kevesen a választottak. A választottak aztán a ka­marateremben folytatták kedves versengésüket a je­löltségért. A regény termé­szetesen szóba jött, s vesz­temre megkérdeztem az egyiküktől. Kövesdi Csabá­tól, hogy tudja-e, hogyan kezdődik? Egyszerre hárman 3b nekiláttak a történetnek. A széksor túlsó végén köz­ben hosszasan kapacitálták a szoszi Kis Erikát, egyrészt, hogy ne sírjon, másrészt, hogy produkáljon valamit, mondjon él egy verset, vagy énekeljen. Valamennyien szavaltak, s — élményt jelen­tett ez a rögtönzött „irodal­mi színpad”, ahol Petőfitől Szabó Lőrincig több szép — és szépen elmondott — ver­set hallottam. Huszár Évi az ének közben megakadt: Ez roppant elkeserítette, így Simon László gyorsan fel­ajánlotta zsebkendőjét Ez sztároknál előfordulhat!... Aztán elkészültek a fotók a Gergő és Vica jelöltekről: Dancz Péterről. Lukács Ákosról, Kövesdi Csabáról, valamint Holló Jutkáról és Lukács Ágotáról. A lencsére már úgy moso­lyogtak, mint az igazi sztá­rok. (kátai) A hatodik idegenbeli mérkőzés is döntetlen! Ganz-IVlÄlf AG — Egri Dózsa 0:0 Kőbányai út, 2000 néző, V.: Ka­marás dr Ganz: Török — Monostori, Solymosi dr., Szedlák — Balogh, Battmann — Horváth, Fenyvesi, Nagy, Kaiser, Jagodics. Edző: Kamarás Mihály. Eger: Kovács — Mészáros, Kiss, Winkler — Tátrai, Berán — Tóth (Szűcs, 20. perc), Faliszek, Kár­páti, Varga, Lakinger. Edző: Szentmarjay Tibor. Lanyha iramban, egri mezőnyfö­lénnyel indult a játék. Az első valamire való esemény a 15. percben történt, amikor Fenyve­si jól eltalált lövését Kovács re­mekül hárította. Ebben a játék­részben — főleg a fővárosiak ré­széről — több kemény beleme- nés tarkította a küzdelmet, a 20. percben például Rattmann csú­nyán letalpalta Tóthot, aki sú­lyosan megsérült, levitték a pá­lyáról s helyére Szűcs jött be. A 30. percben Faliszek éles szögbői leadott nagy erejű sza­badrúgását üggyel-bajjal védte Török. Nem sokkal később Kiss Az egri SZMT-kórus hangversenyéről Ritkán lép fel a nyilvános­ság előtt év közben a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsának védnöksége alatt álló egri vegyesikar: ilyenkor, a tavasz végi-nyári zened események közepette viszont érdeklődés kíséri szereplé­sét, mert mindig hoz vala­mi újat, témában, szerzők­ben. Az Auer Gyula és dr, Va­lentin Kálmán 'karmesteri működése mellett lelkesen dolgozó vegyeskar a szam­bát esti hangversenyen el­sősorban az éneklés szenve­délyéről és öröméről győzte meg közönségét. Nem lehet meghatódottság nélkül tudo­másul venni azt a tényt, hogy a kórus nagy többsége évtizedes éneklési múlttal ragaszkodik ehhez az ama­tőregyütteshez teljesen ön­zetlenül és arra is futja a lelkesedésből, hogy egy Brit- ten-operából tanuljon be egy részletet ­A műsor hét kórusszáma zenetörténetileg egymástól tá­vol eső szerzőkből állt. mégis eggyéfogta őket hangulatilag a téma és az előadás stílu­sa: a líra mindig megtalál­ja az utat a közönséghez. Hassler és Purcell művei mellett természetesen egé­szen más érzelmi motívu­mok szólaltak Kodály Fel­szállott a páva című, a har­mincas években keletkezett kompozíciójánál Davigyenko Látomása, az 1905-ös forra­dalomnak állítva emléket hatott ma is, míg Brittennek a Peter Grimes című operá­jából vett kórúsművel ízelí­tőt kapott a közönség a mai angol zenei nagyság élmény­világából. Az egri kórust nagy szeretettel ünnepelte közönsége. Gönczi Zsuzsa, az est egyik énekese két operaária mellett Musszorgszkij há­rom kis dalával aratott si­kert. Hanganyaga elsősor­ban színpadi művek megszó­laltatására teszi alkalmassá, de nem áll távol egyéniségé­től az a líra sem, amely Musszorgszkij zenei minia­tűrjeiben jelentkezik. Dr. Nádas János Verdi- és Puccini-áriákat adott elő. Az erőteljes lírai tenor érez­hetően indiszponáltan szó­lalt meg ez alkalommal, de így is hatást keltett az olasz temperamentum pódiumra varázsolásával. Lévay Zsolt, az egri zene­iskola hegedűszakos tanára újból a barokk muzsika, Tar­tini, Corelli szerelmeseként jelentkezett, de Schubert D-dur szonatinájának első té­telét is jót játszotta. Tipi­kusan felfokozott idegéletet élő művész-egyéniség Lévay Zsolt, s ezért ajánlatos len­ne ha fellépéseire kondicio­nálná magát — továbbfejlő­dése és az előadód biztonság érdekében. Éppen értékes ze­nei érzékenysége késztet er­re a megjegyzésre. A zongorakíséretet D. Mag Stefánia, Halmai Katalin és dr. Valentin Kálmán adták, míg a zenetörténeti beveze­tőt Ócskái Gijörgy mondta el. A hangverseny nem von­zotta azt a tömör közönsé­get, amelyet a kóruséneklés Egerben megérdemel; S ez a tény önmagában is ráirá­nyítja a figyelmet erre. a mű­fajra s arra a tényre, hogy országos szinten mérve nem állunk előkelő helyen a kö­zös éneklés dolgában, Eger­ben. (farkas) | szabadrúgását tette ártalmatlan­ná a hazaiak kapusa. A félidő befejezése előtt néhány perccel Nagy került jó helyzetbe, de kö­zeli fejese a kapu fölé szállt. Szünet után sem sokat változott a helyzet, iram nélküli, unalmas, sok hi­bával tarkított játékot láthattak a nézők. Az egri támadósor nem tudta tartani a labdát, azért eb­ben a játékrészben a valamivel frissebb, lendületesebb Ganz- MÁVAG kezdeményezett többet. Az 50. percben Horváth futott el a szélen, de rossz helyre továb­bította a labdát, s odalett a hely­zet. A másik oldalon Faliszek elől kifutással tisztázott Török. Rögtön utána Laklnger fejesét csípte el a hazai kapus. Ellentá­madás során a 65. percben Feny­vesi lövését mentette Kovács, az­tán meghűlt a vér egri szurko­lókban: a gyors Horváth tisztán tört a kapu felé, már csak Ko­váccsal állott szemben, az egri kapus azonban merész lábravető- déssel tisztázott. A mérkőzés hajrájában ismét feljött az egri csapat, egy ízben Faliszek bombája az oldalháló­ban akadt el Az utolsó esemény: a 84. percben Kovács jó tempó­ban ütötte el a labdát a gólra éhes Horváth és Fenyvesi elől. Ha abból indulunk ki, hogy az Idegenben szerzett pont győze­lemmel ér fel — elégedettek le­hetünk a Kőbányai úti 0:0-val. Ami viszont a csapat össztelje­sítményét illeti — azzal már ke­vésbé. A védelem ugyan — mint ahogyan ezt már megszoktuk — most is jól látta el a feladatát, a támadósor azonban — főleg a belsőhármas — csak a pálya kö­zépső szakaszán, a mezőnyben vétette magát észre, a kapura alig jelentett veszélyt. Persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a Ganz-MAVAG, ha­sonlóan az egrihez, kitűnő véde­lemmel rendelkezik, s az is lé­nyegesen befolyásolta a Dózsa teljesítményét, hogy Tóth M. ko­rai sérülése, a csapatból való ki­válása felborította az edző elkép­zeléseit, megbomlott a gyors, lendületes jobbszárny, annak el­lenére, hogy a Tóth helyére beállt Szűcs jól megállta a helyét. Vég­eredményben igazságos pontosz­tozkodás történt. Egyénileg Kovácstól egész sor kitűnő védést láttunk, egy ízben óriási bravúrral, lábra vetődve mentett a kiugró Horváth elől. Kiss személyében lalátjuk a me­zőny legjobb játékosát, nagy nyugalommal, végig tiszta esz­közökkel akasztotta meg a Ganz- MAVAG támadásait és jó labdá­kat adott társainak. Wmklzr rés Mészáros a szokott megbízható játékát nyújtotta. A két fedezet közül ezúttal Tátrai volt a job­bik Faliszek, végig nagy akarás­sal küzdött. Szűcs nagy terüle­ten mozgott. Lakinger egyéni megoldásokra törekedett — nem sok sikerrel. Kárpátitól többet, vártunk. Varga nem tudta meg­közelíteni Budafokon mutatott jó teljesítményét. Tóth M. sérülé­séig gyors, lendületes volt. Kamarás drm jó szemű játékve­zető, apróbb hibái inkább part­jelzői tévedéseiből eredtek. Az E. Dózsa szerdán. 16 ór-i*t*>r Selypen játszik edzőmérkőzést, majd vasárnap du. Egerben a BVSC-t látja vendégül. Az NB T/B további eredményei: Bp. Előre—-Kecskemét 2:0 '1:0), Ózd—-Oroszlány 0:0, Komló—Bp. Spartacus 3:0 (1:0). BVSC—Na«v- bátony 6:0 (1:0). Várpalota—Bu­dafok 3:1 (1:1), Miskolc—Szolnoki MTE 2:0 (1:0). Győri Dózsa—Pé­csi Bányász 3:1 (2:01. Szállítók— Nyíregyháza 2:2 (0:0) A bajnokság állása: 1. Komló 10 7 2 ] 19: 6 16 2. Kecském. 10 6 3 1 11: 3 15 3. Eger 10 3 6 1 11: 7 12 4. Bp. Spart. 10 4 4 2 13:12 12 5. Bp. Előre 10 5 1 4 11: 7 11 6. MA VÁG 10 3 5 2 6: 7 11 7. Oroszlány 10 4 2 4 13: 9 10 8 Várpalota 10 3 4 3 12:10 10 9.' Nyiregyh. 10 3 4 3 9: 9 10 10. Győri D. 10 3 4 3 13:14 10 11. Pécsi B. 10 3 3 4 9:11 9 12. Szállítók 10 4 1 5 10:13 9 13. SZMTE 10 4 1 5 10:14 9 14. MVSC 10 2 4 4 6:10 8 15. BVSC 10 3 1 6 12:14 7 16. Nagybát. 10 2 3 5 10:16 7 17. Budafok 10 2 3 5 11:18 7 18. Özd 10 2 3 5 3: 9 7 Ismét együtt a válogatott keret Rövid egynapos szabadság után hétfőn a Sport Szálló­ban a magyar labdarúgó­válogatott tagjaként 19 játé­kos gyűlt össze: Fatér. Ta­más, Szarka, Novák, Solymo si, Mészöly, Keglovich, Ihász. Matesz, Szűcs, Fazekas, Gö- röcs. Varga, Rákosi, Farkas, Albert, Kozma, Dunai II. és Komora. A megbeszélésen bejelen­tették, hogy a csapat csütör­tökön utazik a Szovjetunió­ba, pénteken edzést tart Moszkvában, s a szombati mérkőzésen-, amely magyar idő szerint 17.30 órakor kez­dődik, a nyugatnémet Tschenscher lesz a játékve­zető. — Nem ölöd meg magad, ugye? Megígéred nekem, esküszöl. Nem, lehetetlen, nem akarhatod. Hiszen szeret­lek, látod, szeretlek... pedig azelőtt ki nem állhattalak. Jaj, nem ismertelek, és most... Hogyisne! Boldogok le­szünk. Te mindig fényűzően éltél, nem tudhatod, meny­nyit ér tízezer frank, de én tudom. Sokáig lehet élni eb­ből, nagyon sokáig és nagyon jól. Sőt ha eladnánk itt minden haszontalanságot. a lovakat, a hintót. a gyémánt­jaimat, a zöld kasmírsálamat a háromszorosát négyszere­sét is megkaphatnánk belőle. Harmincezer frank! Egész vagyon. Gondold el. hány boldog napot jelent ez a pénz!..; Trémorel gróf tagadólag rázta fejét, s boldogan mo­solygott. Igen, boldog volt. Kellemesen csiklandozott hiúsága kivirult a miss Fancy szép szeméből lövellő szenvedély melegében. Mennyire szeretik, mennyire sajnálják! Mekkora bőst veszít el a világ! — Mert nem maradunk itt — folytatta Jenny —, el­bújunk Párizs másik végében, egy kis lakásban. Te nem is tudod, hogy Belleville felé a dombokon milyen nagy­szert kertes lakásokat lehet kapni évi ezer frankért Mi­lyen jó lesz ott nekünk, egymáshoz simulva! És nem hagysz el soha, mert féltékeny leszek, látod, jaj, nagyon féltékeny! Cselédünk nem lesz, majd meglátod, mily«» jól ellátom én a kis háztartásunkat Hector még mindig nem felelt. — Amíg tart a pénzünk — folytatta Jenny —, neve­tünk. Ha elfogyott, és még mindig akarod, akkor meg­ölöd magad, illetve együtt öljük meg magunkat. S7'tite durván fyhotte le miss Fancy karját s ellökte magától a lányt. — Elég az érzelgésből — mondta régi hangján. — Nagyon szép, amit mondasz, drága gyermekem, de képte­lenség. Az én nevemmel nem lehet lesüllyedni, csak meg­halni. Kihúzta zsebéből a pénzt amit miss Fancy vissza­adott s odalökte az asztalra. — Nahát, Isten áldjon! Indulni akart, de Jenny vörösen, zilált hajjal, el­szántságtól égő szemmel az ajtó elé vetette magát. — Nem mehetsz ki innen! — kiáltott —. Nem akarom, az enyém vagy, érted, mert szeretlek. Ha egy lépést te­szel, hívom a személyzetet. Trémorel gróf vállat vont. — Csak be kell fejezni egyszer — mondta. — Nem mehetsz el innen. — Ragyogó! Hát akkor itt lövöm főbe magam. Elővette az egyik pisztolyát halántékára tette és így szólt: — Ha kiáltasz, ha nem engedsz ki, lövök. Ha miss Francy kiált, a gróf minden bizonnyal meg­húzza a ravaszt, és most halott. De ő nem kiáltott nem is tudott, csak sikoltott egyet, és ájultan esett össze. — Na végre! — mondta Hector, és »sebre tette * pisztolyt. Még azt a fáradságot sem vette, hogy föl­emelje földön heverő kedvesét azonnal távozott, és két­szer megfordította a kulcsot a zárban. Az előszobában szólt a cselédeknek, adott nekik tíz aranyat hogy osszák el egymás közt, és sietve távozott 13. Mikor kiért az utcára, Trémorel gróf sietősen vágott neki a körútnak, s öt perccel később egy könyvvel és né­hány szivarral felfegyverkezve bezörgetett a Luxembourg szálloda kapuján. A szolga a ház legjobb szobájába vezette; Hector nagy tüzet gyújtatott cukros vizet kért, írószereket és papírt Elhatározása ismét éppoly megingathatatlan volt mint reggel. — Nem lehet tovább tétovázni — dünnyögte —> most már nem lehet meghátrálnt Leült az asztalhoz, a kandalló mellé, s határozott vonásokkal megírta a rendőrtisztnek szánt nyilatkozatát „Senkit se okoljanak halálomért. kezdte, s a vé­gén meghagyta, hogy kártalanítsák a szálloda tulajdono­sát. öt perc múlva tizenegy volt az órán; pisztolyait a kandallóra tette, és ezt suttogta: — Éjfélkor főbe lövöm magam, még egy órám van. Trémorel gróf a fotelbe roskadt, fejét támlájára haj­totta, lábát a kandalló párkányára tette. Miért nem öli meg azonnal magát? Miért engedélyezi, miért erőszakolja masára ezt az egyórányi várakozást, szorongást, kínló­dást? Nem tudta volna megmondani. Múlt az idő. Felhangzott a fülhasogató zörömbölés, mely az ingaóra ütését előzi meg. Itt az idő. A gróf fölkelt, megragadta a pisztolyait, s az ágy mellé állt. úgy, hogy ne essen a földre — esztelen óvin­tézkedés, hidegvérű emberek számára érthetetlen, mégis minden öngyilkos így tesz. Elsőt ütött az óra a tizenkettőből... nem lőtt. Hector erős volt, híres bátor ember. Legalább tízszer párbajozott, s a küzdőtéren mindig csodálták csipkelődő gondatlanságát. Egy nap megölte ellenfelét, s este a leg- békésebben aludt el. Emlegették szörnyű fogadásait, esz­telen vakmerőségeit. ' Igen, de még mindig nem lőtt. Már két perccel elütötte az óra az éjiéit, s Hector még mindig ott állt, pisztollyal a halántékán. „Talán félek?” — töprengett. Valóban félt, s nem akarta bevallani magának. Fegy­vereit visszatette az asztalra, s megint leült a tűz mellé. Minden porcikája remegett. „Idegesség — gondolta —, mindjárt elmúlik.” És egyig haladékot adott magának. Hallatlan erőfeszítéseket tett, hogy bebizonyítsa, ki­mutassa: feltétlenül öngyilkosnak kell lennie. Mi lesz ve­le, ha nem öli meg magát? Hogyan fog élni? Akkor mun­kára kell adnia a fejét! — Nem bírom — ismételgette szorongva —, nem bí­rom. Rettegett a fizikai fájdalomtól. Egész lénye fellázadt a bőrét felhasító, húsát szétmarcangoló, izmait átszakító, csontjait összetörő otromba golyó gondolatára. Véresen, megcsonkítva esne össze, agyvelejének maradványa a a falra fröccsenne. Iszonyú éjszaka volt. ilyen lehetett a halálraítéltek vergődése a börtönben. Sírt dühében és fájdalmában, ke­zét tördelte, kegyelemért kiáltott, imádkozoott. Reggel végül, összetörtén, megsemmisülten elaludt a fotelban. Néhány koppantás verte fel lidérces álmából. Ajtót nyitott. A pincér jött megtudakolni parancsait, s kővé meredten állt meg a küszöbön, mikor meglátta ren­detlen öltözékét, kibomlott; nyakkendőjét, holtsápadt ar­cát. bedagadt szemét, az izzadságtól halántékára tapadt haját. — Semmire sincs szükségem — felelte Hector. — Le­megyek. Lement. Maradék pénzéből épp hogy kifizethette a költségeket, a pincérnek már csak hat sou borravalót tu­dott adni. (Folytatjuk?

Next

/
Thumbnails
Contents