Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-11 / 85. szám
Buchenwaldi eskü Az emberi szolidaritás nagy, komor ünnepei között, az egész emberiség lelkiismeretének ébresztőié a „bucfcen- waldi eskü" napja. Ma, a koncentrációs táborok felszabadulásának 23-ik évfordulóján a jóakaratú emberek milliói arra emlékeznek, hogv volt idő, amikor az uralmon lévő fasizmus az állami politika szintjére emelte a fajgyűlöletet és a társadalmi haladás minden hívének könyörtelen fizikai likvidálását. Végigsöpört egész Európán az „ausradieren” ördögi üvöltése. Zsidókat és nem zsidókat, franciákat, belgákat, hollandokat, lengyeleket, cseheket, szlovákokat, magyarokat. jugoszlávokat és más népek^akartak az élők sorából .Jíiradíroziú”. Gázkamrába elhamvasztó kemencébe küldtek mindenkit, aki a népek barátságának és testvériségének eszméjét melengette a szivében, aki humanista módon merészelt gondolkodni és cselekedni, Hitler mindent elkövetett, hogy örökre gyűlöletessé tegye a német népet. A német néonek azonban akadtak olyan fiai. mint Thomas Mann, vagy Niemöller a lelkész, olyan hősei, mint Thälmann, s voltak egyszerű, tisztességes németek, akik az irtózatos terror súlya alatt gyötrődve is lesték az alkalmat a cselekvésre. A történelem nagy tanító, ha az embereknek van fülük meghallani oktatását. A „buchenwaldi eskü” hadüzenet volt a faj üldözésnek, az embertelenség és a háborús öldöklés imperialista galádságainak. Nem szabad azonban elfelednie senkinek: a revansisták, a militaristák, az új erőre kapó fasiszták ma is fenyegetik Európa biztonságát és a világ békéjét. Emlékezni kell tét át a jelenért, és a jövőért a nagy esküre... fm. „Item Untom, Ki jelentett fel...” Megvá molták a becsületüket... V. T és K. 3* a Mátravidéki Fémművek dolgozói, meglopták a társadalmi tulajdont. V. T. lakatos a tmk-üzemben készítette el a daráló alkatrészeit, majd a kerítésen át vitte ki a gyárból. K. J. egy tengelyt és egy ékszíjat tulajdonított el. Ügyüket a napokban tárgyalta a gyár társadalmi bírósága. felterjesztettük kiváló dolgozó kitüntetésire 0 ü V. T.: Kérem, én csak azt tudom elmondani, hogy a darálót munkaidő után csináltam. Minden évben, disznót hizlalok, sokalltam a „vámot” a daráláskor, ezért gondoltam, csinálok magamnak egy darálót. Engedélyt kértem rá. de azt a választ kaptam, hogy nem lehet. Ennek ellenére mégiscsak megasii- náltam a darálót. Nana tudom, ki jelentett fel.™ K. J.: Én csak egy tengelyi és csak egy ékszíjat vittem ki. Ha tudom, hogy ilyen nagy porral jár, hozzá se nyúlok. Nehogy azt higgyék, hogy mások nem ezt csinálják. Nem olyan nagy ügy ez™ A vállalat jogtanácsosa: Egyszer s mindenkorra meg kell értenie mindenkinek, hogy senkinek sincs joga még egy szöget sem kivinni a gyárból. Akik mégis megpróbálják, azok nem kerülhetik el a szigorú felelősségre vonást. Függetlenül a beosztásoktól, az érdemektől, a mindennapi munkában való helytállástól, az eltulajdonított tárgyak forintértékétől. Vajon milyen ellenőrzés lehet a tmk-üzemben? Senki sem látta, senki sem vette észre, hogy V. T. munkaidő alatt darálót készít? Vajon senki sem tudott róla? Aligha így van.™ S B Ä személyzeti osztály véleménye V. T-ről: 1960. óta dolgozik a gyárban. Szakmai tudása az átlag fölött van. öttagú brigád vezetője. Jó a kapcsolata az üzem vezetőivel, dolgozóival. Szarét vitatkozni. de soha sem a munka rovására... K. J. „káderlapja”: Szakmailag a legjobbak közé tartozik. Munkáját kifogástalanul végzi, fegyelmi büntetése nem volt, karos szenvedélye nincs... A tmk-üzem képviselőjét Tagadhatatlan, hogy V. T. és K. J. hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz, ezért most felelniük kell. Kérem a bíróságot. hogy az ítélet meghozatalánál vegye figyelembe, hogy a két dolgozó példamutatóan dolgozik. Jó munkájukat mi sem bizonyítja jobban, hogy mindkettőjüket Sajtónkban, különös- képpen hetilapjainkban gyakori az olyan történet, amelyben a fantasztikus véletlen i— meglepő találkozás, váratlan fordulat — játssza a főszerepet. Mi sem akarunk lemaradni, elmondunk egy „csoda-sztorit ★ Kati az érettségire ment, villamoson, valamivel ifjabb barátnője társaságában. — Egész éjjel nem aludtam — remegett a hangja. — Gondolatban végigfutottam minden tételen. Tegnap még úgy éreztem, tudok valamit, de az éjszaka teljesen üres volt a fejem. Barátnője vigasztalni próbálja: — Ugyan már. ne izgulj! — Mi lesz, ha megAz Ítélet: a társadalmi bíróság V. T-t megrovásban részesítette, elkobozta a darálót és 300 forint pénzbírságra ítélte. K. J. büntetése: 100 forint pénzbírság és megrovás. 0 Számát Is nehéz lenne megmondani: hányán, hányszor nyúltak már hozzá a társadalmi tulajdonhoz a gyárban. Alig néhányan úsztak meg „szárazon”, de úgy látszik, még mindig akadnak „bátor" emberek, akik néhány száz forintot érő alkatrészért. berendezésért becsületüket, megbecsülésüket is feláldozzák. Kétszeresen is szomorú, hogy most már ezek közé tartozik V. T. és K. J. is. Hét éven keresztül mindkettőjüket a legjobbak között tartották számon, példaként emlegették munkájukat, lelkesedésüket, becsületüket, amelyet most saját .maguk vámoltak meg... Arról viszont már nem ők tehetnek, hogy a történté ellenére is mindkettőjüket kiváló dolgozónak javasolták. K. J. április 4-én meg is kapta a kitüntetést... — koós — üdülési főszezon elolt A vállalatok kezdeményeznek Tizennyolcezren külföldre Néhány hónap választ el az üdülési főidénytől. Érthető tehát, hogy megélénkült az érdeklődés az üdülési lehetőségek iránt. Ezekről beszélgettünk a SZOT illetékeseivel. — A fő üdülő idényig még hátralévő időt arra használjuk fel, hogy maximálisan felkészüljünk a döntő nyári „ütközetre” — mondta Bölcsföldi Tibor, a Szakszervezetek Országos Tanácsa üdülési főigazgatásának szervezési főosztályvezetője. — Hazánkban egész esztendőben tart az üdültetés, összesen 246 üdülő áll a szervezett dolgozók rendelkezésére, — folytatja a főosztályvezető. — Amikor valamennyiben teljes az üzem, tehát a főidényben, 14 ezren élvezhetik az üdülést egy turnusban. A nyári idényüdülők, amikor tavaly elbúcsúztatták az utolsó vendégeket, azonnal fogadták a tatarozó brigádokat. Egész télen megfeszített munka folyt. Lassan végére érünk a felújításoknak és otthonossá tesszük az üdülőket. — Ebben az esztendőben hány szakszervezeti tag üdülhet? — Még csak előzetes adatok állnak rendelkezésre Eszerint kétszázharmincezer felnőtt dolgozó és ötvenezer gyermek kaphat idén beutalót Ez a szám 10 ezerrel több. mint az elmúlt évben, de ha figyelembe vesszük, hogy 1967-ben mintegy 50—60 ezerrel emelkedett a szervezett dolgozók száma, akkor ez is meglehetősen kevés. Különösen családos és gyermeküdültetés iránt fokozódik az érdeklődés. Ezért szükséges lenne új üdülők építése. — Van is sok ilyen kezdeményezés — teszi hozzá Bessenyei József főosztályvezető-helyettes. — A vállalatok önállóan is építkeznek, illetve bérelnek üdültetési célra épületeket így saját erőből és a SZOT-üdültetés keretében összesen mintegy félmillió dolgozót juttathatunk kedvezményes pihenésre. — Mennyit fizet a beutalt? — A teljes költségnek mindössze 25 százalékát téríti meg. Az állam és a szak- szervezet vállalja magára a költség 75 százalékát — Miiven üdülési lenető- ségek lesznek az idén? — Hazánk legszebb tájai várják a beutaltakat S ezenkívül az idén 18 ezren utazhatnak kedvezményes külföldi üdülésre. A legszebb szovjet, NDK, lengyel, jugoszláv, bolgár, osztrák, cseh vidékekre kaphatnak beutalót R. L Mi okoz gondot az ecsédieknek Isleten a paradicsom, de nem s%ép Ecséd történetében aligha volt még erre példa: az Egyetértés Termelőszövetkezet az idén nem kevesebb, mint nyolcszáz vagon paradicsom értékesítésére kötött szerződést. A szövetkezeti gazdák átlagosan 160 mázsás termést várnak holdanként, s ha ez meglesz, akkor az ötszáz holdas paradicsomterület mintegy 13 millió forint jövedelmet hoz a közösnek. Ha csupán ezt vesszük figyelembe, akkor is világosan kitűnik, hogy az ecsédieknek egyre inkább létkérdés ennek az értékes növénynek a termelése. Új módszer Azt is eí lehet még mondani, hogy a termésből mintegy háromszáz vagon kel útra az NDK-ba, Csehszlovákiába, Ausztriába és más országokba. Ez kereken hetven vagonnal több, mint ameny- nyit tavaly exportáltak. A számadatok is mutatják, hogy a közös gazdaság az idén még jobb eredményt akar elérni, mint tavaly. Ehhez úgy látszik, az előfeltételek meg is vannak. A magvetés időben történt, a ke- lési százalék jól alakult, a palánták az időszakhoz képest szépen fejlődnek. Az idén újítást is vezet be a közös gazdaság: ötven holdon géppel palántáznak, s a szokásos hét és fél ezer palánta helyett 11—12 ezer kerül egy hold földbe. A szövetkezeti vezetők remélik, hogy kellő trágyázással nagyobb termést tudnak így elérni. A szövetkezeti vezetők és a tagok mindenáron azon vannak, hogy több legyen a termés. Új módszerekkel próbálkoznak, szorgalmasan gondozzák a növényt, megpróbálják a termést jól értékesíteni. Mégis bizonytalanul, sőt nemegyszer félve tekintenek a jövőbe. Mit ér a világpiacon? Ez a bizonytalanság abból ered, hogy olyan hírek érkeznek sokszor az ecsédiek- hez, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyar paradicsomfajták egyre kevésbé versenyképesek a világpiacon. A magyar paradicsom íze, za- mata kitűnő, de nem lehet hasonló jót mondani a külsejéről. Külföldön pedig nemegyszer többet ér a szép külső, mint maga a tartalom. Az ecsédiek az idén háromszáz vagon paradicsomot exMIMNFfiy MIT HÚZOK. bukom?! Különösen a magyartól félek. Az igazat megvallva, egyetlen tétel van, amit jól tudok: Csokonai szerelmi lírája... Bárcsak ezt felelném!... Szemközt velük régimódi választékossággal öltözött idősebb úr ült. Kétsoros, szürke ruha, aranykeretes pápaszem, stuccolt bajusz. Feszülten figyelte a lányok párbeszédét. Es közben, mintha alig észrevehetően elmosolyodott volna... Kati eltűnődött: — Persze, mindegy, mit húzok. Ha az elnök rosszindulatú, sokat árthat. Ha rendes, sokat segíthet... És íme, az öregúr megszólalt: — No, és mit mondanak, milyen? Kati megrezzent, fürkészőn végignézte útitársát és nagyon udvariasan felelt: — Azt mondják, szigorú, de a szíve jó... —! Ügy? Ügy? — mosolygott rejtelmesen az öregúr. A következő megállónál a lányok leszálltak. Különös módon ugyanott szállt le az idős úr is... Az érettségizők már bent ültek a teremben, amikor bevonult a vizsgabizottság. Kati azt hitte, álmodik. Ott volt közöttük az elnök: magas, harmincöt év körüli, szemüveg nélküli, borotvált arcú fiatalember, egysoros barna ruhában. Kati Mikszáth prózájából felelt, és sajnos úgy megbukott, mint a pinty. Hogy mennyi kotnyeles öregúr utazik manapság a villamoson?! Novobáczky Sándor portálnak, a későbbiekben még többet, — nem közömbös tehát számukra, hogy milyen vélemények alakulnak ki országhatárainkon túl. Tóth Péter termelőszövetkezeti elnök szerint a neme- sítők nem tartanak lépést a fejlődéssel. Kevés az új, külsőre és belsőre egyaránt kitűnő fajta, amely étkezési és konzervgyári célra is alkalmas. S ha van is ilyen, akkor is késedelmes a jó fajták továbbszaporítása. Alig néhány holdra való kerül egy megyébe. A termelőszövetkezetek — köztük az ecsédiek is — azt várják, hogy ez a gondjuk mielőbb megoldódjon, s a tudomány a paradicsom nemesítésénél is lépést tartson a korral. Ellenkező esetben hiába az ecsédiek szorgalma — ez egymagában még nem elegendő a külföldi piac megtartásához. Sok a munkáskéz A kertészetre nemcsak a jövedelmezőség . miatt van szüksége a közös gazdaságnak, hanem azért is, mert így is nehéz az 1400 tagnak munkát biztosítani. A jövőben pedig még újabb felvételekkel is lehet számolni, hacsak nem jelenti ki a szövetkezet tagsága, hogy ide több ember már nem kell. Mi lenne a megoldás? A tervek szerint a jövő évben víztároló épülne Ecsé- den, ami lehetővé tenné a még intenzívebb kertészkedést, s így lehetővé válna újabb tagok felvétele. A kertészet területének további növelése nem jelentene megoldást, mert az idén például már a kukoricára sem jutott hely. Ez pedig akadályozza az állattenyésztést. A kevés állat miatt pedig tavaly is kétszáz vagon trágyát kellett vásárolnia a szövekezetnek. Az is enyhítene a közös gazdaság földgondjain, ha rendeződne a községben levő volt édesipari célgazdaság földterületének ügye. Ez a terület most a Törökbálinti Kísérleti Gazdasághoz tartozik. A termelőszövetkezet szeretné megkapni ezt a földet, egyrészt azért, mert a kísérleti gazdaságnak nem lehet túlságosan kifizetődő Törökbálintról megműveltet- ni ezt a területet, másrészt pedig úgyis az ecsédiek dolgoznak rajta. A nyolcvan vagonos, hatalmas termés árnyékában az ecsédi termelőszövetkezet gondokkal, nem kis gondokkal küzd. Többnyire olyan gondokkal, amelyek megöl, dása elsősorban nem tőlük függ. Éppen ezért várják a segítséget. Kaposi Levente Tizenkilenc nap és ami mögötte van A tizenkilenc nap tulajdonképpen mértéket mutat a jelen esetben. Annak az egész évi törekvésnek, lelkiismeretességnek a mértékét, aminek nyomán a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozóinak nyereségrészesedését állapították meg. Közel három heti keresetüknek megfelelő pénzösszeget vehettek fel, ami nem csekély dolog. Meg is kellett ezért dolgozná. Könnyű az élelmiszer kiskereskedelmi dolgozóiknak, mondhatná valaki, hiszen neíkik csak annyi a dolguk, hogy a vásárlók kívánságának eleget tegyenek. Több a vevő, több áru fogy. Mi van ebben különös? Talán az, hogy a több áru függvénye a több vásárló, a nagyobb forgalom. Azaz: kereskedni keU. Márcsak azért is érdekes ez, mert nem olyan rég inkább csak elosztó szerepük volt a kiskereskedőknek is. Kaptak egy bizonyos meny- nyiségű árut, amíg abból tartott, kiszolgálták a vevőt. Aztán, ha elfogyott az áru, széttárták a karjukat: sajnos, nincs már, majd talán egy hét múlva tessék érdeklődni. Nem állítjuk, hogy ma nem fordul elő még mindig hasonló eset. De...! És itt mindenki nyugodtan idézheti fel saját tapasztalatait, történt már egy és más a kiskereskedésekben. Például! Tavaly már kezdték kínálni az élelmiszerboltokban is a zöldségféléket, a gyümölcsöt, egyre több üzletben ihat a kedves vevő kávét vásárlás közbéri, de akár főtt kolbászt is ehet vagy ha megszomjazott, megihat egy pohár málnaszörpöt. Olyan is van hogy regse1énként házhoz szállítják a tejet, a ' péksüteményt. Némelyik üzlet közvetlenül a termelőtől veszi át a friss kerti termékeket és kínálja azt primőrként a vevőinek. Folytassuk? Számtalan példát tudnánk még sorolni. Mindez egyetlen dolgot bizonyít: a vevő került a kiskereskedelem középpontjába. Ahogy szokták mondani: ma már fogják a kedves vevőt Szoktatják az üzlethez. Törzs-vásárlókat akarnak megnyerni maguknak. Azaz: kereskednek. Nem hibátlan még er a szándéknak a gyak megvalósítása, de a vés mindenütt fe Hogy a valóság mi; ban fedje a szándéi még ehhez jobb ka, a szállító partner konkurrencia a társvál tokkal, modernebb üzle lózat és sok jó szakemb. A tizenkilenc napi két setnek megfelelő nyereség részesedés azonban már az. mutatja, hogy a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói egyre biztosabban haladnak a maguk által kitűzött cél felé. Csupán tavaly, egyetlen évben negyvenmillióval nőtt meg a forgalma a vállalatnak. Mennyi áru és vevő van e mögött a szám mögött? És az idén is tovább akarnak lépni. Ezért kutatták fel nagyon őszintén azokat a sarkalatos pontokat, amelyeken múlik a vállalat fejlődésének üteme. Nem restelltek szembenézni a hiányosságokkal. Persze, elhatározásaik hasznosságát mi, vevők tudjuk a legjobban lemérni. Bízzunk abban, hogy egyre elégedettebben távozunk majd az üzletekből. (gmf) Hl PUHÍTS fi 3 «ÄfJ «Uli 1968. április 11,, csütörtök
