Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-14 / 62. szám

Látleletek égj sérültről és egy nevelőről 4 ysniíiriii} 1968. március 14* csütörtök — A gyerek félt, azért val­lott. — Én azt nem -tudhattam Hittem, hogy őszintén beszél. — Az első vallomásában tagadott. — Féltem a következmé­nyektől. De aztán rájöttem, hogy az őszinteség, amire én is nevelek, milyen fontos, és elmondtam mindent. — Mit akar tenni ezután? — Kiszabadulni innen és elmenni valahová, ahol új­ra becsületesen és megbe­csültén dolgozhatok. Megkérdeztem Brozman János igazgatót, mi a véle­ménye erről az ügyről? — Pedagógiailag és embe­rileg is elítélendő. A bírósági eljárásig a nevelő ellen fe­gyelmit nem indíthatunk, 3e ha megszületik a bírósági íté­let, a gyermekváros vezető­sége is felelősségre vonja tettéért. Bármennyire is sajátos körülmények között, bár­mennyire is „nehéz” gyere­kekkel kell itt foglalkozni, s ez nagy erőfeszítést kí­ván, — a pedagógusnak itt még inkább pedagógusnak kell lennie. Éppen ezért felelősségteljes munka ez, s csak azok vállalják, akik­nek szívük, türelmük, s a legmélyebb pedagógiai el­hivatottságuk van e gyere­kekkel foglalkozni. Máskor is előfordult már, hogy túlságosan is megfenyítet­tek egy-két gyereket. An­nak nem voít ilyen súlyos következménye, hegyen fi­gyelmeztető ez az eset. Állami gondozásba zöm­mel veszélyeztetett körül­mények közül kerültek ki az itt élő gyerekek. A dur­vaságot el kell velük feled­tetni. s ők — magam is ta­pasztaltam — egy csövnmii szeretetet tengerrel hálál­nak meg. Fizikai törvény: ütéskor hő keletkezik. Éz a hő azonban nem olvaszt­hatja le az élet szennyétől durvult kémet. Kátai Gábor Á kisfiúról nemrég ké­szült orvosi látlelet: nyolc napon túl gyógyuló sérülé­seket szenvedett. Drencsé- nyi Zoltán nevelő elverte. Előbb kukoricaszárral, majd egy 54 centis mű anyagcsővel verte a gyere két. Jól látszanak az üté­sek nyomai a fényképen. Az ügy — súlyos testi sér­tés vádjával — a bírgsá g elé került... Jefgy%őkőnyv Az Egri Gyermekvárosból eltűnt néhány kisebb-na- gyobb tárgy: ágylepedő, pár­nahuzat, kabát, nyaksál... A feljelentés megszületett, de tettes nem volt. Drencsényi Zoltán erre a kisfiúra gyana­kodott, akiről köztudomá­sú, hogy szeret nagyot mon­dani, szeret feltűnni, akinek, ha a kezébe nyomnak egy fo­rintot, azt mondja, amit az ember kíván, s akkor is azt mondja; ha ütik... De ne vágjunk elébe. A sok — többnyire fertő­zött — gyerek között nehe­zen őrzi meg a legjobb pe­dagógus is türelmét, s ilyen­kor a korholó nyakon legyin­tés hamar megszületik ... A szekrényekbe rudat fa­ragtak a gyerekek a vállfák számára. A kisfiú, S. I. rúdja hiányzott. f — Hol van? — Odaadtam egy gyerek­nek, aki levitte az udvarra __ , A rúd nem került elő. Né­hány gyerekkel együtt be­mentek az egyik szobába. S. I-n csupán egy tornanadrág volt, mert akkor fürödtek. Elcsattant néhány pofon, majd kukoricaszár került elő, majd a műanyag cső... A kisfiú sírt: — Kisdobos becsületsza­vamra megmondom, hová tettem ... A gyanú már fészkelődéit: — Csak nem te loptad el a lepedőket? — Igen... Felmentek a tanulóba, ahol a nevelő csoportja tartózko­dott. Előkerült egy magneto­fon, amely szóról szóra le­rögzítette a furcsa nyomo­zást. A kérdéseket a nevelő tette fel, s a fiú válaszolt, no meg az izgalmakért lelkese­dő többiek. — Neked, Sárközi, mi hiányzott? — Két pizsamaalsó. — Te vitted el azt is, S.? — Igen ... (Félelmében, vagy ki tud­ja miért, S. I. egy történetet komponált gyorsan, hogy az őket patronáló brigád egyik tagja kérte őt, hozzon ki egy s mást, kap érte csokoládét Amikor papírhulladékot vitt a MÉH-be, a hullad ík közé dugta a „lopott holmit”.) — Nekem tavaly a mac­kómat lopták el. Alsó és fel­ső részét — kiáltja az egyik gyerek. — Tavaly is megkezdted már ezeket a lopásokat, kis­fiam? i — Igen ... — Tehát évek óta csiná­lod ezt, kisfiam, ugye? — Igen ... A bűnjelként lefoglalt magnószalag megőrizte a Statisztikai felmérés a családok életkor ülményeir öl A Központi Statisztikai Hi­vatal kérdőbiztosai március második felében felkeresik az ország mintegy 16 ezer véletlenszerűen kiválasztott háztartását, hogy adatokat gyűjtsenek a családok 1967. évi jövedelmeiről. A Statisz­tikai Hivatal e felmérés alap­ján áttekintést kap arról, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése előtti utolsó évben milyen volt a különböző társadalmi réte­gek jövedelmi helyzete, mi­lyen jellemző sajátosságai voltak a jövedelemelosztás­nak. Az adatokat később nyilvánosságra hozzák. (MTI) A vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet az UNESCO támogatásával nemzet­közi hidrológiai továbbképző tanfolyamot rendez Budapesten. Tizenhárom ország mérnö­kei vízkémiai gyakorlaton vettek részt a VITUK1 vízminőségi laboratóriumában. Képünkön: új-zélandi, indiai és nigériai mérnökök a laboratóriumban. (MTI Foto — Szebellédy Géza felvétele) „nyomozást”. Direkt kérdé­sekre szolgálatkész, vékony­ka feleletek. Minősítések A rendőrség vizsgálatot in­dított. Drencsényi Zoltán ne­velő beismerő vallomást tett. Kiderült: a gyerek nem lo­pott. Nagyotmondó fiúcska, de a keze nem ragadós ... A szolgálati lakások '■“yi- kében él 1965 óta Drencsényi Zoltán családjával. Most be­tegen fekszik. — Olvasta a jellemzése­met? — kérdezi, Olvastam. A gyerekváros igazgatója nem a legjobb jellemzést írta róla. — Huszonöt esztendeje va­gyok pedagógus, de ilyet még egyszer sem kaptam. — Ha én rossz nevelő va­gyok, miért bíznak rám he­lyettesítést? És miért nem tudott öt nevelő rendet te­remteni a csoportomnál, amíg beteg voltam...? Elkö­vettem ezt a bűnt, megver­tem a gyereket. Ilyen soha nem fordult még elő, hiszen én magam ítélem el a leg­jobban a gyerekek verését, s most pont én ... A büntetést jogosan kanom érte. De hogy ezzel a jellemzéssel törjön ketté 25 év!... Várakozás — Miért verte meg a gye­reket? — kérdeztem. — Sok minden összegyűlt. •Betegségből jöttem vissza, és szétzüllve találtam a csopor­tomat. S az ember egyszer kirobban. Hiányzott az a fa S. I. szekrényéből. Hiába kér­deztem, hol van, hazudozott össze-vissza. — Se nem láttam, se nem hallottam; minden esszéjét^, az idegfeszültség, a nagy ma- gamrahagyatottság ... Ami­kor láttam, hogy vérzik az orra, akkor döbbentem meg. hogy mit tettem. — És a magnetofon? . . — Azt gondoltam, kiderí­tem, hogy a lopások honnan erednek és ki az orgazda. .',X\/\X\0->\'V.AyVO/V'V\^VV'\/VO f,.­Országos víztérkép Meddig él egy kút? — Források meglepetésekkel corvée-t. Csupa megbízható ember: Galamb, Spoliansky és a többiek kerültek a sza­kaszba. Finley vezette őket, de La touret is ment. A rabok már előző nap délutánja óta hiába nyitogat- ták a vízcsapot. Nem kaptak inni. Az éjszaka még tűrhe­tően telt, de reggel az izzó melegben már nagyon le­gyengültek a szomjúságtól, szédülten, kimerültén ültek a fojtó dzsungelben, több mint kétszáz emberi váz... Látták a corvée-t érkezni. Látták, hogy a tiszt „súlyba” vezényelteti a fegyvereket, és rájuk irányulnak. Senki sem mozdult. Lövetni fog? Lehet. Most kiválik egy őrjárat a corvée-ból, és a tiszt vezeté­sével közeledik. Néhány rab nehézkesen felemelkedik. Eszükbe sem jutott, hogy megtámadják a maroknyi csapatot ‘ — Emberek! — mondta rö­viden Finley. — Azt izentem nektek tegnap, hogy ha visz- szatértek a táborotokba, sen­kit sem fogunk megbüntetni. Szavamnak állok. Kinyitjuk majd a csapot, kaptok elesé- get, de ezentúl minden gya­nús esetben bejön ide egy őrjárat. És aki nem viselke­dik fegyelmezetten, azt főbe lőjük. Rendes helyőrség lesz Aut-Taurirtból. Holnap el­kezdjük a barakkokat építe­ni, kaptok kórházat, orvost, és rendet csinálunk. Harminc perc múlva megnyitják a vízcsapot. Egyetlen katonát hagyok itt. És olyan sorrend­ben isztok, ahogy ő vezénv- li. Ha ennek a katonának valami baja lesz, akkor meg- tizedeltetlek benneteket! szerte problémát jelent. Az elmúlt 100 év alatt országo­san 40 ezer mélyfúrásos kút készült Magyarországon, de még legalább ugyanennyire van szükség ahhoz, hogy az ország minden lakosa egész­séges ivóvízzel legyen ellátva; Említésre érdemes a tavalyi, 1967-es esztendő, amikor 279 mélyfúrásos kutat tártunk fel, közülük 17 termálvizet ad. — Vállalatunknak a hazai vízszükséglet kielégítésén túl nemzetközi kötelezettségei is vannak — mondották a Víz­ügyi Főigazgatóság szakem­berei — például az NDK-ban, Csehszlovákiában, Szíriában és más országokban is vég­zünk vízfeltárásokajt. Célunk azonban az, hogy belátható időn belül megoldjuk a hazai városok és a falvak jó ivóvíz- ellátását és ez nem is kis fel­adat, hiszen a kultúra terje­désével, a megnövekedett hi­giéniai követelmények követ­keztében egyre több jó minő­ségű vizet kell biztosítanunk, Zs. L. tam, és megtámadtak.,. Ez bizonyára a Laporter mákvi­rág volt. De valaki rálőtt a sötétből, és nem sejtettem* hogy ez ki lehetett. — Én voltam — mondta mosolyogva az őrnagy. — Éppen aludtam, és maga ag­gódott a holmimért, de azért jól hallottam, amit mond. Sejtettem, hogy más is hall­ja. így azután előbb surran­tam be a mosókonyhába, és láttam Hiltíebrandtot, mert 5 volt az illető, nem Pencroft, amint odafeküdt a padlóra. Idejében léptem közbe, hogy segítsek magán... Csak a ci­pőmet befestette a vörös mi­nium, ezt ügyesen elcserél­tem Spolianskyval... — A cipő! Ö meg Trop- pauerrel cserélte el, azért sántított... — Ezért akarták agyonlőni szegény Troppauert. Azt hit­ték, maga az őrnagy, és ő a maga társa. Most pedig egy fontos kihallgatás... — A szomszéd szoba ajtajához lé­pett, és kivezette onnan Mag- de Russelt. Rendes útiruhá­ban volt, és mosolyogva néz­te Galamb csodálkozását. — Hát maguk.s. ismerő­sök... «— Csak itt ismerkedtem meg az őrnagy úrral — néve­tett a leány. — Régen fi­gyelt engem, és megtisztelt a bizalmával! — Elsőrangú segítőtársam lett Mademoiselle RusseL Az első ember, akit arra kértem, hogy legyen segítségemre. Mert nem bízom senkiben. Egy kissé, Harrincourt, a maga érdekében is történt; Finleynek akkor még nem ’ akartam elárulni az inkogni- tómat, és valahogy segítenem kellett, hogy ne patkoljo.í el a negyvenkilós pelote-tól. Erre használtuk fel a Made­moiselle néhai maszkját, Abu el Kebirt, a kávéfőzőt, aki megvesztegette Battistát, és így segíteni tudott magán. Hálás lehet ezért... — Ó, még sokszor fogom leróni — mondta lelkese* Galamb, és a lány elpirult, __ . (Folytatjuk) Ha zánkat úgy ismerni Eu­rópában. mint a bővizű or­szágok egyikét. Miként is ál­lunk vizeinkkel? Erről beszél­getett munkatársunk az Or­szágos Vízügyi Főigazgató .ág Vízkutató- és Fúr^vállalat szakembereivel, akik elmon­dották, hogy — amint ezt a geológiai térképek is bizo­nyítják — országszerte való­ban bőséges mennyiségű iható és nagy mennyiségű pari víz található — kivéve a két víz­szegény megyét: Borsodot és Nógrádot. — A víz után! kutatás gyakran meglepetésekkel is szolgál. Előfordult, hogy vizet kerestünk és olaj forrásokra bukkantunk. A másik eset vi­szont az, hogy olaj után ku­tatnak és helyette hévíz, vagy kitűnő ivóvíz Jón fel­színre. Mondani sem kell, hogy vállalatunk tű! a fúrá­sokon, a méiyvízi és U-rmál- kutak karbantartásával is foglalkozik. Hiszen egy-egy mélyfúrású kút élettartama általában 20—25 esztendő. Persze, kellő karbantartás Rompez! Az őrjárat továbbment az erőd belseje felé. A rabok szótlanul ténferegtek. Egy­szer csak a vízcsapnál álló katona, Rikov azt mondta: — Folyik már a víz. Vi­gyázz! Egyes sorba sorakoz­ni, és mindenki hozza a po­harát! A rabok sorba álltak, szép rendben ittak, és a magá­hiánya esetén, vagy más okok miatt előbb is feímondhaíűa a szolgálatot. Ezért szükséges tehát a karbantartás, a rend­szeres ellenőrzés. — A termálvíz feltárásának ma már a mezőgazdasag szempontjából is nagy jelen­tősége van. Hiszen ezen a ku­tak elláthatják a mezőgazda- sági üzemeket, azok hajtató­házait s más melegvíz-igé­nyes vállalkozásait. Egyetlen példa: Szegeden a Haladás Termelőszövetkezet évenként fűtésre 700 ezer forintot köl­tött, s amióta hévkutjai van­nak, sokkal olcsóbban oldja meg a fűtést, nem beszélve arról, hogy 10 ezer négyzet- méterrel növelték aiz üveghá­zak területét, s hamarosan újabb 10 ezer négyzetméter­rel bővítik hajtatóházaik te­rületét is. Az idén is nagyobb arányú kútfúrásokat végeznek or­szágszerte. összesen mintegy 145 mélyfúrású kutat készíte­nek ej 1968-ban. A mélyfú­rású kút a jó ivóvíz alapja, amely mint ismeretes, világ­a katonák élén a tiszteket meglátta. A bennszülöttek szó nélkül engedelmeskedtek. Nyolc katona hátramaradt és vi­gyázott rájuk. A főnököt pe­dig vasra verve magukkal vitték. — Hogy hívnak? — kér­dezte útközben Finley a reszkető törpe pigmeust. —■ lllomornak, uram ... —• felelte a főnök. íves őrnagy lázas gyorsa­sággal folytat­ta a kihallgatá­sokat az ezred- irodában. Rö­vid rádióérint­kezés után ér­tesítették őket, hogy Timbuk- tuból egy csa­pat szpáhit ve­zényeltek ki a helyőrség megerősítésére, és az ügy va­lamennyi sze­replőjét repü­lőgépen Oran- ba szállítják. Pencroft nem vallott sem­mit Illomor, a törzsfő, annál többet, és Ga­lamb mindent, ami csak eszé­be jutott —- Gondolkozz, fiam — biz­tatta íves —, minden cse­kélység fontos. — Igazán mindent elmond­tam ... Legfeljebb néhány pofont felejtettem el, mert az ügyben .rendkívül sokat po­fozkodtam ... Ja, igaz... A mosókonyhában poszton áll­nyos posztnak sem esett semmi baja közöttük... Az őrjárat pedig folytatta az útját az őserdőben, egy elefántcsapáson a pigmeusok tábora felé. A törpe főnök személyesen sietett eléjük, azt hitte, a lázadók jönnek. Keservesen csalódott, mikor Hajnalban az erőd elcsen­desedett. A nehéz nap után mélyen aludt mindenki. A katonák egy része súlyos al­koholmérgezéssel a kórházba került. A többiek fejfájással, sajgó tagokkal sorakoztak az ébresztőre. Finley néhány rö­vid mondatban közölte ve­lük, hogy súlyos büntetés he­lyett egyszerűen részegeske­désnek tekintik, ami történt, és minden tizedik embert a bűnösök közül négy nap pe- lote-ra ítélnek. Ha legköze­lebb hasonló eset előfordul, a bűnösöket haditörvényszék elé állítják. Némán hallgatták. A nap ébredt, és a forróság szinte másodpercenként növekedett. Ezután összeállították a

Next

/
Thumbnails
Contents