Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-18 / 115. szám
Vörös rózsák Angelikának Olasz —spanyol—francia film „Nagyon megi ...” Néhány szó egy furcsa balesetről Annak idején beszámoltunk olvasóinknak arról a furcsa balesetről, mely Mát- rafüred és Mátraháza között történt: Keresztes Nagy Péter motorkerékpárjával elütötte az úttesten haladó ötvenhárom esztendős Tasi Istvánt, majd a súlyosan sérült embert a műútba torkolló régi mátrai út melletti bozótba rejtette. Aztán — pótutasával, Kovács Istvánnal együtt — hazatért... Miért kell erről írni ? Amikor néhány szót sikerült váltanom Keresztessel kifakadt: — Miért kell erről az újságban írni?!.;. Így is utál fél Gyöngyös, én is magamat eléggé emiatt... S most az egész megye? ..: Hogy miért kell erről írni, annak két oka is van. Egyrészt, mert az áldozat cserbenhagyása az egyik legembertelenebb „szokás”, másrészt: mert az utóbbi időben több ilyen eset is előfordult — rendőrségi híreinkben, tárgyalótermi tudósításainkban elég sokszor szerepelnek. Néhány „cser- benhagyóval” magam is beszéltem, s valamennyien ezt hozták fel mentségül: — Nagyon megijedtem... Ezt mondta Keresztes is. — Olvasott már a segítségnyújtás elmulasztásáról? A cserbenhagyásról? — Igen... Olvastam. — Ilyenkor mire gondolt? — Arra, hogy énvelem soha nem történhetne meg ilyesmi. j. ötvenkilenc óta vezetek, és egyszer sem volt balesetem ... És most megtörtént ez az eset. Annyira megijedtem, hogy azt sem tudtam, mit csináljak. Ügy gondoltam, hogy részeg, és reggelre kialussza magát... — Nem látta, hogy vérzik? — Nem vettem észre rajta, hogy megsérült. — És ha olyan súlyos a sérülése, hogy éppen segítségnyújtásra lett volna szüksége az életben maradáshoz? — Nem halhatott meg. Amikor a bozótba becipeltem, még beszélt is hozzám... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy sem neki, sem a pótutasának soha nem volt a legkisebb összeütközése sem a hatósággal. Munkahelyük jellemzése — mind ketten az ércbányánál dolgoznak — csak a legjobbat tudta elmondani róluk. Tall a pótolás A motorkerékpár vezetője szerint a pótutas, Kovács István nem tudott semmit, mert az összeütközéskor ő is megsérült. Természetesen ez nem így van, hiszen másnap, amikor kezelésre jelentkezett az SZTK-ban, nem motorosbalesetről beszélt, hanem azt mondta, hogy kerékpárral esett el. A nyomok először hozzá vezettek, s ő bevallotta, hogy mi történt előző éjjel. Felelősség terheli tehát a pótutast is, aki nem figyelmeztette Keresztest, s aki nem jelentette az ügyet! Tasi Isván már gyógyuló- ban van; súlyos lábszártörést és arczúzódást szenvedett. Ö nem sokra emlékezik. * — Mentem az úton. Egyszer csak hátul erős fény világított, motor zúgott, és elütöttek ... Később magamhoz tértem, de nem tudtam felállni. Akkor kiáltottam segítségért... Itt egy újabb fejezet következik, a megérdemelt dicséret szavaival. Hat fiatalember, Dénes Ferenc és barátai, szórakozni voltak a Mátrában. Éjféltájban hajtottak haza motoron, ök hallották meg az idős ember segélykiáltását. Megálltak, és megkeresték, majd értesítették a rendőrséget. És ha ők is megijednek, hogy belekeverednek „valamibe” s továbbhajtanak? Talán az éjszakájuk nem lett volna olyan nyugodt, de senki nem tudta volna meg, hogy látták a sérültet. Hiszen arrafelé sok más jármű elhaladt, s addig senki sem vette észre, hogy valami nincs rendben a közelben ... Dénes Ferencék azonban megálltak, és kötelességüknek érezték a segítségnyújtást, a rendőrség értesítését. Néhány óra hosszán belül ugyanazon a helyszínen váltotta egymást az embertelenség és a legtermészete- emberség. — Nagyon megijedtem ..: — mondták már többen, s mondta ugyanezt Keresztes. * Ólom- kristály Ólomkristály dísztárgyakat, étkészleteket csiszolnak az ajkai és a parád- sasvári üveggyárak alapanyagából. A tetszetős üvegáruból jelentős meny- nyiséget exportálnak. A képen: apró mintás ólomkristály tál. (MTI foto — Jármai Béla felvétele.) A törvény szigorával! Az ijedtség érthető; a karamboloknál elkerülhetetlen érzés. Magyarázatként azonban soha, semmilyen körülmények között nem lehet elfogadni, különösen az ilyen baleseteknél. Érthető a törvény szigora, ha a bíróság cserbenhagyásos balesetet tárgyal. S lám, alighogy ez megtörtént, a rendőrség már egy újabb tettest keres. Karambolozott, és segítség- nyújtás nélkül elinalt a helyszínről..: Nos, ezért kellett a mátrai furcsa balesetről írni! (kátai) Ügy tűnik, amíg az írók forgatják a történelem viharosabb szakaszairól szóló könyveket, mindig lesz újabb és újabb kalandfilm. Főképp, ha ehhez az írói munkához még fel is fedeznék . filmen nem látott, olasz vagy spanyol, vagy éppen Nőire menti kastélyokat, széles francia parkkal, ahol a szemet gönyörködtető gobe- line-ek, faragott bútorok, tükrök és csillárok között drága selymekben suhoghatnak az asszonyok és a lányok. Természetesen mdnd- . ezért vagy mindez ellen lehet hadakozni, verekedni, mert a történelem nem más, : mint szakadatlan küzdelem. Ez a külső kerete ennek a látványos, színes, taül- : Bőségeiben gazdag filmnek. Története pedig a francia forradalmat megelőző néhány hónap, Párizs környékén. A rendőrfőnök, LafLeche báró mindent elkövet, hogy a szegénységet, a szenvedő, éhező népet a hatalmon lévő jog. szerint kordában tartsa, elverje rajta a port, amiért éhezni nem szeret. Eszközeiben nem válogatós, hiszen Macchia ved ü már régen megfogalmazta az évszázados gyakorlatot, miszerint a cél minden eszközt szentesít. Az orvost félhúzatja, mert nem volt hajlandó beszélni legendás betegéről; Amikor ezt a lépést számon kéri tőle a film főhősévé magasodó és-ugyancsak arisztokrata Verlaine, a rendőrfőnök-báró teljes higgadtsággal vágja vissza a választ: Durand akasztófája lehet kegyetlen valóság Du- rand-nak és feleségének, lehet embertelenség is. de ez az akasztóra védi az ő hatalmukat és az életüket. Ez ellen a hatalmi merevség, igazságtalanság, önzés éllen cselekeszik osztálya érdekeit elvetve Verlaine, az arisztokrata. Csupán ezért, mert ember és ember tud maradni akkor is, amikor az összecsapás, a döntés már elkerülhetetlen. Az pedig magától értetődő, hogy egy kalandos izgalmasra hangszerelt filmben nem hiányozhat a szerelem, a cselszövés, a karddal való verekedés és a küzdelem ötleteket felvonultató sok-sok részlete. Az olasz filmrendezők egyik sajátos egyénisége, Steno ebben a filmben nemcsak kalandot keres és tálal nézői elé. Néhány nagyon pontosan fogalmazott és találó mondattal teszi helyére ezt a gáláns, pikantériáktól sem mentes, azokkal együtt teljes kalandot, amely mögött a francia XVIII. század és a megérkező forradalom fényei világítanak. Az apró-cseprő emberi bújkálá- sok, intrikák megett megállíthatatlanul tör előre a ke- ménykötésü Paulok ereje és ezekhez a Padlókhoz nem véletlenül csatlakozik a nép. S bár a maguk síkján Verlaine, Angelica, vagy Durand megteszik a magukét, a tiszteletet parancsoló erő az a tömeg, amely mit sem kímélve, ellenállhatatlanul halad igazságot kereső célja felé. Mario Capriotti képeinek színskálája gyönyörködteti a nézőt. Lavagnino zr.réje élénkíti a néhol közhelyekkel is küzdő, egészében nemes mondanivalójú film hatását. Az olasz—spanyol—francia összefogás kitűnő színészi gárdát vonultat fel. A Ver- laine-t játszó Jacques Perrin mellett Raffaella Carla, mint Angelica bájos jelenség: Carlos Estrada bárója és Michelle Girardon szellemes francia szépasszonya, Mario Feliciani komoly orvosa érdemel említést a népes együttesből. A tavaszba beszökött nyári időjárás jóízű szórakozása ez a film Farkas András Berthe emberfeletti erőfeszítést tett, legyőzte szörnyű zavarát, és majdnem derűs arccal jött vissza. Járt-kelt, látszólag nyugodt volt de a legszömyűbb gyötrelmek marcangolták, amiket csak elviselhet egy nő. És még csak nem is rohanhat Hectorhoz. hogy az ő szájából tudja meg az igazságot! Mert Sauvresy biztos hazudik, becsapja. Hogy miért? Nem tudta. Nem is érdekes. Érezte, hogy ellenszenve undorrá fokozódik. Mert a szeretőjét mentegette, neki megbocsátott, a férjét hibáztatta. Ki eszelte ki ezt a házasságot? ö. Ki ébresztette fel Hector reményeit, ki táplálta őket? ö, megint csak ő. Ó, míg ártatlan volt, meg tudta bocsátani, hogy feleségül vette, kényszerítette magát, hogy elviselje, bele- - törődött, hogy szerelmet színleljen, ha nem is érzi. De Sauvresy most már kártékony is. És most tűrje, hogy egy ostoba szeszély véget vessen a viszonynak, mely számára az életet jelenti? Eddig hurcolta, mint egy keresztet, de ' most már a boldogságának is útjában áll! Nem hunyta le a szemét. Szörnyű éjszakája volt, ilyen éjszakákon fogalmazódnak meg a nagy bűntettek. Csak másnap, ebéd után tudott kettesben maradni Hectorral a biliárdteremben. — Igaz ez? — kérdezte. Arca olyan kegyetlen kifejezést öltött, hogy Hector megrémült. — Micsoda? — dadogta. * — A maga házassága. Hector először hallgatott, azon töprengett, belemen- jén-e a vitába, vagv kitérjen előle. De sértette Berthe el- léntmonűű*” nem tűrő hangja, s végül így felelt: ■ — I"en! Berthe-et villámcsapásként érte a válasz. Eddig még ■' t benne valami halvány reménység. Azt gondolta, akárhogy is áll a dolog. Hector igyekszik majd megnyugtatni, becsapni Bizonyos körülmények között a hazugság a legmagasabb fokú tisztelet jele. De nem. Hector bevallotta. És Berthe ott állt megsemmisültem nem talált szavakat érzéseihez. Ekkor Tré morei gyorsan magyarázni kezdte, hogy miért kell így tennie. Nem maradhat örökké Valfeuilluben! De az ö hajlamaival és szokásaival mihez kezdjen tizenötezer frank járadékból? Harmincéves, gonlolni kell a jövőjére, most, vagy soha. Courtois úr egymilliát ad a lányával, és halála után még nagyobb összeghez jutnak. Hát elszalaszthatja ezt a páratlan alkalmai? Laurence persze nem érdekli, egyedül a hozomány csábítja. És szíves örömest lealjasította mocskolta, pocskondiázta saját magát, esküdözött, hogy ez a házasság. csak üzlet, csak egyezség, egyszerűen pénzre váltja nevét és rangját. Berthe egy pillantással elhallgattatta, és szeméből lesújtó megvetés sugárzott. — Elég az ocsmányságaiból — mondta —, maga szereti Laurence-ot. Trémorei felháborodva tiltakozni akart. — Elég — folytatta Berthe. — Más nő most szemrehányásokat tenne magának, én csak egyszerűen kijelentem, hogy ebből a házasságból nem lesz semmi; nem akarom, Higgyen nekem, mondjon le róla habozás nélkül, ne kényszerftsen arra., hogy közbelépjek. Ezzel áment, becsapta az ajtót, otthagyta a dühöngő Hectort. „Hogy bánik velem! — gondolta a gróf. — Egy királynő beszél így a bugris paraszttal, akit magához emelt. Ö! Hát nem akarja, hogy feleségül vegyem Laurence-ot! ...” De mikor lehiggadt, nyugtalanító gondolatai támadtak. Ha makacsul kitart a házasság mellett, Berthe nem váltja-e be fenyegetéseit? Dehogynem, nyílván megteszi. Nagyon is jól érezte, hogy az ilyesfajta nő semmitől sem riad vissza, semmi sem hatja meg, nincs az az emberi meggondolás, mely megállítani. Sejtette, hogy mit csinálna, pontosabban tudta, mert egvszer, mikor nagy patáliát csapott miss Fancy miatt, ezt mondta: — Mindent bevallók Sauvresynak. s akkor a szégyen erősebben köt össze bennünket, mint a pap vagy az anya- könwvezetn összes irománya. Bizonyára így akarja meghiúsítani ezt a gyűlölt házasságot. És Trémorei gróf megremegett arra a gondolatra, hogy barátja esetleg mindent megtud. „Mit tenne, ha Berthe mindent megmond neki? — gondolta. — Azon nyomban végezni akarna velem, én is így tennék a helyében. Tegyük fel, hogy nem sikerül. Akkor párbajoznom kell vele. s ha kitérek előle, el kell hagynom az országot És bármi történjék is, a házasságomból nem lesz semrni, és Berthe a nyakamon marad az örökkévalóságig.” Szörnyű helyzetbe került, s hiába töprengett, nem látott semmiféle kiutat. „Ki kell Böjtölni” — gondolta. És várt, titokban járt Courtois úrékhoz, ugyanis valóban szerette Laurence-ot. Várt, marcangolta a félelem. Sauvresy sürgette, Berthe fenyegette, és ő vergődött kettőjük között. Hogy gyűlölte ezt a nőt, aki a kezében tartotta, meghajlította, akár a fűzfavesszőt. Semmi sem ingathatta meg ádáz konokságában. Csak a rögeszméje érdekelte. Hector úgy gondolta, jólesik neki, ha búcsút mond Jen- nynek. Tévedés. A szakítás napján így szólt Berthe-hez: — Berthe, soha többé nem látom miss Fancyt. De ő gúnyosan ezt válaszolta: — Courtoig kisasszony igen hálás lesz érte. Ugyanaznap este, mikor Sauvresy keresztülment az udvaron, a kerítésnél egy koldust látott, aki integetett neki. Odament: . — Mit akar, jóember? A koldus körülnézett, hogy megbizonyosodjék róla. nem lesi-e ki őket valaki. — Ezt a levélkét kell átadnom önnek, uram — felelte gyorsan és halkan. — Megparancsolták, hogy az ön saját kezébe adjam, s kérjem, hogv titokban olvassa el. Ezzel titokzatosan Sauvresy kezébe csúsztatott egy gondosan lepecsételt levelet. — Egy szép asszony küldi — tette hozzá, és kacsintott egyet — tudjuk, miről van szó. Sauvresy háttal állt a háznak, kinyitotta a levelet, és olvasta. Uram! Óriási szolgálatot tenne egy szegény, szerencsétlen lánynak, ha szíveskedik elfáradni holnap Corbeilba, a Belle Image szállodába, ahol egész nap várja alázatos szolgája Jenny Fancy Utóirat is volt: Könyörgök, uram, egy szót se szóljon erről a lépésemről Trémorei gróf úrnak. — Ejha! — gondolta Sauvresy. — összekapott a drága Hector és a szeretője, jó jel a házasság szempontjából. — Uram — sürgette a koldus — azt mondták, választ kell kapnom. — Mondja meg — felelte Sauvresy. és negyven sout dobott oda neki —, mondja meg, hogy ott leszek. (Folytatjuk) ^ ,P íi
