Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-26 / 97. szám

Tizennyolc céltalanság Hemecsek a Vurtsüban ütköznek a Pál utcai fiúk és a vörösingesék. ezúttal Fábri Zoltán amerikai--—ma­gyar koprodukciós filmjében... A bemutatót érthetően nagy ér­deklődés előzi mfeg. hiszen Molnár Ferenc regénye ma is eleven élmény. Nemecsek. a kis Nemecsek, aki földhöz teremti majd a rettenetes Áts Ferit, Anthony Kemp, angol kisfiú lesz —, aki képünkön — éppen a Vurtsliban igyekszik megnyergelná ezt a ..paripát”... „paripát” ... (MTI foto: Friedmann E. felv.l Megjelent' a Tudósító ez évi első szama Jól öltözött fiatalember: ruhája a legutolsó divat sze­rint készült, egy kis egyéni újítással, — a barna öltöny nadrágjának trapézvonalát egy közbeiktatott háromszög alakú bőrdarab biztosította. A cipő fekete antilop, lakk­fényű bördíszítésekkel. Felül csinos orkánkabát. Légiéiül haj. Nem hosszú, nem rövid. A fiú „foglalkozására nézve 18 éves”... Sokszor láttam már lődörögni egyik utcáról a másikra, hol egyedül, hol társasággal. Láttam presszó­ban vagy vendéglőben, a nap legkülönbözőbb óráiban. A véletlen hozott össze bennün­ket, s miután kibeszélgettük magunkat, a legnagyobb ta­nácstalanságot éreztem. Megtudtam, hogy az AKÖV-nél dolgozik. — De most szabadságon van? — jutott eszembe a nap különböző időpontjában történt találkozás. Kissé el­pirult. — Nem járok be... Hegesz- , tó szerettem volna lenni, de azt mondták, hogy már nem i indul több tanfolyam— — És azelőtt? Kis szünet. — Nem találtam megfele- ló munkát... Pesten is pró­, bálkoztam, mondta a bátyám^ hogy elhelyez, de nem tet­szett ott sem. Láttam rajta, hogy a mun­ka a legkényelmetlenebb be­szédtéma számára. Jól öltözködik. — A ruhát ki vette? — Anyám. Két kávét kérek. — Szép ruha, nem lehetett- olcsó — folytatom a témát, amíg jön a pincér, — Hát... anyag, meg csi- náltatás... ezer fölött volt Megtudtam, hogy édesany­ja majd húsz éve dolgozik már a Bervában. Megbecsült munkásnő, "áki férje halála után két fiát nevelte fel, dol­gozott, s végezte a házi mun­kát otthon. Az idősebbik fiú a fővárosba került. Jó szak­munkás. — Milyen céllal indult az általános után? — Mindig szobafestő sze­rettem volna lenni. Felvettek ipari tanulónak. Két év után azonban otthagytam, — Miért? Ingerült mozdulatot tesz, — Nem értettük meg egy­mást a mesteremmel. Össze­különböztünk. — Hány éves a mester? — Vagy úgy ötven körüli... — És az „összekülönbözés” elég volt, hogy megváljon a szakmától? — Elment a kedvem. — Udvarol? — Volt egy kislány... ő fodrász lett. Ügy volt, hogy eljegyzést is csinálunk... és később esküvőt. — Nem könnyű a házas­ság, különösen, ha nem dol­gozik. Hogy akarta eltartani a családot? — Abból már nem lesz semmi. Szakítottunk. Ö is mindig a munkáról beszélt... Nem vettem tudomásul a célzást. — Az anyám is... — hirte­len kifakad — mindenki csak azzal foglalkozik, hogy miért nem dolgozom! — Aztán minden átmenet nélkül újra közömbösségbe süllyed. — Nincs kedvem. Egyszerűen: nincs kedvem... — Valami okának csak kell lennie. — Meghalt az apám is— — Mikor? Az Egri Tanárképző Főis­kola nőf kórusa, zenekara és szólistái a hónap végén sor­ra kerülő keszthelyi főiskolai fesztivál előtt, szerdán házi hangversenyen mutatta be fesztiválműsorát a líceumban. Sikerrel. Annak megállapítása mel­lett. hogy a három, részre ta­gozódó műsorban technikai­lag hálás és mégis hatásos alkotásokat találunk, örven­detes tényként kell el­könyvelnünk. hogy a főis­kola ..önkörén beiül” kamara- zenekart szervezett, nem ve­szített ütőképességéből a női kar és sok évi hiányérzés után értékes hangszeres és vokális szólisták is találha­tók a főiskolai hallgatók so­raiban. Rezessy László kamara mé­retű zenekara Farkas Ferenc Piccola musica di concer­— ötvenkettőben. Beteg volt — Ezzel a maga élete még nem szakadt meg. Végletekig pedig az édesanyjára sem támaszkodhat... Hát nincs semmilyen elképzelése? Nem tud mit kezdeni a ke­zével. — Elképzelés... Hát ha ép­pen tudni akarja, most fo­gom leülni... Igen, munka- kerülésért.. — Ügy érzi, hogy nem ér­demli meg? — Biztos megérdemlem... Ők tudják. Értse meg, nem érdekel... — Az sem, hogy amikor ki­szabadul, valamihez kezdenie kell? Feláll, kiissza a kávéját — Az sem. És köszönés nélkül elmegy, öntudatosan, határozott lép­tekkel, abban a cipőben, amit az anyja vett abban a ruhá­ban, amit az anyja vett... Arra gondoltam, hogy az a büntetés, amit kap majd, ön­magában megoldja-e azt, amit egy ilyen büntetésnek meg kell oldania? Az volt a benyomásom, hogy — nem— (kátai) tójának két tételével, a Mo­zart G-dúrral és Marcello oboaversenyónek első téte­lével, alaphangot adott a hangversenynek. Szekeres Pi­roska oboa-játékára fel kell figyelnünk, Fejes Vera tech­nikailag felkészülten ját­szotta Mozartot. A női kórus Tar Lőrinc ve­zetésével értékes munkáról bizonyított. A szólamok tisz­tán és erőteljesen hangza­nak. a Palestrinátöl Theodo- rakászig ívelő hat számban sok stüust otthonosan szólal­tatnak meg. jól összeállított és összehangolt együttes be­nyomását keltik. A kellemes meglepetés ér­zésével számolunk be arról, hogy énekkel és hangszerek­kel bemutatkozó szólisták keltették komoly érdeklődést. Itt-ott még mutatkozik ugyan rajtuk az elfogódottság, a ? EXPRESS-hirek t Külön vonat a BNV -re és a szegedi ifjúsági napokra Az EXPRESS-iroda szerve­zésben május 26-án indul Heves megyéből egy ötszáz fős különvonat, amelyen a megye fiataljai a BNV-n megrendezésre kerülő ifjúsá­gi napra utaznak a főváros­ba. A nyolcvannégy forintos részvételi díj fedezi az uta­zás, a vásárlátogatás és a műsoros dunai sétahajózás költségeit A KISZ hagyományossá te­szi a szegedi szabadtéri játé­kok idején rendezendő ifjú­sági napokat. Az idén július 27—28-án kerül sor a 2. sze­gedi ifjúsági napok program­jára. Ekkor búcsúztatják a szófiai VIT-re induló fiatalo­kat egy nagyszabású ifjúsági gyűlésen. A megyéből 300 fős különvonatot indít az EX­PRESS. A két nap program­jában szerepel még a Bánk bán megtekintése, s részvé­tel a tánczenekarok nagy hangversenyén. Akik a tava­lyi rendezvényen már részt vettek, az idén 5 százalékos kedvezménnyel utazhatnak Szegedre. A részvételi díj, amelyben, minden költség benne van. 213 forint. pódium-rutin hiánya, de Ta­tár Marianne, Antal Gusz- távné, Kocsis Ildikó mellett az énekesek között elsősor­ban a Főnyi Terézia—Vájná Katalin duónak ígér sikert a keszthelyi fellépés. A főisko­lásak amatőrszintjén feltétle­nül említést érdemel kifor­rott játékával Székely Ág­nes és Bohár Judit (zongora), valamint a Vivaldi-concertet előadó két hegedűs: Újvári Géza és Baráti Péter. Az est külön színfoltjaként arattak sikert Farkas Ferenc néger spirituáléi. Cseh Béla előadásában. A nőd kamara­kórus és Ary Tibor zongora­kísérete csak emelte a fi­nom harmóniák hatását. A Keszthelyre utazó főis­kolások közül elsősorban a szólistáknak kívánunk egész­séges önbizalmat és bátor ze­nélést! (farkas) A Tudósító — a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak, a megyei pedagógus szakszervezetnek és a tanár­képző főiskolának a folyó­irata — ez évi első száma József Attila portréjával és idézettel: „Édes hazám, fo­gadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!”, nemcsak a költő születésnapjára emlé­kezik, hanem mintegy beve­zeti a hazafias neveléssel fog­lalkozó publikációkat is. A témakör írói és cikkei: Do- bozy Imre A korszerű haza­fi ság, Sípos István A haza­fias nevelés néhány kérdése, dr. Lendvay Vilmosné A kor­szerű hazafiság és az általá­nos iskolai gyakorlat. Dr. Somos Lajos lélektani alapokon tárgyalja a közös­ség személyiségformáló hatá­sát az oktató-nevelő munká­ban. Három népművelési cikket közöl a lap. Lévai Ferenc könyvtártörténeti cikket kö­zöl a Bajza József tudomá­nyos könyvtárról. Szilvássy Lajos az ifjúsági klubokról számol be. A Tapasztalatcsere rovat­ban az Egri Tanárképző Fő­iskola magyar nyelvi felvéte­li vizsgáit elemzi. Dr. Pász­tor Emil. Lóska Károly a fi­zikai dolgozók gyermekeinek helyzetével foglalkozik a ta­gozatos osztályokban. Most is érdeklődésre tart­hat számot a Hevesi táj cí­mű rovat, amelyben Heveny Sándor cikke — Kétszázé nyolcvan éve történt: Eger ismét magyar város lett — .és Gál Gyula ismertetése ta­lálható — az Istállóskői bar­lang elnevezéséről. A színvonalas számot Fiilöp Lajos verse zárja. Fesztivál előtt A2 ORCIVALI BŰNTETT / 27. — De éppen maga tagadja a gróf ügyességét — ma- kacskodott az orvos. — Bocsánat,_ uram, értsük meg egymást. De Trémo­rel úr terve kitűnő, és nem közönséges romlottságról ta­núskodik, csak a végrehajtás volt tökéletlen. Ugyanis a terv biztonságos helyzetben fogant és érett meg, de mi­kor elkövette a bűnt, a gyilkos megzavarodott, megré­mült a veszélytől, elvesztette hidegvérét, s csak félig va­lósította meg elképzeléseit. De egyéb feltételezések is vannak. Azon is gondolkodhat az ember, hogy mialatt Valfeuillu grófnéját meggyilkolták, Guespin nem köve­tett-e el máshol egy másik bűntettet. Ez a feltevés oly valószínűtlennek tetszett Gendron doktornak, hogy akaratlanul is tiltakoznia kellett. — Ö! — mondta. — Na feledjék el. uraim — válaszolt Lecoq —, hogy az összefüggések köre határtalan. Képzeljenek el olyan bonyolult eseménysort, amilyet csak akarnak, kész va­gyok állítani, hogy megtörtént, vagy meg fog történni. Nem fogadott-e Lieuben egy német őrült, hogy sikerül egy kártyacsomót a fogadás jegyzőkönyvében előírt sor­rendben megkevernie? Húsz évig, napi tíz órán keresz­tül keverte, kirakta, majd megint keverte és megint ki­rakta kártyáit. Saját bevallása szerint négymilliókétszáz- hetvenhatezer-huszcnnyolcszor ismételte meg a művele­tet.. míg nyert. Lecoq úr talán még további példákat hoz fel. ha Plantat bácsi télbe nem szakítja egy mozdulattal. — Elfogadom feltételezéseit — mondta. — Szerin­tem több mint valószínűek: igazak. I^ecoq úr ekkor az ablak és a könyvszekrény között fel-alá iárkálva folytatta, a döntő fontosságú szavaknál megállt, mint egv tábornok, aki hadsegédeinek diktálja a másnapi csata tervét. — Tehát — folytatta Lecoq úr —, tehát a grófné ha­lott. Végre! Megszabadult ettől az asszonytól, aki az övé volt. s akit eléggé gyűlölt ahhoz, hogy bűntettre szánja el rpagát miatta, s vállalja, hogy boldog, csillogó, irigyelt életét felcserélje a hazátlan, társtalan, hajléktalan, min­den civilizált államban száműzött, minden ország rend­őrségétől üldözött, az egész világ törvényei szerint bün­tetendő gazember szörnyű sorsával. Második gondolata ez a levél, ez a papír ez az akta. ez az okirat, ez a kis­terjedelmű tárgy, melyről tudja, hogy felesége birtokában van, és százszor is kérte már, de hiába, pedig szüksége van rá. — Tegye hozzá — vágott közbe Plantat bácsi —, hogy ez az okirat a bűntett egyik indítóoka volt. — A gróf azt hiszi, tudja, hol a fontos irat. Azt kép­zeli. azonnal ráteheti a kezét. Csalódik. Keresi felesége minden bútorában, de semmit sem talál. Feltúrja a fió­kokat, felemeli a márványlapokat, mindent felforgat a szobában. Sehol semmi. Ekkor egy ötlete támad. Nem le­het ez a levél a kandalló párkánva alatt? Karjának egyet­len mozdulatával lesepri a kandallókészletet, az óra le­esik és megáll. Még nincs fél tizenegy. — Igen! — szólt félhangosan Gendron doktor —, el­árulta az ingaóra. ja ugyanazt a fiókot, míg közvetlenül mellette olyan is van. amelyről teljesen megfeledkezett. Ekkor jut eszébe, hogy ez a vesztét okozó irat valamelyik ülés lószőre közt is lehet. leakaszt egy kardot, és hogy alaposan vizsgá­lódhasson, felhasítia a fotelek és a kanapék bársonyát a szalonban és a többi szobában ... Lecoq úr hangja, hanghordozása, mozgása megraga- dóvá tette elbeszélését. Mintha látták volna a bűntettet, mintha tanúi lettek volna a szörnyű jeleneteknek, ame­lyeket leírt. Hallgatói visszafojtották lélegzetüket, még a he­lyeslő mozdulatokat is kerülték, nehogy elvonják figyel­mét. — Trémorel gróf dühe és rémülete ekkor — foly­tatta a detektív — tetőpontjára hágott. Mikor eltervezte a bűncselekményt, azt gondolta, megöli a feleségét, ma­gához veszi a leveiei. gyorsan végrehajtja álnok tervét, és elmenekül. És ime, számításai sorra összezavarodnak. Mennyi elveszett idő. mikor minden elszálló perc a me­nekülés egy-egv esélyét viszi magával! (Folytatjuk)------------------------------------------------------------------­--------------­— M ost pedig — mondta a detektív — jól figyelje­nek. Este tíz óra. Odakint minden csöndes, az úton senki, Orcával fényei kialusznak, a kastély személyzete Párizs­ba ment Trémorel úr és félesége egyedül van Valfeul- luben. Visszavonulnak hálószobájukba. A grófné az asz- talná1 ÜL amelyen már ott a tea. A gróf beszélget vele, közben fel-alá járkál a szobában. Trémorelné nem sejt semmi. Néhány napja nem kedvesebb-e, jobb-e a férjé, mint valaha is? Nem gyanakszik, a gróf tehát odaléphet hozzá hátulról, eszébe sem jut, hogy megforduljon. Ha hallja, amint így közeledik, "gyöngéden azt képzeli, hogy orvul meg akaria csókolni. De a gróf hosszú tőrrel fel­fegyverkezve áll felesége közelében. Tudja, hova kell csapnia, hogy a seb halálos legyen. Szemével keresi a helyet, megtalálja szörnyű csapást mér a grófnéra, oly szörnyűt, hogy a tőr markolata ott hagyja nyomát a seb szájának két oldalán. A grófné hangtalanul lezuhan, hom­lokát az asztal sarkába veri. az asztal felborul. Nem ért­hető-e így a szörnyű seb helyzete, a majdnem függőleges sebé. mely jobbról bal felé szalad a bal váll alatt? A doktor bólintott. ■— És ki más járkálhat így egy nő hálószóbájátran, mint a szeretője vagy a férje, ki más közeledhet hozzá anélkül, hogy hátraforduljon? ■— Világos — dünnyögte Plantat bácsi —, világos. — A kandalló párkánya alatt — folytatta a detektív — a gróf még mindig nem talál semmit, csak port, mely megőrzi ujjai nyomát. Ekkor a gyilkos kezd megzavarod­ni. Hol lehet az értékes papír, melyért életét kockáztatja? Haragra gyullad. Hogy nézheti meg a bezárt fiókokat? A kulcsok ott vannak a földön, megtaláltam őket a teáskésa. let darabjai közt, de ő nem veszi észre. Fegyver kell. va­lami szerszám, hogy mindent összetörhessen. Lemegy és keres egy fejszét A lépcsőházban eloszlik a vér s a bosszú mámora, kezdődik a félelem. Minden sötét sarok megtelik a gyilkosok nyomába szegődő kísértetekkel. Fél, siet. Gyorsan visszamegy, s egy óriási fejszével, mindent felaprít maga körül. Ügy dolgozik, mint egy megszállott, találomra hasogatja a bútorokat, de a roncsok között el­keseredetten kutat: ennek nyomait követtem én. Semmi, még mindig semmi. Minden egymás hegyén-hátán van a szobában: átmegy a dolgozószobájába, a rombolás foly­tatódik. megállás nélkül emelkedik és csap le a fejsze. Összetöri saját íróasztalát, nem mintha nem ismerné minden fiókját, hanem mert hátha van benne egy rej­tekhely. amelyről nem tud. Nem ő vásárolta ezt az író­asztalt, Sauvresyé, az első férjé volt. Egyenkint leszedi a könyveket a polcról, dühödten kirázza, és bevágja a szoba sarkába. Az ördögi levél megtalálhatatlan. Zavara most már túlságosan nagy ahhoz, hogy a legcsekélyebb rendszerességgel folytathassa a kutatást. Indokolatlanul, vaktában botlik egyik bútortól a másikhoz, tízszer feltúr-

Next

/
Thumbnails
Contents