Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-16 / 64. szám
I Tanácskoztak as országgyűlési képriscISh Heves megye egészségügyi és kórházi ellátottságának helyzete a napirenden Egerben, a megyei tanács (kistanácstermében tartotta ülését, pénteken délelőtt Heves megye országgyűlési képviselőinek csoportja. Az ülést Hevét Lajos, a képviselőcsoport vezetője nyitotta meg, majd Szalay István, a megyei tanács vb-elnökhelyettese tájékoztatta a képviselőiket a megye egészségügyi és kórházi ellátottságának helyzetéről. — Heves megye ügyi helyzete a második és harmadik ötéves terv időszakában lényegesen fejlődött — mondotta. — Míg 1960-ba.n a megye költségvetéséből 94 és fél millió forintot költöttünk egészségügyi célokra, addig a tavalyi évben 182,5 milliót, ami 166 százaléka az 19o0-as adatoknak. Mén a megyei költségvetés több mint 53 százaléka szolgálja a megye egészségügyi feladatainak megoldását. Ezelőtt öt-hat évvel a megye egészségügyi helyzete igen elmaradott volt az ország más területeihez képest, s igen örvendetes, hogy ezt az elmaradást pótolni tudtuk. Tízezer lakosra jelenleg 14.3 orvost számíthatunk, s ezek alapján az országos kilencedik helyet foglaljuk el. A egy körzeti orvosra jutó lakossági szám tekintetében is előrerukkoltunk: 1960-ban még a 13. helyet foglaltuk el országosan. most pedig a nyolcadik helyen vagyunk. Jelenleg az egy körzetre jutó lakosok száma 2670 főt tesz ki, ami jobb az országos átlagnál. A községi körzeti orvosi ellátottságot tekintve Heves megye országosan a hatodik helyein áll» Baranya, Szolnok. Komárom, Tolna és Csongrád megyék után. Természetesen aránytalanság még így is tapasztalható, mert pL a meg- növekedétt egri járásban 4 körzeti orvosi állás betöltei len. Emelkedett a tízezer lakosra jutó rendelőintézeti óraszám, ám az intenzív fejlesztés ellenére is csak a 12. helyre tudtuk felküzdeni magunkat, az országos eredményeket számítva. r»^VA^\/XXVN/\AX\A-VOAA<'\/V<VXX\/VAr Ezután a megyei tanács vbelnökhelyettese a kórházi ágyellátóttság helyzetét elemezte. 1960-ban a 10 000 lakosra jutó kórházi ágyak száma nem volt több 29-nél, ma pedig mér túlhaladta a negyvenet. A hatvani új kórház üzembe helyezése igen sokat segített a megyén, de gyógyítási lehetőséget biztosít a megyénkhez közel eső szolnoki és Pest megyei területek betegeinek is. Heves megye határain belül is igen nagy az aránytalanság a kórházi körzetok ágyellátottsága tekintetében. A hatvani körzetben több mint 44. a gyöngyösi területen több mint 42. az egri kórházak körzetében pedig alig több mint 37 ágy jut tízezer betegre. Az egri számadat alatta marad mind az országos, mind a megyei átlagnak. — Egerben igen nehéz körülményekkel kell megbirkózniuk — mondotta Szalay István — az egészségügyi szakembereknek. A kórházak évszázados épületekben vannak, s hiába a nagy összegű felújítás évről évre, a korszerűtlenség megszüntetésére nem elég. Az örökös toldozgatásfoldozgatás gazdaságtalan és nem is célszerű. Szükséges lenne olyan új egészségügyi intézmény létesítése, amely a legkorszerűbb követelményeket is kielégítené. A tájékoztátóit hosszú vita követte. A vitában elhangzottakra Szalay István és dr. Szabó Ferenc, a megyei tanács egészségügyi osztályé' nak vezetője válaszolt. Beszámoltak a képviselőknek azokról az intézkedésekről, amelyeket az egészségügyi hálózat megjavítására tesznek, s azokról a tervekről is. amelyeket a megye önerejéből valósít meg. A képviselőcsoport tagjai ezútán a múlt évi tevékenységüket értékelték, majd az országgyűlés soron következő ülésszakára való felkészülésről tárgyaltak. A tanácskozás befejezése után Heves megye képviselői Szalay István és dr. Szabó Ferenc kalauzolásával látogatást tettek a megyeszékhely kórházaiban, s baráti Jbsszél- getést folytattak a kórházak vezető orvosaival. ípataky) 3ATYVT KÖTÖTTEK. II — Már megint mit követtem el? (A Wochenpresse Amikor a hóhér ablakát üvegezték Az ókor embere mér szélté- len-hosszában használta legősibb műanyagaink egyikét, az üveget. Római kori telepek, sírok feltárásakor szinte kivétel nélkül napvilágra kerülnek az ókor szebbnél szebb üvegcséi. A népvándorlás elmosta ezt az ipari-művészeti ágazatot is, s bizony jó ezer esztendő beletelt, mire a középkori ember utolérte, majd túlszárnyalta az ókor üvegességét. A magyar középkor régészeti anyagában a XIII. századtól mind sűrűbben találkozunk — valószínűleg Itáliából s Németországból importált — üvegedények maradványaival. Azonban az üveg még a XVI. században is — szinte az ezüsttel vetek- vő árú — luxuscikk volt. A XVI. századig — helyenkint még jóval később is — az ablakokat jó részben — viasszal, zsiradékkal bevont — vászonnal. papirossal borították. Budán az 1410-es évektől jelentős vagyonra tett szert egy bizonyos Itáiliai Antal mester — Antonius Italiens Vitripar —, aki Budafelhéví- zen (a mai Lukács-fürdő körül) még vízimalmokat is vásárolt. Meglehet, hogy ezek részben Antal mester üveghutájához tartoztak. Ugyanis bizonyos, hogy ez az üvegmester nemcsak kereskedett üvegneművel, hanem annak készítője is volt. Mátyás király korában már a buda- szentlőrinci (ma: Súgvári-li- get) pálos kolostor iparűző barátai is foglalkoztak üveg- készítéssel. ök látták el üvegablakokkal az ország — mintegy száz — pálos kolostorát. Pozsony városának olyan jól ment. hogy 1434-ben még a városi hóhér lakásárnak ablakait is beüvegeztette. ám az egri püspök szarvaskői várában még 1520-ban is akadt papír- és vászonborítású ablak. Az újabb kutatások szerint 1489-ben az esztergomi érsekség állandó üveghutát üzemeltetett a Börzsönyben. A díszes templomok, kastélyok, paloták ablakait színes üvegablakokkal díszítették, s a főemberek asztalán színes és festett üvegedények váltakoztak az ezüst. és aranyedényekkel. A XV. századtól maradt fenn legszebb gótikus üvegesemlékünk: Mátyás király hatalmas üvegserlege. J C’cnicHa Card:”ale a Szovjetunióban Á vörös sátor című szovjet—olasz koprodukciós filmben játszik Claudia Cardinale, a hírneves olasz filmszínésznő. A kép a Szovjetunióban tartózkodó filmszínésznőről készült, szovjet partnerével, Edward Martsevichcsel. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Egy tárgyat a múzeumnak Lehet arra számítani egyáltalán. hogy az emberek tö- mege mozdul meg, miután magáévá tett egy jelszót: egy tárgyat adj a múzeumnak! Nincs ebben valami túlzott optimizmus? Mint minden, elvi kérdésre, erre is az élet adta meg a feleletet. Gyöngyöstarjánban negyven tárgy gyűlt össze az karikatúrája) .Ar\>^/v^/\«A/x^v/v^AAx\/\^voo/wvx>/\/vnA^vwv>xvvv\x\/>x\/\xvo^\/v^/v^v^/v^\/\^\/\/\/k^\Ax\A>nAyv/\^v/vvv/\/oA/vnAx\nv\A^\A«aő-^/o/\/o-\ / RE JTŐ J EWŐ/ T .«IV69. íves őrnagy így folytatta: Erre a napra kért engedélyt íves számára, hogy be- költözhessék a villába, mert még egyszer tüzetesen át akart kutatni mindent. De ekkor már a nyomában voltam. Egy emberemnek megbízást adtam, hogy figyelje, így tudtam meg, hogy az ügyészségen járt. Azután rajtaütésszerűen eléje álltam az utcán. A megdöbbent arckifejezése elég világosan mutatta, hogy nem becsületes szándékkal játssza a szerepemet. Elmondta, hogy átkutatja a Brétail-villát, és amikor azt mondtam, hogy én is odamegyek, már visszanyerte az 4 MmmsiiJi 1968. március 16., szombat önuralmát és örömmel invitált Véletlenül aznap az altiszt a kaszárnyában durva tréfából rám zárta a pinceajtót, és ott felejtett estig. Nem tudtam sehogy sem szabadulni, és csak tizenegyre értem a villához. Nyomban telefonáltam annak az embernek, akivel figyeltettem, és ettől megtudtam, hogy a délután folyamán kikézbesítették ügyészségről a néhai Brétail tárgyait, továbbá — és ez volt a legfurcsább — Grison mint íves őrnagy értesítette a szolgálatot, hogy egy támadót megölt a villában. Kém az illető. Valaki jöjjön érte autóval, hogy Cochran városparancsnok estélyére vigye, és ugyanez az ember gondoskodjék a holttest eltüntetéséről. A Titkos Szolgálat emberei sokszor kénytelenek fegyvert használni, amikor bizonyításra, ítéletre nincs idő. Csak a tábornoknak tartoznak felelősséggel. Ilyen eset volt, ahogy én leszúrtam Hil- debrandtot és habozás nélkül végzek Gardone-nal is, ha nem tudom másképpen megakadályozni a zár kombinációjának elárulásában De ki az, akit Grison megölt mint íves őrnagy? Tizenegykor a villánál voltam. Bemásztam a kertbe és körüljártam a házat. Észrevétlenül akartam bejutni. Lövéseket hallottam, és megpillantottam egy légionistát, amint futva jön. Mögötte őrjárat. A katonák üldözték. Beugrott a Brétail-villa kertjébe. Megismertem Harrincourt bajtársamat. Később a riadóautó lármás érkezését arra használta fel, hogy rohamkését nekiha- jitsa az ablaknak, mert a szirénázás elnyomja a csörömpölés zaját. Beugrott a törött ablakon át, és továbbment. Én is beugrottam utána. A helyiségbe érve a földön megpillantottam a légionista rohamkését Ezt vágta az üvegnek, hogy eltörjön és könnyelműen otthagyta. Nem akartam olyan nyomot hagyni, mely a légióhoz vezet. Felvettem a rohamkést, és a derékszíjam mellé dugtam, azután siettem tovább. Az utcán hangos vezényszavak, rendelkezés, kiáltozás verte fel az éjszakát Lábujjhegyen osontam a szobáig, amelyben világosság volt. Kíváncsi voltam, hogy kit ölt meg Grison. Belestem a kulcslyukon, és csodálkozva láttam, hogy nincs semmiféle halott a szobában. Nyomban tudtam, hogy miről van szó! Velem volt találkája! Én voltam az eltakarítandó tetem! Egyszerűen le akart lőni, és a Titkos Szolgálat útján eltüntetni, gyorsan és biztosan. Hiszen személyesen csak Aubert tábornok ismert, az viszont nem jön ki ilyenkor. Csak Grison jelentését olvasta volna az ügyről. Ezután beléptem hozzá, mintha a találkára jöttem volna. Meglepetten nézett rám. Aztán beszélt valamit, és az asztalkendő alatt óvatosan egy revolvert fogott meg, és már lőtt volna, de én tudtam, hogy mire készül. Kirántottam rohamkésem és végeztem vele. Itt szó sem lehetett habozásról. Csak utóbb vettem észre, hogy nem az én oldalfegy ve remét használtam, hanem Harrincourt-ét, amely ott volt a derékszíjam mellé dugva. Most lépteket hallottam közeledni. Ha kimegyek, észrevesz, aki idetart. Eloltottam a villanyt és bebújtam a gardróbszekrénybe. Harrincourt barátunk, az ördög tudja, mit veszített el a villában, ahelyett, hogy szedte volna a lábát, visszajött. Azt hittem, rémülten elrohan, ha meglátja a leszúrt Grison tetemét, de azóta már tudjuk, hogy Harrincourt ritkán szalad el. — Nem családi betegség nálunk a futkosás ... — mentegetőzött Galamb. (Folytatjuk) első napon. Idősebbeik és fiatalabbak, nyugdíjas tsz- tagok és úttörők vitték el a padláson és a kuckóban fellelt régi eszközöket, • cserépedényeket, amikre már semmi szükség nem volt a háztól. Ügysem tudtak velük mit kezdeni. A Mátra Múzeum igazgatója és munkatársai nem győzték számba venni az értékes történelmi dokumentumokat. Különösen örültek a gyöngyöstarjárd eredetű díszes agyagedényeknek. Egy rég m egszűnt mesterség becses készítményei válhatnak igy kóz- kinccsé. bizonyíthatják a Mát- raalja népművészetének gazdaságát. Előkerült a Tanácsköztársaság helyi direktóriuma elnökének írásbeli feljegyzése a történelmi napokból. Ez a személyes élmény alapján készült emlékirat az események középpontjában élő tanú hitelességével rögzíti a történteket. Az egyik idős férfi, mintha előbb, meg akart volna bizonyosodni afelől, hogy csakugyan az illetékes „hivatalos” személyek végzik a gyűjtést, megkereste a múzeum dolgozóit. Aztán közölte velük, hogy ő tud egy deresről, egy faekéről és egy fatengélyű kocsiról is. A napokban megindult mozgalom: egy tárgyat adj a múzeumnak, jó eredményekkel kecsegtet. Nyugodt szívvel állíthatjuk, a gyöngyösi járásban közügyként kezelik. Hiszen olyan szervek vállaltak védnökséget a történelmi emlékek megmentését célzó mozgalom fölött, mint a járási pártbizottság és a tanács. Mindkét szerv széles körű kampányt indított el a maga területén. Ezek után már természetesnek tűnik hogy a Mátra Múzeum vándorkiállítást is szervez majd a begyűjtött anyagból. Hadd lássák együtt a feldolgozott gyűjteményt azok, akiknek buzgalma, ügyszeretete tette lehetővé a tárgyi emlékek megmentését és tudományos feldolgozását. A Magyar Tanácsköztársaság közeledő ötvenedik évfordulója alkalmából szervezett tárgyi értékmentési mozgalom már a kezdetén is sikeh' rel biztat o_i. - : tetnö
