Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-26 / 122. szám
murait otthon a termelőszövetkezetben ? Köm!őröl elmennek a fiatalok A kömtől általános iskola 48 végzős, nyolcadik osztályos tanulója közül alig né- gyen-óten maradnak ot bon a faluban. A gyerek* k negyven százaiéira középisl olyba megy, ötven százaléka, valamilyen ipari szakmát szeretne elsajátítani. A termelőszövetkezetet általában csak azok választhatják, akik gyengébb tanulók s máshová nem veszik fel őket. kevesen vannak csak akik valóban a mezőgazdaságban akarnak dolgozni. „Ha az apád paraszt, te legalább ne legj'él — ez a felfogás alakult ki a községben. Azok az apák mondják ezt, akik a közös gazdaság megbecsült tagjai. i Négy nyolcadikossal beszéltünk. akik otthon maradnak | Kovács Erzsébet: Jobb lett volna valami szakmát választani, de nem volt hely. Én inkább bolti eladó lettem volna, mint a termelőszövetkezetben dolgozzak, í — Miért? — Városban több a lehetőség a tanulásra, szórakozásra. — Falun ez nincs meg? ’ — Megvan, de nem annyira. — Voltál már a termelő- szövetkezetben? — Nyáron dolgoztam is. • f — És nem tetszett? — De. Bírtam is. szerettem is a munkát. — Akkor miért akarsz máshová menni? — Eladónak azért más lenni. — A szüleid mit szóltak? — Inkább menj el. mint maradj. — Most mit akarsz csinálni? — Még egyszer megpróbálok valahová . elmenni. Ha nem sikerűi,., akkor jelentkezek a szövetkezetbe. Dúl András mindig traktoros szeretett volna lenni. — Nagyon szeretem a gépeket. Már ki is próbáltam a traktorvezetést, egészen jól ment. — Szüleid hol dolgoznak? — Édesapám dohányos a szövetkezetben. — Mit szólt a választásodhoz? — Azt mondta, hogy jó lenne, ha elmennék máshová. — És te? — Itt szeretnék maradni a faluban. Jobban érzem itthon magam. — Városban jártál már? — Még nem. — Nem is vagy rá kíváncsi? — Megnézni szeretném. — Hogyan gondolod a traktorosságot? — Elvégezném a traktorosiskolát és utána vizsgát tennék. Bartus Gergely csikós, juhász vagy kocsis akar lenni. — Mindig szerettem az állatokat. Édesapám is kocsis volt. — Dolgoztál már a szövetkezetben? — Két nyáron a juhoknál voltam. — Hói van tetszett? — Nekem nagyon. Szép munka. — Mással nem próbálkoztál? — De igen. Először fodrász akartam lenni, de nem volt hely. A szüleim is azt szerették volna volna, ha fodrász leszek. — Miért? — A fodrásznak könnyebb. — Mi tetszik a fodrász mesterségben? — Hát... jól lehet az ollót csattogtatni. — A végén hogy döntöttél? — Elmennék a szövetkezetbe juhásznak vagy csikósnak. Németh Ignác a pétervá- sári mezőgazdasági gépész- képző szakiskolában tanul majd. Régebben is erre gondolt már, szülei is helyeselték elhatározását. — Ha elvégzed az iskolát? — Visszajövök a termelőszövetkezetbe. — Édesapád hol dolgozik? — A szövetkezetben állattenyésztő. — Miért akarsz tanulni? — Mindig szerettem a gépeket. már traktort is vezettem. Jó dolog vezetni is, meg szétszedni a gépeket és megjavítani, ha valahol hiba van. — Városba nem szeretnél kerülni? — Nem. Jól érzem magam itthon a faluban. Domán Zsigmonddal, a Május 1 Termelőszövetkezet íomezőgazdászával beszélgetünk. Elmondja, hogy évente 20—30 fiatalra lenne szükség a közös gazdaságban. Különösen sertés- és szarvas- marha tenyésztők kellenének. De. jó ha évente két-három gyerek szeretne a szövetkezetbe kerülni. — A faluban csak negyedrangú kérdés a termelőszövetkezet a fiataloknak. Akkor jönnek általában — mondja —, ha máshová nem Sikerül elhelyezkedni, — Az iskolával milyen a kapcsolat? — Jó. Nyárom a gyerekek rendszeresen dolgoznak a szövetkezetben. Nem lehet azt mondani, hogy nem ismerik az itteni munkát. „Ha az apád paraszt is. te legalább menj el máshová” -— ezt hallják Kömlőn is a gyerekek a legtöbb szülőtől. Éppen azok mondják ezt, akik jól dolgoznak és jól is keresnek a közös gazdaságban. Valahogy ma is az a felfogás, hogy az ipari szakmák nagvobb biztonságot, jobb megélhetést jelentenek. S mivel a nyolcadikos gyerekek véleménye még nem kiforrott — hajlanak arra, amit a szülők mondanak. Nem is annyira a fiatalokkal, mint a szülők sokszor maradi szemléletével van baj. Először talán ezzel szemben kellene felvenni a harcot. Lehet, hogy sikerre vezetne ha a szövetkezet vezetői az iskolával, a szülőkkel közösen olyan beszélgetéseket rendeznének, amelyeken a közös gazdaság fiatal szakemberei mondanák el véleményüket a nyolcadikosoknak a termelőszövetkezeti munkáról, a kereseti lehetősegekről és arról, hogy ma már a mezőgazdaság is szakma és biztonságos megélhetést jelent. Ez csak egyfajta lehetőség, de biztosan több is adódna, ha a?, eddiginél gondosabban keresnék a módját a fiatalok otthon tartásának. Kapóst Levente. Csukott ajtók a postán Vasárnap délutántól béáfőo reggelig zárt ajtókra s&UU az a honfitársunk, ».kJ « postára szerelné bízni levelét vagy a táviratát. Még csak olyan vonat sincs, amelyik a jelzett időpontok közé eső napszakban postai küldeményeket továbbítana. Ezt tette szóvá Horváth István gyöngyösi olvasónk. Fónagy Lászlótól, a gyöngyösi 1-es számú postahivatal vezetőjétől a következő tájékoztatást kaptuk: — Országos rendelkezés alapján tartjuk zárva a postát vasárnap délutántól hétfő reggelig. Mi ezen saját hatáskörünkben változtatni nem tudunk. —■ Mit tehet az. aki táviratot akar feladni? — Néhány, az erre a célra kijelölt nyilvános távbeszélő állomásról tud táviratot feladni. — És aki expressz vagy ajánlott levelet szeretne eljuttatni valakinek? — Várnia kell hétfő reggelig. Az okot már említettük: nincs postai küldeményt továbbító vonat. Ne számítson tehát senki sem arra. hogy a csendes, vasárnap ebéd utáni órákban odaül az asztalhoz, és megírja ismerősének, rokonainak a már régóta esedékes levelet azzal, hogy a címzett még hétfőn kézhez kapja a várt sorokat. Vagy keljen fel korán vasárnap, vagy várjon még egy napot. Az említett országos rendelkezés szigorát nehezen tudjuk megmagyarázni. Valószínűleg gazdasági okai lehetnek. Olyan kevés a postai szolgáltatást vasárnap délutáni és esti órákban igénylők száma — bizonyára —, hogy a Postának nem éri meg ezekben a csendes órákban nyitva tartani a postát. Bizonyára. És akkor ...? Tessék alkalmazkodni. Az igénylők a — szolgáltatóhoz. Nem fordítva kellene ennek lennie? (—ná—) Félmillió külföldi kocsi Eddig csak éreztük, most már számszerűen is pontosan tudjuk, mennyire szaporodott meg tavaly a hazánkba látogató külföldi gépjárművek száma. A Központi Statisztikai Hivatal megállapításai szerint 19Q0-ban még mindössze 24 990 gépjármű lépett magyar földre, ez a szám 1965-ben 222 328-ra, 1966-ban 343 706-ra, tavaly pedig 571 642-re nőtt. A forgalom oroszlánrészét a személykocsik tas2ik ki, amelyeknek száma meghaladta az 504 és fél ezret, s így több. mint harmincnyolcszorosa volt az 1960. évinek. Zsanér vagy zsanír... (Az idegen szakszók használatáról) A Népújság hasábjain <1968. május 18.) „Zseníroz a zsanér” címmel megjelent közleményben emlegetett két idegen szóval kapcsolatban több kérdést is kaptunk. Az egyik telefonáló azt jegyezte. meg, hogy az Idegen Szavak Szótára nem ismeri a zsanér alakváltozatot, ott a zsanír hangsor olvasható. A Helyesírási Tanácsadó Szótár pedig a zsanért szótározza Melyik a helyes alakváltozat? Van-e magyar megfelelője ennek az idegen szónak ? Mindkét változat helyes, a zsanír régies forma és ki- avulóban van. Különben a címben szereplő két idegen szó francia eredetű. Gyakran egy-egy francia szó azonban német közvetítéssel jut el hozzánk. A cikk írója a ügyelem felkeltése céljából az ugyancsak francia eredetű zseníroz szót társította a zsanér hangsorhoz. A francia eredetű zeníroz is német közvetítéssel került nyelvhasználatunkba. A francia gener (kínoz, bánt, zavar, feszélyez, szorít, akadályoz) a németben genieren (ejtésben: zseniren!) hangsorban jelentkezik, s a magyar zseníroz ehhez az ejtésváltozathoz áll. közel. A szónak vannak magyar jelentésmeg- felelői: feszélyez, zavar, alkalmatlan, bánt, nyugtalanít, bosszant stb. A cikk írója az adott szövegösszefüggésben válogathatott volna e jelentéssorból, de élni kívánt a .szellemes szójátékkal is; s ez a nyelvi játék fontos nyelvi funkciót is teljesít; a figyelmet jobban felhívja a bosszantó hiányosságra. A zsanér vagy zsanír szó francia megfelelője: char- niere, s a magyarba mint műszaki szakszó három alak- változatban is bekerült: zsanír, zsanér, sarnír. Ez utóbbi változat elsősorban a német ejtést utánozza. A francia szó ugyanis a németben Scharnier hangalakban tölt be nyelvi szerepet. A zsanér szónak különben van jó magyar megfelelője is. A csuklópánt, (ajtókra szekrényekre), csuklóspánt, forgósarok, csukló szakszavak mellett a tájnyelvben a sarokvas (az ajtóikon, az ablakokon) szó is alkalmas az idegen szó helyettesítésére. A műszaki nyelvben, illetőleg az egyes iparágak nyelvében még ma is sok idegen szót használunk feleslegesen. Egy-egy idegen szakszónak még szócsaládja is keletkezik. A zsanéroz, zsaníroz, zsanéros, zsaníros, származékok is erre vallanak. Ezért a korszerű nyelvművelő munkának az is felada1 ta. hogy okosan, tapintatosan és türelemmel segítse vissza szorítani a felesleges idegen szakszókat, s igyekezzék erő x’a kapatni a nekik megfelelő jó magyar kifejezéseket, Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár a nyelvészeti tudományok kandidátusa A személykocsik esyharmada — megközelítőleg 170 000 autó — Jugoszláviából érkezett, de csak alig 20 000-rel volt kisebb a Csehszlovákiából átrándult személygépkocsik száma. Messze elmaradt viszont a versenyben a harmadik helyezett Ausztria, nem egészen 43 és fél ezer kocsival, valamint a negyedik helyre befutott NSZK kereken 37 000 autóval. A látogató motorkerékpárok tekintetében Csehszlovákia áll a statisztika első helyén. A 17 149 külföldi motorkerékpár közül ugyanis csaknem 8000-et az északi szomszédságban ..anyakönyveztek”. A második helyen Jugoszlávia következik 6700. a harmadik helyen pedig az NDK nem sokkal több. mint 1000 kétkerekű motorral. Az autóbuszok tekintetében szintén Csehszlovákia vezet, a második Jugoszlávia. a harmadik azonban nyugati szomszédunk. Ausztria lett. És talán érdemes megemlíteni azt is. hogy a magyar földre érkezett teherautók száma tekintetében Bulgáriáé az elsőség, mely mögött Ausztria, Jugoszlávia és Csehszlovákia következik a sorrendben. ... hogy tanulni nemcsak szépen, ahogyan a csillag megy az égen, c*ak úgy szabad (tanulni is, nemcsak dolgozni!), de okosan is szabad és kell, ehhez pedig nem nyújtanak segítséget a gondolkodó embernek az égi mechanika törvényei szerint ballagó csillagok. Mindez nem onnan jutott eszembe, hogy általánostól jel az egyetemig inost jön az az időszak, amikor bizonyítani kell, hogy nagyon is a . földi mechanika szabályai szerint tanultak-e lányaink és fiaink. Nem róluk jutott eszembe, hanem rólunk. Rólunk, azokról a nem kevesekről, akik különböző szinten, de arra vállalkoztunk, hogy közelebbről, avagy távolabbról, mélyebben avagy egészen mélyen megismerkedjünk a marxizmus-leninizmus „titkaival”. Szívemre teszem a kezem, s úgy mondom: nem azokról és azok miatt meditálok én itt most, akik tanulnak, pontosabban időt töltenek az előadásokon, osztályfoglalkozásokon, szemináriumokon, gondolván, hogy sem a tanulmányi szabadság, sem a tanulásra való hivatkozás nem jelenthet rossz pontot a számukra. Kevesekkel nem foglalkozom! De azokról és azok miatt igen, akik lelkes odaadással dikciózzák és magolják, jegyzetelik és lapozzák a marxizmus klasszikusait, avagy mai alkotóit. Szorgalom nélkül nincs tudás. A tények, a kategóriák, az összefüggések, az alapok nélkül nincs. Az értéktöbblet, a termelési viszonyok, a prolatáriátus szerepének, a világ anyagi- ságának —. hogy csak töredékét említsem — értése .és megértése a dolgok alfája és ómegája, ami a marxizmus tudományát illeti. Ezeken bizony ráncolt homlokkal töprengeni kell, ezeket és még mi mennyit, mi mást, bizony még biflázni is kell. Érteni és megérteni! Nem véletlen ez a hangsúlyozás, nem véletlen a „meg’ használata. Arra gondolok én itt, hogy nem elegendő tudni a vizsgán, vagy a vitákon „a marxizmust?’, hanem azt meg is kell érteni, más szóval alkalmazni tudni az élet mindennapos, vagy általánosabb, de döntő jelenségeire. A marxizmus bib- liaolvasói, akik jó szándékkal ugyan, de tételek és tézisek „magyarázásával”, idézetek eltolásával, memóriájuk úgy látszik. nem lyukas butyrából nevek, adatok, számok csillagszórójával tündökölnek a vizsgákon, — jó szándékú zseblexikonok csupán. A marxizmus nem valamiféle örök időkre felépített ét véglegesen befejezett sziklavár, amelyet komor és komoly arccal nagy-nagy helyeslések közepette körültapogatunk ujjainkkal, hogy büszkén, vagy meghökkenve, hitetlenségből ocsúdva, vagy hitünkben megerősödve állapítsuk meg: hű, micsoda erős! S különösen nem olyan vár, amelynek minden tégláját azonos formára kell szabni ma is, amelyre új emeleteket ne lehetne húzni, hogy még tágabb legyen a látóhatár és még közelebb a végtelen ég. Olyan épület ez, amely valóban le, — és megdönthetetlen alapjaival, magasba szökkenő, vasbeton vázával arra hív, arra kötelez, hogy ezen az alapon, ezzel az építkezési módszerrel, azért a célért, amiért elkezdték építését, minden kor hozzátegye a maga emeletét: új meg új módszert alkalmazi'a az építés gyorsítására, biztonságára, az egész építmény ereje igazságának demonstrálására. S ehhez nem elég, sőt nagyon kevés bármennyi citátum is Marx igazán nem tudhatta, hogy 1968-ban a szocializmust építő Magyarországon, a proletárdiktatúra államának további erősítéséhez, a szocializmus építéséhez új és ilyen gazdaságirányítási rendszer szükségeltetik. Marx felismerte « piac szerepét, az értéktörvényt, a kapitalizmus viszonyai, az árutermelés viszonyai között, de hogy e marxi tétel alkalmazható-e, s hogyan, több mint egy évszázaddal később a szocializmus építése idején, — ez már az alkotó marxizmus feladata volt. Marx és Engels felismerte, éppen a Párizsi Kommun alapján ismerte fel. hogy a szocialista forradalom nem használhatja fel a polgári államot saját céljaira ... Proletár- diktatúrára van szükség! De. hogy ez hogyan és milyen formában valósuljon meg, azt Lenin és a bolsevik párt dolgozta ki a szovjetek formájában. Marx és Engels nem láthatta előre, hogyan és egyáltalán kialakul-e az állammonopolista, kapitalizmus ... Ezek szerint nem is szabad erről írni, beszélni, az imperializmus ellen harcolni, mert az nincs is?!... Néhány és talán sommásnak tűnő. odavetett példa ez csak, nem is alcart több lenni ennél. Inkább csak halvány illusztráció, mély elemzés helyett, inkább csak jelzés e töprengő sorok mellé, hogy a marxizmus gondolkodás, az alkotás. az örök teremtés tudománya, hogy a marxizmus kis. vagy nagy könyvtára nem érinthetetlen múzeumi relikviák gyűjteménye. De nem is — mint sokan szeretnék r— oly könyvek halmaza, amelyek csak arra jók. hogy rájuk állva egyesek messzebbre hirdethessék az „alkotás” mezébe öltöztetett teóriáikat, amelyekből éppen a marxizmust facsarták lei, meghagyván az értéktelen külső burkot. Azok tanultak és tanulnak jól és szépen, ha úgy tetszik, ahogy a csillag megy az égen, akik nemcsak a marrirmust tanulták meg, hanem megtanulták a marxista gondolkodást is, nemcsak kategóriákat ismertek meg. hanem megismerték azt is, hogy azok alkalmazása összefügg a történelem, a társadalom változásaival is. A tudás any la a tanulás. De néha meddő marad a tanulás néha. vagy csak torzót hoz a világra. Gondolkodom, tehát vagyök — hirdették a francia bölcselők. Vagyok, tehát gondolkodom — mondjuk inkább ezt és ne tegyük se bibliává, se katekizmussá a marxizmus- leninizmus klasszikus tanításait a magolás száraz istene által adott tudás alapján. Ártalmak Szörnyűek ezek az orvosok, — kesergett a barátom. — Tegnap megvizsgáltattam magam. Kicsit szúr a hátam — mondtam — a doktor eltiltott a dohányzástól, — gyakran ég a gyomrom: ne egyek fűszeres és zsíros ételeket, — néha szédülök: eltanácsolt az autóvezetéstől, — fájni szokott a fejem: az ital méreg nekem, — közölte. Már éppen távozóban voltam amikor belépett a csinos nővérke. Egy kicsit megnéztem, erre a Orvosok és paciensek doktor visszahívott dolgozom. és eltiltott a nőktől. Orvosi tanács Nagyon kimerültem — panaszkodott író ismerősöm. — Ideges vagyok, rosszul alszom. nincs étvágyam nehezen megy a munka. Elmentem az orvoshoz, tanácsért Lelkiismeretesen megvizsgált, azután kifaggatott, mit csinálok, hogyan élek, és végül megkérdezte, hogy min — Társadalmi regényt írok — válaszoltam. — Látja, látja, — mondta az orvos. — Írjon valami köny- nyebbet, esetleg gyerekeiknek. Elgondolkoztam a tanácson, és megkérdeztem: — Talán a Doktor úr, amikor fáradt, gyermekgyógyászattal foglalkozik? Diagnózis — Középkorú aszszony támolygott be ma délelőtt a rendelőbe — meséli orvos . barátom. — Rögtön.1 i erogyott: egy székre, és csak tá.togott,» ijesztően lihegett, a szivéhez kapkodott. — Mi történt magával. mi a panasza Asszonyom? — kérdeztem ijedten. — Most már semmi. drága Doktor úr, — szólalt < meg normális hangon a paciens és még a pi- hegést is abbahagyta. — Csak azt akartam megmutatni, hogy milyen rosszul voltam tegnap délután. E. It
