Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-31 / 77. szám

Aa unalom konyám Vadúsxat élőkre Amíg a feleséghészlet fari 27 éves nagymama Beszélgetés a majmokkal Tojás és sxiriptix Furcsa, nem mindennapi díjat osztottak tó az USA- ban: a Holliday című ameri­kai hetilap James Jonesnek ítélte az 1967. év legunalma­sabb irodalmi művéért járó díjat Férjmegölő szolgálat cí­mű könyvéért. A lap tájékoztatása szerint a pályázat feltételé igen egy­szerű: a műnek nem szabad felkeltenie az olvasó érdeklő­dését és híjával kell lennie minden irodalmi értéknek. A díjkicsztási bizottság elnöke az újságíróknak elmondta, hogy a három év alatt, mióta ezt a semmiképpen nem hí­zelgő díjat kiosztják, James Jones könyve volt a legmél­tóbb rá. A tengerentúlról érkezett az is, hogy az amerikai könyvesboltokban hiánycikk lett néhány nap alatt a 189 lapos kis könyvecske, amely­nek címe: „Idézetek L. B. J. elnöktől”. A Mao-könyvecs- ke mintájára összeállított kö­tetben Johnson ismert mon­dásai, köztük a hírhedtté vált kitételei is olvashatók. A gyűjtemény „Végkövetkez­tetés” című fejezetéből egy szemelvény: „Ez van — én vagyok az elnökötök...” A mindenkori hivatali bü­rokrácia csúcsteljesítményé­nek mondhatjuk az olasz kor­mány rendeletét, melyet a ka­tasztrofális szicíliai földren­gés után adott ki: „A földren­gés következtében hajlékta­lanná vált polgárok nem kö­telesek házbért fizetni,“ ★ Nemrégiben a bombayi re­pülőtéren felszállásra készen állt az Air India repülőtársa­ság egyik gépe, fedélzetén 65 utassal. A repülőgép azonban nem indulhatott, mert a kifu­tópályán néhány szent tehén hevert. Hosszú tanakodás után az utasok a pilótával együtt átsétáltak a másik ki­futópályán álló repülőgéphez, s az minden akadály nélkül útnak indulhatott. A szent te­henek sem szállnak meg min­den kifutópályát. A jelenkor történelmének egyik legcsúfosabb „vadász­kalandjának” híre került a napokban nyilvánosságra. Bo­lívia őserdőiben — ezer pezó fcttaetítes rflené&e« —; éSó emberekre vadászhattak a gazdag vadászok. Az áldoza­tokat a „felhajtok” elhurcol­ták az ültetvényekről, és be­vitték őket az őserdőbe, a va­dászat színhelyére. Mint ilyenkor szokás, a hivatalos jelentés szerint a „vizsgálat még folyik”j ★ Különös üzletkötésről 5s ko­szainál ha tunk. Egy finn tár­saság 3200 tonna ivóvíz tisztí­tására és szűrésére alkalmas homokot exportált Az ügy­let érdekessége, hogy a nagy mennyiségű homokot — S/núd-Arabia vette meg. Egy közlemény Afrikából, egy keleti országból — ezút­tal a házasságról. A conakryi rádió ugyanis bejelentette, hogy február l-től Guinea- ban tilos a többnejűség. Azok a férfiak, akik már többne- jűek. megtarthatják felesé­geiket, de a „készlet” további gyarapítása tilos. Dél-Amerikában, Rio de Janeiro egyik ékszerésze egy kis csomagot kapott postán. Két jegygyűrűt talált benne, amelyeket néhány hónappal ezelőtt loptak el tőle. A kül­demény mellett elhelyezett levélkében megtalálta a ma­gyarázatot 1» „Házasság: terveim meghiúsultak, nincs szükségem a jegygyűrűkre..." Persze, nem mindenki gon­dolkozik igy. bizonyítja az, hogy „A világ legfiatalabb nagymamái” szövetségének elnöknője a 27 éves dél-ame­rikai Lilly Haiday, aki már 13 éves karában ikraflcnek adott életet, és tavaly mind- lóét lánya gyermeket szült. Nem árt elolvasniuk a messze Keletről érkezett hírt: a „Mosolygás Művészete*' a fő tantárgy, amelyet a nem­régiben Tokióban megnyitott Szépségápoló Intézetben ad­nak elő — ezúttal férfiak számára. A többnyire háza­sokból álló „tanulókat” az intézetben megtanítják az ar­cukhoz legjobban illő mosoly­ra. Azon viszont bizonyára mindannyian mosolyogni fo­gunk. ha megtudjuk, hogy az angliai Chesterben — mióta a száj- és körömfájás miatt tilos az állatkert látogatása —, az őrök parancsot kaptak, hogy naponta beszélgessenek a majmokkal, nehogy az ál­latok búskomorságba esse­nek. ★ Évfordulóról is illik meg­tanfő&emi. Százéves a fcäm- kán. A fővárosba» száz éve járják a legszebb lá­bú táncosnők, és mégsem ment ki a divatból. Minden nagyobb mulató műsorán ma is szerepel, és a táncosnők Párizsban csak akkor érvé­nyesülhetnek. ha a kán kánt kifogástalanul tudják járni. Persze, akadnak azért szó­rakozóhelyek, ahol a sztriptíz műsor kiszorította egy Időre a kánkánt. Nemcsak női,, ha­nem férfi sztriptíz is virágzik egyes nyugati nagyvárosuk- ban olyan azonban nem min­denkor születik, mint Becs­ben: Egy bécsi ifjúsági klubban Fritz Hundertwasser, a Pá­rizsban élő nemzetközi hírű osztrák festő műveinek ki­állításán, festékkel töltött to­jásokat húzott elő a zsebé­ből, és a falhoz vágta. A kö­zönség még magához sem tért a hüledezéséből, amikor a művész gyox-san levetkőzött. Meztelenül állva a diákfiúk és lányok előtt, kijelentette: „Otthonotok pocsék, a kiállí­tást megnyitom!” Később közölte, hogy az elavult, csúf épület elleni til­takozásul mutatta be tojás- és sztriptiz-számát... —z—r. Sz&Bonkavadászat . . átéltem a tavasz kezdetét, amely tele van fuvalómmal, reme­gő fényességgel, és alkonyaikor megszólal benne az erdei szalon­ka szerelmes korrogása .. (Bársony István) Y adása és erdész barátaimtól számos meghívást kaptam tél utóján. Szalon- kázá&ra szóltak a meghívások, s mert soha részem nem volt még ebben, érhető izgalom­mal vártam, mikor érkezik számomra a kel­lemes parancs: „készülj, megyünk!” Naponta érdeklődtem, s naponta nyugtattak. Minden fellelhető könyvet, régi újságköteteket, vadász visszaemlékezéseket asztalomra gyűjtöttem, hegy minden szükségeset ismerjek kedves hosszúcsőrű vendégünkről, a Scolopax rusti- eola-ról — az erdei szalonlkáról. Lassan el­fogytak a lapok Diezel—Mika Az apróvad va­dászata, N. Nozdrovi.czky Lajos Vadászemlé­keim könyvéből, s akkor újra meg újra át­olvastam a csudaszép Maupassant-novedlákat, A szalonka meséit is. Miket tudtam meg a szalonkáról? Hogy a gázlók rendjében „ő” az egyedüli, amely ereket, tavakat, nádas, posványos rejteket kerülve — többi rendtársaitól egészen elütő — sajátságos életmódját csupán az erdő mé­lyében, az erdő védelme alatt folytatja. Ru­hája válogatott, de nem papagályos tarkasá­gig mint mondjuk a fácánkakasé; családi éle­te, jelleme és egyéb viselt dolgai zárkózottak, misztikusaik. Nem lehet csirkemódra tenyész­teni, parancsóra szaporítani, tömegesen befog­ni, mint a foglyot, fácánt, kacsát stb. Párat­lan a madárvilágban oly tekintetben is, hogy a- hím nem hivalkodik szebb ruhával, mint a tojó. Külsőleg egyáltalában nem lehet meg­különböztetni a nemüket, erre csak egyetlen biztos módszer van, a kés. Reminiscere: Keresni gyere Oculi: Itt vannak ni. Laetare: Sok jár-e Judica: Fogy száma. Palmarum: Trallarum, — így jelzi a szalonkák érkezését a német­ből magyarra átültetett régi versecske. S ha csalóka érkezésjelzök íj ezek a naptári vasárnapok, Oculi napja körül esztendőről esztendőre feltűnnek az igazi tavasz kezdeté­nek kedves előhírnökei. Március közepe tá­ján indul a tavaszi húzás. Alkonyati világosságnál, „az esthajnali csillag, feltüntekor”, és hajnalhasadtakor, pisszegve és korrogva hasítják szárnyaikkal a levegőt Repülésük szinte egyik percről a másikra változik, hol lassú, bagolyszerű, hol sietős, sőt szédületesen gyors, meglepő, cik- cakkos. szögletbe vágó, egy szóval olyan, amilyet- semmilyen vadászható hasznos ma­dár nem produkál. Tudós, öreg vadászok mesélték él nékem, hogy pisszegve és korrogva alkonyaikor ép­pen úgy. mint hajnalhasadtakor, csak a hímek járnak. A tojók óvatosabbak és lustábbak, kivárják a teljes sötétséget, s akkor is nesz­telenül kelnek útra, mint egy-egy szellem li­begnek át a hűs légen. Azt mondtam, a sza- íonkaasszonyságok lusták. Bokrok tövében, csendben hallgatják az erdő felett hűzó epe- kedő gavallérok szerelmi dalát; s legfeljebb válaszolni hajlandók, elvárják, hogy a hím siesssen hozzájuk a bokrok rejtőkébe. Valahány vadászt ismerek, mind azt vall­ja, hogy azzal az élvezettel, amelyet a szalon­ka vadászata nyújt, alig ér fel bármi más. A szalonkánál nem lehet a lövést halasztgatni. Oly sebesen húz, hogy csak a mesteri és • gyors lövés lehet eredményes. Lehet. Meri hiszen az esélyek a szalonkák fortélyoskoda- sai miatt teljesen kiszámíthatatlanok. Telték a napok egymás után, s a könyvla- fogytával csak az én. kíváncsi kedvem nőtt. Égjük este mér az egri nép&ert fái kö­zött is a szalonkák nyefegő, szortyogó, re­kedt hangjára füleltem. Alkonyati sugárhullásában iramodott au­tónk az erdők irányába. Negyed óra múltán a fenyőkkel övezett bükki erdészháznál, a Guba réten szálltunk ki. Lankás hegyoldalaik, szelíd öbdözetek, hűs levegőjű völgyek, éles hegygerincek zsúfolódtak a bükki táj pannó- ján. Fél hat után indultunk a feljebb fekvő tölgyfiatalosban leshelyet keresni. A keskeny erdei szekérúton friss turási nyomok mutat­ták, nem sakkal előttünk vaddisznók jártak erre. Némely helyen szinte teljesen felszán­tották agyaraikkal az utat. Vagy ötven méter után, jobbkéz iránt, a patakon tűi, a dago­nyákra, fürdőhelyükre is ráakadtunk. Előbb itt próbáltunk állást fogná, de hamar meg kellett győződnünk, a sásos. posványos, süp­pedés talaj nem a legalkalmatosabb a városi aszfalthoz szokott félcipőinknek. A völgy oldalában, utak által keresztezett, kissé nyíltabb és szárazabb helyet választot­tunk. Jó állást fogtunk a cserjés szélén, hoo- nót a húré madár röptét szemmel lehet kí­sérni. Elindulásunkkor még láttuk a nap vöröslő korongját, s mikor a kitűzött helyünkre ér­keztünk, már az utolsó sugarak aranyozták be a magasan fekvő hegyormokat. Népes és hangos volt az erdő, kellemes, csengő madárdal szárnyalt a bokrok mélyé­ről. S mikor az utolsó napsugár is éLtünt a messzi hegyek ormáról, mér csak a rigók éles fütyülései hallatszottak, s lassanként ők is elhelyezkedtek éjjeli szállásukra. Csendesein várakoztunk. Öltözékünk bele­olvadt az erdei környezetbe, s a háttériből ég­nek meredd puska csövét se igen vehette vol­na észre az éles szemű madár. Kioltottuk cigarettáink parazsát. Arra gondoltam, biztosan hiába ácsorgunk, nem lesz szerencsénk egyetlen hosszúcsőrűt sem látni. Szemem az esthajnali csillagot kutatta az égen. Előbb pontnyi hunyorgást láttam, s eztán a csillagpont egyre nőtt, fényesedet! Erőt vett rajtam az izgatottság, erősebben figyeltem, mikor hallom meg a kedves ván­dor hangját Kis szünet után már jelzett az első szalonka-urfi. , ,K uorr-kuorr’ ’, hallatszott az althangú. rekedt korrogás. Közeledett fe­lérik a várva-várt jövevény, de bármennyire erőlködtem, nem voltam képes megpillanta­ni. Egy gyors szisszentés már azt jelentette, el is távozott a közeliinkből. Mintha csak megsejtette volna a fegyveres jelenlétet, messze tőlünk haladt át a völgy feletti Az első szerelmes gavallért követte a töb­bi. Egymásután számoltunk: kettő, öt, kilenc, tizenkettő. Nagy magasságban, feltűnő siet­séggel keresztezték a völgyet, s legtöbb lőtá- volon kívül repült. Már-már letettünk arról, hogy egy lövés is eldördülhet. Aztán közvetlen közelről hang­zott fel a pisszegés, kvakkogás. Lövés dör­dült és a szalonka befutotta élete pályáját. Pár másodperc után dupla lövés hangjai reszkettették a levegőt. M intha láthatatlan kéz intett volna, egy­szerre elhallgattak a madarak. Fekete­rigók hangos sívítása sem zavarta többé a csendet. Az órák pontosan 6 óra 40 percet mutattak. Szellő csapott arcunkba. A szél orgonája búcsúztatta a terítékre került hosszúcsőrűe- ket, a nemes gavallérokat, akik életűikkel fi­zették szerelmi játékukért. Koromsötétségben botorkáltunk autónkig. Az erdők komor orgonaszavát a Skoda motor­zaja sem harsoghatta túl. Pataky Dezső A vendéglá­tóipar a ven­dégekért és öt­letekért nem megy a szom­szédba, hanem csak a Lánchíd tetejére. A Lánchíd két pillérén kiépí­tett tetőterasz Budapest egyik idegenforgalmi látványossága és április 1-i szenzációja. Jumbó az üge­tőversenyen. A budapesti nagydíjért hét­főn futják le a futamokat, me­lyek egyik ér­dekessége, hogy Jumbó, az ele­fánt is részt vesz az egyik futamban. Ké­pünk az edzé­sen készült, amikor az ele­fánt már több _ ormányhosszal T vezet. DCatiják és hiúik — (ihnen és színpadon Színpadjainkon rit­kábban, filmjeinkben pedig egyre gyakrab­ban szerepelnek ál­latok, elsősorban ku­tyák és lovak. A ren­dezőknek igen nehéz az állatokat betaní­taniuk, hiszen a szín­padon a kutyáknak végszóra kell belép­niük a színpadra, fe­gyelmezetten kell el­játszaniuk szerepü­ket. A próbákon épp úgy részt kell ven- niük. mint a művé­szeknek. A filmesek­nek könnyebb a dol­guk, hiszen a felvé­telt meg lehet ismé­telni. S a szabadban egy megbokrosodott ló is kevesebb prob­lémát okoz, mint a színészekkel és sta­tisztákkal zsúfolt színpadon. Ennek el­lenére néhány fővá­rosi előadáson mégis találkozhatunk a sze­replők között kutyák­kal, sőt lovakkal is. Legtöbbjüket az Ope­raház foglalkoztatja, érthetően, ' hiszen a két dalszínház szín­pada a legtágasabb. Az Operaház állat­seregének doyenja György úr, a szamár, azaz teljes nevén Equus asinus György. Hosszú évek óta törzstag. Két előadás­ban is szerepel. Az Operaházban fellép a Carmenben, az Erkel Színházban pedig a Bajazzókban. Matu­zsálemi korban van, közel a 40 esztendő­höz. Rutinos szereplő, s nyugodt. Nagy gond,, hogy mi lesz, ha elpusztul, hiszen a szamár makacs ál­lat, nehezen tanít­ható. Vajon „ki" lesz az utóda? György úr, ahogyan a színészek nevezik, az Allatkerí- ben lakik, innen sétál át az előadásra. A Carmenben egyéb­ként hét ló is szere­pel, a most felújított János vitézben pedig Kukorica Jancsi bir­kákat terelget a szín­padon. Kutyák három da­rabban is szerepet kaptak, a Rózsalovag­ban és « Don Pas­guáléban pincsik, a Tannhäuser korábbi előadásain pedig va­dászvizslák is fellép­tek. A prózai szín­házak mostohábbak az altatókkal. Ritkán „kérik fel” őket sze­replésre. Az utóbbi esztendőkben egye­dül a Vígszínház ka­maraelőadásán, Csűr- ka István Az idő vasfoga című darab­jában kapott szere­pet egy szép kis tör­pe uszkár. A filme­sek nemrégen több mint tíz lóval gazda­gították állatállo­mányukat a gödöllői telepen. Az egyre gyakrabban készüli kalandos, történeim filmekben jelentős feladatok várnak rá­juk. Legközelebbi szerepüket az Egf.í csillagokban kapják<

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents