Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-18 / 115. szám
Egy betörő — több bűnös Magyarország és Irán A betörő 32 ezer forintot vitt magával. Hol és mikor történt? Egerben, az Építőanyag- és Vegyesipari Vállalat Kertész utcai üzemében, a közelmúltban tűnt el a 32 ezer forint. A tettes még ismeretlen, nyomoz a rendőrség. Hogyan lehet egy vállalattól ennyi pénzt lopni? Az a legfurcsább, hogy páncél- szekrényt sem fúrtak, falat sem bontottak. A tettes kulcsot szerzett, besétált, kinyitotta a szoba és a szekrény ajtaját, magához vette a 32 ezer forintot és észrevétlen távozott, pedig éjjeliőrt is alkalmaz az üzem. Amikor nem számított Valamikor, sok-sok évvel ezelőtt inkább turpisságnak számított, ha becsapták a fináncot, ha elloptak valamit a vasúttól, vagy más Kincstári tulajdonból. Az ilyesmi nem számított bűnnek, az egyszerű emberek inkább kérkedtek vele. Hajdan a munkások szemben álltak az állammal és a hatalom képviselőivel, ezért nem számították bűnnek az állami vagyon dézsmálását. De nem felelne meg az igazságnak, hogy mostanában már ritka eset a társadalmi tulajdon elleni bűntett Előfordul, hogy betörnek az italboltba, szerszámot, vagy anyagot lopnak a gyárban. a saját zsebére fekete fuvart csinál egyik-másik gépkocsivezető. Loptak az öltözSben A FI nőm szerel vén ygyärb an korábban gyakran előfordult öltözői lopás, dolgozótársa pénzét, óráját és egyéb értékét lopta el a tolvaj. A Ber- vában korszerűbb öltözőt ren. deztek be. megszüntették a zsúfoltságot, rendet, fegyelmet teremtettek és lényegesen csökkent a lopások száma. Vi son tán ellenőriztek egy autóbuszt és hat utastól 600 forint értékű lopott holmit BÄTKA IMRÉNEK, a pétervásári Ezüstkalász Termelő- szövetkezet tagjának a hivatalos képzettsége: növényvédő szakmunkás. A szövetkezeti gazdák azonban tréfásan inkább csak méregmesternek, vagy éppenséggel méregkeverőnek titulálják. Nem is véletlenül, hiszen valóban mestere a mérgeknek, nem kevesebb, mint kétszázfajta növényvédő szert ismer, és az is igaz, hogy amikor szükség van rá, keveri is őket — a megadott arányban. Most, amikor találkozunk, veszélytelenebb foglalkozást űz, a háztáji kukoricát kakoboztak el. Milyen körülmények segítenek a tolvajoknak? A rendőrség több éves tapasz, talata igazolja, hogy a rendetlenség, a lazaság, az ellenőrzés elmulasztása. A büntették melegágyát legtöbbször ott találjuk, ahol az ország több részéből különböző emberek kerülnek össze, ahol fejletlen a közösségi érzés, ahol keveset törődnek az emberek nevelésével. A példák sokasága bizonyítja, hogy gazdasági, társadalmi és politikai tényezőktől függ a társadalmi tulajdon biztonsága. Ebből pedig az következik, hogy nemcsak a rendőrség, hanem a gazdasági vezetők, sőt minden dolgozó kötelessége. hogy védje a közös vagyont Nálunk kormányrendelet írja elő. hogy a társadalmi tulajdon védelme főleg a gazdasági vezető kötelessége, a rendelkezés megliatározza az alapvető feJa iátokat. A rendőrség egyedül nem is lenne képes eleget tenni a bűnüldözés, az ellenőrzés és megelőzés bonyolult feladatainak. Az üzemi rendészeknek és a gazdasági vezetőknek kötelességük. hogy a bűncselekményeket elősegítő okokait feltárják, azokat haladéktalanul szüntessék meg, vagyis arról kell gondoskodni, hogy a társadalmi tulajdont károsító cselekményeket megelőzzék. Az elmúlt két évben fokozatosan csökkent a társadalA hatvani járás pártbizottsága legutóbbi vb-ülésén hozzájárult, hogy az Quali- tal Könnyűfémipari Feldolgozó Vállalat apcd üzemében ezután három párt- alapszervezet működjék. Budapestről új iparágat telepítettek Apcra. Egyre szaporodik az üzemben dolgozók száma, közöttük kövül fontos a -méregkamra helyes kezelése. — Hogyan néz ld egy méregkamra? — Olyan helyiségnek kell lennie, amelybe a „méregmesteren” kívül senki sem tud bemenni. Ez a leglényegesebb. A kamrában egyébként hordókban tároljuk a növényvédő szereket, s a hordóknak egymástól hatvan centiméterre kell lenniük. A szereket nagyon óvatosan kell tárolni, mert néhány vegyszer nagyon gyúlékony. A Krezonitot például nem szabad két méternél magasabbra „feltornyozni”, mert a saját súlyától is meggyúlladhat nü tulajdon elleni bűntett és az eddigieknél is kedvezőbben alakult 1968. első negyedéve. Még kevesebb lenne a kár és a bűntett, ha az üzemek illetékes vezetői a ki; sebb ügyek előtt sem hunynának szemet. Nevelés — megelőzés Kevés ügyet visznek a társadalmi bíróság élé. pedig ennek állásfoglalását, közvéleményt formáló erejét nem pótolhatja «em a vállalati fegyelmi, sem a szabálysértési tárgyalás. A közvetlen munkatársak vádoló szavának többnyire nagyobb nevelő ereje van. mint a rendőrnek, vagy bírónak. A hivatalos bűnüldöző szervek inkább csak a tetteshez szólnak, de az üzemben tartott társadalmi bírósági tárgyalás — ha megfelelő nyilvánosságát biztosítják —. az egész kollektívához szól. az üzem közvéleményét gyorsan és hatékonyan befolyásolja. Ma már lényegesen kevesebb bűntettet követnek el mint régebben, de a társadalmi érdek spontán érvényesülésére tétlenül nem várhatunk. Nemtörődömségével, hallgatásával senki se vállaljon bűnrészességet. Mindenki tegyen többet a maga posztján, hogy javuljon a légkör, eredményesebb legyen a nevelés. Ez az előfeltétele annak hogy megelőzzük a bűnözést. F. U zel százan a párt soraiba tartoznak. Építkeznek, hamarosan új öntödében kezdik a munkát, Budapestről és a környékből új emberek érkeznek. Ilyen indokok alapján tették meg a javaslatot és a járási pártbizottság döntése alapján ezután három pártalápszervezet működik az apci üzemben^ BÄTKA IMRE, a méreg mestere szereti a szakmáját. Ismeri is minden csinját- binját Pedig nem fiatal ember már, túl van az ötvenen. Ilyenkor már nehezebben fog az ember feje, de mégis vállalta, hogy megismerkedjen a Thiovittal, Zinebbel, Lophatox-szal, Krezonittal és sok más „nehéz” nevű vegyszerrel. Nem is bánta meg, örül, ha munkája nyomán mint legutóbb a cserebogár-invázió idején is, elpusztulnak a kártevők és szépen fejlődnek, erősödnek a gyümölcsöt hozó fák. • (kapós!) A mai napon hivatalos ** meghívásra Budapestre érkezik Ardeshir Za- hedi iráni külügyminiszter. Személyében másodízben lép magas rangú vendég Magyarország területére a Közép-Kelet egyik legjelentősebb államából, az 1 millió 650 ezer négyzetkilométer területű, 22 és fél millió lakosú iráni császárságból. Az első látogatás a legmagasabb szinten zajlott le: két évvel ezelőtt maga az uralkodó, Mohammed Reza Pahlavi sah volt vendégünk, s az a kedvező benyomás, amit a császári vendég szerzett, nyílván hozzájárult ahhoz, hogy a két ország között a kapcsolatok azóta minden vonatkozásban tovább bővültek. A személyi tényezőknél azonban fontosabbak és megalapozottabbak a tárgyi feltételek. Magyarország — akárcsak a többi szocialista ország — kereskedni kíván Iránnal, kész rendelkezésére bocsátani termelési tapasztalatait és műszaki kapacitását. Irán pedig szívesen exportálja legfőbb áruját, a kivitelének 90 százalékát kitevő olajat olyan országokba, amelyek beruházási javakat adnak érte cserébe. A Káspi-tenger partjától g Perzsa-öbölig és az Arabtengerig terjedő hatalmas ország ugyanis az utóbbi években nagyarányú gazdasági fejlesztésbe fogott, hogy behozza azt az évszázados elmaradást, amelyre az elmúlt századok történelmi csapásai (három évszázados arab, két évszázados mongol Az egri Csákány úti M/0, M/9-es épületek lakóit fölöttébb zsenírozza a zsanér. Azokon az öntött alumíniumból készített zsanérokon zseníroznak, amelyeket a konyhaszekrényekre szereltek fel az építők. Ugyanis egy-egy zsanér élettartama átlagban nem több mint két óra. Bár az egyik ismerősöm a múltkorában őrömmel újságolta, hogy nála már három hónapja tartja magát a zsanér. Lehet, hogy szerencséje van. Talán egy különleges zsanérral áldotta meg a szerencse. Az építőiket nem érheti szó: ők csak felszerelik a Kőbányai Asztalosipari Vállalat zsanérjait, amelyek az eddigi tapasztalatok alapján bebizonvitot- ták, hogy egy fabatkát sem érnek. Elég egyszer-két- szer kinyitni a szekrények ajtaját, s volt zsanér, nincs zsanér. Illetve van, csak két darabban, s a szekrények ajtajainak máris lehet az előszobában, az erkélyen, az ágy alatt helyet hódítás, az imperialista hatalmak kizsákmányolása), és a modem civilizációtól való elzártsága, megrekedése a feudalizmusban, kárhoztatta. Az ipari forradalom terve Irán esetében nem csalóka illúzió, annak szilárd anyagi bázisát az olaj adja, amelyből jelenleg csaknem egymillió dollár értékűt szivattyúznak ki a Kuwaittal szemközt fekvő Abadán vidékén, a Perzsa-öböl partján. Áz áprilisban aláírt magyar—iráni megállapodás értelmében Magyarország 50 millió dollár értékben részesül Irán fekete, folyékony aranyából, cserébe gépi fel-, szerelésekért, gyárberendezésekért és egyéb, főként ipari cikkekért, általában olyan termékekért amelyekben exportképességünk szilárd. A másik tényező, amely Magyarország és Irán együttműködésének mind kedvezőbb feltételeket teremt, a Teherán részéről tapasztalható önállóbb nemzeti politika. Iránra egészen az 1950-es évek közepéig, sőt talán végéig, úgy tekintettek az imperialista kormányok, mint politikájuk közép-ázsiai bástyájára, a Szovjetunió déli határain emelkedő rendíthetetlen támaszpontra. Irán azonban az utóbbi, immár csaknem tíz esztendőben arra a belátásra jutott, hogy a szabadabb külpolitikai orientáció sokkal inkább megfelel érdekeinek. Teherán, — megszabadulva a politikai zsarolástól — ma már nyütan vallja, hogy a Szovjetunió részéről nem érzi fenyegetve makeresni, amíg újabb zsanért nem szerelnek fel az építők. Egy dologban viszont elévülhetetlen érdemei vannak a kőbányai zsanéroknak: soha ilyea baráti, őszinte, s gyakori kapcsolat nem volt még az életben a lakók és az épitők között, mint most. És ez a nagyszerű összhang, együttműködés kimondottan, egyedül csak a kőbányai zsanéroknak köszönhető. Ugyanis az építőipar „asanérszieirelői’’ az első hívásra kimennek, sőt ha a lakók úgy kívánják, még a jó zsanért is kicseréliki Félre ne értse valaki: az építők valóban nem tehetnek az egészről, s ha szükség van rájuk, azonnal mennek. Már csak azért is, mert a zsanérszerelési költségeket a zsanért gyártó vállalat fizeti, mivel garanciális idő még nem telt le. De hogy az új zsanértulajdonosok el ne bízzák magukat, s pesszimisták se legyenek, a szerelők minden. alkalommal elmondják a „zsanérprognógát, s hogy északi szomszédjával — amellyel 2200 kilo-' méteres közös határa van — a baráti viszony kiépítése csak hasznára válik. A sah két ízbeni moszkvai látogatása, szovjet és iráni állam férfiak kölcsönös utazásai — legutóbb például Kosziginé Teheránban —, tanúsítja, hogy a két ország között sűrű és zavartalan kapcsolat áll fenn. Magyarországot mindinkább mégismerik franoan, a magyar üzletemberek pedig hovatovább otthonosan mozognak az Elbursz-hegy lábánál elterülő, csaknem hárommillió lakosú, legkevésbé sem keleties, inkább modern metropolisra emlékeztető iráni fővárosban. Április hónapban háromszakaszos — műszaki, népművészeti és gasztronómiai — magyar kiállítás, illetve bemutató színhelye volt Teherán. Tízezrek tekintették meg személyesen a magyar eseményeket és milliók a két iráni televízióban. A megnyitásra odaérkezett magyar külkereskedelmi minisztert a sahtól kezdve szinte valamennyi jelentősebb közéleti személyiség fogadta és nagy megbecsülésben részesítette. 7 ahedi külügyminiszter “ budapesti látogatása minden bizonnyal hozzájárul a két ország gazdasági, technikai, tudományos kapcsolatainak megszilárdulásához és egyben arra is módot nyújt, hogy véleményt cseréljenek a világpolitika napirenden lévő sorsdöntő kérdéseiről. zist”: „Ha véletlenül már akkor széttörik mire leérünk a második emeletre, tessenek csak nyugodtan utánunk szólni, nagyon szívesen visszajövünk és kijavítjuk.. i” •'>«»•»* • Egyelőre tehát különösebb aggodalomra nincs ok: szerencsére bőven van zsanér és a szerelők is szívesen jönnek..s A lakóknak bármennyire is fáj ez a zsanér-ügy, egyelőre ezt kell szeretniük. Legfeljebb drukkolhatnak a kőbányaiaknak, nehogy zűr legyen a termelésben, és reménykedhetnek: egyszer talán — reméljük, még a garanciális időn belül — az illetékesek is felfigyelnek a most bemutatott öntött alumínium zsanérokra, amelyek legfeljebb az alumíniumgyűjtő heteknek érnek valamit, de azután semmit. Érdemes lenne komolyan venni a zsanér-ügyet, mert az egrieken kívül a gyöngyösi, a debreceni, a győri új épületek lakóit is zsenírozza a szóban forgó zsanér. j. —koós— A mérgek mestere Három pártafapszervezet az apci üzemben s. Zseníroz a zsanér pálgatja. — Miért választotta ezt a szakmát? — öt évygl ezelőtt még nem is hallottam róla, hogy ilyen mesterség is van — mondja — most meg el sem tudom képzelni, hogy valaha mást is csinálhattam. Az egész úgy kezdődött, hogy négy évvel ezelőtt átkerültem a szövetkezet gyümölcsösébe. Akkoriban telepítettünk negyven hold almást. A gyümölcsösben viszont permetezni kell, védekezni a kártevők ellen — egyszóval szükség volt egy növényvédő szakmunkásra. Nekem tetszett a dolog s jelentkeztem a tanfolyamra. Először Párádon tanultam néhány hétig a mesterséget, majd Egerben, tavaly pedig Sik- főkúton újra egy hónapig. Oklevelet is kaptam, most már végérvényesen ez a szakmám. — Mit kell tudnia egy növényvédőnek? — Először is a növényvédő szerek nevét, összetételét, hatását. Főleg pedig azt, hogy miképpen szükséges alkalmazni. Emellett rendkí— Hány kulcsa van a méregkamrának? — Csak egyetlen s azt is mindig magammal hordom. Most is itt van nálam. — Mi a legkényelmetlenebb a mesterségben? — Talán az, hogy az erős hatóanyagú mérgeket gázálarcban kell keverni. Ez különösen nyáron nem a legjobb. Aztán az is rossz, hogy az emberek sokszor úgy érzik, hogy oktalanul fontoskodok, amikor felvetetem velük a védőruhát vagy amikor reggelenként megtartom a balesetvédelmi oktatást. Pedig ezt így kell, hogy senkinek semmi baja ne legyen a méregtől. — Az elmúlt négy év alatt történt-e valakinek baja? — Senkinek. Remélem, hogy nem is fog. Itt a szövetkezetben nagyon betartjuk az előírásokat. Nem akarunk úgy járni, mint tavaly az Alföldön — az emberek vegyszerrel permetezett zöldhagymát ettek s tömegesen mérgezést szenvedtek. Az ablakomból — modem, építőkocka ház, csupa üveg ablaka — a budai hegyekre látok. Tiszta időben még a fákat is meg lehet különböztetni egymástól amint zöld bundaként borítják az őskori lajhárként heverő hegyeket. Nézem a hegyeket reggel jókor, amikor az ablak alatti, fővárosi zűrzavarra bágyadt kontúrokkal felelnek a Dunán túli lágy kontúrok, s nézem este, amikor a fények felett, mint valami alacsonyan járó, sűrű fel- hőgomoly tűnik bele mindez az esti ég távolába. Hetek követik a heteket. hónapok a hónapokat: a tájék változatlan, legalábbis szemre az. Az ember, az más. Tanul, hogy felejtsen, felejt, hogy újra tanuljon, ősz hajszál bújik meg egyre szaporábban a még ifjúnak tűnő tincsek között, magol nyelvet. birkózva az esetekkel és az idegen nyelv logikájával, tanulja, hogyan lesz a munkából értéktöbblet, ráncolja homlokát a filozófia felett, álmélkodik, hogy miért követjük el megint azokat a botlásokat. amelyeket már elkövettek!, szembe kerül a piac rejtelmeivel, s e rejtelmek okát kutatva az okság fogalmával... Közben a hegyek változatlanok. Ha lányitom az ablakot, süvítő hideg szél és hó táncol be a szobába, majd orgona-illat, aztán tikkasz- tó, pára. vagy benzinbűztől, portól, koromtól, kétmillió ember leheletétől nehéz és tü- d'.'i nyomasztó levegő, amelyből tudós legyen a talpán, ha oxigént tud kimutatni. És szemben a budai s. o. s. hegyek zöldje, tiszta levegője: néhány megálló csupán. Forinttal a szabadba! Közel vannak és mégis messze, mert úgy folyik szét az ember újjai és idegszálai között az idő, mint szomjas homokon az esővíz. A fővárosi ember, ha teheti. rohan ki a szabadba: villamossal, autóbusszal, HÉV-vel, vagy autóval. Én, a kisvárosi, akit még körülölel a természet, aki valahogy kacsintó cimboraságban vagyok erdővel, mezővel, réttel és a hegyekkel, most ostobán és számomra is érthetetlenül ülök a negyedik emelet ablaka mellett, bámulom a hegyeket és sóvárgok utánuk. , Sóvárgok, de megbénít az a csalafinta tudat, hogy: talán nem is az igazi természet az. A „natűra Intacta”, az érintetlen a vad, az ősi. a magával ragadó. Ahová egy vonaljegy- gyel el lehet jutni?! Furcsa, s talán ősi bizalmatlanság _ ez, amely a lustaságba rejtödzik, bizalmatlanság a túlságosan természetes természet iránt, bizalmatlanság egyébként nagyszerű és szerte a világon annyit áhítozott lehetőség után és iránt: ® metropolis és a természet egysége. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. A hegyek lábainál, mintha kémények kapaszkodnának keservesen felfelé, akár az indák az ősi fákra, füstcsíkok sorjáznak és enyésznek el, legyűrhetetlennek látván így a természet méterben is kifejező nagyságát. A párák a hegyek tompa ormain felelgetni látszanak a kémények* nek, vagy a kémények feleselnek vissza helykén az ormoknak? Érdektelen ez most. A végtelen természet és a véges, de végességében is meg-megújuló és éppen ezért ugyancsak végtelen emberi munka harmóniájának miért legyek én és pont most a karmestere. Félre a gondolatokkal, — amelyek az er gémek. Elő a gondolatokkal, amelyek a másoké, hátha valamelyest gyarapodnak belőle agytekervé■* nyeim szegény gyermekei. Egyszóvalr nincs mentség, most már tanulni kell. Szemben a budai hegyekkel, a negyedik emeleten, az ablak mögött. Jó ég! És kint és lent és fent május van. S. O. S.! Mentsétek meg a lel* kernet! Gyurkó Gé» I
