Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-07 / 82. szám
MARTA TRABA. Tartályok a sivatagban sőt. egyikük a kopottas öltözéke fölött még háziszőttes gvapjú-köpenyt is viselt, ami ebben az irdatlan hőségben már-már irreálisnak tűnt A kis ember azonban sem ezt, sem a hőséget sem pedig a kísérők sportos és könnyű ruháiét nem látszott észrevenni. Mi több. szinte didsrgett, majdhogynem fázott ebben a kemencehőségben. A másik is érzéketlenül állt és mereven nézett maga elé, csökönyösen, mint a vakok. így álltak néhány percig, majd egy másik autóba ültették őket és nagy sebességgel indultak a laboratóriumok felé. A két gyengén fejlett férfi figyelmes érdakRövid útszakasz után megérkeztek az egyik laboratórium előre gyártott elemekből összeállított szilárd építményéhez. Fél órába telt az osztályozás, a besorolás, és már készen is álltak a gyengénfejlettségi fokot meghatározó kísérletre. Megengedhetetlen lett volna (a kísérletezők számára) a legkisebb tévedés is e téren. A vetítőterem közepén ülték, ők ketten, egyedül, a rájuk irányított vékony sugarú fénynyalábok arra szolgáltak csupán, hogy a benyomásaikat regisztráló gépek hatékonyan működhessenek a vetítővászon mögött. Fény- és hanghatásokat vetítettek eléjük. RugalMarta Trab a argentin írónő. Legutóbb a havannai Casa de las Américas latin-amerikai irodalmi pályázatán első díjat nyert A nyár ceremóniái című regényével. Járt ön már valaha olyan he- lyen, ahol bármiféle kísérletet végeznek? Például Los Alamosban, Cape Kennedyn vagy a sivatag kellős közepén? Bekerített, titkos helyek ezek, ahová csakis a beavatottak léphetnek be. Kifelé teherjárművek, dzsipek. titokzatos autók jönnek Az ég néha fel- fénylik valami szokatlan robbanás tüzétől. magasba emelkedik egy rakéta vagy a nap borul homályba. Mivel a beavatottak mindegyike az egész jelrendszernek csak egyetlen számjegyét vagy betűjelét tudja. senki sincs tisztában azzal, miféle kísérletek ezek. és hogy milyen célt szolgálnak. Mindenki a titok egyetlen parcellájának gazdája csupán és egész életében izgatja, mi lehet a többi résztöredék; amelyből a fejtörő összeáll. Aztán öregkorára, amikor már megértette, milyen hasztalan ez a kíváncsiság, beletörődik abba. hogy csak ügy fcPer se" tartozott a kísérlethez és ugyanígy vett is részt benne. Mindezt csak azért mesélem el. hogy valami általános képet adjak a nyomasztó légkörről, amelyben a kísérletezők mozognak, és bevezessem önt az utóbbi időkben végrehajtott egyik különös eset elbeszélésébe. A kísérletet, amelyet a* elektronikus számítógépek B4 H2GYF jellel regisztráltak (és amelyben a GYF gyengén fejlettség általános témakörét jelölte) szokás szerint egy sivatagban hajtották végre. Pontosabb megjelölést — államtitokról lévén szó — magam sem adhatok. A sivatagban olyan forróság uralkodott, hogv amikor a két gyengén fejlett férfi a különleges teherautón megérkezett és leszállították őket. persze azután, hogy a belépés teljes titkos rituáléját végigcsinálták és egy e célra rendszeresített gép a belépéshez megadta a jóváhagyást, ezek a szegény emberek (akik kísérőiknél feltűnően alacsonyabbak voltak), másodpercekig. amíg szemük hozzá nem szokott a vakító fényhez, csak Pislogni tudtak. Ezenkívül még feketébe is voltak öltözve (vagy legalábbis sötét ruhába) Wire végigeszegette-lszogatta a lacikonyhák, italmérések finomabb étkeit, itékáit, a bőséges eszem-iszom úgy elnehezítet, te, hogy két alkusznak kellett kitámogatnia a vásártér széléret Sűrű böfögések közepette indult el az egyre megbízhatatlanabbá váló lábain. Minden egyes lépésnél, amikor meglódult a felsőteste, oly veszedelmes kilengéseket mívelt, hogy a nyakába akasztott kolbászfüzérek, a kalmárok áldozatkészségének megingathatatlan bizonyítékai is veszélybe kerültek, mivelhogy kóbor kutyák tekintélyes hada követte a hazafelé vezető útján. Már a vár felvonóhídjánál csúszkált a bizonytalanul tap- pogó lábajval, amikor a várba igyekvő szandzsakbégbe ütközött bele. Indulatosan röffent a bégre. — Noho, mi... mihi lesz?! — böfögte. — Táhágulj, mi- nig tühe... tüherelme .. .hes vaka.. .gyök, meherrt.. • Elképedve helyezte fel Moharem aga a szemüvegét. — Of aman, óh jaj! — szömyülködött, ahogy szemüvege knögül felismerte az elfajzott tanítványt. — Ez a szimszari, ez fe bitang teljesen hóttrészeg! Idegességében még egyszer megigazította horgas orrán a íszultán ajándékozta aranykeretes okulárét, majd intett a várkapuban strázsáló őrségnek. Pillanatok alatt bilincsbe verték a magáról elfeledkezett piaci felügyelőt. Másnap reggel pedig, amikor kialudta mámorát. összeült a viselt dolgait elbíráló fegyelmi bizottság. Moharem aga vezette a tárgyalást. — Fiam, Bundás Juszuf — sommázta a három órán át tartó gyóntatást, — ahogyan az utóbbi időben viselkedtél, az nemcsak megbotránkozást okozott, hanem a hivatali méltóság lejáratását is jelentette. Mert gondold csak el: hitetlen gyaurok népes gyülekezete nézte végig, számos esetben, amikor te, az igazhitű csokadár végignyivákoltad a vásárt részegen. De ez még hagyján. Mindezeknél még nagyobb vétked az, hogy a visszaélések megakadályozása helyett, vásári alkuszok által hagytad magad lekenni, megvesztegetni ... — Iendben van, nagy jó uram — ugrott fel a hivatali teendőből felfüggesztett csokadár — ha már itt tartunk, hogy ki a dicsőbb, ki a nagyobb kapcabetyárságban, ha jól körülnézünk a helyiségben, az én apró piszkos ügyeim valósággal összezsugorodnak az olyan dolgok mellett, mint amilyeneket például Suman effendi és Buzgó aga, a kenetteljes hangú der- visf'"'nők mivel.. Méf» folytatta volna, de Moharem aga leintette imigyen: — Való igaz. bogy az általad megnevezett két efendi körül kicsit zavarosak a dolgok — úgy a sápszedésben mint az évfordulók, névnapok és hascsikarások nyakló nélküli megün- nepeltetésében. azt viszont el kell ismerni: a Karán szűréit szivem szerint prédikálják ... — Ah! — kerülgette meg Bundás Juszufot az ájulás —, hogy hihetsz annak a két satrapának? Hiszen a hitük csak tessék-! ás*óV-Mt! Amolyan formális hit! — Igen — sóhajtott keserveset a szandzsákbég. — A hitük •léggé formális, de a te hitedben még annyit sem bízhatom, = Wt fél kancső homokitól is megbillen. Nem beszélve arról, lődésisel bámult kifélé, mtotha tájék suhanna el a szemük előtt, pedig nem volt ott egyéb csak az izzó és hamuszínű homok; a nap az utolsó csöppig fölsziippamtotta itt a zöld világot Egymástól bizonyos távolságokra furcsa műszerek álltak, némelyikük balra, másikuk jobbra forgott lassan, a két ember azonban, mintha csak a világ legtermészetesebb dolgait látnák, meg se fordult utánuk. más fehér és sárga vonalak feszültek a vásznon, pirosas udvaní nagy napok és holdak pukkantak szét, majd lassan libegve simogató hatású ritmusban távolódtak és tűnitek el, hogy aztán mintegy varázsszóra újra előbukkanjanak. A vászon hirtelen megtelt gömböl yded alakzatokkal, gyor* eltávozásuk tüstént kék űrnek adott helyet, amelyből vakító fénypontooskák villantak föl. Roppant, fénylő figurák gomÜoJyoítak előbb R5Í, aztán lei kocsonyás állagú !ül! kő -/.ere- ződött majd sokszorozcdott a vetített levegőben. Ekkor szűnt meg az elektronikus zene, hogy helyébe felcsendüljön Vivaldi egyik évszaka. A vásznon most végtelen fényszálak futottak sokasodva és egymásra borulva. Valami aranyhalféle, lehet, hogy csak egy aranyhal formájú levél, fonta össze és bontotta szét a szálak szüntelen mozgását. A tér hirtelen teljesen kék lett, és édesen visszatérve, megint a varázslatos hálók töltötték be teljesen. Ez a csillogó és négyszögekre osztott térség, pillanatnyi megállás nélkül, szüntelenül újrateremtette önmagát, amíg csak teljesen véget nem ért a zene boszorkányos varázsa. Egy egész hetvenöt század másodperc. Ennyi kellett csak a számítógépeknek, hogy kiadják a pontos eredményt: mind a két kis ember gyengén fejlett. A vetített képek láttán érzett boldogságuk (az ingerküszöb megengedhetetlenül alacsony foka) ezt cáfolhatat- lanul bizonyította. A magas és sportoló kinézésű emberek átvitték ezt a két másikat, a fekete ruhásat, meg a háziszőttes köpenyűt az előkészítő részlegbe. Itt folyt le az orvosi vizsgálat. Aztán levetkőztették őket, éo amikor anyaszült meztelenek voltak, elindultak velük a sivatag közepén álló tartályokhoz. A tartályokról azt hiszem még nem tettem említést. Óriásiak voltak, talán leginkább az olajfinomító-tartályokhoz tudnám őket hasonlítani, noha átmérőjük valamivel kisebb, de ezek is vasbetonból készültek, kívülről egyformán simák és jellegtelenek. Amikor a tartályokhoz értek, a sportoló-kinézésűek felkérték a két kicsit, ki-ki mász- szon föl egy-egy tartály létráján. A kísérők szívélyesek voltak és igazán éles szemű megfigyelőnek kellett lenni ahhoz. hogy valaki észrevegye: a két kis ember didereg a tűző napfényben. csuda, hogy azért-e, mert meztelen, vagy mert fél, vagy mert fázik. Ezt voltaképpen ki sem lehet deríteni, arckífejezésük teljesen áthatolhatatlannak tűnt, talán egy csöppet magvetőnek. A régi héroszok méltóságával másztak föl a létrán. Ez csak amolyan hasonlat; a létra ugyanis eléggé meredek volt, ez adta a furcsa ötletet, hogy olyanok, mint akik a maya vagy azték piramisok csúcsaira másztak föl valaha, önkéntes emberáldozatként A gondolattársítás persze önkényes, Kishonti Jeni: A kéksapkás lány (pasztell) ' WAWAAVSAAAAAA/WSAAAAAAAA\W/VAAAAAAA/VVWWWVVVWWWAWV hogy az előbbiek gátlástalanul hajlandók elismerni, körül- hozsannázni erényeim mellett a gyengeségeimet is és ez nagyon megnyugtató a sűrűji háborgó lelkiismeretemnek. S ez igen fontos szempont. S itt mivelhogy a bég fenenagy jószivéről volt ismert, eltűnődött sóhajtásnvi ideig a meghozandó ítélet mértéke felett, mégis a következőképpen ítélkezett: — Tekintettel arra. hogy a gyaurok karácsonya közeleg és igazságtételre szomjaznak az emberek, így arra döntöttünk, hogy a fejed viselésére méltatlan vagy. Márcsak azért is, mert egyrészt nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy tovább nya- kalod a hitetlenek bűnös italát és a baksisról nem tudsz lemondani, másrészt még a lenyakaztatásod elrettentésként szolgál majd az utódaidnak. És úgy is lón. A hitetlenek ünnepére, amikor már az év végi harácsok után vidám disznótoroktól zengtek a porták a lenyakazott és négyfele hasított csókádért is rivallgó kürtszó hangjai mellett szegezték ki a várkapura, tanulságul annak: így bűnhődik az, ki a vétséget ordenáré módra csinálja. a két Ids ember teljes jelentéktelensége semmiben sem tette őket hasonlóvá a naponta látott rajzos képregényének hőseihez. A létra csúcsára értek. Ekkor a két kis ember a tartály széléhez támaszkodott és minden különösebb kíváncsiság nélkül lenézett. A két tartály fenekén kristályosán csillogó víz tükröződött. A víz nem volt túl mély. pontosan úgy számították ki, hogy a két gyengén fejlett férfi nyakáig érjen. De a két tartály nem volt egyforma belülről. Az egyiknek a falait csupasz fehérre mázolták, a másikéra trópusi tájak képét festették, banánfák óriás- levelei váltakoztak rajta vörös akáclombokkal és bámulatos hűséggel ábrázolt sűrű és tömör bugenviliák füzéreivel. A fehér falú tartály vizében nem volt semmi, a buja természetességgel festett falú tartály vizén egy méteresnél nagyobb deszkaszál lebegett. A két gyengén fejlett emberke lassan leereszkedett a belső létrán, és bemászott a vízbe. A sportoló kinézésűek egy darabig figyelték őket felülről, pontosan följegyezték az időt, hőmérsékletet, lemásztak a külső létrán, beültek a teherautóba. és visszahajtották a laboratóriumhoz. Ettől az időponttól számítva pontosan öt és egynegyed óra múlva a fejlett emberek visszatértek a tartályokhoz. A csupasz falú tartályban lévő emberke ebben a pillanatban (amikor ők lenéztek) fölfelé tekintett az égre, de amint meglátta, lehajtotta a fejét és makacsul nézett egy pontot a víz színén, mintha lett volna ott valami. Teljesen mozdulatlanul állt a tartály közepén, a nyakáig érő vízben, két karja a törzse mentén csüngött. A kísérletezők elégedett dünnyögéssel jegyezték föl a látottakat, majd átvonultak a másik tartályhoz, amelynek faiát a tropikus táj képei borították. A másik kis ember lassan mozgott ide-oda a vízben és tekintetével a festett tájnak hol az egyik, hol a másik részletét vizsgálta figyelmesen. Hirtelen elkapta a deszkaszál végét, és szinte lebegni látszott. Egy pillanatra sem tekintett fölfelé, a fejlett emberek jelenlétét sem látszott észrevenni. Ezek leereszkedtek, beültek a teherautóba, és eltűntek a sivatagban. összeigazított óráik szerint pontosain öt és egynegyed óra múlva tértek vissza. Katonás ruganyossággal másztak föl a lépcsőn, biztosak voltak a kísérlet sikerében, a tudomány nem tévedhet. Valószínűleg ezért nem vették észre, hogy a sivatag fölött lassan és szakaszosan haldoklóit az alkony, mint Azairbanapál palotája előtt a sebzett nőstényoroszlán. A tartály fölső széléhez érve lenéztek, és mind egyszerre ugyanazt a megelégedett mozdulatot tették. A halott emberke megfulladva feküdt a fehér falú tartály túlsó végén, az átlátszó víz fenekén, hanyatt, és teste valóban teljesen jelentéktelennek tűnt a csillogóan tiszta és áttetsző vízben. Fürgén kúsztak föl a másik tartály oldalán. Ez a kis ember pontosan ugyanazokkal a mozdulatokkal ugyanazt a pályát járta éppen be, mint az első alkalommal. Visszamásztak, beültek a kocsiba, eltávoztak. Most már három óránkint jöttek, mérték az időt, készítették a jegyzeteket. Tizenöt napon át. A tizenötödik napon már az első látogatásnál kezdett látszani arcukon a megkönnyebbülés. Ügy látszik, nem csalódnak. Másodszorra, — délelőtt negyed tíz volt, — a gyengén fejlett kis embert holtan lelték. Ült a tiszta, átlátszó víz fenekén, mintha egy pillanatra sem akarta volna szem elől veszteni a festett tájat. Teste láthatóan összezsugorodott, tizenöt napig csakis a tartály naponta felújított vizén élni, ez körülbelül a felére csökkenti egy ember térfogatát. A deszkaszál szabadon lebegett a víz színén. Valaki megjegyezte, hogy az ember egyik karja, mintha kinyúlna a víz fenekén és szinte követni látszik a deszkaszál alig észrevehető lebegését. — Pontosan úgy, mint a patkányok, — szögezte le a másik, mint aki összefoglalja a kísérlet eredményét. — A patkány is tíz és fél óra alatt pusztul el, ha nincs számára remény, és tizenöt napig él, ha van. A tájkép a tartály falán, amelyben a tizenöt nap reménykedés után elpusztult kis ember ült, olyan eleven volt, hogy a banánfa-levelek szinte csillogni látszottak a napsütésben. ön is tudja, hogy ezekkel az acril-összetételű festékekkel bármilyen hatást el lehet érni. (András László fordítása)
