Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-07 / 56. szám

>* A reform és az óvatosak Cok mindent előre ala- posan végiggondol­lunk a reformra készülve. A fő társadalmi mozgások és gazdasági folyamatok tervei­nek és elképzeléseinek meg­felelően kedvezően alakul­nak napjainkban. A részlete­ket, az új gazdasági mecha­nizmus első napjainak bo­nyolult valóságát, örömeit és gondjait azonban aligha tud­tuk néhány hónappal ezelőtt még mostani megjelenési formáikban magunk elé idéz­ni. Nemcsak azért, mert a leggazdagabb fantázia is többnyire csak a sokszínű valóság szegényes mása, ha­nem elsősorban azért, mert az ilyen nagy horderejű tár­sadalmi-gazdasági változá­soknál nehéz részletekbe me­nően előrevetíteni az emberi reagálásokat Ki gondolta volna például, hogy a reform előkészítése során eltúlzott bizonyos veszélyek ma egé­szen más előjelű gondot és problémát okoznak? Sokan tömeges elbocsátá­soktól, munkanélküliségtől tartottak, s eddig még olyan minimális létszám-átcsopor­tosításra nem került sor, amely a reform által ösztön­zött ágazatok, üzemek fej­lesztéséhez múlhatatlanul szükséges lenne. Még többen féltek attól, hogy a vállala­tok a nyereségnövelés leg­egyszerűbb formájával, az áremelés lehetőségével visz- szaélnek, felidézve az inflá­ció veszélyét. Ezzel szemben most azt tapasztaljuk, hogy sok gazdasági vezető még akkor sem mer élni a rugal­mas árrendszer új lehetősé­geivel, amikor azok nem csu­pán vállalati, hanem társa­dalmi, népgazdasági érdeke­ket is szolgálnának. Azt is sokan biztosra vették, hogy az ágazati minisztériumok és más irányító szervek hosszú évek során beidegződött ope­ratív munkája, beavatkozása a napi ügyek intézésébe, unos-untalan sérti majd az új helyzetben a vállalatok önállóságát. S lám, az első hetek tapasztalatai szerint nincs ilyen veszély, sőt a vál­lalatok joggal hiányolják az ágazati minisztériumok mai­nál kézzelfoghatóbb munká­ját, tanácsait, információit, segítségét. 11 tólag elmondhatjuk: a ^ reális veszélyekkel nyíltan szembenézve jói sike­rült a minisztériumi és a vállalati vezetők, a társadal­mi szervek és a közvélemény felkészülése a reformra He­lyes volt a szándék, amikor a gazdasági vezetést a szocia- lista erkölcsi normákra, a nö­vekvő vállalati önállósággal járó társadalmi felelősségre — az irányító szervekét- mindezek tiszteletben tartá­sára — figyelmeztették. In­dokolt volt a közvélemény és a társadalmi szervek felké­szülése az önvédelemre az esetleges kilengésekkel, vlsz- szaélésekkel szemben. A je­lek szerint mindez csaknem annyira sikerült, hogy a he­lyi vezetők a közvélemény nyomására, a társadalmi szervek határozott fellépésé­re hivatkozva a reform nyo­mán óhatatlanul szükségessé váló intézkedések meghoza­talától is tartózkodnak. Az indoklás körülbelül így hang­zik: „Senki ne mondja ránk, hogy antiszociálisak vagyunk és a reform lejáratására tö­rekszünk. Abból esetleg ke­vesebb baj származik, ha nem lépünk és lehetőleg ha­gyunk mindent a régiben.” Az érvelésből nem annyi­ra közvéleményünk idegen­kedése, mint inkább a gaz­dasági vezetők bátortalansá­ga, bizonytalansága, konzer­vativizmusa tükröződik. Két­ségtelen — sokszor elmond­tuk már —, szocialista vi­szonyaink közepette tömeg­méreteket öltött az aktivitás, a kezdeményező készség. Ám ez most mindenekelőtt a ve­zetést kell, hogy jellemezze. Különösen napjainkban, amikor az új mechanizmus a vállalati szervezet, a mód­szerek, a külső kapcsolatok gyökeres megreformálását is igényli. A korszerű, s a re­form által igényelt módsze­rek lényegéből következik a szüntelen és rugalmas alkal­mazkodás a változó valóság­hoz. Minden messzire mutató döntés és kezdeményezés persze nemcsak nyilvánva­lóan nagy anyagi előnyöket kínál a vállalatoknak, hanem bizonyos kockázatokkal is jár. Az új utak és megoldá­sok választása, az eltérés a megszokottól, a biztonságos­tól, óhatatlanul hibalehetősé­gei: forrása is. Am vállalni kell az úttörő munkával járó kockázatot akkor is, ha az adott pillanatban még sokan nem értik, sőt ellenzik azt vélt érdekeikre, megszokott biztonságukra hivatkoznak. A párt és a szakszerve­zet, a KISZ feladata, hogy támogassa az ilyen Kez­deményező és előre mutató döntéseket, bátorítsa a ve­zetés öntevékeny, vállalkozó szellemű munkáját. Ehhez pedig szükséges ismerni a gazdálkodás nagy és távlati összefüggéseit, a dolgozók vélt érdekei mögött felfedni a tényleges Igazit Többek között a dolgozók anyagi, szociális biztonságának ed­digi értelmezése Is felülvizs­gálásra szorul. A munkaerő­átcsoportosítás vagy a köz­gazdaságilag indokolt ármoz­gás megakadályozása például rövid távon bizonyos rétegek vélt érdekeit szolgálhatja. De ha meggondoljuk, hogy ezzel az adott területen megakadá- nyozzák a reform érvényesü­lését kibontakozását a má­sutt jelentkező munkaerő- igények kielégítését, ma még hiánycikknek számító termé­kek gyártásának fokozását — óhatatlanul nemcsak a népgazdaságnak okoznak kárt hanem a helyi kollek­tíváknak is. Kovács József Munka... és érdem szerint Feltűnt, hogy Nagyűton- amikor a közös gazdaság zárszámadó ülésére készül­tek, a falusi boltban nem akörül folyt a vita, hogy vajon mennyit osztanak majd munkaegységenként, — hisz ezt nagyjából már sejtették. A kérdések, vá­laszok, ingerült és sajnál­kozó vélemények akörül fo­rogtak, hogy kiket hfvtak meg a közgyűlés utáni dal­estre, kiket érdemesítettek arra, hogy a fővárost mű­vészek produkcióját a szö­vetkezet jóvoltából megnéz­hessék. A szövetkezet jóvoltából? Amint később kiderült, az volt a mérce, hogy az elmúlt évben ki mennyire vette ki részét a közös munkából, s aki szorgalma­san dolgozott, az ott ülhe­tett az ünnepi műsor rész­vevői között, A jegyeket nem lehetett átruházni... de olyan se igen akadt, aki eladta vol­na, hiszen ez nemcsak plusz tíz vagy húsz forintnyi ju­talmat jelentett, de elsősor­ban komoly erkölcsi meg­becsülést. Sokan megfizet­ték volna ezt a pénzt, ha helyet foglalhatnak a pad­sorokban. Am nem volt vé­letlen a döntés, hogy ezen az estén azoknak szól a nó­ta, akik azt a legjobban megérdemlik, akik egész évben lelkiismeretesen, be­csületesen dolgoztak. Ezért volt nagyobb becse a faluban ezeknek a je­gyeknek, mint bármely más belépőnek az utóbbi évek esetében. Hasonló módon honorál­ták a szorgalmas munkát, a közösségért hozott áldo­zatot a felsőtárkányi közös gazdaságnál is, ahol két* háromszáz munkaegységgel lehetett „megváltani” a be­lépőt a Sziklaforrás Kisven­déglőben rendezett ünnep­ségre, amely majdnem ki- világos-kivirradtig tartott. Ott is az történt, hogy a közgyűlés után a tagság szorgalmasabb része ünnep­lőbe öltözve a vendéglő fe­lé indult, akik meg ritkán látogatták a batári, az istál­lókat, azok pedig hazafelé kanyarodtak, mert nem volt meg a „belépőjük”, az a munkamennyiség, amellyel a jó dolgozók közé lehet kerülni a termelőszövetke­zetben. Példákat más helyről Is hozhatnánk, hiszen a közös kirándulások, színházi es­ték, sőt most újabban a fi­zetett szabadság elnyerésé­nek alapkövetelménye a jó! végzett munka. 8 az érdem azoké. akik többet tettek a közösségért, nem azoké. akiket rokoni kötelékek fűznek a vezetőkhöz. Most már a háztáji elosztásánál is az előző évben végzett munka mennvlsége és mi­nősége a mérce. Igv van ez a nyugdíjnál és valamennyi erkölcsi, anyagi elismerés megszerzésénél. így van ez jól. hogy ' mérleg serpenyőjére ko­moly súllyal csak a hasmos munka, az igazi érdem ke­rülhet, nem nedig a szemé­lyes vagy rokoni kapcsola­tok talmi „aranya”. K. E. IS emeletes toronyhás épül Gyöngyösön üzemfejlesztés és városszépítés A bányászok tervezőirodája Cserhátszentivántól Pécsig dolgozik Tavaly ősszél irodává ala­kult a Mátraalji Szénbányák tervezési osztályú s — beköl­tözött Gyöngyösre. Részint, hogy közelébb legyen Vison- tához, másfelől pedig azért, mert a városban több lehe­tőséget sejtett. A „tröszt” vezetői ugyanis önállóságot adtak az „újszü­löttnek”, saját elszámolási joggal ruházták fel s hagy­ták, hogy kicsit maga alakít­sa a sorsát, jövőjét. Egyszó­val megengedték. hogy a mindennapi, vállalati fel­adatok mellé kedve szerint válogasson az idegen meg­bízások közül is, olyan mun­kát végezzen, amelyiken ke­resni gazdagodni tud. Néhány hónap múltán — a napokban — Burkus Béla irodavezető mérnök arról be­szélt, hogy szépen haladnak, gyarapszanak, A harmdnoöt tagú műszaki gárda jól összeszokott, Igény szerint dolgozik. Ele­get tettek a legsürgősebb kí­vánságoknak is, amelyek egyébként nem is olyan rit­kák. Az ecsédi fejtés bővítése,, korszerűsítése, a visontai bá nya nyitása újra meg újra nehéz követelményekkel lepi meg az iroda dolgozóit s a teljesítés nem tűr halasztást. Belső elfoglaltságuk mel­lett — az időszakos szabad kapacitás hasznosítására — kapcsolatot teremtették már néhány külső partnerral is. Természetesen elsősorban azokkal, akiknek valamiféle közük van a bányászokhoz, így új munkahelyek kialakí­tásában segédkeznek. Ök vál­lalták a rózsaszent mártani műanyagüzem fejlesztési ter­veinek elkészítését s egyebek mellett az apci régi malom átalakítását. Ez utóbbi épü­letbe egy pesti ktsz bőrkiké­szítő és feldogozó részlege költözik majd s itt jövő ta­vasszal kétszáz ember — haj­dani mélyszíni bányász vagy a felesége, lánya — jut tisz­tességes keresethez. Ismerete®, hogy a külfej­téseken mind nagyobb gépek váltják fel a kisebb kotró­kat — amelyeket viszont még vétek lenne „nyugdíjba kül­deni”. Mert ha a bányák­ban mór nincs Is szükség ezekre a berend -.rések re másutt még hasznukat vehe­tik. Igénylik is őket az ország: legkülönfélébb vidékein gazdálkodó termelőszövetke­zetek, viztársulatok: patak- szabályozáshoz, . csatornázás­hoz. Legutóbb a cserhátszent- ivániakkal tárgyaltak, a na sokban pedig Pécsről jelez- hogy a vállalat ottani üzemének „fémkubikosait” Dél-Baranya általános víz- rendezési feladatainak meg­oldásához igénylik. A gyön­gyösi iroda ilyen esetekben pedig már teszi is a prakti­kus ajánlatot: a Mátraalji Szénbányák gépei mellé — f munkához komplett tervdo­kumentációt is ad a megren­delőnek. A szűcsi völgy „rekonstruk­ciójához”, a bányaterület új­bóli mezőgazdasági haszno­sításához, öntözőrendszeré­nek kiépítéséhez, a Petőíi- bányán épülő házgyárhoz, a — valószínűleg ennek köze ­lébe kerülő — vasszerkezeti horganyzó üzemhez készítet­tek terveket, s a rajzaszta­lok mellett, a korszerűen fel­szerelt fénymásoló helyiség­ben a megye legnagyobb, Gyöngyösön felépülő torony­házáról álmodnak. Már meg is rajzolták, be le Is illesztették a város új lakónegyedébe. A kép fará­cson feszül, szemben az iro­davezető asztalával. A mos­tani üzletsorral csaknem egy vonalban az elterelt 3. szá­mú főútvonal mellett ágas­kodik majd tizennyolc eme­let magasságba, egy ötszin­tes másik mellett, bisztró szomszédságában. Az óriás házban 90 család jut otthon­hoz s kényelmüket többi kö­zött 2 lift szolgálja. Már az idei év végén elkezdik az épület alapozását. Ha az im­pozáns lakóház elkészül: Gyöngyös méltó kapuja tesz. Az irodavezető különös lel­kesedéssel beszélt a városi munkákról s elárulta: a ta­tabányaihoz hasonló kapcso­latot szeretnének teremteni e vállalat és a tanács között. Nekik munkát, pénzt Jelentene ez, a tanácsnak pedig kön­nyebbséget, nagy időmegta­karítást, hiszen az egri, mis­kolci irodák meglehetősen túlterheltek, a megrendelést nem tudják könnyen vállal­ni, ugyancsak várakozni keli; amíg egy-egy terv elkészül Elégedettéin újságolták, hogy úgy érzik: jó úton jár­nak, az eddigi elképzelések beváltak. A vállalaton kívül is kezdik megismerni az iro­dát. Ezért bizakodnak, hogy az idei 2,5—3 millió forintos tervezési kapacitás nem lesz kihasználatlan, az önálló el­számolású egység rászolgál a bizalomra (gyóni; Mikor kell visszafizetni a mezőgazdasági üzemeknek az ártámogatást? A mezőgazdasági üzemek, vállalatok, intézmények egy korábbi rendelkezés alapján kedvezményes áron szerez­hetnek be egyes eszközöket és anyagokat. Most pénzügy- miniszteri rendelet jelent meg arról, hogy az említett üzemek kötelesek visszafizet­ni az ártámogatást abban az esetben, ha a kedvezménye­sen vásárolt cikkeket nem mezőgazdaságii vagy más eladják. kedvez­olyan üzemnek amelynek nem jár meny. A rendelet ismerteti a traktorok, egyéb erő- és mun­kagépek, mezőgazdasági pót- alkatrészek és egyéb érintett cikkek ártámogatásának mér­tékét, amelyből ki lehet szá­mítani a visszafizetés össze­gét. A rendelkezés intézke­dik a visszafizetés módjáról és határidejéről is. Rendelet az állami és társadalmi szervek biztosítási szerződéseiről A Magyar Közlöny 18. szá­mában megjelent kormány- rendelet értelmében április 1-tól megszűnik az állami vállalatok kárainak a költ­ségvetés terhére történő ren­dezése. Ettől kezdve a válla­latot tűz, betörés, valamint gépjárműszavatosságd kárai többé nem térülnek meg a költségvetésből, ugyanakkor az állami vállalatok, a trösz­tök, a közös vállalatok, vala­mint a társadalmi szervek vállalati formában gazdálko­dó szervezetei önkéntes va­gyonbiztosítási szerződéseket köthetnek az Állami Bizto­sítóval. (Továbbra sem köt­hetnek vagyonbiztosítási szerződést a költségvetési szervek. Ezek kárait a jövő­ben is a költségvetésből ren­dezik.) annak, hogy a kapa- is szólalnak az ajkak, talannak. Ám az fel- gon mondotta: — Na­rászás a legtöbb eset- amelyeknek csókra vetette nefelejcskék gyón meghat a fígyel- ben óhaj marad csu- kellene hasadniuk, szemét és udvariasan messége Köszönöm, pán. A tűsarkú cipő■ És miket mondanaki elmosolygva szólt: — De nem ülök a kocsi­be bújtatott karcsú Reggel, a népielen Köszönöm szépen, na- jába. Nagyon fáradt lúbak meg sem tor- utcán haladva meg- gyón sietek. vagyok, pannak. Nem ujjong pillantotta a lassan Nem ez az egyet- A harmadik amo­, * ,, __, „ - „ ... +-i fel a szív. nem bódul imbolygó ifjú leányt, len leány képviselte a Iván hetyke fruska.. Cs endesen, Igényié- eszközét. Finom keze- el a fej. a pompás Szép volt az istenad- mai nők érthetetlen Ez m&r késő ette tör­- ....................... ‘ burokban tanyázó ta és olyan árva. Meg- magatartását. Tálán lent. A kocsitulajdo­ug yanazon a napon nos, amikor meglátta Szélvédő kackiáa babával lenül, szerényen él- ben meg-megcsörren di kalandocsk/Jra, ak- degélt. egyszerűen a slusszkulcs, mialatt kor lépésre csillapítja öltözködött. Antikor réveteg. röpiilésnek a nehezen zabolázha- nőhöz szólt, lesütöt- is beillő lépésekkel tó, vad motort. Lecsa- te a szemét, hangja megközelíti. Abraza- varja az ablakot, tétován csendült; tán borongó tűnődés megrezzen a pillája, minden pillanatban játszik, amikor kinyit- és a öárható gyönyö- féhezésre kész: ha ja az ajtót és úgy rüségektől remegő nem érdekes amit csapja be maga mö- térdekkel botladozó mond, akkor tüstént gött. mintha isteni asszony, vagy leány abbahagyható legyen, apukája egy kiadós megbűvölten kapa- Azután autót vett... mennykövet pottyan- rósz a kilincsen, hogy Gépkocsit, négy igazi tana örömében. Do- mielőbb mellécsü- kérékkel sebességvál- rombolni kezd a mo- csülhessen. tóval, a ragyogó szel- tor. A gyengéden tar- De ezek az aranyos lemiség megszemélye- tott kormánykerék fő- asszonyok és leányok eszményi lőtt szórakozott, szép —. akik szépségesek !^i—<£>-* történt — ez már dél- az andalgó és szen- útón esett —. hogy velgő kisasszonykát. egy feltűnően csinos lassított es ^ közben és ingerlőén karcsú csavarta lefelé az ab- asszonyon akadt, me a lakot. Mire lecsavarta, az autólovag pillantó- máris hallatszott a sa. Kitárta előtte is járdáról. hegyesen, az ajtót, olyan mez- ‘ ... dulattál, amelynek hamisan: — Ne gyot- csakis a nagy lélek rődjön miattam, öre- 'ajzolhatja meg lendü- 7em, Nem vagyok letes görbéjét A hölgy fáradt nem sietek és ís megállt. Zola volt a szeme, olyan nagy nem unatkozom, szive, és mély. mint az In- Ugrott a kocsi, érzé- autóiát a iárd- mellé diai-óceán a trópusi 0imn hirtelen topó­kor,. .ózta é- meg- nvár kellős közepén Ha csak érzéketlen állt. Kinyitotta az Nem mosolygott. Tit­férfi ’ gépkocsijával férfiarc fluoreszkál, vfyan. de fantáziájuk praktikus lélek nieg- esett rajta bonyolította szent hí- Picit fanyar a száj- nehezen szakad el a ismerhetetlen. »«tó«** " * vatás&val járó útjai: tartása, megszokta és földi rögtől. — ne ke- ketlen marad. «írkor ” ilyenformán ?ow cseppet unja a nők zen szédülnek bele az Ha csak én.--------- ----- ------------ - m to nlalhaita el ma- bámulatát. olimposzi hangulatok- maradna! A legtöbb ajtót — csak be kel- kos. mély örvénye- ra os közlekedési De ha mégis kedve ba Ez lehet az ok« esetben azonban meg lett lépnie a boldog- két sejtető lágy han- Hajauska istvan sott rá a gázpedál­ja állami vállalatokat olyan elemi, vagy más vá­ratlan károk érhetik, amelyek lényegesen befolyásolják eredményük alakulását és meghaladják az érintett vál­lalat gazdasági jellegét. E károk kedvezőtlen hatását küszöböli ki a biztosítás, amellyel — a tervező díj el­lenében — a vállalat a koc­kázatot átháríthatja. A biz tosítási díjat a biztosított va- gyón értéke és a kockázat szabja meg. Az állami vállalatok és társadalmi szervek egyelőre, tűz (villámcsapós, robbanás), betöréses ' lopás, gépjármű- szavatossági és autócaseo biz­tosítást köthetnek. A kor- kányrendeletet követően b Pénzügyminisztérium végre­hajtása utasítást ad. ki. amelynek alapján a minisz­térium biztositási főigazga­tósága közleményben fogja tájékoztatni az érdekelt vál­lalatokat a biztosítás lebo nyolítási módjáról. Ennek ismeretében a vállalatok Bu­dapesten az ÁB főigazgató­ságához, vidéken pedig a te­rületileg . illetékes megyei igazgatóságokhoz fordulhat­nak majd részletes felvilá­gosításért. Az állami vállalatok üj biztosítási rendszere szerve­sen illeszkedik a gazdasági reform során hozott egyéb intézkedésekhez: ezen a te­rületen is megszünteti az el­lenérték nélküli költségve­tési térítést, kiküszöböli a je­lenlegi kárfedezet sok hiá nyosságát és a biztosítási kockázatok későbbi kiterjesz­tésével perspektivikusan i.s; elősegíti a vállalatok fejlő dését. MmHg,3 1968. március 1., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents