Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-06 / 55. szám

Ahogy tetszik Shakespeare-bemutatő az egri Gárdonyi Géza Színházban Az Ahogy tetszik színház a javából, méghozzá jókedvű és boldogságéit ígérő színház. Itt semmit sem kell tragi­kusan vennünk. Az egyik herceg száműzi a másikat, de az jól érzi magát az ar- derenes-i erdőben nemes ba­rátai között. Akkor sem szomorodik el, amikor az er­dei élet általa magasztalt boldogsága megszűnik és a sors meglepő fordulata folytán vissza kell térnie hatalmába, á hercegi udvarba. Rosalin­da gyűlölt lesz a hatalmat és vagyont bitorló Frigyes herceg előtt, de nem esik kétségbe, mert a bitorló lá­nya. Céiia inkább öt választ­ja apja helyett és együtt men­nek az Ardennes-ekbe. a kor romantikus divatja szerint meg ízlelni a pásztoréletet az erdei levegő minden szépsé­gét. A iátéik első percében minden balul áll a nekünk rokonszenves hősökre nézve, de a vers, a bölcselkedés, a szavakkal, tetteikkel és az egvn'iá&nak rendelt emberek­kel folyó kedves játék csak a jó véghez, az emberi bol­dogsághoz vezethet. Akár­mennyire rakoncátlanul ha­lad is játék és a jambusojt árja a befejezéshez, a végén a szerző mindent megmagya­ráz: ha az emberi élet a ha­lálban úgyis mindig és min­denkinél befejezetlennek látszik, hadd legyen hát a játék — incselkedés és kiní- vás ez a természet ellen! — kerek és befejezett egész. Ezt az Erzsébet-kori pász­torjátékot Shakespeare úgy hangszereli színpadra, hogy a játék évődését és báját bölcselkedéssel ötvözi. Len­gyel György, a darab Já- Kzai-díias vendégrendezője szemmel láthatólag arra tö­rekszik hőseinél, hogy a sze­relem örök önzését a Rosa­linda és Orlando közöttit, vagy a Silvlus és Phoebe kö­zöttit úgy mutassa be, mint­ha ez a iáiték egy kiapadha­tatlan forrásból, az ötletek és kedveskedések véglet nem érő láncolatából állna s csak azért, mert a szerelmes epe­kedés találékonnyá teszi az embert. Ebben a látszatban segít a vers is a rendezőnek, változatosságot hoz Shakes­peare magányt dicsérő böl­cselkedése is és az a termé­szetszeretet amely az erdő mélyén a valódi pásztorokat az ide csak kirándulni jövő nemesekkel egy csokorba kö­szemüvegék mellett a iam- busok kissé ünnepélyes lej­tése zavaró kontrasztot je­lent. Az sem egészen téves megállapítás, hogy a hősök némelyike túlságosan súlyos­nak veszi szerepét és megfe­ledkezik a játék könnyedsé­gének szükségességéről. Az is. igaz. hogy egy nőiesebb Rosalinda mellett egy mar­kánsabb OAandó, az udvari bolond Próbakő mellett egy fanyarságában éfltesebb Jac­ques kedvezőbb egyensúlyt biztosíthatna ennék a játék­nak. De egy mindenképpen biztos: a vers zenéje nem lepheti el a szavaknak és mondatoknak azt a hangsú­lyát. sodrását, amely a játé­kot elevenné, szárnyaiévá, magasra törővé tudja serken­teni Shakespeare-nél. * A mondatok lendületét sóit he­lyütt megtöri, megakasztja a fontoskodó lassítás, vagy az a cezúra, amely alkalmat­lan helyen tépi szét az egy­betartozó gondolatokat. Ha Shakespeare ezt a finom szö­vésű. vidám játékot két ol­dalról is. Próbakővel és Jac- ques-kal körbef ilozofál tatja, szándéka szerint így egész a játék. Nem lehet szünetjelet tenni Próbakő után és Phoebe elé. Jacques és Rosalinda kö­zé. az egész ígv egy nagy áradása a boldogság utáni vágynak. A színjáték — a játék maga, a kosztümök, a zene így. a mondott szöveg­gel együtt nem tud teljes él­ményt adni, mert ez az elő­adás a szöveg szárnyalásá­val és a harmonikus játékkal marad a közönség adósa — vitathatatlan részletértékei ellenére is. Margittau Ági Rosalíndája egy sokoldalú és tehetséges drámai színésznő alakítása, akitől a naív és nőies álmodo­zás, szerelemben, a vágyó­dásban való télies feloldódás önfeledt játékként nem vár­ható. Ö akarja ezt a boldog­ságot, küzd érte és nem elébe megy. így is a játék egyik erősségének bizonyul Célia szerepében Péva Ibolya pon­tosan azt a derűs, kislányos hangot üti meg. amit e vidám históriánál természetesnek tartunk. Mozdulatai nem ér­nek véget határozott befeje­zésekkel. de hajlonganak, mint a iambus, amely dalol­ni és nevetni inivitálja a já­tékost. Gonda Györgynek Orlando alakjában egy angolba ojtott Toldi. Miklósit kell életre kel­tenie. A feladat, amire vál­lalkozik. nem hoz teljes si­kert mert ebben a szemér­mes szerelmi hancúrozásban nem tud feloldódni, csak helyzeteket old meg, szöveget mond és nem érezzük játé­kán az átélést, száján a sza­vak, szemein a fények, moz­dulatain az indulatok ritmu­sát. Náday Pál a másik biztos hordozója ennek a játéknak. Hangvételében ő áll legkö­zelebb a rendező elképzelésé­hez. a modem ruhák mellé ő hozza a mai beszéd ritmu­sát a legtisztábban, s az ő filozofálására oda is figye­lünk: érti és megérteti a shakespeare-i szöveget. Csíkos Sándor a magányos erdei filozófus gondolatait némi bátortalansággal árulja el. mintha nem lenne előtte hitele a figurának. Káldy Nóra Phoebe-je talp­raesett shakespeare-i alak, míg Silvius szerepében Som­hegyi György rusztikusságát nem mindig érezzük helyén­valónak. A fiatal korosztályú főhő­sök mellett egy sor érett epi­zódszerepben találja örömét a közönség. Somló Ferenc, Koppány Miklós, a Füzessy Ottó helyett beugró Csiszár András, Dariday Róbert, Pa- láncz Ferenc, Virág Ilona, Gyarmathy Ferenc, Heréd y Gyula. Borhy Gergely. Szili János és Kiss Jenő adják meg egy-egy jelenet, vagy kép tónusát Kalmár Katalin díszletei és jelmezei a rendező modern törekvéseit szolgálják, bár egységes elgondolás és stüus nem fogja egybe Rosalinda ruháit vagy Célia. Phoebe és Juci kosztümjeit A dísz­let a kis méretű színpadon is tágas teret enged a játék­nak és a képzeletnek. Farkas Ferenc zenéje az előadás lírai hangulatát erő­síti. Ha nem is a legsúlyo­sabb veretű drámák egyiké­vel s nem is hibáktól men­tes előadásban, az egri szín­ház ebben az évben áldoz a klasszikusoknak, mert őket játszani nemcsak kötelesség, hanem igényadta program is. Farkas András Világpremier Hétfőn Londonban, Erzsé­bet királynő jelenlétében mu­tatták be Zeffireli színes filmjét: a Rómeó és Júlia legújabb változatát. Az angol —olasz koprodukcióban, Ró­mában forgatott film csak­nem teljesen követi Shakes­peare drámáját, ám a rende­ző a vivási jelenetek natura- lisztikus felfogásával és a szerelmi jelenetek erotikus beállításával próbálta „kor­szerűsíteni” a klasszikus tör­ténetet. Ellenérzést keltett ‘ némely túljátszott jelenet ér­zelgőssége is. A premier előtti sajtóbemutatón részt vett újságírók azonban több­ségükben elismeréssel fogad­ták a filmet. Egy gyerek elveszett Késő este volt, amikor az apa hazaért. Felesége és gyer­mekei szorongó szívvel vár­ták: józan lesz-e, vagy az italtól mámoros fejjel megint rájuk támad. Ahogy annyi­szor előfordult már. Bújtak előle kamrába, meg disznó­ólba is. Legutóbb a feleségét verte meg. Az orvos mintegy negy­ven szíjcsapás nyomát szá­molta meg az asszony felső testén. ★ Nyolcat mutatott az óra, amikor nyilt az ajtó. Ott állt a férfi az ajtónyílásban, bi­zonytalanul, ingadozva. Kö­rülnézett, számba vette azo­kat, akik hozzátartoznának vér szerint. Az egyik fiút nem látta. A gyereknek délután az is­kolába kellett volna mennie, de a pajtásai nem látták. Hol a gyerek? Senki sem tudja. A szom­szédban, az ismerősöknél nem találták. Majd csak elő­jön valahonnan, abban oíz- tak. Legkésőbb vacsorára. Az apa kiadta ‘a parancsot: menjenek a gyereket megke­resni. 0 pedig befeküdt az ágyba, mert lehúzta a feje. ★ Este tíz óra. A család sorra vesz min­den létező helyet, ahol felté­telezik, hogy az elcsavargott gyerek megfordulhatott. Eredménytelenül. A hideg egyre élesebb, a hegyekből jövő szél bebújik a ruhájuk alá. Az apa alszik otthon. Mé­lyen, az italtól kábullan. Az utcák kihaltak. Ök men­nek, egyre reménytelenebből, egyre kétségbeesettebben. Hol lehet az elcsavargott gye­rek? Hová húzódhatott be éj­szakára a fagy elől? És mi lesz, ha nélküle mennek ha­za? Az apa nekiesik, félel­méből fakadt dühét rajtuk vezeti le. Haza merjenek menni? Nem lenne jobb va­lahová bekéredzkedniük éj­szakára és csak reggel, ami­kor már az apa is tiszta fej­jel tud mérlegelni, vissza­térni az otthonukba? Éjfélre járt az idő, ami­kor a reménytelennek tűnő kutatást abbahagyták. Az apa aludt otthon. ★ Világos reggel volt, ami­kor két ember megtalálta az elveszett gyereket az óvoda kertjében. Ott feküdt a sze­métdombon, eszméletlenül, félig megfagyva. Rázták, költögették, a gye­rek meg se moccant. Az életét annak köszönhet­te, hogy a szemétdombra fe­küdt le. Az abból párolgó meleg akadályozta meg, hogy életének pislákoló lángja ki­aludjon. Még így is súlyosan lehűlt állapotban szállították be a kórházba. ★ Az apa többször volt már elvonókúrán, önszántából is. hatósági intézkedésre is. Ép­pen a családja miatt, hiszen a gyermekek testileg és lel­kileg is sokat szenvedtek. Hónapokon keresztül kü- lönváltan éltek a család tag­jai. Abban bíztak, hogy a férfi jobb belátásra jut: meg­embereli magát, mértéket fog tudni tartani. Ügy tűnt, reményük valóra válik. Az­tán kezdődött minden elöl­ről. A szesz erősebbnek bi­zonyult minden szándéknál. A bíróság korábban már kétszer ítélte el az aipát. 1959- ben ifjúság elleni bűntett, 1960-ban lopás miatt. Ta­valy decemberben, amikor a feleségét szíjjal megverte, ismét a bíróság elé került Ékkőt már nyolohónapi bör­tönre ítélték. vr Danyi Ferencet, aki Gyön- gyössolymoson lakik, a bíró­ság most ifjúság elleni bűn­tettben marasztalta el. Az ítélet: nyolchónapi szabad­ságvesztés. amit szigorított börtönben kell letöltenie, és feltételes szabadságra nem bocsátható. (g. molnár) ,,Forradalmi ifjúsági napok99 A 2. forradalmi ifjúsági napok