Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-28 / 123. szám

As» olvasó népért Megkezdődött az ünnepi könyvhét Üunepi ajánlás — Költők és prózairól* a megyében Könyvtáravató Gyöngyösön Kiábrándító játék — pontosztozkodással Egri Dózsa-Cyori Dózsa O s O Az ünnepi könyvhét me­gyei megnyitó ünnepségét vasárnap délelőtt — a ha­gyományokhoz híven — az egri Gárdonyi Géza Köny­vesboltban tartotta a könyv- barát-mozgalom Heves me­gyei szervező bizottsága, ahol dr. Csenik József, a Hazafias Népfront Heves megyei elnöke mondott ün­nepi beszédet. Elmondta, hogy Heves megyében állan­dóan emelkedik a könyvba­rátok, az olvasók és a könyv­vásárlók tábora. Könyvtá­rainkban 75 ezer olvasó egym i 1 lió-hétszázötvenezer kötet könyv között válogat­hat és tavaly egy-egy lakos általában öt könyvet olva­sott. Üdvözölte az Írószövet­ség kezdeményezésére össze! meginduló, Az olvasó népért- mozgalmat. Az ünnepségen részt vett i Váci Mihály, Kossuth-díjas költő, Csák Gyula író, Csaná­di János, József Attila-díjas költő Csohány Gabriella Jó­zsef Attila-díjas költő. Ge­relye« Endre. Gábor Andor- díjas iró, Hunyadi József Baumgarten-díjas író és Sü- kösd Mihály író, publicista és esszéíró. Költő és próza­író vendégeink ünnepi aján­lással látták el műveiket az egri könyvvásáron. Az egri ünnepséggel meg­kezdődött könyvhéten a me­gye három városéban a könyvesboltok egész napos nyitva tartással és könyvsát­rakban rendezett árusítással segítik a könyv terjesztést. A Művelt Nép Könyvesbolt az ipari üzemekben, a köz­ségekben a földművesszövet- kezeti könyvesboltok sátrai­ban és háztól-házig szervez- neke könyvórusítást. Ünnepi műson mutatnak be az iro­dalmi színpadok is. Az ünnepi könyvhétre me­gyénkbe látogató költők és prózaírók közül vasárnap Váci Mihály Mátraderecs- kén, Gerelyes Ehdre és Csák Gyula Recsken. Csőhály Gab­riella, Csanády János és Sü- kösd Mihály pedig Komlón találkozott olvasóival. Hétfőn délben Szalay István, a me­gyei tanács vb-elnökhelyet- tese fogadta vendégeinket, akik a délutáni órákban újabb író—olvasó találkozó­kon vettek részt az egri Al­pári Gyula Közgazdasági Technikum és Kereskedelmi Szakközépiskolában, a gyön­gyösi gyermekkönyvtárban és az új gyöngyö.'Solymosi községi könyvtárban. ★ Az ünnepi könyvhét kere­tében hétfőin délután könyv- táravatót tartottak Gyöngyö­sön. Az ünnepségen a gyön­Bevezetőben tulajdonképpen dicsérni kellene a televíziót a szombat esti Zsákbamacs­ka ötletéért, a kezdeménye­zésért, hogy útjára indítot­ta ezt a hat estét betöltő mű­sort. Az egyértelmű elisme­rés azonban ezúttal elmarad. Nemcsak Abody Bélának vannak álmai, a közönség­nek is — e sorok írójának is. Egyik álmom például, hogy szombat esténként — persze, ha lehet máskor is! — érde­kes, jó műsorokat lássak a tévében. Jól tudom, hogy „az álom nem betervezhető, az álom zsákbamacska” — írta és mondta ezt Abody — en­nek ellenére mégis betervez­tem magamnak egy jó szom­bat esti szánakozást. Feljo­gosított erre a házigazda sze­mélye, és a népszerű, rangos szereplőgárda. Álmom saj­nos nem teljesült: nemcsak a cím. maga a műsor is zsák­bamacska volt. Félreértés ne essék, nem világmegváltó produkciót vártam. kellemes szombat esti csevegést, inkább ötletes műsorszámokkal kísérve. Hogy ki rontotta el az esté­met? Elsősorban a házigazda, akitől a legtöbbet vártam, aki már nemegyszer bebizo­nyította. milyen szellemesen tudja vezetni a társalgást, miközben jóízűen csipkedi közéletünk, emberi magatar­tásunk fonákságait. Nos, Abo­dy Béla ezen a szombat estén győei olvasók kedves írókkal is találkoztak. A könyvtárat dr. Géczi Jó­zsef, a járási tanács vb-elnö- ke adta át Markó Józsefnek, a könyvtár igazgatójának. Az ünnepségen a Vak Bottyán Gimnázium és az Állami Ze­neiskola együttese adott mű­sort nem bizonyult jó házigazdá­nak. Mintha hiányzott volna belőle a vendéglátó házigaz­da szerénysége, mértéktar­tása, sőt olykor még megszo­kott szellemessége is cserben­hagyta ezen az estén, sírról már nem is beszélve, hogy a nevét harsogó befejező ének­szám már szinte túlment a jóízlés határán. Az igazsághoz persze az Is hozzátartozik, hogy nagysze­rűen indult a műsor. Kár, hogy a „nagy” diák és a „kis” színész találkozásának ironi­kus alaphangja nem kísérte végig az egész műsort Így is tetszett Bárdi György paró­diája, jó ötlet volt a Flinstone család — Psota Irén, Várady Hédi, Márkus László, Csáká­nyi László — valamint Béres Ilona álmainak színpadi meg­valósítása. A bemutatott filmrészletek újabb álmok megvalósítását hirdetik: mi­lyen jó lenne egyszer végig­nézni ezeket a filmeket! Abody BéLa még öt szombat este látja vendégül a televí­zió nézőit. Ha a házigazda jobban hagyja érvényesülni vendégeit, a felnőtteket, akik­kel beszélget, bizonyára ötle­tesebb és színvonalasabb lesz a folytatás. Mindez persze nemcsak a házigazdán és a beszélgető partnereken, ha­nem a szerkesztőn — Kótzi- án Katalin — és a rendezőn — Bozó László — is múlik. (márkusz) Eger. 6900 nézS. V.: Emsberger, Eger; Kovács F. — Mészáros, Kiss, WinKtor — Tátrai. Bérén — Faüszeik. Kovács Gy., Kárpáti, (Tó'h a félidőben). Lakinger, Szűcs. Edző: Szeníniarjay Tibor. Gyűl: Halasi — Kovács. Halász, Tamás — Tullner, Huj bér — Tas- nádi. Domonkos, Orosz. Egyházi, Vigh. Edző: Horváth Zoltán. Kezdés után gyenge iramú, ké­nyelmes mezőnyjáték alakult ki. A győriek alaposan megerősítet­tek védelmüket, nem egyszer nyolc—tíz emberrel szállták rneg kapujuk előterét, s biztosan rom­bolták a körülményes egri tá­madásokat. Hosszú percek teltek e! esemény nélkül, végre a 30. percben (!) Winkler szánta rá miagát lövésre, labdája azonban messze a kapu fölé szállt. A 34. percben szabadrúgáshoz jutott a hazai csapat: Kiss bombasza- badirúgása hajszállal süvített él a bal sarok mellett. Ebben a já­tékrészben Kovács F.-nek nem akadt védenivalója. Szünet után három eredménytelen szöglettel folytatódott a játék, majd Fali- szék kapáslövését a jól védő Ha­lasi biztosan hárította. Néhány­szor a győriek is eljutottak az egriek kapuja élé. egyízben Do­monkos jól eltalált lövését védte Kovács F., majd az előretörő Tullner bombáját a bal sarokból nyomta szögletre a hazaiak, ka­pusa. Az egriek sehogy sem tudták megtalálni a győri védekező tak­tika ellenszerét, nem akadt csa­tár. aki megpróbálta volna átlő­ni a sorfalat. A 76. percben Ko­vács 10 méterről lőtt labdája a vé­dőkről vágódott vissza. A másik oldalion Vígh kapura tört az el­csúszó Kiss mellett, már csak Kovács F.-fel állt szemben, de aztán gyatrán mellé gurította a labdát. Nagy helyzet volt! Egy perccel a befejezés előtt ismét megdermedtek az egri nézők: a kényeflmeskedő hazai védők mel­lett Tasnádi elfutott; de aztán 6 is a jobb sarok mellé küldte a labdát. Hiába volt a szombati fi­gyelmeztetés: az egriek csak nem okultak kellőképpen, s — tisztelet a kevés kivételnek — fölényeskedve léptek pályára. Egyesek azt hitték, hogy elég lesz egy kis játszadozás, tesz- szük-vesszük egy kicsit a lab­dát, aztán rúgunk néhány gólt. Csakhogy ez az erőtlen gyá­moltalan, körülményes játszado­zás — amelyből végig hiányoz­tak a korszerűség kritériumai — nem vezetett eredményre az elszántan védekező győri csa­pattal szemben, amely talán az NB I. B. leggyengébb együtte­se! Ami a legbosszantóbb: a 90 perc alatt jóformán egyetlen Vasárnap az egri Sportuszodá­ban bonyolították le az úttörő- olimpia megyei úszódöntőit. Az alábbi eredmények születtek. Fiúszámok. 50 m gyors: 1. Sass (Eger I.) 30.6, 2. Simkó (Eger X.) 31.6, 3. Pusztai (Eger I.) 35.0. 100 m gyors: 1. Pogonyi (Eger II.) 1:04.8, 2. Ur (Eger X.) 1:10.8, 3. Gyulavári (Eger X.) 1:14. 50 m mellúszás: 1. Sass (Eger I.) 38.8, 2. Bárány (Eger X.) 42.4, 3. Győr- fi (Eger V.) 43.6. 100 m mell: 1. Varga (Eger n.) 1:27.3, 2. Bógyi (Eger I.) 1:27.4, 3. Horváth (Gyön­gyös VI.) 1:42.9. 50 m hátúszás: 1. Lakatos (Eger IV.) 37.4, 2. Sim­kó (Eger X.) 38.8, 3. Rabb (Eger VI.) 40.0. 100 m hátúszás: 1. Ve­réb J. (Eger n.) 1:23.7, 2. Gyula­vári 1:25.2, 3. Kelemen (Eger IV.) 1:30.6. 50 m pillangóúszás: 1. La­katos (Eger n.) 35.8, 2. Holló (Eger I.) 42.5, 3. Győrfi (Eger V.) 43.5. 100 m pillangóúszás: 1. Po­helyzetet sem tudott teremteni az egri támadósor — a vendé­gek viszont a hajrában két holtbiztos helyzetet hagytak ki­használatlanul. Így született meg a vaskos meglepetés és így úszott el ismét egy értékes pont. Egyénileg Kovácsnak nem akadt védenivalója. Kiss bizo­nyult a csapat legjobb játékosá­nak, a két szélsőhátvéd viszont elég gyakran hibázott. Tátrai volt a jobbik fedezet. Berán le­adásai most sem sikerültek. Elől csak Faliszek teljesítménye említésreméltó. a többiek mélyen formájuk alatt szerepeltek. Emsberger lényeges hibát nem vétett. Az egri csapat szerdán délután Egerben MNK mérkőzést ját­szik a Miskolci VSC csapatával* előtte az E. Gárdonyi Gimnázi­um—Gy. Vak Bottyán Gimná­zium megyei középiskolás dön­tőre kerül sor. A I 3 I s ál lása: 1. Komló 13 8 4 1 23: 8 20 2. Kecskemét 13 7 4 2 14: 9 18 3. Eger 13 5 7 1 17:10 17 4. Várpalota 13 5 5 3 16:12 15 5. Bp. Spart. 13 4 7 2 17:16 15 k. Oroszl. 13 6 2 5 20:12 14 7. Bp. Előre 13 5 3 5 13:10 13 8. MA VÁG 13 4 5 4 11:13 13 9. SZMTE 13 6 1 6 13:16 13 10. Szállítók 13 5 2 6 14:15 12 11. MVSC 13 3 6 4 11:12 12 12. Naigybát. 13 4 4 5 14:16 12 13. BVSC 13 5 1 7 19:20 11 14. Győri D. 13 3 5 5 13:18 11 15. Budafok 13 3 4 6 14:21 10 16. Pécsi B. 13 3 4 6 11:17 iO 17. Nyíregyh. 13 3 4 6 9:14 10 16. Ózd 13 2 4 7 4:14 8 gonyi (Eger II.) 1:16.4. í. Gyula­vári 1:30.0, 3. Ur 1:30.6. Leány számok. 50 m gyors: 1. Bodnár (Eger X.) 34.4, 2. Kele­men (Eger IV.) 35.6, 3. Harmat (Eger IV.) 38.6. 100 m gyors: 1. Válent (Eger X.) 1:08.9, 2. Laka­tos (Eger I.) 1:15.9, 3. Dienes (Gyöngyös II.) 1:21.7. 50 rn mell­úszás: 1. Bodnár (Eger X.) 43.9, 2. Kelemen (Eger IV.) 45.6, 3. Kozmári (Eger X.) 47.5. 100 un mellúszás: 1. Prucz É. (Eger III.) 1:28.8, 2. Ficsor (Eger II.) 1:33.5. 3. Prucz A. (Eger III.) 1:37.3. 50 m hátúszás: 1. Bodnár 40.5, 2. Kozmári 44.6, 3. Harmat 45.8. 100 m hát: 1. Válent 1:22.4, 2. Kurcz- weil (Eger II.) 1:28, 3. Kiss (Eger V.) 1:30.6. 50 m pillangóúszás: 1. Kelemen (Eger IV.) 44.8, 2. Har­mat 48.3, 3. Kozmári 51.2. 100 m pillangóúszás: 1. Szeremi (Eger X.) 1:22, 2. Lakatos (Eger I.) 1:30.3, 3. Király (Gyöngyös I.) 2:00. Jobbat álmodtam ... Balett a levegőben. Bemutatja Faliszek, nézi Tamás. (Molnár I. felvétele.) Befejeződtek az úttörő-olimpia megyei döntői — Ö, ön olyan jó, ön igazán szeret engem. Trémorel gróf nem gondolta, hogy hosszú is lehet a haladék, melyet Berthe kért tőle. Sauvresy egy hete . mintha jobban érezte volna magát. Felkelt, kezdett jönni- menni a házban, sőt, már az sem fárasztotta túlságosan, ha közelben lakó jó barátai meglátogatták Sajnos, Valfeuillu ura csak árnyéka volt önmagá­nak. Ha valaki látta viaszsárga, vértelen, beesett arcát, imbolygó járását, szomorú tűzzel csillogó szemét, nem ismert volna rá arra a piros ajkú, viruló arcú férfira, aki a sevres-i vendéglő előtt lefogta Trémorel kezét. Annyit szenvedett! A betegség hússzor is majdnem leteperte. s törhetetlen akaratereje hússzor is felülkere­kedett rajta. Nem akart, nem, nem akart meghalni, míg bosszút nem áll a nyomorultakon, akik elrabolták éle­tét és boldogságát. De milyen büntetést mérjen rájuk? Ez után kutatott, ' ez a rögeszme égette agyát, s gyújtotta lángra tekintetét. Rendes körülmények között a megcsalt férj három­féleképpen adhat utat haragjának és gyűlöletének. Joga, szinte kötelessége, hogy bíróság elé állítsa feleségét és a bűntársat. A törvény őmellette áll. Azt is megteheti, hogy ügyesen kilesi a bűnösöket, rajtuk üt, és megöli őket. Van egy törvénycikk, mely ugyan nem ment fel, de megbo- csát. Végül pedig mi sem könnyebb, mint bölcs közönyt mutatni, legelsőnek és leghangosabban nevetni saját sze­rencsétlenségén, egész egyszerűen elkergetni és nyomorba taszítani feleségét. De milyen silány, milyen szánalmas bosszú mind a három! Átadja feleségét a bíróságnak? Önként hozzon a fe­jére szégyent, s vállalja, hogy neve, becsülete, élete köz­nevetség tárgya legyen? Szolgáltassa ki magát egy ügy­védnek. aki meghurcolja a sárban? Nem a házasságtörő asszonvt védik, hanem a férjet támadják, így kényelme­sebb. És milyen elégtételt kaphatna? Bertheret és Trémo­relt elítélnék egy évre, tizennyolc hónapra, legföljebb két évre. Egyszerűbbnek látszott megölni a bűnösöket. Na de akkor? Belép, lelövi őket, annyi idejük sincs, hogy ma­gukhoz térjenek, haláltusájuk egy percig sem tart És az­után? Jelentkeznie kell, hogy tartóztassák le, alá kell vet­nie magát a bírói eljárásnak, védekezni, a bíróság elnézé­sére hivatkozni, sőt kockáztatni, hogy elítélik. Ha elkergeti feleségét, ez azt jelenti, hogy önként át­adja Hectornak. Természetesen azt hitte, hogy imádják egymást, látta őket, amint kéz a kézben távoznak Val- feuilluból, boldogok, kacagnak és kinevetik őt, a szegény bolondot. Erre a gondolatra hideg düh fogta el, ennyire igaz, hogy a hiúság tűszúrásaitól még a legsajgóbb sebek is erősebben sajognak. A bosszúállás egyetlen közkeletű formája sem elégí­tette ki. Valami hallatlant akart, valami szokatlant, óriásit, mint a sérelem, a gyötrelem, melyet elszenvedett. Emlékezetébe idézett minden rég olvasott rémtörté­netet, és az alkalomhoz illő büntetést keresett. Joggal le­hetett válogatós, hiszen elszánta magát arra, hogy vár, és kész volt az életét feláldozni. Csak egyvalami húzhatta keresztül számításait, a Jenny Fancy tél kicsikart levél. Mi lett vele? Talán a mauprévoiri erdőben felejtette? Mindenütt kereste, de nem találta. Egyébként megszokta a színlelést, valamiféle kegyet­len örömet talált a magára erőltetett kényszerűségben. Képes volt úgy viselkedni, hogy senki se sejthesse nyo­masztó gondolatait. Senki sem látta megborzongani, mi­kor eltűrte a hajdan annyira szeretett asszony simoga- tásainak szégyenét, s Hector barátját bőkezűbben segí­tette, mint valaha. Esténkint, mikor hármasban üldögéltek a lámpa alatt, vidámságot erőltetett magára. Rózsaszínű álmokat szőtt a jövőről, mikor majd kiengedik a szabadba, mikor teljesen egészséges lesz. Trémorel gróf nagyon örült. — Hát Clément ezúttal csakugyan lábra állt — mond­ta egy este Berthe-nek. A nő nagyon is jól értette, mit akar mondani. — Hát még mindig gondo] Courtois kisasszonyra? — kérdezte. — Hiszen megengedte, hogy reméljek. — Arra kértem. Hector, hogy várjon, és jól tette, hogy nem hamarkodta él a dolgot. Ismerek egy nőt, aki nem egy-, hanem hárommillió frankos hozományt ígér. A hír kellemetlenül lepte meg Hectort. Valójában mindig csak Laurence-ra gondolt, s most újabb akadály bukkant fel. — És ki az a nő? Berthe Hector füléhez hajolt, s remegő hangon mondta: — Clément egyetlen örököse én vagyok, lehet, hogy meghal, s én holnap özvegy leszek. Hector kővé meredt. — De hát Sauvresy hál’ Istennek kitűnően érzi ma­gát! — felelte. Berthe rászegezte nagy, világos szemét, s ijesztő nyu­galommal mondta: — Honnan tudja? Trémorel nem akarta, nem merte megkérdezni, mit jelentenek ezek a különös szavait. Gyenge jellem volt, menekült a dolgok tisztázása elől, s ahelyett, hogy még idejében óvakodott volna a bajtól, bambán hagyta, hogy sarokba szorítsák a körülmények. A pipogya, puhány ember, aki gyáva megfontoltságból beköti szemét, hogy ne lássa a fenyegető veszélyt, és nincs mersze szembe­nézni a tiszta, világos helyzettel, inkább vállalja a nyo­masztó kétséget és a bizonytalanságot. Egyébként, noha félt Berthe-től s kissé utálta is, gyötrelmei láttán gyermekes örömet érzett. Ahogy nézte, micsoda elkeseredett kitartással küzd, hogy megtartsa, hogy el ne veszítse őt, még többre becsülte saját értékét és fontosságát. „Szegény asszony — gondolta — mennyire fáj neki, hogy elveszít engem, hogy valaki másé leszek; lám, már odáig jutott, hogy férje halálát kívánja”. Annyira hiányzott belőle minden erkölcsi érzék, hogy fel sem fogta, milyen alávalóak, undorítóak, szégyenlete­sek a fejében járó — és Sauvresynénak tulajdonított — gondolatok. De Sauvresy hol jobbra, hol rosszabbra forduló álla­pota nem igazolta Trémorel gróf biztonságérzetét. Aznap, mikor mindenki azt hitte, hogy a beteg most már gyor­san meg fog gyógyulni. Sauvresy ismét ágynak esett. A baj az esti kinabor után jelentkezett, mert egy he­te minden vacsora előtt ivott belőle egy pohárral. Csakhogy ezúttal egészen más tünetek léptek fel, mintha a régi és kis híján halálos betegséget most új váltotta volna fel. Panaszkodott, hogv apró szúrásokat érez a bőrén, szé­dül, görcsös rándulások húzzák össze és csikarják a tag­jait, főként, a karját. Elviselhetetlen arcidegzsába kínoz­ta. '•’---kor felkiáltott fájdalmában. SzKmvfi. makacs, csil- ’"'"iihrtatlan h.rrsn«; érzett, folyton tátognia kellett. Szorongó nyugtalanság töltötte el. melv álmát! prtcáecal járt. s még a nagy eöa<* morfiumtól sem tudott elaludni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents