Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-09 / 58. szám

ffLÁG MUHÜTARJAt, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA £S A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIX. évfolyam, 58. szám ARA: 70 FILLER 1968. március L szombat Milyen bérrendszer legyen? ÁBEL. EZREDES Fiúk a térről ★ OLCSÓBB, DE NINCS ★ SZIGETE VESZEDELEM NYILATKOZAT az a 11 erikaiak vietnami agressziójának kiszélesítése következtében a. békét fenyegető veszélyről SZÓFIA CMTO: A Varsói Szerződésnek a politikai tanácskozó testület szófiai értekezletén képviselt tagállamai — a Bolgár Nép- köztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége — megvitatták a vietnami amerikai agresszió további kiszélesítése követ­keztében kialakult helyzetet Az értekezlet részvevői — megerősítve azt az elvi ál­láspontjukat amelyet a po­litikai tanácskozó testület 1966. júnúius 6-án Bukarest­ben tartott értekezletén az Egyesült Államok vietnami agressziója tárgyában elfoga­dott nyilatkozatban fektettek le — kijelentik, hogy a viet­nami nép ellen irányuló amerikai agresszió kiszélesí­tése komolyan veszélyezteti a világbékét. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság sű­rűn lakott központjai, így Hanoi főváros és Haiphong kikötő ellen folytatott bom­bázások fokozása, az ameri­kai katonák létszámának újabb emelése Vietnam déff részén, a katonai tevékeny­ség kiterjesztése a Vietnam­mal szomszédos Laosz és Kambodzsa ellen — mindez a vietnami nép elleni hábo­rú kiszélesítésére irányuló amerikai politikának új, az eddiginél veszedelmesebb lépcsőfoka. Egyes amerikai politikai és katonai személyi­ségek azon esztelen fenyege­tései, hogy nukleáris fegyve­reket alkalmaznak Vietnam­ban, a zsarolás és nyomás agresszív politikájának újabb megnyilvánulásai, kihívást jelentenek a békére törekvő népek ellen. Az események ilyen alaku­lása még inkább bonyolult­tá teszi nemcsak a délkelet­ázsiai, hanem az egész nem­zetközi helyzetet és a világ­ban meglevő feszültség egyik fő forrása. Az amerikai agresszorok a gaztettek sorozatát követik el, hogy megkíséreljék meg­törni a vietnami nép ellen­állását. Katonai és politikai kudarcaik feletti dühüket a békés vietnami földön, a bé­kés lakosok tízezreinek le- gyilkolása, iskolák és kórhá­zak romba döntése, kegyetlen bombázások és rakétatáma­dások, egész városok és fal­vak elpusztítása jelzi. Az értekezlet részvevői ha­tározottan elitélik az ameri­kai imperializmusnak a viet­nami nép ellen irányuló bar­bár cselekedeteit. A béke és az emberiség elleni bűncse­lekmények elkövetői elke­rülhetetlenül elnyerik méltó büntetésüket. Nem háríthat­ják el magukról a felelőssé­get azok a kormányok sem, amelyek az Egyesült Álla­mok oldalán közvetve vagy közvetlenül részt vesznek az agresszióban. Ez vonatkozik Thaiföldre, Ausztráliára, Üj­Zélandra, a Fülöp-szigetekre, a dél-koreai bábkormányra, amelyek csapatokat küldtek Dél-Vietnamba, az Egyesült Államok imperialista érde­keiért vívott rablóháborúba. Ez vonatkozik más államok­ra is, köztük a Német Szö­vetségi Köztársaság reakciós revansista köreire, amelyek politikai és anyagi segítséget nyújtanak az amerikai ag- resszoroknak. Az Egyesült Államok kor­mányának tisztában kell len­nie azzal, hogy az agresszió kiszélesítésével, újabb bűnös Cselekedeteivel nem lesz ké­pes megtörni a szabadságát, függetlenségét és nemzeti lé­tét védelmező bátor nép aka­ratát. Az Egyesült Államok kormánya szemben találja magát a szocialista közösség országainak támogatására és minden oldalú segítségére tá­maszkodó vietnami népnek az eddiginél is erősebb vis­szavágásával. A legutóbbi vietnami ese» mények — a dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők széles körű támadó had­műveletei, a népi hatalom szerveinek létrehozása a fel­szabadított területeken, arról tanúskodnak, hogy a vietna­mi nép felszabadító harca új szakaszba lépett. A dél-vietnami hazafiak ismét bebizonyították, hogy nemcsak a dzsungelben és a falvakban képesek sikeres hadműveletekre, hanem a városokban, sőt a legnagyobb városokban, így Saigonban is. A felszabadító erők támadá­sa Dél-Vietnam népének ak­tív támogatásával alapjai­ban rázta meg az egész ame­rikai—saigoni katonai tend- szert. tJjból és teljesen meg­mutatta a nép nemzeti tö­rekvéseit és az agresszorok kiűzésére irányuló elszántsá­gát kifejező felszabadítási mozgalom forradalmi erejét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság szocializmust építő népe erősíti országa védelmi képességét és fegy­veres erői hatékonyan verik vissza az amerikai légi- és tengeri támadásokat A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya kife­jezte arra vonatkozó készsé­gét, hogy tárgyalásokat kezd­jen, mihelyt az Egyesült Ál­lamok bebizonyítja, hogy va­lóban minden feltétel nélkül beszüntette a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elle­ni bombázásokat és minden háborús cselekményt. A Viet­nami Demokratikus Köztár­saság kormányának ezt a kezdeményezését még az Egyesült Államokkal szövet­séges ország államférfiai és a nemzetközi közvélemény széles rétegei is aktívan tá­mogatták. Teljes mértékben az Egyesült Államok kormá­nyára hárul a felelősség azért, hogy a tárgyalások mindeddig nem kezdődtek meg. Az Egyesült Államok elnökének a vietnami kérdés békés rendezésével kapcsola­tos képmutató kijelentéseit — beleértve a San Antonio-i nyilatkozatot is — minden esetben olyan feltételek kí­sérik, amelyeket egyetlen szuverén állam sem fogad­hat el. A békeszólamokat követően újabb és újabb lé­pések történnek az amerikai agresszió kiterjesztésére. Ez meggyőző erővel mutatja, hogy az Egyesült Államok kormánya lényegében nem óhajtja a tárgyalásokat A Varsói Szerződésnek e nyilatkozatot aláíró tagálla­mai teljes komolysággal fi­gyelmeztetik az Egyesült Ál­lamok kormányát arra a fe­lelősségére, amelyet a viet­nami agresszív háború foly­tatásával és kiszélesítésével az egész emberiség előtt ma­gára vállal. Ha az Egyesült Államok kormánya képes hallgatni a józan ész szavára, akkor él­nie kell a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormá­nyának, valamint a Dél­vietnami Nemzeti Felszaba­dítási Frontnak a javaslatai­val, amelyek teljes egészük­ben megfelelnek az 1954. évi genfi megállapodásoknak, megfelelnek a délkelet-ázsiai béke és a világbéke érdekei­nek. A Varsói Szerződésnek e nyilatkozatot aláíró tagálla­mai kijelentik, hogy határo­zottan támogatják a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság és a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front álláspontját. Követelik, hogy az Egyesült Államok hala­déktalanul, véglegesen és minden feltétel nélkül ves­sen véget a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elle­ni bombázásoknak és min­den más katonai tevékeny­ségnek, szüntesse meg a dél­vietnami beavatkozást, hívja vissza az amerikai csapato­kat, valamint szövetségesei és csatlósai csapatait Dél- Vietnamból és tartsa tiszte­letben a vietnami népnek azt a jogát, hogy maga dönt­sön sorsáról. Felhívással for­dulnak minden államhoz, minden kormányhoz, és min­denkihez, akinek a béke ügye drága: követeljék állhatato­san, hogy az Egyesült Álla­mok minden feltétel nélkül térjen rá a vietnami kérdés békés megoldásának útjára. A vietnami agresszió to­vábbi fokozásának körülmé­nyei között a Varsói Szerző­dés tagállamai újból hang­súlyozzák a szocialista orszá­gok, az összes haladó, béke­szerető erők cselekvési egy­ségének szükségességét a vietnami nép igazságos har­cának sokoldalú támogatásá­ban. A Varsói Szerződés tagál­lamai a proletár internacio­nalizmus eszméihez híven, kifejezik testvéri szolidari­tásukat az amerikai imperia­lizmus agressziójával szem­ben önfeláldozó harcot vívó, hős vietnami néppel. Meg­erősítik, hogy a továbbiak­ban is teljes támogatást nyújtanak és minden szük­séges segítséget megadnak a testvéri szocialista országnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, a vietnami népnek — gazdasági cs vé­delmi eszközöket, technikát és szakembereket Ezt a se­gítséget mindaddig megad­ják, amíg a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságnak, a vietnami népnek arra szük­sége lesz az imperialista tá­madás győzelmes visszaveré­séhez. A Varsói Szerződés tagálla­mai ismételten kifejezik készségüket arra, hogy amennyiben a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kor­mánya kéri, lehetőséget ad­nak önkénteseiknek, hogy Vietnamba utazzanak. Az Egyesült Államok im­perialista agressziója elleni fegyveres harc élvonalában álló vietnami nép, a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság mellett állnak a testvé­ri szocialista országok, az összes antiimperialista és bé- keszerétő erőki Azok támo­gatására és segítségére tá­maszkodva a vietnami nép győzni fog. Igaz ügye, ame­lyért harcol, diadalmaskodik. A Bolgár Népköztársaság részéről:' Todor Zsivkov,- a Bolgár Kommunista Párt KB első titkára, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertaná­csának elnöke, • a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről: Ale­xander Dubcek, a Csehszlo­vák Kommunista Párt KB első titkára, Jozef Lenárt, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának elnö­ke, a Lengyel Népköztársaság részéről: Wladyslaw Gomul- ka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, Józef Cyrankiewicz, a Len­gyel Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke, a Magyar Népköztársaság részéről: Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt KB első titkára, Fock Jenő, a magyar forradalmi mun­kás—paraszt kormány elnö­ke, a Német Demokratikus Köztársaság részéről: Walter Ulbricht, a Német Szocialis­ta Egységpárt KB első tit­kára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke, Willi Stoph, a Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsának elnöke, a Román Szocialista Köz­társaság részéről: Nicolae Ceausescu, a Román Kom­munista Párt KB főtitkára, a Román Szocialista Köztár­saság Államtanácsának elnö­ke, Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége részé­ről: L. I. Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja KB főtitkára, A. N. Kosztgin, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége Mi­nisztertanácsának elnöke. ' _ _ (MTI) A Varsói Szerződés csúcsértekezlete az atomsorompóról SZÓFIA (MTI): A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Nép­köztársaság, a Német Demok­ratikus Köztársaság, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége — a teljes egyet­értés szellemében — ismerte­tik a nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályo­zásával kapcsolatos alábbi álláspontjukat: Kiindulva a szocialista ál­lamoknak a nemzetközi béke és biztonság megerősítését szolgáló politikájából, a fenti országok a nukleáris fegyve­rek további elterjedésének megakadályozását a béke megerősítése szempontjából időszerűnek és halaszthatat­lannak tekintik. Meggyőző­désük, hogy a nukleáris fegy­verek elterjedésének meg­akadályozására vonatkozó nemzetközi szerződés meg­kötése kedvezőbb feltételeket teremt a fegyverkezési — különösen a nukleáris — ver­seny beszüntetéséért folyó harc, a nukleáris fegyverek betiltását és megsemmisíté­sét célozó hatékony intézke­dések megvalósítása szem­pontjából. Kifejezik azon el­tökéltségüket, hogy folytat­ják harcukat e célok magva ­lósításáért. A megnevezett államok úgy vélik, hogy az atomso- rompó-egyezmény tervezete, amelyet a Szovjetunió január 18-án a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság elé ter­jesztett megvizsgálásra —. és , amely a tárgyalások külön­böző szakaszaiban számos állam között elmélyült kon­zultációk tárgyát képezte — megfelel a megjelölt feladat­nak. Kijelentik, hogy támo­gatják ezt a tervezetet és ál­lást foglalnak a tizennyolc- hatalmi bizottságban folyó tárgyalásoknak a meghatároz zott időre (1968. március 15.) való befejezése, a tervezet­nek az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésében va­ló jóváhagyása, majd az egyezmény aláírása és élet- beléptetése mellett. A megnevezett államok ki­fejezik azon reményüket, hogy minden ország hozzájá­rul a nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályozá­sához és a nemzetközi béke megszilárdításához. 24 óra 1 a külpolitikában j AZ AMERIKAI SAJTÓ hosszabb ideje cikkezik ar­ról. hogy idén az Egyesült Államok nagyvárosaiban a múl* évinél is hevesebb összetűzések várhatók a néger negyedekben. Éppen a közelmúltban jelentették be a nagy amerikai folyóiratok, hogy több város rendőrsége páncélautókat, könnyfakasztó és gázgránátokat szerzett be, felkészülve a „forró nyárra”. Arra azonban nem szá­mítottak, hogy a forró nyár esetleg még kora tavasszal megkezdődik. A legrissebb jelentések viszont arrcá szá­molnak be. hogy több amerikai nagyvárosban máris rend­kívül feszült a helyzet. Miután az arkanzaszi Eldoradó- ban —. ahol a jelek szerint egyáltalán nem eldorádói viszonyok uralkodnak — a bíróság egy hete felmenteti egy 17 éves fiatalembert, aki egy négert lelőtt -» most néger fiatalok tömege tüntet az utcákon A rendőrség könnyfakasztó gázt használt a tüntetők ellen és többet bebörtönzött közülük. A dél-karolínai Columbia városban 100 néger ifjú behatolt a kormányzói hivatalba és a né­gergyilkos rendőrfőnök elmozdítását követelték. NAGYON IS NYILVÁNVALÓ az összefüggés a nagy­városok néger gettóiban lezajló események és a vietnami háború között. Elsősorban a háború az oka annak, hogy Johnson várvavárt „nagy társadalma” nagy utópiának bizonyult és a szociális kiadásokra az előirányzottnál lé­nyegesen kisebb összeget tudnak fordítani. A lelek sze­rint egyébként az amerikai kormány elszánta magát, hogy az eddiginél gyorsabban halad tovább az eszkalá­ció veszélyes lejtőn vezető útján. Az amerikai szenátus­ban váratlanul kirobbant heves vietnami vitában Fulb- right. a külügyi bizottság elnöke arra utalt, hogy a kor­mány újabb 200 ezer katonát akar Vietnamba küldeni. Jellemző, hogy a szenátus külügyi bizottsága mintegy háromórás vitájában 14 szenátor, köztük Robert Kenne­dy. bírálta éles hangon a kormány vietnami politikáját, és e politikát mindössze ketten támogatták. Lehat, hogy Amerika most szerzett róla tudomást: az ország veszte­ségei — a nyilvánvalóan retusált hivatalos adatok szerint is — elérték azt a néni kis veszteséget, amit az Egyesült Államok annak idején a koreai intervenció során szen­vedett éL MINT MÁR BESZÁMOLTUNK róla. a három atom­hatalom közös javaslatot tett. amely szerint a Bizton­sági Tanács garantálná a nem nukleáris hatalmak biz­tonságát atomveszély esetén. Ez a javaslat arra irányul, hogy eloszlassa a nem atomhatalmak esetleg még fenn­álló aggályait. Az NSZK kormánya, amely eddig is az „igen —, de”, vagy a „nem —, mert” álláspontra helyez­kedett. ezútal is hű maradt önmagához Mialatt a bonni kormány szóvivője kijelentette, hogy a kormány üdvöz­li a javaslatot. Zimmermai.n. CSU-képviselő, a Bundes­tag külügyi bizottságának elnöke éles támadást intézett a genfi javaslat ellen, ^smét bizonyítva, hogy Bonn vál­tozatlanul a népek békéjét és biztonságát szolgáló atom* sorompó-egyezmény makacs és konok

Next

/
Thumbnails
Contents