Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-27 / 73. szám
99 Civilben 99 népi ellenőr e mindenütt a takarékossági lelősségre vonása megtörténA leányfalui ház A megye* népi eUraoőrei- nck száma pontosan 140Z. Szám szerint nincsenek sokan, ám egyformán, fizetséget nem várva, áldozzák idejüket. önzetlenül (áradnak, másokért, a közösség és a társadalom érdekeinek védelmiben. Kik ezek a nép: ellen- őrőkí Találni közöttük főiskolai tanárokat, mérnököket. közgazdászokat, orvosokat. gyógyszerészeket, kereskedösegédeket. művezetőket, termelőszövetkezeti tagokat es szakmunkásokat. Mátra vidéki Fémművek, Sírok. Mindjárt a gyárkapuban kérdezzük: hol találhatjuk Farkas Károlyt? A név nem ismeretlen, a hatalmas gyárban. Far- kas Károly az üzemi nópi ellenőrzési csoport vezetője, s társadalmi megbízatásának teljesítése során sok emberrel kapcsolatiba kerül. Szinte nincs olyan szeglete a gyárnak, ahol meg ne fordult volna többször is* éberen, mindenre kiterjedő figyelemmel vizsgálódva, ellenőrizve, rendben halad-e a munka. Ismerik, mint népi ellenőrt, és jsmerik két keze munkája után. is, mint motorszerelőt. A szerelőiműhelyben beteg •utók, szétszedett járművek, a betonpadlóra rakódott olaj terjengő illata. Mctorzúgás, kalapácsok zaja. Valaki a nevét kiabálja. Nagy sokára előbukkan sapkás feje a mély szerelőaknából. Középmagas rokonszenves, teltarcú férfi. Keze fejéről csepeg a feketén fénylő olaj. Csendesebb helyre vonulunk, ahol hallhatjuk egymás szavát v- Húszán vagyunk a gyárban népi ellenőrök — magyarázza. — s előre ■*»vszabott terv alapján v © zzük munkánkat. Fő működési területünk elsősorban az üzem, de különféle ellenőrzéseket végzünk a gyáron kívül, a lakótelepen és a községben is. Vizsgálják az anyaggazdálkodás helyzetét, s szigorral fellépnek ott, ahol nemtörődömséget, pazarlást tapasztalnak Ellenőrzik, betartjákelveket. a társadalmi tulajdon védelmére előírt szabályokat, utasításokat. — Nem játszunk „detektí- vesdit” — mondja. — Bárhol tapasztaljuk a káros jelenségeket. azokat mindenkor jelezzük a gazdasági vezetésnek, s ahol szükséges, a büntetések kiszabását is sürgetjük A végzett vizsgálatokról minden esetben jelentést teszünk a járási népi ellenőrző bizottságnak is. Ez a két- oldalúság biztosíték arra, hagy a hibáikat elkövetők fejék. Harmincnégy éves. kispesti születésű és tíz éve költözött erre a tájra. Előbb itt. a szomszédos Recs'ken töltötte katonaidejét, s a mátrai tájról, Parádsasvárról választott magának asszonyt is. Két gyereke van, kislánya harmadik osztályos fia pedig harmadik évét tölti. — A vezető népi ellenőrt milyen elv vezérli? — Csak a tények érdekelnek. És legfontosabbnak azt tartom, hogy mindig, mindenütt segítsem az emberek munkáját. 1968 a népi ellenőrzés jubileumi éve, működésük egy évtizednyi útjára, állomásaira tekintenek vissza. Az évtizednyi múltnak nyolc éve tevékeny részese Farkas Károly motorszerelő. Szigorúan fellép társaival a káros jelenségek. a tapasztalt hibák, szabálytalanságok ellen, s szemtől szemben is megmondja a hibát vétőnek, hol munkájában a gyenge pont. mire kell jobban vigyáznia ezután. Az őszinte, egyenes beszéd nem minden embernek okoz örömet, természetesen., önként adódik hát az utolsó kérdés: —Lehet-e népszerű ember a népi ellenőr? — Lehet — miyndja mosolyogva. — Vannak, akik megharagszanak és nem köszönnek. a fejüket is elfordítják. És vannak, akik megköszönik a népi ellenőr segítségét. A siroki gyárban az ilyen emberek vannak többségben. (pataky) Nyaranta nyolc-tízezer ember üdül. pihen itt egyszerre. A hegyoldalon búvó házakról a Dunára suhan a szél, s tovább szalad. Viseg- rád félé. A Dunakanyar „írófaluja” az újabb nyarat áhi- tozza. Harminc tél. harminc nyár Harminc telet. harminc nyarat töltött itt a prózaírás fejedelme, Móricz Zsigmond. 1911-ben vásárolt telket Leányfalun. 1942 augusztus végén innét szállították el a mentők. s már soha nem tért vissza. Az 1880-as évelt elején kiadott útikönyve nem többet, csak ennyit szentel Leányfalunak: „A hegyek aljában, csinos vidéken fekszik”. A csinos vidéket elsőnek Gyulai Pál, a nagytudású és rettegett kritikus fedezi fel, s a nyolcvanas évek első felében már fölépítteti nyaralóját, hogy azután, a Duna mellett közvetlenül s föntebb, a hegyoldalon, gombamódra szaporodjanak a mutatós villák. Rózsahegyi Kálmán, Helvey Laura. Somlay Artúr. a Nemzeti Színház, az Opera művészei, s festők, írók, szobrászok találnak itt. hegyek. erdők ölelésében megnyugvásra, pihenésre. Közéjük lép 1911-ben Móricz. Édesapja és ő. kettesben ütnek össze eey fabódét a telken. „Kávéháznak” nevezi, így is emelegeti sokáig. MárváoVtábla talon A falut kettéosztó főúttól, melyet róla neveztek el. alacsony léckerítésen apró kapu nyílik. Fák összehajtó áglugasa alatt fut a házig egy keskeny út. A ház ma is a Móricz-családé, nyaranta itt el Móricz Virág, az író író- lánya is. Repkényelckel körülfuttatott márványtábla a falon, rajta aranybetűkkel: E házban élt és dolgozott 1911- től haláláig Móricz Zsig- mond... ,,... csalt hallgatott..." Az emlékszobává lett dolgozószoba könyvszekrényeiben ott zsúfolódik mindaz, amit itt. e falak között kopogtatott le írógépén A Tündérkert, A nagy fejedelem, A nap árnyéka Rózsa Sándor, a drámák, műveinek magyar, német, orosz, angol, francia, s ki tudja összeszámolni, hány nyelvű kiadásai. Az üveglap alatt ceruzával rótt, halványuló sorok a jegyzetpapíron: „Ma a Parlamentben jártam ...” S a feltoluló düh az újságolvasó, unatkozó néhány képviselő láttán. íme a keserű kifaka- dás: „Ez a ház nem képviseli a nemzetet, ezeknek az uraknak semmi köze a néphez”. Járta az onszágot. s főként járta a falut. Örömmel váltott szót mindenkivel. Történelmi igazságtevéi» Akár az egész ország. Leányfalu ij, kimeríthetetlen támaforrást jelentett számára. „Mindent feljegyzek” — olvashatjuk az üveglap alá csúsztatott papíron. A néhány szavas, mondatos jegyzetekből bomlanak ni a döbbenetes erejű novellák, regények. A Móricz Zsigmond útról nyíló apró utcácskákban ma is kopognak az írógépek. Dolgoznak itt írók. színé- ‘ szék, szobrászok, grafikusok, | zeneművészek. A művész | társadalom, a maga módján ! járul hozzá a történelmi igaz- j ságtevéshez. Mert 1919-Den 9 ! csöpp falu „legnagyobbja" e falak között írta le: „Magyar- országon most kezdődik az igazi boldog és emberi élet”. A történelmi Igazságtevés immár több mint húsz esztendeje tart, hogy amit akkor remélt az író, az mindenhán és mindenkor úgy legyen. Mészáros Ottó Mielőtt belépsz, töröld meg a lábadj (A Quick karikatúrája) Detekíiv!iongre»8su» Különös gyülekezet Mindegyik úr, aki belépett az egyik előkelő stockholmi szálló nagytermébe, egy kis kartonlapot viselt zakója hajtókáján, amely feltüntette az illető nevét és azt az országot, amelyet képviselt. A vendégek azonban rendkívül óvatosak voltak és igyekeztek lehetőleg észrevétlenül bejutni a terembe. Csaknem mindnyájan na egrit ókkal és aprócska noteszekkel voltak felszerelve, amelyekbe lopva bejegyezték mindazt, ami körülöttük történt, Amikor a vendégeknek kitöltötték a coca-colát, egyesek nem tudtak ellenállni a csábításnak és levették a pincérnek az üvegen hagyott ujjlenyomatát. Amint már bizonyára kitalálták, .fl. magándetektívek világszövetségéről’’ van szó, amely a svéd fővárosban tartotta rendes évi konferenciáját. A legkülönbzőbb országokból érkeztek ide a detektívek: mint mindig, részt vettek a skandinávok, s elküldte képinselőit az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Japán, Izrael, Nyugai-Né- metorsz&g, Ausztria, Kanada, Esője és néhány más ország, amely elővigyázatosságból nem óhajtotta megnevezni magák A magándetektívek azért gyűltek össze Stockholmban, hogy kicseréljék véleményüket és jobban megismerjék egymást. A konferencia elnöke kijelentette, hogy e szakma képviselői számára nagyon hasznos, ha ismerik más országok- beli kollégáikat. Ez elősegíti, hogy személyes kapcsolatokon alapuló szoros együttműködést alakítsanak ki. A konferencia megrendezése azonban különféle bonyodalmakkal jár. Részvevői kénytelenek felfedni magúkat, ami a későbbiekben nagymértékben csökkenti munkájuk eredményességét. Még olyan esetek is is- ! menetesek, amikor 1 detektívnek álca- j zott bűnözők fér- \ köztek be ilyen konferenciákra. : Leényképezték az ! igazi detektíveket, ujjlenyomatot vettek tőlük, hogy a jövőben könnyen felismerhessék őket. Éppen ezért sok detektív áll- szalcállt és kesztyűt viselt a konferencián. A magándetektívek mégis megelégedésüket fejezték ki a stockholmi konferenciával kapcsolatban. „Minden elővigyázatossági intézkedést megtettünk —, mondta az egyik enyhén álcázott detektív, — hogy elkerüljük annak megismétlődését, ami az előző, nápolyi konferencián történt, ahol valamennyiünktől ellopták az óránkat.” ! — Igen, uram, Guespin bizony lelépett, azt mondta, hogy majd utánnunk jön Batignolles-ba, Wepler vendéglőjébe, ahol a lakodalmat tartották. A polgármester úr figyelmeztetésképp könyökével jól oldalba bökte a békebírót, és folytatta a kérdezősködést: — És találkoztak azóta ezzel a Guespinnel, vagy hogy is hívják? — Nem. uram. én többször is érdeklődtem felőle az éjjel, de hiába. Nem tetszett nekem, hogy nincs ott. — Ez a szolga — kérdezte Courtois úr — régóta van a háznál? — Tavasz óta. — Mi volt a dolga? — A Gentil Jardinier cég küldte Párizsból, hogy asz- ,szunyunk üvegházában a ritka virágokat gondozza. — És,... tudott a pénzről? A cselédek ismét jelentőségteljes pillantásokat váltottak. — Igen, igen! — felelték egyszerre, — sokat beszéltünk erről egymás közt a konyhában. — Sőt — tette hozzá a bőbeszédű szobalány — ő még •ízt is mondta nekem, egyenesen énhozzám szólva: „Mondhatom, mindnyájan gazdagok lehetnénk abból a pénzből, ami a gróf úr íróasztalában van!” — Miféle ember? A kérdés letörte a cselédek beszédes kedvét. Egyik sem mert szólni, érezték, hogy egyetlen szó is szörnyű vád alapja lehet. Lanascolné lovásza azonban égett a vágytól, hogy beavatkozhasson a dologba, s neki nem voltak ilyen aggályai. — Guespin — mondta — jő fiú. s megért már egyet- mást. Az istenit. 5 aztán tud mesélni! Mindent ismer ez az ember, úgy látszik, valamikor gazdag volt. és ha akarná... Ej. de hát a kész munkát szereti, és amellett úgy tud mulatni, mint senki, nagv billiárdkoptató. az ám! Plantat bácsi látszólag szórakozottan hallgatta ezeket a tanúvallomásokat, pontosabban ezeket a pletykákat, s közben gondosan vizsgálgatta a falakat és a kerítés rácsát. Legjobbkor fordult vissza, hogy félbeszakítsa a lovászt. — Ebből elég volt — mondta Courtois úr nagy felháborodására. — Mielőtt folytatnánk a kihallgatást, jobb volna megállapítani a bűntényt, ha van egyáltalán, mert ez még nincs bizonyítva. Akinek van kulcsa, nyissa ki a kaput. Az inasnál volt a kulcs, kinyitotta a zárat, és mindenki bement a kis udvarra. A csendőrök épp akkor érkeztek. A polgármester szólt a parancsnoknak, hogy kövesse. két embert pedig a kerítés elé állított, és megtiltotta, hogy az 6 engedélye nélkül bárkit ki- vagy belépni hagyjanak. Az inas csak ekkor nyitotta ki a ház kapuját. 2. ' 1 A szenvtelen békebíró meggyőződhetett arról, mihelyt néhány lépést tett az előcsarnokban, hoy ha nem bűntény, akkor valami rendkívüli esemény történhetett Trémorel grófnál. A kertre nyíló üveges ajtó tárva-nyitva volt. s három kockáját ezer darabra törték. Az ajtókat összekötő viaszosvászon futószőnyeget felszaggatták. és a fehér márványlapokon itt is. ott is hatalmas vércsöppek látszottak. A lépcső alján a többinél nagyobb vérfolt. a legalsó lépcsőfokon undorító mocsok éktelenkedett. A derék Courtois úr nem nagyon volt alkalmas rá, hogy ilyen látványokat elviseljen és ilyen feladatokat ellásson. s most úgy érezte, menten elájul. Szerencsére fontosságának és méltóságának tudatából sikerült jellemétől távol álló lelkierőt merítenie. Mennél nehezebbnek érezte az előzetes vizsgálatot, annál lényegesebbnek tartotta, hogv rendben végezze el. Mindenkit kiküldött, kitéve az őrsparancsnokot és a* inast, neki kellett kalauzolnia őket. — Csendőrök! — kiáltott még egyszer oda a kerítés előtt őrt álló embereknek. — Vigyázzanak, hogy senki ne távozzon, tartóztassanak fel mindenkit, aki be akar jönni a házba, s főként a kertbe senki be ne tegye a lábát. Ez.”tán fölmentek. A lépc=ő végjg csupa vér volt. a korlát is. és Courtois úr elborzadva látta hogy vörös le+t tőle a keze. Fötórtek az első emeleti pihenőre. — Mondja csak barátom — kérdezte a polgármester az inastól — együtt aludtak a gazdái? — Igen, uram — felelte a szolga. — És hol a szobájuk? — Ott, uram. Beszéd közben az inas hátrahőkölt ijedtében, s egy ajtóra mutatott, melynek felső tábláján egy véres kéz nyoma látszott. A szegény polgármester homlokán izzadtságcsöppek gyöngyöztek, ő is félt, alig állt a lábán. Ó, jaj! szörnyű kötelességekkel jár a hatalom. Az őrsparancsnok, egy öreg krimi katona, habozott, szemmel láthatólag izgatottan. Egyedül Plantat bácsi őrizte meg hidegvérét, olyan nyugodt volt. mintha csak a kertjében lenne, és a szeme sarkából nézte a többieket. — Mégis rá kell szánnunk magunkat — mondta. Belépett, a többiek utána. A szobában semmi szokatlant nem találtak. Kék selyemmel kárpitozott kis szalon volt. benne egy dívány és négy fotel, ugyanolyan anyaggal párnázva, amilyen a falakat borította. Az egyik fotelt feldöntötték. Átmentek a hálószobába. Itt ijesztő rendetlenség uralkodott. Minden bútor, minden csecsebecse arról tanú skodott, hogy rettenetes, dühödt, kíméletlen harc folyt a gyilkosok és az áldozatok között. A szóba közepén fellöktek eav kis lakkozott asztalt, s körülötte mindenütt porcelánszilánkok, cukordarabkák, aranyozott ezüstkanalak hevertek szanaszét. — Ó! — mondta az inas. — A gróf és a grófné teáztak, mikor beiöttek a nyomorultak! A kandallókészletet ledobták a földre, az ingaóra megállt, ahogy leesett, s három óra húsz percet mutatott. Az óra mellett hevertek a lámpák, burájuk darabokra tört. az olaj szétfolyt. Az áev mennyezete le volt szakítva, s most eltakarta az ágyat. Valaki kétségbeesetten kapaszkodhatott a kárpitba. Minden bútor felhorítva. A fotelok anyaga késsel összeszabdalva, helyenként kibukkant a lószőr” Az íróasztal betörve, felrántott fedele sarkain lógott fiókjai nyitva és üresen álltak. A szekrény tükre darabokban; egv elragadó kis Boule-féle komód szintén darabokban; a várróasztal összetörve, az öltözőasztal felborítva. És mindenütt vér. a szőnyegen, végig a kárpiton, a bútorokon, a függönyökön, főleg az ágv függönyein Nyilvánvaló, hogy Trémorel gróf és felesége bátran és kitartóan védekezett. — A szerencsétlenek — dadogta szegény polgármester, — a szerencsétlenek! Itt mészárolták le őket. (Folytatjuk)
