Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-12 / 60. szám

Magasabb beosztásban... Ausztria tragédiája Az Anschluss 30. évfordulójára Í 1968. február 10-étffI Sulyok Zoltán 32 éves gépésztech­nikus vezeti > Mátra vidéki ' Fémművek szerszámüze- 1 inét... 1 — őszintén: miért kapta, mivel érdemelte ki e rangos megbízatást? — Azt hiszem. Jobb lenne, ha erre a kérdésre mástól kérne feleletet Nem azért, mintha én nem tudnék vá­laszt adni, de talán hitele­sebb, más értéke van a sza­vaknak, ha nem az mondja, akiről szólnak... — Akikre gondol, már megkérdeztem... — Higgye el, én nagyon szeretem a munkámat, a szakmámat Amikor elvégez­tem az általános Iskolát gép­ipari technikumba szerettem volna menni. Sokan jelent­keztünk, engem elutasította!^ Debrecenbe mentem, az épí­tőipari technikumba. Egyszer különös ötletem támadt: le­velet írtam a Központi Bizott­ság titkárságának, s kértem, segítsenek, hogy átkerüljek a salgótarjáni technikumba. Levélválaszt ugyan nem kap­tam, de néhány nap múlva már Salgótarjánban tanul­tam... — Tehát az erős akarat Is ez érdemek között szerepel... — Valószínűleg. A Mátrai- vidéki Fémművekbe 1900. augusztus 9-én kerültem szer­kesztőnek'. Később a műszaki fejlesztési osztályról „kiemel­tek” és rám bízták a kísérleti üzem vezetését Ez egy egé­szen kis üzem, huszonnyolc- harmincán dolgoznak csak benne. A vezetésem alatt háromszor nyerte el a szoci­alista üzem címet Senki se higgye, hogy ez csak az én érdemem. Közös munkánk eredménye. Talán szeren­csénk Is volt, hiszen minden tervünk, elképzelésünk „be­jött...” — Szóval, a második érde­me a munkája... — Szeretem, amit csinálok. Érdekel, izgat. Különben ki­csit váratlanul jött ez a ki­nevezés. Ugyanis ami nem tetszik, amit nem tartok jó­nak, megbírálom, kifogáso­lom. Még akkor Is, ha „föl­felé” kell a szavakat Irányí­tani. Nem bátorság ez, ilyen a természetem... — Mennyivel könnyebb « a beosztás, mint-au előbbi? — Lényegesen nehezebb. Sokszorosain nehezebb. A fe­lelősség meghatványozódott. Az összes termelő üzemnek mi készítjük a szerszámokat. Naponta milliós tételekben. Képzelje el: ha nálunk leáll­na, vagy akadozna á munka, az egész gyár termelése ve­szélybe kerülne. Nem is be­szélve arról, hogy a dolgozók száma négyszer-ötször több, mint a kísérleti üzemben... — Anyagilag bizonyára jobban járt? — Egy fillérrel sem. Azt mondták: majd, ha bizonyl­tok, majd ha ki érdemiem, majd ha rászolgálok. A he­lyükben én la ezt mondtam volna. • — Szívesen vállalta? — Igen. Mindig szerettem a nagy, a komoly feladato­kat. Nem mondom, hogy nem drukkolok, de egyáltalán nem félek. Szívesen, örömmel vál­laltam, elvégre mégiscsak a munkám elismerése, megbe­csülése, Nagy megtiszteltetés, és nagy bizalom... — Változik-e a „menet­rend” az üzemben? — Néhány dologban Igen. Igaz, még csak a terveknél, elképzeléseknél tartunk. Szeretnénk szervezettebbé tenni a munkát. Alapjaiban kívánjuk megreformálni a szocialista munkaiversenyt. A látványosságokat, a formasá­gokat elhagyjuk, csak a konk­rét munka, a tettek jöhetnek számításba. Közel 200 ember dolgozik ebben az üzemben, szakmájukat értő, szerető emberek. Egy igazi, egymást segítő, megértő, támogató kö­zösségé kívánjuk összefor­rasztani a dolgozókat. Nem lehet nehéz, mert ők is így, ők is ezt akarják... — Miért többes számban beszélt? —■ Elképzeléseimet, tervei­met, a beosztásommal járó jo­gokat a közösségen keresztül, véleményüket kikérve, figye­lembe véve kívánom megva­lósítani, érvényesíteni. Ha va­lakinek például majd fizetés- emelést javaslok, előbb meg­kérdezem a művezetőjét, f. szocialista brigádvezetőjét. Ök mégiscsak jobban tudják, Szorosabb egységet a kutatás és a gyakorlat között Az Erdészeti Tudományos Intézet kétnapos tudományos ülésszakát hétfőn Földes László mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyet­tes nyitotta meg a Technika Házában. Vázolta az ÉRTI munkaprogramját, az új gaz­daságirányítási rendszerből adódó új szerepét, megválto­zóit feladatait. Elmondotta többek között, hogy a kormány a következő években tovább növeli az er­dőgazdálkodás területén is a kutatási lehetőségeket. Évente kereken egymilliártí forintot költ az ország a. erdőgazdálkodás fejlesztésé­re: felújításra, telepítésre ápolási munKákra. Hangsú­lyozta: tovább kell erősíteni az erdészeti kutatás és a gya­korlat egységét E Harcias Eteplrotó megye! klild We: Zakupszky László A Hazafias Népfront IT. kongresszusára készülünk. Ennek jegyében rendezik március 13-án Egerben a népfrontmozgalom megyei küldötteinek értekezletét. A tanácskozás 230 küldötte között ott lesz a mátra- szentlmrel Zakupszky Eászló la. Aki nem ismeri, hihetmé diplomatának vagy orvos pro­fesszornak. Zakupszky László a Mátra ügyének diplomatá­ja. s egyszersmind orvospro­fesszora. Harmincöt éve él a hegyen, s 1938 óta Igazgató pedagógusa a Mátraszen im- rei Általános Iskolának. Ami. kor fiatalon Ide került, az elmaradottság, a szegénység szigete volt a kis hesvi falu; nem volt egyetlen útja, vil­lanya, de temetője sem. A szláv és magyar ajkú lakos­ság között a szegénység miat­ti .keserűség svakran. felgyúj­totta a gyűlölség lángját. A fiatal tanító válla’kozott arra. hogy emberibb körű1 menye­ket teremtsen. Mindenki gondjában, bajában oszto- *ott emberi viharokat csen­desített. hivatalos ügyeket in- i/asett. Esketett, fiatal páro­kat adott egybe, holtakat te­metett, búcsúztatott, adó­ügyekben talpalt. Ma 57 éves, de még mindig nem fáradt meg, még mindig nem pihen. Iskolaigazgató, megyei és községi tanácstag, a kereske­delmi és idegenforgalmi ál­landó b zottság titkára, tiszt­ségviselő a Mátra és Bükk In­téző Bizottságában, a nép- frontmozgalomban. a TIT-nél, s a község kulturális életét is ő igazgatja. Valamennyi megbízatását hirtelen fel sem lehet sorolni, s nem is tu­dom. hány ember áll előttem — egy személyben. Mindig és mindenben másokért, embe­rek ügyéért fárad. Gyakran mértéktelenül fárad, s önma­ga egészségét sem kíméli. Nyugodtan és m'ndsn túl­zás nélkül írni merem: senki nem tett annyit a mátrai te­rületek- fellendítéséért, fejlő­déséért. mint Zakupszky László! Izzig-vérig közéleti ember, tele ötletekkel megvalósí­tást érő hasznos gondolatok­kal. Terveket készített a Mát­ra fejlesztésére. s a tervek­hez megnyerje a harcostár­sakat is. múlhatatlan hevült­mint én. örüljünk közösen, dolgozzunk közösen, s termé­szetesen a bírálat, az elma­rasztalás is közös lesz. Persze, előfordulnak olyan esetek, gazdasági problémák, ame­lyeknél egyedül kell majd döntenem. De úgy igyekszem majd, hogy soha, egy pilla­natra se kerüljek messzire, tá­volra az emberektől. A mun­kapadok melletti társaimtól... — Azt mondják, amióta üzemvezető, nyolc óránál lé­nyegesen többet tölt bent a gyárban... — Ez csak természetes Be­le kell Jönni a munkába. Idő­be, fáradságba kerül, amíg megismerem a feladatokat, az embereket. Már említettem, hogy engem is „figyelnek”, hiszen bizalmat szavaztak munkámhoz... — Mennyi ideje jut a csa­ládra, a szórakozásra, a ta­nulásra? — Hát nagyon kevés. Párt-, KISZ-tag, a munkásőrségben szakaszparancsnok vagyok, plusz Itt van az új beosztá­som. Bizony, sokszor rövid a huszonnégy óra. Még szeren­cse, hogy a feleségem Is ta­nul. Majd később, ha egye­nesbe Jövünk... — Tulajdonképpen úgy is mondhatjuk: karriert futóit be. — Nem szeretem azt a szót. hogy karrier. De nétzze, az én apám kovács volt, egysze­rű családból származom. Amikor a feleségemmel Ide­jöttünk, a Mátravldékl Fém­művekbe. mindössze kétbő- röndnyi „vagyonunk” volt. Most van szépen berendeze t kétszobás lakásunk, kocsink, s üzemvezető lettem. Érthet- ugye, ha azt mondom: nagyon elégedett és nagyon boldog vagyok... Koós József Ausztria válságát a hét világháború kö­zött rendkívüli figyelemmel szemlélte a kora­beli egész magyar közvélemény, de különö­sen a munkásosztály ét a radikális értelmi­ség. Igen jól tudták, hogy mindaz, ami a szomszédos nyugati országban történik, je­lentősen befolyásolja a magyar politikai ten­denciákat. Ezért aztán minden csapás, amely az osztrák munkásmozgalmat és Ausztria más mtifasiszta csoportjait érte, fájdalmasan ha­sait a magyarországi haladó politikái erőkre. Hitler 1938. március 12-én kebelezte be Ausztriát. Közönségei területrablás volt ez, — tragikus nap Ausztria népének életében — amelynek a német fasiszták az Anschluss, a csatlakozás nevet adták. A tragédia előkészí­tő_ eseményei több „felvonásban” már jóval előbb lejátszódtak. Schober kormánya már 1929-ben módosította az osztrák alkotmányt, korlátozta a szabadságjogokat és a köztársa­ság elnökét teljhatalommal ruházta fel. A gazdasági világválság következményei­től és a munkásosztály elkeseredésétől rette­gő Dollfuss kancellár, a „Millimettemich", szétkergette a parlamentet. Felfüggesztette az alkotmányt, Ausztria munkásainak védel­mi szervezetét, a Schutzbund-ot feloszlatta és betiltotta a kommunista párt működését. Ezzel éppen azt az erőt gyengítette, amely képes lett volna megakadályozni az ország önállóságának és függetlenségének eltíprását. 1934 februárjában az elkeseredett osztrák munkásság a reakciós Heimwehr provokáció­jára felkeléssel válaszolt. De a belső árulás zsákutcába vezette ezt a nagyszerűen induló akciót, t hiába voltak olyan hősei, mint Weissel mérnök és Wallisch Kálmán — vére­sen leverték. Döllfusst egy fasiszta puccs ter­roristái 1934. július 25-én meggyilkolták. Utóda, Schuschnigg, azt remélte, hogy Mussolini támogatásával megőrizheti a DoÜ- fuss-féle „tekintélyuralmi keresztény rendi állam” hatalmát. De a bécsi nácik propagan­dáját eltűrte és csak akkor tiltotta be a mű­ködésüket, amikor már-már elsöpréssel fe­nyegették kormányát. Lefogatta vezérüket, Seys-lnquartot, Hitler azonnal Bécsbe küld­te meghatalmazottját, von Neurathot, hogy az osztrák kancellárt felelősségre vonja. Az ausztriai nácik nagyszabású tüntetést ren­deztek a Führer küldöttje mellett. Igaz, vom Neurath távozásakor, az ellentüntetés sokkel nagyobb volt. A náci Harmadik Birodalom és Ausztria között véglegesen elmérgesedett a helyzet. Hitler 1938. február 11-én Berchtesgvadenbet a „SasfészeW-be citáltatta Schuschniggot és figyelmeztette: „ön nem vitatkozhat teltéte­leimről... He ellentmond, egész rendszerét megsemmisítem... Én, a Führer vagyok hí­vatott arra, hogy megalapítsam a 80 milliós nagynémet birodalmat!... Hadseregem, repü­lőgépeim, páncélkocsijaim csak a paran­csomra várnak!...” Schuschnigg hiába kért segítséget Musso­linitól: az megegyezést ajánlott neki. És hiába kömyörgött védelemért az angol és a francia politikusoknál. Chamberlain már „lefeküdt” a náciknak azért a ködös ígéretért, hogy hat évig nem feszegetik a volt német gyarmatok kérdését, ha Ausztria és Csehszlovákia „né­metjeit” a Harmadik Birodalom veheti a „vé­delmébe”. Hitler 1938. február 20-án kijelen­tette: Tízmillió német él a Reich határai mentén, s ezek nem maradhatnak rabságban. Hatalmas méretű propagandahadjárat folyt az Anschluss érdekében. Schuschnigg erre el­határozta. hogy 1938. március 13-án népsza­vazást rendel el: akarja-e Ausztria népe a csatlakozást, vagy sem. Hitler azonban nem akart népszavazást. Legalábbis addig nem, amíg a szavazást nem az 6 szuronyai garantálják. Ezért 1938. már­cius 11-én formális ultimátumot küldött az osztrák, kormánynak. S mialatt Schuschnigg bejelentette tehetetlenségét a rádióban. 200 000 náci katona ■ már átlépte a határt és Seys-Inquart lett az új kancellár — valójá­ban „Gauleiter". 1938. március 12-én Hitler nagy diszfelvo­nulást rendezett Bécsben. Ott állott oldalán Himmler, a Gestapo főnöke, és Heydrich, a másik hóhér. Egy nappal később Seys-Inquart „törvényt” hirdetett ki arról, hogy Ausztria német állam lett. A Szovjetunió kivételével egyetlen hatalom sem emelt szót e hódítás ellen. Mindennek 30 esztendeje. A tanulságok olyannyira világosak, hogy magyarázatra egyáltalán nem szorulnak. A- Harmadik Biro­dalom hazánk közvetlen szomszédja lett, és a következmények hamarosan meg is mutat­koztak. „ Földes Mihály Néhány perccel később Texasba szállították, ahol több napig a világtól el­zárva tartották. Ez időszak alatt nem volt iogi képvise­lője. senkit sem értesítettek letartóztatásáról' — Ez mindenképpen tör­vénytelen volt! — hangoz­tatta Donovan. — A gyakor­latban ez azt jelenti. hogy a Bevándorlási Hivatal bár­melyik állampolgárról kije­lentheti: illegálisan telepe­séggel és türelemmel érvelt, bizonyított igazsága mellett Megérte? Tessék szétnézni Má.raszentimrén. Múzeumi dokumentumok — ezek is Zakupszky gyűjtésed — lát­tatják a régi hegyi falut, és láthatják, milyen híres üdü­lőteleppé fejlődött az utóbbi évek során. Géppel teleírt lapoik az író­asztalán. Újabb tanulmányok a Mátra fejlesztéséről, az er­dő egészségügyi értéké-ől. er­dészeti emlékek, természet*1 a címen mindenkit napold* jogvédelem nélkül fogva tart­hat. Donovan második érvelése így hangzott: — Érdekünk, hogy Rudolf Ábelt ne ítéljék halálra' Elő­fordulhat. hogy valamelyik hasonló feladattal megbízott amerikait elfogják a szovje­tek, és akkor cserealapyként felhasználjuk. Régi igazság: egy élő kém mindig többet ér, mint egy halott Jól tudta azonban, hogy nem lesz könnyű dolga. Ezt még a tárgyalás előtt nyű­védelmi területek létesítésé­ről. A tanulmányokat szeré­nyen csak úgy iileti: gondo­latok. Lakása valóságos múzeum, öt bőröndöt töltenek meg néprajzi gyűjtései, egész kin­csesbányát hozott létre. Most is gyűjtőmunkával fárad. Nagy dossziét mutat: „A 105. szoba”. Az elhunyt nagy ze­neszerző, Kodály Zoltán, mát­rai emlékei gyűlnek, sűrű­södnek a papírlapon. A Mes­terrel jó. barátságban volt, nemegyszer ellátogatott az itteni iskolába, sok-sok érté­kes órát töltöttek együtt. A népfrontmozgalomról kérdezem. s szenvedélyes vallomást tesz: — Hatalmas szervezet a Hazafias Népfront, amely a legkülönbözőbb embereke* mozgatja, tömöríti. Épp ezért a legtöbbet is teheti az embe­rekért a társadalomért. Mun­kánkban a cselekvő felvilá­gosítást tartom a legelőbbre valónak. Minél felvilágosul­tabbak az emberek, annál inkább ragaszkodnak min­denhez. amit az élet nyújthat. Az értelmes ember csodála­tos alkotásokra képes. Az em­beriség mindössze hatezer éve kezdett el gondolkozni. Hiszek a gondolkozás ereié­ben. az értelem erejében, • ' - ban. how a hatezer év alko­tásai nem tűnnek el... (pataky) tan megmondta védencének. — Egyetlen gondja Legyen csak. mentse meg a fejemet. Meglátja, a többi már megy magától — mondotta a fo­goly ügyvédjének. — Miben reménykedik? — kérdezte Donovan meglepőd­ve. — Ismeri a mesét az öreg parasztról? — kérdezte moso­lyogva Ábel. — Miféle öreg parasztról? — Arról, aki három ara­nyat kapott gazdájától köl­csön azzal a feltételied, hogy az uraság szamarát megta- íiítia két éven belül beszél­ni. de ellenkező esetben az életével fizet. A paraszt fe­lesége kétségbe volt esve, de az öreg megnyugtatta. Nézd. asszony, a pénzre sür­gősen szükségünk van, és két éven belül sok minden tör­ténhet. Ennyi idő alatt meg­halhatok én is, de meghalhat az uraság. vagy a szamár is. Donovan megértette, hogy miben bízik Ábel ezredes. A világszenzációt kirobban­tó per tárgyalása 1957. feb­ruár 14-én reggel kezdődött és kilenc napig tartott, zsú­folt tárgyalóteremben A per idején az amerikai jog sze­rint Donovan felhívhatta volna Ábelt, hogy mint tanú, a sa­ját javára tanúskodjék. Ezt azonban mesteri ügyvédi fo­gással elkerülte, mert tudta, hogy védencét ezzel újabb keresztkérdés-zu ha tagnak te­szi ki. Az egész tárgyalás alatt görcsösen ragaszkodott a letartóztatás alkalmával el­követett. jogi formai hibák­hoz. Allén Dulles-szel egyet­értésben ügyet sem vetent a kémkedésről szóló vádiratra. Természetesen rendkívül megnehezítette a munkáját, hogy a bíróság a vád tanúja­ként megidézte a vádlott áru­lóját: Haj hanem, volt szovjet ezredest is. Az utolsó tárgyalási nap végén a bíró tanácskozásra szólította fel az esküdteket. Pontosan 3.20-ig üléseztek, és Rudolf Ábelt bűnösnek nyil­vánították. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy sor­sa., élete a bíró kezébe ke­rült. Közvetlenül az ítélet- hirdetés előtt James B. Do­novan váratlanul ismét szó­lásra jelentkezett. Lassú lép­tekkel az emelvény, közvet­lenül Mortimer Bayers bíró elé lépett. Higgadtan. de szinte tagolva minden szót, a bírót valósággal szuggerál- va. mondotta: — A halálos ítélet elvágja annak lehetőségét hogy ez az ember valaha is segítsen nekünk. Ismétlem, amit már mondtam a per folyamán is: lehetséges, hogy a szovjetek rövidesen elfognak egy ha­sonló rangú amerikait és ak­kor mister Rudolf Ábel ki­váló csereanyag lehetne a kezünkben Montimer Bayers megér­tette. hogy mire céloz Dono­van és kihirdették az ítéle­tet: 30 évi börtön! A bünte­tés letöltésének helyéül az atalantai fegyintézetet Ielöl- te ki. Ma már ismeretes, hogy Donovan nem önszántából, ügyvédi meggyőződésből, ha­nem a CIA utasítására har­colt védence életéért, Nyilván ugyanígy küzdött volna a bí­róság előtt, ha Ábel egyetlen centet sem tudott volna ne­ki fizetni munkáiéért. Ami­kor azonban megpendítette a fogoly előtt a honorárium kérdőiét, Ábel nyugodt han­gon kérdezte tőle: — Ne alkudozzunk, mond­ja meg. mit kér a védele­mért! — Tízezer dollárt! — vá­laszolta határozott hangon Donovan. Tudná kell. hogy a hono­rárium az amerikai viszo­nyokhoz kénest is rendkívül nagy volt. Rudolf Ábel azon­ban nem alkudozott az első szóra elfogadta az összeget — írjon feleségemnek. He­lene Ábelnek. Megadok ma­gának egy lipcsei címet és rövidesen megkapja a pénzt. Minden úgy történt, ahogy a fogoly mondotta. Egy héfen belül megérkezett Donovan- hoz Lipcséből a tízezer dol­lár. Talán ez a nagyvonalúság is közrejátszott abban, hogy James B Donovan nem elé­gedett meg a kétségtelen si­kerrel Elhatározta. hogy óvást emel. 1959 februárjá­ban megjelent a washingto­ni legfelsőbb bíróság előtt és követelte védencének azonna­li szabadon bocsátását, mert szerinte a hatóságok törvény­telenül tartják börtönben. Az Egyesült Államok Leg­felsőbb Bírósága visszautasí­totta James B. Donovan jo­gi követelését. A bírák, öt— négy arányban ellene szavaz tak. 1968. március 12„ kedd dett le az országban, és ezen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents