Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-30 / 76. szám

Hét katona meg egy lány

Román—francia— olasz film

ÜZEMI SZARKA

{Zsoldos Sándor rajsa)

mesek — operatőrök, írók — között nagy nevek sorakoznak is. a siztárlista élén pedig az a Jean Marais áll, aki- a kalandfilmak kategóriájában még mindig verhetetlen. Talán az egy dadogó őrmesternek, a kitűnő Guy Be- dos-nak örülünk igazán a film nézése közben. Mariin Tolo, Serge Avala, Florin Piersic, Philippe Lemaire, Ettore Manni és Pastagnac csak az adott lehetőségeken belül játszhatnak.

Henri Persin képed — leülő lsen tájfelvételéi — pihentetőként szolgálnak a színes szélesvásznú és együgyű mesében.

(farkas)

Az idén 183 ezer fiatal végez az általános és 55 ezer a középiskolákban. Ez a csaknem negyedmillió fiú és lány most kutatja a lehetőségeket, hogy melyik szakmában, iskolában mennyi a hely. Ezt a „kutatást” az állami és társadalmi szervek napjainkban már számottevően megkönnyítik. A Munkaügyi és Művelődésügyi Minisztérium a pályaválasztási tanácsadó szervezetekkel együtt évente tucatnyi kiadványt jelentetett meg a legszükségesebb aktuális tudnivalókkal. Tájékoztató összejöveteleket szerveznek szülőknek, pedagógusoknak, diákoknak. Felkereshetik az érdeklődők a tanácsadókat — általában mindenütt a megyei, járási, városi tanácsokon — személyesen, levélben, sőt még a munkaügyi ügyeleteken is. Megtudhatják, hol lehet továbbtanulni az általános és középiskolák után, milyen feltételekkel, hol lehet jelentkezni és mikor? Ismertetik a különféle szakmákat, a képzési időt, az elérhető keresetet és így tovább. A kérdés csak az, hogy vajon pusztán a lehetőségek tisztázása elégséges-e a helyes döntéshez. Nos, a szakemberek — pedagógusok, pszichológusok — egyre nagyobb része vélekedik úgy, hogy nem elégséges. Egyre többen állítják, hogy a fiataloknak a helyes döntéshez minden egyéb más tájékozódás előtt saját képességeik felői kellene „mformálódniok”. Ritkán hangzik el a kérdés — a pedagógusoktól, a szülőtől, a tanácsadótól: a képességeid, fiam, választott pályáddal összhangban állnak-e?

A pályaválasztók egy részének döntésében az dominál; mennyit lehet karesni; Ezért azután a valóság helyére gyakran kerülnek az illúziók. Létezik már egy-két gyár, ahol képességvizsgálatnak vetik alá az új dolgozót és létezik már az ipari tanulók kötelező képesség-vizsgálata Is, például a vegyiparban; a szellemi pályákon viszont ez még szinte teljesen hiányzik. Az, hogy ,.okos”-e valaki, vagy sem, bizonyos mértékig persze lemérhető a bizonyítványon, de a bizonyítvány sem ad minden tekintetben megnyugtató információt. De hogy valaki, aki mérnök akar lenni, nem lenne-e esetleg jobb orvcs vagy jogász, azt ma még ritkán akarjuk tisztázni.

Kellenek, ugyan beruházások az intézményes és országos körű képességvizsgálat megteremtéséhez, ám az igazság mégis az, hogy valójában különösebb anyagi befektetés nélkül is közelebb juthatunk a célhoz. Fel kell ismerni, s valamennyi családban el kell fogadni a tényt: a pályaválasztás néni kezdődhet a lehetőségeknek és az egyes szakmák fizető- képességének számbavételével.

Éppen ezért az első lépés csakis a fiatalok képességeinek felmérése lehet. Bárki ingyen megkérdezheti önmagától: Én mit tudok?... S ha a kérdés elhangzik, az már nagy eredmény, már-már megoldás, mert a választ meg lehet keresni, konzultálva a szakemberekkel, pedagógusokkal, meglátogatva esetleg a már működő alkai- masságvizsgáló laboratóriumok egyikét. Minél többen teszik fel maguknak ezt a kérdést, annál kevesebb lesz a különféle oktatási intézményektől eltanácsolt fiatal, s annál kevesebb lesz a munkáját lélektelenül végző, feladatát tehernek tekintő, vagv azzal megbirkózni nem tudó felnőtt évek múltán. .

Gerene«ór Ferenc

A skay „betört a bútoriparba

Előbb csak női kabátokon, ruhákon és miniszoknyákon csodálhattuk, de csütörtökön, a Heves megyei Bútoripari Vállalat bemutatóján meggyőződhettünk róla, hogy a skay betört a bútoriparba is.

Nem a nagyközönségnek, inkább a szakmai köröknek, a Bútorértékesítő Vállalatnak, a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és még egy-két nagyobb megrendelőnek mutatták be a színes, fekete és élénkpiros műanyag huzatú és könnyű habszivaccsal bélelt modern garnitúrákat. A Tamara garnitúrához kihúzható kanapé (két személy részére alkalmas fekhely) és két érdekes, modern vonalú és megoldású fotel tartozik. Érdekes, ízléses és modern a Jagelló garnitúra, az egyszemélyes Heves heverő és a Gyöngyös fotel,

A most bemutatott áru szerepel a Bútorértékesítő Vállalat áprilisi árubörzéjén, sőt

a Tamara garnitúrát a kiváló áruk zsűrije elé szánták, és ha ott. elfogadják, védjegyet kap. (Jelenleg a kárpitozott bútorok közül az országban egyik sem érte el ezt a minősítést.)

A gyártó vállalat választékbővítésnek szánta a most bemutatott bútorokat és a Bútorértékesítő Vállalattal nyomban megállapodást írtak alá.

Mikor és hol kaphatók a skay bevonatú bútorok? A Heves megyei Bútoripari Vállalat 19G8. évi teljes kapacitását lekötötte a Bútoripari Vállalat, de most megállapodtak, hogy főleg a harmadik negyedévben elkészülő kis szériákat a Heves megyei állami bútorüzletekben hozzák forgalomba. Az egri vállalat ebben az évben mintegy hárommillió forint értékű stílbútort exportál a nyugati országokba és szó van arról, hogy egyes darabokat a belföldi piacon is értékesítenek.

; Az utánzás a legtöbb esetiben balul üt ki. ha az utánzó komolyan veszi munkáját, így történt ebben az esetben |Ls, amikor a rámán—francia *—olasz együttműködés arra szövetkezett, hogy az emlékezetes sikerű és valóban kiváló —. mert eredeti — film- históriát, a Királylány a feleségemet megismételjék. Da micsoda különbség a két film hatása között.

í Annak idején Lollobrigida égy vadrózsaszerű vadócot alakított természetes bájjal, itt egy grófnő — alig leplezett szerelmi rafinériákkal — kacérkodik mindenkivel, aki az útjába kerül. Sidney Chaplin csaknem olyan eredeti szépség, mint Gin a Lol- lobrigida, de egyéniségében, játékában nem érvényesülhet az. amitől a kaland varázslattá válik.

Talán a rendező és a forgatókönyv írói a ludasok együttesen abban, hogy ez a nagy-nagy gonddal előkészített nemzetközi vállalkozás ilyen gyengén sikerült. Azt mindenki tudja, hogy a francia—osztrák ellentétek a napóleoni háborúk idején hol és hogyan ütköztek meg, többek között Olaszországban is. Az is világos mindenki előtt, hogy a hadszíntérré változó városokban és falvakban nem operett a csata és a győző katonák nem a spanyol etikett

szerint viselkednek. Sok mindenen lehet nevetni a háborús viszontagságok közepette, mert az emberi gyengeségek ilyenkor még inkább kiütköznek. De a játéknak a móriban is vannak szigorú szabályai. Ilyenek: ha két főhős van, akkor tulajdonképpen egy sincs, vagy: a játék pontos szerkezet, amelyben minden következik valami után. Ebben a kalandfümben azonban két férfifőhős von abroncsot a csinos grófnő és önmaga köré Az a duhajkodás és szerelmi vetélkedés, amit a két kapitány unosun- talan rendez Carlotta körüt és Carlotta miatt, nem köti le figyelmünket, nem gyújtja fel képzeletünket, mert az olasz nő, a fekete szépség, csak az utolsó pillanatban dönti él igazán — biztos-e ez? —, hogy kihez is akar tartozni. És még ez a döntés is véletlen: az egyik kapitány nagylelkűen küldi a másik kapitányt a tábori kantinossá vedlett Carlottához.

Bemard Borderie, a film francia rendezője jó adag naivitással és nevettetési szándék mögül is kilátszó cinizmussal elevenített fel egy epizódot a napóleoni háborúk áradatából. Sem a harci esemény, sem a filmre vitel módja nem érdemed különösebb figyelmet. S ezt akkor is kell mondanunk, ha a filBárki ingyen kérdezheti:

én m

A vizsgálóbíró hallgatott, olykor helyeslőén bólintott.

Tanulmányozta a helyzetet, méregette a közölt adatokat, ? fejében mar a nyomozás tervét állította össze.

— Igen, bölcsen cselekedett, polgármester úr — mond- | ta végül. — A szerencsétlenség óriási, de miként ön, én I is azt hiszem, nyomon vagyunk. A két letartóztatott tol- I vajnak s az eltűnt kertésznek bizonyára része van ebben

az aljas bűntettben.

Plantat bácsi jól-rosszul, de inkább rosszul, mint jól,

| türelmetlensége jeleit igyekezett leplezni már néhány f. perce.

— Az a baj — mondta —, hogy ha Guespin bűnös,

i lesz annyi esze, hogy ne jöjjön ide.

j, • — Ó, meg fogjuk találni — mondta Domini úr. — Miíj előtt eljöttem Corbeilből, táviratoztam a párizsi rendőrsí kapitányságra, hogy küldjenek ide egy detektívet, és azt í hiszem hamarosan meg is érkezik.

I ,,. — Addig is — javasolta a polgármester — talán megfel;intené a vizsgálóbíró-úr a tett színhelyét.

Domini úr megmozdult, mintha fel akarna állni, majd

■ Z azonnal visszaült.

— Tulajdonképpen nem — mondta. — Inkább nem : nézek meg semmit, míg nincs itt a detektívünk. De adatokra lenne szükségem Trémorel grófról és feleségéről.

A derék polgármester ismét felsugárzott.

— Ö, azzal szolgálhatok — mondta felélénkülve — inkább, mint bárki más. Mióta községünkbe jöttek, mondhatom. egyik legjobb barátja voltam a gróf úrnak és feleségének. Ó. uram. mii ven kellemes emberek! Nagyszerűek. kedvesek, odsadóak!...

Courtois úrnak összeszorult a torka, ahogy felidézte báré’ni ió tulajdonságait.

i „ '‘’ •«morei gróf — folytatta — harminc és neevven

között ''’árt, jóvásású férfi, rendkívül szellemes. Néha ‘ ugyan mélabű fogta el, s akkor senkit sem akart látni, de

általában olyan kedves volt, olyan udvarias, olyan szolgálatkész, oly jól értette, hogy fennhéjázás nélkül legyen előkelő, hogy községemben mindenki tisztelte és rajongott érte.

— Es a grófné? — kérdezte a vizsgálóbíró.

— Egy angyal, uram, egy földre szállt angyal! Szegény asszony!

— Gazdagok voltak?

— Persze! Kettőjüknek együtt volt vagy százezer frank járadéka. Ó, igen! Sokkal több.

— Régóta házasok?

Courtois úr megvakarta a fejét, ő ugyanis így szokta segítségül hívni emlékezetét.

— Szavamra — mondta — múlt év szeptemberében,

éppen tíz hónapja adtam össze őket, én magam. Égy évvel arra, hogy szegény Sauvresy meghalt.

A vizsgálóbíró abbahagyta a jegyezgetést, meglepetten nézett a polgármesterre.

— Miféle Sauvresyről beszél? — kérdezte.

Plantat bácsi, aki dühösen harapdálta körmét a sarokban, s látszólag nem figyelt a beszélgetésre, felpattant.

— Sauvresy úr — mondta — Trémorelné első férje volt Courtois barátom nem említette ezt a tényt..,

— Ó, — vágott vissza a polgármester sértett hangon — azt hiszem, a jelen körülmények között..?

— Bocsánat — vágott közbe a vizsgálóbíró — Vannak olyan részletek, melyek igen fontosak lehetnek, bár nem érintik közelről az ügyet, és első pillantásra jelentéktelennek látszanak. .

— Hm! — morgott Plantat bácsi. — Jelentéktelen!.,. Nem érinti közelről az ügyet!...

Hangja olyan különös volt, arckifejezése oly sokatmondó, hogy a vizsgálóbíró meghökkent.

— ön nem osztja a polgármester úr véleményét a Trémorel házaspárt illetőleg? — kérdezte.

Planlat bácsi vállat vont.

— Nekem nincs véleményem — felelte — én magányosan élek, senkivel sem találkozom. Mit érdekel engem mindez? Azonban ...

— Azt hiszem — kiáltotta Courtois úr — senki sem ismerheti nálam jobban azoknak a történetét, dkik barátaim és a fennhatóságom alá tartozó terület lakosai voltak.

— Akkor viszont rosszul meséli el — válaszolt szárazon Plantat bácsi.

S mivel a vizsgálóbíró magyarázatot követelt, a háttérbe szoruló polgármester nagy felháborodására Plantat keresetlen szavakkal beszélni kezdett, és nagy vonalakban felvázolta a gróf és a grófné életútját.

De Trémorel grófné, született Berthe Lechaillu, egy

szegény falusi tanító lánya volt. .

Tizennyolc éves korában szépségének messze földön híre járt, de mivel minden hozománya csak nagy, kék szeme és csodálatos szőke haja volt, udvarlók — mármint komoly szándékú udvarlók — nemigen jelentkeztek.

Családja tanácsára már belenyugodott, hogy pártában marad, és tanítónői állást kérelmezett — siralmas állás egy ilyen szép lány számára —, amikor a környék egyik leggazdagabb földbirtokosának örököse meglátta és megszerette.

Clément Sauvresy harmincadik évét töltötte be, családja nem volt, s csaknem százezer frankos járadék fölött rendelkezett jelzálogmentes, szép és jó földekben. Tehát kedve szerint házasodhatott, inkább, mint bárki más.

Nem habozott. Megkérte Berthe kezét, megkapta, s fényes nappal megesküdött vele, a vidék vaskalapos urainak nagy megbotránkozására, akik ezt hajtogatták:

— Micsoda őrültség! Hát mire jó a vagyon, ha nem arra, hogy egy jó házassággal megkétszerezzék?

Körülbelül egy hónappal az esküvő előtt Sauvresy munkásokat hozott Valfeuillube, és az átalakításra meg a bútorokra egy szempillantás alatt harmincezer tallért költött — csak úgy, mellényzsebéből.

Berthe mintha egyenesen arra született volna, hogy milliomos felesége legyen.

A legkisebb zavar vagy feszélyezettség érzése nélkül lépett át a nyomorúság tanterméből, ahol apjának segédkezett, a fényes valfeuillui szalonba. S mikor az egész környékbeli nemességet fogadta kastélyában, úgy látszott, világéletében mást sem csinált. Felvette az előkelő társaság modorát, mégis egyszerű, nyájas, szerény tudott maradni. Megszerették.

— Azt hiszem — vágott közbe a polgármester — én is ugyanezt mondtam, és igazán nem volt érdemes ...

A vizsgálóbíró egy mozdulattal elhallgattatta, és Plan tat bácsi folytatta:

— Sauvresyt is szerették, aranyszívű ember volt, rosszra még csak gondolni sem szeretett, erős hitű, makacs, ábrándozó, akit sohasem legyint meg sötét szárnyaival a kétség. Olyanfajta ember volt, aki mindenek ellenére hisz barátai barátságában, szerelmese szerelmében.

Boldog lehetett ez a fiatal házaspár s boldog is volt.

Berthe rajongott férjéért, ezért a talpig becsületes emberért, akt egyetlen szerelmes szóval sem közeledett hozzá, míg fel nem ajánlotta kezét.

Szóval. Sauvresv két éve volt házas, mikor egy este elhozta Párizsból régi ió barátiát, és ’skolatársát. akinek nevét sűrűn emlegették akkoriban: Hector de Trémorel grófot. (Folytatjuk)