Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-21 / 117. szám

Társat keresek As első győzelem idegenben Egri Dóm — Ózdi Kohász ,*l éves vagyok, kedvenc Szórakozásom a motorozás, -szeretem a történelmi filme- I két".. Egy barátságosan mo­solygó hevesi fiatalember fényképe alatt szerepelt tz a rövid jellemzés a Magyar Ifjúság 1968. április 26-i szá­mában, a „Társat keresekf rovatban. ' Saját magáról adott jellem­zéséhez illő pillanatban tar ■■ 'álkoztam vele, éppen motor- kerékpárról szállt le a házuk — csinos, szép nagy épület — előtt. Az egyik szobát ket­ten lakják a bátyjával. Iga­zi legénylakás — itt beszél­gettünk. — Ki volt az a fiú, akivel együtt motorozott? — kér­deztem. — Az egyik barátom. — Van sok barátja? — Kettő. Az egyik villany- szerelő szakmunkás, a másik gépszerelő. Velük vagyok mindig; mindkettő nagyon szereti a motort. — Híz barátságukban a legfontosabb, a motor. Ugye? — Velük, a barátaimmal ez a téma mindig. Például la motor villamossága; hogy lenne a legpraktikusabb, r; meg ilyesmi... Ha kirándu­lunk — mindig kirándulunk, oda, ahová érdemes motor­ral menni — akkor is ezek­ről beszélünk, meg aztán a táj szépségeiben is gyönyör- ‘ ködünk, — Mi -az, ami szenvedélyé­ivé tette a motorozást? — A sebesség, ahogy en­gedelmeskedik a motor. És az is, hogy időnkint elrom­lik.. * Igen, mert ilyenkor nekiülünk, szétszedem, meg- '.Ijavítom, és sokat tanulok ve­ile. öröm, ha sikerül jól (megcsinálni. Az egyik nap is éjfélig dolgoztam vele: folyt • $z olaj. — Moziba nem jár? — Időnkint. De van tévénk, inkább azt nézem. — És bálba?... — Azt hi­szem, a lényegnél tartunk, hogy tulajdonképpen mit is célzott a „Társat keresek” rovatban! szereplés. A fiú — akinek kötélverő a szak­mája — élettársat keres. Ügy érzi, itt az ideje, hogy meg­nősüljön, családot alapítson; (— 'Mondtam neki — emlí­tette később az aipja — hogy nem ártana feleség után nézned. Mindig csak itthon ülsz, vagy a motorozás, az­tán egyszercsak ötvenéves le­, szel, mi már nem élünk, s azon kapod magad, hogy egyedül ülsz a szobában, s csak neked világít a kará­csonyfagyertya .;. Ez így nem jó.) — Hevesen nincsenek lá­nyok? — kérdeztem a fiútól. — De igen... csak hát... Ök ismernek..; Halk beszédű fiatalember, inkább kérdéseket vár, mint önszántából beszéljen. Fele­leteit nyílt, becsületes tekin­tet kíséri. — Miért baj, ha ismerik? így könyebben találna kö­zöttük magához való lányt... — Tizenötéves koromban baleset ért. Találtunk egy szárnyas aknát. Szét akartuk szedni..; felrobbant, s na­gyon megsérült a lábam. A járásán egyáltalán nem látszik a régi baleset nyoma; — Ezért nem jár a bálba? — Hát... Valamikor jár­tam tánciskolába, ott jó volt. De később szilveszteri mulat­ságot rendeztek a községben, s nagy verekedés volt. Ezt én nem szeretem.;. — Miért nem vesz részt a KISZ-esek szórakozásaiban? — Nem vagyok KISZ-tag, és már kedvem sincs hozzá... mióta egy bálból azért küld­tek el, mert nincs tagsági könyvem. Hát hogy tudjam meg, milyen egy KlSZ-szer- vezet, ha nem járhatok kö­zéjük? ,.. Azóta sem voltam sehol. A szűkebb pátriában min­denki ismer mindenkit. A fiú fél, hogy a lányok a bal­esete miatt visszautasíthat­ják közeledését Félénk, ke­vésbé magabiztos. Azért is választotta ezt a megoldást De könnyebb-e így?... — Kapott már választ? Felelet helyett több tucat levelet mutat. Fényképes le­velek. Van szemtelen hangú közöttük, és van kedves is. Egy jászsági községből je­lentkezett egy lány, húsz­évesnek mondta magát Ta­lálkoztunk. Kisült, hogy a lány huszonhárom éves. Per­sze nem csak ez az ok, más is, hogy félretegye az új is­meretséget És még nagyon sokat Lám, milyen furcsa. Ra­gyogó körülmények között él, anyagi biztonságban, la­kásra sincs gondja, s éppen a legfontosabb az amiben megrekedt, amiben szinte ta­nácstalan. — Jó megoldás lesz ez? — Nem tudom. Megpró­báltam, itthon nem is szól­tam róla. Lehet, hogy sikerül így. — És ha — nem?;5. — Várok. — Barátai nem járnak szórakozóhelyekre? — De Igen. Én Is szoktam menni velük... de a tánc, az ismerkedés.;, mikor tud­ják, hogy baleset ért,.. Min­denki tudja. ■ Követelőzik a természet, s az anyagi biztonság is ösz­tönöz a párválasztásra, a csa­ládalapításra. Nem könnyű, különösen, ha hiányzik az önbizalom, s valljuk be — in­dokolatlanul hiányzik. A fia­talember inkább táplálta ezt, mint küzdött ellene. — A lányok nagy része azokat szereti, akik nagyokat mondanak, hőzöngenek, va­gánykodnak. Nekem ez nem megy, s éppen ezért nehéz... — mondta. Ügy látszik, ebben a bará­tok sem tudtak eddig segíte­ni. A közösség pedig sokat jelentene, a hasonló korú fia­talok nagyobb, megértőbb közössége, ahol szinte „mel­lékesen” is egymásra talál­hat leány és fiú — ez nem ismeretlen. Nos igen, a KISZ... Vajon a községben hány ilyen fiatal él? S va­jon az ifjúsági szervezetnek eszébe jutott-e már megke­resni őket? Tévedés ne essék, nem ar­ra gondolok, hogy az ifjúsági szervezet valami összeháza­sító intézmény lenne. De a fiatalok egészséges közössé­ge a közösség „egyeseit” nagyszerűen át tudja segíte­ni azokon a nehézségeken, amelyekkel egyedül képtelen volna megbirkózni. Ezen is. máson is. Kátai Gábor Méltó keretek között ünne­pelte meg a gyöngyösi zene­iskola fennállásának tizedik évfordulóját: a szombaton este megtartott hangverseny odyan élményt nyújtott, ami a legigényesebb koncertlá­togatót is kellemesen lephet­te meg. A különböző hangszeres szólók, az énekesek, a kó­rus és a zenekar egyfelől át­fogta a zeneiskola egész pe­dagógiai munkásságát, más­felől pedig bizonyította, hogy tehetséges fiatalokban sincs hiány, mint amilyen Melic- her Júlia (fuvola), Czáka Zsuzsanna (zongora), Bognár Magdolna (cselló). Szabó Ka­talin (hegedű), Tihanyi Éva (ének) és a Sándor- vonósné­gyes. Ózd. 4000 néző. v.: Fáth. Eger: Kovács F. — Mészáros, Kiss. Winkler — Tátrai. Berán — Faliszek, Kovács Gy., Kárpáti, Lakinger, Szűcs. Edző; Szentmar- jay Tibor. Özd: Katona — Bilesch. Murá­nyi, Gál — Várallyay, Barna — Bozó. Pázmándi, Fükő, Széles, Göböiy (Csirmaz 74. perc). Edző: Kiss Gábor, Több mint ezer egri szurkoló kisérte el kedvenc csapatát ózd- ra és lelkes buzdításuk mellett a lila-fehérek kezdték a játékot. Az első perc végén szabadrúgás­hoz Jutottak a hazaiak, a 20 mé­terről leadott bombát az egriek kapusa ügyesen hárította. Ellen­támadás végén Szűcs, jutott sza­badrúgáshoz, labdája azonban messze elkerülte az ózdi kaput. Nem sokkal később Katona egyik vetődésnél megsérült, ápolásra szorult. A 3. percben Kiss sza­badrúgása vágódott le a sorfal­ról. majd egy perccel később Kovács Gy. jó labdával ugratta ki a bal oldalon Lakingért, a csa­tárt viszont szereltlék a védők. Kemény, belemenésekkei tarkí­tott játék alakult ki a pályán, mindkét kapu gyakran került veszélybe. Negyedóra ellette után fokozatosan átvette a talál­kozó irányítását a Kohász. Egy- re-másra vezették támadásaikat a hazaiak és több mint 2» per­cen keresztül óriási nyomás ne­hezedett az egri kapura. A 38. percben Várallyay labdájával Bo- zió és Pázmándi lefutotta az eg­ri védőket, az összekötő az ötös­ről hatalmas erővel lőtt az üres kapura, a labda a felső léc kül­ső éléről vágódott vissza a mezőny­be! Kavarodás támadt az egri Kiemelkedő pontja volt a hangversenynek Banda Kde csellornűvész fellépése. Bach gordonkaversenyét játszotta a kamarazenekar kíséreté­ben. A vendégként vissza­tért, egykori gyöngyösi nö­vendékek. Fehér Valéria és Kcmcz Tamás játéka nagy­szerű tehetségüket bizonyí­totta. Fehér Valéria Csaj­kovszkij hegedűversenyének első tételét szólaltatta meg kitűnő technikával és mély átéléssel, míg Koncz Tamás Beethoven kórusfamtáziájá- nak zongoraszólóját játszot­ta a szimfonikus zenekar és az énekkar közreműködésé­vel. Játékának érettsége szin­te meghazudtolja fiatal élet­korát. kapu előtt. — Kiss könnyebben megsérült — végül Winkler sza­badított fel. A 38. perc meghoz­ta a hazaiak vezető gólját: bal ol­dali támadás végén Széles 25 méterről, futtából, ritkán" lát­ható, hatalmas lövést zúdított ka­pura és a labda a kapust és a fel­ső lécet érintve csapódott a há­lóba. 0:1. Továbbra is az Özd rohamozott, de n gyors ellentámadás végén, a 43. percben az egriek egyen­líteni tudtak. Szűcs bal oldalon futott fel, élesen középre lőtt, a labda elsuhant a lábak előtt és a felfutó Kárpáti elé került, aki Lakingerhez továbbított. Az ösz- szekötő Faliszekhez perdített, s a jobbszélső nem hibázott. 1:1. Szünet után még keményebbé vált a játék, gyakran akadt dolga a játékve­zetőnek. a 49. percben Faliszek szabadrúgása suhant el Katona kapuja mellett, majd Barna lö­vése süvített el az egri kapu jobb felső sarkánál, az 52. percben majdnem gólt értek el a hazaiak: gyors ózdi akció végén Pázmán­di a fekvő Kovács F. mellett ka­pura lőtt, de Kiss a gólvonalon beérte a lablát és hárítani tudott. Az ellentámadásból viszont az egriek értek el gólt. Kárpáti in­dított. Faliszek elviharzott a .jobb oldalon, az alapvonal mentéről lőtt és a labda a vetődő Katonát érintve, a bal sarokba perdült. 2:1. Még izgalmasabbá vált a játék. Az ózdiak minden erejükkel az egyenlítésre, a vendégek pedig az eredmény tartására töreked­tek. Sok volt a szabálytalan sze­relés mindkét oldalon. A 70. perc­ben Kovács Gy. cselezte be ma­gát az ellenfél 16-osára. de ott a lövés pillanatában hárítani tudtak a védők. Ellentámadás végén Ko­vács F. men tett merész kivetődés­sel és jobb lábán megsérült. A 74. percben eldőlt a találkozó sorsa. Laikinger a pálya közepén kapott labdát, egy cselsorozat után Kovács Gy.-hez játszott, aki egyből a felfutó Szűcs elé pendí­tett. A balszélső nagy erővel lőtt kapura és a labda a vetődő Ka­tona mellett a bal sarokban kö­tött ki. 3:1. A hazaiak nagy erő­feszítéseket tettek a szépítésre. — Várallyay előtt adódott még nagy helyzet —, de az eredmény már nem változott. Az ózdiak már az első félidő­ben el akarták dönteni a mér­kőzés sorsát, hiszen a két baj­noki pontra az utolsó helyen álló csapatnak nagy szüksége lett volna. Ennek megfelelően közel 30 percen keresztül óriási erő­vel támadtak, minden helyzet­ből kapura lőttek, de erőfeszíté­seiket csupán egyszer kísérte szerencse, csatáraik elkapkodták idegességükben a kínálkozó al­kalmakat. A vendégek az ózdi ro­hamok lelassítására törekedtek. Ez a taktika bevált, sőt, ellen­támadásaik is eredményesnek bizonyultak, hiszen rendre za­vart tudtak okozni a védelemben. Lényegében a szerencsésebb és 3 :1 (1:1) helyzeteit jobban kihasználó csa­pat győzött, a találkozó sorsát a két csatársor közti különbség döntötte el. Az egri védelem ki­sebb megingásoktól eltekintve lói állt a lábán. A fedezető ár meg­felelt. a csatársor pedig javuló játékot nyújtott. Egyénileg Kovács F. jól vedelt# A közvetlen vádelemben Kiss bi­zonyult a legjobbnak, de Mészá­ros és Winkler is lelkesen küz­dött. A fedezetek közül Tátrai a támadásban, Berán pedig a vé­dekezésben jeleskedett. Elöl Fa* liszek volt a legjobb. Kovács Gy. a második félidőben nyújtott többet. Lakinger sokat cselezett* a kapura sem volt veszélyes, a harmadik gól előkészítéséért azonban dicséretet érdemel. Szűcs helyzetfelismerésével. akarásával és'góljával vívta ki az elismerést., Fáth jól kezében tartotta a já­tékvezetői szempontból nehéznek mondható mérkőzést. (fazekas) Az NB I. B további eredményei: Nagyba t-ony—Győri Dózsa 2:0 (2:0). Szolnok—Budafok 2:i (0:0). Ganz-MÁVAG—Nyíregyháza 3:0 (1:0), Várpalota—Bp. Előre 2:1 (1:1). Komló—Oroszlány 3:1 (3:0)* Kecskemét—Pécsi Bányász 2:1. (1:0), MVSC—Bp. Spartacus 2:2 (2:1), BVSC—Szállítók 2:1 (0:0). A bajnokság állása: 1. Komló 12 8 3 1 28: 3 1» 2. Kecském. . 12 7 4 1 14: 5 18 3. Eger 12 5 6 1 17:10 16 4. Várpalota 12 5 4 3 15:11 14 5. Bp. Spart. 12 4 6 2 16:15 14 6. MA VÁG 12 4 5 3 0:10 13 7. Bp. Előre 12 5 2 5 12: 9 12 Oroszlány 12 5 2 5 ,16:12 12 9. Szállítók 12 5 1 6 14:15 11 10. Nagybát. 12 4 3 5 14:16 11 11. SZMTE 12 5 1 6 12:16 11 12. Pécsi B. 12 3 4 5 11:14 10 13. Győri D. 12 3 4 5 13:18 10 14. Nyíregyh. 12 3 4 5 9:13 10 15. MVSC 12 2 6 4 8:12 10 16. BVSC 12 4 1 7 16:18 9 17. Budafok 12 3 3 6 13:20 9 18. Ózd 12 2 3 7 4:14 7 Az Egri Dózsa csütörtökön Kömlőn játszik barátságos mór- zőkést. 1. U. Dózsa—FTC X 2:2 2. Pécs—Győr 1 1:0 3. Tatabánya—Szeged X 0:0 4. SBTC—Egyetértés 1 3:i 5. Szombath.—Videoton 1 2:1 6. Ózd—Eger 2 1:3 7. MVSC—Bp. Spart. X 2:2 8. Várpalota—ELőre 1 2:1 9. Nyíregyh.—MÁVAG 2 0:3 10. Volán—HL kér. X 0:0 11. BEAC—S. Kohász X 2:2 12. Kisterenye—Almásf. 1 2:0 12. SZVSE—Békéscsaba 2 0:2 “hl 14. NVTE—Táncsics 1 3:1 Ünnepi hangverseny Gyöngyösön i. /ai orcivalT bűntett"/^ 47. — Látom, kedves gyermekem — kezdett neki ismét —, hogy nem értett meg, de nem is figyelt rám. Meg­mondtam magának, hogy Hector házasságot tervez. — ö? — felelte Fancy egy útszéli gesztussal, mely a mozdulatok tolvajnyelvén gúnyt fejezett ki —■, hogy ő megházasodik? Egy pillanatra elgondolkozott, majd hozzátette: — És ha mégis igaz? ... — Efelől biztosíthatom — mondta Sauvresy. — Nem! — kiáltott Jenny. — Nem, nem és ezerszer nem, lehetetlen! Szeretője van, tudom, biztos vagyok benne, bizonyítékaim vannak! Sauvresy elmosolyodott, s ez véget vetett a habozás­nak, mely elhallgattatta a lányt. — Hát akkor mi az a levél — folytatta hevesen —, amit több mint hat hónappal ezelőtt találtam a zsebé­ben? Igaz, hogy nincs aláírva, de csak nőtől kaphatta! — Levél? — Igen, mágped'»' féb-eérthetetlen. Nem érti, miért nem szóltam róla neki? Hát nem mertem. Szerettem, gyáva, voltam. így gondolkoztam: ha tényleg mást szeret, és én beszélek, akkor vége van, akkor elvesztettem. Az osztozkodás és a magányosság közül az undorító osztoz­kodást választottam. És hallgattam, béletörődtem a meg­aláztatásba, titokban sírtam, nevetve csókoltam meg, s közben a másik csókáinak nvömát kerestem a homlokán. Azt gondoltam, vissza fog jönni hozzám. Szegény bolond lánv! Úgyse hódíthatnám el attól a nőtől, aki miatt any- nyit szenvedtem. — És mit fog tenni, gyermekem? _ ~ S7.^ gem SZ(3J_ iá m erről a levélről, de megőriztem. Nekem ez a fegyve­rem. Majd felhasználom. Ha akarom, megtudom, ki írta, és akkor ... — Trémorel olvan jóindulattal van maga iránt, s most arra kényszeríti, hogy erőszakos eszközökhöz nyúl­jon. — Ö? Mit tehet ő ellenem? Belekapaszkodom, köve­tem, akár az árnyéka, mindenütt a másik nevét kiabá­lom. Becsukat a Saint-Lazare-ba? Egyszer onnan is ki­jön az ember. A legiszonyatosabb rágalmakat fogom ki­találni, nem hiszik el azonnal őket, de valami mégis­csak megragad belőlük. Semmitől sem félek, nekem nincs se rokonom, se barátom, a világon senki sem tö­rődik velem. így jár, aki az utcáról szedi fel a szeretőjét Olyan mélyre süllyedtem, hogy mélyebbre ő sem tud már taszítani. így hát, uram, nézze, ön a barátja, higy- gyen nekem, mondja meg Hectornak, hogy jöjjön vissza hozzám. Suavresy megijedt, pontosan érezte, hogy nagyon is kell félni Jenny fenyegetéseitől. Bizonyos zaklatásokkal szemben tökéletesen tehetetlen a törvény. És mégiscsak úgy van, hogy aki sárba loccsan, többé vagy kevésbé, de mindenképpen befröcsköli magát. A lehető legatyaibb arccal palástolta rémületét — Ide hallgasson, kedves gyermekem — szólalt meg —, ha szavamat adom, érti, ha becsületszavamat adom, hogy igazat mondok, akkor hisz nekem? Jenny habozott egy pillanatig, majd így szólt: — Igen, önnek van becsülete. Hiszek önnek. — Akkor tehát esküszöm, hogy Trémorel egy rend­kívül gazdag fiatal lányt akar elvenni, mert a hozo­mánnyal hirinsítüa+i'a a. iövőiét. — Ezt mondia önnek, ezt hiteti el önnel. — Mi célja lenne vele? Állítom, hogy mióta Val- feuilluben van, maga volt, csak masa lehetett az egyet­len kedvese. Ott él a házamban, velem és a felesésem­mel, akár a testvérünk, el tudnám mondani, mivel tölti a nap huszonnégy óráját, mintha csak saját magamról lenne szó. Miss