Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-25 / 96. szám

APÁMRÓL

i *5 éve. 1883. április 25-én

f született Szemjon Mihajlo/ vies Bugyonnij, a Szovjet} «mió marsallja. a polgárháború legendás hőse. 1918- ban megszervezte az első •tförö® lovasalakulatokat. 191»-tői 1924-!g az I. Vörös t-ovashadsereg parancsnoka. Jelentős szerepe volt Gye- fiyikln és a lengyel intervenciós seregek felett aratott győzelmekben. A 11. világháború idején a honvédelmi miniszter első helyettese volt. 85. születésnapja alkalmával leánya irta róla ezt a megemlékezést:

FUmdszerint minden család- bcj.n őrzik a családi hagyományokat. A mi családunkban ilyen kevés van: őseim egyszerű emberek, parasztok voltak, akiknek munkája az állam alapját képezte, de megszokott mindennapi életük, amely az utódok tiszteletét váltja ki, nem hagy élénk emlékeket

Dédapám 1861-ben rövid- • del azután költözött át a voronyezsi kormányzóságból a Don-vidékre, hogy eltörölték a jobbágyrendszert. Elszegődött béresnek a kozákokhoz.

Apám dédapja az orosz— török háborúból hozott feleséget a házhoz. A családi hagyományok szerint a me- ■ nyecske haja szurokfekete : volt és nem oroszul beszélt

Nem emlegetném ükamyám keleti származását, ha nemzeti vonásai nem ütköznének ü apámon. Barna a bőre. orra hosszú és horgos, szeme alatt sötét karikák. Nyolcvanöt éves. de szurokfekete haja még csak most kezd őszülni, a bajsza azonban már deres.

Anyám harminchárom évvel fiatalabb pz apámnál. Nemsokára betölti az ötven- kettediket. Minden ismerősöm azt mondja, hogy nagyon kedves, szívélyes asz- szany. Aki megismeri, nyom. ban úgy érzi. jó barátra lelt. És csak én és az apám tudjuk. hogy milyen szerény és tartózkodó.

Szergej bátyám 1938-ban született, apánk akkor már 55 éves volt. Egy év múlva velem gyarapodott a család, rá öt évre pedig megszületett Mihail öcsénk. Ahogy mi megszülettünk, apánk nagy kiterjedésű rokonságának legnagyobb bosszúságára, nem vesződött tovább unokatestvéreivel. hanem minden figyelmét és szeretetét ránk fordította. Szánté éjjel-nappal dolgozott, de minden szaírta: Nyina Bugyonnája

bad percét velünk töltötte. Rendkívül találékony ember, hány de hány játékot talált ki a számunkra, amelyekbe ő maga is aktívan bekapcsolódott. így pihent és élvezte a társaságunkat.

Apánknak nagy zsebkés-, öngyújtó. és borotvagyűjteménye volt. A borotváit természetesen nem adta nekünk, de a késeket és öngyújtókat igen. mint ahogy rögtön odaadta mindazokat a játékokat, amelyeket anyánk vásárolt és elrejtett, hogy megfelelő alkalomkor kaphassuk meg azokat. Igaz. megtiltotta, hogy a késeket kinyissuk és az öngyújtókat gyújtogassuk, de mi persze titokban mégis megtettük, majd pedig rend- re-másra elvesztettük a gyűjtemények összes darabjait Ezért kikaptunk, mert apánk számára mindig a rend és fegyelem volt a legfontosabb. Ehhez szokott hozzá hatvanhat évi katonáskodása alatt, a erre igyekezett megtanítani minket is.

Nem volt írott házirendünk. de minden alá volt rendelve a bevezetett szabályoknak. Apánk minden reggel hétkor kilovagolt. Nagyszerű lovai voltak, ő maga lovagolta be. nagyon szerette és csak ritkán cserélte őket, — akkor, ha kiöregedtek. vagy betegség verte le lábukról az állatokat. Olyankor visszaküldte valamelyik méntelepre.

A csikók belovaglását a pé- tervári műlovas iskolában tanulta meg. amely a felső tiszti lovasiskolán működött. 1908-ban ez volt a legjobb

lovasSSkoiSa.

Oroszországban. Apánk évfolyamtársai közül az egyik legjobb műlovas-edző volt; az iskola elvégzése után még egy évre ott-tartották.

Amikor négyéves voltam, Szergej pedig öt, apánk lóra ültetett bennünket Attól kezdve minden reggel, húsz éven keresztül vele együtt lovagoltunk Id, s megtanultuk ennek az érdekes szakmának minden csínját-bínját Vágtáztunk. akadályokat ugrattunk át. műlovaglást végeztünk. — kitanultuk a lovaglás magasiskoláját. Tizennégy éves koromban kömy- nyen szereztem meg a minősített lovassportolói címet Apánk rendkívül büszke ránk, jóllehet a leghétköznapibb emberek vagyunk. Nem tudja elfelejteni, menynyit szenvedett valamikor amiatt, hogy nem járt iskolába. Jól emlékszik arra, milyen hihetetlen erőfeszítésébe került ötvenéves fejjel elvégezni a katonai akadémiát, vállán azokkal a terhekkel, amelyeket az állam bízott rá. Boldog, hogy mi főiskolát végeztünk (Szergej méghozzá kettőt), s olyan tudásra tettünk szert, amelytől 6 valamikor meg volt fosztva.

Egész szívével szeret bennünket És szeretet sok van benne — van miből adnia, Engem lenyűgöz élettapasztalata, emberismerete. Csodálatra méltó az önuralma: lobbanékony természetű, mégis tökéletesen uralkodni tud magán. Vidám kedvű, szereti a tréfát, én nagyszerű elbeszélő. Nagyon határozott, bátor és merész, becsületes és egyenes. Akaraterejét irigyelni lehet S ezenkívül sok mindenhez van tehetsége, amelynek felét sem tudta kamatoztatni életében .

Minden persze nem fér bele egy rövid cikkbe. Ezért kérem, higgyék el nekem: az én apám nagyszerű ember.

►

A művelődés forintjai

Tizenhat üzemnél s vállalatnál vizsgálta az SZMT elnökségének kulturális, agitádós ét propagandabizottsága: mennyire biztosított a szakszervezeti népművelés anyagi fedezete a gazdaságirányítási reform megvalósításának első esztendejében. Jóllehet határozatok figyelmeztettek, a művelődésügyre. a kulturális, agitádós és propagandamunka feladatainak teljesítésére fordítandó anyagi eszközök mennyisége az 1967-es szinthez képest nem csökkenhet, e fontos alapelvet sok helyütt nem érvényesítették.

Az önálló költségvetésű szakszervezeti kulturális intézményeknek nyújtott vállalati támogatás csökkent. A csökkenés mértéke nem túlzottan jelentős. Az üzemi szak- szervezeti bizottságok általában kellő alapossággal és körültekintéssel határozták meg a szakszervezeti nevelőmunka működési feltételeit, anyagi vonatkozásait, s a munkahelyi „alkotmányban”, a kollektív szerződésekben is rögzítették, a részesedési alapból milyen mértékben juttatnak jóléti, szodális, kulturális és sportcélokra; könyvtárak fejlesztésére, a felnőttoktatás segítésére, az agitádós és propagandamunka költségeire, egyáltalában a művelődéspolitika valós szükségleteire.

Csökkent a kulturális intézmények vállalati támogatása. Ám ha nem is jelentékeny a csökkenés, bírálni kell azt a szemléletet, amely a népművelés anyagi alapjainak megteremtésében fukarkodást és szűkmarkúságot szül. Sok helyen azt tartják: a nevelőmunka, a népművelés össztársadalmi feladat, gondoskodjanak hát az intézmények működéséről és fenntartásáról az össztársadalmi költségek terhére. Az alapvetően helytelen szemlélet vallói nem tekintik a művelődési házat,

a kultúrotthont az üzem szerves részének. Legalábbis, amiltor a költségek viseléséről, előteremtéséről van szó.

Az eluralkodó helytelen szemlélet „eredményének” tulajdoníthatjuk például azt is. hogy a vizsgált üzemek és vállalatok nagy többségénél nem készítették el a kollektív szerződések kulturális mellékleteit. Más üzemeknél megelégedtek az igazgatói alapok éveken át megszokott felosztásának felsorolásával.

„Az üzem, üzem! A kultúrház az más káposzta.1” — mondják egyesek. Akik ezt vallják és hirdetik, káros és veszélyes szemlélet hirdetői. Veszélyesnek tartjuk e szemléletet mert ezek az emberek a nyereségalap felosztásából ki akarják rekeszteni a kulturális intézményeket. A szakszervezeti tanácsoknak és bizottságoknak keményen fel kell. léjmiük e próbálkozások, törekvések ellen. Fel kell lépni idejében, mert a munkaidő csökkentésével természetszerűen emelkedni fog a kulturális igény, az intézmények látogatottsága, s fel kell készülni a várható igények kielégítésére. A felkészülés nyilván több pénzt, költséget kíván.

A gazdaságirányítás reformja fokozott követelményeket támaszt minden emberrel szemben. S e követelményeknek csak az tud eleget tenni. megfelelni, aki tanul, bővíti ismereteit, képezi és műveli önmagát, aki lépést tart a társadalmi-technikai fejlődés ütemével, A kulturális intézményeknek az emberformálás szellemi műhelyeivé kell válniuk. E műhelyek létezésére. fenntartására szükség van. a fukarkodás és szűkmarkúskodás itt nem helyénvaló.

(pataky)

Gyors válasz

Egy kis glosszát frlcskás- tunk vasárnapi lapszámunkban az egri virágüzlet címére, mert hogy szép virágaikat gyorsabban eladhassák, reklámot kértek tőlünk, de szombaton délután, amikor sokan korzóztak az egri Széchenyi utcán, mégis zárva tartották az üzletet.

A glossza megjelenése után ismét telefonált a kedves női hang, s bejelentette, hogy szombattól már délután is nyitva tart az üzlet, sőt még vasárnap délelőtt is.

Ez gyors válasz volt, és ami még fontosabb: jó reklám.

<m)

Kőolajból — fehérje

szerte mintegy 3 millió tonnával kevesebb fehérjét állítanak elő a szükségesnél. Ezért a francia tudósok kísérletei alapján világszerte, így hazánkban is, vizsgálni kezdték, milyen módon állítható elő kőolajból fehérje. A Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet munkatársai 1964-ben kezdett kísérletei eredményhez vezettek; sikerült a kőolajból 50 százalék fehérjetartalmú takarmányélesztőt nyerni.

Képünkön: A vizsgálat egy mozzanata.

(MTI foto — Bara István felvétele)

— Ne felejtsék el — folytatta Lecoq úr —, hogy így I mondom: azt hiszem. Ugyanis számomra a gróf bűnössége még csak igen valószínű. Nézzék, hárman együtt eljutunk-e valamiféle bizonyossághoz. Mert, látják, uraim, egy bűntény kinyomozása ugyanolyan, mint egy számtanfeladat megoldása. Adva van a bűn. biztos, nyílvánva| _ ló. Először megkeresünk minden fontos vagy jelentéktelen körülményt, részletet, sajátos mozzanatot. Mikor a ' körülményeket és sajátosságokat gondosan összegyűjtöt- ; tűk, csoportosítjuk őket, megállapítjuk helyüket és ideijüket. ígv tehát ismerjük az áldozatot, a bűnt és a körülményeit, s meg kell találni a harmadik tagot, az X-et, az ismeretlent, vagy a bűnöst. A munka nehéz, de nem annyira mint eondolják. Egy olyan embert kell keresni, akinek bűnössége az összes körülményekre, az összes sajátos mozzanatra magyarázatot ad: az összesre, értik? Ha v találnak egy ilyen embert, akkor lehetséges, és tíz esetből kilencben a leletőségből valóság lesz, hogy megvan | a bűnös. így járt el, uraim, mesterem és mindnyájunk ■ mestere, Tabaret, cs csak háromszor tévedett egész éle- - tébep.

Lecoq űr magyarázata oly világos, bizonyítása oly lo- gikus volc. hogy az öreg békebírónak & az orvosnak felkellett kiáltania bámulatában:

— Nagyszerű!

* — Vizsgáljuk meg tehát együtt — folytatta a detek& tív miután meghajtotta magát —. vizsgáljuk meg, hogy V Trérnorel gróf feltételezett bűnössége magyarázatot ad-e a valfeuillui bűntett minden körülményére.

Folytatni akarta de Gendron doktor, aki az ablak mellett ült. felpattant

— Valaki iár a kertben! — mondta.

Mindenki odament. Gyönvörű idő volt, igen világos éjszaka, a könwtár ablakai előtt nagy szabad térség hú- !■-! zódott. nézelődtek, nem láttak senkit. Lecoq tovább beszélt.

ki. --------------------------— Tehát tételezzük fel, uraim, hogy bizonyos események hatása alatt melyekre majd később derítünk fényt, Trérnorel úr arra az elhatározásra jutott, hogy megszabadul feleségétől. Mikor elszánta magát a bűnre, a gróf természetesen törte a fejét kereste a módját hogy elkerülhesse a büntetést, mérlegelte a következményeket. felbecsülte a vállalkozás veszélyeit. Azt is fel kell tételeznünk, hogy azért választotta ezt a végleges megoldást mert bizonyos események miatt félnie kellett hogy még abban az esetben is zaklatásnak és utólagos vizsgálatnak teszi ki magát ha felesége természetes halállal hal meg.

— Való igaz — helyeselt a békebíró.

— Trérnorel úr tehát úgy döntött hogy kegyetlenül, késszúrásokkal öli meg feleségét; azt gondolta, úgy rendezi el a dolgokat hogy azt higgyék, őt magát is meggyilkolták, s elhatározta, mindent megpróbál, hogy a gyanú egv ártatlanra, vagy legalábbis egv nála sokkal kevésbé bűnös bűntársra terelődjön. Mikor elfogadta ezt a megoldást. már előre beletörődött, hogy eltűnik, menekül, elbújik, megváltoztatja személyiségét, egyszóval eltörli a föld színéről Hector de Trérnorel grófot, hogy más néven úi polgári létet szerezzen magának. Ezek az igen elfogadható feltételezések kielégítő magyarázatot adnak egv sor. első pillantásra érthetetlen körülményre. Először is megmagyarázzák, miért volt Valfeuilluben egész vagyon éppen a bűntett éjszakáján. És én döntőnek tartom ezt a mozzanatot. Ha az ember komolyabb értékeket kan és lakásán kell őriznie, titkolni fogja, amennyire csak lehet. De Trérnorel úrból hiányzik ez az elemi óvatosság. Mindenkinek mutogatja bankjegykötegeit, forgatja. kiteregeti őket. a cselédek látják, szinte érintik; azt akaria. hogy mindenki tudja, és adja tovább, hogy tekintélyes. könnyen ellopható, elvihető, elrejthető összegek vannak nála. És milvgn pillanatot választ erre a minden esetben oktalan fitogtatásra? Éppen azt a pillanatot, mikor tudja, mikor mindenki tudja a környéken, hogy egyedül fogja tölteni az éjszakát a kastélyban Trémorelnéval. Mert tudomása van arról, hogy egész személyzetét meghívták július ryolcadikán estére. Denis-né, a volt szakácsnő esküvőjére Olyannyira tudomása van róla. hogy maga fedezi a lakodalom költségeit, ő maga tűzte ki az esküvő napját, amikor Denis-né eljött bemutatni jövendő férjét hajdani gazdáinak. Talán azt fogják mondani, véletlen, hogy ezt az összeget, melyről az egyik szobalány azt állította, hogy óriási, éppen a bűntett előtti napon küldték Valfeuillube. Tulajdonképpen lehetséges. Mégis higgyék el nekem, nincs itt semmi véletlen, és ezt be is bizonyítom. Holnap elmegyünk Trérnorel úr bankárjához. és mepkérdezzük tőle. nem kérte-e írásban va.gv szóban a gróf, hogy pontosan július nyolcadikén

küldje el neki ezt az összeget. És ha ez a bankár igent mond, ha felmutatja a levelet, vagy becsületszavát adja, hogy élőszóban kérték tőle a pénzt, vallják be, uraim, ez kevéssé támadható érv lesz elgondolásom mellett.

Plantat bácsi és az orvos helyeslőén bólintott.

— Tehát — kérdezte a nyomozó —, idáig semmi ellenvetés?

— A legcsekélyebb sem — felelte a békebíró.

— Az előzményekre vonatkozó megállapításaim ~ folytatta Lecoq úr — ráadásul Guespin helyzetét is megvilágítják. Valljuk be őszintén, hogy viselkedése gyanús, és bőven igazolja letartóztatását. Bűnrészes-e, vagy teljesen ártatlan, ezt nem tudjuk eldönteni, mert semmi jelet sem látok, mely rávezethetne. Annyi biztos, hogy ügyesen felállítptt csapdába esett. Mikor őt választotta áldozatául a gróf, jól elrendezett mindent, hogy egy felületes nyomozás összes gyanúja őrá terelődjön. Fogadok hogy Trérnorel úr. aki ismerte a szerencsétlen sorsát, nem alaptalanul gondolta, hogy Guespin előélete erősíti a vád valószínűségét, és iszonyú súllyal húzza le az igazság mérlegét. Talán arra is gondolt, hogy Guespin sértetlenül megússza az ügyet, csak időt akart nyerni, és elkerülni az azonnali vizsgálatot azzal, hogy hamis nyomra vezet bennünket. Mi, a részletek gondos kutatói, mi nem tévedhetünk. Tudjuk, hogy a grófné egyetlen szúrástól halt meg. az elsőtől, mintha villámcsapás érte volna. Tehát nem harcolt, tehát nem szakíthatott ki egy darabot a gyilkos ruhájából. Elfogadni Guespin bűnösségét annyit jelent, hogy elfogadjuk, volt olyan bolond, hosy kabátja egy darabját áldozata kezébe helyezze. És hogy elfogadjuk, veit olyan együgyű, hogy ezt a szakadt, csuna vér kabátot a Szajhába dobja a hídról, pedig gondolhatja. hogy ezt a helvet meg fogják vizsgálni, és még azt a közönséges óvintézkedést sem teszi, hogy egv követ rak bele. mely lehúzza a víz fenekére. Hát ez képtelenség. Szerintem tehát ez a szövetdarab, ez a véres kabát bizonvítia mind Guespin ártatlanságát, mind a gróf alá- valősását.

— De mégis — vetette közbe Gendron doktor —. ha Guespin ártatlan, miért nem beszél? Miért nem igazol alibit? Hol töltötte az éjszakát? Miért volt tele pénzzel a tárcája?

— Ns feledje, uram — felelte a detektív —, nem mondtam, hogy ártatlan. Még csak a valószínűségnél tartunk Nem télelezhetjük-e fel. hogy Trérnorel gróf ha volt olyan álnok, hogy csapdát állítson a szolgájának, volt olyan ügyes is. hogy egy alibi igazolásának minden lehetőségétől megfossza?

(Folytatjuk)------------------------------------------------------------------------------------«j I