politikai, kulturális és sportrendezvényeiről, esemé­nyeiről tájékoztatták az új­ságírókat kedden a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség köz­ponti bizottságának székha­zában. Az ifjúsági napok programja egységbe foglalja a tavaszi történelmi évfor­dulók — március 15, már­cius 21 és április 4 megün­neplését. Az ünnepi program keretében rendezik meg a bányászfiatalok országos ta­nácskozását Tatabányán, március 12-én. Emléktűz gyullad ki 14-én Tokajhe- gyen az 1848-as szabadság- harc tiszteletére. A forradal­mi ifjúsági napok megnyitó ünnepségét március 15-én tartják Pécsett. u v ír V vVWWi/wv vi, teVV/W'VWVv f A rendező modem geomet­riai formákra vetíti puritán díszleteit, stilizáltan modern ruhákba öltözteti hőseit, fe­szesebbre húzza a szöveget Shakespeare eredetijénél, gi­tárt penget a játék indításá­nál. egyszóval mindent elkö­vet az adott körülmények között, hogy Shakespeare víg.játékából eay modem hangvételű vígjáték legyen, csaknem pódiumszerű köz- vetlenségben — s valahogy mégsem az. Talán nem alap­talan az az érzésünk, hogy a modern kosztümök, műanyag Magyar népzenekutató Indiában Víg Rudolf, az Akadémia népzenekutató csoportjának tudományos munkatársa, ki­lenc éve tanulmányozza a hazai cigányok népzenéiét. Hosszabb gyűjtő utakat tett a Szovjetunióban és Romániá­ban is. — India a népzenei hagyo­mány gazdagságát kínálja a kutatónak — mondja Víg Rudolf —, s ez ideig jófor­mán senki sem vizsgálta nép­zenéjét. Az én célom a hazai cigányzene és az indiai nép­zene közötti összefüggések kutatása volt. Kint tartózko­dásom alatt kilenc állam te- rületén jártam. • ____ « W iiiüsőg 1968. március &* szerda 61. Azonnal felugrott és Ga­lambra vetette magát. Négy­öt bokszütés ült mindkét részről, és Galamb látta, hogy emberére talált. Mint­ha pöröllyel sújtották volna fejbe, olyan súlyos volt Pen- croft ökle. Magde ijedten húzódott a szoba sarkába, és öklét a szá­jába gyömöszölte, hogy ne sikoltson. Vadul csapkodtak. Egy ütés állón találta Galambot. Hát- ratántorodott, azután fejjel Pencroft gyomrának szaladt, majd rávetette magát és két kézzel verte az arcát. Mind­ketten vérbe borultan tép­ték, csapkodták egymást. Most előkerült egy roham­kés ... Magde halkan felsi- koltott... Galamb hátraug- rik, de hiába. Pencroft döf. Megragadta a csuklóját. Du­lakodnak ... Ha az amerikai kiszabadítja kezét a roham­késsel, akkor vége... Galamb bal öklével alulról felcsap a gengszter áliára... Ez hátra­szédül. Ugyanaz az ököl még egyszer lecsap, és egy rúgás.« Pencroft már támolyog, és a csuklóját még mindig nem bírja kiszabadítani. Galamb bal ökle most már mint va­lami gép, nyugodtan, ponto­san lecsap még egyszer... orrán, száján vagy álián ta­lálja ellenfelét, és Pencroft lehanyatlik... Nem mozdulj Galamb lihegve néz a leány­ra: — Azt hiszem — mondta —, átmenetileg lezártuk ezt a nézeteltérést... Most első­sorban kötözzük meg az em­berünket és tegyük félre a kritikus időre... Az nem árthat... Mialatt beszélt, máris le­tépte egy csomagról a köte­let és összekötözte Pencroft kezét, lábát, jó szorosan, be­tömte a száját, és az ágy alá gurította. — El van intézve. Mehe­tünk. Majd ide küldöm Trop- pauert, mert előjegyezte ma­gát néhány ütésre ... — Csak most vette észre, hogy a nő rosszull éttel küzd. Gyengé­den átölelte a vállát. — Csak nem idegesíti ez a herce­hurca? — Ne higgye, hogy gyen­ge vagyok. De annyi minden történt, és ez az éghajlat... Még nekem is szörnyű ... Pe­dig itt nőttem fel Afrikában. — Még akkor is sok egy nőnek. Hát kérem, most szé­pen szót fogad nekem és a lázadás idejére lefekszik pi­henni... — Megbolondult? — mondta csodálkozva, mert Galamb úgy beszélt a láza­dásról, mint valami jelen­téktelen incidensről. Hiszen lehet, hogy mindenkit lemé­szárolnak, és ... — Ugyan, kérem... — le­gyintett mosolyogva, miköz­ben gyorsan rendbe hozta magát kissé —, az egész ügyet hamarosan elintézzük. Nem értem, hogy lehet min­dent így felfújni. Majd elüt­jük valami tréfával a láza­dást ... Ezek kedves fiúk, csak telebeszélte a tejüket néhány csirkefogó. Azokat felpofozzuk és kész... Az is lehet, hogy elmarad a láza­dás ... És kérem, ha nem találkoznánk többé... — Mondja... Miért akar maga mindenáron meghalni? Ha tolakodásnak tartja a kérdésemet, ne feleljen. Galamb elkomolyodott. Hogy megfeledkezett erről... Pedig sürgős lenne a tízezer dollár otthon. De most már úgyis mindegy. — Mademoiselle Russel... Sajnos, ez olyan pillanat, amikor kénytelen vagyok gondolkozni. Eddig vidám voltam. Csak az életemről volt szó. Most komoly a hely­zet.. Halálom esetén egy biz­tosító gondos­kodott volna az anyámról és a húgomról. Egyet közlök most magával: Ha előfordult olykor» hogy szerettem vol­na életben ma­radni és kissé idegenkedtem a halál gondo­latától, az olyankor volt, ha a maga megboldogult, de bájos sze­mélye kísértett a sivatagban. Usvanis az á gyanúm, hogy csúnyán bele­szerettem ma­gába. Hallgattak. Kazánszerű forróság izzott körülöttük, és egy arab portyázó a közeli táborban torokhangon éne­kelt valami artikulátlan me­lódiát. A hatalmas dongó le­gyek tömege vastagon zson­gott mindenfelé. Sivár élet­telen, sajgó meleg... És mégis, ahogy összenéztek egy percre, mosoly vonult át az arcukon, és Galamb magá­hoz ölelte Magde-t — Ha rájönne az óra nyit­jára — súgta a lány szelí­den hozzábújva —■, akkor nagyon ... gazdag lenne.:. Egymillió frankot is könnyén kaphat... Nincs meghatáro­zó értéke. A Russel-féle tér­kép annyit ér, amennyit a megtalálója kíván érte. Ha tudná a titkát... — Az óra a maga öröksé­ge... Ha tudnám is a tit­kát ... Csak nem képzeli, hogy elfogadnám a naga pénzét? Legfeljebb — mo­tyogta zavartan —, ha meg­osztanánk ... De azt Is csak úgy, hogy az egész... ket­tőnké lenne... Szóval, ha a pénz a családban maradna... Magde odahajtotta a fejét Galamb vállára, és ez meg­simogatta. így álltak. Mind­ketten arra gondoltak, hogy olyasmiről beszélnek, ami nincs: az őrá titka megold­hatatlan. Az ágy alatt recs- csent valami. Pencroft magá­hoz tért, de moccani sem tu­dott ... A konyha kertjéből felhallatszott, amint egy dé­zsa vizet önt ki valaki. Áll­tak egymással szemben. A forró délutáni csöndben most messze hangzóan egy lövés dörrent — Kezdődik! Öltözzön arab suhancnak, akkor biztonság­ban van ... Nekem rohanni kell. — De... Gyorsan magához ölelte a lányt, megcsókolta és elro* hant (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents