Heves Megyei Népújság, 1968. május (19. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-17 / 114. szám
Magányosság: két felvonásban Pontosabban: két egyfelvonásósban. A „Férfi és a Nő kapcsolatának örök problémáján | ról mutat be két egyfelvoná- sost” a Gárdonyi Géza Színház. legalábbis ezzel az ajánlással summázva a csak néhány estére tervezett, érdekes produkciót. Tennessee Williams Múlt nyáron, hirtelen című drámája és Karinthy Ferenc Duna-kanyar című játéka valóban egy férfi és 1 egy nő, illetőleg Tennessee drámájában két nő és egy í férfi konfliktusát dolgozza : fel, egymástól teljesen külön atmoszférában, stílusban : és aspektusból. E különbözőség nemcsak, s elsősorban ! nemcsak azon múlik, hogy e ..konfliktust” az immáron világhírű amerikai író drámának. míg a neves magyar író „játéknak” fogta fel. E különbség ott van és abban van, amiért jómagam sokkal inkább a magányosság tragédiájának, ha úgy tetszik, tragikomédiájának tekintem s két darab téma- felvetésének belső azonossá- ! gát. Tennessee drámájában egy morbid világ tárulkozik ki, ahol szellemileg, jellemi- leg és testileg js nyomorék, szexuálisan aberrált, az illú- Jáékat valóságnak akaró, a valóságot még mint illúziót is tagadó, korcs lények élnék és szenvednek. Ebben az cgyfelvonásosban, ahol a holt fiú emlékéért és saját maga tűnt és önző fiatalságáért, szinte ödipusá komplexusba Tévedt anya próbál harcolni -,a” lánnyal szemben, akit kész bolondok házába is csukatni, a menthetetlen, a társadalomban gyökerező magányosság keres kiutat, — reménytel enüL Dermesztőén hideg, elrne- kórtanilag is cellaszerű, morbid abberációjában undort keltő színpadot teremtett a „Múlt nyárom, hirtelen” meghalt Venable tiszteletre aligha méltó emlékéért folytatott harc kapcsán Tennessee Williams. A meghalt fiú kiagyalt „trópusi kertje” (remek díszlet!). éppen olyan hamis és kietlen, minden keresett bujaságával, az életet nem adó, csak penetránsan utánzó hamisságával, mint az anya szeretete fia iránt, harca a magányosság ellen. Ebben a .környezetben” — és itt az író korántsem földrajzi, hanem elsősorban társadalmi környezetre gondol egyértelműen — nincs és nem lehet menekülés a magányosság elől. Itt az emberek sző szerint is felfalják egymást! A Duna-kanyar egyik kis presszójában is két magányos ember fut össze — a presz- szósnő, vagy ha úgy tetszik „üzemegység-vezető” és egy mérnök, aki véletlenül toppant be ide — mindegy hogy hová, ezért véletlenül ide — szerelmi bánatára és bánatában kihűlt ágyába írt és melegítő társat keresvén. A nő, kit a férje elhagyott és egyedül neveli gyermekét, éppen úgy társra vár és vágy, mint a vendég, mert társtalanul, közelebbről páratlanul nehéz, vagy majdnem lehetetlen élni. Nem állítom, a világért sem állítom, hogy mert ez a mi társadalmunk kávéfőzőnője, meg mérnöke, hát ezért kerülnek társul és párul egymásnak a darab végén. Nevetséges butaság lenne ezt így állítani. Nem a darab megoldásán múlik a dolog! Tennessee Williams a férfi, és a nő örök kapcsolatának konfliktusában nem akart, mert nem is akarhatott mást vázolni dermesztő színpadvilágában, mint az adott társadalom emberi magányosságának kegyetlen és véres törvényszerűségét. Innen a nyelv bilincsszerű feszessége (Nagy Péter kitűnő fordítása!), a borzongató szituáció, a jellemek, a figurák szinte már romantikusan eltúlzott szélsőségessége. Karinthy ugyan e konfliktusban, a két nem kapcsolatában. mindenféle belegyömöszölt társadalmi szentenciák nélkül, már a légkör, a játék, a dialógusok, az alakok rajzában az oldódás emberi, bár nem összecsapásoktól mentes világát teremti meg. Természetesen: az Egyesült Államokban is van a férfi és nő harcának, a magányosság elleni küzdelemnek happy and-je; a magyar társadalom viszonyai között is volt. van és még lesz is tragédiája. De túlzás lenne azt állítani, hogy ha írói markánsságban nem is. de a téma választásában és megoldásában mindkét mű jellemző arra a társadalmi közegre, amelyből és ahol fogantatott? Alig tartom valószínűnek. Ennyit a két egyfelvonásos. ról, mint színpadi műről és most néhány szót e két egy- felvonásosról, mint színházi produkcióról. Ügy vélem — rendezésben is, s ez Lendvay Ferenc Jászai-díjas invenciózus munkája, de színészi játékban is — a »Múlt nyáron, hirtelen” az, amely a műfajtól függetlenül is a' hitelesebb. Kétségtelen, Tennessee több alkalmat nyújt a mélyebb lélektani ábrázolásra, a differenciáltabb játékra, kényszerítve ezzel is egyfajta színészi önfegyelemre, feszességre Ez látszólag köny- nyebb a színész és a rendező számára. Valójában rendkívül veszélyes is. mert lehetőség nyílhat holmi skrizo- frén-pszichopata lelki analízis bemutatására, ami nem a színpadnak, hanem az orvosegyetem katedrájának a dolga, másrészt a feszesség merevséggé, a fegyelem ökonómiája egy „egységes” játékstílusba szürkített, meg- kopasztott egyéniségek una- lomnevelő játékává válhat, Lendvay Ferenc nagy érdeme, hogy ügyes és hozzáértő érzékkel kerülte Ja a két véglet csapdáit, s arra is volt gondja, hogy ne a morbiditást, hanem az emberi lélek egymással í!zemben is vergődő viszonyát, s ne egyszerűen a színpadi történést, hanem mögötte a társadalmi valóságot vázolja fel. Kellemes és biztató meglepetés volt Dobos Ildikó Hol- lyja. Ügy vélem, néhány felesleges sallang, túlartikulált, ság. elnagyolt gesztus nélkül, és még egy kicsivel több belső önkontrollal személyében jeles drámai színésznőt köszönthetünk. Vargha íréi. Jászai-díjas Mrs. Venabléja mintha nem egészen elés megtalált alak lett volna. Nem azt az öregasszonyt mintázta meg, aki fiával együtt elmúlt és öröknek vélt fiatalságát keresi patalogikus megszállottsággal, hanem azt amilyen lehetett éppen a színpadon történtek előtt Csiszár András dr. Cukrowicza elsősorban fegyelmezett játékával hívta fel magára a figyelmet. Somogyi Miklós George Hóllyja szélsőségesebb volt a kelleténél, az anyja szerepében Hamvay Lucy formált meg egy bután önző és önzőén buta „szegény rokont”. A Duna-kanyar rendezője. Jurka László, mintha kissé lazább kézzel bánt volna — két szereplőjével. A túlságosan is naturalista díszlet, a színpadi mozgás d ekomponál tsága és a magabiztos szövegtudás megkövetelésének hiánya rányomta a bélyegét a Karin thy-egyfelvonásosra. Lőrinczy Sva ennek ellenére megtalálta a kellő hangot gyakran intellektuális és éppen ezért érzelgősségtől mentes légkört tudott teremteni. Sattós Gábor Jászai-díjas lényegesen halványabb volt, mint ahogy eddigi szerepeiben megszoktuk. Sok szöveghibával, néha görcsös merevséggel játszotta végig hősének egy felvonásban lezajló történetét. Néhány remek felvillanás. amelynek aztán már mélyebb lett az árnyéka. A színház nem „kasszada- rab”-nak szánta ezt a két egyfelvonásost. mint ahogy így. együtt ez a kettő nem is az. De akik szeretik a színpad művészetének nem öncélú csemegéit, a merész kezdeményezést — gondolva itt az egyfelvon ásosok párosítására, — Tennessee-dráma hazai ősbemutatójára — azok semmiképpen nem csalódnák. Gyurkó Géza — Meglazult a cipőm sarka, ha lehetne — értem be a cippentyük javítórészlegébe, azzal a naiv hittel, hogy a cipőmet egy rántással lehúzom, a cippentyük mestere egy suhintással és egy szöggel rácsap a sarokra é éri máris nyugodtan és emelt sarokkal, aka rom mondani fővel, távozhatom. Azt hittem ím, amikor odaálltam az átvevőpult elé, rémülten nyögtem fel a gondolattól, mondván: Hol élsz te, ember? Beírják, átveszik, kiviszik, holnap jöhetsz érte, amikor is bemuta tód céduládat, azt megnézik, beírják, szám- 'át is írnak, azt kifizeted, a cédulát elteszed hozzák a cipőd... — Meglazult a cipőm sarka — motyogtam most már megsemmisülten, hogy egy perc múlva trillázva távozzam. — Igen? Na rögtön segítünk rajta — mondták a pult mögött, ott, minden papír cédula nélkül azonnal segítettek. Mert ilyen is van ám, emberek. Mert reméljük, hogy csak ilyen lesz, emberek. (-6) Különlegesség az eresz alatt Rézfészekben költ a gerle... Az egri belvárosi Széchenyi utca 24. számú ház udvarán rézdrótokból épített fészket magának egy balkáni gerlepár. A gerlék fészküket általában száraz növényi részekből készítik. A fészeképítésnek nem éppen mesterei, ezért egyszerű fészket készítenek. A különös eset bizonyítja, hogy a fészeképitéshez a közelben található anyagokat használják föl szívesen. A Széchenyi utca 24. számú ház udvarán pedig — a Vas- és Fémipari Ktsz itteni javítórészlege jóvoltából — nem állt rendelkezésükre megfelelő anyag, csak az apró rézdrótok, amelyekből azután a leleményes gerlepár fészkét megcsinálta. Az udvaron lévő lakásrész — amelyen a fészek van — egyemeletes és folytatása az utcára tekintő, szintén emeletes ház. Az emelet függőfolyosója fölé cserepes eresz borul. Az utolsó cserépsor alatt esőcsatorna húzódik végig. A csatorna alá a gyerekek már régen deszkalapot szereltek, azzal a szándékkal. hogy valamilyen madár fészket építsen rá. A találékony gerlepár ezt a deszkadarabot választotta a fészek alapjának. S minden remény megvan arra, hogy a közeljövőben kikelnek a kis gerlék a rézből készült „modem” fészekben. A függőfolyosón járó emberek nem jelentenek zavaró körülményt a madarak számára, mert nyugodtan ülnek a tojásokon. A szóban forgó madár, a balkáni gerle (Streptopelia decaoc- to), amelyről tudjuk, hogy az utóbbi két évtizedben széleskörűen elterjedt hazánkban, Magyarországon 1930-ban jelent meg, tömeges bevándorlása pedig 1949 őszén következett be dél felől. Ma az ország minden részében, városon és falun egyaránt megtalálható. A lakott, vagy a lakott részekkel határos területeken érzi jól magát A mezőkön leginkább ősszel mutatkozik. Ilyenkor néha hatalmas csoportokban is láthatjuk őket a villanydrótokra telepedve. vagy más helyeken. Nem költöző állandó madarunk. Télen táplálékát főleg a baromfiaknak szánt táplálékból szerzi a baromfiudvarokról, vagy a gabonamagtárak környékéről. Az emberektől nem idegenkedik, amit esetünk és az is bizonyít, hogy fészkét nemcsak parkok és kertek magas fáira rakja, hanem igen gyakran az ember közvetlen közelségébe, írtak már olyan gerlékről, amelyek fészküket ablakpárkányra készítették. Az egri esetben emberközelségen kívül, a fészek anyaga számít különlegesnek. Dr. Vajon Imre főiskolai adjunktus Egy jó hónappal azelőtt, este, vacsora után dolgozó- szobájába vonszolta Trémorelt. — Szentelj nekem egy negyedóra figyelmet — mondta —, s főként ne hamarkodd el a választ. Azt az ajánlatot, amit most teszek neked, érdemes komolyan megfontolni. — Ugyan, komoly is tudok én lenni, ha kell. — Meg kell házasodnod — mondta Sauvresy. Ez a kezdet mintha meglepte volna Trémorelt, de a meglepetés nem látszott kellemetlennek. — Meg kell házasodnom? — felelte. — Ilyen tanácsokat könnyebb adni, mint megfogadni. — Bocsáss meg tudnod kell. hogy sohasem beszélek a levegőbe. Mit szólnál egy jó családból való fiatal lányhoz; csinos, jól nevelt, olyan bájos, hogy a feleségemen kívül nem ismerek hozzá hasonlóan bájos teremtést, s egymillió frank hozománya van? — Ö, barátom, hát imádnám. Es te ismered ezt az angyalt? — Igen. és te is, mert ez az angyal Laurence Cour- tois kisasszony. Hector sugárzó aroa elsötétült erre a iiévre, kedvetlen mozdulatot tett. — Soha — felelte —» soha! Courtois úr, ez a hajdani nagykereskedő, aki reális, mint egy számjegy, s hogy az ő szavaival éljek: maga is munkáiénak terméke, sohasem adná a lányát egy olyan őrülthöz, aki elpazarolta vagyonát. — F.gy ember, aki nem lát a szemétől — felelte. — Vedd tudomásul, hogy ez a Courtois, akit te olyan reálisnak tartasz, valójában a legromantikusabb lélek a vilá. gon. ahoey az már az ilyen törtetőkhöz illik. Szerinte Ar,z- ií/iíjt férjhez adni a lányát Hector de' Trémorel - grófhoz, Samhlemeuse herceg unokatestvéréhez, a Com- . marin-d’Arlange család rokonához, még akkoT is, ha az . illetőnek egy vasa sincs. Mit meg nem tenne azért a rit- ------------------------------------------------------------------------------ka , finom élvezetért, hogy teli torokból harsoghassa: „Vöm, a gróf úri”, vagy „Lányom, a grófné!” És már nem is vagy tönkrement ember, húszezer frank járadékod van, illetve lesz, ami a töméntelen nemesi leveleddel együtt igazán megér egymilliót. Hectpr hallgatott. Már azt hitte, vége az életnek, s most egyszerre gyönyörű kilátások nyílóik előtte. Hát kiszabadul barátjának megalázó gyámsága alól! Szabad lesz, gazdag, olyan feleséget kaip, aki — véleménye szerint — többet ér Berthe-nél, házastársa mellett ed fog törpülni a Sauvresyé. Mert felvillant agyában Berthe képe, és arra gondolt, hogy így megmenekül ettől a szép, rajongó, de dölyfös, erőszakos szeretettől, akinek követelései és parancsai már nyomasztani kezdték. — Biztosíthatlak — felelte komolyan barátjának —, hogy Courtois urat mindig kitűnő és igen tiszteletreméltó embernek tartottam, Laurence kisasszony pedig szerintem oly tökéletes lény. hogy még hozomány nélkül is boldogság feleségül venni — Annál jobb, kedves Hector, annál jobb. mert ennek a házasságnak van egy feltétele, bár azt, szerintem könnyedén teljesítheted. Mindenekelőtt ugyanis tetszened kell Laurence-nak. Apja imádja, s biztos vagyok benne, nem adná olyan férfihoz, aki nem kedvére való. — Légy nyugodt — felelte diadalmas mozdulattal Hector —, szeretni fog. És válóban, már másnap úgy intézte, hogy találkozzon Courtois úrral, aki magával vitte, hogy megmutassa frissen vásárolt csikóit, s a végén meghívta vacsorára. Trémorel gróf pedig elárasztotta Lairerence-ot felületes és kétes értékű, de csillogó ravasz, minden ifjú lányt megdöbbentő, elkápráztató és elbűvölő varázsával. Orcival polgármesterének házában nemsokára csak erre a drága Trémorel grófra esküdtek. Még semmiféle hivatalos eljárás nem történt, hozzá sem kezdtek az ügyhöz, egy lépést, egy árva célzást sem tettek, Courtois úr mégis számított rá, hogy Hector mév a napokban megkéri lánya kezét, s annál inkább örült, hogv „igen”-t mondhat, mert úgy gondolta, Laurence sem fog „nem”-et mondani. És Berthe nem sejtett semmit. Mikor ilyen nagy veszély fenyegette úgynevezett boldogságát, még mindig miss Jennv Fancy nyugtalanította. Egy Courtois úréknál töltött estély után. mikor az óvatos Hector pillanatra sem hagyta el a whistasztalt, Sauvresy elhatározta, hogy beszámol feleségének a tervezett házasságról s azt gondolta, kellemes meglepetést szerez neki. Berthe már az első szavakra elsápadt. Olyan izgatott lett, hogy úgy érezte, már elárulja magát, s épp annyi ideje maradt, hogy öltözőfülkéjébe rohanjon. Sauvresy nyugodtan ült a hálószoba egyik foteljében, tovább fejtegette a házasság figyelemre méltó előnyeit, hangosakban beszélt, hogy felesége a szomszéd szobából is meghallja. — El tudnád képzelni barátunkat hatvanezer frank járadékkal a háta mögött? — kérdezte. — Majd felhajtunk neki egy birtokot valahol a szomszédban, s akkor mindennap láthatjuk őt is meg a feleségét is. Kellemes, értékes társaságunk lesz az őszi estéken. Hector derék, rendes fiú, s te százszor mondtad, hogy Laurence milyen bájos. Berthe nem felelt. Olyan váratlanul érte ez a szörnyű csapás, annyira összezavarodott, hogy nem látott tisztán gondolatainak rettenetes kuszaságában. — Nem felelsz — folytatta Sauvresy —, talán nem helyesled a terveimet? Azt hittem, el leszel ragadtatva tőle. Berthe megértette, hogy ha továbbra is csöndben marad, a férje bejön, meglátja, ahogy ott ül a székre ros- kadva, és mindent kitalál. Hát erőt vett magán, s elfúló hangon, nem is törődve azzal, mit beszél, így szólt: — Igen, igen. Ragyogó ötlet. — Dg hát hogy mondod ezt! — szólt Sauvresy. — Talán van valami kifogásod? Valóban Berthe éppen kifogást keresett, de semmi elfogadhatót nem talált, amire hivatkozhatna. — Kissé' aggódom Laurence jövőjéért — mondta végül. — Ugyan miért? — Arról beszélek, amit te magad mondtál. Hogy Trémorel úr kicsapongó életet élt, nagy kártyás volt, tékozló... — Annál érdemesebb a bizalomra. Elmúlt őrültségei kezeskednek jövendő bölcsességéről. Soha nem felejti el a leckét amit kapott. Különben is, szeretni fogja a feleségét. — Honnan tudod te azt? — Ej, hát máris szereti. — Ki mondta? — ő maga. És Sauvresy tréfálkozni kezdett Hector nagy szenvedélyén, azt állította, hogy már érzelgősséggé kezd fajulni. — Képzeld, már ott tart — mondta nevetve —> hogy szórakoztatónak és szellemesnek találja a derék Cour- tois-t. Ó, különös szemüvegen át látják a világot a szerelmesek! Naponta két-három órát vele tölt a városházán. De mi az ördögöt csinálsz abban a szobában? fFolytatjuk) J