Fancy válaszra nyitotta száját, de valami vá­ratlan gondolat, mely a legeltökéltebb szándékokat is megváltoztatja, ajkára fagyasztotta a szót. Elhallgatott, tűzpiros lett és furcsán nézett Sauvresyra. De ő nem figyelt rá. Megmagyarázhatatlan, gyerme­kes kívánság fogta el, melynek nincs határozott tárgya, de azért fúrja az ember oldalát. Izgatta a bizonyíték, melyről Jenny beszélt. — Mégis, ha megmutatná nekem azt a híres levelet... Jennyt úgy érték ezek a szavak, akár az áraimütés. — Önnek? — mondta, borzongva. — önnek, uram? Soha! A’szunk. Dörög arz ég. kitör a vihar, de mi nyugod­tan alszunk tovább. Maid egv bizonyos pillanatban egy­szer egy bogár' száll el fölöttünk, szárnya észrevétlenül megrezzen, s erre felébredünk. Miss Fancy borzongása jelentette Sauvressy számára ezt az alig észrevehető rezzenést. A gyanú baljós villáma cikázott át a lelkén. Vége volt biztonságának, boldogsá­gának, nyugalmának, életének. — Ide azzal a levéllel! — mondta parancsoló han­gon. Jenny három lépést hátrált ijedtében. Ügy-ahogy lep­lezte érzéseit, megpróbált mosolyogni is, tréfára fordíta­ni a dolgot. — Ma nem, majd máskor — felelte —, ön túlságo­san kíváncsi, uram. De Sauvresy haragja egyre nőtt, rettenetes, ijesztő volt, az arca bíborvörös, mint akit mindjárt megüt a guta, s alig érthető hangon hajtogatta: — A levelet, a levelet akarom. — Lehetetlen — dadogta Jenny —, lehetetlen. Támadt egy mentőötlete, és így folytatta: — Különben nincs itt. — Hol van? — Párizsban, a lakásomon; — Akkor gyerünk, jöjjön. Jenny úgy érezte, nincs menekvés. És ő, aki annyi­szor dicsekedett atz eszével, agyafúrtságával, egy árva cselfogást vagy kibúvót sem talált. Pedig könnyű lett volna elmennie Sauvresyval, tréfálkozva elaltatni gyanú­ját, s a párizsi utcákon addig bolyongani vele, amíg ma­ga sem tudja, hol van, s aztán kereket oldani. Nem, nem gondolt erre, menekülni akart, gyorsan, azonnal. Azt hitte, lesz ideje az ajtóhoz szaladni, kinyit­ni, a lépcsőn teremni... és már rohant is. Sauvresy egy ugrással rávetette magát, s akkora rúgással csukta be a már fóleg nyitott ajtót, hogy beleremegtek a közfalak. — Nyomorult nőszemély! — mondta fojtott, rekedt hangon. Nyomorult teremtés, hát azt akarod, hogy agyontapossalak? S rettentő mozdulattal visszalökte és egy fotelba taszította a lányt. A kulcsot kétszer megfordította a zár­ban és zsebre vágta. Aztán visszament miss Fancyhoz, és így folytatta: — Most pedig ide a levéllel! A szegény lány még soha életében nem ijedt meg ennyire. Elrémítette Sauvresy haragja, látta, hogy a férfi magánkívül van, ő pedig kényre-kegyre ki Van szolgál­tatva neki, agyon is ütheti. De azért még kapálózott. — Bántott — mondta, s könnyek erejével próbált hatni rá —, bántott engem, pedig én semmi rosszat nem tettem önnek. Sauvresy ismét megragadta a lány csuklóját, olyan közel hajolt hozzá, hogy már súrolta az arcát. — Utoljára mondom, add ide a levelet, különben erőszakkal veszem el. ' Őrültség lett volna tovább ellenkezni. Szerencsére Jennynek eszébe sem jutott, hogy kiáltson, mert akkor bejön valaki, s neki vége. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents