Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-28 / 99. szám
Sebzetten, megmérgezetten... »» Amikor a gyermekekre tekintesz, nem teheted, hogy ne arra gondolj, — minden értük történik. Nemrég felmérést végeztek Egerben a hátrányos körülmények között élő, a veszélyeztetett és a züllésnek kitett gyermekek helyzetéről. A felmérés tapasztalatait testületi ülésen tárgyalta a városi tanács végrehajtó bizottsága, s legutóbb a témát a tanácsülés is napirendre tűzte. Statisztikai adatok szerint az általános iskolás gyermekek közül hátrányos helyzetű 628 (tizenkét százalék!), a középiskolás korúak száma pedig 208 (7,1 százalék). Veszélyhelyzetben él 91 iskolás korú gyermek, ezek nagy része — hetvennégy gyermek — cigány. A gyermek- és ifjúságvédelem korunk egyjk legégetőbb problémája. A munka sokrétű, szerteágazó és nehéz. Sokáig és sokat kell még foglalkozni vele, mert az élet újra és megint napirendre tűzi. Noteszom lapjain jó pár történetet őrzök. '.Anyukám... ka elmegy a bácsi, ■gye bemehetek ? f Rozikát hetedik osztályos korában ismertem meg. Karcsú, szép szőke leány volt akkor, szelíd, pirulós. Tisztán, rendesen öltözött Mindig meghatározott napokon jött hozzánk, illedelmesen kérte, hadd nézze meg a tévét, s mindig későig maradt. ».Anyukám nem szól érte...!” Csak később tudtam meg, miért ez a túlzó anyai engedékenység. Rozika édesapja meghalt, anyja fiatalon kerjilt özvegységre, s mindent elkövetett, hogy újra férjhez menjen. Beteges megszállottsággal vadászta a férfiakat, az újabb férjnek valót S ha egy-egy „udvarló” bekopogtatott, Rozikát küldte a szomszédokhoz tévét nézni, moziba, sétálni. Ha a kislány hazaérkezett és az ajtót zárva találta, megkocogtatta az ablakot: „Anyuka... elment a bácsi, egyedül vagy? Bemehetek?” Mondom, mindezt *— hogy az anya rendszeresen fogad a lakásán férfivendégeket — csak később tudtam meg. Akkor, amikor Rozikát mentő szállította a kórházba, mert hypót ivott. Rebesgették, hogy az egyik férfivendég csak a leánykát találta odahaza, s azért történhetett így a dolog. A leányt sikerült megmenteni, egy hét után kijött a kórházból. Nem lehetett ráismerni, annyira megváltozott a természete. Fiúkkal, Műemlék Tölt, ma kőhalom Sokan keresik fel a Mátrában a hangulatos Csörgőrpatak völgyét, ahol a Mátra egykori iparát '.bemutató” műemlék hívja fel magára *. figyelmet. Pontosabban csak a romjai, amelyek egykoron üveghuták voltak. Am a három kemencéből csak szánalmas romok ipaa- radtak, s ha nem jelezné tábla, hogy ipari műemlék volt ez valamikor, vaddisznó-túrásnak nézné az ember. Pedig csak az idő. a szél. és az eső foga, no meg a környékbeli lakók és turisták pusztító keze juttatta erre a szánalmas sorsra az értékes műemlék-kemencéket. Tgaz, távol van a lakott helyektől ez a szabadtéri múzeum, s_bár annak idején tetőt húztak föl éje, ebből már csak szánalma« kátránypapír-foszlányok, ingatag oszlopok és tetőtartók maradtak. Nem védi ez már sem az esőtől, sem a széltjől. sem a pusztító indulattól a három jobb sorsra érdemes üveghutát. Kár lenne pedig tétlenül nézni teljes elpusztulásukat, ezért szólunk a műemléket védő múzeumi igazgatóságnak, s nem utolsósorban az arra járó turistáknak. környékbelieknek: akadályozzák meg ezeknek a régi, ipari műemlékelmek a pusztulását ... hisz úgyis oly kevés van belőlük a Mátrában. K. E. katonákkal kezdett járogatnl. Erre az anyja, aki a példát adta, úgy válaszolt, hogy agyonra-agyonra verte a lányt Beiratta a gimnáziumba is, tanuljon tovább. Rozi nem tanult, mindjárt az elsőben bukott. A másodikat se járhatta végig, az osztálytársaktól kirándulásra összeszedett pénzt ellopta, s a gimnáziumból kizárták. Mi lett vele? Üzemben dolgozik. Hatórás. Munkaidő után férfiakkal csavarog. Régóta nem láttam, rossz híreket hallok róla, s tartok attól, hogy a tárgyalóteremben látóm viszont „Kiirtom ezt az egész bandát r Éjfél elmúlt A ház alszik» Aztán egyszerre sikoly: — Segítség! Segítséééég! Ajtó csapódik. Üvegcsörömpölés. Törkölyös rekedt hang bömböl: — Mars ki innen mind! Kifelé! Az udvart fény önti eL Valaki meggyújtotta a villanyt Ajtók, ablakok nyílnak. A szomszédok előtt a szokványos rövidfilm pereg: egy asszony, hálóingben, négy pizsamás gyerekkel, riadtan menekülést keres. Egy ajtó kivágódik az udvar másik oldalán, az asszony és a gyerekek odafutnak. A férfi a becsukott ajtó előtt jókora konyhakéssel hadonászik: — Kiirtom ezt az egész bandát! Előbb a kölyköket azután meg azt a szőkített hajú kancát! Az udvaron kihuny a fény. A részeg még morog-motyog magában. Aztán bevonszolja magát a lakásba, kulcsra zárja az ajtót. Csend van újra és sötétség mindenütt Ki ez a férfi? Egyszerű hóstyai ember. Régóta iszik, mert azt mondja, más férfival csalja a felesége. Üldözi a gyerekeit, elveszi kezükből a kenyeret merthogy más fattyúit ő nem tartja el. Felesége már kétszer is beadta a válóperi kérelmet, de a férfi könyörgésére mind a kétszer visszavonta. Ha józan, mindent megígér, bocsánatot kér. Ha iszik, ismétlődik a késes jelenet, az éjszakai üldözéssel. Egy alkatomnál nem sikerült elmenekülni előle. Földre tiporta, véresre verte» rugdosta az asszonyt. A négy gyereket is egymás mellé fektette a földre, hogy sorban elvagdossa a nyakukat A legnagyobbat a tizenhat éves leányt akár az anyját úgy bántalmazta. A leányt kórházba kellett szállítani. A leány felgyógyulása után egyenesen a rendőrségre ment és feljelentette az apját. Az Egri Járásbíróság ifjúság elleni bűntett miatt sorozatosan elkövetett kegyetlenkedéseiért, az apát 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az anya takarítónői állást vállalt 950 forintos keresetéből él a négy gyerekkel. A tizenhat éves leány szakmát tanul, egy év múlva szabadul. Mire nő fel a három kisebb gyerek? — fészkelődik az aggodalom az ember szívében. Annyi gorombaságot, tapintatlanságot, éles vitát és véres verést kellett végigszenvedniük a családban. Sikerül-e gyógyítani seb- zettségüket? Bűnözők = áldozatok Ifjúság elleni bűntett tartási kötelezettség elmulasztása miatt számtalan ítéletet hoznak a bíróságok. Ám korántsem ismertek, „feltérképezettek” azok a szülők, akik elhanyagolják a gyermekekről való gondoskodással és nevelésükkel kapcsolatos kötelességüket. A szülői gondoskodás elhanyagolása előidézője legtöbbször aztán annak, hogy a fiúk vagy a leányok már 10—12 éves korukban a bűnözés útjára kerülnek. S a bűnözők egyben áldozatok is! A fiatalkorú bűnözők túlnyomó része nem az erkölcsileg ingatag környezetből származik (alkoholista szülők, diszharmonikus, feldúlt családi élet). A bűnözők nagy százaléka erkölcsileg egészséges család gyermekei. Az általános és középiskolásokkal nincs különösebb probléma. De komoly problémát jelent a 14—18 éveseknek az a csoportja, amely kikerült az iskolai „sugáröve■i Bem tonáinaJE tovább, s vagy a szülői háznál élnek, vagy dolgoznak. Utóbbiaknál a munkahelyi szervezeteknek kell, hogy átvegyék az ifjúságvédelem feladatát Miért engedjük terjedni a bajt?! A szokásosan alkalmazott nevelési eszközöktől, módszerektől nem várható sok eredmény. Az sem segít ha szülői rossz gondozást állami gondozással váltjuk fel. Az állami gondozás legtöbbször — sőt, általában — nem gyermekvédelem, sokkal inkább gyermekmentés. Kimentjük a gyermeket a veszélyhelyzetből, mert elkerülhetetlen, hogy ki ne mentsük. „Itt azonban késedelem nélkül kell segíteni, mintha fuldokló gyermeket látnánk!” De hát miért engedjük, hogy egy-egy gyermek életveszélyes körülmények közé kerüljön? Miért engedjük terjedni a bajt, mikor azt inkább segíteni és megelőzni kell? A gyermek- és ifjúság- védelem, jóllehet állami, de egyben társadalmi, sőt társadalompolitikai feladat, kollektív kötelesség is. A társadalmi bíróságok célját és feladatát megszabó rendeletben az áll: „a szak- szervezeti bizottság előterjesztése alapján, a társadalmi bíróság azzal szemben jár el, aki: iszákos, züllött életmódot folytat, a családjával nem törődik, gyermeke neveléséről vagy eltartásáról kellően nem gondoskodik.” Törvényadta lehetőség hát, hogy felelősségre vonják a gondatlan és bűnös szülőket. Oly eréllyel és határozottsággal fellépnek társadalmi bíróságaink az üzemi szarkák ellen, a munkafegyelem megsértőivel szemben. Legyen elég erély és határozottság ahhoz is, hogy az iszákos, züllött életmódot folytató, családja eltartását, gyermeke nevelését elhanyagoló szülőt is szigorral büntessék. A szülői kötelesség elhanyagolását társadalmilag kell elítélnünk. Akkor bizonyosra vehető, hogy nem mutat növekedést az állami gondozás statisztikai ritmusa, csökken a bűnözés aránya, s mind kevesebb gyerek lesz arra kényszerítve, hogy sebzetten, megmérgezetten éljen. Pataky Dezső Az öreg 1S68. április 28., vasárnap Hetvenhat esztendő nyomja & vállát. Tisztességben, dologban eltöltött hetvenhat esztendő. Amikor találkoztunk, a kertben a földieper-palántákat öntözgette. Később a diója alatt beszélgettünk, koccint- gattup.k. „ — Nagy teher-e az öregségi Rám nézett, mosolygott azután a barackjára mutatott. — Látja azt a fát, én ültettem. Valódi ananász-barack. Csupa íz, zamat. Tíz évig nagy termést hozott, de az ősszel kivágják. Kivénült, megöregedett. Lepke repült a nyugágy karjájára, az öreg végigsimította ősz haját. — Az ember azonban más. Egészen más. Az ember öreg korában is fiatal maradhat. Ezek a palánták, mint mondtam, az enyéim, a rózsájukat én oltogatom a kertben és közben könyvet írok. Annyi a dolgom, hogy nincs időm az öregségre gondolni. Terveim vannak. Ne nevessen ki, olyan tervek is, amelyek 5—6 évre szólnak. Egyszer egy tapintatlan ember azt kérdezte tőlem: félek-e a haláltól. Azt válaszoltam neki: — Annyi a dolgom, hogy nem érek rá meghalni. Egy csinos kis bakfislány szálad a fa alá. Nagy, piros masnijával olyan, mint egy tavaszi pillangó. Cuppanós puszit nyom az öreg arcára, aztán mint egy doromboló kis cica hízelkedik. — Nagyapa, elmegyek Marikáékhoz, de... Nagyapa huncutul kacsint és újabb puszival nyugtázza, hogy fedezi a randevút. — Látja, én megértem a fiatalokat. Tele vagyok szép emlékekkel és örülök, ha őket is vidámaknak látom. Újra összecsendül a pohár, az öreg ízlelgeti a gyöngyöző hegy levét. — Csak keveset, barátom, csak keveset, mert „az őrei motorral” már csínján kell bánni. Kímélni kell, ha azt akarjuk, hogy sokáig tartson. A véi A súlyos betegek szobáit üvegfal választja el. A látogatók ide csak külön orvosi engedéllyel léphetnek be. Az egyik fehér asztalka mellett bájos, lenhajú nővérke üldögél, és kezét ölébe ejtve, önfeledten maga elé néz. A folyosón szinte nesztelenül gurul végig a műtőkocsi, helyes kis nővérkék suttogva szót váltanak, azután váratlanul elnyeli őket egyik vagy másik ajtó. Ezen a folyosón plánéban zajlik az élet, a szobákban a halál kezéből kiragadott emberek fájdalmas nyöszörgése hangzik. Idős orvos áll meg az asztalka előtt. — A 2-ben 5 perc látogatást engedélyeztem. Az ajtó kinyílik. Nővérem falfehér arccal, mozdulatlantul az ágyán fekszik. A paplanborítón rubinvörös foltocska. Vér. Az infúzió után most a vérátömlesztésen a sor. A tenyérrel fölfelé néző, erőtlen kar vénájából csillogó tű áll ki, ezen át áramlik az életet adó vörös, meleg vér. Tanácstalanul állok az ágy mellett. Zavaromban csutakká gyömöszölöm a kezemben lévő szegfűcsokrot. A nővérke elmosolyodik. Első reménysugár ebben a bántóan fehér és idegesítően steril szobában. — Adja ide, majd én vázába teszem, Virág és mosoly. A kettő édestestvér, és mint tűz a víznek, ellenségei a halálnak, — Nézze csak, felnyitotta a szemét. Közelebb hajlok. Bátortalanul biztató szavakat mondok, de arcomra fagy az erőlteett mosoly. A folyosón vár az öreg orvos — Jobban lesz — mondja. Vérátömlesztés után gyors gyógyulásra van remény... — a* -■ Külön világban élő gyermekek Fiatal apa koromban sokszor voltam büszke arra. hogy gyermekeink engem választottak partnernek, ha játszani, sétálni vagy kirándulni akartak, de fontosságom tudata mindig a helyére billent, amikor azt tapasztaltam, hogy édesanyjukat követelték, amikor éhesek, fáradtak, vagy betegek voltak. Viszont, ha valami veszélyt éreztek maguk körül, mert a szomszéd gyerek megfenyegette őket. vagy mert közelükbe settenkedett valamelyik kutya, akkor jók voltunk mind a ketten. Ez a tapasztalat eszméltetett rá, hogy egymagunkhan milyen kevesek volnánk gyermekeinknek; de arra is, hogy teljes biztonságot és védettséget a két szülő csak együttesen adhat gyermekeinél?. A gyermek számára a külvilág az anya—gyermek kapcsolattal kezdődik, s az apa—gyermek, majd család és gyermek kapcsolata kialakulásával folytatódik, amelyhez később ismerősök, játszópajtások, iskolatársak stb. csatlakoznak bővülő körükkel mindaddig, míg az egész tárgyi világot be tudja építeni tudati szférájába. Bármennyire is tágul azonban ez a világ, a természetes középpont a szőkébb családi kör marad két erős oszlopával, az édesanyával és az édesapával. Igazán boldogok csak azok a gyermekek lehetnek, akik ebben a természetes központban élhetnek a teljes védettség és biztonság tudatában. De mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek nincs hová futniuk, ha fenyegetést éreznek magul? körül, vagy ha játék közben véresre horzsolják a tenyerüket? S mi van azokkal, akik hiába vágyakoznak arra, hogy álmos és fáradt fejüket édesanyjuk ölébe hajthassál?, akiknél? nem otthon az otthon. Ezek a gyermekek csalódásaik arányában egyre messzebb kerülnek természetes világuktól, s életük központját fokozatosan kívül helyezik azon a körön. amelyben ténylegesen élnek. Egy más és külön világot építenek ki maguknak és ebben próbálják megtalálni mindazt, ami értelmet és értéket ad életüknek. A külön világba menekülő gyermekek sokféle típusával találkozunk a mindennapi életben. Legjellegzetesebbel? közülük az álmodozók, al?ik a valóságos lét sivársága elől egy maguk alkotta álomvilágba menekülnek. A pedagógus gyakran találkozik velük az iskolában, a tanítási órán és azon kívül is. ők azok, akik rendszerint meghúzódva, hallgatagon ülnek a helyükön, csak a kezük motoz a pad alatt, s a tekintetük réved a ködös messzeségbe. Arról is fel lehet ismerni őket, hogy óra alatt maguktól sohasem jelentkeznek és kérdéseikkel szomszédaikat sem zaklatják. Inkább csak babrálnak, játszanak íróeszközeikkel. füzeteikkel vagy amit éppen a zsebükben rejtegetnek. Valóban csak a testük van jelen, mert gondolataikkal és kielégítetlen vágyaikkal egy más, szebb világban járnak, ahol ők is megbecsült, szeretett és boldog gyermekek lehetnek. Ezek az ébren álmodozó iskolás gyermekek azzal is elárulják magukat, hogy felszólításra valósággal felrebbennek. mintha álomból ébrednének. Az álmodozóknak van egy másik, mozgalmasabb típusa, amelyik elképzeléseit nem befelé, csendes álmodozás formájában éli ki. hanem kifelé. Ilyennek ismertem meg pár évvel ezelőtt B. Lacit, akinek már hatodikosnak kellett vplna lennie, de még csak a negyediket járta, pedig nem volt buta. s közvetlensége, barátkozási hajtanra egyenesen megnyerővé tették. Szülei elváltán, a város két különböző pontján éltek, őt a nagyszülők vették gondozásba, de mivel azok reggeltől estig a szőlőben dolgoztak, azt szerették volna, hogy Laci ég az iskola közösen oldják meg a nappal miniden gondját és problémáját. A fiú sokat, nagyon sokat volt magára hagyva és nem tudta megszeretni sem a nagyszülői „otthont”, sem az iskolát, de > napköziből is megszökött, amikor csak tehette. Legszívesebben a főutcán bolyongott, a mozi körül. Néha a moziba is eljutott s az itt látott képek és történetek alapján lassanként kialakított magának egy hamisan szép és hősnek tűnő világot, amelynek középpontjába önmagát helyezte. Így születtek meg kitalált történetei, amelyekről úgy vélekedtek az emberek, hogy csupa hazugságok. Az iskolás gyermek külön világa nem mindig olyan áldatlan, mint azt előző példáink mutatják. Ölthet agresz- szív jelleget és társadalomellenes formát is. Ilyen világba került ismerőseim közül K. Karcsi, aki sok keserű tapasztalat után úgy érezte, hogy bálványozott kis húga mellett neki már semmi sem marad a szülök szeretetéből és gyöngédségéből. Agresszív tendenciái először kis húgával szem. ben jutottak kifejezésre, később iskolatársaival szemben is. Valamiféle elégtételt, kárpótlást jelentett számára, ha öklének erejét megmutathatta a vele egykorúaknak. iskola- társainak. Olyan világba került így Karcsi, amely nemcsak különleges, de amely szemben állt a mások világával és érdekeivel. Ebben a sajátos erkölcsi világban nem számított bűnnek az sem, ha egyszer-egyszer játékszert, máskor pedig pénzt vagy más értéket tulajdonított el, szerencsésebbnek vélt társaitól. A serdülés korában a különvilágok kialakulásának más okai is vannak. Űj érzésék és új vágyak ébrednek ebben a korban. Ezekkel az új és rejtelmes érzelmekkel a serdülő bezárkózik saját belső világába, mert szerepüket és jelentőségüket felmérni még nem tudja, csak seiti. hogy társas kapcsolatainak egész eddigi rendszere felbomlóban van s alapvetően változtam kell a szülőkhöz, a barátokhoz, a másik nemhez és a nevelőkhöz való kapcsolatainak is. Ha nem akarjuk, hogy e sejtések miatt olyan külön világot építsen ki a serdülő, amelyben minden korábbi kapcsolat értékét veszti, a szülők magatartásában is fordulatnak kell bekövetkeznie. Segíteni kell az önálló és felelősségteljesebb élet kialakításában, felvilágosítással, meggyőzéssel. tanáccsal, együttérzéssel és megértést tanúsítva a nagyobb önállóság igényével szemben. A szülőknek ez a hajlékonysága nem megalkuvás a helyzettel, hanem a fejlődés törvényeinek felismeréséből származó bölcs alkalmazkodás; alapvető nevelési elv. mint amilyen a gyermekről való gondoskodás és szeretet, a felelősség, áldozat- vállalás és segítőkészség, amelyek ielenléte szükségtelenné teszi, hogy a gyermek külön világot építsen ki magának és elszakadjon természetes közösségétől. Dr. Somos Lajos
