Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-07 / 105. szám

I termőföld védelmében

A föld;.I ma is sok vita, beszélgetés tárgya, drámát és örömet szül, terem és arra

készteti az embereket, hogy tisztázzák, mit is lehet tennünk az életet adó föld védelmében.

Mert védelemre szorul.

Ennek bizonyítására említhetnénk a törvényt, amely nemrégiben került nyilvánosságra a termőföld védelmében. És idézhetnénk statisztikai adatokat is arról, hogy az utóbbi évtizedekben mennyivel csökkent a termőföld megyénkben, vagy országosan. De kézzelfek- vőbb, ha azt mondjuk: nézzenek esek szét a határban; Egyik helyen magasfeszültségű áramot vezető oszlopok metszik ketté a nagyüzemi táblákat, máshol, mint Vi- sontán, Kiskörén óriási területeket építenek be, árasztanak el vízzel, olajkutakat fúrnak, gázvezetéket fektetnek, gyárakat, lakótelepet, majorokat építenek. Legtöbbjét értékes, jól termő földeken, szőlőkben, réten, vagy gyümölcsösökben.

Pedig most már törvény. „ komoly törvény védd a szántókat, a termőföldet. Ám a paragrafusok — mint a példák mutatják — még nem tudták megváltoztatni azt a szemléletet, hogy a föld a terület nem számít, hisz ki lehet sajátítani, el lehet venni, beépíteni — különösen államérdekekre hivatkozva;

Teszik ezt azért is, mert bármilyen furcsa és hihetetlen, hazánkban nincs hivatalos ára a földnek. Ameny- nyiben népgazdasági érdekből sajátítanak ki területeket, termelőszövetkezetektől, egyéni gazdáktól, úgy a föld- aranykorona értékének 300- tól 3000-szeres szorzatáig lehet érte fizetni. De hogy végül is mennyi lesz az ára, abban rendkívül sok szubjektív és más tényező is beleszól. Ráadásul eddig nem is terhelte ez az összeg a gyárakat építő, vezetéket fektető vállalatokat. Azt, hogy milliárdos értékeket veszített ezzgl a mezőgazdaság — nem nagyon vették figyelembe.

Igaz, most már változott a helyzet, nagyobb lett a termőföld értéke és ára. Jobban megnézik, hogy érdemes-e azt átadni építkezésre, vagy más célokra. S az is igaz, hogy a földhasználati díj fizetése nagyobb körültekintésre ösztönzi a vállalatokat, hogy olyan területeket keressenek, amelyek kevésbé alkalmasak mezőgazdasági művelésre, s így olcsóbban jutnak telekhez, kevesebb pénzt kell kifiaetniöb a föld kisajátításáért.

A termőföld védelmének

igen szimpatikus példájával találkoztam a Német Demokratikus Köztársaság hallei körzetében. Mutattak régebben épített gyárakat, szövetkezeti központokat, amelyek kilométerekre terjeszkedtek, s elvették a városok, falvak körül a legjobb termőföldet Utána arra soroltak bizonyítékokat hogy a mező- gazdaság miiként kezdte meg példamutatóan a termőföld védelmét Űj irányzat hódít a mezőgazdasági építkezéseknél. Míg korábban nálunk Is csak földszintes istállókat, ólakat, gépszíneket és más mezőgazdasági épületeket tartottak hasznosnak — ráadásul ezeket is 20—30 méterre, sőt nagyobb távolságokra telepítették egymástól, — most rátérnek az emeletes építkezésre.

Emeletes tanyák a.« szinte alig akartam elhinni, menynyi földet mentenek meg _ a termelésnek azzal, hogy például hétemeletes (!!) „sertés- szállásokait” építenek, ahol a fűtés, gondozás, takarmányozás ésszerűbben, olcsóbban megoldható, mint a szétszórt kutricákban. Az építés költsége is kisebb és tized- résznyi területen tudnak ugyanannyi sertést felnevelni, hizlalni. S ez a törekvés egyre jobban terjed; Más mezőgazdasági épületeket is „felfelé” terveznek, s ezzel példát mutatnak az ipar számára: — hasonlóképpen védjék ők Is a termőföldet, s ha megoldható, felfelé terjeszkedjenek.

Sajnos, nálunk kevés Ilyen

dicsérendő törekvéssel lehet találkozni; Bár kedvező jelek itt-ott már feltűnnek.- Igaz, ehhez még mindig szükséges a termelőszövetkezetek erélyes fellépése, vagy sorozatos kunyerálása. A markaziak így mentették meg például egyik tanyájukat, amelyen keresztül távvezetéket akartak építeni, s új telepítésű szőlőjük egy részét is, amelyet müúttal akartak átvágni. Néhány megbeszélés, vita után kiderült, egészen is módosítással eltéríthető a távvezeték útvonala és „nem hal bele” az építkezés, ha az út apró kanyarral folytatódik, ezáltal megmentve az értékes szőlőket. Szentdomonkoson a földgáz-vezeték építőivel sikerült kompromisszumot kötni, ugyanis legjobban termő földjeiken haladt át a vezeték. Ám olyan közeire tervezték a föld felszínéhez, hogy a mélyszántásnál az ekék vagy szétroncsolták

Divat a képtár

A Dobó István Vármúzeum hazánk legtöbbet látogatott múzeuma volt az elmúlt évben — olvastam nemrég egy friss statisztikai jelentésben. Ez a tény is megerősíti azt a hitvallásunkat, hogy vármúzeumunk egyike az ország legvonzóbb és legérdekesebb „kulturális szentélyeinek”, azért is, mert történelmünk, Gárdonyi által is meg-, énekelt hősi múltúnk élő dokumentuma, azért is, mert magasba emelkedő szintjéről kitűnő kilátás esik a városra és azért is, mert gyűjteménye, kiállításai szépek és gazdagok. Képtára különösen nevezetes, néhány olyan reneszánsz és barokk mesterműve van, amellyel más múzeumunk nem rendelkezik.

Ez a képtár mostanában különösen divatba jött. Túl a már említett statisztikai jelentés számunkra igazán hízelgő számadatain, túl a látogatók érdeklődésén, az utóbbi napokban két esemény is jelzi a „divatot”: nemrég belga turistacsoportot ebédeltetlek a képtárban, (és amint meg is írtuk, a tálalóasztal Tintorettó-kép alatt volt!, és amint papírra is vetettük, á képtári ebédet helytelenítettük) ma, kedden pedig itt rendezik a megyei borversenyt.

Dosso Dossi, Domenichino, fe. Stozzi, S. Ricci felbecsülhetetlen, pénzben ki sem

fejezhető értékű alkotásai valószínűleg először láthatnak borversenyt. Ennek több oka lehet. Az első és talán a legfontosabb oka, hogy több évszázados múltjuk során sohasem aggatták olyan falakra őket, amelyeken belül borok versenyezhettek egymással. A különböző és bizonyára kitűnő fajta borok sem mérhették még össze „képességeiket” hasonlóan illusztris festmények között. Az ok a nemes nedűknél is kézenfekvő: a borok nem szoktak képtárban versenyezni. (Csak nehogy lámpalázuk legyen a szokatlan környezet miatt.)

A képtárak a képek, a képzőművészeti kultúra hajlékai. A boroknak általában a hordók. a pincék, a pincegazdaságok adnak fedelet. No és egy borversenynek? Engedjék meg, hogy ne adjunk javaslatot, mint ahogy eddig sem adtunk egyszer sem, pedig több borversenyt rendeztek már szerte e hazában — de azt hisszük, hogy képtárban még sohasem. Ahogy a festményeket sem állítják ki pincékben, úgy a borok se béreljék ki még egy délelőttre sem a képzőművészet hajlékát. Nem akarjuk lebecsülni a borversenyt —, hogy is nézne az ki itt, Egerben —, de azért ne cseréljük össze a pincét a képtárral.

33 berkovits 53

volna a vezetéket, vagy pedig nem tudták volna termőre fogni ezt a jelentős területet. És találtaik megoldást. Mélyebbre fektették a csöveket, s bár ez a tervezésnél az építésnél bizonyos többletköltséget jelentett a vállalatnak, de a szövetkezet továbbra is termelhet az elveszettnek hitt szántókon, réteken.

És mennyi ilyen megoldás kínálja magát szerte a megyében a Tisza II. vízlépcső építésétől Andomaktályáig, Demjéntől Visontáig, ahol a termelőszövetkezetek jelentős területeket áldoznak fel megértve, hogy azok nép- gazdasági célokat szolgálnak. De elvárnák, hogy megkérdezésük után az észszerűség határain belül úgy módosítanák a terveket, hogy a föld... a termőföld oktalanul ne essen a tervek áldozatává;

Az egyik szövetkezeti elnök azt mondta, szeretné megfogni a ceruzát, a tervezők kezében, amikor egy- egy jól termő szövetkezeti föld határvonalánál a térképen elkezdik húzni a vonalat. Szeretné megkérdezni tőlük; látják-e, mit vágnak ketté a távvezetékkel, olaj- cső vekkel, utakkal, kötélpályával, vasúttal, vagy épületsorral?

Nem tudom, érzik-e ezt a visszatartó, földet óvó kezet azok, akik a terveket készítik, de én is szívesen megállítanám mozdulatukat, gon- dolkodásnyi időre. Talán akkor jobban éreznék ők is, mások is annak szükségét, hogy a termőföld fogyását, pusztulását nemcsak lehet, de meg Is kell akadályozni.

Kovács Endre

ECerfire nezo gyűrök

Attól kezdve, hogy a gyár- építők. útburkolók. csaitoóia- fektetók felverték a szelíd Faiskola utca megszokott csendjét, alaposan megváltozott a környék Eger alsó határában, a „déli végeken”... A virágos- és zöldséges kertek birodalmában, a frissen húzott téglafalak, betonvázak közül ugyan jobbára még csak az új üzemrészek körvonalait látni — a Lajosváros- nak már ez a része is sajátos ipari arculatot kapott.

Persze, most még azért nem lehet vitatni, hogy a gyümölcsösökből itt-ott felhangzó rigófütty a kedvesebb errefelé. ám az utcabeliek érdeklődéséből, csodálkozó kíváncsiságából. leplezetlen türelmetlenségéből egyszersmind ez is kiolvasható: pár hónap múlva megbarátkoznak a gyári szirénák érdesebb hangú kurjantásával, »üvöltésével is. Hiszen végtére az idevalósiak közül is többnek a biztos megélhetést, a kenyeret jelentik majd.

Egyelőre azonban csupán szaporodnak, magasodnak az épületék a körülkerített telkeken — a termelőmunka csarnokaivá csak később válnak.

Legalábbis így hihetnék, ezt gondolná a sétálgató idegen, ha például a készülő bútorgyár bontakozó műhelyei, újabbakhoz tornyosuló anyaghalmazai mellett a kalauzolásomra siető Czechmeis- ter István nem mutatná, hogy a látszat kissé csalóka. Mert lám csak. amott beljebb már régen megtörtént a honfoglalás”. '

— Abban a földszintes csarnokban már dolgoznak — magyarázza. — egy egész üziem kiköltözött ide a „városból”.

Igaza lehetett útítársamnak. mert a mutatott épület nyitott ajtaján át fűrészsikoltás haŰik, s a „léckazlak” körül szorgoskodó munkásokat látni.

— ősz óta vagyunk idekinn. Két műszakban hétféle asztalhoz készítünk különféle alkatrészeket, a szabászattól a marási műveletekig, mindent ezen a helyen.

Az Ú1 gyár első ..igazi” munkahelyén járunk hát, s tavaszi sétánkon — mi i* illene jobban az alkalomhoz?

— egy közelben dolgozó fiatalembert kérdezünk fiatat üzeméről:

—- Milyen érzés itt folytatni a megszokott munkát...?

— Ő. kérem, ezt a mostani helyet össze sem lehet hasonlítaná az öreg gyárral! — szakad mélyről a sóhajtás. — Amott, a Grónay Sándor utcában már nagyon szorosan voltunk, roppant kellemetlenül poroltak a gépek s ráadásul mindig attól kellett tartanunk, hogy váratlanul ránk szakad egyszer a régi,

belvárosi ház

__ Én ugyan

cs

ak két esztendőt töltöttem abban az épületben, de untig elég volt az Is! Igen megörültem. amikor átjöttem ide, mert itt már — láthatják — sokkal jobban elférünk, s az elszívó berendezés olyan tökéletes. hogy alig hagy köztünk valami kevéske port... No. persze ez nem is csoda

— dicsekszik hirtelen Szilágyi Sándor —, mivelhogy ezt az üzemet ám mi, saját magunk építettük...!

Czechmelster — úgy tűnik — sértőnek találja magukra nézve az utóbbi kijelentést, mert mindjárt hozzá is fűzi a maga véleményét:

— No, megnyugodhat, hogy a többi épület sem lesz alább, váló...! Mit gondol, hogy * Nehézipari Építő Vállalatnál akármilyen embereket alkalmaznak? No. ha így lenne, bizony hazafutnék ée is a Dunántúlra...!

Aztán karon kap. Az udvarra sétálunk és ott biztat:

— Nézzen csak sörül, győződjék meg személyesen la. hogy jó munkát végeztünk, folytatunk mi is. az idegen kivitelezők.

No, de vajon mit láthat még ilyenkor egy kívülálló?

— Majd később, majd a* ősszel teszek inkább észrevételt — mondom a szolgálat- kész szigetelőmunkásnak —, ha azt a 2200 négyzetméteres csarnokot, a szociális lé; tesíiményeket meg az irodákat átadásra jelentik ...

— Kijöhet nyugodtan — mondja mosolyogva, az időközben megkerült építésvezető, Tegze József — nem hiszem, hogy szégyent vallunk!

Búcsúzás után — hasonlóképpen fogadkoznak a szomszédos gyár. a V1LATI építői is. S eszembe iut. hogy pár hete így ígérték innen kődo- básnyira is, a másik két gyárnál. Igazuk legyen!

Vöröslő téglák kacagnak • piros tulipánok felé, idegen neveket szóiknak a változó városszélen — VÖCSI, KAEV VILATI. BUB IV — épülő új gyárak furcsa rövidítéseit

Csinos, kertes házak előtt ballagtunk hazafelé. Egy virágba borult fa alatt fiatal fiú beszélget egy kislánnyal Pár hónap múlva, ha talán valamelyik új gyér kapujában adnak egymásnak randevút...

Gyóni Gyula

Mi vár a turistára a Mátrában ?

Százszemélyes szálloda és vendéglátó kombinát Mátra- füreden. ugyanilyen befogadóképességű turistaszálló ÍMátraháEám Kékasfetőn idegenforgalmi szálloda, és mindez még nem a teljes kép. Fedett uszoda és ABC- áruház Mátrafüreden. a Sástónál turistaház. a Kékesen kilátó és benne egy gyorsbüfé. Kitűnő autóút Gyöngyöstől a Kékesig.

De hol van mindez? Csupán álmainkban tűnnek fel?

Valamennyit a jövő ígéri, de a Mátra távlati fejlesztési programjának keretében. »Tehát reális elképzelések; amiknek megvalósítása a közeledő évek során történik meg.

»Csakugyan nagyon szép

program. De mit csináljon az a turista, aki már a néhány hét távolságra levő nyári napokban szeretné kellemesen eltölteni a vakációját a Mátrában? No, nem kell megriadnia, tavalyhoz képest is több változást figyelhet meg és élvezheti ezek hatását. Különösen az élelmiszercikkekkel való ellátás fokozását tapasztalhatja. hiszen minden érdekelt vállalat ígéretét bírja a gyöngyösi városi tanács: nagyobb és jobb minőségű (áruválasztékkal fogadja a Mátra vendégeit. Mátraházán új. korszerűen felszerelt. mutatós élelmiszerüzlet nyílt meg néhány hónapja.

Igen ám. de a Mátrába el is kell iutni. Mostanában ez sem könnyű dolog annak, aki autóval Igyekszik a hegyek felé. Mátrafüred és Mátraháza között az út szinte életveszélyes állapotban van. Felújítására még ebben az évben sor kerül. De a Kékesre ünnepnapokon csupán a MÁVAUT járataival lehet felmenni, mivel nincs parkolóhely Kékesen. Hogy mikor lesz. ennek időpontja bizonytalan. Különböző szervek tárgyalnak róla. de biztosat még senki sem mond.

Sástó nagyon kedvelt kirándulóhely. A gyöngyösiek is szívesen ellátogatnak ide. Csak éppen a hazautazás okoz gyakran sok bosszúságot. mert a zsúfolt autóbuszok nem győzik az utasok

szállítását. Persze, csak szép, kellemes munkaszüneti napokon. Ebben az ügyben Is folyt már nem egv tárgyalás. az ígéretben sem volt hiány: különjáratokat állítanak be a szükségnek megfelelően. Aztán...! A kocsi- hiány áthúzta a szándék megvalósítását. Nemegyszer. & maradt a turista a sástói buszmegállóban bosz- szankodva hangos és nem éppen ildomos megjegyzéseket téve a MÁVAUT-ra.

A Mátrafüredre közlekedő csuklós autóbusz most már sokat segíthetne, csak éppen nincs olyan hely itt. ahol meg tudna fordulni. Majd lesz. mondják a tanácsnál. Hogy mikor? Pontos dátumot nem hallhatunk.

A víz a Mátra legnagyobb

gondja. Folyik a regionális vízmű építése. Pillanatnyilag Párád van soron, aztán következik Galyatető és Mátra- szentimre környéke. Csakhogy a Sástónál elszökött a víz. Itt sürgős megoldást kell találni, aminek anyagi előfeltétele előreláthatólag félmillió forint.

Feljött Balázs, körülnézett a lakásban, aztán felcsillant a szeme.

— Mi az, új televíziót vettetek? Na nézzük.

Bekapcsolta a készüléket, forgatta a gombokat, majd szórakozottan végigtapogatta a zsebeit.

— Ejnye — jegyezte meg lemondóan.

— Nincs nálam a csavarhúzóm. Kicsit igazítani kellene a hangoláson, s olyan képetek lenne!

Egyszer már szétszedte a magnómat egy törött pengéjű bicskával. Nem történt ugyan semmi baj, csak az összerakásnál egy alkatrésznek nem találta a helyét, de szerencsére a GELKA egy százasért megtalálta.

— Na nem baj — fűzte tovább Balázs.

— Felmegyek a tetőre!

Este tízig szerelt. Addig elmulasztótAntenna

tam egy krimit, majd a további műsort is, mert az antennabeállítás eredményeként, valahol eltűnt a kép.

Másnap szóvá tettem a dolgot egyik barátomnak.

— Sebaj — vert a váltamra. — Majd én beállítom az antennádat.

A tetőn tartott helyszíni szemle eredményeként közölte velem, hogy vegyek harmincöt méter vezetéket, mert szerinte az antenna rossz helyen van, a mellette lévő beárnyékolja az adót.

Aztán jött Silip és kiröhögött.

— Minek neked a tetőantenna, akinek ilyen remek erkélye van? Lehozzuk ide az egészet. 1 neked less

messze a környéken a legjobb képed.

Amikor Pestet bekapcsoltam. azt hittem. hogy részeg vagyok, mert mindent megkettőzve láttam a képernyőn.

Aztán jött a Kovács, visszaszerelie az antennát a tetőre, s azt mondta: reflektort kell rá venni, de ha nincs momentán pénzem, 6 szívesen meg is bütyköli.

Szerencsére jött a Filip, ki a reflektort leszórta az antennáról.

— Nem ez leéli ide, komám, három elemmel megtoldjuk, s te azzal büszkélkedhetsz. hogy az egész országban a te tévéd hozza a legszebb képet.

Nagy baj nem történt, mert beállított a nénikém, akinek ugyan nincs tévéje, de azt mondta. 6 majd megmutatja, hogyan kell beállítani egy nyamvadt antennát.

Ekkor már mindennapos voltam az ideggyógyászati szak- rendelésen. Jött a Salakovics, akire szerelés közben rádölt az antennarúd. Ennek nagyon örült, mert így kiírathatta magát egy hétre.

...és végül jött két mentő, akikről azt hittem, szintén az antennámat akarják beállítani, de kiderült, hogy egészen más okból tették tiszteletüket.

A főorvos szerint

viszont már szépen javul az állapotom, csak akkor kezdődik nálam a bezscmgás, ha azt a szót hallom, hogy antenna.

Említsünk meg néhány

olyan építkezést, amelynek a megvalósítása a közeli jövőben megtörténik. Az állami pincegazdaság a gyöngyösi autóbuszpályaudvar szomszédságában, valamint a mátrafüredi út mentén, a nagyon szép környezetű Far- kasmályban létesít reprezentatív borkóstolót.

Nem kell a vendégeknek ezentúl tanácstalanul ténfe reeniük Mátrafüreden. mivel itt az Idegenforgalmi Hivatal Információs irodája nyílik meg. ahol kérdéseikre választ kaphatnak az érdeklődők.

Van tehát az idei nyárnak is reménytelies része, ami a mátrai turistákra vonatkozik. Nemcsak a helyi tanács, hanem a felsőbb szervek is foglalkoznak az idényre való felkészüléssel. Kétségtelen hogy a legfontosabb dolgokban csak az országos fórumok képesek hathatósan cselekedni. hiszen ahhoz, hogy az évek óta visszatérő gondok megszűnjenek, hogy a Mátra megfelelő szintű vendéglátó egységekkel rendelkezzék. hogy a mátrai közutak életveszélyes állapota megszűnjék, jelentős meny- nyiségű pénzre van szükség

Mindennek az alapfeltétele azonban a víz. Amíg a vízellátás kérdése meg nem oldódik, gyakorlatilag tenni semmit sem lehet és szabad A regionális vízmű-rendszer énül. a befejezése sem várat már sokáig magára. Érdemes lenne azonban már most hozzáfogni a fejlesztési tervek végleges elkészítéséhez, hogv később erre ne kelljen majd várni.

Többször elmondtuk már, most megismételjük-: a

Mátra nem csupán gyöngyösi vagy Heves megyei kérdés. Addig amíg az országos fórumok kézbe nem veszik ennek a vidéknek a sorsát, csak lépegetni lehet előre, de haladni nem nagyon.

Viszont a helyi intézkedésekre. amelyek a iobb áruellátást és a szervezetebb vendéglátást biztosítiák. már most számítunk. Remélhetőleg nem kell csalódnunk.

G. Molnár F.

1968. május T,