Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-10 / 84. szám

Régi magyar dallamok bemutatója Egerben- Régi magyar dallamok, ko- ! r a beli hangszereken csendül­tek fel hétfőn Egerben, az Aigria Tavernában. Zenemű­vészeti főúskolás és konzer- va tórium: hallgatók szólaltat- i ták meg a lantot és a block­flőtét — fiatalok fedezték fel ’ az öreg dallamokat. De ha ré­gi, is ez a zene, egyáltalán j, nem elavult. sőt, feltámasz- fásra váró magyar zenei ; kincs. A műsor, a ,,Virágnak virá­ga ..az ómagyar Mária- : siralomtól a XVIII. századi virágénekekig dallamkin- esünk évszázados értékeire " bukkant rá. Az együttes elő­ször az Iparművészeti Mú­zeumban a régi magyar hang­szerek kiállításán lépett fel, majd az Egyetemi Színpadon Ü is. • Egerben az ódon hangula- íi tű bórpince stílusos keretet íj nyújtott az archaikus nemes r csengésű daloknak. A fellé- | pésre az alkalmat a. felsőok- tatása intézmények II. orszá­gi gos néptánc-fesztiválja szol- íj gáltatta. f{ Kecskés András lanton, j Czidra László blockflőtén, ! (fúvós hangszer, hangja a ; fuvoláéhoz hasonlít). Darvas János dobon szólaltatta meg ■I «- illetve kísérte Csengery Adrienne énekét — a XVIII. j századi lőcsei tabulaturás könyvből való táncok zené- j jét, Tinódi Lantos Sebestyén Művészrendégek az Operában Áprilisban is több világ­hírű énekest hallhat Buda­pest operabarát közönsége. A moszkvai Nagy Színház lengyelországi születésű ba­ritonistája. Jurij Mazurok április 14-én mutatkozik be a magyar publikumnak az Anyegin címszerepében. Ernst Gruber gyakori vendé­ge Operaiházunknak, ezúttal a Trisztánt fogja énekein! április 24-én. Az április 28-i Szevillai borbély címszerepé­ben. majd az április 30-i Tru­badúr Luna grófjaként Vasile Martinoiu román baritonistát hallhatjuk. Kétszer lép a kö­zönség elé Padro Lavirgen spanyol művész is. április 30-án Manrlcót énekli a Tru­badúrban. május 3-án pedig Cavanadossit a Toscában. Csengery Adrienne énekel. „Eger históriájának summá- já”-t. Bornemissza Péter ..Si­ralmas énnekem”-jét, a .„Ma­gos kősziklának” című XVL Nemrégiben hagyta el a sajtót az egri múzeum mun­katársának. Sugár István­nak a monográfiája az egri főszékesegyházról. A mű hat­van oldalon tárgyalja a mai templomot, elődeit, a gótikus Szent Mihály templomot a barokk székesegyházat és azokat az előzményeket ame­lyek Eszterházytől Pykerig, Grossmanntól, Zillackon át Hild Józsefig, a romantiku­san klasszicista föszékesegy- ház megvalósítójáig vezettek. A könyv borítólapján az a monumentális hatású kép köszönti az olvasót, amely a Líceum bejáratáról válóban lenyűgöző. A lépcsősor a négy szoborral, a hat felszö­kő oszlop, a timpanon, és félül az oromzaton Casa- grande három szobra az! olasz építészet és különösen Róma reminiszcenciáit idézik: aho­gyan azt az akkori mecénás. Pyrker érsek kívánta. Az épület nemcsak koronája a Szabadság térnek, de az egész város látképének leg­nagyobb pontja is. mintegy trónolva azon a sok barok­kon, amelyet méltóságával, mégis nyugtalan külső vona­laival annyira kiegészít. A templom belsejében már korábban sem találunk ilyen századi virágéneket, a Kájo ni és Vietórisz kódexből való dalokat és más XVII—XVIII. századi virágénekeket. A hangszerelés részben Ká­rolyi Pál munkája, a rendezés Moldován Domokosé, aki a következőket mondta: — A fiatal zenészek rész­ben Kodály-tanítványok vol­tak, akik a lakására jártak, hogy jóié tanulhassanak. Ko­dály rájuk is örökül hagyta a magyar ősi zenei kincs sze­re te tét és ápolását, megőrzé­sét, feltárását. Magam tv- rendező-hallgató vagyok, nép­rajzi témájú filmeket szeret­nék készíteni és ezzel együtt a nagy mester zenei hagyo­mányait filmmel is kifejezni. Mindehhez kitűnő felkészü­lést is jelentett ennek a mű­sornak színpadra állítása. Különös csengésű, érdekes hangzású dallamokkal telt meg a Taverna, nemes vere­tű dalokkal. a külsejéhez hasonló nyug­tató és egységes benyomás!:. A szentély, a főhajó felett világító kupola és a templom további részei különböző ko­rok művészi nyomait őrzik. Olasz és osztrák mesterek — köztük Danhauser is — hoz­zájárultak a belső terek esz­tétikai értékéhez, de Takács István freskókompoziciói 1949—1950-ből már modern szemléletet, népi ízt és mai le­vegőt árasztanak. Sugár István komoly felké­szültséggel a lokálpatrióta buzgalmával és szeretetéve'. tárgyalja ezt az idegenforgal­mi látványosságot. Levéltári kutatásai sok új adatot is feltárnak, amelyek további kutatásokra, monográfiákra nyitnak lehetőséget A Heves megyei Idegenfor­galmi Hivatal tízezer pél­dányban jelentette meg ezt a munkát ezzel is jelezve, hogy ki akar tömi az eddigi szűkös propagandakeretből. A kötet kiállításáért a He­ves megyei Nyomda Vállala­tot kell dicsérnünk, mert kül­sejében. képmellékleteivel ízléses munkát bocsátott út­jára. Csak a lektori gondos­ság nem százszázalékos még! <F. A.) B. Gy. SUG.Cll ISTVÍX: Az egri föszékesegyház Statfs/Jika a kiadók 1907. évi tevékenységéről Elkészült a könyvkiadók 1967. évi munkájáról szóló statisztikai jelentés. Eszerint újév napjától szilveszterig tavaly 25 088 féle kiadvány je. lent meg, összesen 79 200 003 példányban, ami 1966-hoz ké­pest megközelítően 10 száza­lékos növekedést mutat. A kiadványok közül 4714 sorol­ható a könyvele kategóriájá­ba. ahová — szakmai fogal­mak szerint — a 48 oldalnál terjedelmesebb, az általános érdeklődési körbe illő írások tartoznak. A könyvek össz- példányszáma 47 804 4X1. ösz_ szehasönlitásul: 1966-ban 4660 féle mű 45 263 225 példány­számiban látott napvilágot. Az ismeretterjesztő kiadványok példán yszárn-sokasodása 2,5. a szépirodalmiaké 1,7, az if­júságiaké pedig 0,5 millió körül alakult. — viszont a tankönyvek példányszáma 2 millióval csökkent. Érdekes hogy a szépirodal­mi kategóriában az új mű­vek száma kevesebb, átlagos példányszáma -pedig maga­sabb volt az előző évekénél. Az ifjúsági és gyermekiro­dalmat képviselő kötetek át­lagos példányszáma felül­múlta a 25 ezret, a verses- könyveké megközelítette a hét és fél ezret. (Ezen belül a mai magyar költők köteteié álig maradt el a négyezertől.) A regényeit példányszáma 25 215, a mai magyar regé­nyeké 20 504 volt. Az 1967-es új kiadású könyvek közül 3656-nak (együttes példányszáma: 37 053 416) a szerzője ma­gyar. Ugyanakkor 378 magyar szerzőnek együttesen 1 924 017 példányban jelent meg köny­ve valamilyen idegen nyelven. Hatszázharmincnégv azoknak a külföldi szerzőknek a szá­ma, akiktől 1967-ben összesen 8 736 143 példányban adtak ki műveket magyar nyelven. (MTI) Drága volt Most tavasszal már köny- nyű beszélni róla. Az A—2- ről. Idei telünk influenzajár­ványáról. Mibe került? Összeállítottuk, s ha lehet egy vírusnak „benyújtani’- a számlát, hát ezennel átad­juk. Kereken nyolc hétig idő­zött nálunk. A bejelentett megbetegedések száma: 1 millió 467 ezer volt. Számít­suk át ezt kiesett munkana­pokra. Az A—2 általában 4— 5 napra vette le lábáról az embert, de mi csak három­mal szorozzuk meg ezt a ITALBOLTI VÍZIÓ (Zsoldos Sándor rajza) Szocialista uirflso’k népm övei őinek. tanácskozása Borsod megye legfiatalabb szocialista városában. Tisza- szederkényben kedden kél - napos tanácskozás kezdődött, kilenc szocialista város — Komló, Dunaújváros. Várpa­lota, Ajka. Oroszlány. Tata­bánya. Nagybátony. Kazinc­barcika és a házigazda Tisza- szederkény — népművelői* nek részvételével. A tanácskozáson résztve­vevők ellátogattak a tiszai vegyikombinátba, tájékozód­tak a vállalat munkájáról, megismerkedtek termékeivel és megtekintették a hatal­mas vegyiüzem épületét. az A—2 másfél milliós számot, mert ebben a kisgyerekek és az idősek is benne foglaltatnak. Valószínűség szerint — szak­értői vélemény ez -- négy és fél millió munkanapot rabolt el tőlünk. A betegek 26 százaléka ke­rült táppénzbe, a virus „ven­dég” nem volt szerencsére veszedelmes: az esetek 1,4 százaléka járt csak szövőd­ménnyel. (A leggyakoribb szövődménye a tüdőgyulla­dás volt, a bronchitis és a középfülgyulladás. Átlago­san minden harmadik szö­vődményes beteget kellett kórházba szállítani. Igen sok orvosság fogyott. Az A—2 tartózkodása ideje alatt több gyógyszergyárban külön „influenza-műszakot” kellett tartani. Pontos adato­kat még csak a budapesti gyógyszertárak forgalmáról tudunk, de ez tükrözi az or­szágos helyzetet, is. Az influ­enzajárvány alatt egymillió 108 500 darab Chinocizán porral többet adtak el a pa­tikák mint más hasonló esz­tendőkben. C vitamin porból 279 kilóval fogyott több mint máskor. Vegacilinből 112 700 fiolával többet vettek a téli influenzások, 278 ezerrel több C vitamin drazsé fo­gyott és 432 800 darabbal több kalmopirin, mint más­kor. A pesti patikusok 11 655 kilóval több kakukkfű-elixirt készítettek a köhögés influ­enzásoknak. Nem kicsi ez a számla... Hogy fizetheti ki, hogyan törlesztheti le ezt a hívatla­nul nálunk vendégeskedő influenza vírus? Úgy, hogy lehetőleg jövőre nem teszi be hozzánk a lábát, s ha jönne is, gyorsan távozzon. — kőbányai — Domini úr és Plan tat bácsi csöndben maradt. Lecoq úr ismét odament hozzájuk. — Bíró úr — mondta —, most már biztos, hogy fél tizenegy előtt történt a dolog. — Hacsak a hangszerkezet nem romlott el, ami néha előfordul — jegyezte meg Plantat bácsi. — Ami előfordul néha — erősítette meg Courtois úr — olyannyira, hogy az én szalonomban már nem is tu­dom, mióta, ilyen állapotban van az óra. Lecoq eltűnődött. — Lehetséges, hogy igaza van a békebíró úrnak — mondta. — Az én állításom valószínű, de az ügy elején nem elég a valószínűség, bizonyosság kell. Szerencsére van még módunk, hogy ellenőrizhessük a dolgot, itt az ágy, fogadok, hogy megbontották. A polgármesterhez fordult: — Uram, szükségem lenne egy cselédre, hogy segít­sen egy kicsit. — Fölösleges — mondta Plantat bácsi. — Majd én segítek, így gyorsabban megy. Erre ketten felemelték az ágy mennyezetét, a függö­nyökkel együtt, és letették a földre. — Na? — szólt Lecoy úr. — Nem volt igazam? — Tényleg! — mondta Domini úr kissé meglepetten; — Megbontották az ágyat. — Igen, megbontották — felelte a detektív —% ér nem feküdtek benne. — De hát... kezdte Courtois úr. — Biztos vagyok abban, amit megjósoltam — vágott közbe a nyomozó. — Megbontották az ágyat, henteregtek is' rajta, összegyűrték a párnákat, takarókat, lepedőket, de a gyakorlott szem azonnal látja minden igyekezet el­lenére, hogy ebben nem aludt két ember. Megbontani egv ‘ágyat épp oly nehéz, talán még nehezebb, mint bevetni. A bevetéshez nem feltétlenül szükséges, hogy leszedjék a lepedőket és a takarókat, s megforgassák a matracokat. De ahhoz, hogy igazán használtnak látsszon, mindenkép- .............— pe n bele kell feküdni, és meg kell melegedni benne. Ször­nyű tanújel az ágy, sohasem csal, és nem lehet hamisnak nyilvánítani. Ebben nem feküdtek. — Azt hiszem, bizonyítást nyert — dünnyögte a vizs­gálóbíró —, hogy Trémorel úr nem feküdt le. — Sőt, ha ágyban gyilkolták volna meg — tette hozzá Gendron doktor — itt, lennének a ruhái valamelyik bú­toron. — Arról nem is beszélve — vetette oda Lecoq úr —, hogy legalább egy csöpp vért találnánk a lepedőn. Csak­ugyan ügyetlenek ezek a gonosztevők. Plantat bácsi szeme már egy ideje a vizsgálóbíróét kereste. Mikor végre találkozott a pillantásuk, az öreg békebíró megszólalt: — Engem az lep meg — mondta, s úgy hangsúlyozott, hogy minden szó külön jelentőséget kapjon —, hogy egy ilyen fiatal és erős embert, mint Hector gróf volt, más­képp is megölhették, mint álmában. — És egy fegyverrel teli házban! — erősítette meg Gendron doktor. — Mert a gróf dolgozószobájának a falát csupa puska meg vadászkés borítja! Valóságos fegyvertár. Lecoq úr folytatta a nyomozást, felemelte a bútoro­kat, megvizsgálta a töréseket, úgy vallatta a legkisebb törmeléket is, mintha az árulhatná el neki az igazságot. Táskájából egy nagyító és néhány furcsa alakú szer­szám közül néha egy behajlított végű acélrudacskát vett elő, a zárakba dugta és megforgatta. A szőnyegről fölszedett néhány kulcsot, a szárítón pedig egy törülközőt talált, melyen valami figyelemre méltót vehetett észre, mert félretette. — Nos, Lecoq úr — kérdezte Plantat bácsi —, talált újabb bűnjeleket? Lecoq úr éppen kitartó figyelemmel bámulta Hector de Trémorel gróf arcképét, amely az ággyal szemben lógott. Plantat bácsi kérdésére hátrafordult. — Semmi lényegeset nem találtam — felelte —. de olyasmit sem, ami ellentmondana feltételezéseimnek. Azonban... Nem fejezte be, talán ő is meghátrált a rá háruló fe­lelősség elől. — Mit mond? — nógatta Domini úr. — Azt akartam mondani — folytatta Lecoq úr —, hogy nem vagyok még egészen biztos a dolgomban. Van lámpásom, gyertya is van benne, már csak egy szál gyufa hiányzik... — Beszéljen világosan, kérem — mondta szigorúan a vizsgálóbíró. — Nos — folytatta Lecoq úr, s arcának és hangjának alázatossága túlontúl nagy volt ahhoz, hogy ne látsszék megjátszottnak —, még habozok. Segítségre volna szük­ségem. Ha például a doktor úr lenne szíves megvizsgálni Trémorel grófné holttestét, nagy szolgálatot tenne nekem. — Szeretném felhívni a doktor úr figyelmét Trémo­rel grófné fejsebére, melyeket valami ütőszerszámmal, alighanem kalapáccsal ejtettek. Én ugyan nem vagyok orvos, de tanulmányoztam ezeket a sebeket és gyanús­nak tartom. — Én is! — vágta rá Plantat bácsi. — Ügy látom, a megsebzett helyeken nincs véraláfutás. — A sebek természete — folytatta Lecoq úr — fontos útmutatás, mely meghatározza álláspontomat. S mivel a vizsgálóbíró nyersesége rosszul esett neki, ártatlan bosszúból hozzátette: — Doktor úr, az ön kezében van a gyufa Gendron úr már indult volna kifelé, mikor Baptiste jelent meg a küszöbön, Orcival polgármesterének szol­gája. — Az urat keresem. — Engem? — kérdezte Courtois úr. — Miért? Mi történt? A kiváló polgármester kissé elsápadt. — A feleségem! — kiáltott fel igen nyugtalanul. — Mit jelentsen ez? Magyarázd hát meg? — Kérem szépen — folytatta Baptiste —, jön a pos­tás. Beviszem a leveleket asszonyomnak a kisszalonba. Alighogy kihúzom a lábam, egy sikoltást hallok, s mintha valaki teljes hosszában elvágódna. — Beszélj! — mondta kétségbeesve a polgármester. — Beszélj már! — Én persze megint kinyitom a kisszalon ajtaját. Mit látok? Asszonyom a földön fekszik. Persze segítségért kiáltok, jön a szobalány, a szakácsné, meg a többiek, és az ágyra fektetjük. Justine azt mondta, úgy látszik, Lau­rence kisasszony levelétől került ilyen állapotba... — Mi az, hogy Laurence kisasszony levele? — kér­dezte Plantat bácsi. — Hát nincs itthon? — Nincsen, uram, tegnap egy hete ment el, az asz- szonyom nővérénél tölt egy hónapot. *— És hogy van Courtois-né? — Már jobban, uram, csak úgy sikoltozik, hogy hal­lani is rossz. Ettől magához tért a boldogtalan polgármester. Meg­ragadta a szolga karját. — De hát gyere, te szerencsétlen! — kiáltott rá. — Gyere már... Futva távoztak. — Szegény ember — szólt a vizsgálóbíró. — Talán maghalt a lánya! Plantat bácsi szomorúén megcsóválta a fejét. ~ Ha csak ez történt volna — mondta. És hozzátette: — Emlékezzenek, uraim, a Korhely célzásaira. (Folytatjuk)-----------------------------------------------------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents