Heves Megyei Népújság, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-21 / 93. szám
KALLÓ ISTVÁNi A kockás lehajtja fejét A szénnel megra- '■ott autó a járda mellé állt. Két férfi mászott ki a vezető mellől. Egyikük — rongyos atlétatrikóban, kezében papírok zizegtek — megnézte a háztáblát, s visz- uzaszólt a másiknak, egy kockás-ingűnek: — Ez az... — és bement a kapun. — Gyere hátrább egy kicsit! — mondta m kockás a sofőrnek íj mikor a kocsi elérte a kapu vonalát: •— Állj! — üvöltötte. Fenn a szén tetején, harmadik ember üldögélt. Piros svájcisapkáját egészen szemöldökéig lehúzta. Lustán, kelletlenül segített leengedni a plató hátsó oldalát Mikor a trikós egy öregasszony kíséretében visszatért az utcára, előkészítette a mérleget a rakodáshoz. Kirugdalta a széndarabokat alóla, ide-oda rángatta, hogy jobban feküdjön, aztán vedlett kosarat dobott rá. Lecsapta a támasztékot. — « mérleg nyelve megbillent, — Idenézzen, mama! — mondta a trikós — Kitárázzuk a mázsát... A piros sapkás néhány anyacsavart vett elő nadrágzsebé- böl 3 a mérlegtányérba rakta. A nyelvek hintázni kezdtek. — Van játéka, mi? —> folytatta a trikós és a papírokba nézett: — Hét mázsa jár magának; tíz kosár, mert egybe hetven kilót szedünk... —■ Mennyit? — kérdezte az öregasszony, füléhez emelve kagylóvá formált tenyerét. — Hetvenet! — kiáltott feléhajolva a trikós, — Süket a nyanya, mint a nagyágyú... — kacsintott a kockásra. Közben a piros sapkás, elnyomva egy ásítást, munkához látott. _ A súlytartóra csak egy öt és két félkilósát tett. aztán gyorsan kézbe kapta a lapátot és pillanatok alatt telehányta a kosarat. — Szóval, értettük egymást, mama? —• szólt megint a trikós —■ Tíz kosár lesz... Számolja! — Zsebbe gyűrte a szállítólevelet, markába köpött, hátára rántotta a tele kosarat és kissé meghajolva elindult a kapu felé. Az öregasszony riadtan pislogott ide-oda: az emberekre, az emberekről a mérlegre, aztán megint az emberekre. Feszülten figyelte. mit beszélnek, mindent meg akart érteni. Mikor a trikós az első kosárral belépett a kapun, tétován utána lépett, de észbekapott, köténye zsebéből papírt és ceruzát vett elő; körülményesen ikszet rajzolt rá s már csak arra ügyelt, hogy el ne tévessze ikszelt: — ket-tö... hár-om... Az emberek gyorsan dolgoztak. Pengett a vaslapát, nyöszörgőit a vesszőkosár; szinte futották a teher alatt. Izmuk táncolt az erőlködéstől, ■verítékük csíkokat húzott szénporos homlokukon. Alig múlt el negyedóra. — Tíz kosár, hét mázsa... — állt az öregasszony elé a trikós és nyújtotta a szállítólevelet — Itt írja alá, mama! — Igen... Mindjárt... — Gyorsan utánaszámolta ik- szeit. — Tíz... — és nagy ákombákomokkál a papírra erőlködte nevét. Üres kosarát 16- bázva ekkor jött ki a kapun a kockásingű. — Végeztünk, mama1 — kiáltotta — Jól hajtottunk, ugye? Az öregasszony bólogatott s egyre csak azt hajtogatta: — Hálistennek, kedr>es fiaim ...— aztán köténye alá nyúlt s egy tízforintost húzott elő. — Ezt tegyék el... — mondta — Többet, sajnos nem tudok... — s a trikós felé nyújtotta a pénzt. — Menjen már. mama! — ugrott közbe a kockás, hatalmas, lapát-tenyerével lenyomva az öregasszony vékony karját. — Mit akar?! Kapunk mi eleget... Nem kell nekünk a magáé!... — aztán óvatosan megfogta csontos vállát, megfordította s bétusz- kolta az udvarba. Még a kaput is behúzta mögötte. Egy pillanatra megmerevedtek a többiek. A megrökönyödéstől megkezdett mozdulatuk is befejezetlen maradt. Először a piros sapkás tért magához. A szénre dobta a lapátot és leugrott a platóról: — Meghülyültél?! — Mit játszod meg magad?! — támadt rá a trikós is — Mi vagy te? — Mennyit akart adni? — szólt ki a sofőr a fülkéből. — Csak egy tízest... — dünnyögött a kockás és megvonta a vállát. — Tíz forint neked nem pénz?! — kiáltott a trikós — Mért nem engedted, hogy elvegyem? — Mit akartok? — gyűlt pirosra a fc>*- kás — Nektek semmi sem elég?!... — Kuss! Elég legyen!... — csattant a trikós és egy gyors mozdulattal elkapta a kockás mellén az inget — Ha még egyszer ilyent csinálsz, mehetsz a francba! Nem dolgozunk veled. érted? A kockás ingü védekezésre készen kanta fel a kezét, de a trikós nem ütötte meg. Pár pillanatig még szemtől szembe álltak egymással, aztán a kockás lehajtotta a fejét. A fal mellé hátrált, izzadó tenyerét végigcsúsztatta a szemcsés felületen, nagyot sóhajtott s imbolygó léptekkel ment. Szó nélkül bújt be a sofőr mellé. A nyomában ballagó trikós előtt nyitva hagyta az ajtót DONKO LÁSZLÓ: Ssalajka Körben a hegyek állnak ' állukra lengő fenyők növesztenek szakállat. Csattog a víz. kristályos, lépcsőkön bukfencezik, s légbuboréka száUdoa i A pisztrángokat nézem, árnyamtól menekülnek, s elülnek szürke mélyben, Hegy mögött a Nap, árnyak nem űzik halaimat, már tenyeremig járnak. Itt minden áttetsző, zöld, a nyugalom olíva, s a csönd égfelé gőzölg. Kis begyivonat nyögve kaptat új utasokkal, míg ballagok a völgybe... A bősz patak már lassul, s bezárul mögöttem a völgy, mint egy régi album. Hírlapot ad a postás: HÁBORÚ! — egyszerre a mélyzöld csend is olyan más. Hegy mögött a Nap. árnyak hullnak az útra elém, fák közt farkasok járnak.. ó, róka-békétlenség, ide jer, jer megtérni, hol fényesek az esték! ANTALIT ISTVÁN: És az útmenti fák.. Nem rohanok nem Is futok, de lassan se megyek. Hosszú a táv, sok a titok, és kit kérdezhetek? Leheveredni nem szabad, csak nézni, hogy a táj mint marad el. Egy pillanat, ami szép, ami fáj, és előttem a messzeség, ki-tudja-meddig-út, de felém nyújtja már kezét és szomjat olt. a kút, szivárvány a fejem felett, fölém hajlik az ég, vigasztalóim: fellegek, és az út menti fák.., / LJUBISA MANOJLEVIC: Azok a baromi idegek Nem tudom, hol és mikor történt, de megesett velem, mint ahogy bárkivel bármikor és bárhol megeshet, tény az, hogy méltatlankodva felkiáltottam: — Node kérem, most már igazán nincs többé idegem! És jól láttam, amint egy fekete szemüveges, fehér fogú Valaki szaporán jegyzett előttem a noteszába. —- Mit jegyzett olyan se« rényen? — Azt. hogy önnek nincs többé idege! Máskor meg Így kiáltottam fel: — Node kérem, elvégre nekem is vannak idegeim! A fekete szemüveges, fehér fogú Valaki — láttam — ezúttal is bejegyzett valamit a noteszába. — Mit jegyez már megint? — Azt, hogy önnek is vannak idegei. — Node kérem — méltatlankodtam ismét máskor, nem is tudom már, hogy hol és mikor, de tény. hogy méltatlankodva felcsattantaro: — Node kérem, ehhez aztán végképp nincs idegem! És idegességemet persze fokozta a fekete szemüveges, fehér fogú Valaki, a kaján és fáradhatatlan jegyezgető. Nem állhattam meg, és rend- reutasítóan méltatlankodtam: — Node kérem, micsoda mód ez? — Feltételes — mondta szenvtelenül. — Ha egy ember azt jelenti ki. hogy nincs többé idege, máskor meg azt, hogy neki is vannak idegei, és megint máskor azt, hogy végképp nincs idege, azt feltételesen. azzal is gyanúsíthatnánk... Gyorsan forogtak fejemben a kerekek. És forgásuk persze feltételes meghajtású volt: •— Ha egyszer az egyik és máskor a másik, és harmadszor valaki megint ezt vagy azt mondaná —• hol és hogyan állnánk voltaképpen a szavahihetőséggel? A sok feltételes mód enyhén szólva következetlenségre... inga— Nos, akkor hát vannak vagy nincsenek idegei? — kérdezte kajánul végül is. —• Vannak, csak ziláltak. Az ilyenek, épp az ilyenek tették tönkre, mint anviyen maga! — Ügy? — szólt kajánul —, szóval vannak idegei, csak ziláltak. Amint látom. tagságra... esetleg álnokságra vallana... — Elég! Állítsa le! A fekete szemüveges, fehér fogú. Valaki hirtelen leállította feltételes meghajtású kerekeit. a másik simább. Mintha az . idő múltával arcot cseréltek volna: az idősebb lett a fiatalabb, és a fiatalabb az idősebb. Pedig egy kosztét ettek, egy soron éltek. Most Julka viszi otthon a házat. Sóhajtozva tesz-vesz. Főz, mosogat, ellátja a baromfit, meg ha van a hízót. A mosást, vasalást együtt csinálják. Olyankor, ha Tarka ráér. 3 Terka eljár dolgozni. Gondnokságot vállal nyaranta valamelyik parti üdülőben. Most már esztendők óta a gyógyszerészéknél. Az ödülő jó másfél kilométerre van az országút menti háztól. Terka kerékpáron közlekedik. Kora reggel megy, késő este jön. Az üdülőben nincs főzés. Némelyik vendég, kivált akinek kocsija van. eljár enni. Lehet három helyen is. De a többség, a gyerekesek majdnem mind, hozatják a kosztol A Diófának . van a legjobb konyhája, onnét hozatják. Terka hordja. Tíz-tizen- két ételhordót is akaszt a kerékpárjára. A Diófa is az országút mentén van, szemközt Terkáékkal. Míg az ételhordókat töltik, vagy ha még várni kell a levesre, Terka egykét percre hazaugrik Julka gyöngyöző homlokkal piheg a leisötétített szobában. , — Szegénykém, biciklizni ebben a hőségben... Terka legyint. — Nem kell valami a Népboltból? Nehogy kimászkálj nekem ebben a kánikulában. Különben — teszi hozzá — nincs is olyan meleg. s De ősszel nincs vendég, az üdülőt bezárják. A matracokat kiporolták, a szobákat fölsúrolták. A fehérneműt elvitte, és már vissza is hozta a Patyolat. Terka néha lenéz a partra, megvizsgálja, rendben vannak-e a zárak, nem feszegették-e a zsalukat, elsöpörte-e a ház előtt az úton az avart az a kis öregasszony, akit ezért fizet a tanács. Egyébként pedig ülnek a ház előtt a pádon a verőfényben. Nézik a sárga dáliákat, a diófa barnuló lombját, és túloldalt, nem messze előttük, a templom tornyának hegyes, fekete rajzát az égen. ífyári dolgokról beszélgetnek. Ki jött új vendég, ki nem jött vissza tavalyi. Meg hogy a kúnházi patikus a platinaszőke nőjével mekkorát karambolozott a kanyarban. , Persze szóba került a hentes is. Aki annak idején járt hozzájuk, cukorkát hozott, kis doboz csokoládét, és egy este nagy dadogással feleségül kérte Terkát. — Szegénykém — motyogja Julka. — Ha ho.zzámentél volna, most nem kéne any- nyit gürcölnöd. — Nem tetszett — mondja Terka kurtán. — Különben is elesett a háborúban.' Julka tudja, hogy tetszett neki. Csak őmiatta nem ment hozzá. Mert őneki is tetszett a hentes, ő is szívesen hozzáment volna. — Tudod, néha elgondolom — mondja —. milyen másképp fordulhatott volna az életed. Ha akkor nem vagy olyan jó testvér hozzám. — Hagyjuk ezeket a régi dolgokat — mondja Terk.. ingerülten. Hallgatnak. — Majd éppen az a múlja kellett nekem! — mondja később Terka, Aztán még később: — No bizony nem szeretnék a felesége helyében len-! ni! > — Kinek? ka értetlenül. kérdezi Jul---------------- i — Hát a kúnházi patikus-J nénak! Folyton azt a platina- > szőke dajnát furik^zza, az» asszonyt meg otthon - föleszi a három gyerek... — Terka dühösen legyint. — Eh, férfinép, kutyanép. Julka puha kezének -nedves melegét érzi a kezében. — Emlékszel? — dünnyögi Julka. — Ott volt az az ág, arra szerelte apa a hintát. — Azt is rég eltüzeltük —- mondja Terka szárazon. — Letörött — szól Julku. — Pedig azon lógott a hinta. Kis csönd. Aztán Julka folytatja, csöndesen, tűnődve. — Mi meg ültünk a hintán és himbálództunk. Közben az eget néztük a torony fölött. Hogy jön-e már. Azt mondtuk, hogy ott kell neki jönni, és néztük, jön-e már. Mert ha madár jött volna, az valami nagy jót jelentett volna. Terka Bólint. Nézi a torony fölött az eget. — Nem jött madár — mondja tárgyilagosan. önnek igen fonák felfogása van az idegrendszerről, ön összezavarja az idegrendszer helyét, elferdíti az idegrendszer szerepét... az idegrendszer kölcsönös hatását... •*— Elég! Állítsa le, kérem, azt a feltételes meghajtásúját! Hogy milyen a felfogásom az idegrendszerről, nem is tudom, de valószínűnek tartom: nincsenek különösebb bajok a idegrendszerről kialakult felfogásommal. Az idegeim körül viszont — mert, hogy hol vannak, hol nincsenek — több mint valószínű bajok lehetnek. Komoly elváltozások. Nem vitás tehát, hogy a jövőben fo- kozottab gonddal kell kímélnem ezt a zilált maradékot. Munkanapokon kezdtem hát nem magammal vinni az idegzetemet. Otthon hagytam: hadd pihenjen, ' ráfér. Más emberek izgulnak, idegeskednek borzolt idegekkel berzenkednek a sok ilyenolyan igazság és igazságtalanság közepette, én meg töknyugodt vagyok és adom az ostobát. Nem győznek eleget csodálkozni rajtam, illetve azon, hogy szemlátomást megváltoztam. Persze, fogalmuk sincs az én különmeg- hajtású leleményemről. Bizonyos idő eltelte után gondoltam egyet, hogy kipróbáljam, javult-e már valamelyest ennek a zilált maradéknak az állapota: beviszem hadd látom, hogyan reagál egyre s másra Vesztemre tettem: a sók Idegesítő körülmény között — az értelmetlenség, az a kiadós, mármint időbelileg kiadós uzsonnázgatások és feketéz- getések, hajlcmgások és laj- hárság jóvoltából — az én maradékom oly mérvű hanyatlásit mutatott egy nap leforgása alatt, hogy megfogadtam; soha többé nem teszem ki ilyen megpróbáltatásnak. Node vasárnap és ünnepnapokon, gondoltam, csak magammal viszem. Űgyvéi- tem. ezeken az enyhébb napokon igazán nem árthat. Rosszabb volt még a tmm*» kanapóknál is: mert elrontani, kérem a vasárnapi idillt! megkeseríteni az emberek ünnepi hangulatát, ugyebár mégsem illik. Kénytelen voltam belátni; ilyen idegzettel nem való vagyok az emberek közé: se vasárnap, se munkanapokon. Rajtam már csak az segíthet, ha új idegzet után nézek. Olvasom de hallom is lép- ten-nyomon, hogy itt meg itt új szívet, új vesét, új szemet... ültetnek át e kiérdemesült szervek helyébe. És idegzetet? Telefonáltam egy távoli országban élő neves prof esz- szórnak. —i- Ideget még nem ültetünk át, kérem. De hamarosan megkezdjük az idegrendszer-átültetési kísérleteinket — mondta a professzor. — Ha óhajtja, előjegyezhetem. Milyet óhajt: cerebrális vagy autonom idegrendszert? — Ezt önre bíznám, professzor úr. — Hogy lélegzik, kérem? — Bajosan. Alig kapok levegőt. — És az emésztése? — Sok mindent nem tudok megemészteni. — Akkor autonom idegrendszerre van szüksége. Mindenekelőtt a szimpatikus idegre. — A szimpatikusra? Ó igen: először is arra! — Ha meglesz, értesíteni fogjuk, uram. — Köszönöm, professzor úr. De nem győztem kivárni az értesítést. Felhívtam hát egy másik, kevésbé távoli országot. — Engedőimet kérek, de előbb állatokon fogjuk, kikísérletezni — jelentették ki, — Kérem, én szívesen eltekintek ettől. Kisérletezzék ki rajtam. — Előjegyezhetem ónt. de nem bizonyos, hogy a közeljövőben sorra kerülhet. És milyen idegzetre van szüksége: vékonyabbra vagy vastagabbra? — A vastagabbra. Sodronyokat ültessen át... — Az lehetetlenség. Élőbe csak élő anyag ültethető át. Csak emberi, esetleg ló- vagy baromfi idegzetről lehet szó művi úton ... — Persze nem emberit, baromi idegzetet kérek. Mert az értelmes emberekkel még csak boldogulok valahogy.., Dudás Kálmán fordítása 1968, április 21., vasárnap
